Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-29 / 254. szám

1964. OKTOBER 29. NAPLÓ Hogyan gazdálkodtak a beruházásokkal a pécsi járásban? As idén megkezdik a hitelek törlesztését — Jövőre a beruházások zömét három tsz kapja Még egyszer III. Richárdról A pécsi járás közös gazda­ságai is állami kö?ép- és hosz- szúlejáratú hitelek segítségé­vel teremtették meg nagyüze­mi gépparkjukat, építették fel állattenyésztési telepeiket, hozták létre a nagyüzemi ül­tetvényüket s ezzel a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodás előfeltételeit. Akad olyan tsz, amely minimálisan, például Kisdér, és akad olyan is, amely maximálisan használ­ta ki az állam segítségét. Ilven például a baksai ter­melőszövetkezet, ahol évről évre olyan magas beruházá­sokat eszközöltek, melyek megtérülése jórészt csak évek múlva lesz érezhető a gazdál­kodásban, jelentős részük azonban már most az első Men megtérül. Ilyenek mindenekelőtt a gépi beruházások és a nagy for­gási sebességű baromfitenyész­tésbe és hizlalásba történt be­fektetések. A beruházások hatékonysá­gát sok szempontból vizsgál­hatnánk, a sok közül azon­ban ragadjunk M egyet: azt, hogy aiz esedékes hiteltörlesz­tés egy szárítóegységre eső há­nyada hogyan befolyásolja a tagság jövedelmének alakulá­sát. A kösép- és hoeszúlefáirartú hitelek törlesztését ebben a gazdasági évben kezdték meg a termelőszövetkezetek. A Nemzeti Bank már az előző évben felhívta a figyelmet az 1964. 1965. és 1966 évi hitél- esedékességekre. Tehát ami az előző években még nem oko­zott gondot, az most komoly tehertételként jelentkezik a közös gazdaságoknál, s mivel a hiteltörlesztés a tiszta be­vételből történik, mindenkép­pen érinti a tagság jövedel­mét. Kérdés a pécsi járás termelőszövetkezetei hogvan készültek fel erre, ki tudják-e gazdálkodni azokat a százez­reket, melyeket évente hitel- törlesztésre kell fordítaniuk ügy. hogy a tagság ezt meg ne érezze. 1964-ben egy szántóegységre Járási átlagban 128 forint hi­teltörlesztés esedékes. 1965- ben már 188 forint és 1966- ban 154 forint szántóegység­ként. Tehát a csúcspont 1965. Ez az az év, amikor az 1960— 61-es nagy gépberuházások hiteltörlesztése esedékes. Ettől kezdve már csökken az ese­dékesség aránya. Tehát a jövő év lesz a kritikus, s jó ha a termelőszövetkezetek erre már időben felkészül­nek. Igaz, a járási átlagkép nem mutat túlzott megterhe­lést, de egyes tsz-eknél az eltérés a járási átlagtól igen nagy. Ilyen mindenekelőtt a már említett baksai tsz, ahol ebben az évben szántóegysé­genként 225 forint hosszú- és középlejáratú hiteltörlesztés esedékes, jövőre már 315 fo­rint és 1966-ban 356 forint, ami a tsz összes szántóegysé­gére vonatkoztatva megköze­líti az egymillió forintot. Bak- sa esetében szembetűnő, hogy a hiteltörlesztés nagysága év­ről évre nö, megnyugtató azonban, hogy a tagság átlag- jövedelme ezzel szemben nem csökken, hanem ugyancsak nő. Míg az elmúlt évben az egy főre eső átlagjövedelem 14 700 forint volt a tsz-ben, az idén a terv 15 000 forint, ami átszámítva 40 forinton felüli munkaegységértéknek fele! meg. Mindez azt mutat­ja, hogy a baksai tsz jól sá­fárkodott beruházásaival s az államtól felvett hiteleket olyan beruházásokba fektette, melyek gyorsan megtérülnek. Ismeretes, hogy Baksán mű­ködik a megye egyik legkor­szerűbb és legnagyobb ba­romfihús- és tojástermelő üzeme. Az elmúlt évben a baromfitenyésztésbe fektetett beruházások ebben az évben tehát egy év leforgása alatt megtérültek. Míg a Baksával szomszédos azonos nagyságú görcsönyi termelőszövetkezet évi állattenyésztési bevétele 2,2 millió forint, addig Baksa két baromfiéiból kigazdálko­dik ennyit és csak a baromfi ágazatból évente 6 millió fo­rint bevétele van. Ezek a számok azt mutat­ják, hogy a baksai tsz-ben ez nem okoz megrázkódtatást a pénzgazdálkodásban, hisz a beruházások hatékonysága kompenzálni tudja a hiteltör­lesztésből eredő kiesést, így a tagság átlagjövedelmét szin­tem tudják tartani, sőt növe­lik. Hasonló a helyzet több megvizsgált tsz-ben, így pél­dául Belvárdgyulán, Pellér- den és Pogányban, ahol ugyan csak nagyarányú beruházá­sokkal terhelték meg a gaz­daságukat. A helyes hitelgazdálkodás nem kis mértékben a járási vezetés érdeme is. Bár ta­pasztalhatók hibás rossz be­ruházások is, ezek közül leg­kirívóbb a szalántai szarvas- marha istálló, mely nem hogy elősegítette volna, de rontotta a termelést s valamikori meg­térülése is nagyon kétséges, ez nem jellemző, és legtöbb esetben csak későn felismert rossz konstrukcióból ered. A beruházásokkal való he­lyes gazdálkodást a jövőben még inkább kézbe veszi a já­rási tanács. 1965-ben például már az az igen Irelyss fi? érvényesül a pécsi járásban, hogy a beruházásokat nem szabad elaprózni, hanem év­ről évre a tsz-eknefk csak egy részét kell sorra venni, de azokat a tsz-eket aztán telje­sen és amennyire ez lehetsé­ges. véglegesen ellátni. Ilyen meggondolás alapján emelik ki jövő évbem a bükkösdi, szentlőrinci és egerági tsz-t, s a járás beruházási kereté­nek zömét ezekbe a tsz-ekbe adják. — Béé — A lányok nyugodtan itták a rumot, mikor Karcsi az asztalhoz lépett: — Bocsánat, a személyi igazolványokat kérem. A rum megremegett a po­hárban & a két kis szőké­nek eszébe jutott a tizennégy esztendeje. Már mondták volna, hogy „kérem szépen, nekünk olyan még nincsen, mert mi még nem töltöttük be a tizenhatot”, de az asz­talnál ülő hat lovag közül az egyik megmarkolta Karcsi kabátját. —* Szívódj fel kísapám, mert... Karcsi nem „szívódott fed­nem is állt neki öklözni, ha­nem megmutatta szépen az igazolványát és jó szóval el­magyarázta, hogy 18 éven aluli lányoknak ilyenkor es­te otthon a helyük, s kéri is a két kis „kartársnőt,,, hogy menjen szénen haza. Aztán lassan a fiuk is belátták, hogy erre nem sok okosat le­het mondani és lecsillapítot­ták társukat. Rövidesen vé- ve+ért a vita és a két szőke kislány hazakerült anélkül, bnerv köztük és a hat fiú között a fél rumon kívül más is történt volna. A ma­mák pedig nem sejtették, 6eov a ..mentőangyal” ezút­tal zsenge bajuszt visel az otka felett és ifiugárdisia 'vazolvánvt a zsebében. A neve Gudmann Karcsi és er- rt-j-Tot-i technikus akar lenni. F«'vt,°g megelégszik a fa­mari köréniskotával is. de ‘mr-.m? esetre sem lesz „fej”. \ ké* kis szőke ugyanis az- ''ta űton-útfélen ezt meséli róla. — Mindenkibe beleköt, mert ó akar a „fej” lenni! Karcsi bosszankodik ugyan, hogy néhány tucat kamasz­lány — körülbelül ennyit küldött már haza éjszakai szórakozóhelyekről — szik­rázó szemmel összesúg a háta mögött, dehát mit te­Pnyvtáros kiltföttség alázott a Szovjetunióba A Művelődésügyi Minisz­térium Könyvtár Osztályá­nak megbízásából országos könyvtáros küldöttség uta­zott a Szovjetunióba. A kül­döttséget Szöllősy Kálmán, a Pécsi városi Könyvtár igazgatója vezeti. A küldött­ség két hetet tölt a Szovjet­unióban és a szovjet könyv­tárak helyzetét és módsze­reit tanulmányozza. zóhelyekről. Tudják hol. mi­képp tartják be a szabályo­kat. A vasutas klubot pél­dául úgy ismerik, hogy ott hiába figyelmeztetnek, két hét múlva a pincérek ismét „nem veszik észre” a feltű­nően fiatalképfí lányokat. Aztán a Susogóról azt tart­Lányok és gárdisták hét ellene, ez a „gárdista kockázat”. Még szerencse, hogy nincs egyedül, 120-an vannak a városban, s tavaly ősz óta mind a 120 résztvett már néhány éjszakai por­tyán. Amerre jártak, előke- rülir a gyermekképű „nagy­lányok’’ személyi igazolvá­nya és ha a születési dátum és az ellenőrzés napja között nem jött ki a 18 esztendő, akkor bizony ott kellett ne­kik hagyni a táncparkettet, legalábbis, ha már későre járt az idő. A két-három tagú ifjú gárdista őrjárat­nak mindig kötelessége be­szólni a rendőrőrsre: „ma este itt és itt portyázunk!” De edd’g sohasem volt szük­ség a rendőri egyenruhára, ők maguk intézkedtek. Csak a vendéglő vezetőjét vagy a pincért kellett néha meg­kérni, hogy 6 maga küldje ki a fiatalkorú éjszakai vendé­get. A gárdisták fejében egész térkép van a pécsi szórako­ják, hogy oda még nappal sem szabad fiatalkorút been­gedni. További „rázós he­lyük”: az Olimpia, a Nádor, a Rózsakért, a Tettye kör­nyéke, aztán az autóstoppos helyek, vagyis a város négy fő országúti bejárata. De „lé­lektani” tapasztalatuk is akad bőven. Tudják már, hogy a lányok szemteleneb­bek a fiuknál s nincs ben­nük belátás. Akit egyszer hazaküldenek, az talán egy életre megharagszik a gár­distákra, de legalábbis addig, amíg „be nem nő a saját feje lágya.” A szülői típusokat is meg­ismerték. Van aki túlságo­san szigorú, a lánya ezért szökik el otthonról. A másik gyakori eset. amikor a szülő félti ugyan a gyereket, de nem elég erélyes vele szem­ben. Végül a harmadik eset, amikor egváltalán nem tö­rődnek vele, s ez a legvesze­delmesebb a gverek számára. Nagyon kevés az olyan AZ EMBER beül a színház- ! ba és a művészi élmények ha­tása alatt időnként szeretne : bizonyos dolgokat pontosab­ban megfogalmazni, például: miért jó színész a jó színész? Persze, mert tehetséges. Mert nem uniformizált jellemeket ábrázol, ha III. Richárd, ak­kor az emberben nem támad­nak fel Othello rokonérzések, ba egy amerikai ügyvédet ját­szik, akkor nem főmérnök egy jelentéktelen vállalatnál. Mert korszerű. Ami a szín- művészetet illeti, kötetekre terjed a tanulmányok és vi­tairatok száma, amelyek a korszerű színjátszás problé­máival foglalkoznak, viszont ezek a tanulmányok egy do­logban teljesen megegyeznek: a XX. század nemcsak poli­tikai, társadalmi, technikai vonatkozásokban jelent nagy fordulatot, de a színpadon is. Sőt ami húsz vagy tíz évvel ezelőtt még nagyjából megfe­lelt a színpadon, azzal a szí­nész ma nem sokra megy. A kínos érzelmi lassúságok ide­je a színpadon is véget ért, s amelyik színész művészi eszközeit és felfogását tekint­ve nem haladt, menthetetle­nül érdektelenné válik. Mindezek legutoljára a III. Richárd pécsi főpróbáin és be­mutatóján jutottak eszembe, Bánffy György színészi alakí­tása kapcsán. Bánffy György a XII. Richárdban eddigi pá­lyafutásának művészileg leg­fontosabb állomásálhoz érke­zett Miért? Az utóbbi négy év alatt több nagysikerű szí- nésizi alakításának voltunk ta­núi, klasszikus és modern sze- j repekben egyaránt, s tanúi i voltunk annak is, hogy meg- i próbál egy olyan játékstílust szülő, aki egyensúlyban tud­ja tartani a szigort az enge­dékenységgel. Karcsi egy­szer papástól együtt „nagy családi körben’’ talált egy kislányt fent a Tettyén és a papa — akiben volt már né­hány „atmoszféra” — le akarta őt ütni. A gárdisták­nak tehát néha ilyenfajta „szülői jóneveléssel” szem­ben is meg kell védeni a gye­reket. Gudmann Károly a Pécsi Vegyesipari Vállalat aszta­losa, 18 éves és a vezetése alá tartozó ifjúgárdista csoport tagjaival, Drózby Árpáddal Petrohán Jószef- fel és A bay Nemes István­nal járták télen-nyáron a szórakozóhelyeket. Sokan már úgy néztek rájuk, mint valami remetékre, akik vala­miféle önmegtartóztató éle­tet élnek. Pedig ők is el-el- m ennek a kislánnyal táncol­ni, szórakozni. Persze olyan­kor nem igazoltatnak sen­kit, ez összeférhetetlen lenne a szolgálattal. — És miért csinálják ezt az ifjúságvédelmi őrjá­ratot? — KISZ-munkából — fe­leli — A leghidegebb téli éj­szakában. meg a fullasztó nyári melegben is éjfél után­ig járjuk a szórakozóhelye­ket. És a köszönet? Sokan nagyképűnek, hatalmaskodó- nak tartanak bennünket. Azt hiszem Karcsinak igaza van, legalább a szülők megköszönhetnék a gárdis­ták fáradozását. Néha jól­esne Földessy Dénes **.X-.*, - --­k ialakítani, amelynek a segít­ségévéi a néző világosabban es pontosabban követheti a mű gondolati pályáját. Ugyan­akkor felfedezte, vagy erede­tileg is tudta a korszerű szín­játszás egyik alapvető felisme­rését, hogy a mindennapi életben gyakran találkozunk nagy beásó és külső váitoza- sokítal önmagunkban és má­sokban egyaránt, és az ilyen változásoknak az ember ka­rakteréből hol ez a tulajdon­ság, hol pedig egy másik emelkedik a felszúire. Ebből következik a színész feladata, hogy a rendező instrukciói nyomán ezeket a nagyon rej­tett emberi tulajdonságokat egy-egy konkrét szerep kap­csán kibányássza önmagából, teljesen magáévá tegye az egyéniségétől távol eső külső és belső vonásokat. A színé­szek két fő típusa közül az egyik a „nagy egyéniség”, aki minden szerepet önmagához alkalmaz, a másik fő típus pe­dig szinte a teljes külső és belső felismerhetetlenségig át­változik, azonosul a szerep­pel. Bánffy György III. Ri­chárd alakítása az utóbbi ka­tegóriába tartozik, de nem sémaszerűen, hiseem Gloster hercege éppen azért sikerül­hetett ilyen jól, mert játéka nem puszta alázat a szereppel szemben. Bámiffy György azt mondja önmagáról és a szere­péről. — ANÉLKÜL, hogy korszak alkotó megállapításokat ten­nék, a magam részére azt tar­tom kötelező magatartásnak és kötelezően modemnek min­den drámában, de még a víg­játékokban is, hogy szerepei­met úgy játsszam el, hogy a szerző szándéka, gondolatai a szereppel kapcsolatban a le­hető legvilágosabban és a le­hető legnagyobb „mennyiség­ben” érvényre jussanak a szín­padon. A közönség az utóbbi években több nagy szerepben láthatott, mint a Medeiában, a, Libikókában, továbbá mint Othello és Cyrano. A vers­mondás sok éves iskoláján is nyíltszívűvé és líraivá for­málódott karakteremhez ezek a szerepek közelebb állták, mint a III. Richárd, ennek ellenére nem ért váratlanul ez a szerep. Tudom és tapasz­talom» hogy a színjátszás ma már nem egyszerű, a színész, ha korszerű akar lenni, egyre nagyobb nehézségekkel talál­ja magát szemben, mert a ci­vilizáció teljesen átalakítja az emberek felfogóképességét, gondolatvilágát és színpadi ritmusigényét is. A színész­nek lépést kell tartani mes­terségbeli tudásban is a min­denütt tapasztalható fejlődés­sel... Színészi ars poetica ez? Ter­mészetesen, de vajon hogyan érvényesül ez például a III Richárdban? SHAKESPEARE in. Ri­chárd ja, különösen a történel­mi hátterek ismerete nélkül, első hallásra nem könnyű, „közérthető” darab. Nagy munkát jelent a rendezőnek, a dramaturgnak, de különös­képpen a III. Richárdot ala­kító színésznek, hogy a tulaj­donképpen egyszemélyes tra­gédiát, Gloster herceg gondo­latait, jellemének különös ég bonyolult vonásait a néző szá­mára világossá és Összefüggő­vé tegye. A tragédia tizedik mondatában Richárd szájából elhangzik egy kijelentés: „Úgy döntöttem, hogy gazember le­szek!” — és Gloster Richárd három órán át ennek a ki­jelentésnek rendkívül variáns bizonyítására törekszik. Bánffy György ettől a pillanattól kezdve teljesen kezében tart­ja a színpadot, nem véletle­nül: a mellékszereplők ki­emelkedő művészi pillanatai is az 6 alakításához fűződnek. Gloster Richárd a maga go­nosz és zsarnoki mivoltában is nagy' egyéniség, és ami dra­maturgiai szempontból még ennél is fontosabb: nagy szí­nész. Bánffy György megfo­galmazásában ezt a Richár­dot láthatjuk, szinte az elő­adás minden részében reme­kül érzékelteti ennek a jel­lemnek minden reagálását. Kezdeti, inkább csak gondo­lati machinációit, véres nosz­talgiáit szinte borotvaélre ál- Mtrja a király váratlan halála. Cselekedni kell. s a meditáló Gloster hercegből pillanatok. alatt konkrét, cselekvő fene­vad lesz. Bánffy György , meg tanulhatatlan” eszközöket vo­nultat fel az előadás folya­mán, ugyanakkor nem feled­kezik meg az olyan döntő színpadi tényezőkről. min: például: a közönség feltétlen ü I szeretné hallani és megérteni mindazt, ami a színpadon tör-, ténik. s hogy a színpad bizo­nyos mozgáskultúrát is kh’án a színésztől. Bánffy átevez, biztosan mozog a jellem bo­nyolult útvesztőiben: gáláns és ravasz férfi, amikor eső’ tragikusan kihegyezett szituá­cióban megkéri Lady Anna kezét, tulajdonképpen itt pró­bálja ki először önmaga ké­pességeit. itt lehet elő.??«? megérezni, hogy mint e?’’ - niség lényegében az eg- z környezete fölött áll. Azután másfél órával később elkövg’- kezik a második leánykér'r. Richárd éppen hadba készítő tulajdonképpen az egész leány - kérési aktus terhes a számára, oda se figyel, már abszo' győztesnek érzi magát, pcő g ekkor éri az első vereség. Ke: magasfokú szituáció egy gon­dolatilag hangsúlyozott elő­adásban, és Bánffy mind a kettőt remekül oldja meg. Az­után Richárd minél közelebb kerül a trónhoz, annál jobban uralkodik rajta a véres já­tékszenvedély mellett egy fur­csa, groteszk bizonyítási vágy: hibái ellenére is mindenre ké­pes. A döntő fordulatban fé­lelmetes: a trón megszerzésé­nek pillanata, Buckingham mellette áll, az ígért birtokok és kegy ek reményében elége­detten mosolyog, s elekor Ri­chárd egy vad, zsarnoki moz­dulattal csókra nyújtja a ke­zét. A trón megszerzése után. egyre gyorsuló ritmusban a trón megtartásának ötletekben szegényebb, de vérben gazda­gabb munkája következik, majd a befejező szakasz ér­dekes lélektan i mélysége, ez talán az egyetlen pont a tra­gédiában, ahol Gloster Ri­chárdban egy pillanatra fel­villan valami nemesen fér­fias. Richárd lassan már bel£-t fárad a gyilkosságokba és gyilkoltatásokba, azután el­következik a negyedik felvo­nás negyedik szín, befutnak a hírnökök a jelentésekkel, s Richárd pillanatok alatt meg­érti: elkövetkezett a végső le­számolás ideje: „El Salisbury- be! Mit okoskodunk itt! Nagy csatát nyerhetünk vagy veszít­hetünk! ...” Ez az a pillanat, amikor lényegében mindert egyr mozdulattal leráz magá­ról, ami volt, gnóm teste szinte szoborszarűen kiegyene­sedik, és boldogan indul Salis­bury be, hogy megküzdhesser BÁNFFY GYÖRGY alakí­tásának nagyon sok szép. mű­vészileg magasra értékelhető pillanata van, annak ellenére, hogy helyenként, a jó színész­ben mindig jelenlévő román - tikus-teatraíis hajlam hatásá­ra a kelleténél érdesebb é< színpadias megoldásokat, is használ, de ezek a pillanatok végeredményben kissé hozzá­tartoznak egy ilyen nagy sze­rep belső hullámzásaihoz. A" biztos, hogy Bánffy Győr?1' színészi pályafutásában eg1' új, a korábbinál művészbe g tartalmasabb szakasz kezdő­dött el, ezt pedig — közönség, szakember és pályatárs—csak örömmel veheti tudomásul. Thiery Árpád B. m. Építőipari Vállalat felvételre keres ÉPÜLETLAKATOSOKAT. Jelntkeznl lehet a • vál­lalat munkaügyi osztá­lyán, Pécs, Rákóczi út 56. sz. Mecseki Szénbányászati Tröszt FÖLD ALATTI MUNK ÁRA dolgozókat keres 18—40 éves korig. Teljesítmény­bérezés, nős családfenntar­tó dolgozók évi 40 q sze­net kapnak ingyenesen. Ki­tűnő szállói elhelyezés, ha­vi 180 Ft-ért, napi három­szori étkezés 6,60 Ft-ért. Jelentkezni lehet Pécsett a tröszt munkaügyi osztályán (Pécs. Déryné u. 4.) vagy Komlón, Zobák-üzemnéL a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom