Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-24 / 275. szám

1964- NOVEMBER 24. napló 3 Télapó-csomagok Két hét múlva tart,iák a Télapó-ünnepségeket, de a bol­tokban már megjelentek a piros cclofánzacskókba csomagolt édességek, a Télapó-csomagok. A Pécsi Élelmiszerkereskedel­mi Vállalat 15 ezer csomag­gal várja a szülők rohamát. A Télapó-csomagokat 10 és 15 forintért lehet megvásárol­ni. A FüSZÉRT is leszállítot­ta már a 75 ezer csizmácskát, kisebb-nagyobb télapót, papu­csot. Ezek a figurák az idén már csak üreges csokoládéból készültek, ugyanis mivel évek óta alig vásárolták a nugát­készítményeket, ezek gyártá­sát megszüntettek, A kereskedelmi vállalat 9 vagon narancsot, mandarint, fügét és banánt rendelt. A füge már Pécsett van, a na­rancs és a mandarin két hé­ten belül megérkezik. Név és tartalom Kétszeres forgalom Az elmúlt évékben megnőtt a külföldi idegen nyelvű köny­vek iránt a kereslet. A pécsi Idegien Nyelvű Könyvek Bolt­jának forgalma például három év alatt megkétszereződött. A legtöbb könyv német és orosz nyelvű, de jelentős az angol, francia, szerb-horvát és spa­nyol kiadványok száma is. A közelmúlt legkeresettebb köny vei közé tartozik Albert Maltz amerikai író német nyelven megjelent regénye, melynek címét talán így lehetne lefor­dítani: Egy hosszú nap a rö­vid életiben. Könyvsikernek számít Rudolf Petershagen regénye, melyből nagysikerű film is készült, a Lelkiismeret j aztán Aki nem jártas eléggé a nép- [ kozni művelés dolgaiban, az is ta­pasztalhatja, hogy változóban van a népművelés fogalmát meghatározó sok összetevő. Leginkább a klubok ügye van manapság napirenden, s ami­kor „klubmozgalomról” beszéi- nek a szakemberek, akkor ezúttal valódi mozgalomról van szó. A mozgalom csak mint a népművelési munka egy része létezik, nincsenek különleges célkitűzései, felelő­sei, jelszavai — de kisebb-na­gyobb zökkenőkkel mégiscsak megy előre. Elsősorban azért megy, mert korszerű forma, és az emberek igénye mutatja előtte az utat. lehet, töviről-hegyire ' meg lehet beszélni valamilyen többeket érdeklő kérdést, to­vábbá a klubban összeszokott emberek elmehetnek együtt színházba, moziba, kiállításra, országjárásra, kirándulásokra, együtt szórakozhatnak klub­esteken, találkozhatnak mű­vészekkel, kitűnő szakembe­rekkel, vezetőkkel, a klub ál­tal létrehozott keretek között. A tsz-klubok viszonylag még fiatalabbak, mint a többiek, a falvakban és mezőgazdasági városokban viszont egyre in­kább előtérbe kerülnek. Miért korszerű forma a klub? lázadása; Mert oldott és kötetlenebb lehetőséget teremt az embe­reknek a művelődéshez. Mert összekapcsolja a művelődés és a szórakozás eredetileg feltét­lenül összetartozó fogalmait, megszünteti azt a merev, „most pedig művelődni fogunk” fel­kiáltással elszór kitett magatar­tást, amely a mai embereknek már idegen, terhes és fölösle­ges is. A klub lényégében olyan Ízlésesen berendezett helyiség, ahol az emberek meg­találhatják sokféle lehetőség között azt, ami érdekli őket, pihenteti és szórakoztatja őket: rádiót hallgathatnak, tévét nézhetnek, lemezjátszó, mag­netofon áll a rendelkezésükre, újságban, folyóiratban lapoz­gathatnak, sakkozhatnak vagy beszélgethetnek, megtalálhat­ják az azonos érdeklődésű tár­sakat. Természetesen van a klubokban sok alkalom, ahol egy-egy érdekes előa­Mohács igen szerencsés helyzetben volt, I dást lehet meghallgatni, vitat­amikor a tsz-klubok megala­kultak. Két helyiség is rendel­kezésre állt, a két volt olvasó­kör, amelyek két évvel ezelőtt alakultak át tsz-klubokká. A változás azonban szinte csak a nevükben volt érzékelhető. Van ugyan a két klubnak vezető­sége, hivatalosan szakmai se­gítséget kapnak a tanácsi mű­velődési osztálytól és anyagi segítséget az Űj Barázda tsz- tól, munkatervet is készítenek — de mindez csak látszat. A vezetőség nem látja tisztán a korszerű klubmunka követel­ményeit, nem látják a fennál­lásuk céljait sem, a segítség — különösen ami a tsz részéről történő segítséget illeti — a gyakorlatban nem igen vehető észre. A munkaterv először él sem készült, másodszorra pe­dig csupán az egyik klubban működő, nagy múltra visszate­kintő és valóban jól dolgozó sokac tánccsoport munkaterve lett Ez utóbbitól eltekintve szinte semmiféle tevékenység nem folyik a klubokban. Néha egy-egy lakodalmat megren­deznek ott, a lovasszakosztály ott tartja összejöveteleit, van ezen kívül televízió, amit hely- lyel-közzel néznek a betéve­dők, no és a klub legfontosabb „tartozékaként” borkimérés üzemel, a tagság — nem ép- ; pen szellemi — igényeit kielc- j gítendő. | Hát ez bizony nem sok — | mondhatná mindenki, teljes | joggal. Hiszen Mohácson szin- | te kétségbeejtő helyzetben van j a kultúra, ha a helyiségkérdést I nézzük. Az Üj Barázda két I megfelelő helyiséggel is ren- I delkezik, el is keresztelték | őket tsz-kluboknak, csak a név j mögött éppen nincs semmi ko­moly tartalom. Ez év márciu­sában a városi tanács vb-ülé- sen tárgyalta meg többek kö­zött ezt a kérdést is, hátározati javaslatok is születtek. Java- I solták, hogy a tsz lassanként Háromszázezer forint értékű főtengelycslszoló-gépet vásárolt biztosítson megfelelő berende- a Pécsi Fémipari Vállalat. A gép üzembehelyezése után — e zést a klubba, a klubvezetőség hónap végén már munkába állítják — a gépkocsik és ze'orok taglal közül menjenek el nép­javításánál a főtengelyeket már a vállalatnál csiszolják- | művelési tanfolyamra, hogy szakmailag képzettebben lát­hassanak munkához, javasol­ták azt is. hogy ha csak egy mód van rá. a tsz-ben és a klubokban folyó kulturális munkát függetlenített kultúr- felelős végezze — s ezek mel­lett kisebb javaslatok is szü­lettek. Sajnos, fél évvel ezután, november végén például még i mindig nem került semmi komolyabb felszerelési tárgy a klubokba. A tsz pedig meg is egyezett a tanácsi népműve­lőkkel, hogy segítségüket kéri a szóban forgó tárgyak megvá­sárlásánál. Folyóiratok, mag­netofon, megfelelő bútorok — mindez nagyon kellene. De mintha a tsz nem törődne az­zal, hogy tagjainak szép, modern, művelődésre Fő?esr elycsisztstót vásárolt a Pécsi Fémipari Vállalat és kultúrált szórakozást bizto­sító klubot teremtsen. S hogy ; a kultúrmunka valóban „kul- i túri’-munka