Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-31 / 256. szám

mi. OKÍÖBER 31. 3 Munkában a neonszerelő Hyólteiiyésztök íenácsima Pécseit Több mint hatvan baranyai nyúl tenyésztési szakcsoport­vezető és fms2-i agronómus vett részt azon a tanácskozá­son, amelyet a Városi Művelő­dési Házban tartottak. A beszámolóból kitűnt, mi­lyen óriási fejlődés tapasztal­ható a nyúltenyésztésben. Há­rom év alatt 7-ről 27-re növe­kedett a nyúltenyésztési szak­csoportok száma. 1961-ben mindössze 760 nyulat vásárol­tak fel megyénkben. Az idén a felvásárolt nyűlmennyiség meghaladta a 20 ezer darabot. Érthető az érdeklődés, hiszen tülföld szinte korlátlanul vá­sárol jóminőségű fiatal nyula- tat. több devizát fizetve kl­ójáért, mint amennyit a ser­téshúsért kapunk. Dr. Pacs László, a Gödöllői Agrártudományi egyetem ad­junktusa elmondotta, hogy a nyúlhús egyik legfontosabb ál­lati fehérjénk. Előnye, hogy nem segíti elő az érelmeszese- iést, magas vérnyomást, tehát .dősebbeknek kimondottan ?,iánlott a fogyasztása. Előadá­sában kitért a legfontosabb igészségűgyi, tenyésztési kér- lésekre és hasznos szaktaná­rokat adott a téli kakarmá- lyozás-ral, a nyúlállomány át- e'elteíésével kapcsolatban. A hozzászólások, vita után a nnácskozás résztvevői két ki­váló pécsi nyúltenyésztő gáz­lángét. nyúlállományát is megtekintették. B. m. Építőipari Vállalat felvételre keres ÉPÜLETLAKATOSOKAT. Jelentkezni lehet a vál­lalat munkaügyi osztá­lyán, P é c 9, Rákóczi út 56, sz. Új technológia a Farostle mezgyárban A keményfát is feldolgozhatják — Nehéz törleszteni az első negyedévi adósságot PINCELÁTOGATASON Teljesíteni a tervet, pótolni valamit az első negyedéves le­maradásból — ez a legfonto­sabb feladat jelenleg a Mohá­csi Farostlemezgyárban. Az év utolsó három hónapjában 10 050 köbméter farostlemezt kell készíteniük, s emellett szá­molni kénytelenek azzal az 1634 köbméter adóssággal, amely az első negyedév nehéz­ségei mia't keletkezett. Az év elején ugyanis a leg­fontosabb alapanyagból: a nyár- és fűzfából volt hiányuk. A gyár vezetői ezért új tech­nológiát kísérleteztek ki, amely különböző fafajták keverésével lehetővé tette a lemezek elő­állítását. A nagyüzemi kísér­let alapján a nyárfa, fűzfa és a fenyőfa mellett 20 százalé­kos arányban hasznosítható a cserfa is. A második negyed­évben javult az alapanyag-el­látás, de ekkor nem érkeztek meg időben a sziták, melyek a gyártásban nélkülözhetetle­nek. Egy hetes állásra kénysze­rült a gyár, s ezt az időt a kar­bantartásra használták fel. A második negyedévi tervet — bár nagy erőfeszítésekkel — de teljesíteni tudták. A harmadik negyedév gond­ja a négy műszakra való át­térés volt Az egy műszakot kitevő új dolgozóknak megfe­lelő gyakorlatra kell szert ten- niök ahhoz, hogy a régebbi, tapasztalt dolgozókhoz hason­ló eredményeket érjenek el. öt évvel ezelőtt kezdte meg a termelést az üzem. S nagyon érdekes képet mutatnak a mi­nőségre /onatkozó adatai. 1959-ben 29,3 százalék, 1962-ben 72,2, tavaly 76,8 százalékos volt az osztályos áruk aránya. Idén az eredeti terv szerint már 78 százalékos, s ezt októ­ber elsejéig 77.9 százalékra si­került teljesíteni. Jobb eredményt is érhettek volna el, ha alapanyaghiány, a sziták kései érkezésén kí­vül a minőséget nem rontot­ta volna a szállító és koptató lemezek rossz állapota. Mivel a lemezek importáruk, szóba került, hogy hazailag állítják elő. Ez a próbálkozás heteket, sőt hónapokat vett igénybe, míg végül mégis az import mellett kellett dönteniök a fe­lettes szerveknek. Ha egy le­mez élettartama másfél év, akkor nem kell különösebben bizonygatni, hogyan hat a mi­nőségre a két-hároméves ko­pott lemezek használata. A negyedik negyedév kilá­tásai már jobbak, de az adós­ságot teljes egészében törlesz­teni lehetetlenség. Mindezekhez nem árt meg­jegyezni a következőket: a szo­rult helyzetben végzett kísér­letek igen nagy érdemei a gyár vezetőinek, dolgozóinak, hiszen biztosították az üzem termelését. Ez a kísérlet nép­Űj menetrend az AKÖV-nél November 1-én életbelép a I a Kossuth téri pihenő átala­12-es AKÖV őszi és téli me- kítási munkáinak mielőbbi be­gazdaságilag nagyon hasznos, mert megteremtette annak le­hetőségét. hogy a farostlemez­gyártásban a keményiát is hasznosíthassák. Talán erre a célra még egy újabb üzem létrehozása is eredményes lenne. A szakemberek jól tudják, hogy egy-egy gép vagy beren­dezés mekkora élettartamú. Ennek pótlására a szükséges intézkedéseket idejében kelle­ne megtenni. Helyes az a tö­rekvés, hogy itthon végezze­nek kísérleteket egyes import­áruk pótlására. De ezeket még a berendezések elhasználódása előtt kellene megkezdeni. Azok a gondok, amelyek idén a termelést hátráltatták, nagyobb körültekintéssel el­kerülhetők. A mohácsiak nem siránkoztak, hanem a nehéz­ségek ellenére mindent elkö­vettek a termelés érdekében. Nem rajtuk múlik, ha adós­sággal zárják az évet A Székesegyház mellett eldugva, alig észrevehető helyen bú­jik a föld alá a Pécsi Állami Gazdaság pincészete. Két'* er hektolitert fogad be, s az ott tárolt 12 fajta bor között ki­tűnő borok is vannak, mint az olasz rizling, a pécsi cir­fandli és a furmint. Már több mint egy hónapja tart a szüret, és most már csak az utolsó hektó mustszállítmányok érkeznek. A képen Merling Bálint pincemester feltölti az első szüretelésű már leforrt bor hordóját. ÜDÉKEN netrendje. Nemcsak egyszerű menetrendváltozásról van szó hanem több olyan intézkedés­ről, amely kétségtelenül javít a helyi közlekedés helyzetén, s a vidéki vonalakon is szer­vezetebbé teszi az utasszállí­tást. Az igényeiknek megfelelően november elsejétől a pályaud­var és a Hősök tere között közlekedő 31-es autóbusz az eddigi húsz perc helyett 15 percenként induL Egy járattal sűrítették a do- nátusi útszakaszon közlekedő 37-es busz vonalat is. A dél­előtti órákban 10 óra tíz perc­kor, 11,45 perckor és 12 óra 45-kor indul a busz a Kossuth térről. Uj-Mecsekalja lakóinak szál lítása egyre nagyobb gondot jelent a vállalatnak. A közel­múltban intézkedtek annak ér­dekében, hogy a 40-es buszok 10 percenként induljanak, s ezek vagy pótkocsisak, vagy nyolcvan személyes farmoto- rosak. A 10-es vonaliin is leg­inkább a nyolcvan személyes farmotoros kocsik közleked­nek. Csúcsforgalomban tovább ra is közlekednek a besegítő és a betét járatok. A vállalat elkészítette és el­jutatta a városi tanácshoz a fedett várakozó helyiségekre vonatkozó javaslatát. Indokolt lenne ezek megépítése a Mi- hácsi útnál, üj-Mecsekaiján a poslánál, a Gyümölcs utcánál és más forgalmasabb helye­ken. Több változás történt a me­gyei járatok, valamint a tá­volsági buszok menetrendjé­ben is. Elsősorban itt is azt tartották szem előtt, hogy kell időben biztosíthassanak kocsit a munkába menő, vagy hazr igyekvő dolgozóknak. Tekintettel az iskolás gyer­mekeiére több vonalon két­szer fordulnak a kocsik, hogy a gyerekeket és a többi uta­sokat is elszállíthassák. A távolsági buszok közül lé­nyeges változással a kaposvári járat indul az eddigi hét óra helyett hét óra tíz perckor és nem tér be Sikondara. A nehezebb közlekedési vi­szonyokra felkészülve a lehe­tőséghez képest igyekeztek rend,kobozni a kocsikat, s el­látták meleg ruhákkal a ko­csik személyzetét is. Gondos­kodtak a melegedők felszere­léséről, illetve azok mielőbbi rendbehozásáról, mint például fejezéséről. A november elsejei nagy for galomra számítva a Kossuth tér és köztemető között köz­vetlen járatokat indítanak. A járatok a Kossuth tér déli ol­daláról, az 5-ös számú ház elől indulnak, a köztemetőből pedig a jelenlegi megállókból. A torlódások elkerülése végett álló kalauzok teljesítenek szol­gálatot, hogy az utasak fel­szállás előtt megválthassák je­gyüket. A helyi és a távolsági jára­tok változásával kapcsolatos menetrendek megérkeztek és ezeket a MÁVAUT állomáson, illetve a Tanácsház közben lé­vő bérletirodában lehet meg­vásárolni. A városi menetrend ára 3, a távolsági mentrendé pedig 20 forintba kerül. VANNAK, akik Pestről nem akarnak elmenni mond­juk Miskolcra, mert Miskolc „vidék”. Van ugyan színház, elegáns szórakozóhelyei, iro­dalmi folyóirata — egyszóval minden, ami a modern ember életéhez szükséges. Mégis: vi­dék! Mit szóljon akkor Schatzl Mária? Schatzl Máriát először ad­minisztrátornak néztem. Író­asztal mögött ült egy lehan­golóan rosszkedvű szobában, mögötte az ablakon szürke esőt, néhány elszórt házat és monoton szürke tájat lát­tam. Mondom: egy olyan mező- gazdasági technikust keresek, aki felsőfokú technikumot végzett. Rámutatnak Schatzl Máriára. — Ebben az évben végzett, a gyakorlóidejét tölti Görös- galon. Nem tartózkodó és nem ba­rátságtalan. Nem is gyanakvó. Ez meglep, mert akik hosszú ideje ülnek egy sivár tájra néző ablak előtt, azok rend­szerint gyanakvók és barát­ságtalanok. Aztán kiderül, ogy nem ül hosszú ideje az ablak előtt. S az is, hogy neki ez a táj nem sivár és barátságtalan. — Szeretem a mezőgazda- j Ságot, — ezt mondja. ftmwMwteww totós cetien «Mától Az egész országban Ismert a baksai Ezüstkalász Termelő­szövetkezet baromfitenyésztése. Nyolcezer tojó a tsz állomá­nya, ezenkívül huszonhét családnál vannak kihelyezett nagy- hozamú tojók. Papp Béla Tengeri községben százkilcncven baromfit gondoz. Tavaly bettőszázhuszat tartott az átalakí­tott tehén istállóban. Tíz hónap alatt negyven« ieezer to­jást adott át a termelőszövetkezetnek. Ez az a válasz, ami egyet­len úságírót sem elégít ki. — Hova való? — Pécsre. — Mindig pécsi volt? — Kislány korom óta. — S Pécsett szerette meg a mezőgazdaságot? — Nem. Falun születtem, néhány évig ottláktunk. Van­nak halvány, de nagyon fon­tos emlékeim. Tudja, hogy a homályba vesző gyerekkori él­mények milyen fontosak? Tudom, de ez így túlságo­san szépen hangzik. — Ezért lett mezőgazdász? — Ezért. A rinortalany válaszában nem illik kételkedni. Azért én kételkedem. — Szeret itt a pusztán? — A munkámat nagyon szeretem. — Az irodai munkát? — Pár napja dolgozom csak adminisztratív vonalon. Mikor megtudtam, hogy íróasztal mellé kerülők egy időre, el­keseredtem. De nem volt iga­zam. így az ember nem ve­szik bele a részletekbe, át tudja tekinteni a gazdaság egészét. Szeretem ezt a mun­kát is. Sokat tanulok be­lőle. Azért persze kint a földeken jobb. — Az előbb kitérő vá­laszt adott. Szeret itt a pusztán? — Minden szombaton haza­járok Pécsre. — Ez is kitérő válasz. — Azt akarja kérdezni, hogy szívesen megteleped­nék-e itt végleg? — Mondjuk ezt. HOSSZASAN elgondolko­zik. Tulajdonképpen ő tette fel a kérdést, s nyilván már sokat gondolkozott ezen. Most mégsem válaszol azonnal. Az­tán azt mondja: nem! — Pedig mezőgazdász az aszfalton nem nagyon lehet. — Tudom. És ez a „nem” nem is olyan egyértelmű. Én még nem régóta vagyok itt. Egyedül érzem magam. Hiány zik a szülői ház meg a pécsi barátok is. Lehet az is, hogy­ha egy másik pusztán laktam volna, akkor most a másik puszta hiányozna. A megszo­kott. — Tehát lehet, hogy itt is megszokik. Mondjuk férjhez mesvek valakihez, aki itt dől gozik. — Erről ugyan szó sincs ... — Csak példaként említet­tem. — Igen ... persze úgy mind járt más lenne. Nyilván. Ak­kor már más is idekötné az embert a foglalkozásán kívül. De ezen még nem gondol­koztam. — Szabadidejében mit csi­nál? — Olvasok. — Mit? — Szabó Lőrincet. Szabó r örincet nagyon szeretem. És Italában az irodalmat. — Nem gondolt arra, hogy inkább irodalomtanár lesz. Nőiesebb, mint az agronó- mysság. — Először is nem hiszem, hogy egy nő ne lehetne jó agronómus. Másodszor pedig, ha főhivatásomnak választom az irodalmat, semmiképpen sem foglalkozhatom mezőgaz­dasággal. így azonban az iro­dalom is megmaradt. — Most függetlenül attól, hogy nő vagy nem nő, úgy gondolja, jó agronómus lesz? — Ha nem gondolnám, akár azonnal abbahagyhat­nám, nem?! — A gyakorlóideje letelte után el merné vállalni egy üzemegység vezetését? NAGYON határozottan azt mondja, hogy igen. Ezen meg lepődöm. Mégha a felsőfokú technikum előtt mezőgazda­sággal foglalkozott volnál vagy mezőgazdasági techm-' '- kumba jár. De így? Érettség a Leőwey-ben, aztán gyors két év a felsőfokú techniku­mon. Jónéhány idős agronó- mustól hallottam: az egye­tem után még tíz ér kell. hogy az ember azt mond­hassa, most már tudok vala­mit! Ez lehet, hogy túlzás — de mégis! — Szóvá! úgy érzi, min­dent tud, amit egy jó mező­gazdásznak tudni kell? — Szó sincs róla. Tudom, hogy közben is nagyon so­kat kell tanulni. Márcsak azért is, mert ez a kétéves felsőfokú technikum szerin­tem kevés. Lehet, hogy azok­nak, akik előtte is mezőgaz­dasággal foglalkoztak, nem kevés. De a gimnáziumot végzett városiaknak igen. — Mit gondol, mégis meg­szereti a pusztát? — A munkámat, mondtam, nagyon szeretem. Lehet, hov” megjön a többi is. Bár eléggé nehéz elképzelni. Egyelőre! És még szeretnék valamit mondani. — Tessék. — Nemcsak azért mentem felsőfokú technikumba, meri szeretem a mezőgazdaság Ne értsen félre: az elsőrendű ok ez volt. De így két ez­alatt végezhettem, hamarabb pénzt kereshetek s nem is kellett Pécstől messze men­nem tanulni. Palánkon végez­tem. EZ IS az Igazsághoz tar­tozik. És az is, hogy Pécs után valóban nehéz lehet Görösgalon. Város után nem könnyű megszokni pusztán. Aztán lehet, hogy évek múlva Schatz Mária is azt mondja, amit annyian, akik tanyán, pusztán, isten háta mögött élnek: nem cserélnének sen­kivel. Csak a földet és a mes- teséget kell hozzá nagyon megszeretni. És ha Schatzl Mária még sokáig ilyen ha­tározott lesz, akkor talán elér két dolgot. Az egyik: rájön arra, hogy jó agronómvissá válni nehezebb mint hiszi, a másik: megszereti a földet igazán s tudni fogja, hogy ott a helye. Uteár Érv ti»

Next

/
Oldalképek
Tartalom