Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-20 / 272. szám

1964. NOVEMBER 26. napló 3 Egymás közt Jegyzetek a Baranya megyei Építőipari Vállalat 2. alapszervezetének taggyűléséről Cserépvirágot hoztak, föl­tették az asztalra, amit koráb­ban leterftettek. Kint sötét van, esik az eső, szél fúj s ez kedvetlenítően hat az asztal­nál ülő emberekre. „Csak hol­nap ne essen!” — mondja va­laki. „Vagy akár év végéig ne!” — teszi hozzá a másik, mert ez valóban gondja az építőmunkásnak. Minden egyes száraz nap— ami elrabolható a téltől — csak nyereség kint a munkahelyen. „Itt bent már meg van oldva a téliesítés...” — mgyzi meg a cserépkályhá­nál kezeit dörzsölgetve egy fiatalember. Frázisok helyeit ötkor elkezdjük a taggyű­lést. Az Építőipari Vállalat 2. alapszervezetének titkára, Ha­ris Vince építészmérnök. Hu­szonkét tag, hiányzik négy, három igazoltan, egy igazolat­lanul Akik itt vannak kőmű­vesek, gépkezelők, villanysze­relők. művezetők, adminiszt­rátor. És hát a mérnök, a párt­titkár (kőművesként kezdte, fiatal férfi), aki most bele- laooz az eléggé dús beszéd­vázlatba, föláll és elkezdi: — Kedves Elvtársak! A mai taggyűlésen.; < Én fohászkodom: „Mentsen meg a sors a frázisoktól!” Akik előtt papír van és ce­ruza, firkálnak házat füstöl­gő kéménnyel és gémeskúttal. A szomszédomnak van egy gyűszűnyi kis öngyújtója, kis, miniatűr darabka, elkérem tő­le. megnézem közelebbről, de a levegőben megáll a kezem... ... Mert a beszámoló máso­dik oldalától kezdve Haris Vince olyanokat mond, ami egyszeriben felvillanyozza a hallgatóságot. Akik eddig raj- zolgattak, firkáltak, most gyor sah néhány gondolatot je­gyeznek fel... Számolom is őket... négy ... öt... hét..; Egyelőre tehát hét fölszólalás ígérkezik. — Négy esztendeje vállala­tunk még csak 306 lakást épí­tett, az idén már ötszázat át­adtunk, még év végéig kettő- százkilencevenet adunk át A párt Központi Bizottságának ez év februári határozata meg­állapítja, hogy az építőipari termelés az utóbbi három év­ben sokat fejlődött, de .; > És a párttitkár az országos gondokat lebontja nem a vál­lalatra, hanem a II-es építés- vezetőségre, az asztal mentén ülő kommunisták pedig tud­ják, hogy „rólunk” van szó, eddigi tevékenységükről, mely­ről lehet szépeket is mondani, a pozitívumokra is van fede­zet bőven, de „nemcsak azért vagyunk itt, hogy szépeket mondjunk egymásnak”. Ez az! Itt van például a gépesítés. Könnyíti, gyorsítja a munkát és még több gép kellene, de az éremnek két oldala van, vagyis hogy a meglévő gépek kihasználtsága ugyan minden esetben megfelelő-e? A gépet etetni kell munkával, külön­ben nem fizetődik ki üzemel­tetése, drágul az építkezés ..; Meg aztán: az épületeken tö­redeznek a kilincsek, hézago­sak az ajtók, ablakok, folto­sak a falak, beázások ás egye­bek. Nem mindenütt persze, sőt! — de azért ezek a szép­séghibák mégiscsak rontják vz építőipar hitelét. Meg az­tán a termelési kiesést nem lehet mindig csak az időjá­rással megmagyarázni, mert jó lenne, ha kissé körülnéznénk saját portánkon, már ami a munkafegyelmet illeti: hosz- szú ebédidők, hiányzások, ké­sések, ácsorgások, a szabad­szombat körüli zűrzavarok. Nos hát, ezekről Is beszélni kell. Aztán az anyaghiány. Például a „B”-jelű i,égla hiá­nya miatt több napos kiesés volt a Doktor Sándor és a Pozsonyi úti építkezéseken. A beton központ sem tudta min­dig folyamatosan küldeni az anyagot, mivel nem volt szál­lítóeszköz. A legfőbb feladat pedig: a téliesítés. Akár a meszesi épületeken, vagy a Pozsonyi úti emeletráépítés­nél minél előbb meg kell ol­dani a téliesítés^ mert a ter­veket