Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-16 / 217. szám

4

NAPLÓ

1ÍHJ4. SZEPTEMBER M. I

Nagygyűlés a Sportcsarnokban

(Folytatás az 1. oldalról)

gyakorlati megvalósításának útján jár, nagymértékben megkönnyíti kapcsolataink további sokrétű fejlesztését.

Felelős államférfiaink az elmúlt időszakban többször találkoztak, tömegszervezeteink küldöttségeket cseréltek. E tanácskozások folyamán őszinte eszmecsere bontakozott ki jugoszláv elvtársainkkal.

Kölcsönösen meggyőződhettünk arról, hogy egyetértés van közöttünk korunk olyan alapvető kérdéseiben, mint a béke védelme, a békés egymás mellett élés politikája, az általános és teljes leszerelésért folyó harc, a vitás kérdések tárgyalások útján történő megoldása, a gyarmati rendszer felszámolása.

Az elmúlt esztendőkben eredményesen fejlődött a két ország gazdasági együttműködése. Magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési, bizottság alakult, amely sikeresen tárja fel a közös munka kiaknázására váró lehetőségeit. Az idei kereskedelmi megál- laoodások az árucsereforgalom 29 százalékos növekedését irányozzák elő a tavalyihoz képest. Ez sem jelent azonban végső határt, s arra kell törekednünk, hogy árucsereforgalmunkat a hosszúlejáratú megállapodások és konkrét ko- onerációs egyezmények tartós alapjára helyezzük.

Ha reálisan értékeljük a nemzetközi helyzetet, megál- lem'thatjuk, hogy az utóbbi időben a békés együttélés aktív politikájával bizonyos mértékig sikerült enyhíteni a nemzetközi feszültséget. Nem végeznek atomfegyver- kísérleteket a víz alatt, a légkörben és a magas légkörben, nem nő a háborús célú hasadó anyagok gyártása. A nemzetközi feszültség enyhülésének ezek a jelei azonban csupán kezdeti szakaszt jelentenek a nyitott kérdések rendezésében. A béke erőinek tehát továbbra is hírtximális erőfeszítést kell termiök a háború nélküli világ megteremtéséért.

A nemzetközi élet legutóbbi eseményei különösen időszerűvé tették ezt a megállapítást. A világ különböző részem a békére nézve igen veszélyes akciók történtek és tortmmek. Az Egyesült Államok az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszteri értekezletén újabb ellenséges intézkedéseket erőszakolt ki Kuba ellen. Pár héttel ezelőtt az imperialisták agressziót követtek el a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen, hogy kiteriesz- szék a vietnami nép ellen évek óta sikertelenül folyó hadjáratukat, ami szerves része a szocialista országok és a délkelet-ázsiai békeszerető nőnek ellen szőtt katonai és felforgató terveknek.

F.z az erőfitogtatás a nemzett függetlenségért és szabadsávért küzdő nének megfélemlítésére, a felszabadító mozgalmak elfojtására irányul.

A 7, emberisé" határozottan és egyértelműen el'téli az imperialisták legutóbbi agresszív cselekedeteit. Magyarország ' — a Szöviet- >t-"'óhoz és a többi szociális*» országhoz hasonlóan — szolidaritást vállal minden néppel és országgal, amely a szabad fejlődéshez való j*-"át védelmezi az imperialistákkal szemben. A Szovjetunió. a szocialista orazáeok politikai és ka topni és az Imperializmus ella*1 küzdő népek frontig iézanltóia" hat az imne- r5g,:-*a politikusokra és katonákra.

Kedves Elvtársak! Elvtársak!

A kommunista mozgalom napjainkban a világ társadalmi megújhodásának hatalmas mozgató erejévé vált, igazi világmozgalommá fejlődőt*. A nemzetközi munkás- osztálv legnagyobb történelmi vívmánya a szocialista világ- rendszer létrehozása. Ez a rendszer valósítja meg a dolgozók évszázados álmát, a jwíltíkal; gazdasági, ♦társadalmi, nemzeti, faji és minden egyéb elnyomás megszüntetését.

A nemzetközi kommunista , mozgalom sikerei elvitatha- ' tatlanok. Ugyanakkor a marxisták—leninisták, akik mindig reálisan szemlélik a világeseményeket, jól látják a jelenleg fennálló nehézségeket is. Ezek között különleges helyük van az utóbbi időben támadt komoly nézeteltérések nek, amelyek a Kínai Kommunista Párt vezetői által végzett szakadár tevékenység következményei. Ez az egységbontó tevékenység nagy kárt okoz a nemzetközi kommunista mozgalomnak.

Nem kétséges, hogy a kommunista mozgalomban támadt nézeteltéréseket, nehézségeket le fogjuk küzdeni, s ebből a harcból a

kommunista mozgalom mint l eddig mindig — még erősebben és szilárdabban kerül ki.

Kedves Elvtársak!

Tito elvtársnak és munkatársainak magyarországi látogatása fontos állomás népeink, pártjaink és kormányaink kap csolatainak fejlődésében, tükrözi az általunk aláírt közös közlemény is. Újból bebizonyosodott egyetértésünk a lényeges nemzetközi kérdésekben és ez lehetővé teszi, hogy még gyümölcsözőbben munkál kodjunk együtt a békéért, a pépek barátságáért, a vitás nemzetközi kérdések megoldásáért, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásáért.

Elvtársak! Reméljük, hogy jugoszláv barátaink elégedettek magyarországi látogatásuk ] rofonhoz.

eredményeivel. Mi a magunk részéről úgy érezzük, hogy jugoszláv barátaink látogatása, dolgozóinkkal való találkozása, tárgyalásaink jelentősen hozzá járulnak a két szocializmust építő ország, pártjaink, kormányaink együttműködésének, népeink barátságának erősítéséhez.

Éljen a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népeinek barátsága, együttműködése! (Nagy taps.)

Éljen a szocializmus és a világbéke! (Nagy taps.)

Magyar és jugoszláv államférfiak kitüntetése

Kedden délután a Parlamentben az Elnöki Tanács tanácstermében Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke magas kitüntetéseket nyújtott át Tito elnöknek és két közvetlen munkatársának.

Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára ismertette az Elnöki Tanács határozatát amely szerint az Elnöki Tanács

Joszip Broz Titónak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Ju- I goszláv Kommunisták Szövet. , . ,! sége főtitkárának, a fasizmus

Kadar János nagy tetszéssel e„eni harc hösének a társa_

fogadott beszéde után az egybegyűltek nagy tapsa közben Joszip Broz Tito lépett a mikJossip Bros Tito elvtárs besséde

Joszip Broz Tito bevezetőben

köszönetét fejezte ki a meleg vendégszeretetért, amellyel látogatásuk egész ideje alatt körülvették. Történelmi visszapillantást vetve szólott a két nép kapcsolatairól, majd így folytatta:

Elvtársak és Elvtársnők!

A háború óta negyedszer vagyok Budapesten. Benyomásaimról szólva elmondhatom örömet okoz, hogy nagy eredmények születtek, fővárosuk nagyot fejlődött. Meggyőződhettünk, hogy a Magyar Nép- köztársaság ma erős, fejlett ipari ország, olyan gazdasági alapokkal, amelyek biztosítják a még gyorsabb, a még sokoldalúbb fejlődést és lehetővé teszik, hogy a nép jobban és boldogabban éljen.

Munkásosztályuknak .országuk dolgozóinak a háború utáni fejlődés sajátos gondjai közepette is volt erejük ahhoz, hogy legyőzzék a nehézségeket, megalapozzák a forradalmi távlatokat, a szocializmus igazi és humanista eszméibe vetett forradalmi hitet. Az ország munkásosztályának ebben a bonyolult harcában és nagy erőfeszítéseiben kiemelkedő szerepet játszottak a Magyar Szocialista Munkáspárt és a jelenlegi magyar kormány vezetői Kádár János elvtárs és munkatársai.

Ennek köszönhető, hogy

a szocialista Magyarország ma egyre jelentősebb szerep re tesz szert a nemzetközi életben, s az európai, valamint a világbéke jelentős tényezőjévé vált. Ma jelentős tényező Magyarország a nemzetközi munkásmozgalomban is. A magyar népnek, a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a magyar kormánynak ezeket az eredményeit mi őszintén becsüljük és melegen üdvözöljük.

Kedves Barátaink önök, mint szomszédaink ismerik azokat az eredményeket, amelyeket Jugoszlávia népei országunk szocialista építésében eddig elértek. A legjelentősebb vívmány szocialista fejlődésünkben kétségtelenül dolgozóink és egész társadalmunk átalakulása. Ki kell emelnem annak a jelentőségét, hogy dolgozóink nemcsak jó szakmunkások, hanem arra is képesek, hogy részt vegyenek a gazdasági és társadalmi élet irányításában. Jugoszlávia min den dolgozójának munkásosztályunknak alkotó kezdeményezése hozzájárult ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi fejlődésünkben valóban jelentős sikereket értünk el. Meggyőződésem: ha tovább fejlesztjük dolgozóink jogait, hogy az összes lényeges kérdésben döntsenek — nemcsak a termelés, hanem az egész társadalmi élet területén — ugyanúgy mint eddig, a jövőben is eredményesen leküz- dünk minden nehézséget és még gyorsabb, sokoldalúbb fejlődést érünk el.

Szocialista társadalmi átalakulásunk folyamata felöleli mezőgazdaságunkat is. Állandóan növekszik a szocialista tulajdonban lévő mezőgazda- sági terület s egyre több egyéni gazdálkodó működik együtt a szocialista Mezőgazdasági

na gyüzemekkel és szövetkezeteikkel.

Különösen az utóbbi tíz évben sikerült jelentős eredményeiket elérnünk az ipar fejlesztésében. évente átlagosan 10 százalékkal növekedett a termelés.

Az iparosítás jóvoltából Jugoszlávia megháromszorozta külkereskedelmi árucserefor galmát, amelynek összetétele is megváltozott. Ma országunk egyre több készterméket exportál. Ezzel egyidejűleg megteremtettük Jugoszlávia és sok más ország termékeny gazdasági együttműködésének alapját.

A nemzetközi kapcsolatok bővítését nagyban elősegítette, hogy vállalataink Afrikában, Ázsiában és Latin-Ame- rikában eredményesen vesznek részt olyan nagyobb beruházásokban, mint kikötők, hidak és gyárak építése.

Elvtársak és Elvtársnők!

A szocialista Jugoszlávia mindig következetesen harcolt az egyenjogúságon, a más országok függetlenségének, a belügyekbe való be nem avatkozás elvének, a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartásán alapuló együttműködésért. Harcolt a népek azon jogáért, hogy szabadon válasszák meg társadalmi rendjüket.

Az el nem kötelezettség politikája a háború utáni nem zetközi kapcsolatokban nemcsak kívülálló passzív, hanem cselekvő erőként jelentkezett és hatott a nemzetközi kapcsolatok békés megoldásában, s az egymás mellett élés elvének érvényesítése sokban hozzájárul a világ békeszerető erőinek növekedéséhez, a népek felszabadításához, a társadalmi haladás ügyéhez.

A mi véleményünk szerint az együttélés a béke megőrzését és olyan konkrét politikát jelent, mely az általános és teljes leszereléssel, a nemzetek és népek közötti egyenjogú kapcsolatok létrehozásával, a fejlődő országok haladásának meggyorsításával, a nemzetközi kapcsolatok további demokratizálásával, a népek közötti bizalom helyre- állításával és a kölcsönös érdekek alapján való közeledéssel valósul meg.

Az együttélés nem jelenti a nemzetközi munkásmozgalomban és a társadalmi fejlődésben a forradalmi harc befagyasztását, amint azt egyesek nekünk felróni igyekeznek. A nemzetközi kommunista és munkás- mozgalomban mindinkább tért hódít az a felismerés, hogy a békeharc a szocializmusért vívott küzdelem része és minden olyan igyekezet, amely elválasztásukra törekszik, súlyos kárt okoz a békének és a szocializmusnak.

Valójában ez a lényeg a nemzetközi munkásmozgalomban folytatott szakadárpoliti- kában, s a Kínai Népköztársaság mai vezetőinek a termonukleáris háborút kalandor módon megítélő gyakorlatában. Az az elképzelés, hogy a szocializmust fel lehet építeni a jelenlegi civilizáció — városok, gazdasági és kulturális

központok üszkös romjain —, a termonukleáris háború százmilliós áldozatainak sírjain, a lehető legveszélyesebb politika. Ez lényegében saját népük és mindazon népek mélységes lebecsülését is jelenti, akik elhatározták, hogy megakadályozzák a nukeláris katasztrófát. Hisszük, hogy a béke és a békés együttélés feltételei közepette, amikor a társadalmi problémák lényegét nem ködösíti a hidegháború, megfelelőek a feltételek a haladó erők tevékenységére, a nemzeti felszabadításra és a gyarmatosítás elleni harc számára.

Az újonnan felszabadított országok jelentős része a szocializmust, annak különböző formáit és útjait választja és különböző szocialista jellegű intézkedéseket léptet életbe.

Ezek az országok a gazdag szocialista gyakorlatban keresik és találják meg gazdasági és társadalmi fejlődésük és problémáik, ellentmondásaik megoldását. Ez észrevehetően arra utal, hogy a jelenlegi adottságok között a szocializmus mint világfolyamat egyre jobban erősödik.

Véleményünk szerint minden pártnak és minden szocialista mozgalomnak kötelessége világosan és egyértelműen kifejteni és megfogalmazni a mai fejlődés alapvető kérdéseiben — a háború és a béke és békés egymás mellett

dalmi haladás, a béke és a népek közötti megértés szolgálatában, a magyar és a jugoszláv nép barátságának elmélyítésében kifejtett fáradhatatlan munkásságáért a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének első fokozatát a gyem ántokkal;

Veljko Vlahovlcsnak, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottsága tagjának és Kocsa Popovicsnak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének a fasizmus elleni küzdelemben, a társadalmi haladás, a béke és a népek közötti jobb megértés, a magyar és a jugoszláv nép barátsága elmélyítésének érdekében végzett kiemelkedő tevékenységükért a Magyar Népköztárélés kérdésében — vallott politikáját.

Ugyanakkor kötelessége az is, hogy állásfoglalását ne csupán deklarálja, hanem al kalmazza a gyakorlatban, a felmerülő konkrét problémákkal és eseményekkel

kapcsolatban is. Ilymódon elérhetővé lesz, hogy gyorsabban szembetűnjenek a különféle helytelen álláspontok és — miután elszigetelődtek — meghátrálásra

k ény szerül jenek.

Kedves Dobi Elvtárs! Kedves Kádár Elvtárs!

Úgy vélem, önök is osztoznak azon meggyőződésünkben, hogy szomszédos szocialista országaink viszonya erős és tartós alapokon nyugszik, teljes egyenlőség és

tisztelet és megértés alapján. Különböző területeken, sikeresen fejlesztjük és szélesítjük együttműködésünket, jószomszédi viszonyunkat, tesaság Zászlórendjének 1. fokozatát adományozta.

Dobi István, a kitüntetés átadásakor az Elnöki Tanács és a maga nevében melegen gratulált a kitüntetéshez.

Tito elnök meghatottál» mondott köszönetét. Kijelentette: a kitüntetést a népeink közötti kölcsönös megbecsülés és jóbarátság jeleként fogadom.

— Engedjék meg, hogy a velem együtt kitüntetet* munkatársaim nevében is kifejezzem köszönetünket.

A jugoszláv államfő ezután a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti békés együttműködés és baráti kapcsolatok fejlesztéséhen és megerősítésében szerzett rendkívüli érdemeiért Dobi Istvánnak, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa elnökének és Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a kormány elnökének a Jugoszláv Nagy Csillag-rendet; Gáspár Sándornak, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa helyettes elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának. Péter Jánosnak. a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének a Jugoszláv Zászló-rendet a szalaggal adományozta.

A kitüntetettek nevében Kádár János mondott köszönetét.

kintet nélkül a múlt bizonyos

vitás kérdéseire, s azokra az eltérésekre, amelyek még fenn állh atnak.

Holnap annak a meleg és szívélyes fogadtatásnak a kellemes emlékeivel térünk haza, amelyben bennünket mindenütt részesítettek. Engedjék meg, hogy még egyszer szívből megköszönjem a figyelmüket és a vendéglátást, amelyben részünk volt az önökj szép hazájában.

Joszip Broz Tito beszédét Magyar Népköztársaság és aj Jueoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság barátsága és| együttműködése éltetésével fejezte be.

Tito elnök beszédét nagy taps fogadta. A jelenlevők hosszan, melegen ünnepelték a jugoszláv vendégeket, éltették a jugoszláv és a magyar nép barátságát.

A nagygyűlés Gáspár Sándor zárószavai után az Inter- nacionálé hangjaival ért véget.

Nem volt Árpád személy nevű fejedelmünk! (9)

Aar-Pata közlekedési kapcsolatai

Legutóbb odáig jutottunk vizsgálódásunkban, hogy egyik legmagyarabb vármegyénk kellős közepén, a Kapos vagy mint a régiségben írták a Kopus ~ Kapus forrásfejénél Húr — Pat —» Aar — Pat, a honfoglaló fejedelem szállásföldjét ismertük fel.

A' t már korábban megálla- pí tol tűk, hogy az Árpád nemzetség központi száilásföld.ie Kalocsa környékén volt s e körül azért nincsenek jelentős számban katonai telepítésre emlékeztető törzsi helynevek, mert itt a nemzetség népi tö- j megei a honfoglalás zajos évtizedeiben is biztosították az I önvédelmet. De nem találunk nagyobb számban törzsi helyneveket a sóban bővelkedő Kolozs környéki s a Somogy szívében fekvő Kaposfő környéki szállásföld körül sem, ami ismét vagy arra mutat, hogy itt is jelentős népi tömegek álltak a védelem rendelkezésére, vagy arra, hogy nem volt ki ellen védekezni, azaz a környéken nem laktak olyan népcsoportok, melyek katonai veszélyt jelentettek volna.

Tovább menve, ha elfogadjuk, hogy ily távoli helyeken az Árpádok nagycsaládja vezetése alatt álló tömegek éltek, úgy azt is világosan kell látnunk, hogy ezen távoli földek között jól kiépített hírvivő és közlekedési kapcsolatoknak kellett lenniök, különben ezen távoli népcsoportok egységes védelme nem lett volna megszervezhető. így hát kényszerítve vagyunk a honfoglaláskori közlekedési viszonyok vizsgálatára is.

Ha most településföldrajzi szemlélettel vizsgáljuk Aar — Pat somogyközépi szállásföldjét, két körülmény ragadja meg azonnal figyelmünket. Az egyik, hogy ez a hely a megye természetes vízválasztó központja. A Kapos fejétől közvetlen nyugatra eső területen az úgynevezett Márkus kút környékén a vizeknek egyáltalán nincs lefolyásuk. Korpádtól a források a Kapos vízrendszerével a Dunába küldik vizüket, ettől északra a Balatonba, ettől délre a Drávába sietnek a patakok. Az is feltűnő, hogy a megye vízválasztó hátjai Aar — Pat szál- lásföldjén adnak találkozót egymásnak. Ennek — megítélésem szerint — a népvándorlás századaiban rendkívüli közlekedés-politikai jelentősége volt. Ugyanis a vándorló népek nem építettek utakat és hidakat maguknak. S ha a könnyen mozgó, lovas katona népség át is halad a folyókon, völgyeken, az azokat szegélyező, azokat borító erdőkön, bozótokon, a csapatokat követő, mélházott állatokkal és

kezdetleges szállító eszközökkel vándorló csalódok elmozdítása hegyen, völgyön, folyó medreken, mocsarakon, erdőkön át épített utak, hidak hiányában alig volt lehetséges. így dimbes-dombos vidékeken nem maradt más hátra, mint a jó utazási lehetőséget biztosító, rendszerint fátlan vízválasztó hátakon közlekedni. Az ilyen helyeken vezetett utak emléke a helyneveinkben még ma is élő „Hát út” elnevezések. Ezekről a hátakról, csak a kiszolgáló személyzettel ellátott, bizonyára hevenyészett hidakkal is megközelíthetővé tett, jól őrzött révek közelében tértek le az utak.

Figyelembe kell még vennünk, hogy Somogy a foglalás idején a természettől vedelt, zárt egység, szinte predesztinálva van arra, hogy külön „ország” legyen;

Északról a széles Balaton, délen a sebes folyású Dráva, északnyugaton a Zala, délnyugaton a Kanizsa folyócska mocsárvilága, északkeleten n Sió széles árterülete, keleten a Zselic áthatolhatatlan erdőségei. délkeleten végül az Almás terjengő lápvilága zárja el a külvilágtól.

Ebből a zárt világból a fog lalás századában csak révek biztosításával van kiút. Aki a réveket birtokolja, azé a köz-