Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-27 / 278. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek Dunámon napio Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja ________ X XI. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1964. NOVEMBER 27., PÉNTEK Magyar parlamenti küldöttség Nknmalt elnöknél Nkrumah, a Ghánái Köztár­saság: elnöke fogadta a Gháná­ban tartózkodó magyar par­lamenti küldöttséget. Az el­nök személyes meghívására a magyar vendégek a délutáni órákban részt vettek Ghana szovjet segítséggel épült első atomreaktorának felavatásán. Erdei Ferenc és Gosztonyi János elvtársak Szigeti Ká- rolynak, hazánk accrai nagy­követének kíséretében látoga­tást tettek N. S. Welbecknél, a Ghánái Népi Konvenció Párt ügyvezető titkáránál. A továbbiakban a magyar küldöttség megkoszorúzta az Ismeretlen Katona emlékmű­vét, majd részt vett a ghanai parlament irodavezetője által adott ebéden. Este J. L. Asie- du, a ghanai nemzetgyűlés el­nöke adott vacsorát a magyar vendégek tiszteletére. 667 ezer négyzetméter seV^rossövet Ebben a negyedévben 667 ezer négyzetméter selyemszövetet gyártanak a Selyemipari Vállalat mohácsi szövőgyárában. Gczél György elvtárs Pécsett Aczél György elvtárs, a mű­velődésügyi miniszter első he­lyettese tegnap városunkban tartózkodott. A délelőtti órák­ban látogatást tett a pártisko­lán, ahol az egyéves ipari partiskola tanáraival és hall­gatóival találkozott. A kon­zultáció során Időszerű ideo­lógiai kérdésekre válaszolt, majd délután 3 órakor Csen­des Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság osztályvezetőjé­nek társaságában a Pécsi Nemzeti Színház vezetőivel, művészeivel és városunk iro­Gyorsabban, jobban A zt senki sem vitatja, hogy ” egy rohamosan fejlődő varosban elkerülhetetlen a viz, gáz, villany, csatorna és egyéb vezetékek felújítása. A külön­féle hálózatot az úttest ég a járda alatt helyezték el és meghibásodás, bővítés mindig aszfaltbontással, ásással jár. Különösen ősszel szaporodnak meg az ilyen munkák, mert — bár tervgazdálkodás van ná­lunk — mégis az év utolsó negyedében szállítják a szük­séges csöveket, anyagot a gyá­rak. Ugyanis kis tételekről van szó, és ezek másodlagos „ter- mék”-ként szerepelnek a gyár terveiben. A szerződés határ­ideje is úgy szól, hogy „1964. december 31-ig” és ez az ,,-ig” azt jelenti, hogy lehet decem­ber 30-án délután is szállítani, sót még december 31-én sem késő. Ezen a helyzeten csakis a felettes hatóságok, a szakmi- nis^ériumok segíthetnek. De az már városi feladat, hogy a kii-vított csővezeték fölött rö­vid idő múltán helyreállítsák a járdát, az úttestet. Sajnos erre hiába várunk. Már több­ször szóvátettük és évről évre visszatérő probléma maradt. Ä pakkban például a Belvá­ros-' Általános Iskola előtti utc- felbontása miatt már a rendőrséghez fordultak segít­ségért. mivel a legkisebb eső után is sáros, csúszós a Leo­nardo da Vinci utca alsó ré­sze. Másutt — például a Hunyadi út felső részén — már hóna­pokkal ezelőtt rendbehozták a csőhálózatot, a kockaköveket is lerakták, de hogyan. Minden epves felbontás helyén huppa­nok zavariák a közlekedést. És még sorolhatnánk mindazokat az utcákat, amelyekben élet- veszélyes akárcsak a járdán is közlekedni. A bokatörés min­denesetre kinéz az arrajáró- nak. Ügy tudjuk, hogy rendelet szabályozza a felbontott úttest és járda helyreállítását, sőt ha­táridőt is szab ennek. Ezt úgy nagy általánosságban be i* tartják, de a minőséggel már baj van. A Káptalan és a Hu­nyadi utca csatlakozásánál a kockakövet csak úgy összedo­bálták, el lehet képzelni, ml lesz itt ha megindul a forga­lom és ha jön egy kiadós eső. Vagyis: minden esetben je­lentik a tanácsnak, hogy az úttest helyreállítása megtör­tént, de azzal már senki sem törődik: hogyan rakták le a követ, az aszfaltot? Arra hi­vatkoznak — még a szakem­berek Is —, hogy nem lehet azonnal aszfaltozni, meg kell várni, amíg a föld újra meg­ülepedik és akkor mehetnek rá felső burkolattal. Nem tu­dom, mennyire helyes ez az állítás, csak azt tudom, hogy Budapesten azonnal helyreál­lítják az úttestet és nincs utá­na tengelyt szaggató teknő, mint Pécsett. November vége van, már csak rosszabb, esős időre szá­míthatunk és tapasztaltuk az idén is, mit jelent a felbon­tott úttest egy-egy felhősza­kadás után. A legutóbbi, ele­mi csapással is felérő esőzés­kor vizsgálatot indítottak azok ellen, akik felelősek a túlzott károkért, de a dolog annyiba is maradt. Mindent elhomályo sftott a bűvös mondat: hetven évenként ha egyszer van ilyen eső! És ha mégis sűrűbben lesz, ha már a következő na­pokban végigzúdul a váro­son? Ha újra nyitva találja az úttestet és alábujik, mint a Kossuth filmszínház mellett, a Bercsényi utcában és má­sutt? Megvárjuk a követke­ző, milliós nagyságrendű kárt? N em lehetne gyorsabban és jobban helyreállítani az útburkolatot, a járdát, hogy 130 ezer ember ne bosszan­kodjon naponta csak azért, mert a városi tanács nem el­lenőrizteti kellő szigorral a helyreállítás minőségét. Pedig a szigorra, a felelős- ségrevonásra jelen esetben is nagy szükség lenne — akkor simább utakon járnánk és ke­vesebb kár-helyreállítást kel­lene kiszorítani évenként a városi költségvetésből. i i Gáldonyi Béla daliul életének képviselőivel találkozott. A konzultációs kérdésekre adott válaszaiban Aczél György elvtárs ismertette szín­ház- és irodalmi életünk, iro­dalmi folyóirataink és kriti­kánk jelenlegi helyzetét. El­mondotta, hogy a jövőben a színházi világban bizonyos szervezeti változtatásokra ke­rül sor, a státus-rendszert szerződtetés rendszerével cse­rélik fel, ezek a változtatások önmagukban azonban nem eredményezhetik a művészeti munka terén a minőségi ja­vulást, ezek csak lehetőséget adnak, melyeket egyedül a művészek felelőssége, hivatás­tudata és tehetsége realizál­hat. A modernség kérdéseiről szólva hangsúlyozta, hogy nem szabad idegenkedni ezek­től a kísérletektőL Egyetlen követelmény van csupán: má­nak szóló pozitív tartalommal kell bírni ezeknek a formák­nak. A Jelenkor és más folyó­iratok szerepét elemezve ki­fejezte azt a véleményét, hogy „irodalmi” folyóiratokból „mű­vészeti** folyóiratokat kell csinálni. Ezeknek a kiadvá­nyoknak fel kell ölelni a szín­ház, képzőművészet és kriti­ka minden területét. Külön kiemelte az elemző szociográ­fia jelentőségét, s azt a tényt, hogy folyóirataink csak úgy töltik be hlvatásnkat, ha egy­re szélesebb rétegekhez szól­nak. Szűnni nem akaró kormányellenes iünleiósek Saigonban Saigon: A legújabb sal- goni jelentések szerint teg­nap több mint tíz órán át szűnni nem akaró kormány- ellenes tüntetések az esti órákban sem ültek el telje­sen. Az este 22 órakor életbe­lépett kijárási tilalom előtt még heves összecsapásra ke­rült sor a város központja felé haladó mintegy ezer fő­nyi tüntető tömeg és a rend­őrök között. A tüntetők fel­gyújtották az egyik rendőr­ségi gépkocsit, mire a rend­őrök fegyverüket használták. A rendőrgolyóktól két tüntető meghalt, többen megsebesül­tek. A dél-vietnami főváros más pontjairól is jelentettek össze­tűzéseket. Tíz perccel a kijá­rási tilalom megkezdése előtt a kormány ejtőernyősei fi­gyelmeztető lövésekkel pró­bálkoztak eloszlatni a budd­hista székház körül össze­gyűlt tömeget, amely az ut­cára öntött lánppló benzinnél tartotta távol támadóit Itt is többen megsebesülték. Az UPI jelentése szerint csütörtökön Saigon utcáin röplapokat osztogattak, ame­lyekben a tüntetők bejelen­tik, tűzhalállal emésztik el magukat, ha a Tran Van Huong-kormány nem mond le. A Saigonban elrendelt rendkívüli állapot végrehajtá­sáról csütörtökön több intéz­kedést adtak ki: életbelép­A Mongol Népköztársaság megalakulásának 40. évfordu­lója alkalmából a Mongol Népköztársaság budapesti nagy követségének tagjai, élükön Bat Ocsirin Dasccren, ideigle­FELSZEDTÉK A SÍNEKET: Az Irányi Dániel téren felszed- délelőtt^'a Szabadság ^téren tették a rögtönbíráskodást, a cenzúrát, a gyülekezési ti­lalmat, felhatalmazták a rendőrséget a házkutatások végrehajtására, parancs nél­kül is, bejelentették, hogy a kormány ellenőrzése alá von­ta az élelmiszerelosztást, a közlekedést és a szállítást. Moszkva: Olga Csecsot- kina, a Pravda szemleírója a lap csütörtöki számában kom­mentálja az Egyesült Álla­mok dél-vietnami politikáját. Megállapítja, hogy Washing­tonban újabb terveket dol­goznak ki a háborúnak Észak- Vietnamra, Laoszra és Kam­bodzsára való kiterjesztésé­ről. Csecsdflöna megjegyzi, hogy Taylor tábornok Wa­shingtonba érkezése egy ta­nácskozás-sorozatot nyit meg. Ügy fest a dolog — mutat rá a szemleíró —, hogy a ta­nácskozásokon Taylomak szinte döntő szava lesz. Már­pedig az Egyesült Álldmók saigoni nagykövete azt fogja követelni, hogy „korlátozott mértékben terjesszék ki a háborút Dél-Vietnam hatá­rain túlra”. A szémleíró megállapítja, hogy ha a há­borút északra kiterjesztik, bármennyire korlátozottnak is nevezik, ez egyben azt jelenti, hogy a háborús agresszió az egész indokínai félszigetre át­terjed. Folytatja monkáiát a vietnami néppel való szolidaritás nemzetközi értekezlete Hanoi: Csütörtökön a vietnami néppel való szolida­ritás nemzetközi értekezleté­nek délelőtti ülésén nagy be­szédet mondott Tran Van Than, a dél-vietnami nem­zeti felszabadítás! front kül­döttségének vezetője. Beszédé­ben egyebek között kijelen­tette: Dél-Vietnamnak mind­össze 14 millió lakosa van, az amerikai imperialisták és a dél-vietnami bábkormány azonban hatalmas fegyveres erőket tart fenn. A hadse­reg létszáma majdnem hat­százezer fő. Dél-Vietnam te­rülete alig több, mint 170 Qí>0 négyzetkilométer. Az ameri­kaiak ennek ellenére 11 nagy hadikikötőt és 111 katonai re­pülőteret létesítették az or­szágban. Tran Van Than méltatta a dél-vietnami nemzeti felsza- badítási front létrehozásának jelentőségét. Kijelentette, ez a szervezet az egész világnak tudomására hozta, hogy a végsőkig fog harcolni a füg­getlenségért, a demokráciáért, a nép életviszonyainak javí­tásáért, a békéért és a sem­legességért. A dél-vietnami küldött elmondotta, hogy az elmúlt három év alatt Dél- Vietnam lakossága mintegy 64 000 alaklommal sújtott le az ellenségre, több mint 300 000 ellenséges katonát tett ártalmatlanná. Koszorúzás a Mongol Népköztársaság megalakulásának 40. évfordulója alkalmából lék a forgalmat akadályozó régi villamossíneket. A terel és a folytatásában lévő utcát a Rákóczi útig aszfaltburkolattal lát­ják eL A képen: Grávicz Ferenc „gréderrcl” kotorja ki a sf- ^ nek bolyéról a törmeléket. megkoszorúzták a szovjet hő­sök emlékművét. A koszorúzásnál megjelent Böjti János külügyminiszter­helyettes, dr. Gyalmos János, Budapest Főváros Tanacsa Végrehajtó Bizottságának el­nökhelyettese, a Külügyminisz térium és a Honvédelmi Mi­nisztérium több vezető mun­katársa. Jelen volt a koszorú­zásnál G. H. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe és a nagykövetség több tagja. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom