Dunántúli Napló, 1964. november (21. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-20 / 272. szám

Világ proletarjaLogyesCHjeteK!

Dunámon napló

________Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja________

X

XI. ÉVFOLYAM, 272. SZÄM ARA 50 FILLÉR 1964. NOVEMBER 20., PÉNTEK

Összeült az országgyűlés

Csütörtökön délelőtt ti órakor megkc»!*dött az országgyűlés ülésszaka. A* ülésen részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő. Gáspár Sá dór, Kállai Gyula, Komócsin Zolíán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

Az ülésszakot Vass Istvánná elnök nyitotta meg. Megállapította, hogy az országgyűlés tagjai határozatképes számban vannak jelen. Ezután megemlékezett dr. Bárczy Gusztávról és Fodor Imréről, az or zággyűlés elhunyt tagjairól. Javaslatára a két képviselő emlékét megörökítették az országgyűlés jegyzőkönyvében. A képiselők néma felállással adóztak az országgyűlés elhunyt tagjai emlékének.

Vass Istvánná bejelentette, hogy Fodrócsd Lajos, Győr-Sopron megyei képviselő lemondott képviselői mandátumáról. Az elhalálozás és a lemondás köveikeztében megüresedett képviselői helyekre a budapesti választó’'erűiéiből Reckl Sándor, a Győr-Sopron menyei választókerületből Tóth László, a Veszprém

megyei választókerületből pedig dr. Bodorűn János soron következő pótkepviselőket hívták be.

Ezután Vass Istvánná beszámolt arról, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány benyújtotta az építésügyről, valamint a vízügyről szóló törvényjavaslatokat, amelyeket az országgyűlés illetékes állandó bizottságai megtárgyaltak. A törvényjavaslatokat a képviselők között szétosztották. Ugyancsak megkapták az országgyűlés tagjai a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletekről szóló jelentését. A* ország- gyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsának jelentését jóváhagyólag tudomásul vette.

Dr. Pesta László, az országgyűlés jegyzője ismertette az interpellációra jelentkezet! képviselők névsorát és az interpellációk tárgyát, majd Vass Istvánná javaslatára az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. A napirend a következő:

L Az építésügyről szóló törvényjavaslat;

2. A vízügyről szóló törvényjavaslat

3. A külügyminiszter b sz’molója a Magyar Népköztársaság külpolitikájáról;

4. Interpellációk.

Ezután napirend szerint megkezdődött az építésügyről szóló törvényjavaslat tárgyalása.

Tranímann

Legfontosabb feladatunk az építőipar technikai alapjainak korszerűsítése

Trautmann RezsS építésügyi

miniszter terjesztette az országgyűlés elé az építésügyi törvényjavaslatot. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat államigazgatásunk építésügyi és népgazdaságunk építőipari ágazata szempontjából egyaránt nagy jelentőségű. Az építésügy körébe tartozó követelmények, feladatok egy részét még az

1937-ből származó törvény szabályozza. A több mint negyedszázados jogszabály ma már elavult, sok tekintetben nem felel meg a hazánk gazdasági, társadalmi fejlődése következtében előállt követelményeknek, sőt, hiányos is, mert az építésügyi igazgatásnak csak egy szőkébb területére terjedt ki.

— A mai megnövekedett és sokirányú építési tevékenység — folytatta a miniszter — magától értetődően megköveteli az építésügyi ágazat teljes, egységes értelmezését, ennek keretében a területrendezés és a különböző építmény- fajták egységes, összehangolt rendszerének megteremtését.

Trautmann Rezső a továbbiakban az építőipar fejlődését jellemezte, adatokkal, tényekkel illusztrálta azt az utat, amelyet építőiparunk az elmúlt három és fél évtizedben megtett. Elmondta: a háború előtti építkezések technikai színvonalát jól jellemzi, hogy az építőipari gépek teljesítménye mindössze 1200 lóerő volt. Az építőiparban foglalkoztatottak száma százezer körül mozgott, s az építési tevékenység szinte kizárólag a fizikai munkán alapult. Az építőipari munkások életszínvonala és munkakörülménye a többi iparág dolgozóihoz képest is rendkívül alacsony, rossz volt. Időszakosan, általában tavasztól—őszig foglalkoztatták a munkásokat, s szociális körülményeik siralmasak voltak. Az építőipari dolgozók feje felett is állandóan ott lebegett a teljes, vagy a részleges munkanélküliség réme. Mindez nagyban hozzájárult, hogy a háború előtti magyar munkásmegmozdul ásókban az építőipari munkások, kőművesek, ácsok és kubikosok igen jelentős szerepet játszottak.

;— A magyar építőipar szervezeti és műszaki fejlődése a felszabadulás után, az államosítást követően kezdődött meg. 1949-ben már mintegy 160 000 munkás dolgozott az építőiparban. Ez a létszám — párhuzamosan a népgazdasági tervekben megszabott feladatokkal — 1963-ra 350 000-re

növekedett. Az otthonuktól távol foglalkoztatott építőipari munkások elszállásolásáról, étkeztetéséről szervezetten gondoskodnak. Kialakult egy új iparág, a betonelemgyártó iparág, amely jelentékenyen csökkenti a munkaerőigényt és hozzájárul az állványanyagok megtakarításához és az építkezések gyorsításához. Nagyon rövid idő alatt világ- viszonylatban is jelentős fejlődést értünk el a helyszínen előregyártott nagyméretű vasbetonszerkezetek alkalmazásában. Az építési technológia gépesítettségét jól jellemzi, hogy tavaly a magas- és mélyépítő ipar, a szak- és szerelő— A nyilvánvaló eredmények mellett az építőiparnak sok, lényegében fegyelmezetlenségből, lazaságból fakadó hibája van, s sok külső nehézség is gátolja munkáját. Munkaerőhiánnyal küzd, vontatottan sajátítja el és vezeti be azokat a korszerű termelés- szervezési módszereket, amelyek a takarékossabb munkaerő felhasználást biztosítják; nem használja ki elég széles körben a nagytermelékenységű szerkezeti és technológiai lehetőségeket, lassan halad a gépesítés útján. Olykor fontos anyagokból elégtelen, vagy akadozó az ellátás, a szállítási nehézségek pedig szinte mindennaposakká váltak. Feltétlenül meg kell említeni azt a körülményt Is, hogy a magyar építőipar az utóbbi években erejét meghaladó meny- nyiségű feladatot kapott, illetve vállalt eL

Ipar mintegy 610 millió lóerő teljesítményű gépparkkal rendelkezett.

— Az építőipar termelése mennyiségileg 1963-ban csaknem 3,5-szerese — ezen belül a szocialista építőipar termelésének mennyisége több mint ötszöröse volt az 1949. évinek. A legutóbbi másfél évtizedben a magyar építőipar nagy számban épített új ipari objektumokat, gyárakat, erőműveket, mezőgazdasági, szociális, kulturális, egészségügyi és igazgatási épületeket, utakat, hidakat, vasutakat, öntöző- és közműveket, más létesítményeket, amelyekkel jelentékenyen hozzájárult népgazdaságunk termelő erőinek fejlődéséhez, a lakosság kommunális ellátottságának és életkörülményeinek javításához. Szeretném külön kiemelni, hogy az eltelt másfél évtized alatt építőiparunk 685 000 új lakással gazdagította az ország lakásállományát, s az óriási méretű építési munka nyomán szembetűnően megváltozott, megszépült, szinte valamennyi városunk, községünk.

— Mint ismeretes, ezeket a problémákat a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1964 februári ülésén mélyrehatóan megvizsgálta, s egyúttal meghatározta a feladatok megoldásához szükséges legfontosabb intézkedéseket és módozatokat. Jelenthetem tisztelt képviselőtársaimnak, hogy a párthatározat iránymutatásának megfelelően számos intézkedés végrehajtása van folyamatban.

— Leglényegesebb feladatunkat az építőipar technikai alapjainak korszerűsítésében és a jobb munkaszervezéssel elérhető termelékenység-növelésben látjuk. Az építési feladatok közül — tekintettel nagy tömegére és koncentrál- hatóságára — elsősorban a lakásépítés terén kell nagy erőfeszítéseket tennünk a technikai színvonal emeléséért Ismeretes, hogy több

nagykapacitású házépítő kombinátot vásárolunk, amelyek lehetővé teszik, hogy a kővetkező tervidőszak elején az állami lakásépítés 30 százalékát már e kombinátok segítségével bonyolítsuk le, biztosítva egyúttal a további évek jelentős lakásépítési programjának korszerű ipari bázisát.

— Erőfeszítéseket teszünk az ipari és mezőgazdasági építkezések korszerűsítésére is. E téren szintén biztosítani kívánjuk a tömeges gyártás feltételeit, így a szerkezetek tipizálását, hogy lehetővé váljék az azonos szerkezeti elemek felhasználása különféle rendeltetésű épületeknél.

— Felsorolt céljaink megvalósítására bővítjük építőiparunk gépparkját, fokozatosan kiépítjük a vállalatok vertikalitását, megteremtjük a korszerű termelésszervezési módszerek alkalmazásának feltételeit, s minden lehetséges módszert és eszközt igénybeveszünk, hogy megszilárdítsuk a technológiai és munkafegyelmet, valóra váltsuk az építkezések ütemességét, gyorsítását

__ Szeretnék rámutatni,

h

ogy az építésügyről szóló törvényjavaslat, valamint ennek tervbe vett végrehajtása, a párthatározat célkitűzéseinek sikeres teljesítését hívatott elősegíteni.

Ezután • miniszter rámutatott, hogy az építőipar rendkívül megosztott szervezeti rendszerben működik. A legjelentősebb építőipari szervezetek négy főhatóság irányításával végzik a legfontosabb állami beruházások és felújítások építési feladatait A megyei tanácsok — és kiváltképpen a fővárosi tanács —

után hangsúlyozta: nem elegendő azt szabályozni, ki és milyen feltételek között végezhet építéstervezést, illetőleg építőipari kivitelezést — rendezni kell az ezzel kapcsolatos hatósági engedélyező és ellenőrző feladatokat is. A népgazdaság számára ugyanis nem közömbös, hogy az egyes építmények hol, egymással milyen szerves kapcsolatban épülnek meg, hogyan felelnek meg a rendeltetési, biztonsági, esztétikai és egyéb követelményeknek, miként gondoskodnak az érdekeltek fenntartásukról. E követelmények érvényrejuttatását szolgálja a központi és a helji államigazgatási szervek szabályozó, területrendezési, továbbá hatósági engedélyező és ellenőrző tevékenysége.

A továbbiakban Trautmann Rezső hangoztatta, hogy a területrendezés és ennek keretében a regionális, illetőleg a város- és községrendezés több évre, évtizetre előremutatóan teremti meg a települések és az építmények egymással ösz- szehangolt műszaki alapjait, illetve rendszereit. Az ésszerű, helyes területfelhasználás biztosítékot nyújt egyebek között arra is, hogy a mezőgazdasági rendeltetésű földterületeket csak a legszükségesebb mértékben vegyék más célra igénybe. Fokozottan súlyt kell helyezni a regionális, valamint a város- és községrendezési tervek kidolgozására — hangsúlyozta. E munka során már eddig is figyelemreméltó egyezmények születtek.

fejlődő építőipari szervezettel

rendelkeznek. E tanácsi építőszervek — számottevő építés- tervezési és kivitelezési feladatot vállalva — végzik a meglevő óriási épületvagyon felújítási és karbantartási munkálatait is.

— A mezőgazdaság építési szükségletének tekintélyes hányadát az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek saját, házilagos épitőszervei valósítják meg. A szövetkezetek és a lakosság építési igényeinek kielégítése

— részben szolgáltató jelleggel, az építőipari szövetkezetekre és az építő kisiparosságra hárul, amelyek kisebb munkákat közületeknek is végeznek. A magyar építőipar e nagy családi „tablóján” ott vannak még az egyéb főhatóságok, továbbá az üzemek kisebb-nagyobb vállalatai, vagy házilagos formában működő építési szervei, részlegei is.

— Ebben a szervezeti tagoltságban biztosítani kell, hogy egységesen jussanak érvényre az építéspolitikai célok. Gondoskodni kell továbbá a különböző irányító szervekhez tartozó építőipari szervek

— itt is hangsúlyozom: építés- tervezői és kivitelezői szervek

— közötti zavartalan és fegyelmezett munkamegosztásról, együttműködésről. Az egységes tervirányításon kívül főként a szakmai szempontokat kell érvényesíteni, s a szakfelügyeletet a mindennapi gyakorlatba is át kell ültetni. Ezért nagyjelentőségűek a törvényjavaslatnak azok a szakaszai, amelyek megteremtik az egységes szakfelügyeletet, mind az építéstervezés, mind pedig az építőipari kivitelezés

— Elkészült az ország egész területére kiterjedő regionális koncepció, az úgynevezett országos településhálózat fejlesztési tervtanulmány. Ez az első vezérfonal, amelyet máris felhasználunk a beruházási létesítmények telepítésénél, az egyes népgazdasági ágazatok területi-fejlesztési elgondolásainak kialakításánál és a tanácsok távlati fejlesztési terveinek kidolgozásánál.

— A népgazdaság szempontjából fontos Ipari körzetekre vonatkozó regionális terveken kívül elkészült a Balatonkör- nyék, a Velencei-tó, a Dunakanyar, a Mátra, a Bükk és a Zempléni hegység, valamint a nyugatdunántúli üdülési táj— Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat végrehajtásához, gyakorlati életbe való átültetéséhez, az épftéspolitika valamennyi korszerű követelményének érvényesítéséhez természetesen több rendelkezés szükséges. Ezek körültekintő elkészítésénél számítunk valamennyi, az építésügyben érdekelt szerv támogatására, segítségére. Különösen fontosnak tartom a tanácsi szervek közreműködését, annál is inkább, mert tanácsaink saját területükön a rendezési tervek, a telekgazdálkodás, az építésrendészet — úgyis mondhatnám, hogy az építésügy — gazdái. Ezért külön is ki kell emelnem alegységek regionális terve is. E tervek alapján már átgondoltan fejleszthetők a megnevezett üdülőterületek, sőt, egyes térségekben, — így különösen a Balaton partja mentén — már említésre méltó eredmények is mutatkoznak.

Trautmann Rezső beszámolt arról is, hogy fokozottan előtérbe került a városok és községek rendezési terveinek előkészítése. E tervek útján kell ugyanis biztosítanunk, hogy a tető alá kerülő épületek és egyéb építmények együttesen gazdaságosan fenntartható településeket alakítsanak ki. A munkák során már elkészült Budapest és valamennyi városunk, sőt, csaknem félezer nagyobb községünk általános rendezési terve is. Az ipari és a közeljövőben beépülő lakóterületekre, továbbá a fejlődő városközpontokra részletes rendezés’ tervek is készültek, illetőleg készülnek. Egyelőre kísérlet: jelleggel, megkezdtük néhány község újszerű rendezését is. Az itt szerzett tapasztalatok felhasználásával kialakíthatók a legjobb típusmegoldások. amelyek alapul szolgálhatni'!; később falvaink korszerűsítéséhez.

—- A területrendezési tervek, az építési előírások és követelmények érvényesítése, nagyrészt az építkezések hatósági engedélyezése és ellenőrzése révén valósul meg. Ezen a téren az a feladatunk, hog'- megszüntessük az építkezések engedélyezési eljárásának ie- lenlegi hosszadalmasságát és bonyolultságát. Célunk az. hogy különböző hatósági elírásokat összevonjunk és ezáltal az engedélyezési el jé rí egész időtartamát csökken:- síik. Ezekhez szintén korszerű, összehangolt törvényi alapelvek szükségesek.

— A műemlékvédelemre' szólva az építésügyi miniszer rámutatott, hogy jelenleg kereken 1860 épület és emlékmű áll védelem alatt — jóval kevesebb, mint az országban levő lakó- és középületek egy ezreléke. A műemléki jellegű épületek száma mintegy 6000 körül van, s az ebbe a kategóriába tartozó épületeket csak addig részesítik védelemben, míg meghagyásuk nem ütközik a rendezési munkálatokba, fenntartásuk pedig indokolt és gazdaságos. Egyébként a műemlékek több mint 60 százaléka korszerű rendeltetésnek megfelelően hasznosítható. A többi — rom, vár. templom, szobor — kultúrpolitikai értékük mellett jelentékeny idegenforgalmi tényező is.

nak a lehetőségét, hogy a tanácsok illetékességi területükön építésügyi szabályokat alkothatnak, amelyek figyelem- bevehetik az építésügyi célok realizálásánál az adott terület sajátosságait és a lakosság szokásait is.

Trautmann Rezső ezután köszönetét mondott a tömegszervezeteknek, a népfront- bizottságoknak, mert hozzájárultak a településfejlesztési tervek megalapozásához, a műemlékek gondozásához. Külön megemlékezett az építőiparban dolgozó fiataloKról, akik az elmúlt években sok értékes kezdeményezési bonta(Folytatás a 2. oldalatv)

Sok a fegyelmezetlenség, Iazaság

már maguk is erős, s egyre felett

Rendezni kell a hatósági engedélyező és ellenőrző feladatokat

Az építésügyi miniszter ezTovábbra is számítunk a társadalmi szervek segítségére