Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-03 / 258. szám

r ‘ »OVKRÍTMÜB % HÄ«! i ' ' . , ■ Nagy baromficentrumok jönnek létre —> Továbbra « számottevő less a háztáji tojás- és hústermelés Mint « egész világon, ha­ntinkban is megnőtt az igény » fehérjékben gazdag táplá­lékok, így mindenekelőtt a baromfifélék húsa és a tojás iránt. Az igények kielégítését •solgálják azok az intézkedé­sek, melyeket a Baranya me­gyei pártbizottság és a me­gyei tanács tett a megye ba­romfitenyésztésének fejleszté­se terén, Gy«?szerű termelés Szem előtt tartva azt, hogy a jövő a baromfitenyésztésben ss a gyárszerű termelésé, a be­ruházásokat illetően sokkal inkább koncentráltak, mint bármely más mezőgazdasági ágazatban, s ennek eredmé­nyeképp kialakultak a nagy baromfitenyésztő centrumok. Minden járásban a helyi adottságoknak megfelelően alakították ki ezeket a köz­pontokat. Figyelembe vették, bogy a nagy abrakigényű ba- ncrmfi ágazatot csak abban a fez-ben lehet fejleszteni, ahol kisebb jelentőségű a sertéste- ayésztés, mert egyetlen gazda­ság sem képes annyi abrakot megtermelni, hogy a kettőt egyformán magas szinten tartsa. Egy másik szabály ar- sa figyelmeztet, hogy egyazon gazdaságban tojóüzemet és feúsbaromfi-előállító özemet fenntartani nem tanácsos. En­nek állategészségügyi okai »annak. A mohácsi járásban két •agy baromficentrum jött, il­letve jön létre. Az együk a Bólyl Állami Gazdaság 40 000 férőhelyes tojótelepe, ahol a kanadai Shaver-hibridek beál- Kíásával évente 9 millió áru- j tojást fognak előállítani. A i másik központ a lippói terme- \ KV,Következet ben épül ki, ahol ■ két, egyenként 20 ezer férő-, helyes csíbenevelőt létesítenek i •— ezek közül az első már üzemel, s ha a Bábolnai Ál­lami Gazdaság közbenjárásá­val sikerül a telepet Nichols— Inhmann nevű húshibriddel benépesíteni, akkor az üzem­ben évente ötszöri forgóval 75 ezer kilogramm baromfihúst lehet majd előállítani, A bakjai eredmények A pécsi járásban a baksai fee. a pellérdi termelőszövet­kezetekben vannak kialakuló­ban a nagy baromfi-centru­mok. Az elképzelést a baksai tsz közelítette meg a legjob­ban, ahol bár még csak egy éves múltra tekintenek visz- ssa, máris igen szép eredmé­nyeket értek el a gyárszerű termelésben. Baksán jelenleg egy 500 férőhelyes tojóház van. s a második, ugyancsak 5000 férőhelyes tojóházat a közeljövőben adják át rendel­tetésének. Az első már üze­melő ólat a baksaiak egy ugyancsak Bábolnáról szárma­zó tojóhibriddel népesítették be. Ezeknek a tojóknak a ga­rantált termelése évi 240 to­jás, s ezt a technológia és egvéb követelmények betartá­sával a baksaiak el is érték. Baksán jelenleg foglalkoznak még húscsibe előállításával is, de ezt az ágazatot fokozato­san leépítik, hogy minden erő­vel a tojástermelést fokoz­hassák. A járás másik nagy központja a pellérdi tsz-ben alakul ki. ahol 1965-ben adiák át az első 5000 férőhelyes to­jóházat. A pécsváradi járás baromfi- eentrumai a kátolyi és pécs- ráradi Dózsa Termelőszövet­kezetben alakulnak ki. Kétely­ben már egy éve működik a SO ezer férőhelyes húscsibe- nevelő, a pécsváradi Dózsa Tsz martonfai üzemegységé­ben pedig megkezdték már egy 5000 férőhelyes tojóház építését. A sásdi járásban egyetlen baromfi-központ van kialakulóban, a mágocsi Béke Tsz-ben. Ttt már üzemel a 20 ezer férőhelyes húscsibe-neve- 16. valamint a 4000 férőhelyes tojóház, A siklósi járásban Magyarteleken hozták létre » központi tojóüzemet, ahol J két, egyenként 5000 férőhelyet. [ tojóház működik^ Folyamatos lápeSláfés A felsoroltakon kívül új | centrumot a jövőben már nem ; alakítanak ki, hanem a meg­lévőket továbbfejlesztik. És ! e tekintetben van még teen- j dó mindenekelőtt a helyes ; fajtamegválasztásban. A cél j az, hogy ezeket a korszerű üzemeket Baksához és Lippó- j hoz hasonlóan korszerű faj- ' tákkal népesítsék be, mert 1 csakis így válthatják be a \ hozzájuk fűzött reményeket. ! Sürgős teendő ezekben az ; üzemekben megoldani a fo- j lyamatos tápellátást, mert I mint azt az ez évi példák is | bizonyítják, egy-két napos ! tápkiesés óriási visszaesést j okoz a termelésben. Miként azt a kezdeti ered- mények mutatják, a eentrali- 1 ráció eredményes módszer és 1 a jövőben is az egyetlen jár- ; ható út a baromfitenyésztés- j ben. Ha sok előnyéből csak i néhányat ragadunk ki, mint j például az olcsóbb tartási és i gondozási költségeket, a köny- nyebb és egyszerűbb értéke­sítésit vagy azt a momentu­mot, hogy ezek a nagy köz­pontok már képesek arra, hogy specialistát állítsanak be, láthatjuk a nagyüzem fö­lényét. Ennek ellenére bizonyos de­centralizáció is tapasztalható a baromfitenyésztésben s en­nek oka az. hogy a háztáji baromfitenyésztés és -tartás még jó ideig igen jelentős té­nyező marad és ezzel számol­ni kell. E téren nagy beru­házások nélkül és komoly va- lutáris problémát jelentő táptakarmányok biztosítása nélkül érhetők el szép ered­mények. A háztáji baromfi- tartás szerepére jellemző, hogy még 1965-ben is a me­gye tojástervének nagy ré­szét a háztáji gazdaságokban termelik meg, a 25 millió to­jásból csak 7 milliót biztosíta­nak a közös gazdaságok, a többit a háztáji adja. A ba­romfihúsnál már más a hely­zet, itt érezhetőbb már a nagy centrumok működése, mert a jövő évi 140 vagon­ból 115 vagon húsbaromfit már a közös gazdaságok pro­dukálnak. Fejlesztilt o Háztájit A nagy centrumok vannak tehát előtérben, de a háztáji árutermelést sem lehet elha­nyagolni, sőt segíteni kell. Ezért határozták el a megyei szakvezetők Baranya háztáji baromfitenyésztésének meg­reformálását. Jövőre nagyará­nyú állománycserét hajtanak végre s a sok elkorcsosult ve­gyes baromfifajtát kiszelektál­va az igen jó, kéthasznú New Hampshire fajtával látják el a háztáji tenyésztőket. Meg­szervezik a szaktanácsadó-há­lózatot s igyekeznek elérni azt, hogy a baromfi kezdetleges tartásviszonyait a háztáji gaz­daságokban is mielőbb a kor­szerűbb tartási mód váltsa fel. — Rné — Lássál e l i anyaggal a aiagáiiépíttetííket! Néhány nappal ezelőtt terje­delmes cikkben számoltunk öe ■a TÜZÉP-t lepek áruellátási problémáiról. A lakosság meg­elégedését tükröztük azzal a megállapítással, hogy hosszú évek után végre megoldódott a tüzelőeliatás, mivel mennyi­ségbe i. minőségben is kiel ígí- tőbb az ző éveknél. Meg­maradt azonban, sőt tovább bokrt-odoU a másik probléma, ami szintén érzékenyen érinti a lakosságot. Újra elmúlott egy nyár. s egyáltalán nem. vagy alig-alig mutatkozott lamí javulás a ma gán építt et ők áruellátásában. Pontosabban ugyanolyan gond maradt szá­mukra az építőanyag beszer­zése, mi, t három vagy akar öt évvel ezelőtt Egyszerre jelentkeznek az igények Persze az építőanyag-beszer­zéssel kapcsolat .; gondok, i- jok ismeretesek, s ezt nemcsak a magánépíttetők érzik, hanc.n az állami építőipari vállalt ok is. Tudják, hogy az építő- an”agipar termelése nem fej­lődött olvan ütembe*- mint maga az építőipar, s ez ön, .- gá'-an is választ ad a pt„-é- mákra. A gondokat még to­vább fokozza, az. hogy a szíik- sé"letek kielégítése mind az állami építőiparban, mind a magánépítőknél p^-azon [ sz;. .ban (márciust' któb-ri ) jele rtkezik, s a „két” igénv’ő közül nyilvánvalóan a magán- építtető húzza a rövidebbel a példák legalábbis ezt mutat­ják. Mégho"?;'. élénken mul-.- ják. hiszen a TÜZÉP-telepek nyári képe nem sokban külön­bözik a késő őszi, a téli napo­ké'ál. A különbség csak an"- nyi, hogy amíg a tüzelő vásár­lók végre elérték, hogy nem kell sorbaállniuk. addig a ma­gánépíttetők reggeltől esi-' tartó sorbaállása állandósult a szezonidőben Sajnos el. t igen Losszantóan nem egyszer az is hozzájárul, hogv a landó anvasrnkat csak hián-o- san. esetleg késve vagy egyál­Mégis védelmünkbe kell vennünk a TÜZÉP-telepeket. Köztudomású ugyanis. hogv szűkös tárolási lehetőségekkel rendelkeznek, s ezt a helyzetet tovább nehezíti az. hogy a magánépíttetők OTP-hitelét is többnyire az építési szezon idejében folyósítják. Télen Irinnvehben látnák el a magánosokat E problémákon csak egy­féleképpen lehet megnyugta­tóan változtatni. Ha a magán­építtetők egy részének építő­anyag-szükségletét nem a sze­Megjutalmazzák a legjobb gyógynö vény gyűjtő úttörőket A MÉSZÖV mezőgazdasági osztálya az év elején versenyt hirdetett a megye úttörőcsa­Ponyvái szőnek Hirden Október elején új üzemrész kezdte meg a munkát a Hirdi Kenderfonógyárban, a szövő­dé. Régiek a gépek, de újak a munkások és új maga a munka is itt Hirden, ezért Tóth Sándort, az új-szegedi szövőüzem nyugdíjas főműve­zetőjét kérték meg, hogy ta­nítsa őket. Most cigarettázva hallgatja Tarján Lajos műsza­ki vezetőt, aki a gyár specia- tásáról, a finom fonalak ké­szítéséről tájékoztatja. — Hónapokig, sőt mondhat­nám évekig kísérleteztünk, s most már a 8-tól 15-ig tu­dunk megfelelő vékonyságú fonalat előállítani kenderből. — Kiszámították, hogy mennyivel gazdaságosabb a lennél? — Természetesen, több szem­pontból is. De ha csak any- nyit mondok, hogy hazai anyag, máris kézenfekvő a jelentősége. De várjon, muta­tok még valamit... Egy doboz kerül az asztal­ra, benne különböző színű bútorlapok — kenderpozdor- jából. — Ez igen — forgatja uj­jai között a lemezeket Sanyi bácsi. Aztán az órájára pil­lant. — Majd később folytat­juk, most lemegyek a szö­vőbe. | Tóth Sándor ötvenhárom j évvel ezelőtt, gyerekfejjel | kezdte a szegedi gyárban. A I kenderszövés veteránja. A j szakma, amint mondani szók- I ták, a kisujjában van. De a j főzéses eljárás, a vegyi fonal- j feltárás nek is új dolog. A ; durva szövésű zsákoktól az | abroszok, szalvéták felé nagy j utat nyit a kenderfeldolgozás­ban. — No, de nézzük csak a lányaimat! — nyitja a vasaj­tót. Éktelen csattogás. Lehetsé­ges, hogy mindezt 10 szövő­gép produkálja? Sőt nem is tíz, mert hármon most vetik fel a fonalat, készítik elő a szövéshez. Egyszerre csend lesz. Minden gép leállt. Egyik­nél a szál szakadt el, másutt az orsó akadozik, vagy cserél­ni kell. A gépek mellett fia­tal lányok, fiatal asszonyok. Nem mondják, de látszik raj­tuk, örülnek, hogy újra itt van a Sanyi bácsi. Az ő segít­sége még nagyon kell itt az új üzemben. Rózsika alig vár­ja, hogy gépéhez érjen. — Folyton szakad. Keresz­tezik egymást a szálak, az előttem dolgozó összekeverte... — Ötvenhárom év alatt de sokszor hallottam ezt! Min­dig az előttem lévő... Na lássuk csak, mi van itt? — Tekintete végigsiklik a szálak rengetegén, 2310 szálnak kell itt párhuzamosan haladnia. Csodálom nyugalmát, aprólé­kos, gondos figyelmességét, ahogy vagdossa, kötözi, igazít­ja helyükre a kusza szálakat S amikor kijelenti, hogy most már mehet a gép, Rózsika riadtan néz rá. A másik gé­pen egy tíz centi hosszúságú fészek. — Kislányom ezt ki kell bontani. Ugye hiába mon­dom, hogy ne menjenek hát­ra. A szövőnő mindig a gép elején, a szövet előtt álljon. Rózsika szótlanul engedel­meskedik. s bontani kezd. — Majd egy-két hónap múl­va már nem csinál ilyent. — És Sanyi bácsi miközben sor­ra veszi a gépeket, elmondja, hogy egy napja kezdtek el két gépen szőni. — Nem korai ez? — Nem. Most kell meg­szokni a két gépet ahhoz, hogy később négy vagy öt gépen is dolgozni tudjanak. Egy-két hétig nehezen megy, de a tandíjat meg kell fi­zetni ... Papp Jánosné mosolyogva néz rá. Ö már régi szövőnő­nek számít, évekig Pápán dol­gozott a szövőgyárban. A pup- lin és a kenderponyva között nagy a különbség, de mozdu­latai, s a hengerre tekeredő szövet gyakorlatról árulkodik. Mellette Bugányi Jánosné. Ö néhány héttel ezelőtt még há­ziasszony volt. A gyakorlat még nem sok, de az igyeke­zet, a szorgalom sokat pótol Uj szövődé ez, alig néhány hetes. Csupán a gépek és Sanyi bácsi képviselik az idő­sebb korosztályt. A gépek ér­zékenyek, Sanyi bácsi pedig „sasszemű” Fonalhibát, szö­véshibát, szálkeresztezést, — mindent észrevesz. Uj üzem beindítása, kezdeti nehézsé­gek számára nem újdonság. De a finom fonal az már iz­galomba hozza; — A szakma megszállottja ez a Tarján, a műszaki veze­tőjük — mondja Pécs felé jö­vet a buszon. — Látja, ezért egy hét helyett tovább ma­radtam. Ezt szeretem ... Nagy­szerű „gyerekek” ezek a hir- diek. Ez a gyáregységünk még híres lesz kenderáruiról... (Csépányi) patai között, a legfontosabb gyógynövények gyűjtésére. Bár a gyógynövény gyűjtése még nem fejeződött be, az eddigi eredmények már tükrözik a versenyben kialakult sorren­det. Legjobb munkát az idén a somogyapáti körzeti fmsz te­rületén a kishárságyi gyere­kek végezték. A hársviróg- ban gazdag környékről szárí­tott állapotban 14 mázsa hárs- virágot gyűjtöttek. A verseny­ben második, illetve harma­dik helyen lévő pécsi, hosz- szúhetényi és pécsváradi út­törők a hársvirág mellett igen nagy mennyiségben adtak át csipkebogyót a felvásárlóknak. zonidőben, hanem októbertől márciusig biztosítja a TÜZÉP. E megoldást ők maguk indít­ványozták, s nagyon sok min­den mellette szól Köztudomású, hogy a TÜ- ZÉP-telepek raktárai a késő őszi, vagy téli hónapokban zsúfolásig megtelnek építő­anyagokkal. Tehát ilyenkor volna leginkább módjuk ar­ra, hogy kielégítsék a magán­építtetők igényeit Ebben az időszakban az ÉPFU-t, az AKÖV-öt sem kötik le olyan mértékben az állami építőipa­ri vállalatok, mint a nagy sze­zon idején. Tehát a szállítás is könnyebben lebonyolítható. Ugyanez vonatkozik a községi magánépítkezésekre is, hiszen ebben az időszakban a tsz-jár­mű vek is kevésbé vannak le­kötve, vagyis a városban, a falvakban sem okozna prob­lémát a megvásárolt építő­anyag fuvarozása. Nem utolsó szempont az sem, hogy ilymó- don a TÜZÉP-nek is módjá­ban állana további tételeket elfogadni, ami komoly mér­tékben bővítené a raktározási lehetőségeit. Ebben a tekintet­ben a magánépíttetők, a TÜ­ZÉP és általában az egész népgazdaság érdekei találkoz­nának, tehát mindenképpen érdemes foglalkozni a javas­lattal. Most folyósítsa a hiteleket az OTP Ahhoz azonban, hogy valóra is váljék, elsősorban az OTP- nek kellene mielőbb felülvizs­gálnia a hitelfolyósítások je­lenlegi rendszerét. Ha ugyanis az építtetők hiteligényét az eddigi gyakorlattal szemben nem a szezonidőszakban, ha­nem a TÜZÉP által javasolt őszi-téli hónapokban elégítené ki, ezzel nagyban könnyítene a fentebb említett problémá­kon. Nyilvánvaló, hogy ez az in­tézkedés önmagában nem hoz­na gyökeres változást az épí- tőamyag-ellátásban, de az el­látás és a szállítások ütemé­nek ilymódon való változtatá­sával. kétségkívül könnvíte- nének a magánépíttetők gond­jain. S ezzel együtt a népgaz­daság 15 éves lakásfejlesztési programját is egy lépéssel előbbre vihetnénk. Újkori ötvösművészek Az ötvösség eredetileg a nemesfémek művészi meg­munkálását jelentette, lega­lábbis az ókori kultúrnépek életében... Az anyag érté­ke akkor (arany, ezüst, pla­tina) az ötvösművészetben pontosan olyan jelentős volt, mint a művészi munka. A világ aztán szegényebb lett, s az emberek felismertéli, hogy az ötvösművészet lé­nyege nem az anyag, hanem a míves, művészi megmun­kálás. fia az ötvösség divat, hasz­nos. szép időtöltés, kicsit ipar, iparművészet és műve­szet is. — Ismerek én olyan idős kazánkovácsot, aki va­lahonnan a padlásról előhú­zott egy öreg vörösréz per­metezőkanná és feldarabol­ta. Abból az öreg vörösréz tartályt'1 aztán összekala­pál gatott vagy tíz hamutál­cát, tálat, gyufatartót... Hogy milyenek voltak ezek a tálak? Művésziek vagy nem voltak művésziek, de ízlésesek, szépek voltak, s az öreg mester kedvét lelte ezekben az esti kopácsolga- tá sokban. A pécsi Művészeti Gimná­ziumban külön ötvöstagoza* működik. „Művészeti Gim­názium és ötvösművészet’' — jól hangzik ez így együtt, s az ember az első pillanat­ban szinte természetesnek tartaná, hogy a négyéves ta- milmányiidő után fiatal mű­vészek lépnek ki az iskola kapuján, egy különös szak ma művészei akik átmente­nek valamit a régebbi ko­rokból a legújabb korba. — Hogy mennyiben mű­vészet, azt nem tudom — mondja Bizse János festő­művész. művésztanár, a fém- művész tagozat szakosztály vezetője. — Egy biztos. A gyerekek leérettségiznek, s az érettségivel együtt szak­munkásvizsgát is tesznek. — Hogy milyen gyakorlati értéke van egy ilyen szak­munkásvizsgának? Hol lehet egy ilyen vizsgával ma elhe­lyezkedni? — A Képzőművészeti Alán Kivitelező Vállalatnál, az Ál­lami Pénzverdében és az Örs és Ékszer Ipari Vállalatnál. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy Pécsett _*m ártana létrehozni né­hány kézművességggel ka - csolatos iparágat. Létrehozá­sukhoz az adottságaink meg­vannak. hisz n, ilyen ipar- művészeti alkotómunkával Martyn Ferenctől jó magam­ig, elég sokan foglalkoznak a városban élő képzőművészek közül. A fiatal szakmunkásjelöl- tek akikből a legtehetsége­sebbek művészi szinten is mívelhetik majd a szakmát a pécsi Művészeti Gimnázi­umban az első évben heti 9. a másodikban 12. a har­madikban 3, a negyedik év­ben pedig heti 14 órában fog­lalkoznak konkrét-n az öt­vösművészettel. A műhely bizony nem ne­vezhető tágasnak, s egyenlő­re a felszerelés sem a Ww *- dagabb. de a munka folyik, és napról nanre alakulnak a tálak. érmek, karperecek, s közben a tunulók is. Néhányan annyira elmé­lyülnek - munkában, hogy alig veszik észre a műhelybe lépő idegeneket. Talán ezért lepődik meg Kovács Katalin is. — Miért akar ötvösművész lenni? — Hát... Mert.. öröm öröm... Ez az egyetlen tömör szó, jól kifejezi a mű­hely hangulatát. A tanulók önként választották az ötvös­séget, így szívesen és szor­galmasan dolgoznak a kis kalapácsokkal, a forrasztó­pákával és az ormótlan szu­roktömbökkel is, melyekből néha elég körülményes ki­bányászni a megmunkált fémtárgyakat. Hogy kiből lesz művész és kiből nem, azt a tanul­mányi idő közepe táján még nehéz l°nne eldönteni. Annyit azért Kerék Vilmos technika ta..ár elárul, ogy Ludvig Attila és Bicsár Ven­del jókez . gyerek, és az íi első osztályban elég sok a te­hetséges "erek * Az ötvösség mellett szeret­nék a díszkovácsolás oktatá­sát is megkezdeni a gimná­ziumban, de ahhoz bizony nagyobb műb ’ ’-ellene.. Akkor minden második osz­tály ötvösséget és minden második pedig díszműková- csc-i ist r• A Művészeti Gimnázium ötvöstanulói ' v is iól érzik magukat «<? *<-* érthető. Al­kotnak, teremtenek valamit. A szemük előtt formáló tr ae anyag, s az anyagban tes­tes*"’ ........... •■’doJat és a s zépség. Anyagban fogal­mazni, ali ha lehet szebb do­log a világon . . Bertha Bulcsú A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom