Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-09 / 237. szám

riapl6 1964. OKTOBER 1 Hruscsov üdvözlete az olimpia résztvevőihez Hruscsov szovjet kormánvf6 az alábbi üdvözletét intézte az olimpia sportolóihoz és a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz: A XVIII. olimpiai játékok résztvevőinek, a Nemzetközi Olim­piai Bizottságnak. A szovjet nép és a szovjet kormány nevében szívélyesen üd­vözlöm öt világrész sportképviselőit a nemzetközi sportélet kima­gasló eseménye — a tokiói XVIII. olimpiai játékok — alkalmából. A sport napjainkban a földkerekség több százmillió emberének mindennapi szükségletévé vált de csak a tartós béke és a népek közötti barátság körülményei között fejlődhet, növekedhet az egészséges, erős és életvidám fiatalok nemzedéke. Természetes, hogy a világ sportolói érdekelte c az új háború megakadályozásá­ban. A sportolók nagy szerepet tölthetnek be a háború ellen, a békéért, és a népek biztonság ért folyó aktív küzdelemben. Az olimpiai versenyek azért fontosak, mert lehetővé teszik a külön­böző fajú, politikai meggyőződésű és vallású embereknek, hogy a sportbarátság zászlaja alatt találkozzanak. A mostani olimpiai játékok, amelyeket először tartanak Ázsiá­ban. kétségtelenül jelentősen előmozdítják a sport fejlődését, meg- szj d'tják a világ sportolóinak együttműködését és kölcsönös megértését. '1‘íffgyőzödésem, hogy a jelenlegi olimpia a sportolók minden eddiginél nagyobb tudásáról tesz bizonyságot, s egyben előmoz- d t.*a a népek barátságának és együttműködésének további erő­södését. Meghalt Varga Jenő Moszkva : Hosszú és súlyos betegség — szívkoszorúér-működés elég­telenség — következtében csü­törtökön, 85 éves korában el­hunyt Varga Jenő, a nemzet­közileg elismert magyar szár­mazású kiváló szovjet közgaz­dász. Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága nevében táviratban fejezte ki mély részvétét az elhunyt Varga Jenő özvegyének. Varga Jenő az 1919. évi Magyar Tanácsköztársaságban pénzügyi, majd szociális termelési népbiztos, a Nép- gazdasági Tanács elnöke és a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagja volt. Az indonéz és az algériai elnök azé! nem kötelezett országok csúcsértekezletén Egysínű vasutak a Szovjetunióban Moszkva: A Szovjet­ti>- óban az idén új gyorsfor- ga'mi személyközlekedési esz­köz jelenik meg: az egysínű vasút. A villamos egysínű vasút ötletét Romanov professzor és Kaskin mérnök vetette fel még 1897-ben. Tervük szerint a Moszkvát Pétervárral össze­kötő függővasút a 611 kilomé­teres utat óránként 200 kilo­méteres sebességgel tette vol­na meg. Az újabb ilyen irányú kí­sérleteket 1939—1940-ben kezdték újból meg, 80, illetve i 300 személyt befogadó egysí- [ nű vasúti kocsik modelljeivel — Veldman tervei szerint. A modellekkel elért óránkénti 120 kilométeres sebességgel szemben 200—250 kilométeres óránkénti tényleges sebességet terveztek. A megindult mun­kálatokat azonban a második világháború félbeszakította. A legújabb műszaki megol­dások alapján végzett számí­tások szerint az egysínű vasút építése nyolc—tízszer olcsóbb, mint a moszkvai földalattié, TOCLB SAM PASST KVT Ablakon ki, ajtón be... Csőmbe tiltakozni akar Kairó: Az el nem köte-1 lezett országok kairói értekez­letén résztvevő állam- és kor­mányfők szerdán este távira­tot intézteik Kaszavubu kon­gói elnökhöz. A távirat alá­írói tiltakoznak az EAK és Algéria leopoldville-i nagykö­vetségeinek blokádja álén, amely, mint hangsúlyozzák, ’’súlyos következményekkel járhat”. A távirat utal arra is, hogy az államfők egy­hangúlag visszautasították Csőmbe részvételét és rámu­tat, hogy a kongói politikus már tudott erről a határozat­ról, amikor elindult Leopold- ville-ből. Végül az aláírók fel­szólítják Kaszavubu elnököt, tegyem sürgős lépéseket annak érdekében, hogy helyreálljon a testvéri barátság, egyfelől a kongói nép és kormány, másfelől az afrikai népek és kormányok között. Kongóból is érkezett távirat Kairóba: ezt a Nemzeti Fel­szabadító Tanács küldte. A Tanács elismerését fejezi id a csúcsértekezleten résztvevő ál­lamférfiaknak a Csomóéval szemben elfoglalt határozott álláspontért. A kongói nép — hangsúlyozza a távirat — ezt a magatartást a felszabadító harchoz való fontos hozzájá­rulásként értékeli. Ami magát Csomóét illeti, a kairói házi őrizetben szerda es­te fogadta az AFP francia hír­Fehérnemű- és nőiruha- javítás. átalakítás, készítés TEMPO KSZ Pécs, Doktor Sándor u. 9. Telefon: 18-40 ügynökség munkatársát. Csőm. be közölte, hogy levelet kül­dött az összes afrikai állam­főkhöz és ebben követelte, hogy a legrövidebb időn be­lül hívják össze az Afrikai Egységszervezet államfőinek rendkívüli értekezletét. A kon­gói politikus, aki hivatlanul érkezett Kairóba e fórum előtt kíván tiltakozni a vele szem­ben foganatosított intézkedé­sek ellen. A továbbiakban Csőmbe kijelentette, hogy nem kívánja megszakítani a diplomáciai kapcsolatokat az EAK-kal, majd közölte, hogy ha elutazik Kairóból, valószí­nűleg ellátogat Párizsba. Mint ismeretes, az EAK kormánya attól tette függővé, megadja-e az engedélyt a tá­vozásra a hívatlan vendégnek, hogy Leopoldville-ben meg­szüntetik-e az EAK és Algéria nagykövetségeinek blokádját. A Kongóból érkező jelentések ellentmondóak. A hatóságok bejelentették, hogy feloldják a zárlatot, de néhány árával ké­sőbb az őrség továbbra is ott állt, csupán annyi volt a kü­lönbség, hogy az őrök enge­délyezték a belépést a nagy- követségek területére — vi­szont továbbra is visszautasí­tották, hogy bárki a nagykö­vetségiek közül elhagyja a szóbanforgó épületeket. Más kongói jelentések sze­rint tovább folyik a Csőmbe által toborzott fehér zsoldo­sok hadjárata a kongói szabad ságharcosok edlen. A hírügy­nökségi tudósítások szerint a zsoldosok és a kongói hadse­reg ejtőernyős alakulatai szer­dán elfoglalták a Burundi ha­tárán fekvő Uvira városát. egy kilométer palya megépí­téséhez 1600—2000 köbméter vasbetonra van szükség. Az egy utasra számított költsé­gek szerint a függővasút ugyanannyiba kerül, mint a villamos. Az idén kezdték meg az el­ső, 25 kilométer hosszú kísér­leti szakasz építését a „kísér­leti lakótelep” földalatti vas­útállomása és a vnukovói re­pülőtér között. A futómű vasbetongerendán halad, amelyet ugyancsak vasbetonszerkezetű állványza­tok tartanak. A pályasín alatt futó áramvonalos jármű futó­műve biztonságosan körülfog­ja a sínt. A kocsi alumínium ötvözetekből, műanyagból és törhetetlen üvegből készül. A különböző kivitelben készülő kocsik befogadóképessége negyven—ötven fő. a Kísér'elek Szovjetunióban Bakuban Áron Kobrinszkij közlése került a nemrég le­zajlott bionikái értekezlet fi­gyelmének középpontjába. A bioelektromos művégtagok ké­szítésével foglalkozó szovjet tudós adatokat ismertetett az érző műkézről. Az eddig elkészített műke­zek az izmokról elektródákkal levett bioáramok segítségével tudták ugyan mozgatni az uj- jakat, de a műkéz viselőjének nézni kelett az ujjjakat, mert semmi nem jelezte vissza a mozgás fokát, például a kéz szorításának erősségét. A most kísérleti stádium­ban levő szovjet találmány lé­nyege az, hogy a nyomás ha­tására az érző készülékben létrehozott elektromos frek­vencia-változás különleges módszerrel áttehető a még ép érzőidegekre, amelyek meg­felelő ingerületet továbbíta­nak az agyba. KAIRO: SUKARNO indonéz elnök (balról) BEN BELLA algériai köztársasági elnök tár­saságában a csúcsértekezlet október 6-i esti ülése előtt. Ami a Warreu-jelentésből kimaradt Áruikor a Kennedy-gyilkos­ság körülményeit vizsgáló bi­zottság még javában dolgo­zott, Warren, a bizottság elnö­ke egyízben kijelentette (sza­vait a Stern szeptember 13-i száma idézi): „Lehetséges, hogy a nyilvánosság bizonyos rész­letekről, állambiztonsági okok­ból sohasem értesül”. 960 ezer szó Warren bíró megjegyzése a bizottság 816 oldal terjedelmű, 960 ezer szóból álló jelentésé­nek közzététele után sokkal nagyobb fontosságot nyert, mint amikor a részletek iránt érdeklődő újságírókat a 11 szó­val látszólag olcsón kifizette. Rendkívül frappánsan fejező­dik ez ki a Le Monde cimű tekintélyes francia lap cikké­ben, amely a jelentést kom­mentálva, a következőket ál­lapítja meg: a Warren-jelen- tés valószínűleg „hazafias ha­misítvány”; megfejthetetlen okokból el akarja „temetni” a bűncselekményt. Nos, a megfejthetetlen okok tekintetében idézhető a Tan- jug New York-i tudósítójának az a levele, amelyet még ja­nuár 30-án közöltek a jugo­szláv lapok. írója, Bogojevic az amerikai kőolajtársaságok és a washingtoni kormány közt kiélesedett harccal foglal­Á berlini gyilkos határprovokáció hátteréről Három nappal az NDK ber­lini állami határánál, a De­mokratikus Berlin területén elkövetett gyilkos merénylet után, amelynek Egon Schultz, az NDK határőrségének 21 éves altisztje esett áldozatul, mindjobban megvilágosodik ennek az előre kitervelt provo­kációinak a háttere. Ma már adatszerűén be van bizonyítva, hogy a nyugat­berlini rendőrségnek nemcsak előzetes tudomása volt az alagútépítésről, hanem a rend­őrség tevékenyen segítette is a provokátorokat. Az AP amerikai hírügynökség pél­dául azt írja, hogy „a nyu­gat-berlini rendőrség piszto­lyokat és több gázálarcot bo­csátott a menekülést segítők rendelkezésére”. A provokációt — amint már jelentettük — a Der Stem című Hamburgi Magazin fi­nanszírozta, hogy megszerezze az alagút építéséről és az em­bercsempészésről készített fényképek kizárólagos közlési jogát, de a hírhedten reak­ciós nyugat-berlini CDU te — amint az AP is megerő­sítette — jókora összeget fi­zetett ki a provokátoroknak. A gyilkosság Berlin mind­két részében — Nyugat-Ber- linben is — általános felhá­borodást keltett. A Spandauer Volks'blatt. amely egyébként korántsem kommunista lap, a nyugat-berlini lakosság han­gulatát tükrözd vissza, amikor a gyilkosok megbüntetését követeli. A közhangulat hatá­sára a nyugat-berlini szená­tus utasította az ügyészséget, hogy indítson vizsgálatot az eset körülményeinek kideríté­sére. Ez azonban csak a fel­háborodás levezetésére irányu­ló elterelő manőver, hiszen a tett körülményed Nyugait- Berfdmben teljesen ismerete­sek. Világos a tettesek sze­mélye is: az a négy ügynök, aki behatott az NDK területé­re. Az ügyészségnek tehált nem a „körülményeket” kelz- lene vizsgálnia .hanem a sze­mély szerint is jól ismert gyil kosokat kellene letartóztat­nia és vád alá helyeznie. Erről azonban szó sincs: a gyilko­sak szabadon szaladgálhatnak K • ■ i vat- Berlinben. kozik. Ez a csatározás tulaj­donképpen — amint a jugo­szláv tudósító mondja — azért kezdődött, mert az amerikai kőolajtársaságokat évi 3,5 mil­liárd dollártól ütötte el Ken­nedy elnök azzal a határoza­tával, hogy fokozza az ol­csóbb, venezuelai és közép-ke­leti olaj vásárlását. Az ameri­kai kőolaj társaságok azt ve­tették Kennedy szemére, hogy gátolja az amerikai társaságok versenyképességét. A feszült­ség 1963 novemberében érte el tetőfokát, amikor is a három legnagyobb kőolajipari rész­vénytársaság elnöke felkereste Kennedyt de „25 perces lá­togatás után anélkül távozott a Fehér Házból, hogy az elnök engedményekről tett volna em­lítést”. Közvetlenül ezután, november 11-től 13-ig rendez­ték az amerikai kőolajipari vállalatok képviselőinek kong­resszusát, amelyen az érdekelt bankárok és az olaj báró kivé­tel nélkül részt vettek. „A Chicagóban megtartott kong­resszuson — folytatódik a tu­dósítás — több éles vád hang­zott el Kennedy ellen”. Majd minden kommentár nélkül csak ennyit jegyez meg a tu­dósító: „Egy héttel a kong­resszus után, 1963. november 22-én John Fitzgerald Kenne­dy, az Egyesült Államok elnö­ke Texasban, a kőolajipar köz­pontjában gyilkosság áldozata lett”. Bárki elutazhat Daliásból Sok szó hangzott el az utób­bi hónapokban Daliásról. Köz­tudomású, hogy a John— Byrch Társaság székhelye, hogy a fajgyűlölet és a kom- munistaellenesség elterjedt a Texas állambeli városban. Az sem titok, hogy Dallasban szá­mos olyan milliomos él, akik­nek egy-egy businesshez (le­gyen az akár üzleti vagy poli­tikai vonatkozású), a dollárok milliói, megfizetett tisztvise­lők, s megfizetettt bérgyilko­sok állnak rendelkezésére. A Daliásról Európában kialakult képet is megdöbbentő, sőt, messzemenő következtetések levonására jogot adó motívum­mal egészítette ki azonban az Epoca, a legtekintélyesebb olasz képeslap helyszínen járt tudósítója — az elnök meg­gyilkolását követő első riport­jában. Nenn E. Gun abban a kivételes szerencsében része­sült, hogy már öt órával a me­rénylet után — egy New York-i újságírókat szállító kü- löngéppel — Dallasban lehe­tett. Gun joggal tételezte fel, hogy Dallasban a repülőtér épületét csak többszöri ellen­őrzés és igazoltatás után hagy­hatja el. Legnagyobb csodál­kozására viszont sem őket nem igazoltatták, sem azokat, akik éppen valamelyik induló gépbe szálltak be. Többek kö­zött éppen azokban a percek­ben hagyta el londoni úticél­lal egy lökhajtásos a repülőtér betonját, amikor kollégáival együtt taxira várakozott. Ernk után Gun felteszi a kérdé't: hányán és kik hagyhatták e! a merénylet után — minthogy a rendőrség „elfelejtette” lezá­ratni a repülőteret — Dallasi ? De vajon — folytatja kérdé­seit — a helyi rendőrség vé­letlenül felejtette el kiadni ezt a rendelkezést, amelyre még sokkal lényegtelenebb esetek­ben is sor kerül?! A titokzatos fegyver Számos mű jelent meg kül­földön a merénylet óta. — A könyvek szerzői sok-sok étterat- mondásos körülményre hívták fel a figyelmet. Oldalakat ten­ne ki érveik, bizonyítékaik és cáfolataik felsorolása. A sok közül is érdemes azonban ki­térni az ügy egy máig is rej­télyes vonatkozására. A War- ren-bizottság jelentése határo­zottan leszögezi, hogy Lee Harvey Oswald egyedül, segí­tőtársak nélkül gyilkolta meg Kennedy elnököt, ő tüzelt há­romszor a dallasi tankönyv- raktár hatodik emeleti ablaká­ból. Ugyanakkor sok más egyéb forrás közt Joachim Joesten is kifejti könyvében, hogy az ominózus vasúti fe­lüljáró közelében, a vasúti pá­lyán, néhány perccel a me­rénylet után, éppen azon a ré­szen, ahonnét a lövést lead­hatták — egy fegyveres férfit tartóztattak le. Mint Joesten megjegyzi, a férfi ügyében tíz napig tartott a vizsgálat. Ne­vét viszont sohasem hozták nyilvánosságra, mint ahogy azt sem közölték, milyen meg­gondolás alapján engedték sza­badlábra. A merénylet ügyét a jelen­tés közzététele óta a hivatalos Amerika lezártnak tekinti. — Valóban le is zárult, hiszen ki kérhetne „perújrafelvételt”, ha a Fehér Ház megelégszik a „hazafias hamisítvány” érvei­vel?! Végezetül idézhető az amerikai Portland Herald ci­mű lap is, amely keserű ön­váddal mondta ki a következő szavakat: „Ismét az amerikai paradoxon előtt állunk. Olyan ország a miénk, amely törvé­nyes kormányrendszerével di­csekszik de amely történel­mén keresztül megőrizte a vad­ság és a brutalitás eszközeit”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom