Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-01 / 257. szám
MIKLÓS Jh&el ä kit&ejJitr A mélyben néma, hallgató világok, övéit a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, — s szívemben nappal újra megtalálom, — hat hallgatok, míg zsong körém felállva» sok hűvös érintésű büszke páfrány. Mikor láthatlak újra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyát, s kihez vakon, némán is eltalálnék, s meat bajdokolsz a tájban és szememre J>e!űiről kbbensz, így vetít az elme: valóság voltál, álom lettél újra, jhamassdttnom kútjába visszahullva IHtétenyoi vallatlak, hogy szeretsz-«? m hogy ifjúságom csúcsán, majdan, egysMB, a hitvesem leszel. — remélem újra s az éber lét útjára visszahullva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom,— csak messze vagy. Túl három vad határon. S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék; csodákban hittem s napjuk elfeledtem, bombázórajok húznak el felettem; szemed kékjét csodáltam épp az égen, de elborult s a bombák fönt a gépben zuhani vágytak. Ellenükre élek, — s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek fölmértem s mégis eltalálok hozzád, megjártam érted én a lélek hosszát, — s országok útjait; bíbor parázson,' ha kell zuhanó lángok közt varázslóm majd át magam, de mégis visszatérek; ha kelt szívós leszek, mint fán a kéreg, s a folytonos veszélyben, bajban élő vad férfiak fegyvert s hatalmat érő nyugalma nyugtat s mint egy hűvös huHámc a 2x2 józansága hull rám. Lager Heidenau. Zsagubice fölött a hegyekben 1944 augusztus—szeptember J (1909— | Sokat tűnődtem el azon, íhogy talán Radnóti Miklós is ? ott lehetett abban a menet> ben, amelyet gyerekfejjel, tág- ; ranyílt szemekkel, anyám (szoknyájának ráncába fogódzóvá néztem, amint az eperfák- ? kaí szegélyezett úton vánszor> gott el előttem és beleveszett í végül az őszi lucskos szürkü- < letbe. Ha most visszaemléke- ó zem arra a menetre, amely ) Mohács irányába húzott, ön> kéntelenül is azokra a filmen í látható jelenebekre gondolok, \ amikor az alkonyaiban, meszI sziről fényképezve, a hegyélen lábasáéban emberek lépkednek ei, a vonulók soványak, csupán a fehér és fekete uralja a képet és az egész ámyjáték- szerű. Ilyen jelenet elevenedik meg rögtön előttem, ha szegény Radnóti Miklós halál- ; I nmen étéről hallok, vagy olvasok. A Razglednicák 3. versét Mohácson írta, talán egy pihenés közben, ha egyáltalán S volt pihenés. < Van abban valami elgondol- í kodtató és törvényszerű, hogy j a magyar költők legjobbjai az j ország történelmének legne- < hezebb, legválságosabb idó- < szakaiban, mint a futárok 1 egymást váltják, egymás hangját továbbviszik, felerősítik az , embertelenség idején életre- | keltve az emberiség eszmé- i nyeit. Valami olyan láncolat l ess, amely József Attila halála !; ot» sem szakadt meg, nem szakadhatott »eg; olyan költőnek kellett atínrelépnie, aki a kor minden brutalitását, kegyetlenségét legszorongatób- ban átérzi és kifejezd. Sovány, vékony arcú, eltűnődő tekintetű ember néz rám a régi fényképről, vállaiból nem sok látszik, az enyhén dacos áll és arccsont finom vonala eltakarja, mégis ezek a váltok viselték azt a kort. Halk- szavú ember lehetett, nemigen visszaszóló, magának és látomásainak élő és épp az a szörnyű, hogy egy ilyen ember, aki mindvégig őrizte az emberről alkotott elképzelését, vállalta a léükiismeret ébrentartását a vadság uralma alatt. És nem hazudott, őszinte volt mindvégig, csendesen, könyörtelenül megállapító, aki jól ismerte a kór- jeleket, az életét tette rá. Pedig a szegedi egyetemista első megjelenő versei, első 1944) ! köteted nem sejtették azt a későbbi költőt, aki József Attila örökségének továbbvivője és folytatója lesz, első igazán jó kötete az Új hold, amely 1935-ben jelent meg. Ebben már sajátos arcéle rajzolódik ki: a meghitt szemlélődés, lefesthető pontos képek, vilá- gítóan éles hasonlatok, metaforák. De ezek a képek, amelyek először tájélménnyel, ritkábban a szegények iránti ro. konszenwel telítődnek, később mélyebb értelmet kapnak és egy-egy sora, versszaka már annyi tragikummal terhes, hogy költészete mindinkább súlyosodik, nemesedik és ma már nélkülözhetetlen a kor arculatának megismerésében. A költő tisztán és védtelenül él, naponta bukkan ki fedetlen arca, érzi, hogy szorulnak köré az eűtanséges erők. Ezt a szorongást teljes hitelességgel, egyre megrázóbb versekben fejezi ki, eltűnnek az ifjúkori verseknek az izmusoktól átvett sallangjai, csupán a lényeget mutatják meg, amely rettenetes. Utolsó verse, amelyet halála után két évvel találtak meg az abdai tömegsírban, kabátzsebébe gyömöszölve. a Razglednicák negyedik záró része, ebben távirati rövidséggel, tárgyilagosan, épp ezért megdöbbentően ír utolsó társáról: a tarkó- lövéstől mereven mellézufumó testről. így végezte ő is. ARATÓ KAROLT úr ed ék Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott réveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, — s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bújhatott, s rághatta szégyenében ökleit, — az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt az élő irigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal újra — mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, a rettentő szavak tudósa, fisaiás. 1944. május 19. Péntek Az április megőrült, még nem sütött a nap, ! dry hétig folyton ittam, Így lettem józanabb. Az április imigői 1, fagyot sahint ma rád, egy író ir s hetente eladja a hazát. Az ápriBs megőrült, csikorgó hó esett, sokan már elfutottak 8 a seb vük megrepedt. Az április megőrült, vonít a fagy felett, három barátom elment ■ mindhárom elveszett. Az április megöl Mt, vad zápor hullt időnként, az egyik ű, bolond, s nem sejti, hogy mi történt. Az április megőrült, s kiöntött sok folyó, a másik, az nem él már, agyában két golyó. Wőgy napja, hogy mrgJPték. A harmadik fogoly. Gyümölcseink lefagynak. Szájam körül mosoly. Vigyázz magadra, — hallom, hagy mindent megtorolj: J*n május IS. Negyedik ecloga KÖLTŐ: Kérdezték volna esak magzat koromban... 0. tudtam, tudtam én! üvöltöttem, nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a [fény! fis megmaradtam. A fejem rég kemény. S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem [én. HANG: S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. Egyszer ei akart nyelni, — aztán kiköpött [a tő Mit gondolsz, mért vett mégis karjára az idő? S a szív, a máj, s szárnyas két tüdő, a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál... ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még húsodban tán a rák. KÖLTŐ: Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok. Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem [tudom. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kísértek végig az úton. A HANG: Jártál szellőtől fényes csúcsokon, s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát; láttál napfényben álló fatörzsön gyanta[ csöppet, s mezítlen ifjú asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvas[bogár... KÖLTŐ: Rabságból ént se látni már. Hegy lettem volna, vagy növény, madár... vigasztaló, pillangó gondolat, tűnő istenkedés. Segíts szabadság, ó had leljem meg végre bonnomat! A csúcsot újra, erőt, asszonyt és bokrokat, a lélek szélben égő szárnyalt! fis megszületni újra új világra, mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. Még csönd van, csönd, de már s vihar leheli, érett gyümölcsök ingának az ágakon. A lepkét könnyű szél sodorja, száll. A fák között már fúvall a halál. fis már tudom, halálra érek én is, emelt s leejt a hullámzó Idő; rab voltam és magányom lassan növekszik, mint a hold karéja nő. Szabad leszek, a föld feloldoz, s az összetört világ a föld felett, lassan lobog. Az írótáhlák elrepedtek. Szállj fel, te súlyos szárnyú képzelet! A HANG: Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. De haragod füstje még szálljon az égig, s az égre írj, ha minden összetört! 1943 március IS. 'Pontos mm cüi aú-kovLijatKÓÍ Kilenc perccel nyolc óra múlt, 5 kigyúlt a víz alatt a tűz I és sűrűbb lett a parti fűz, hogy az árnyék közé szorult. Az este jő s a Tisza csak locsog a nagy tutajjal itt, mert úszni véle rest s akit figyelget: a bujdosó nap, búvik magas füvek között pihen a lejtős földeken, majd szerteszáll és hirtelen sötétebb lesz az út fölött1 Híven tüntet két pipacs, nem bánja, hogy őket látni még, de büntet is rögtön az ég: szuronyos szellővel üzen; I s mosolyg a szálldosó sötét, hogy nem törik, csak hadik a virág s könnyedén aligha hagyhatja el piros hitét. (így öregszik az alkonyat, estének is mondhatni már. feketén pillant a Tiszán s beleheli a partokat.) 1954. •WWWrrrrrWVWVWTWVWVWWWVVTWrWW VTVTTTTTVVTVTTTTTTWTmyTVWVVTTTfTTTrVTTTVTTVTTTVVTVTTTTTTTTTTTTTVVTVVTVTTyTTTTTVTVWTVVVTfTVTtV*Vf»MWffVVTVTVVTTTTVWTTTTTTTTTTTTWTWTTTT BERTHA BULCSÚ: Kínos ügyek... " _ oltam Cirákéfenál... Szép lakásuk van, V modem, jó beosztású, csak lakhatat- f lan. — Főzök egy jó kávécskát, maguk addig beszélgessenek a Jóskával — mondta az asszony, aztán megakadt a pillantása a parkettán. En is a kritikus pontra néztem, de semmit sem láttam. Az asszony kibillegelt a szobából, aztán hirtelen visszatért egy ronggyal és dörgölni kezdte a padlót. — Hogy vagytok? — kérdeztem, amikor kiment. — Megvagyunk. Az asztalról felemeltem egy porcelán figurát és megforgattam a tenyeremben. „Mit akarhatnak ezek a Cirókék tőlem?” Erre gondoltam, aztán visszatettem a porcelánt az asztalra és cigarettára gyújtottam. Egyszer már a régi lakásukban is jártam, akkor egy olajkályhát akartaik. Otojkályhát persze saját magamnak sem tudtam szerezni, nem bo'gy Cirókéknak. Az asszony megérkezett a kávécskával. Nekem és a férjének öntött, saját magának nem ’— ’ ----t jót az a sok kávézás”... A ztán . _____a, hogy a porceiánügura kic sit odébb áll az asztalon, mint eredetileg, így hát nyakon ragadta és gondosan visszahelyezte a kijelölt pontra. Bejött a gyerekük. — Anyuka, ehetek vajas kenyeret? — Már ettél kisfiam. Nem kell össze-vissza zabálni. Nem is vagy éhes, csak viszket a gyomrod. A gyerek kedvetlenül besomfordált a szoba sarkába, és ledobta magát a fotöjbe. — Jenőke! Az iskolás ruháddal ne ülj oda, elpiszfcul a huzat. A gyerek kimászott a trónszéfcboL és lekuporodott a szőnyegre. C irok József béketűrően pislogott. Olyan volt, mint a Szent József, csak alacsonyabb. Mozdulatai idegenül hatottak a szobában, ebből világosan láttam, hogy Cirókék nem a szobában laknak, hanem a teakonyhában és a folyosón. Engem ez persze nem érdekelt, tőlem akár a gande- róbbam, vagy az egyik beépített szekrényben is lakhatnak, ha az jő nekik... — Milyen szép filmet látott mostanában? — kedélyeskedett az asszony. „Közeledünk” — gondoltam. — Tudja mi nem jutunk el moziba, annyi a dolgunk. Jóska túlórázik, nekem meg itt ez a lakás..; Ha nekünk időnk lenne... Ajjaj. - De annyi minden hiányzik még... Jóskának nincs doktorátusa, nincs hűtőszekrényünk, autónk ... Nem mondom garázsunk már van. Garázs, mosógép, padlókefélő, kenyérpirító... De tudja milyenek az emberek ... Akinek nincs doktorátusa, annak éppen csak fogadják a köszönését... Hát kell énnekem, hogy Dr. Cirókné legyek?... De az emberek, ismeri milyenek... Aztán annyi a munkája a Jóskának, nem ér rá ilyesmivel foglalkozni ... Egyszerűen nincs ideje... A múltkor már éppen mondtam a Jóskának, hegy akár a hecc kedvéért is fizetnék valakinek kétezer forintot, ha megírná azt a nyavalyás disszertációt... Pedig igazán kellene másra is az a pénz, hiszen még hűtőszekrényünk sincs... De majd összehúzzuk magunkat ... Szent Józsefre néztem. Arra gondoltam, hogy mi lenne vele, ha még egy kicsit összehúzná magát? Kétségtelenül éhenhalna. A feje olyan lenne, mintha gondos maszájok zsugorították volna varázsló közreműködésével. Aztán a törzs legtágasabb kenuházában füstre kerülne a fiával együtt. — Nem tud valakit, aki megírna egy üyaa disszertációt...? — Asszonyom, nem élnek önnek Afrikában rokonai? — Afrikában ...? — Igen. Maszájok? — Jaj, de jó pofa... Halted Jóska, hogy Afrikában rokonaim...? „Megmentsem Szent Józsefét, vagy hagyjam zsugorítani? Szent József igazság szerint nne"ó»-demelné, hogy füstre kerü’jöo. Miért nem mondja meg ennek az asszonynak, hogy nincs szükségük hűtőszekrényre és doktorátusra, nincs szükségük garázsra, miért nem mondja meg, hogy a szobában szeretne lakni, s hogy a gyereknek adjon vajas kenyeret. Miért nem mondja meg, hogy nem az. emberek vannak a mosógépekért, hűtőszekrényekért, lakásokért, hanem fordítva. Szept József hallgat, mert fél ettől az „afrikai” nőtől, és azért is hallgat, mert tetszik neki a flaue... Dr. Cirok József a „flancra güri zés’-’ magyar bajnoka... Nem lehet engedni..^. Megmentem Szent Józsefet . ” — Disszertáció ... Hümm... Tudok valakit, csak... — Kétezret rászánnánk... — Akit én tudok áz nyolcezret kér.. — És, ha maga elvállalná... Ne sértődjön meg, de olyan kínos ügy ez... A névtáblát sem akarjuk addig kitenni, s azon már úgy vám, hogy... Maga mégis, baráti alapon... „Most a maszáj nő kerül a kenuházba.” — 0 én csak tízezerért tudnám vállalni... Még soha életemben nem írtam doktori disz- szertáriét, s bizonyára fárasztó lenne . Ss, hát a diszkréció, miegyebek... A % asszonyra néztem, és láttam, hogy Szent József meg van mentve. Amikor távoztam Szent József nem mutatkozott hálásnak. Ennek ellenére fü- ’ vörésvri kezdtem a lépcsőházban, mert boldoggá lett, hogy megmentettem egy fejet a további „zsugorítástól”.