legyen, átgondolt, színvonalas, eredményeket , hozó. Pedig az Oj Barázda, mint | már említettük, nagyon elő- | nyös helyzetben van sok-sok más tsz-el szemben. Adva van a hely, a lehetőség, csupán a nevet kellene megtölteni tarta­lommal H, E­Bár a szép presszók, a kultúrházak és a tv új lehetőségeket nyújt a falusiak vasárnapi szórakozásához, a fiatalok ma is szívesen hódolnak'a kuglizásnak. Tétre megy a játék Kovács- hidán a szép vasárnap délutáni napsütésben. Az ígéretek földje KLUB EZ IS, munkásklub, de fénytelen és sivár, mintáz utcák, amelyek sötétek és hi­degek. A padlózat olajos, a kályha behemót és ronda, de legalább melegít. És meleget áraszt ez a sok ember is:ösz- szeverődtek este fél hatra, tanácstagi beszámolóra, ame­lyet Katus néni tart majd és valaki kijön még az I. ke­rületi tanácstól. Újhegy, azaz mint mondják — „a világ vége”, közel négy­száz családi ház, talán ezer­három, ezennégyszáz lélek. — Megközelíthető a Nagykozári útról vagy a 6-os országútróL Betéve tudom az adatokat, jártam már itt, nem is egy­szer, ismerem a lakók panasz- áradatát: út, villany, autóbusz- járat, bolthálózat. Megírtam egyszer. Kétszer. Érdemleges válasz nem érkezett. Most sem. Hiszen az államhatalom legalsó fórumán veszek részt: a választók, az állampolgárok gyülekezetén, akik majd na­gyon őszintén, egyszerűen és nagyon röviden a lényeget mondják el. S már mondják is. Vándor János: Szépen, hasán elnyúlva fekszik a fogas a tál köze­pén, körülötte majonézei franciasaláta, meg kibelezett citrom, benne kaviár. A fo­gas szájában piros retek. Hm... Hogyan is csinálta ezt a leonyhafőnök, Horváth Jenő? — Kéremszépen, egyszerű a dolog... — Persze hogy egyszerű. Megpucolja a halat, vajjal bekeni, becsavarja fehér ruhadarabba, átköti és a páclében megfőzi, a páclébe pedig borsot, ecetet, babér­levelet, sót, meg egyebeket tesz. Aztán ha kihűl, szé­pen leválasztja a halról a ruhadarabot, de úgy, hogy a bőre le ne jöjjön és az­tán ... ... És aztán az éjszaka egy szemernyit nem aludtak a szakácsok és a cukrászok. A hidegtál és cukrászati bemutatót a Vendéglátóipa­ri Vállalat rendezte szomba­ton délelőtt Mohácsön a Bé­ke Étteremben. Amikor Ka­tona József vállalati igaz- nató megnyitotta ezt a kis Ínyenc-kiállítást, már miir­rten rendben volt. Péntek ■■incltől szombat reggelig készültek a hideg-tálak, tor­ták. sütemények és közben persze ... még vagy nyolc­száz főre ebédet ii főztek, Kaviár és puncstorta 4 1 lrnrrr a szokásos déli vendégsereg részére. Mondom, a vitrinben fő­helyen a fogas, aztán külön­leges szendvics, vegyestál, angolbélszín, sajtostál, a másik hűtőpult pedig ha­gyományos, „modem vonalú” tortákkal ékeskedik. A zö­mét cukrásztanulók készítet­ték. Például Benedek Klári, aki 111. éves tanuló, egyéb­ként vókányi kislány. — Mi az, hogy hagyomá­nyos vagy modem a cukrá­szatban? — A túldíszitett, túlszínee, cirádás torták giccsesek — mondja Klári. — Az a lé­nyeg, hogy amilcor megter­vezek egy tortát, akkor az egyszerűbb, finomabb vona­lat kövessem. — Aha... — mondom ál- mélkodva. — Én szeretem a modem dolgokat. Mindenben a kor­szerűt szeretem, — jegyzi meg. — Gondolom, • twistet is... Legyint: — Ah ... fenét! A twist már kimegy a divatból. A jó „beatles”-számokat ked­velem. — A nagyhajúakét7 — Igen. Nem a hajuk miatt persze ... — Mi jó van ebben a cukrászatban? — Negyedikes elemista voltam még és anyukám azt mondta, „Legyél cukrász kislányom, ha annyira sze­retsz sütni-fözni”. Mondtam, nagyon jó lesz, legalább sok édességet ehetek .. — És evett? — Első három napban megetettek bennünket, az­tán úgy ráuntam, hogy sok­szor hónapok eltelnek, hogy egy csöppnyi kis édességet elfogyasztok. — Otthon süt-e valamit a családnak? — Persze. De a mamával mindig vitatkozunk. Mon­dom neki, én már így ta­nultam, így kell csinálni. A bátyám lakodalmán is én sütöttem a tortát. Harminc­két darabot. — Biztosan dicsérték ft la­kodalmasok? — Nem szóltak semmit. Talán azért, hogy el ne bíz­zam magam. — A bíráló bizottság szép véleményt mondott az imént « puncstortára... Hallgat, de látom az ar­örül neki Ha földobja, el tudja-e kapni a palacsintát a leve­gőben? — kérdem tőle, hogy konyhaművészeti jártasságo­mat bizonygassam. Felnevet. — Nem. Azt nem. De a palacsintasütés különben is a szakácsok dolga ... — Megelégszik majd • segédlevéllel? — Nem. Ha felszabadulok, beiratkozom a technikumba, A bemutató alkalmával Katona József igazgatót kér­deznem meg, mi volt a célja a mohácsi szakácsok, cuk­rászok produkciójának? — Minden évben megren­dezzük. néhány járási szék­helyen. Legközelebb decem­ber 5-én, 6-án kerül ilyen­re sor Siklóson. Az a cé­lunk, hogy figyelemmel kí­sérjük szakembereink fej­lődését. Nem is csalódtunk. Itt Mohácson például a fia­talok mutatkoztak be és si­kerrel, mert amint látja, a közönség szép számmal meg­jelent és kedvező vélemé­nyeket mondanak. Az a cé­lunk, hogy az idegenforga­lom fellendítéséhez hozzá­járulhassunk ízletes, válasz­tékot termékeinkkel. R. F. j — Az úristen orvosa sem jut el ide, ha baj van, mert az út járhatatlan. Etchert József: — Az újság is megírta, hogy az állami gazdaság traktorai tönkretették a Szöcske utcát. Most a Kakukk és a Fátyol utcát vágták fel. A Keresztes a napokban szólt egyik trak­torosnak, miért teszik tönkre az úttestet? Azt mondta neki a traktoros: „Papa, ha nem tetszik, menjen a francba...” Bodor István: — Hasonló a helyzet az egyes és, a kettes dűlőben is. A. kisgyerekek, amikor jön­nek haza az iskoláiból, a par­ton kapaszkodnak a cserjék­be, hogy a traktor elmehes­sen mellettük. Az egyes dű­lőben a világítás is rossz. Ma este meg, láthatták, az egész telepen nem ég a villany. így megy ez mindig. Becker Antalné tanítónő: — Tavaly, november 7-re ígérték az autóbuszt, de még most sincs autóbuszunk. Pedig hatvan-hetven kisgyerek jár az iskolába sárban, latyak­ban. A középiskolásokról nem is beszélve. Müller Antal: — A cigánytelep előtt, a Nagykozári úton, sár, mocsok van. Dög fékszák az árokban. A cigányak kidobálják a rossz edényeket, megdobálják a já­rókelőket. Kutyáik letépik az emberről a ruhát. Többen is közbekiáltanak: „Rájuk kell gyújtani a guny- hótr Megdöbbenek. „El kell zavarni őket a környékről!” A kis papírdarabka remeg a ke­zemben. Tiltakoznom kellene, de azt hiszem hiába. Itt nem lehet Esztergályos Józsi bácsi: — A suhancok megtámad­ják a nőket, mert a hatos útig nincs rendben a világítás! Egy asszony, nevét nem tu­dom: — Az én fiaim fölmászik az oszlopra, becsavarja a körtét, de nincs erre mindig pénzünk! Valaki közbeszól: „Csak ne mondja ezt itten, mert még megbüntetik ezért!” Az asz- szony riadtan leül és hallgat. Gyiimesi Józsi bácsi, az alap- szervi párttitkár: — Felháborító, hogy évek óta mindig jelentkeznek ezek a problémák, és soha senki nem segít rajtunk! VÁLASZOL Arató Károly, az I. kerületi tanács csoport- veztője, kiküldöttje. Mondja, hogy a 6-os úttól a Bor utcáig már megcsinálták az utat. „Necsak ott, hanem a Nagyko­zári út környékén is!” — kia­bálnak közibe. Arról is beszél, hogy nincs pénz és erről ő nemigen tehet. — A trakto* rokat sem lehet kitiltani, mert ezek az utcák tulajdonképpen dűiőutak. Meghogy: Újhegy nem fejlődhet, építési enge­délyt már ki sem adnak töb­bet: Sorvadjunk el tehát?!” — hangzik a széksorok közül. Azt is mondja: a rendőrség­nek kell intézkednie a trak­torok ügyében. Gúnyosan ne­vetnek: „A rendőrségnek ugyan hiába szólunk!” — vé­lekednek a választók. Most már általános a hangi- zavar. o Többen reménytelenül le­gyintenek. Valamit vártak r tanácsi kiküldöttől. Még a ta­nácstag, Katus néni, azaz Eckenfeld Jánosné beszámoló­jától is. Mit kaptak? A vá­lasztók tudomására hozták, hogy még vagy száz utcát kell az I. kerületben rendbehozni. Ez negyven kilométer hosszú. Pénz pedig nincs. Értik ők. tudják ők, hogy nincs pénz, ezt elhiszik, de hogy hosszú esztendők után, mondjuk tíz­tizenöt év óta ezek a problé­máik még mindig „napi­renden” legyenek, ezt már nem tudják fölfogni. Nem is lehet. Az érdekéit szervek „mindig és mindent megma­gyaráznák ...” — mondják kedvetlenül a lakók. És szidják a cigányokat. A járhatatlan utak, rossz világí­tás, közlekedési nehézsértek okozta idegesség váltja ki be­lőlük a mélységes ellenszen­vet a cigányok iránt is. Elven mélyre nyúlnak tehát a gyöke­rek. Ez a lakótelep nincsen szem előtt. Távol esnek in­nét a forgalmas országutak, útvonalak. Eüiseomorítóan nagy a távolság a teleti lakói és az államhatalmi szervek között, ahonnét segítséget és meg­értést várnak. Zsebemben le­velek vannak. A Pécsi Állami Gazdaság azt írja, hogy a traktorok ugyan jártak X ut­cában, de így meg úgy... A másik levél a Vendéglátóinak: Vállalattól származik. Abban is megmagyaráznak egy-két dolgot. Magyarázatok — sza­batosan fogalmazva, kitűnő érvekkel. De egyetlen szót sem tartalmaznak, amelyből kimutatható lenne: lám. még­iscsak jogos az újhegynek kí­vánsága. Nem, erről szó sincs. AZ EMBEREK reményt vesztve szállingóznak haza a sötét és sáros utcákon. Ne­kik már magyarázni sem le­het. Egyet látnak csak: hiá­ba minden szónoki ékesszólás, — a peremváros, itt Újhegyen, még sokáig peremváros lesz. Az asszonyok egyike — kényszeredett mosoly kísére­tében mondotta: ez az „ígé­ret földje”. Az ígéreteké... Rab F exen« Falusi vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom