Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-11 / 239. szám

«WL OKTOBER t*.

lUAPltf

3

Baranyai fiatalok a kongresszus előtt

Négy évvel ezelőtt, a Kommunista Ifjúsági Szövetség első kongresszusán merész tervek, elképzelések, javaslatok és határozatok születtek. A baranyai fiatalok is számos feladatot tűztek maguk elé, melyeiknek megvalósításában — nagyságúk és nehézségük miatt — nem mindenki bízott. Az idő azonban a vállalókat bizonyította, s ma. az újabb kongresszus küszöbén elégedetten várhatják a fiatalok a számonkérést.

A megye 855 alapszervezetének 34 ezer 813 tagjából 11 ezer üzemben dolgozik; hatezren ifjúsági, kétezren pedig vegyes brigádnak tagjai. Itt is észrevehető a fejlődés: míg

1960-ban 305 ifjúsági brigádban 4200 fiatal dolgozott, addig most 345 ifjúsági brigádról szólnak a jelentések. Közülük négy évvel ezelőtt 48 brigád érte el a szocialista címet 390 taggal, az idén már 155 brigád 2450 tagja. Rajtuk kívül a brigádok kétharmada küzd a szocialista címért.

Külön említésit érdemel a négy évvel ezelőtti állapotokhoz képest a sok védnökség- vállalás. Először a bányagé- pesítés felett vállaltak védnökséget a fiatalok.

Kossuth bányán például bevezették a cseh védőhálós fejtést, a IlX-as üzemben megjavították a Diesel szállítást, Zobák-aknán ígére- . tét tettek — amit be is tartottak — a fúró- és rakodó gépek jobb kihasználására.

Vasason a fúrásos jövesztés felett vállaltak védnökséget. A bányászfiatalok a balesetek megélő zésében is kivették részüket: balesetvédelmi őrjáratokat rendezitek, szellemi vetélkedőket szerveztek, táblákon, faliújságokon hívták fel a figyelmet a balesetek elkerü lésére, s nem utolsó sorban megszüntették a baleseti források nagy részét. Ez eredményezte aztán azt, hogy egy év alatt jelentősen csökkent a baleset a Mecseki Szénbányászati Tröszt üzemeiben.

Az építőiparban dolgozó fiatalok is szép eredményekről számolhatnak be. Külön említést érdemelnek a tavaly ősszel és télen bevezetett nyúj tofct és vasárnapi műszakok a terv teljesítéséért. Az építőiparban dolgozó fiataloknak nyolcvan százaléka vett részt rendszeresen ebben a munkában. Az ötvan ifjúsági brigád ezer tagja kiérdemelte a szakvezetők elismerését is.

A megye fiataljai újítások felett is vállaltak védnökséget, ennek eredményeként

1961- ben 5,6 millió forinttá,

1962- ben 9 millió, 1963-ban 6,4 millió és az idei év első felében 3 millió forintot lehetett megtakarítani az újítások bevezetésével.

Az Ércbánya Vállalat 11a tál műszaki dolgozód 2,1 millió forint értékű újítást adtak be, a Mohácsi Selyemszövőgyár öt fiatalja 110 ezer forint értékű újítást dolgozott ki. A Sopiana Gépgyárban Vaias Sándor 200 000 forint értékű újítással járult hotzzá a megtakarításhoz.

Az elmúlt három és fél évben a takarékosság és társadalmi munka terén szép eredmények születtek. Az első kongresszuson a baranyai fiatalok egymillió óra társadalmi munkát vállaltak az újabb kongresszusig. Ezt a tervet jócskán túlszárnyalták, ugyanis ez év feléig már 3,1 millió órát dolgoztak társadalmi mun kában. Ez annyit jelent, hogy minden fiatal minden évben 25—25 órát dolgozott a közért: járdát, utakat, sportpályákat, kultúrotthonokat segítenék épí tani, parkosítottak, környezetet rendeztek ott. ahol szükség volt rá. A diák fiatalok a ba- lokányi melegvíz csatornájának építésében végeztek nagy munkát.

Meg kell említeni a MÁV tataijait, akik 1961-ben 5642

órát, 1964 első felében pedig már 6650 órát dolgoztak munkaidő után. Az ő munkájuk is hozzájárult ahhoz, hogy a második ötéves terv végére vállalt 250 millió forintos megtakarításból — a határidő előtt másfél évvel — 245 millió forintot sikerült elérni.

A munka mellett említésié méltó eredmények születtek a tanulásban, szakmai továbbképzésben is. Míg szakmai oktatásban 1961-ben csak 3 ezer fiatal vett részt, addig az idén már 4441-en. Megnőve kedett a különféle mozgalomban résztvevők száma is: egyre többen szerzik meg a Szakma Ifjú Mestere, valamint' a Kiváló Ifjú Mérnök és Technikus címet. Ezek a fiatalok jelentős szerepet vállalnak a Fiatal Műszakiak Tanácsában, s résziben nekik is köszönhetők az előbb említett eredmények.

Egy szám a statisztikáiból:

Baranyában a dolgozó fiatalok közül minden harmadik tanult a múlt tanévben,

és megnőtt a tanulóéi kedv, az általános iskolát végzetteknek 72,6 százaléka tanul tovább. Az idei Oktatási évet 17189 közép- és felsőfokú intézményi tanuló kezdte meg.

Az eredmények nem jelentik azt, hogy tovább nincs, meg .

szűnik a munka, a tanulás. Újabb feladatok állnak a baranyai fiatalok előtt: a bányászatban például kiemelkedően kell foglalkozni a szocialista munkaversennyel, a szakmai tudást nevelő mozgalommal, szélesítem kell a bányagépek felett vállalt védnökséget, valamint a balesetelhárítást.

Az építőipari fiatalok előtt a folyamatos építésszervezés a fontos. Megnő a brigádok szelepe a határidő betartásában és a minőség javításában: a munkaerőhiány kiküszöböléséért

meg kell szilárdítani a munkafegyelmet, a techno- j lógiát, s a balasetmegelőzé- si ténykedést.

A fiatal műszakiakra újabb feladatok hárulnak: csiszolniuk kell a nem kiforrott tech nológiai folyamatokat, s védnökséget kell vállalniuk a gépek felett.

A négy év eredményeivel szégyenkezés nélkül várhatják a baranyai KlSZ-szerve- zeti tagok és jónéhányam a mozgalmon kívüliek közül is a kongresszust. A megye vezetői pedig bíznak abban, hogy az újabb feladatok legalább úgy megvalósulnak, mint ahogyan a négy év előtti vállalások valóra váltak.

Bödő Sarolta

Fiatalokat tanítanak be a Pé esi Kesztyűgyár közelmúltban üzembe helyezett tizenöt varrógépe mellé. A fiatalok Gimesi Sándomé, a gyár régi szakmunkása irányítása mellett tanulják a kesztyűvarrást.

Gépek és szemlélet

Az új Móricz Zsigmond téri Általános Iskola tágas, korszerűen berendezett konyhával is rendelkezik. Az iskola konyhájában mintegy háromszáz tanuló számára főznek.

SOKAT BESZÉLÜNK, tanácskozunk mostanában az őszi mezőgazdasági munkákról, elsősorban a vetést szorgalmazzuk, a betakarítást sürgetjük és minden alkalommal szóba kerülnek a gépek. Érthető ez, hiszen a nagyüzemi mezőgazdaságban egyre fokozottabban a gépek veszik át az emberi fizikai munka elvégzését. A vetéstől a betakarításig szinte minden munkafolyamatot gépesítettünk, legfeljebb ma még nem rendelkezünk elegendő gépparkkal a mezőgazdasági művelésű terület számára.

S éppen ez az amiről szólni kell.

Egyetlen ország — jól gépesített, iparosított állam — sem tudja vállalni, hogy az év egy rövid szakaszára annyi gépet biztosítson, amennyi képes gyorsan, zökkenőmentesen elvégezni a betakarítást. Nem heverhetnek drága mezőgazdasági gépek az év nagyrészében a szinek alatt. Ezért van szükség a gépek jobb kihasználására, a kettős és a nyújtott műszakra, az ésszerű szervezésre. elsősorban a szállításoknál. Sajnos sokféle szemlélettel találkozunk a kettős és a nyújtott műszak megszervezése körül, de közülük is a legkirívóbb az „egyénieskedés”. Nem egy traktoros nem hajlandó párt

fogadni a gépére, mert — úgymond — ő felel a traktorért, a másik elrontja és akkor ő érzi annak hátrányát. Valami igazság van benne, de csak féligazság, mert a dolog másik oldala problématikusabb:

hogy „egyénieskedése” miatt nem tudják megfelelően kihasználni a gépet. Az ilyen nézetet valló traktoros legtöbbször még a nyújtott műszakot sem vállalja, így a gép a nap másik felében áll. Ez helytelen szemlélet. A gép nem öncélú eszköz a közös gazdaságokban, feladata éppen az, hogy könnyítsen a falusi ember munkáján és meggyorsítsa azt.

Ez pedig — a gyorsítás, a teljesítmény — a másik probléma a gépek körül.

A KETTŐS MŰSZAKOT

megszerveztük, az időbeosztás is megtörtént. Traktorosok is kerültek ezekre a gépekre és ha a tervet nem is értük el, ha még lehetne is fokozni a kettős műszakban dolgozó traktorok számát — azért léptünk előre valamit. A baj ott van, hogy a kettős műszakot mindig a munkaidőre értjük és nem a teljesítményre. Pedig ez a fontos — a megszántott, az elvetett, a műtrágyával beszórt terület. Ha egy traktor naponta, egy műszak alatt négy holdat szánt meg, akkor ugyanennek

KONRAD ADENAUERT nézegetjük a katalógusban. Kcnrád Adenauer pirosán virít, szirmai közé harmatcsep- pek szorultak.

— Nekünk is van belőle — mondja Mester József főkertész, aki fiatal korában „monsieur” volt, látta maga mellett elsuhanni Madagaszkárt és elájult Belga-Kongóban. S akkor is, meg most is nagyon, a rózsát szerette legjobban. Ez a furcsa módon Adenauer- nek nevezett rózsa is megtetszett neki — bár a bimbója nem elég hosszúkás s egy igazán nemes rózsának sohasem lehet kerek a bimbója — s megrendelte Németországból.

— Mindig a rózsa volt a bogaram.

Hogy miért? Ki tudná azt megmondani? Minden virágkertésznek megvan a maga kedvenc virága, Mester József a rózsánál kötött ki. Talán azért, mert hosszú ideig volt Franciaországban s „rózsában a franciák a legerősebbek”. Vagy talán azért, mert eszébe jut egy dé-franciaországi rózsaszemzés, amikor három lány kötözött utána s a gazda nem győzte a száját tátani, hogy ezt ilyen gyorsan is lehet? Egyszóval ilyesmik miatt. Neki a rózsa a virágok királya.

— Hogy került külföldre?

— Kilencszázhuszonötben vc/tt. Húszéves voltam. Akkor még nem árt az embernek se köd, se harmat. Megázik, megrázza magát és tovább áll... Világot akartam látni.

TÉNYLEG VILÁGOT látott. Bejárta a legtöbb európai országot, járt Afrikában — igaz Belga-Kongóban nagyon rövid ideig, mert nem bírta a klímát, onnan rögtön vissza kellett jönnie.

— Huszonkilencben hazajöttem és másképpen láttam a világot.

Holland és francia kertészetekről mesél. modern melegházakról, különös vi- rágokuSL

A virágok királya

— Ott már abban az időben építettek ilyen melegházakat, amilyeneket mi építünk most a telepen.

A temető melletti kertészet tizenhárom hold. A régi földbesüllyesztett melegházak mellett már egész sor modem, nagy üvegtáblás, napos melegház épült.

Mester József sorra bemutatja az ismeretlen nevű virágokat, mutat magról, levélről szaporított növényeket.

— Virágdivat van-e?

— Természetesen. A századeleji muskátlidivatra még emlékeznek nyilván. A muskátli napja már lenyugodott. — Most a sanzuveria, a fikusz és a filo- dendron a legdivatosabbak.

— S a szegfű?

— Vágott virágként a legtöbbet vesznek belőle. Csak tőlünk évi százhúszezer szálat.

S hogy Mester József érti-e a szakmáját, azt nem kellett különösebben nyomozni. Az előbb az irodában , — Mester Józsefet kihívta valaki pár percre — egy kedves, ősz hajú néni, talán adminisztrátor vagy könyvelő —. azt mondta:

— ötvenkét óta vezetek egy „kisokost?’ arról, hogy mennyi a kertészet évi forgalma.

MVTATJA A SZAMOKAT. 1957-ben 1700 ezer forint. Hatvanban ugrásszerű emelkedés. 30 ezer híján 3 millió. A néni az 1960-as évszámra mutat:

— Ekkor jött ide Mester József főkertésznek.

Ma már az évi 4 és fél mittuüb&i tartanak.

Mester József visszajön, azt mondja:

— Termelni kell és kereskedni, eny- nyi a titka az egésznek.

Aztán persze újra csak kedvenc virágjára, a rózsára terelődik a szó.

Furcsa dolgok derülnek ki. Az hogy nyolcezer féle színű rózsát ismernek, s ebben a kertészetben is van nyolcvan féle szín. Egy-egy új rózsafélének kialakítója mindig nevet ad — így kapta a katalógusbeli rózsa az Adenauer nevet — s az új rózsát bizonyos ideig „patent” védi —, azaz máshol nem lehet terjeszteni, csak ott, ahol a „patent" birtokosa megengedi. Természetesen a jogot meg kell jó pénzért venni.

UGYANEBBEN A KATALÓGUSBAN csodálatos színű rózsákat mutat. Van olyan is, amelyiknek a szirma egyik oldala égőpiros, a másik sárga.

— Szín szerint értékelik a rózsákat?

— Nem, a szín nem sokat számít. A bimbó nem lehet kerek és a szára hosszú legyen. Ez a legfontosabb.

— Fekete rózsa van-e?

— Nincs. Csak fekete tulipán.

— S fekete tulipán van az itteni kertészetben?

— Van, de nem nagyon érdemes vele foglalkozni.

— Miért? Nagyon drága?

— Dehogy drága. Éppen annyi az ára, mint a többié. Csak éppen nem kell senkinek. Ki szereti a fekete virágot?

Mester József jövőre megy nyugdíjba. Vajon akkor soha többet nem foglalkozik virággal?

— Dehogynem. Nem lehet ezt abbahagyni. Bár az igaz, hogy nyugdíjas koromban csak rózsáim lesznek. Mert a rózsa a virágok királya.

<Lázái|

a gépnek a teljesítménye kettős műszakban nyolc hold kell, hogy legyen. Ezt jelenti a kettős műszak — és ezt a teljesítményt kell mérni a feladatok elvégzésénél.

A gépek körül kialakult szemlélethez tartozik az is, hogy a betakarítást úgy általában gondoljuk, végezzük, így azután több termelőszövetkezetnél a közös munka hátrányára a háztájiba irányítják a gépeket. Pedig most az első a közös termés betakarítása, a tsz állatállomány számára a takarmány biztosítása, a jövő évi kenyér elvetése.

Szó sincs arról, hogy a háztáji ‘ jelentőségét csökkentsük vagy figyelmen kívül hagyjuk, dé ebben a nagy munkaidőben gazdaságtalan a pótkocsis Ze- tort a kis háztájiban foglalkoztatni, amikor a közösben sokkal többet tudna végezni ugyanennyi idő alatt.

S HA MÄR A SZÁLLÍTÁST említettük, fontos a helyes sorrend felállítása. A nagyüzemi mezőgazdaság kialakításával és ezzel egy időben a hozamok növelésével, a műtrágya mennyiségének emelkedésével megnövekedtek a szállítási feladatok. A gazdaságok généi 50—60 százalékban szállítanak és csak a többi „energia” jut a talajmunkákra, vetésre. Éppen ezért nem mindegy, hogy mikor és hogyan szállítunk és mikor szántunk-vetünk. A szállítás esetleg másként is megoldható, mint szántásra, vetésre alkalmas erőgépekkel. Esetleg fogatokkal, gépkocsikkal, a patronáló üzemek kocsijaival. Nem véletlenül született korábban olyan megyei határozat, hogy az inari üzemek és a termelőszövetkezetek hangolják össze a szállítási lehetőségeket. Az üzemek adjanak gépkocsikat — természetesen a hivatalos térítés ellenében, a termelőszövetkezetek pedig igén vei í^k. majd pedig használják fel gazdaságosan a szállító eszközöket a kukorica, a cukorrépa elszállítására

Különösen alkalma^ az i'von szállítási kooperációra a vasárnap. Két hétről, illetve két vasárnapról van szó. amit '-a iól kihasználunk. egyene~Ke kerülünk az őszi mezőgazda- sági munkákkal. A tsz-ek ;"é- nyeliék az ipari üzemektől a szállítóeszközöket és biztosítsanak a kocsik mellé megfelelő munkaerőt a rakodáshoz.

A génkibasznóláshoz ta’-fn- zik az is, hogy a munkáidét a földeken és talalmiirkáva'. vetéssel töltik el. A biztosítsák a traktorosok ormára a megfelelő f»1 tételeket, így azt is. hogy délben meleg ételt kapjanak. de ne úe.v. mint egyes helyeken, hoev a traktorosok négy-hat kilométert utaznak traktorukká1 a táblától a faluig — siókkal gazdaságosa*'1' „ feladatok is azt követe! ík, hogy a traktorosoknak a munkahelyükre biztosítsák az ebédet, esetleg egy fogattal.

245 millió forint megtakarítás négy év alatt