Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-20 / 221. szám

10 ftlAPLÖ 1964. SZEPTEMBER 20. LEANYVÁSÁR A PÉCSVÁRADI VAR mel­lett kanyarodik el az ország­út a református templom fe­lé. A templommal szemben áll Hosszúmáté Józseféit há­za. A család a Lukács-napi bú­csúra készül. A 20 éves Jós­ka fiú is fényesebbre keféli a csizmáját, mint más ünne­peken szokta. Nem a búcsú miatt leheji, dörzsöli a feke­te bőrt.. — Na, ez se a Szűz Mária képét akarja meglátni a csiz­mája tükrében — mondja az édesapja, miközben a felesé­gére kacsint. Jóska elengedi füle mellett a szót, mit is válaszolna — ■úgy tetszik, igaza lehet az ap­jának. Igaza is, mert nem a búcsúra, hanem a leányvásár­ra készülődik. Hagyomány az, hogy a pécsváradi búcsú nap­jai nem is annyira az égieké, hanem inkább a földieké, Dí­szes, tarka népviseletbe öltö­zött lányok „mustrája” a vá­sártéren. Híre van ennek. Nemcsak a környező falvak­ból, hanem öcsény, Decs, Sár- pilis fiatal lányai is erre felé veszik útjukat. Azok, akik el­adósorban vannak. A fiatal Hosszúmáté még- egyszer oda áll a tükör elé, aztán akkurátusán megrántja fekete kalapjának a szélét, és becsukja maga mögött a kerti ajtót Nem messze a házuktól egy kékszemű lány is készülődik. Sárpilisről jött — rokonai lak­nak Pécsváradon —, náluk tölt három napot vendégség­ben, amíg a búcsú tart. Még magának sem vallja be, nem is merné, hogy nem a búcsú miatt utazott ide. Hiszen még alig 17 éves. Hallott valamit, az idősebb lányok meg az asszonyok is beszélték a fa­lujában, hogy Pécsváradon a afosxkács” beköti a lányok fe­----De nem, ő igazán még c sak nem is gondol ilyesmi­re... Szép a népviselet Sárpi­lisen is a legszebb ruháját hozta magával. A sok alsó- szoknya fölébe halványpiros gs égkék mintákkal tarkított sárga selyérrtszoknyát húz Telve csipkével a blúza — fe­kete haját tűzpiros fejkendő­vel köti le. A szomszédos há­zaknál is akad néhány hozzá hasonló korú lány, azokkal be­szélte meg: együtt mennek a búcsúba. Karonfogják egymást és indulnak a vásártér felé. Billeg a sók szoknya a lányo­kon, húzza a legények pillan­tását ... TARKA SOKASÁG a vá­sártéren. A teret országút vágja ketté. Az út egyik olda­lán sátrak, hangos szóval kí­nálják árúikat a kereskedők: csizmát, kabátot, lószerszámot. A mézeskalácsosnál „tükrös huszárt” is lehet kapni, piros cukorból a nadrágja. Az út másik oldalán a gesztenyesü- tők sora. Száz holdon terem itt a szelíd gesztenye a Zen­gő aljában. A sült gesztenye illata beteríti az egész vásár­teret. Hangol a zenekar, s amikor a klarinétos megcifrázza a dallamot — már szinte semmi sem hiányzik a jó hangulat­hoz. Áll a vásár. A Jóska gyereket azonban nem érdekli sem a lószerszám, sem a süligesztenye. Másra vár ő. A korzózásra. Arra, amikor a teret ketté szelő or­szágúton a lányok összefogódz- va sétálni kezdenek. Amikor megkezdődhet a „gusztálás”, a fiatalok számára a búcsú legizgalmasabb órái, az úgy- ne\ ezett leányvásár. Délre ennek is eljön az ide­je, telve az országút sétáló lányokkal. De mind . több fia­talember is lépked már a nyo­mukba. Ott porosodik a csiz-i irttja Jóskának is. Amióta; megpillantotta azt a kéksze-; mű lányt, őutána kanyarodik már tizedszer is. A lány is észreveszi a hivatian kísérőt, hátra-hátra tekint, „na, nézdd csak, milyen kitartó ez a le­gény” — szorítja meg barát­nője karját, aztán jót kacag­nak hozzá. Este bált hirdetnek a Jäger- kocsmában. Tükörfényes me­gint Jóska csizmája. A tűzpi­ros fejkendőt keresi ... már „jön’’ is... elpirul a lány, amikor pillantásuk találkozik. s Árpilisen lakodalom volt, másnap Pécsváradra rán- dul át a násznép — Hosszú- mátóéknál folytatják az öröm­napot. — — Ennek már éppen 50 esz­tendeje — mondja a hajdani kékszemű lány, Hosszúmáté néni, aztán besiet a szobába, és csipkekendőbe csomagolt ruhákat hoz ki. Kibontja, ott van a sárga szoknya is... ELJÁRT AZ IDŐ a fényes csizmájú legény fölött is. Jós­kából Jóska bácsi lett — 71 éves. Az asztalnál ül, nagyot kanyarít a fehér kenyérből a reggeli mellé, csak néha-néha veti felénk a fejét, miről is beszélgetünk? Beteg. Mint mondja, mindenféle nyavalya kínozza, járni is már csak alig-alig tud. i— Mindig csak porol az asz- szony, mindig csak pöröl — mondja az idősek zsörtölődő hangján. De azért emlékszik még a vásárra, a leányvásár­ra. — Emlékszem bizony:.. Alig voltam az asszonnyal, be kel­lett vonulnom. — 43 hónapig katonáskodtam. — Ha még egyszer fiatal­ember lehetne Jóska bácsi, kifényesítené-e a csizmáját a pécsváradi leányvásárra? Felemeli a fejét, rám néz, most látom először elmoso­lyodni. — Ki én, ki bizony — mondja, aztán erőt vesz rajta a köhögés. — És Hosszúmáté néni eljön­ne-e Sárpilisről? — El én, miért ne jönnék?! Abban a házban hangzanak ezek a szavak, ahová fél év­századdal ezelőtt vitte fiatal asszonyát Hosszúmáté József. Itt laknak most is — megérve immár az aranylakodalmat. Még most is emlékeznek a vendégek lakodalmi nótájára: Pécsváradi faluvégen lakik egy menyecske, Gyöngyvirágos ablakához járok minden este, Csipkefüggöny az ablakán, félre van az hajtva, Arra jár egy barna legény, bekacsingat rajta. Fényképeket is tesznek elém — lányuk esküvőjéről készülteket. Közben megérke­zik a veje is. Hallja, miről beszélgetünk. — így nősültem én is — mondja nevetve. — Elmesé­ld, hogy ezelőtt 11 évvel ő is muzsikált a pécsváradi vásá­ron. A zene szünetében ' vé­gigsétált az országúton, néze­gette a sok lányt... Mondják, hogy nemcsak ők kerültek össze a leányvásá­ron, hanem jöttek erre a nap­ra legények is. így maradt itt Bóna István Decsről, Ma­gyar János pedig váraljai leányt talált a „vásáron” ... EGY HIVATALOS írást ol­vasok. „A Pécsváradi Községi Tanács VB-a azzal a kére­lemmel fordul a megyei ta­nácshoz, hogy az 1964. évi ok­tóber 26-ára kitűzött vásárt helyezzék át október 19. nap­jára, mert erre a napra esik a község hagyományos leány­vására, ahova más megyéből is sok vendég érkezik.” A me­gyei tanács a kérelemmel egyetért. S ki tudja, mennyi „Jóska” lel párjára ezen a mézillatú őszi napon... Garay Ferenc Személyi igazolvány-csere A Pécsi Városi és Járási Rend­őrkapitányság felhívja Pécs vá­ros lakósainak figyelmét, hogy aki az 1964-ben lejáró személyi igazolványát még nem cserélte ki, a cseréhez szükséges kellé­kekkel (zöld bejelentő lap, 10 fo* rintos okmánybélyeg, kettő fe- hérsarkos fénykép, régi szemé­lyi igazolvány) a család bármely nagykorú tagja az alábbi helyen és időben adja le a sorbanállás elkerülése végett. Szeptember 21-én (hétfőn) dél­után 2—5 óra között az újmecsek- aljai Ságvári kultúrházban. Szeptember 22—26-ig (kedd— szombat) délelőtt 9—13 között a Pécsi Városi és Járási Rendőrka­pitányság bejelentő hivatalában. Az okmányok leadásával kö­zölni fogják a kész személyi iga­zolvány átvételének idejét. Aa átvételt személyesen kell es-zkö- zölni, és azt a lakónyilvántartó* könyv vezetőjénél be kell mutat­ni. „ Mádéfalvától a Dunántúlig“ „Mádéfalvától a Dunán­túlig” címmel Földi István, a dombóvári Gőgös Ignác gim­názium igazgatóhelyettese, tíz évi szorgalmas gyűjtő munka után, megírta a Bukovinából Baranya, Bács és Tolna me­gyékbe települt székelyek tör­ténetét. A háromszázhatvan gépelt oldal terjedelmű mun­ka tulajdonképpen a széke­lyek lakta harmincnyolc du­nántúli és Duna—Tisza közi község monográfiája. Közlemények Szabás-varrás tanfolyam indul kezdők részére szeptember 21-én, hétfőn délután 5 órakor Pécs vá­ros Művelődési Házában (Déryné vl 15.) Tanít: Cser Ferencnó. A tanfolyam háromhónapos, tandíj összesen 60 forint; Beiratkozás a helyszínen. * Felvétel a társastáncklubba ma délelőtt 10 órakor Pécs város Mű­velődési Házában (Déryné u. 18.). Jelentkezhet minden jól táncoló, tánckedvelő fiatal, aki e téren képezni kívánja magát. HALÁLOZÁS Fájdalommal tudatjuk mind­azokkal, akik ismerték és szeret­ték, hogy ÖZV. BERNAUER JÖ- ZSEFNÉ 78 éves korában elhunyt. Temetése szeptember 21-én, hétfőn 2 órakor lesz a pécsi köztemető­ben. A gyászoló Balázs család. Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesanya, anyós, nagy­anya, dédanya és kedves rokon, ÖZV. TRAPP ADAMNE elhunyt. Temetése szeptember 21-én, hét­főn 4 órakor lesz a pécsbányai temetőben. A gyászoló család. a bolti Állami egészség­ügyi GYERMEKOTTHON igaz­gató főorvosa pályázatot hirdet 1964. október 1-i belépéssel E 408 kulcsszámú vezetőkönyvelől i. ál­lásra. Az állás elnyeréséhez kö­zépiskolai érettségi és KALASZ- képesítés szükséges. Illetmény kulcsszám szerint. Előnyben ré­szesülnek azok a pályázók, akik egészségügyi intézeti gyakorlattal rendelkeznek. Szükség esetén egy garzon szoba elfoglalható. Üj ke­letű erkölcsi bizonyítvánnyal, részletes önéletrajzzal és egyéb kellő okmányokkal felszerelt pá­lyázati kérelmet 1964. szeptember 26-ig az intézet címére kell be­nyújtani. MtfovrI színház IíMfáj) VASÁRNAP Barcs! Vasszerkezet! Üzemünkbe azonnali belépéssel felveszünk Jelentkezés az ÉM Épí­tőgépjavító és Gépgyár­tó Vállalat 7. sz. Gyárá­nak főmérnökénél, PÉCS, VASÚT UTCA 2. SZ. A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1964. szeptember 20-i, vasárnapi műsora a 223,8 m középhullámon 17,30: Szerb-horvát nyelvű műsor. Mai zenés műsorunkat össze­állították a hallgatók. 18,00: Német nyelvű műsor. Kivánsághangverseny. 18,30: Magyar nyelvű műsor. Magyar nóta-est. 18,55: A pécsi Séta-tér költészete. — Szerkesztette Pusztai József. 19,20: Szórakoztató zene. 19,50: Sporthírek, műsorismertetés. 20,00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Tájszínház: Szöktetés a szeráj- ból (este 8 órakor), Barcs. MOZI: Rövidítések: szv. =* szélesvásznú szí. = színes. Paxk: Pinocchio (10). A betörő <szv. szí. 4, negyed 7, fél 9). Petőfi: Ügyefogyott Romeo (10). Élők és holtak I—H. (szv. fél 4, fél 8, dupla hely árral). Kossuth: Földről jött ember (10). Adám két bordája (fél 5, fél 7, fél 9). Fekete Gyémánt: Bírósági ügy (10). Szigorúan titkos (szv. 5, 7). Építők: Fantasztikus utazás (10). Már nem olyan időket élünk (5, 7). Mecsekalja: Köszönöm doktor bácsi (10). Férjhez menni tilos (5, 7). Pécsszabolcs: Kopaszok bandája (10). Hol a tábornok (3, 5, 7). Vasas II.: Itt a helyem (5, 7). Isten kút: Sodrásban (7). Mohács: Elmentem a nap után (10). özvegy menyasszonyok (szv. 4, 6. 8). Szigetvár: A sárga cipő törté­nete (10). Forrongó város (szv. 4, 6, 8). Siklós: Csillagközi testvérek (10). A törvény balkeze (szv. 5, 7). Sellye: Az éjszaka (szv. 5, 8. Csak 18 éven felülieknek!) Harkány: A hazudós Billy (szv. 5, 7). Bér emend: Farkasok közt véd­telen (szv. 6, 8). Bóly: Nyolc és fél (szv. 6, 8). Csak 18 éven felülieknek! Mágocs: A kandúr és a sisak (szv. fél 5, fél 7). Pécsváradi Elcserélt randevú (10). önfeláldozás (szv. 6, 8). Meszes: Hátha mégis szerelem (szv. 5, 7). Bőrgyári Művelődési Otthon: Az arénában (fél 5). HÉTFŐ A MAGYAR RÁDIÓ 1 PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1 1964. szeptember 21-i, hétfői műsora a 223,8 m középhullámon 17,30: Szerb-horvát nyelvű műsor. Úton Baranyában. — összeállí­tás. A tartalomból: A nyár utol­só napja. Vers. — Október vé­géig befejezik a vetést. Tudósí­tás. — Mikrofonnal a szabadtéri színpadon. — Ha megvalósulnak a tervek. Interjú. — Baranyai népdalcsokor. 18,00: Német nyelvű műsor. Heti komentárunk. Johann Strauss melódiáiból. Vidám történet. Frissen . .. 18,30: Magyar nyelvű műsor. Mecseki visszhang. — Zenés ösz- szeállítás. A tartalomból: Itt az ősz. — Rádiómontázs. 1. Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bús őszi szél. 2. Csillagászat és me­teorológia. 3. Szellőzzön a boros hordó. 4. Pillanatkép az élés­kamrából. 5. Mecseki táj. — Pé­csi világjárók. Dr. Horváth A. Olivér a botanikus világkong­resszuson. — Munkatársaink be­számolója a Baranya megyei Tanács üléséről. — Fiatalok fó­rumán. Szigetvári Konzervgyár. — A happy-and kérdése. — Sporthíradó. — Notesz. 20,00: Műsorzárás. MOZI: Park: A betörő (szv. szi. 4, ne­gyed 7, fél 9). Petőfi: A betörő (szv. szi. fél 5, háromnegyed 7, 9). Kossuth: Élők és holtak 1—n. (szv. fél 4, fél 8, dupla helyár). Kossuth Híradó: Magyar híradó, Mázsák helyett egészség. A folyón, A különös hangjegy, A rét szel­leme. Előadások 11 órától 3 óráig folytatólagosan. Fekete Gyémánt: Nyolc és fél (szv. 6). Csak 18 éven felülieknek! Pécsszabolcs: özvegy menyasz- szonyok (szv. 5, 7). Vasas n.: Miért rosszak a ma­gyar filmek? (szv. 7). Ságvári: Kétszer kettő néha öt (szi. fél 6, fél 8). Harkány: A hazudós Billy (szv. 7). Rendeléskor kell a fuvardíjat fizetni A 12. SZ. Autóközlekedési Vál­lalat értesíti a magánfuvaroztato közönséget, hogy október 1-től a tehergépkocsi megrendeléssel egy­idejűleg előlegként a várható fu­varköltséget is be kell fizetni. A befizetett előlegről szabályszerű nyugtát szolgáltatnak ki, melye, gondosan meg kell őrizni és a fu varozásra jelentkező gépkocsive­zetőnek átadni. A fuvar befeje­zése, a menetlevél leigazolása és a gépkocsi elbocsátása után a fi­zetendő fuvarköltséget a vállalat bevétel-elszámolási csoportján ki­számítják, éppen ezért a gépko­csivezetők fuvarköltség beszedé­sével és fuvarlevél kiszolgáltatá­sával (átadásával) nem foglalkoz­nak. A befizetett előleg és a tény leges teljesítmény alapján számí­tott fuvarköltség között mutatko­Napnyugta óta cserkészünk az abaligeti erdőkben, és nem akadt puskavégre va­ló. A két vadász azért nem csügged. Amikor a vadföld szélére érünik, megálljt in­tenek és mozdulatlanul fü­lelnek. Bagoly huhog a távolban, tücsök- és tíncérkói-us szól, meg-megrezzennek a fale­velek, de a holdfényes tisz­táson semmi mozgás. A két vadász még figyel, aztán Mester József meg­szólal: — Karcsi! Én felhajtom a vadakat. Hadi terve: az erdő szélé­hez megy, a fák és bokroik védelme alatt megkerüli a tisztást, majd a vadföld kö­zepén megindul felénk. A felzavart vadait csak arra menekülhetnek, amerre mi vagyunk. Brauner Károly csak egy 'ellenvetést tesz: — És mi történik, ha a vad szimatot kap? Felőlük fúj a szél! — Menekülés közben nem lesz ideje szaglászni! — legyint a másik, aki tíz éve vadász, és több mint har­minc szarvasagancs függ a lakásában. A vita el van döntve: Mester József, a Pécsi Kokszmű kemence­munkása óvatos, gázló lé­pésekkel megindul az erdő széle felé. Egyedül maradok Brau­ner Károllyal, aki a pécs- újhegyi üzemben dolgozik. Régi vadászszokás szerint széles övét hord a derekán 7ő('i imdús Köli, (Uidás nák ! töltónytáskával, bőrtokba zárt éles vadászkéssel és kisbabával. Az utóbbit az elejtett vadak feldarabolá­sára használja. A késnek meg baltának szarvasag- gáncs nyele van. Két éve járja az erdőt Ez igen rövid idő abban a vadásztársaságban, amely­nek Lendvai Ferenc me­gyei fővadász az elnöke, ö is itt van az erdőben: né­hány kilométerre lehet tő­lünk, valamelyik szarvasle­sen. Brauner a kezembe nyomja kézi távcsövét: — Állítsa be a szeméhez! Belenézek: minden elmo­sódik a sejtelmes világítás­ban. Végül magára a hold­ra irányítom, s addig csa­vargatom, míg óriási fél­gömbbé nem dagad, s haj­szálpontosan kirajzolódnak felületén a „tengerek”. — Beállította? Akkor nézze meg a puskáét is! — Kitűnő! — mondom a vadásznak, amikor a látó­kört négyfelé osztó koordi­nátarendszert megpillan­tom. — Szinte magába gyűjti a fényt! — Ügy van! Látja, táv­csöves puskával még fél­holdnál is lehet célozni, A kézi távcsövet magam­nál tarthatom, aztán oda­adja a zseblámpáját is. Ha vaddisznó jön, a szemébe kell világítanom. — És ha nem találjuk el a vaddisznót? — kérdem, arra gondolva, hogy meny­nyit hallottam a megsebzett vadkanokról. — Fél? — Ez még nem félelem. — A vaddisznó a leggyá­vább. Csak akkor támad, ha elállják az útját és nem tud menekülni. Különben óvatosabb még a szarvasnál is. Az enyhe szél kukorica- levelek susogását hozza ide a vadföidrőL Kellemes fe- nyerszénaillat érzik a leve­gőben. Szintén a vadföld­ről jön: egész boglyák van­nak belőle. Van ott még csicsóka és csalamádé is. Mind a vadaknak vetette a vadásztársaság. Az órámra pillantok: csaknem harminc perce már, hogy Mester József el­ment. Feszülten fülelünk mind a ketten. De hiába: semmi gyanús nesz. Csak egy traktor dohog valahol a távoli szántóföldeken. Brauner a nyakában ló­gó bőgőkürttel játszadozik. Barnaszínű, közönséges cső, melyből egy kisebb csövet lehet kihúzni, akárcsak a régi távcsövekből. Ha a hozzáértő belefúj, olyan hangot ad, mintha szarvas bőgne. Ennek Brauner a nagymestere. Mielőtt ide, a vadföldre jöttünk, vagy másfél órát töltöttünk az egyik magaslesen. Számta­lanszor belefújt a kürtbe, s oly élethűen, annyiféle­képpen cifrázta, hogy sok­éves vadász sem tudta vol­na megkülönböztetni az eredetitől. Ám hiába, nem válaszolt a műbőgésre sem­mi sem. — Nincs jó időnk ma — sóhajtja Brauner az égre nézve, ahol békésen szik­ráznak a csillagok. — Az lenne jó, ha csöpörögne! Akkor bátrabb és magabiz­tosabb a szarvas. Akkor nem egy, hanem egész csor­da válaszol! Ismét az órámra nézek: lassan már hatvan perce ácsorgunk ezen a helyen. Zsibbadni kezd a lábam. Hiába váltogatom, fáradt vagyak. Eszembe jut a va­dászház, ahonnan elindul­tunk. Ott áll az erdőszélen, Abaliget felett, még a tó egyik csücske is odalátszik. Micsoda kényelmes hely! Éppen olyasmivel van tele­zsúfolva, ami nekünk most hiányzik. Van ott prices, ahol aludni lehet, egész kanna víz, csülökpörkölt, amelyet Brauner elindulá­sunk előtt főzött meg, sőt még hideg sör is akad a ciszternában. — A távcsövet! Nézzen csak oda a távcsővel! — mondja a vadász hirtelen. A megadott irányba pil­ző többletet a fuvarlevéllel együti postai úton, minden külön értesí­tés nélkül visszafizetik, illet vt visszaküldik, a mutatkozó hiány pedig a fuvarlevélhez csatolt át­utalási postautalványon 24 órán belül a vállalat egyszámlájára be­fizetendő. Október 1-től Pécsett általános fuvarmegrendelés a Kossuth téri, tüzelőfuvarozásra vonatkozó meg­rendelés pedig a Jászai és Kos­suth utcai fuvarvállaló Irodában történhet. Komlón, Pécsváradon. Sásdon, Mohácson, Siklósom Sellyén és Szigetváron a megren­delés elfogadásának helye válto­zatlan. Előzékeny, gyors és pontos ki­szolgálással éjjel-nappal és mun kaszüneti napokon Is a vállalat a fuvaroztatók rendelkezésére áll. lantok. Hóri horgas, ösztö- vér emberalak tart felénk az erdő széle felől. Kétség­telenül Mester József lesz. Talán ötven méterre lehet tőlünk. Szememhez emelem a távcsövet. — Igen, Mester József — morfondírozok magam­ban, bár kissé furcsának látszik a járása. Tréfál­ni akar velünk7 Miért jön olyan hajlottan? — Világítson! Világítson! — sürget a szomszédom. A zseblámpához kapok. A sötét árny hirtelen meg­torpan. Nagy dobbanás és kirajzolódik egy szarvas gyönyörű teste. Ügy meg­ijed, olyan hirtelen fordul, hogy egy villanásnyi időre a földre ÜL Aztán kecses úszómozgássai pillanatok alatt eltűnik. — Miért nem lőtt? — kérdem elfúlva a vadásztól. — Azt hittem, a Mester Jóska! — Most, amikor látta, hogy nem az! — És ha fejlődőképes bi­ka volt? — A kürt! A kürt! — mondom izgatottan. Braunemek már a szájá­nál van. Belefúj, fújja, fúj­ja, olyan gyönyörűen, hogy talán még Hunor és Ma- gor szarvasát is idecsalogat­ná. csak éppen a miénket nem hozza vissza. Magyar László

Next

/
Oldalképek
Tartalom