Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-10 / 263. szám

13M. NOVEMBER 10. 3 Elkészültek a jövő évi tsz elfitervek a szigetvári járásban Megnőtt as érdeklődés a zöldségtermesztés iránt. Kialakítják a sárt sertéstenyészeteket — 20,5 millió forintot fordítanak az öntözés fejlesztésére A szigetvári járás termelő- szövetkezeteiben is elkészítet­ték az 1965. évi előterveket. Ezek a tervek, bár még nem véglegesek, így is sokat mu­tatnak a közös gazdaságok előtt álló feladatokból. Az előző évhez képest s SenszembelSnőbb változás a kenyérgabona-terület növe­kedése. A búza vetésterülete kereken 5 százalékkal lesz magasabb az előző évinél. A rozzsal együtt összesen 14192 holdon termesztenek majd kenyérgabonát. A takarmány­gabonák — beleértve a ku­koricát is — aránya a szántó- terület 32 százaléka lesz, az évelő pillangósok és egynyári szálastakarmányok aránya 19 százalék, végül az egyéb nö­vényeké — hüvelyesek, cu­korrépa, burgonya, naprafor­gó, zöldségfélék és textil ipari növények — 16 százalék. A szigetvári járás a megye egyik legnagyobb burgonya- ős zöldségtermelő területe. Burgonyát jövőre 1458 holdon termelnek. Csaknem vala­mennyi termelőszövetkezet foglalkozik vele, de a vetés- terület zömét négy községbe koncentrálták. Ezek a tsz-ek a következők: Nagydobsza, Zádor, Patapoklosi és Kétúj- falu. Fő profilja a vetőgumó szaporítás. Az idén ezek a tsz-ek 80—100 mázsás holdan­ként termést értek el, míg a járás átlag termése 50—60 mázsa volt. A járás termelő- szövetkezetei a szigetvári konzervgyár termelési körze­tébe tartoznak s már évek óta kizárólag a gyárnak termel­nek primőr és tömegárut konzerv célokra. A gyár és a termelőszövetkezet között igen gyümölcsöző kapcsolat ala­kult ki, mert a konzervgyár korlátlan mennyiségben át­veszi a közös gazdaságokban megtermelt zöldárut. Érthető, hogy ez iránt az ágazat iránt egyre nagyobb az érdeklődés. Az idei 733 holddal szemben jövőre már 1110 holdon ter­melnek zöldségfélét. Mivel a gyár igénye mindenekelőtt a zöldborsó, a zöldpaprika és a paradicsom iránt nőtt meg, a tsz-kertészetekben ezeknek a növényeknek az arányát nö­velték elsősorban. Az állattenyésztéshea a szarvasmarha- és a sertés- tenyésztés dominál. Ez év vé­gén 5967, 1965 végén már 6466 szarvasmarha lesz a közös gazdaságok állományában. A tehenek száma 2148-ról 2261- re nő. Megkezdte térhódítá­sát a mesterséges borjúneve­lés is. A borjúnevelők építé­sét a szentdénesi, somogy- hárságyi, zádori, teklafalusi és szigetvári tsz-ekben megkezd­ték. A sertéstenyésztés terüle­tén jövőre befejezik a zárt tenyészetek kialakítását. Ezzel a járás termelőszövetkezetei ellátják saját magukat hízó alapanyaggal, és más járá­soknak is szállítanak. A je­lenlegi 12 500-ról jövő év vé­gére 13 887-re nő a közös ser­tésállomány s hasonló arány­ban nő a kocalétszám is. A sertések korszerű elhelyezését részben már mégoldották, részben további építkezések­kel kívánják biztosítani. Az árubaromfi telepeket két központi helyen, Sziget­váron és Szulimában fogják kialakítani. A szigetvári Zrí­nyi tsz-ben máris üzeméi egy 10 000 férőhelyes húsbaromfi előállító kombinát. 1965-ben pedig még további 20 000 férőhelyes csibenevelő és egy 5000 férőhelyes tojóházat épít fel a termelőszövetkezet. A szulimáni tsz-ben megkezdte üzemelését a 10 000 férőhelyes csibenevelő, ahol ugyancsak húsbaromfit állítanak elő. A termelést elősegítő beruházások jelentős összeget tesznek ki, különösen szembetűnő az ön­tözés fejlesztésére fordított összeg. Az idei 9 millió fo­rinttal szemben jövőre 20,5 millió forintot fordítanak ön­tözésre, ebből 15.5 milliót ön­tözési építkezésekre — víz­tározó stb. — 5 milliót pedig öntözőberendezések. vásárlá­sára. Jövőre kezdik meg a nagy teljesítményű és a víz­nyerő helytől távolabb eső területek öntözésére is alkal­mas AC nyomócsöves öntöző­telepek kialakítását. Ilyen lesz többek között Somogy- apátiban, Patapoklosiban és a nagydobé zai tsz merenyei üzemegységében. A kővetkező gazdasági évben újabb 1818 hold területet kapcsolnak be az öntöző hálózatba. Építési beruházásokra 8,8 millió forintot fordítanak. Eb­ből három új majort telepí­tenek: Nagydobszán, Somogy- apátiban és Mozsgón. Az ösz- szeg fennmaradó részét min­denekelőtt 100-as tehénistál­lók — ilyen épül Rózsafán, Szentlászlón és Szigetváron — mesterséges _borjűnevelők, ser- tésfiaztatók, ' csibenevelők. gép színek és hideglevegős széna- szárítók építésére használják fel. Tovább nő a műtrágya ellátás Is s jövőre csaknem 1000 tonnával kapnak több vegyes műtrágyát a járás tsz-ei, mint az idén. Növekvő szintet mutat a tsz-ek árutermelése és áruértékesítése is. Hízott­sertésből 600 darabbal adnak többet a tsz-ek, mint az idén. Vágóbaromfiból 112 000 dara­bot. tojásból több mint fél milliót adnak a tsz-ek. Tej­ből pedig 26 575 hektolitert küldenek a szigetvári járás közös gazdaságai 1965-ben a lakosság ellátására. Részekre bontva is kapható e héttől kezdve a pécsi bútorházban az egyik leg­modernebb bútorfajta: a közkedvelt Vari a-fal. Ezzel mindenki teljesen tetszése szerint rendezheti be lakását, úgy „variálja”, ahogy akarja, tehát nem kell tartani az elsablo- nosodástól. Képünk: a „Panni” varia-fal egyik összeállításban. Hétfőn reggel az építkezéseken Tokió az ifjúsági vezető szemével A római olimpián felvető­dött, hogy a világ legjobb sportolóin kívül a résztvevő országok küldjék el az ifjúsági szervezetek képviselőit is az olimpiára. Ez a gondolat az idén Tokióban vált valóra, ahová a rendezők összehívták a világifjúsági tábort. A ma­gyar fiatalokat hárman képvi­selték, köztük Novak Szilvesz­ter. a KISZ Pécs Városi Bi­zottságának titkára. — Három hetet töltöttünk a japán fővárosban a világ leg­különfélébb ifjúsági szerveinek és mozaalma:nak képviselői­vel. Feladatunk az volt, hogy előadásokat tartsunk a tábor lakóinak, japán középiskolá­soknak és egyetemistáknak, valamint a japán ifjúság kép­viselőinek. Az előadásokat angolul vagy franciául kellett elmondani. Japánban elég keveset tud­nak rólunk, s ugyanezt mond­hatom a többi ázsiai állam if­júsági küldöttéből is. Ügy ér­zem azonban, hogy az elhang­zott előadásokban gazdag is­mereteket szereztek rólunk, s ta’án ezeket az ismereteiket hazájukban másoknak is átad­ják. A japánokkal már eddig is volt spert-kapcsolatunk, s ez a kapcsolat a Budapesten megrendezendő Universiadén minden bizonnyal erősödik, uevan's népes japán küldött­ség érkezik majd hozzánk. A tábor lakói sok találkozón is részt vettek, s ezeken a ta­lálkozókon sok mindent és köz­vetlenül -1 lehetett mondani országunk fiataljainak életé­ről munkájáról, szociális hely­zetéről. És ez utóbbi nagyon érdekelte a küldő iségeket. Űcv vettük észre, ho a Mubosítáí, a :dő hasz­nos felhasználása szinte min­den országban az ifjúsági ve­zetők első feladataként szere­pel. Mi néhány jó példával tudtunk ehhez a témához szólni. A három hét alatt üzemek­be is ellátogattak a küldöttek. Ezek a gyárlátogatások is je­lentetlek hasznos tapasztalatu­kat, de amit az iskolában lát­tunk és hallottunk, talán még többet ér. Japánban is hatéves korban kezdenek iskolába járni a gye­rekek. Először hat osztályt vé­geznek el. majd egy úgyne­vezett felső iskolába kerülnek, melynek két tagozata: egy alsó és egy felső tagozata van. A hároméves alsótagozat kötele- I ző. A felső iskola elvégzése ha­sonlít a mi érettséginkhez, moly után egyetemre, főisko­lára lehet jelentkezni. Amint láttuk, az öntevé­kenység, a fantázia kibontako­zására sokat adnak, már a 2 első osztályban van politecluu- j kai oktatás. A technikai há-, zakban pedig egészen komoly berendezéseket készítenek: ro­botember köszönt az ajtóban, sugárhajtású repülőgépek mo- j delijeiben, elektrokoardiográf- I ban gyönyörködhet a látogató ' A zenei oktatás Is rendkívüli fejlett, minden tanulónak ko- I telező valamilyen hangszeren I játszani. Így aztán érthető, 1 miért van olyan sok zenekar Japánban. A tanulók roppant fegyel­mezettek, a japán diákok a testi fenyítést szinte alig is- , merik. Ha már valakinek a nevét az osztály vagy iskola előtt bütetésből kiejtik, az na­gyon nagy vétséget követett el. Elég jól tanulnak, bár az osz­tályozást nem használják: a tanárok a szülőkkel szóban tudatják pvermekük előmene­telét, s az évvégi bizonyítvánj­ban is csak annyi áll, hogy felsőbb osztályba léphet avagy sem. A japánok a szervezés mű­vészei. Nem tettek senkivel sem különbséget, mindekivel szemben egyforma udvariasak, segítőkészek voltak. S a pon­tosságukról példát vehetnénk! A tábor lényege — az ifjú­ságot az olimpia szellemében összehozni — megvalósult, s roppant boldog voltam, hogy ennek a sikeres találkozásnak én is részese lehettem. B. S. INDULJUNK AKKOR! — Szembevág az eső, szél is fúj, a reggeli hideg metszőbb. A szakszervezeti titkár, Berki József felgyűri a bőrkabát gallérját. Azt mondja, képzel­jem el, ebben a rossebes idő­ben, fönt a magasban dolgoz­ni vagy vakolni a falat kí­vülről vagy bukdácsolni a rop­pant sárban ... „Azért szak- szervezet, hogy védje az em­bereket .;— jegyzem meg magamban és az órát nézem: 8 óra múlt néhány perccel. Munkahely: az épülő tejüzem a Tüzér utcában. A műveze­tői irodában Paulovics Lajos nézi a naplót. Két ünnep után, hétfő lévén, reggel nyolckor kezdődik a műszak. — Hiányzik valaki? A ceruzát végigfuttatja a névsoron, fordít egyet, tovább nézi. — Hét nő jön még. Kilenc­re itt lesznek. Zala megyeiek, már rég úton vannak, éjjel mentek ki a kis falusi állomásokra, jön a vonat, beülnek, meleg van, meg füst is van és mindenki bóbiskol. A vonat ráz remény­telenül. Ideérnének ugyan reg­gel nyolcra is, de akkor előtte nap este vagy kora este kéne elindulniuk. Az egy. óra késés ide vagy oda . viszont egész héten át valóban „ráhajta- nak”, rossz szó nem érheti ókét. — Más nem hiányzik? — Dehogynem! A Kovácsok. Mármint a Kovács Gyuri, a János, az Illés, aztán az Ignácz Jóska, Sárközi Jani meg a többiek. Van Itt hat­van egynéhány ember — be­leértve a zalai asszonyokat is — velük a csillagokat le le­hetne hozni, de ezek a Ková­csok. ij Üzemben a Pécsi Kenderfonó új szovődéje Jön be egy fiatalember: — Az öltözőben valaki ki­törte az ablakot, mit csinál­junk, Lajos bácsi? Termetes asszony várakozik már: — Cement kéne, Lajos bá­csi ,i s Néhány szót vált velük, az­tán mennek ki az építkezésre. — Mi van a Kovácsokkal? — kérdem. — Muzsikálnak. Versendiek. Mindig így van, örökös bum- lizók.. í — Megérzik-e ennek a né­hány embernek a hiányát? — Én nem. Ezekkel egy ár­kot nem tudok kiásatni. Népszerűtlen tanács, de meg kockáztatom: — Miért nem bocsátják el őket? Nem Lajos bácsi, hanem Hergerőder János kőműves szól közbe. Negyven tagú bri­gád vezetője; markos, fekete hajú férfi: — Tudja, milyenek ezek? Nyáron elhelyezkednek a me­zőgazdaságban, ősszel jönnek vissza. Hiszen ne féljen, én gatyába ráznám őket, de.. s jobb is, ha nem nálam dol­goznak. Néhánnyal foglalkoz­tam még a tavaszon, de nem ment. Szombat-vasárnap jár­ják a búcsúkat, muzsikálnak, utána berúgnak. Se hétfőn, se kedden nem jönnek munká­ba. El is zavartam őket, he­lyettük három zalai asszonyt kértem, azok dolgoznak úgy. hogy le a kalappal előttük. KIMEGYÜNK a bolgár­kertbe, a kockaházakhoz. A 127-esben most rakják le a parkettát, a folyosón áll két térdmagasságig érő fura ma­sina. Parkettacsiszológép. A parkettázók áldják a konst­ruktőrt: roppant nehéz mun­kától menti meg őket az okos kis gép. A művezető: Domsits János. — Ma reggel tévedésből fúj­tunk hét órakor, de ma nyolc­kor kezdtünk. — Mindenki? — kérdi Ber­ki József. — Mindenki. Felém fordul: — Kétszáz a létszám, pon­tosan kezdünk. Néhány bum- lizóm ha akad. Ma is egyik tüzet rakott lent a pincében, melegedett. Ilyen előfordul, de higgye el, a többséggel nincs baj. Rokonszenves vonás, hogy védelmébe veszi a dolgozó­kat, de van is oka rá. Ezek­ben a hetekben, egészen az év végéig, amíg csak a hat­vannégyes esztendőre kivetett lakásokat át nem adják, itt valóban éjjel-nappal dolgoz­nak. Nem az egész együttes, hanem körülbelül harminc­negyven emberre van szükség — különböző szakágból — akik az utolsó simításokat végzik az épületeken. Mert az átadás, a műszaki átadás na­gyon szigorú hivatalos aktus. Napi 10—12—14 óra. — Szó nélkül vállalják a pluszmunkát* L , j | — Mert megfizetik;;. — vetem közbe gonoszkodva. Domsits tiltakozik: — Nem azért. Sőt, az a munka, amit a rendes nyolc óra után még itt el kell vé­gezni, nincs is arányban a túlórapótlékkal. Azért a né­hány forintért nem lenne ér­demes túlórázni, ha csak ar­ról van szó. Egyszerűen meg­értik, hogy a jövendő lakók­nak egy elcsúszott hét is vég­telennek tűnik. Tudják, hogv az emberek lakni akarnak. Ennyi az egész. Egyébként nézze meg, milyen körülmé­nyek között dolgozunk... Nem bent, a négy fal kör zött, ahol esőtől, széltől védve vannak. Hanem kint, a hom­lokzati vakoláson, meg a lép­csőházban és kint az anyag- mozgatásnál. Méteres árkolt, csúszós, bokáig érő sár, jár­hatatlan gyalogutak, keskeny és vizes pallók. Itt dolgozni, hidegben, emberfeletti köve­telmény. — De ezen mégiscsak segí­teni kellene :;; Miért néz ki minden építkezés környéke úgy, mint egy csatatér? Berki József szakszervezeti titkár és Domsits János együt­tesen adnak választ erre és válaszuk tapasztalatból adó­dik: — VALÓ IGAZ, hogy a munkafegyelem valahol a pon­tos munkakezdésnél kezdődik. Ha akadnak — márpedig akadnak — örökös későniá- rók és bumlizók, az még min­dig csak kevés töredéke a dolgozók zömének. Az érem­nek van egy másik oldala is. A vállalat, a Baranya megyei Építőipari Vállalat megkapja a terveket, hol, mit, mikorra kell felépíteni. De a közmü- vesítési terveket mindig későn kapjuk meg, ezért van az, hogy például a vasútvonal melletti panelépületek má" tető alatt állanak, de a szennyvízelvezető csövek még ott állnak szabad ég alat prizmába rakva. Pedig mi lenne az ideális? Az, hogy először a kijelölt területen megépítenénk a közműveket, egészen a bekötésig, utána az utat és csak azután kezde­nénk építkezni. Csoda-e, ha dolgozóink ilyen esős időben kedvetlenül bukdácsolnak ne­héz terhekkel? A baleseti veszélyről nem is beszélve. — Miért késnek ezek a ter­vek? Megmondták: a beruházó­kon múlik. Vagyis: az emlí­tett munkahelyeken a beru­házó részben a tanács vagy a szövetkezet vagy az ércbá­nya, Az is lehet, hogy a beru­házóknak is megvannak a ma­guk érveik. De az biztos, hogy valahol elmarad a dokumen­táció és annak hátránya hat­ványozottan jelentkezik a munkaszervezésben, a határ­időn belüli átadásban és az építőmunkások munkakedvé­ben is. Ezek pedig lényeges momen­tumok. Rab Ferenc * \ Pécsi Kenderfonóban tíz szövőgéppel új ponyvaszövő rész­eget helyeztek Szem lie. Az új részlegben ebben a negyedév­ben 25 000 négyzetméter ponyvává szón i. szül export ra. A Je­lenlegi 10 gépes állományi jö-r. r- -'O-rr, 1908-ig pedig 60 gép­re fejlcsiwk íeL

Next

/
Oldalképek
Tartalom