Dunántúli Napló, 1964. december (21. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-22 / 299. szám

r Világ proletárjai, egyesüljetek i Dunámon napio mm■——————.————mmi ■■■■■■ ■■ » ■' ■■■■■■■■ - ■ ■■■■ ■— ■■ ■ 1 11 1 ■ —w ■■■ tm j Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja ________ X XI. ÉVFOLYAM, 299. SZÁM Ara 5« FILLÉR 1964. DECEMBER 22., KEDD üíszünnepség Debrecenben az ideiglenes nemzetgyűlés és az Ideiglenes nemzeti kormány megalakulásának XX. évíordulóia alkalmából Délután az ideiglenes nemzetgyűlés egykori üléstermében, t kollégium orató­riumában ünnepséget rendeztek. Az elnökségben belyct foglalt Dobi István, a* Elnöki Tanács elnöke, Biszku Béla, Kállai Gyula, Rónai Sándor és Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter. Veres József munkaügyi mi­niszter, Vass Istvánné. az országgyűlés elnöke, Kiss Káro’y, az Elnöki Tanács titkára, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyitotta meg az ünnepséget. Dobi István megnyitó beszéde A népi Magyarország tör­ténelmének egyik nagy ese­ményéről megemlékezni gyűl­tünk össze — mondotta Dobi István, majd így folytatta: 1944 december 21-én Debre­cenben, ezen a helyen, ame­lyet a múlt század szabadság harcának emléke Kossuth La­jos nevével fűzött össze, a felszabadult országrészek kép­viselői ideiglenes nemzetgyű­lésre ültek össze és elhatá­rozásuk alapján megkezdte működését az ideiglenes kor­mány. Budapestért akkor még el sem indult a csata, az ország nyugati felében német fasisz­ta megszállás alatt, nyilas rémuralomban, s a háború minden szenvedésének kín­jában és félelmei között élt a nép. • T Titokban hallgatott rádió- jelentésekből, szájról szájra adott hírekből tudtuk meg a debreceni eseményeket. Meg­elégedett érzéssel úgy érté­keltük — és nem alaptala­nul —, hogy bár nálunk még nincs vége a háborúnak és megszállásnak, Magyaror­szágnak ezen a szabad darab földjén már megkezdődött az új élet. Van országgyűlés, van kormány, és — ha akkor még csak néhány felszaba­dult vármegyét foglalt is ma­gába —, éreztük, tudtuk, hogy megint van szabad és függet­len Magyarország. Az életakarat fontos jele volt a nemzetgyűlés léte, munkájának elindítása. Ugyan akkor kifejezte azt a törek­vést, elhatározást is, hogy az országban mielőbb jogrend legyen — nem akármilyen, hanem demokratikus jogrend — lerakják alapjait egy igaz­ságos, tisztességes, a dolgozó nép igényeinek megfelelő új kormányzati, igazgatási rend­szernek, amelyben az osztá­lyok, a rétegek, s az egyes emberek már nem ásatag elő­jogok. hanem munkájuk, cse­lekedeteik érdeme szerint fcv'rlnak helyet és gyakorol­jál' a hatalmat. Az ideiglenes nemzetgyű­lésnek és a kormánynak az adott történelmi helyzetből adódó sajátossága volt, hogy sok vonatkozásban magán vi­selte a régi világ osztályta­gozódásának, társadalmi és gazdasági felfogásának jeleit. Még földesúr tagjai is vol­tak. A munka mégis forra­dalmi szellemben indult, s ez a szellem kétféle gazdag for­rósból táplálkozott. Az első az ország fegyve­res felszabadításának ténye volt, s hogy felszabadítónk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom népe, a világelső szocialista nagyhatalma, a Szovjetunió dicsőséges had­serege volt. A Vörös Hadse­reg oldalán 1944-ben román és bolgár csapatok is érkez­tek hazánk földiére, harcol­tak, vérezlek a mi szabadsá­gunkért is. Ez mintegy, elő^ jele annak,; hogy később azo­nos irányú legyen a fejlődé­sünk, együtt legyünk a szo­cialista népek testvériségé­ben, megértéssel és szocialis­ta módon keressük meg a Kárpát-medencében, a Duna- völgyében az egyetértés, a barátság, a jószándékú együtt működés formáit és módsze­reit Az ideiglenes nemzetgyűlés forradalmiságának másik for­rása a Horthy-időkben föld alá kényszerített, kegyetlen módszerekkel üldözött kom­munista párt megjelenése volt. A nemzetgyűlésen itt voltak a régi ellenzéki pár- tok is, s ebből következett, hogy a különböző csoportod nézetei eltértek a helyzet és a feladatok megítélésében. A viták és a tanácskozások alaphangját azonban már a munkásosztály és vele szö­vetségben jelentkező dolgozó parasztság leghaladóbb, leg­radikálisabb szemléletű kép­viselői adták meg. Az ő kezdeményezéseikre és mind nagyobb befolyásuk hatására születtek meg a tör­ténelmi határozatok az állam hatalomról, a földről, a dol­gozó emberek jogairól, a nép legjobb haladó erőinek össze­fogásáról, a közös munkáról, a fasizmus elleni további küzdelmekben való részvétel­ről a Szovjetunió oldalán, amelytől hazánk a szabadsá­got és függetlenséget kanta. Itt, Debrecenben, az ideig­lenes nemzetgyűlésen rakták le első alapköveit a magyar és a szovjet nép, hazánk és a Szovjetunió barátságának, testvéri szövetségének. Amint hazánk fejlődésében, úgy a magyar—szovjet barátságban, testvériségben is nagy utat tettünk meg húsz év alatt. Barátságunk elmélyült, mert nemcsak a nagyobb test­vér iránti tiszteleten alap­szák, hanem most már a kölcsönös megismerésen, jóban és rosszban egymásról szerzett tapasztalatokon, egy­más érdekeinek tiszleletben- tartásán, a jelen és a jövő kérdéseiben nézeteink, vá­gyaink, reményeink, törekvé­seink és világnézetünk teljes azonosságán nyugszik. Benne él minden becsületes ma­gyar ember szívében-lelké- ben. a magyar haza és nép érdekeitől elválaszthatatlan. A mai ünnepség alkalom arra. hogy megemlékezzünk az 1944 decemberében Deb­recenben történt események­ről. Tekintsük végig az utat, amelyet húsz év alatt bejár­tunk, szóljunk szocialista építőmunkánk eredményeiről és a feladatokról, amelyek most foglalkoztatnak bennün­ket. Megoldásukhoz szükség van a párt szilárd és bölcs vezetésére, az ország és a nép anyagi, erkölcsi, gazda­sági és szellemi erőinek okps összefogására, szocialista nem­zeti egységre, minden népi erő mozgósításával — mon­dotta többek között megnyi­tójában Dobi István, majd Kállai Gyula, a forradalmi nrmnkás-paraszt kormány el­nökhelyettese emelkedett szó­lásra. liAfXII OYILil: A debreceni feltámadás reményt és biztatást nyújtott Kedve* Elvtársak:! Kedves Barátaink! Népünk életének nagy tör­ténelmi fordulóját ünnepel­jük. Ma húsz esztendeje, hogy ebben a teremben megalakult az ideiglenes nemzetgyűlés, s megválasztotta az ideiglenes nemzeti kormányt. Ma az egész ország Debre­cen felé tekint, s büszkén emlékezik december 21-ére; az új, szabad, független demok­ratikus Magyarország születé­sének napjára. Az ideiglenes nemzetgyűlés a demokratikus nemzeti egy­ség parlamentje volt, amely­ben a nép erői, a munkás- osztály és a dolgozó paraszt­ság képviselői voltak több­ségben. 1919 után először, ne­gyedszázados szünet után me­gint az „új nép, másfajta raj” gyűlt egybe, mint az or­szág legfőbb törvényhozó tes­tületé. Engedjék meg kedves elv­társak hogy forró szeretettel, szívből köszöntsem és üdvö­zöljem azokat a bátor férfia­kat, az úttörőket, akik ma húsz esztendeje is e padso­rokban ültek, s azóta is a néphatalom szilárd, törhetet­len harqosai. Amikor az Ideiglenes nem­zetgyűlés összeült, az ország Ű!c*sf farlofl a* MS/MP megyei iii/o(í^ága A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága december 21-én, hétfőn délelőtt ülést tartott. A pártbizottsági ülésen Rapai Gyula elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára beszámolt a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának december 8—10-i üléséről. Ezután Novics János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára szer­vezeti javaslatokat terjesztett elő. amelyeket a pártbizott­ság tagjai egyhangúlag elfogadtak. A pártbizottság — a javastatok alapján — Kárpáti (Kupka) Sándor elvtársat a KISZ KB titkárává történt megválasztása miatt felmen­tette a megyei pártbizottság és a végrehajtó bizottság tag­ságának tisztje alól. Csendes Lajos elvtársat a megyei pártbizottság titkárává, a végrehajtó bizottság tag­jává, Lukács János elvtársat, a megyei KISZ-bizottság első titkárát a megyei pártbizottság tagjává. Szentirányi József elvtársat pedig a megyei pártbizottság kulturális és propa­ganda osztályának vezetőjévé választotta. V Becsülettel élek és halok...“ Esküt tettek a fiatal karhatalmisták és határőrök Az ősszel bevonult fiatal katonák vasárnap az Olimpia előtt megtartott ünnepségen letették az esküt. — Szokolai felv. — jelentős területein még tom­bolt a fasiszta terror. Halál­ra üldözték a haladó embere­reket, a kommunistákat és más antifasisztákat. A min­den emberi érzésből kivetkő­zött fasiszta banditák gyilkol- ták-irtották az igaz hazafia­kat: Pataki Istvánt, Kreutz Róbertét; a katonai ellenál­lást vezető honvéd táborno­kokat, Bajcsy-Zsilinszky End­rét és másokat, — pártunk, népünk hű fiait. Az ideigle­nes nemzetgyűlés megalaku­lása azonban már jelezte, hogy a fasizmus tobzódása nem tarthat sokáig. Ml, kom­munisták és más haladó em­berek, akik akkor Budapes­ten küzdöttünk a fasiszta rém uralom ellen, hitet és erőt merítettünk ebből a sorsdön­tő eseményből. A debreceni feltámadás reményt és bizta­tást nyújtott, a közeli szabad­ság eljövetelét hirdette az or- i szág többi, még fasiszta rab­ságban sínylődő részének is. S valóban nemsokára ösz- sze is omlott a gyűlölt ellen­forradalmi Horthy-rendszer, amely a Tanácsköztársaság el- tiprásából született, s amely kifosztotta, koldussá tette a népet, s a hitleri fasizmussal szövetségben véres rablóhábo­rúba sodorta az országot. A Horthy-rendszer bukásá­ban a döntő tényező a Szov­jetunió hadseregének a fasiz­mus felett aratott világraszóló győzelme volt. Ezért — amikor a magyar i szabadság születését ünnepel­jük — hálatelt szívvel gon­dolunk a hazánkat felszaba­dító szovjet hadseregre, a szovjet katonákra, a szovjet emberekre! (Taps.) Vérüket hullatták, életüket adták a magyar szabadságért. Népünk soha nem felejti el az érte hozott áldozatot, t kegyelettel (Folytatás ú 4. oldalon) Kellemes, szinte tavaszias idő volt vasárnap, szelíd fel­hők úsztak a város felett ami­kor eskütételre sorakoztak fel a fiatal katonák Pécs-Ujme- csekalján. Az Olimpia előtti téren reg­gel kilenc óra után leállt a forgalom. A járműveket és a gyalogosokat más irányba te­relték, az emberek mégsem mérgelődtek, nem méltatlan­kodtak. Impozáns látvány volt az ifjú karhatalmisták alaku­lata a tavaszias hangulatú, zöldgyepes környezetben. az épülőben lévő és a már fel­épült sokemeletes házak kö­zött, a polgári lakosság ezer fős sorfala előtt. Közel ezren — Pécs város lakói, a katonák szülei és hozzátartozói hallgatták Papp Imrének, a városi tanács vb- elnökhelyettesének beszédét, amelyben a város lakossága nevében meleg szeretettel kö­szöntötte a fiatal katonákat és hozzátartozóikat. — Meggyőződésünk — mon­dotta —, hogy önök, kedves fiatal karhatalmisták, Nép- köztársaságunk hű katonái lesznek, e ahogy az esküben megfogadják, parancsnokaik­nak maradéktalanul engedel­meskednek, teljes erejükkel azon lesznek, hogy néphadse­regünk kiváló harcosai legye­nek. Az eskütétel után Kaluczky László alezredes, az egység parancsnoka mondott beszé­det — Az eskü ünnepélyességét és súlyát emeli, hogy ezen a felejthetetlen katonai aktuson jelen vannak szüleik, szeret­teik, s elöltük, a dolgozók előtt fogadják meg, hogy hazánk hűséges katonái lesznek — mondotta az egység parancs­noka. Az emelvényen ott voltak az alakulat pártbizottságának, KISZ-szervezetének vezetői mellett a bólyi Kossuth Tsz küldöttei: Szabó Mátyás, a tsz elnöke, Pleskovics Antal, a tsz titkára. Jelen volt Szik­lai József elvtárs, az Ércbá­nya Vállalat igazgatója, ott volt a munkásőrség Tolna me­gyei parancsnoka, jelen voltak számosán a bányák dolgozói közül, és megjelentek a fegy­veres testületek tisztjei közül is többen, élükön Kerékgyártó Béla őrnaggyal, a helyőrség parancsn okával. Az ünnepélyes. nyilvános eskütétel után a fiatal kato­nák a késő délutáni órákat együtt töltötték szüleikkel és hozzátartozóikkal a laktanyá­ban. Sok-sok szülőt, hozzátarto­zót, menyasszonyt és menvasz- szony-jelöltet. szomszéd kis­lányt köszöntöttek aznap a pé­csi határőrök, újoncok ünne­pélyes eskütételén. Tíz órakor kezdődött az es­kütétel. Az alig egy hónapja bevonult fiatal határőrök fe­gyelmezett soraiban sok isme­rős arc tűnik elő. Olyan fia­taloké, mint Vancsa Lajos. aki polgári életében már aranykoszorús KlSZ-jelvénv kitüntetésben részesült, de Itt van Hódi Kálmán is, az ú;- petreiek volt KISZ-titkára. Hangzik a fiatal katona ajká­ról az eskü magasztos szövésé és szembon az esküttevő f’úr val ott állnak n kedves t—- zátartozók, szülők, jóbaráWii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom