Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-29 / 280. szám
Brech t-bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Bertolt Brecht „megérke- eett” tehát a Pécs« Nemzető Színház színpadára, ami természetesen még nem engyenlő a diadallal, mert egy bemutatóelőadás tapasztalatai — színpadi és nézőtéri viszonylatban is — legjobb esetben csak utalhatnak a következményekre. Azonban számolva azzal, hogy nem mindenkinek szí mpatikus a brechti ars poetica: a világot nemcsak magyarázni kell, hanem meg is kell változtatni, s ez a színpadra is vonatkozik, továbbá számolva azzal is, hogy nem mindenki fogadja teljes megelégedéssel és esztétikai megnyugvással Brecht világos, aktualizált és a dolgok legben- sóbb rétegéig modem színpadi ’.•Hágát — ettől eltekintve ez a diadal valószínűleg Pécsett sem fog elmaradni. Brecht művei sok tekintetben meghatározó jellegűek a modern európai drámairodalom 1 fejlődésében, drámáinak sajátságosán gondolati és agi- tatív felépítése, gondolati sík- jui és elidegenítő vonalai. na--. gyón sok merev, hagyományos és n&turalisztikus vonás- tó1 szabadították meg korunk ' s dnhézkűltiúráját, és nem véle len. - hogy az . utóbbi évtizedek legkorszerűbb színházi törekvései'— a .fiatal szovjet óvá ml íróktól egészen Beckett- íg bezárólag — valamilyen v uátkozásbán Brecht műveihez kapcsolódnak. Ugyanakkor éppen Brecht műveit kíséri a legtöbb esztétikai kétkedés meg bizonytalan fanyal- gás, elsősorban a hagyományok, pontosabban az ..érzelmek” oldaláról. Széles körben elterjedt egy előítélet, hogy Brecht az átélést, mint a művészet bázisát teljesen elvetette, tulajdonképpen erőszakoskodik a nézővel, mert a gondolkodás eleve valami hideg és érzéketlen dolog. Ezzel szemben Brecht a valóságban az illúziók színpadi létezését tagadja meg., a nézőik felismerési képességedre épít, a színpadon társadalmi összefüggéseket ábrázol, adott és lehetséges viszonyokat, de az érzelmeket sohasem tagadja meg. Azt mondja Brecht a Friedrich Wolf fal folytatott párbeszédében: „Az epikus színház sohasem mond le az érzelmekről. Még kevésbé az igazságérzetről, a szabadság vágyról és az igazságos haragról, oly kevéssé mond le ezekről, hogy még csak nem, is hagyatkozik rájuk úgy, amint éppen találhatók, hanem igyekszik erősíteni vagy létrehozni őket. Az a „bíráló magatartás”, amit a közönségében fel akar kelteni, nem lehet eléggé szendvedélyes ...” Brechtnél az érzelmeknek tendenciózus szerepük van. A néző beül a színházba, az első percekben meghökken, ment a színpadon valami egészen sajátságos folyamait játszódik, egy ideig esetleg még tiltakozik is, azután kezdi megérteni, hogy Brecht nem „tünteti el” az érzelmeket, csak az érzelmek tendenciája változott meg. A drámai szán- házban X hős szenvedése megrendíti a nézőt, mert X számára nincs kiút, az epikus színházban a nézőt azért rendíti meg X hős szenvedése, mert X számára volna kiút. Aligha lehet színpadom meg- rázóbb és szenvedélyeket k.or- báesolóbb szituációt teremteni, mint A kivétel és a szabályban az emberileg nemes és tiszta kuli teljes kiszolgáltatottsága a • kereskedővel szemben, vagy Antigoné hősies és megrendítő áldozata a zsarnok Kreonnai szemben. Brecht megértésének a kulcsa világos és korszerű. Brecht a színházban az élet igazságainak a bizonyítására törekszik, az éleit igazsága pedig .annál hozzáférhetőbb a színpadon, minél aktuálisabb a felhasznált . anyag. Ezek után teljesen érthető, hogy Brecht műveihez ösztönös alapon nem lehet közeledni. A nézőnek is újfajta magatartásra van szüksége, a rendező elvi-gondolati felelőssége pedig egyenesen sorsdöntő Brecht esetében ösztönös és hagyományos koncepcióval tulajdonképpen csak megbukni lehet. Brecht teljesen időszerű és korszerű rendezői és színészi magatartást követel, gondolati síkokat, logikát és világos elidegenítő vonalakat. A rendezőnek, de a színésznek is tudnia kell, hogy a brechti érzelmeknek meghatározott osztályalapjuk van, tehát nem lehet egyszerűen átvenni az ábrázolt szituáció. illetve alak érzelmeit, 'és nem lehet erre kény-szentem a nézőt sem Nógrádi Róbert rendezése a jó értelemben értve gépezetszerű és kollektív, de egyenetlen. hagyományosan pontos, koncepciójában fel lehet fedezni egy sajátságos fegyelmet, de ötletei, megoldásai, rendezői vonalvezetése csak részben illeszkednek a brechti mű lényegéhez. A színészi megoldások pedig sajnos nagy részben messze vannak ettől a lényegtől. A pécsi bemutató bizonyítja, hogy hagyományos, naturalista színpadi eszközökkel, kellően merész következetesség nélkül, nagyon nehéz és hálátlan Brechtet játszani. Ez az igazság. A kivétel és a szabály — amit Brecht 1930-ban írt, s amit először 1947-ben mutattak be a párizsi Theatre des Noctambuies-ben. a mostani pécsi előadás annyiban magyarországi ősbemutató, hogy CSUKA ZOLTÁN: T)alálkűzúj a /Itt esek alatt Készlet egv lírai önéletrajzból \ pesti gőzös megállóit Bicsérden. 'Nincs már előre, már csak vissza van! Már Üszög előtt dörögnek az ágyúk, Az országúton hömpölygő folyam. Germán folyam s komor nyilasok köztük. De Pécs előtt még áll a vert sereg, A város előtt megfeszíti lábát. Habár már tudja; minden elveszett! Nem látni Pécsig, csak az ágyúk bőgnek És sorra jön onnan a sok vonat. .Pécs ném enged be!" hit a hír most végig S gond szántja végig mind az arcokat. Most válik el, ki merre akar menni. Kit vonz Nyugat és vajon kit Kelet? Ki merre tart? s a kicsiny állomáson Szétválik lassan az utas sereg. „Gyerünk hát!” — mondom s hátamon a zsákkal. S írógéppel, bőrönddel indulunk, Kit egykor innen hoztam, feleségem. Most is velem, egy most is az útunk. A sínek mentén egyre csak előre. Az őszi eső bőséggel szakad, Egy pécsi bányász most az utitársnnk S egymást megértve gyúrjuk a sarat. S míg állt a harc a város kapujában. Akárha béke volna, délidőn. Harangszó zendült s versenyezve szállott Az ágyúszóval, erdőn s hegytetőn. Es láttuk akkor: Üszögön a gyárak Békén pipálnak, percre meg nem állt A munka ottan s új világot várva Az öntudatos munkás réscnállt. ö, hosszú út, csaknem sötétedésig Mhegve mentünk, egyre, szüntelen. Vz országutat messze elkerülve. Hogy lehetőleg észrevételen Jussunk be Pécsre s fel ne tartson minket Csendőr vagy német: honnan érkezünk? Es meg ne lássák, hogy csomagjainkkal Mi most jövünk és nem innen megyünk. Beértünk végre! Omló szürkületben. Az utcák puszták, minden elhagyott. Két lótetem a Rákóczi út sarkán; Egy akna nemrég ide lecsapott. Most kapu nyílik, kis csapat riadtan Örök között nyugat felé siet: Hogy sir felénk most a lopott tekintet. Ö. hogyan értlek titkos üzenet! A házkapu. amely mögött családunk f.akása van, most tárva-nyitva áll, De fönn a csengőt már hiába nyomjuk. Az utas otthon senkit sem talál. S már értjük is: az óvóhelvre mentek. Ott vannak mind a körnvéken lakók. A régi. mély törők tűnőéhez szoktak. Ha hallották a légiriadót. Gyerekkoromban néma borzadállya) De sokszor is bejártam mélyeit, S idéztem gyertyám árva fénye mellett Az ó pincék sötét emlékeit. A máskor elhagyott, üresen kongó Boltívek mélyén most tömeg szorong, A fal tövében ágyak, padok, székek. Rőt fényt rájuk a gyertyák lángja ont. Nekünk Is jut hely. itthon vagyunk végre. Mosoly köröttünk, Ismerős szentek, A föld alatt, kik egybegyűltek itten Együttérző család s nem holt tömeg. Család e nyáj, s szent várakozás fűti, Ott érezzük szívünkön gyökerét, A messzi múltból újra visszaintő, Munkásmozgalmak nem hűlő hevét. Megreng a föld most. Beethovent idézem. Fönn akna robbant. Am az ig lehet, Mély üstdobok a szimfóniát búgják. Vihar zúg ott s az ember zörgetett. S megint gyermekkorom éled szívemben: Itt áll, zörget, ki is lehetne más; Egy új kor, melyre ötven éve várunk, A valóságos, népi Messiás. fgy. virrasztók, a nagy születésre várva. A pince mélyén alszik a család. Gyerek se sír már, csak a gyertya lobban Es szertehinti kormos sugarát. Sűrű a csend és mind sűrűbbé válik. Megállj időnk tán? Megfagyott a tér? Vagy álmodom csupán s magamhoz térve A volt valóság újra visszatér? De mégse, mégse! Késő virrad ássál A pince torkán, ott fenn. szürke fény Erősödő csíkja már azt jelenti: A nap felgörgött végtelen terén. S most felmegyek, hogy szembenézzek véled. Való élet: míg állt az éjszaka- (Vaev állni látszott) mi is történt ott fenn. Győzött az új fény csillagos hada? Hogy mondjam el? Oly egyszerű volt minden, Akár a legnagyobb, élő csoda! Ott állt az utcán, rám mosolygott, intett. S tűzzel kínált egy szovjet katona. Oly ifjú volt. arcán szelid mosolygás Es kék szemében biztos nyugalom. Csend volt az úton s megvillant a napfény A téli fény a harcos tankokon. Miről beszéltünk? Kapkodó szavakkal. Tört szláv szavakkal mondtam örömünk. Mint fuldokló, ki újra levegőt kap. S ő arról, hogy mi miért rejtőzködünk? Kiáltás. Es a pince mély torkából. Mint ár, midőn gátat tép szerteszét. Már jött, tolongott, hömpölygőtt a fényre Boldog zajjal, mosollyal mind a nép... a főiskolások viasgaelőadas- ként a közelmúltban átszőtték — az egyik legsikerültebb tandrámája Brecthnek, eszmeileg is a legtisztább, s a húszas évek német proletár- drámáinak egyenes leszármazottja. Itt minden egyszerű és teljes. Tulajdonképpen ,tananyag”, de a rendező számára is az, mert itt nincs helye a megszokott színpadi megoldásoknak. Itt nincsenek illúziók, itt van egy szabályos kereskedő, aki kivételes helyzetbe kerül, s van egy kivé- : teles kuli, aki szabályos helyzetbe kerül Az ellentét kibékíthetetlen. Nógrádi Róbert rendezése politikusain pontos, világos; nem a Góbi-sivatagban vagyunk, hanem a színházban, ahol a színészek eljátszanak egy történetet, amiben két ember döntő osztály- harcot vív, tehát konkrét gondolati kapcsolatot kell teremteni egy songokkal könnyített tandráma és egy társadalmilag felkészült közönség között. A művészi helyzet elég nehéz és körülményes, megoldani csak a hagyományok mellőzésével lehet, A tandráma főszerepeit Iványi Józsej (a kuli) és Bánffy György (a kereskedő) alakítják. Iványj József, egyébként láthatóan nagy gonddal és belső átérzé- Sekkel kidolgozott játékában sajnos az érzelmesség uralkodik, a brechti színpad ettől a felfogástól teljesen idegen. Iványi elsősorban a gesztusaival és a hangjával akarja megindítani a nézőt, nem pedig saját dranfaturgiai helyzetével, mintha nem bízna Brecthben. Bánffy György kereskedője valamivel hidegebb, gondolatibb felépítésű, alakításában érdekesen, de nem kiemelkedően keveredik a tan- szerűség és a hagyományos színészi eszköz. Várady Szabolcs, minit a kis expedíció vezetője: játékfelfogásában brechti és egyszerű, Burányi László, mint a bíró: modoros, nem érzi a szerep lényegét. Az Antigoné előadása után teljesen világos az ember előtt, hogy Brecht dramaturgiája nem egyszerűen új játékmódot jelent a régi drámák számára, hanem lényegileg határozottabb és aktuális mondanivalót. Kreon megtiltja, hogy a lázadó Polineikészt eltemessék. Antigoné dacolva a halálbüntetéssel, eltemeti testvérét, ugyanis a görög hit szerint a temetettem halott lelkének örökké bolyóngani kell. Antigoné magasztosan és hősiesen emelkedik ki a környezetéből, lázadása, áldozata a zsarnokság bukásának a kezdetét jelenti. Amikor a néző Szophoklész Antigonéjának ismeretében belül a nézőtérre, s borzadva hallgatja a szophoklészi és a brechti hitvallás megrendítő párbaját: „Sok csoda közt az ember a legcsodálatosabb, nagyobb ...” — „Sok szörny között az ember a legszömyebb szörnyeteg ...” s az ember az iszonyatokra emlékezve dermedve látja felbukkanni a vetítővásznon a második világháború tragikus embertelenségeit. majd hallja a két nővér riadt és bizonytalan párbeszédét — már teljesen érthető és aktuális a brechti Antigoné központi gondolata. Kreon, a zsarnok életre kelti a XX. század háborús zsarnokainak emlékét, a diktátorokat, és Hitlerék után mär el tudjuk hinni Brechtnek, hogy — a szophoklészi Kreonnai szemben— itt a zsarnok semmiféle módo- ’’«rí tisztulhat meg. n "P7'V - -t : szabad megté->■>% lírai családi momentumokkal Brech: Aotigp- néjában mindennek aktualizált és meghatározott helye van, minden jelképe tervszert) és megfontolásra kötelez. Az Antigoné rendezési-.-»n is. színészi megoldásaiba’" 's értékesebb és egysége« »''•b, nini A kivétel és a szabály. Hagyományosan kultúrái' nő- adást láthattunk, de a.z alapvető hiba közös: s művészi felfogás és a mű lényege kö- ■ött hiányzik a folytonos«-?. Brecht teljesen új. .sajáts-’.éos játékot igényel. Nagyon fők az Antigonéban bevét«*' rendezői megoldások, a dráma nyitása korszerű, a dráma brechti ritmusban indul, a folytatás sajnos már nem . jjyen egyértelmű, A színészi megoldásokban sok á fölösleges pátosz, a színészek ábrázolása a klasszikus Antigonéhoz áll közelebb, mint Brekiihez A hagyományos »tilos szempontjából egyébként »zéo és kiegyensúlyozott előadásban akadtak olyan momentumok, mint például a polgárok templomján vontatott és fárasztó előadásmódja, vagy a bacchanalia-betét szerve+len- sége az előadás egészében, amit csak bizonyos közönpéff- igénvek indokolhatnak — ezek a momentumok kellemetlenül zavarták az előadást. Az Antigoné színészi alakításai közöl — lényegében adott a helyzet — Pécsi Ildikó (Antigoné) és Bávf-fi/ György (Kreon) játéka emelkedett ki. Pécsi Bdikó tragikus átérzései, visszafogott pátosza a görög tragédia hangulatát idézte, miként • zárt mozgása és szép szövegmondása is. Bánffy György rövid időn belül egy újabb zsarnoki jellemet alakít, tehetségét ás gazdag művészi tartalékait igazolja, hogy Kreon-alakftá- sa csak helyenként engedi eszünkbe juttatni, hogy előző este Gloster herceg \ olt Shakespeare drámájában. Kreonja több vonatkozásban másfajta zsarnok, mint Ri- ehárd, csalhatatlanul huszadik századi. Polónyi Gyöngyi pécsi bemutatkozása nagyon mérsékelten sikerült, ennek oka valószínűleg Iszméné szerepűben keresendő. Az Antigonéból még Izsóf Vilmos higgadt alakítása figyelemre méltó és a polgárok (Szigeti Géza, v a- rady Szabolcs. Faludi László és Szerencsi Hugó) fölöslegesen vontatott előadás mótijuk ellenére is. A Pécsi Nemzeti Színház előadása brechti értelemben bizony nem hibátlan, egyenetlenségei vitathatók, de az a tény, hogy századunk színház- kultúrájának eszmeileg és dramaturgiailag egyik legkorszerűbb művésze péntek estetői kezdve a pécsi színpadon is „polgárjogot” nyert, e/ - a tényt mindenesetre csa*. melegen üdvözölni lehet. Thierj Árpád TAMÁSI ÁRÓN: Czímeresek Kolozsvárott, 1931-ben le- lent meg a regény. a ',,zo saját kiadásában. Neu: o- da, ha nem vállalkozz,, iá- adására s nem fogadták szívesen, mert kegyetlen módón leplezi le az arisztokrac.u,, elsősorban az erdélyit, s. ja e- ie egybefonódott ingyent, k réteget. Az 1917—19 Közötti idő bemutatása egyben beoi- zomyítja azt is, hogy ez a „történelmi osztály” mennyire képtelen volt bármi történelmi szerepre. mennyire :ii- ján voit mind rt.rsadauui felelősségtudatnak t 1