teljesíteni kell, de úgy, hogy a dolgozók megfelelő munkakörülményeit biztosít­hassuk, A hibákon kell vitázni Sebtében jegyzem fel a tit­kár gondolatait Fölpillantok, mások is jegyeznek. Valaki azt javasolja, nem kell meg­tartani most a szünetet, kezd­jük mindjárt a hozzászólások­kal. Jung István művezető föl is áll: — A kívülállókat szervez­zük be a szocialista brigádba, legyen egységes a gárda. A brigádok termelési vállalásait pedig pontosabban meg kell határozni, mert az általános vállalásoknak semmi értelme. A bérezésről pedig: egyesek így gondolkoznak: „Ha nem lesz meg a szükséges órabé­rem, majd pótolja a prémi­um.” Hát ilyen nincs! Olyan premizálási módszert dolgoz­zunk ki, amely ösztönöz és kizárja a spekulációt Tóth Jenő: — Az emberek egyik mun­kahelyről a másikra vándo­rolnak, mert nincs beton. így nem lehet dolgozni. Schneider János brigádtag: — Gyakran hallom: „Elv­társ, délután kettőre gyere ide, gyere oda..." — vagyis különböző tömegszervi érte­kezletekre. Fizetéskor nézem a borítékomat: a hiányzó órákra lefogják a béremet. Rendben van. Amiért nem dolgoztam meg, azért ne is fizessenek. De a gyűléseket, megbeszéléseket tegyék mun­kaidő után. Ennek ez a rend­je. A másik: ha teljesítjük a száz százalékot, kapunk még plusz húsz százalékot. Erre kijön a normaellenőr és szimatol: nem irreális-e a ke­resetünk? Jól van, ez a dol­ga. De jöjjön ki akkor is a munkahelyre, ha csak nyolc­van százalékot teljesítünk és nézze meg, miért keresünk keveset? Vagyis ne csak a vállalat, hanem a dolgozók érdekeit is védelmezze. Közben Forgács Imre, a vál­lalat pártbizottságának titká­ra mellém húz egy széket és halkan néhány szót váltunk. Mondja, hogy ez az alapszer­vezet összetételét illetően — a tizenkét alapszervezet közül a legfiatalabb. Nagyszerű fiúk ezek, egyike a legjobb építő­ipari gárdának, kitűnően helyt állnak a munkában és ezt csak azért említi most nekem, nehogy téves benyomással tá­vozzak, tekintettel a bíráló hangulatra. Egymásközt van­nak, így hát nem szépítenek, különben is a hibákon kell vitázni, nem az eredménye­ken. Az eredményeket meg­találom a városban, megyé­ben, ahol az a főépítésvezető­ség munkásgárdája otthagyta „keze nyomát”: a bólyi gyer­mekotthon, ércbánya-építke­zés, Vámház utcai iskola, a porcelángyár üzemcsarnoka, raktárak, szigetvári lakások, 16 tantermes gyakorlóiskola, Jókai utcai lakóházak, 100 va- gonos gabonasiló, meg a jó ég tudja még mit nem épí­tettek az ötéves terv eddigi időszakában! — Hát csak ezért mondom — biztat Forgács Imre, aztán föltartja a karját, ő is hoz­zászól. Elgondolkoztató tényeket mond el: az elmúlt négy év alatt 14 százalékkal emelke­dett a kereset a vállalatnál, de a termelékenység nem nőtt közel sem ilyen arányban. Ez baj. Van a vállalatnak 12 milliós termelési kiesése, de nem lehet itt mindig objektív okokra hivatkozni, télre, eső­re, egyebekre, hanem egy ki­csit mindenki nézzen önma­gába: valamikor az ötvenes években csak a csillagászati százalékok számítottak, minél magasabb volt egy-két ki­emelt dolgozónak termelési százaléka, annál nagyobb meg­becsülésnek örvendhetett, — Ezekből a látványos eredmé­nyekből nem kérünk: a ter­meléshez meg kell teremteni a körülményeket és akkor mindenki becsületesen végez­ze el a saját munkáját. Tudják, mit akarnak Amikor Haris Vince párt- titkár föláll, hogy válaszoljon a véleményekre, már elég ké­sőre jár az idő. A taggyűlés viharos volt. Nem parlamen­táris értelemben: itt nem csap­kodtak asztalt, az indulat „be­lülről” fűtötte az embereket; tudták miért jöttek el, mit akarnak, mi lesz teendőjük a jövőben. Második napirendi pont: I vezetőségválasztás. Lecsuktam j a jegyzetfüzetemet: ez már belső ügyj Bab Ferene Divatklubok alakultak Baranyában A Déldunántúli Textil- és Felsőruházati Nagykereske­delmi Vállalat, a Déldunán­túli Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat, valamint a Déldunántúli Ci­pó Nagykereskedelmi Vál­lalat vezetői úgy döntöttek, hogy az 1965-ben forgalom­ba kerülő ruházati cikkek­kel Pécs után a vidéki la­kosságot is megismertetik. Sellyén alakult meg az első járási divatklub Bara­nyában, majd ezt követte a pécsváradi. A divatklubok létrehozásáért sokat tett a földművesszövetkezetek tag­sága: ők invitálták a klub­ba azokat, akik elismerten, jól értenek az öltözködéshez. A klubok tagságának felada­ta lesz ugyanis időnként ta­nácsot adni az érdeklődők­nek és a mindenkori divat túlzásait lefaragva, helyes irányba terelni a falusi em­berek öltözködését. L D. Mihajlov a moszkvai Sztetnyiszlavszkij Színház főrendezője Pécsett Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbeth című operájának szerdai előadása előtt hír fu­tott végig a színházban: meg­érkezett Lev Dimitrijevics Mihajlov és nézi az előadást. Mihajlov a moszkvai Szta- nyiszlavszkij-Nyemirovics- Dancsenko Színház főrendező­je, azé a színházé, ahol Nye­rni rovics-Dancsenko rendezé­sében először szólalt meg Sosz- takovics operája. 1962-ben pe­dig Mihajlov rendezte a Ka- tyerina Izmajlova moszkvai előadását. A városunkba látogatott Mi­hajlov az előadás szünetében meglátogatta öltözőjében Il­lés Évát, Csányi Jánost, Bolla ; Tibort. Meleg hangon gratu­lált nekik és további sikereket kívánt. Égy teljes szünetet Paulusz Elemér társaságában töltött, majd az előadás után Nógrádi Róbert igazgató szo­bájában találkozott az opera néhány főszereplőjével. Elektronikus feleltetogép a Műegyetemen A Budapesti Műszaki Egyetem műszeripari tanszékén érdekes kísérleti feleltető gépet szerkesztettek. Az elektronikus egy­ségekből álló berendezés előre megállapított kérdéseket ad ki a hallgatóknak, akik írógépen adják meg feleletüket. A gép pontosan elbírálja, hogy a vizsgázók helyesen oldották-e meg a feladatokat. A berendezést Bánsági László docens tervei alapján Hainzmann János, Élő Sándor, Jankó Géza és Sza­kállas Csaba végzős hallgatók diplomatervként készítették el. Szepesi Ágnes L éves he ligató a feleltetőgép előtt, háttérben Hainzmann János. Mindenki erről beszél Mo­hácson, nem ér hát váratlanul senkit a kérdés: mi a helyzet a tüzelőfuvarozással? ötszáz mázsányi tüzelőt adnak el naponta a mohácsi TÜZÉP- telepen, az építőanyagról nem is beszélve. Ebből — a telep­vezető szerint — legfeljebb napi négy fordulóval visz el az AKÖV teherkocsija. A fenn maradó több mint 300 mázsa tüzelő és az építőanyagok el­szállítása magánfuvarosokna vár. — Az AKÖV-nek szabott árai vannak — mondja Tóth József telepvezető — tehát feltétlenül előnyös lenne a la­kosság számára, ha az AKÖV- fuvart vehetné minden eset­ben igénybe. Ez azonban a körülmények miatt lehetetlen. A TÜZÉP dolgozói vállal­ták, hogy „nyújtott” műszakot vezetnek be, amennyiben az AKÖV a meglévőn kívül más kocsikat is tud a fuvarozás­hoz biztosítani. így a késő esti órákig szállíthatott volna tü­zelőt a lakosság. Az AKÖV azonban nem tudott segíteni, s ebben a helyzetben érthe­tően „uraik” lettek a magán­fuvarosok. Az „alapdíj” a magánfuva­rosoknál is „szabott”, öt fo­rintot kémek a szállított tü­zelő mázsájáért. Az AKÖV szállítási tarifája és e között nem nagy az eltérés, egy át­lagos szállítmánynál mdndöstr- sze tíz forint. De nem is ess, hanem a „rakodás” címén megszabott, mázsánként 2— 3—4 forint súlyosbítja a tételt és ránt ki kétszer akkora ősz. szeget a fuvaroztató zsebéből, mint amekkorával az AKÖV FUVARÜZSORA öt kifizethette volna. Az AKÖV 80 forintért visz ház­hoz húsz mázsa szenet. A ma­gánfuvaros 160 forint alatt aligha tárgyal a szállíttatóval. — Szerencse — mondják a TÜZÉP telepén, — hogy a vá­rosban és járásban lakók már beszerezték téli tüzelőjük négy ötödét. Április közepe óta fo­lyamatos volt az ellátás, « eb­ben az évben először fordult elő, hogy a közületek többsé­ge is időben gondolt a beszer­zésre. Decemberben mégis leg­alább tízezer mázsa szén el­adásával számolunk, ennyit feltétlenül elvisznek a vásár­lók. És fából is tetemes meny- nyiséget. Ezenkívül vannak, akik már most gondolnak a tavaszi építkezésekre. Azok­nak is kellene az olcsó fuvar... A TÜZÉP megrendelő-iro­dájában, ahol az AKÖV fu­varvállalója is helyet kapott, valamivel bizakodóbb a han­gulat Szalai Józsefné délután két óráig tizenhét fuvarra vett fel megrendelést. — A kocsiirányító azt mond­ta, hogy jól megy a szállítás. Amit ma elvállalok, a hét vé­gére megígérhetem... Dátu­mot azért még nem írunk a megrendelőre. Három héttel ezelőtt még két—három hetes határidőt szabtak a tüzelőszállításnál. Szalai né azt mondja, legtöb­ben velük akarnak szállíttat­ná. Sajnos, nem tudják vállat nt Ezért a várccá tanács Afatjb iparengedélyeket adott ki magánfuvarozóknak. Akad­nak azonban, akik meghök­kentő nagyvonalúsággal gya­korolják iparukat: van haj tó­juk, rakodójuk és így nekik már csak az a feladat marad, hogy megszerezzék a fuvart Pálkuti Keresztély elvtárs, a városi tanács vb-elnöke ezt mondja: — Hozzánk is eljutott a hír, hogy egyes fuvarosoknak kü­lön embereik vannak, a mun­kát ezekre bízzák, ők maguk nem fuvaroznak. De ha vissza­vonnánk az engedélyeidet, csalt súlyosbítanánk a helyzetet. Egyetlen mód van: állami fu­varozást biztosítani Mohács­nak. Azt értem ez alatt, hogy bárki korlátlanul igénybe ve. hesse az AKÖV-nek ezt a szol gáltatását. Mi akkor sem le­szünk a magánfuvarozók el­len, hiszen Mohácsnak sok olyan mellékutcája van, ahova esős időben kizárólag lovas- kocsival lehet bemenni. De az AKÖV segítségével letörhet­nénk a fuvaruzsorát! Dr. Vadon Antal, az igaz­gatási osztály vezetője ha­sonló véleményen van: — Az AKÖV-vel és a KI- OSZ-szal már folytattunk tár. gyalásökat annak érdekében, hogy biztosítsanak több szállí­tóeszközt, illetőleg az AKÖV ellenőrzése mellett vonják be a magánfuvarozókat közpon­tosított szállításba. Néhány évvel ezelőtt így volt ez Mo­hácson. Nem akarunk mást, csak felújítani a régi. jól be­— Csak elismeréssel szól­hatok a színház együtteséről, — mondotta Mihajlov —, hogy ilyen hősiet és óriási munka után magyar színpadon először bemutatták a szovjet zenének egyik világ viszonylat­ban is kimagasló alkotása' Paulusz Elemér szólt köí.c és elmondotta, hogy a Pécseit vendégkarmesterként szerep­lő Dubrovszkij hívta fel fi­gyelmét Sosztakovics operá­jára. Amikor a látott előadásról kérdeztük Mihajlovot, így fe­lelt: — Sok érdekes momentumot találtam az előadásban. Á rendező látta a mi moszkvai előadásunkat. Rendezésének legfontosabb eredményének azt tartom, hogy az előadás tetszik a magyar közönség­nek, erről meggyőzött a mái előadás fiatal közönségének lelkes reagálása. A további beszélgetés során a címszereplő Illés Éva mel­lett Csányi János színészi ké­pességét emelte ki, valamint az egész előadás mozgalmas­ságát, a humoros jelenetei: — különösen a rendőrségi jelevet — sikerült megoldását. Elis­meréssel szólt a rendőrkapi­tányt alakító Tréfás Istvánról. A zenekarról elmondott«, hogy ebben az összeállításba:', a lehetőségekhez képest jó munkát végzett Paulusz Elé- mér irányításával. Különösen á vonósok szép hangzását di­csérte. Vata Emil díszleteiről az volt a véleménye, hogy jói idézik a kort, az opera hangu­latát és azt a hátteret, mely­ben a dráma lezajlik. Mihajlovbam sokoldalú mű­vészt, szellemes, jó humorú embert ismertünk meg. Alapos ismerője szakmájának és s legapróbb részletéig isme!-. Sosztakovics operáját. Miköz­ben rendezői elképzeléseit magyarázta, néhány jellegzov.. tes mozdulattal, a szerepeí'í idézve-énekelve elénk vará­zsolta Katyerinát, amint a mérgezett gombát átadja apó­sának. Katyerina szerepének értelmezése körül különösen nagy vita alakult ki. A magyar zened élétnék is ismerője Mihajlov, hiszen az ő nevéhez fűződik Kodály Zoltán Háry Jánosának nage«! kerű noszkvai bemutatója, — Háry az én gyermekem — mondta és lelkes szavak­kal beszélt Kodályról. Meid Sosztakovicsról érdeklődtünk. — Betegeskedik, dé at ú '- ságok hirüladták, hogy hozzá­kezdett új operájának. t Csendes Donnak megkompo­nál ásóhoz. A baráti hangulatú, gondo­latokat ébresztő beszélgetés n késő esti órákig tartott. — ni — Korszer« járás1 ifőnyvlár lesz Szigetváron Korszerű járási könyvtarat hoznak létre Szigetváron. \ helyi zsinagóga épületét vásá­rolták meg, s a Kalocsér Ni­váit ötlet nyomán ebből si­kítanak ki egy minden ieéi 1 , kielégítő modern könyvtára.. Most folynak a tervezési mun­kák, a Megyei Könyvtár mű­szaki csoportja készíti a lei- - dokumentációt. A számítá o szerint november vége fele m?._ kezdik a munkát, a jövő é- - ben befejezik az építésze, részt, majd a berendezés' kerül sor, és 1966-ban A i lesz az új könyvtárépu'-.. Az emeletes épületben v földszintéin nagy gyermek- olvasótermet alakítanak ki. — Fent egy nagy teremben he­lyezik el a szabadpolcos köl­csönzőt, az olvasóteremmé egybekapcsolva. Külön folvó- iratokkal ellátott olvasótertr: rész is lesz. A könyvtárnak hanglemezgvű j teményt is vá­sárolnak, amelyben verses fel­vételeket, zenei szakkönwek „illusztrációjaként” zenei fel­vételeket és nyelv-letnezekét találnak az olvasók. Ott hely­ben te lehet majd hallgatni a hanglemezeket, mert rendél- kezdk majd a könyvtár «»te feerendeaéml te. vált gyakorlatot, a központo­sított szállítást. Bérezés András elvtársinak, az AKÖV mohácsi kirendelt­sége vezetőjének is az a vé­leménye, hogy változtatni kell a jelenlegi helyzeten. — Jelenleg valóban csak egy gépkocsi szállítja Mohá­cson és a járás területén a tüzelőt. Az is igaz, hogy amennyiben lehetőségünk lesz rá, néhány alkalommal való­ban adunk kisegítőbe más kocsit is. Higgyék el, nem hiányzik belőlünk a jószán­dék. De amíg tizennyolc—húsz gépkocsink áll javításra és al­katrészre várva, elsősorban szerződéses járatainkat kell biztosítanunk. Egyelőre leg­járhatóbb útnak mi is azt tartjuk, ha „központosítunk” és szerződést kötünk a magán- fuvarozókkal. Azt hiszem az új év első negyedében lesz erre lehetőség, hiszen kész­séggel segít ebben a KIOSZ is. Van még egy megoldás. Ezt Józsa István elvtárs, a mo­hácsi Uj Barázda Termelő- szövetkezet elnöke ajánlja: — Ha befejezzük szállítá­sainkat — mondjuk decem­berben — a termelőszövetke­zet is be tud kapcsolódni a tüzelőfuvarozásba. Természe­tesen az AKÖV tarifájával. Az elmondottak mindenkép­pen azt jelentik, hogy rövide­sen felszámolják Mohácson a fuvaruzsorát. Aligha kell bd- «ynygatni, hogy a cél elérése érdekében tett lépéseket meg- ?légedéssel nyugtázza a kőa- véüemény. Harsányt Márts

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom