Dunántúli Napló, 1964. október (21. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-03 / 232. szám

nm. oktöbee 3. AliBkPLÖ' f Villánytól — Hegyszentmártonig ! Kedvező adottságok a szőlőtelepítésre üzend! éy alatt 16 300 hold szalüt telepítenek a megye borvidékein Fenbegy Vizsgáznak a vadászok A Mecseki Állami Erdő- gazdaság dolgozóit a már jól bevált szokás szerint minden évben szakmai oktatásban ré­szesítik, hogy munkájukat job ban tudják ellátni. Az idén került sor először a hivatásos vadászok „tanfolyamának’1 megszervezésére, vagyis már meglévő ismereteik bővítésére. A tanulás egy évig tart és köz ben havonta konzultációra Jár­nák a fővadászokhoz, akik se­gítséget nyújtanak az anyag el sajátításához. A szakmai ok­tatás keretében vadászati „tan­tárgyakkal” ismerkednek meg, mint például általános va­dászismerettel, vadkár elhá­rítássá;], fegyver- és lőszertan­nal. nagy-, és apróvad isme­rettel. A vizsgára az elmúlt héten került sor, tíz vadász állt a vizsgáztatók elé, as Erdő- gazdaság különböző részedről jöttek, így Alsókövesdről, Sas- rétről, Sellyéről és Vajszló- Tól. A továbbképzésre Somogyi Zoltán erdőhasználati csoport- vezető szerint azért van szük­ség', mert a vadászatban, vad- gazdálkodásban is vám fejlő­dés. előrehaladás, és szüksé­ges. hogy azok. akik nap mint nap ezzel foglalkoznak, meg­ismerjék az eredményeket. A tíz éves távlati vadászati fej­lesztési terv megvalósulása a vadászati szakemberektől függ. A nagyobb szakmai tudás el­engedhetetlen követelmény eb ben a szakmában is. Baranya megyének két tör­ténelmi borvidéke van: a me­cseki borvidék és a villany— siklósi borvidék. A következő években elsősorban a Vil­lány—siklósi borvidéket fej­lesztik. Ugyanis Villánytól Hegyszentmártonig igen ked­vezőek az adottságok a szőlő- j telepítésre, a nagyüzemi egy- ! ségek kialakítására. A mécsé- j ki borvidék fejlesztése első­sorban Pécs keleti határától Pécsváradig lehetséges a Me­csek déli lejtőjén. Ezenkívül kisebb jelentőségű, de minő­ségi bortermő helyeink van­nak még a megyében: Mo­hács, Babarc, Bár, Dunaszek- cső. Lánycsók, Liptód, Nagy- nyárád, Szajk, Versend, Zsi- bót, Nyugotszenterzsébet ha­tárában. f966-tól A történelmi borvidékeken és a jő bortermő helyeken a nagyüzemi szőlőtermesztés ki­alakításának lehetőségeit szak bizottság vizsgálta meg eddig már 14 termelőszövetkezet­ben. Ezekben a közös gazda­ságokban 100—150 holdas, ősz- j szefüggő szőlő-termelő üzem­egységeket lehet kialakítani. Az elmúlt évek szőlőtelepí- , tési adatai: 1960-ba» szőlő­terület n Í<W hold | telepítés 1963-ban 650 hold telepítés 1964-ben 450 hold ' telepítés 1965-ben »50 hold A nagyobb arányú szőlőte- j lepítés-programot majd 1966 . és 1980 között valósítják meg Baranyában. A 15 éve* fej- j lesztési Időszakban összesen 16 300 hold'új szőlőt telepíte­nek. elsősorban a történelmi borvidékeken. Ugyanebben az időszakban a csemegeszőlő te­rülete 3320 holddá) emelkedik. A telepítéssel párhuzamosan felújítják az öreg szőlőket is. Mégpedig úgy, hogy eközben ne csökkenjen a szőlő terü­lete. Vagyis akkor fognak hozzá az elöregedett tőkék fel­újításához. amikor a II. öt­éves tervidőszakban telepített szőlő mér termőre fordul. így éz 1960-ban nyilvántartott 16100 hold szőlőből 1980-ig 15 ezer holdat teljesen fel­újítanak. A felújítással meg­fiatalított és az újonnan te­lepített szőlő területe 1980-ig 35100 hold lesz a megyében. Ekkora rekonstrukcióhoz, fejlesztéshez nagy mennyisé­gű szaporító anyagra is szűk- j ség lesz. Jelenleg a megyé- j ben 200 hold anyateleppel j rendelkezünk. Még 1965-ig j 150, majd pedig 1970-ig to- j vábbi 350 holdon alakítanak ! ki anyatelepet. Kordon művelés A tervek elkészítésénél azt ! is meghatározták, hogy a hu- ! zalos támasz rendszerű, széles j sortávú — az úgynevezett kordon-, Lenz Moser-telepíté- j seket részesítik előnyben, j hogy biztosítsák a nagyobb mérvű gépi megművelést és ! a jobb terméseredmények el- \ érését. Fontos az egyes fajták meg- ; határozása is elsősorban a he- ] lyi adottságok, a hagyomá- j nyosan kialakult fajták és j nem utolsó sorban a kereslet- ! nek megfelelően. így a vil- j lány—siklósi történelmi bor- j vidéken — Villányban és ] körzetében — a vörösbor ter­mesztése a legmegfelelőbb. Itt található hazánk legjobb vö- röbortermő vidéke, ezért Vil­lányban, Nagyharsányb'an, Kisharsányban és Nagytótfalu határában legalább nyolcvan százalékban vörös fajtákat te- \ lepítenek a következő évek- j ben. Meghatározták a vörös ■ fajták arányát is: 40 százalék <, Kadarka. 25 százalék Kék­frankos. 25 százalék Oportó és 10 százalék különleges minő­ségű vörösbor fajták, mint amilyen a Medoc Noir, Ca­bernet, Pinot-Noir. — Megosz­tották a Siklós-környéki vi­dék bortermesztését. Siklós, Mari agyúd. Harkány. Tere- hegy, Mária. Diósviszló és Hegyszentmárton határában hetven százalékban fehér és ; harminc százalékban vörös borokat termesztenek. A fe­hérek között talál ha+ó az ■ Olaszrizling. Hárslevelű, Bánáti Rizling. Leánvka, Piros Tra­mini. Fehér Bnigundi, Sau-; vignon. Kilencvenezer fonna szólő Természetesen nemcsak a szőlő termőterületét növelik, hanem a termésátlagot is, el­sősorban új módszerek meg- honositásval, jobb műveléssel, a fajták gondos megválogatá- sával, számukra a legkedve­zőbb vidékek kiválasztásával, így 1960-ban holdanként még csak 14.6 mázsa átlagtermés volt szőlőből a megyében, jö­vőre már szeretnék elérni a 17,5 mázsás átlagtermést és 1980-ban 37 mázsát kívánnak leszedni egy holdról. Ugyan­ilyen arányban növekszik majd a szőlőtermés tonnában is. Csak néhány számadat: a négy év előtti 22 ezer tonná­val szemben jövőre már 29 ezer, 1980-ban pedig 90 ezer tonnát szüretelnek majd Ba­ranya megye bortermő tájain. Megemlítjük még, hogy a bor szőlő telepítésével párhuza­mosan növelik a piacra, köz- fogyasztásra kerülő csemege- szőlő területét is a követ­kező években. I Belső restaurálással lolytatják a világhírű pécsi székesegyház felújítását Az építészeti remeknek szá­mító pécsi székesegyház hét évtizede viselt köntösét fel­újítják. A két éve tartó res­taurálás ' eredményeként a hetven méter hosszú, tornyai­nál hatvan méter magas vi­lághírű építmény külseje már teljes szépségében pompásak. Falairól eltávolították a szennyeződést, sokszáz sérült kőidomot, díszítőelemet cse­réltek ki újjal. A déli homlok­zat félköríves árkádsorán he­lyén áll Antal Károly szob­rászművész tizenkét új, mo­dernvonalú apostolszobra. A tízévszázados épület „fia­talításán” jelenleg is dolgoz­nak. Javítják a csaknem há­romezer négyzetméter felü­letű vörösrézlemez tetőt, hogy a jövőben megóvják a beázás­tól a dóm belsejét, értékes festményeit. A leginkább ve­szélyeztetett részeken, első­sorban a tornyok szögletében új lemezzel borítják a tetőt Ezenkívül egy belső, biztosító vízelvezető rendszert is kiépí­tenek a tetőhéj és a templom mennyezete közé. Ugyancsak idei program a belső restau­rálás műszaki és művészi ter­veinek elkészítése, amely to­vábbi hároméves programot ad a helyreállítóknak. A tervek szerint korszerű­sítik a belső világítást. A je­lenlegi díszes csillárokon kí­vül rejtett világítótesteket he­lyeznek el, hogy fénnyel árasz- szák el a ma még homályban rejtőző festményeket. A fal­képek, továbbá az orgona fo- f'V'vottabb védelme érdekében megoldják a szellőztetést. Új hangszóró-rendszert is kap a székesegyház, amely a jelen­leginél jobb hallási viszonyo­kat biztosít a dóm minden részében. Egyik legérdekesebb feladatnak Ígérkezik a menyek restaurálása, amely­nek vezetésével most bízták meg Bicskei Karle János fes­tőművész-restaurátort. Előre­láthatólag öt-hat művész mű­ködik majd közre Székely Bertalan, Lotz Károly, Bam­berger Gusztáv, továbbá a két neves német festő: Andrea Kámlv és Beekerath Mór 1882 —1891. között készített alko- f.ó-rimk helyreállításán. 1965 —1966-bsn a fő és oldalhajók, 1967-ben pedig a négy kápol­na falfestményei 0pírjai- rne£. A freskókat sorra vizsgálják, a szennyeződéstől megtisztít­jak, a levált rétegeket rögzí­tik. A falfestmény hiányait, I STSS^kfiiSSSil Elfogytak a Duna-parti víkendtelkek? és színekkel egészítik ki. Vi-1 A Mohácsi városi Tanács gváznak azonban arra, hogy retus kizárólag azokon a fe­lületeken történjen, ahol pót­lásra van szükség. A restau­rálásnál figyelembe veszik Pécsnek, a modem ipari vá­rosnak a falképek szempont­jából ártalmas levegőszennye­zettségét. Ezért a képek kon­zerválásához olyan speciális anyagokat használnak majd, amelyek hosszú évtizedekre védelmet biztosítanak a káros gázok romboló hatása ellen. Szászvár festői környezeté­vel, ódon aknájával, kihűlt palahányóival az utóbbi évek­ben inkább a táj festő pikto­rok ecsetjére kfvánKozot; vol­na, mint a liászkutatók ter­veibe. Folyt, folyogalott ugyan a széntermelés, de olyan fo­kán a bányaművelésnek, ami jobban hasonlított a munká­ban megfáradt „öreg" meg­becsüléséhez, mint ahhoz a produktumhoz, amelyet joggal elvárnak még ma >s s vek hasonló korú. de még erh'l duzzadó bányavetvánokfól. És most, hogy hat év után ú„-ra meglátogattam, bi ior.y meglepődtem. Pedig ezúttal is ott állt a régi helyén, a töl­gyekkel, cserfákkal telitűzdelt hegyoldalban, s ugyanolyan feketén és porosán, mint öt­vennyolc szeptemberében. De ezúttal csodát művelt. Maga helyett a képmását ültette ki a szemközti domboldalra. Az­az nem is a képmását, ha­fest- < nem a tulajdon egyszülött fiát, aki korát meghazudtoló délcegséggel, de még haszon­talanul bámul bele a nagyvi­lágba. Azért, hogy kezdjen is valamit az erejével, széttárt, felforgatott mindent maga kö­rűi. Hatalmas földkráterek, vastraverzek, csörlők, ismeret­len rendeltetésű gépek min­denfelé, s ami a legkülönö­sebb. ember sehol a közelben. Aztán odafönt az új akna­torony tövében mégiscsak mozdult valami. Lassan ki­vált. elkülönült a sokfélesé­Mohács-szigeten közvetlenül a révátk%léstől délre eső árterü­leten üdülőtelkeket alakított ki. Ezt a Baranya megyei üzemék. vállalatok és ezek dől gozóinák igényei tették szük­ségessé. A telkeken azóta fel­épült a Mecseki Ércbánya Vállalat és a Mohácsi Selyem­szövőgyár üdülője mellett az első iker-üdülő is, melynek tulajdonosai dolgozó emberek. A Mohács városi Tanács vikendtelkeit üzemi és válla-! lati dolgozók vásárolták meg. ; Ezek között is legtöbben a 1 Mecseki Ércbánya Vállalat dől! gozói közül jutottak nagy­szerű üdülőhelyhez. A nagy 5 kereslet láttán a Mohácsi vá-; rosi Tanács végrehajtó bízott- 1 sága elhatározta: a tél foiya- < mán újabb vikendtelkak ki­alakításéiról gondoskodnak, j hogy az ez után jelentkező j igényeket is a legmesszebb- < menőkig kielégíthessék. Gyakorlatban természete­sen szó sincs efféléről, a két közlekedési objektumnak egészen más a rendeltetése és a ^fontossága, de tegnap­előtt délután mégis úgy éreztem, hogy a ferihegyi közállapotok még az isten­háta mögött kis Csajág ál­lomáshoz viszonyítva is bot­rányosak. legalábbis, ami az információi illeti. Külföldi vendéget vár­tunk október 1-én, csütörtö­kön délután a Berlin felől érkező 381. számú járattal. A gép percnyi pontossággal meg is érkezett. Amint ké­sőbb kiderült, fedélzetén uta zott Heinz Köhler kollégánk ia, akit azonban hiába vár­tunk » nagycsarnokban a vámvizsgáló és útlevélkeze­lő helyiségbe vezető kijárat­nál. Neve az utasok listáján sem szerepelt, az informá­ciós szolgálat hölgykoszorú­jának pedig a kisebb dolga is nagyobb volt annál, hogy többszöri kérésünkre utána­nézzen a dolognak. Hoszas könyörgés után mindössze annyit tettek, hogy közölték velünk a következő — pénte­ken 0,30 órakor érkező ber­lini különjárat időpontját. Közben persze egymásután érkeztek be a járatok, az ntaskijárónál este hétig egy­folytában népes csoportok várták a Szófiából, Kairó­ból, Kanadából érkezőket, de az egész légikikötőben nem akadt egyetlen egy hi­vatalos személy, aki ponto­san meg tudta volna mon­dani. milyen gép érkezett, milyen volt a pontos út­irány, senkisem tudta pon­tosan az utasok névsorát rendelkezésünkre bocsátani. Jellemző az információs szolgálat csődjére, hogy pél­dául a 17 órakor érkező In­terflug különrepülőgép in­dulási helyéül először Ber­lint, majd később a helyes­bítési felhívás nélkül Szó­fiát jelentették be az alig- alig érthető hangoshíradón.) Mivel arra semmiképpen sem volt mód, hogy a tran­zit helyiségbe menve szemé­lyesen meggyőződhessünk vendégünk érkezézéröl, s azt is megtagadták, hogy a han­gos híradó útján kerestes­sük meg, nem volt más vá­lasztásunk. minthogy meg­várjuk a teljes bizonytalan éjféli különjáratot. Szeren­csére, az este tíz óra után Csajág reláció szolgálatba lépő éjszakai portásnak eszébe jutott, hogy megkérdezze tőlünk, kire várunk, mert így fél perc alatt minden tisztá­zódott' Kiderült, hogy ber­lini vendégünk a jelzett időben és a jelzett iaratts! érkezett meg. azonban ő sem talált serkit. aki eligazí­totta volna az inf-rmá'lós központbeliek tőle is meg­tagadták a felvil'víosvtást és a segítséget, pedig nyilván­valóan tudhatták, hogy őt keressük. Mit tehetett"’ Ismerős és pénz nélkül a tranzit szál­lóban kért magának helyet jószerencséjére várva, ahon­nan fél tizenegykor „szaba­dítottuk” ki. Ennyi közöm­bösségét, felelőtlenséget Fe­rihegyen. az ország egyik legexponensebb külföldre né ző kapujában egy pillanatig sem szabad eltűrni. Előbb azért emlegettem a Csajág relációt, mert a legeldugod- tabb falusi megálló sze­mélyzetétől is joggal elvárja és meg is kapja az ember a szükséges információt. Sokkalta fontosabb ennek a nemzetközi légikikötőnek jó híre. hogysem néhány — munkája fontosságát és ko­molyságát talán felfogni sem tudó — beosztásához túl fiatal MALÉV-tiszt viselő miatt kockára tehessük. A repülőtér vezetőségének szu­verén joga, kiket alkalmaz, hogyan szervezi meg az ilyen helyen oly fontos in­formációs szolgálatot, de azt azért joggal elvárja minden ügyfél, hogy kérdéseire ud­varias és pontos — vagy legalábbis választ kapjon. Túl az ügy személyi vo­natkozásain, feltétlenül he­lyesnek tartanánk, hogy a vasúti pályaudvarokhoz ha­sonlóan a Ferihegyi repülő­tér csarnokában is kifüg­gesszék az induló és érkező repülőgépek listáját. így old­ják meg ezt Párizsban, Belg- rádban, sőt Moszkvában is. A repülés ma már tömeges méretűvé vált, semmi sem indokolja az effajta felesle­ges titkolózást. Az utasok Ferihegyen is joggal elvárják a gyors, pontos és udvarias infor­mációt. VASVÁRI FERENC gében is egyforma színű te­reptől és tempósan, határo­zottan, szemlátomást megcé­lozva a völgy tányérjában álló kocsinkat, felénk indult. — Mi járatban erre, mife­lénk — köszöntött ránk tíz lé­pésről' és Wagner István visz- szakérdezése is köszönőforma volt: — Hát mi csak kijöt­tünk volna, Henrik, de ma­guk? Hol az üzemvezető? — Komlón. — És a gépész? — Szadnapon. — Akkor hát potyára jöt­tünk. Ez inkább nekem szólt, mert a kísérőim kicsit az én kedvemért kocsiztak ki Szász­várra, hiszen Komlón ezer dolog várt rájuk. Én akartam látni az aknamélyítőket és persze Bayer Henriket meg a csapatát is, akikről azt hal­lottam. baj nélkül, baleset nélkül adták át az új akná­ból, ami átadható. Előbátortalankodtam hát az utolsó „szalmaszállal”. — Ha már nincs sem gé­pész, sem üzemvezető, hogyan láthatnám meg közelről a munkájukat? Mármint a ma­guk munkáját. — A munkánkat már bajo­san, de az eredményét szíve­sen — yjgMrtuit éa egyúttal mustráióan végignézett raj­tam. — Nem is kell átöltözni. Jöhet így, ahogy van, különb ez a bánya még a pécsi Pan- nonia-pincénél is. Azért, hogy mégse marad­jak teljesen „civil”, a fejem­be nyomott egy bányászsisa­kot és elindultunk az altáró felé. Miért szépítsem a dolgot. Ha ez a végtelennek tűnő alagút valamiben hasonlított a Pannonia-pincéhez. akkor is csak annyiban, hogy ott is, itt is. nappali fényben jár az ember. De bányaviszonylat­ban, táróviszonylatban, még­sem találtam túlzottnak a ha­sonlatot. Középen nyílegyenes sínpár, kétoldalt tágas, ké­nyelmes út, acélíves körbolto­zattal. s ami a legérdekesebb, ebben a különös „metróban" nem érzi az ember a távolsá­got. Pedig fél kilométernél is hosszabb az út az aknaKtirtő első szintjéig. Ott találkoztam Bayer Hen­rik csapatával, a „baráberek'’- kel, ahogy valamikor a bá­nyák hőskorában elnevezték az aknamélyítoket. Ott ért vé­get a mögöttük lerakott sín­pár is, ami néhány méter hí­ján hamarosan eléri a „vég­állomást”« fia» a beljrea a táró-szelvény már széles rako­dótérré alakult, s a helyét is kiművelték már a csilleren­dező vágányoknak. „Baráber”-nyelven szólva ők már a „készben” dolgozgat­nak. A kőmunkát. a beton­munkát, a boltozást a táró­ban is, az aknában is befe­jezték, s ez a sínfektetés, iga­zában csak ráadás-munka. „Semmiség”. Egy műszak alatt „mindössze” hat-hét kilomé­tert kell ki-begyalogolni a ki­felé földdel, befelé a sínnel, kaviccsal rakott csillékkel, s restellje magát az az akna- mélyítő, aki ezt is munkának tartja. Az aknamélyítés, a táróhaj­tás az igazi. Különösen az aknamélyítés. Bayer Henrik­kel átbújunk az aknaszáj na- Iánkja alatt, s amíg én (ér- iszonnyal küszködve, hideg­lelősen kapaszkodom meg a sötét mélységekbe futó vaslét­ra szárában, ő ott áll féllépés­nyire a pokol tornácától és kézilámpájával végigpásztázza a szekérfordulóra is bőségesen széles kürtő falait. — Na, körülbelül ott. annál a szakasznál kísértet1:.'» meg csapatunkat a balszerencse. A börtönünk kiakadt a karaöin- ból és már zuhant is lefelé, Szerencséi« fennakadt a fe­szítő aknában és így csak a fejpadokról lehulló vasak, fa­darabok ijesztettek meg ben­nünket^ S mindjárt le is kopogja a „fán”, hogy a szászvári Feke- akna hűséges maradt a nevé­hez, a névadóihoz, s nem utolsósorban az 6 csapatához. Arról azonban szerényen hall­gatott, hogy azért neki is, ne­kik is volt némi közük a bal­esetek megelőzésében. Nagy szó ez. Hiszen azt is tőle hal­lottam, hogy a mecseki szén­bányák területén szinte nincs olyan akna, amelyik ne sze­dett volna halálos áldozatot az aknamélyítők soraiból. A szászvári Béke-akna kivételé­vel. Igaz, nem értek még a vé­gére. A jövő hónap eleién új­ra felvonulnak az akna V— VI. szintjének kiképzésére, ami annyit jelent, hogy újabb 110 métert mélyítenek a meg­lévő 507 méter alá. És 1968- ban — alig nyolc évv-1 az első „kapavágás” után -- már a mecseki szénbányák egyik legifjabb és legkorszerűbb ak­nája ontja majd az! a kát- ránvcsillogású drága szenet amihez Bayer Henrik csapata nyitotta meg az utat. ök csak két évet öreged­nek addig, de a bánva » né­hány évve! ezelőtt mée ''.ma- díjra készülődő bánya záz évet fiatalodik vissza. P. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom