Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-17 / 218. szám

ftjAPLÖ 5 W64. SZEPTEMBER 17. Fortuna ismét Pécsnek kedvezett Fortuna istenasszony ismét Pécs városának kedvezett. Ugyanis a 36. .játékheti lottó­sorsoláson Bender János II. kerületi pécsi nyugdíjasnak négy találata volt. A nyere­ményösszeget: a 103 900 fo­rintot. szerdán délelőtt tíz órakor fizette ki részére az Országos Takarékpénztár Ba­ranya megyei fiókja. Felesége pedig, aki külön lottózik, megjátszotta a 12-es számot. Ha ezt Bender János játszotta volna meg, akkor most körülbelül 1 millió 800 ezer forintot nyert volna. így azonban a szerencséjébe ez a kis pech csúszott bele. Ben­der Jánosnak a 4-es találata mellett egy hármas találata is volt. Kétszáz éves Palotabozsok Fennállásának kétszázadik évfordulójára készül Palota­bozsok. Szeptember huszonhe- tedikén nagyszabású ünnepsé­gen emlékeznek meg a falu alapításáról. Ugyanakkor ün­nepük a palotabozsoki álta­lános iskola elődjének, a he­lyi elemi iskolának százötve­nedik évfordulóját. Egész na­pos sportműsort rendeznek, de ugyancsak egész napos lesz a népművelési program is. Meghívták a szeptember hu- szonhetediki ünnepre a kom­lói fúvószenekart is. Áramszünet — Áramszünet lesz 17, 18, 18-én reggel 7—17 óráig hálózat kar­bantartása miatt Kozármisleny, Kozármisleny Újtelep, Pécsudvard Egerág, Kisherend, Személy, Pe- terd, Lothár és Birján közsé­gekben. <x) * — Áramszünet lesz szeptember 17—19-ig 7—17 óráig hálózat át­építés miatt Pósa Lajos, Bokor u. Sarló, Tündér, Vadász, Bártfa ut- oák és Engels út, Torda és Pósa Lajos u. között. Áramszünet lesz szeptember 17-én 7—17 óráig ká­bel szerelés miatt a Toldi Miklós utcában. ' ' (x) Hetven nap hét európai országban! Pardon, mi a hobbyja? Dr. Horváth A. Olivér, a biológiai tudományok kandi­dátusa a napokban tért visz- sza 70 napos növényföldrajzi európai tanulmányútjáról. Be­járta Ausztriát, Olaszországot, Franciaországot, Németorszá­got, Belgiumot, Svájcot és Angliát. Utjának hármas cél­ja volt, Franciaországba azért utazott, hogy még életben ta­lálja Braun-Banquet, a Mont Peliierben lévő Nemzetközi Növényföldrajzi Kutató Inté­zet 80 éves alapítóját és igaz­gatóját, a növényszociológia nagymesterét. Svájcba a nyu­gat-balkáni és kelet-alpesti Nö­vénytársulási Társaság hívta meg, hogy a dél-magyarorszá­gi hárserdőkről tartson elő­adást. Ugyanakkor meghívást kapott Edinburghba, a X. Nemzetközi Botanikus Világ- kongresszusra is, hogy ott a Mecsek növényföldrajzi tér­képezéséről és- annak eredmé­nyeiről tartson beszámolót. — Franciaországa menet ki­szálltam Becsben, ahol az egyetemen és a Bécsi erdőben dolgoztam. Innen Triesztbe mentem, ahol az egyetem Nö­vénytani Intézetének vendé­geként háromnapos kutató- útón voltam, majd Genová­ban az egyetem botanikus kertiében és növénygyűjtemé­nyében dolgoztam. Mont Pel­iierben csehszlovákiai és ju­goszláviai kutatókkal voltam együtt. A Mecsekhez hasonló, szubmediterrán, délies nö­vényzetet kutattuk, összeha­sonlítva a mont-pellieri fló­rát a pécsivel. A francia- országi .kutatómunka és a svájci kongresszus között — mondja dr. Horváth A. Oli­vér — volt tíz napom. Ez idő alátt a Rajna vidékén, Strassburgban, Karlsruheban, Thübingenben, valamint a Fe­kete erdő vidékén kutattam. — Svájcban a kongresszus alkalmával ugyancsak össze­hasonlító vegetációs tanulmá­nyokat folytattunk, megvizs­I gálva a mecseki és a svájci hárserdők közötti különbséget I és hasonlóságot. A német és a latin nyelvű előadást élénk vita követte. Svájcban igen érdekes volt az egyik zágrábi tanársegédnek Kelet-Horvát- I ország növényföldraizi felosz- I tásáról szóló előadása, mert a terület Baranyával közvetle- i nül érintkezik. Ezzel kapcsor | latban hosszabb lélegzetű hoz­zászólásom volt. — Milyen volt az edin­burghi Nemzetközi Botanikus Világkongresszus? — Életem egyik legszebb élménye volt. A világ minden részéről háromezer botanikus Vett részt — köztük huszon­egy magyar. Érdekesség, hogy a kongresszusnak minden nap volt külön újságja, bélyege, bankja, postahivatala és klub- helyisége. A kongresszuson „Mit tár fel a növényföldrai­zi térkép a növénytakarón kívül?” címmel tartottam elő­adást. Horváth A. Olivér 518 ol­dalas, vaskos könyvet tesz elém. Címe: ..Tenth Interna­tional Botanical Congress.” A kongresszus egész anyagát tar­talmazza. A 386. oldalon az ő előadásának rövid kivonata, gondolatmenete olvasható. Az­után könyvszekrényére két nagy térképet helyez. Ez 13 évig készült és a nyugati Me­csek vegetációs térképe. Ami­kor kicsinyített mását az ! egyik szovjet botanikus meg­tekintette, sajnálatát fejezted ki, hogy ez az értékes térkép, amely a maga nemében szin­te egyedülálló, nyomtatásban még sehol sem jelent meg. — Mit hozott magával a külföldi országokból? — Már megérkeztek Pécsre> gyűjteményeim. mediterrán í növényeim, amelyek Mont< Peliierben, Triesztben és a - Mecseken is megtalálhatók Ilyen például a Baranyai pe-; remis. Feltűnő az, hogy csak J Baranyában található — be- < hurcolt szántóföldi növény — í a mont-pellieri mohos tölgye- í seknek gyakori és állandó nö- > vénye. j — Igen sok könyvet, tér- ? képet, tanulmányt kaptam ku-i tat ótársaimtól, a kongresszus í rendezőségétől. Ezek a mécsé- \ ki további kutatómunkám- ] ban igen nagy segítségemre ! lesznek. — A világkongresszus má- í sik haszna részemre, hogy ! újabb hírneves botanikusok- ! kai létesítettem kapcsolatot és í több helyre kaptam meghí-í vást. Grenobleba a franciák. Brüsszelbe a belgák. Észak- Olaszországba pedig Hoff­mann professzor hívott meg. Jövő évben Münchenben a botanikus kongresszuson a Dráva menti ligeterdőkről tartok majd előadást. Pusztai József 2. A fii mezők A MAGYAR RADIO PÉCSI STIJDIOJANAK 1964. s/ept. IT-i, csütörtöki műsor» » 223.8 m középhullámon. 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor. Rádió híradó. Baranyai népi együttesek műsorából. Zrínyi Miklós a délszláv népek Irodal­mában. Színdarabok zenéjéből. 18.00: Német nyelvű műsor. Mikrofonunkkal útközben: Mo­hács. Kfvánsághangverseny. Anek­doták. Szórakoztató dallamok. Háromezer-ötszázán vásároltak Baranyában állami kisházat Az állami kisház-vásárlási akció kezdete óta három és félezer ügyfelével kötött adás­vételi szerződést az OTP me­gyei fiókja. A kedvezménnyel saját házhoz jutott tulajdono­sok jó része már hozzákez­dett a korábban elhanyagolt épületek rendbehozásához. A tanácsok és az OTP Baranya megyei fiókja a jövőben to­vábbi ezer bérleményt bocsát eladásra a megye területén kedvezményes fizetési feltéte­lekkel. DUNÁNTÚLI NAPLÖ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János út 11. Telefon: 15-32, 15-33; 17 óra után: 60-11 Belpolitikai rovat: 3Í-63. Kiadja: a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi út 11. Telefon: « 15-32, 15-38, 50-00. PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u. 10. sz. Felelős vezető: Melles Rezső. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalok­nál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 12.— Ft. Indexszám: 25 054. 18.30: Magyar nyelvű műsor. Zenélő levelezőlap. 18.50: Dél-dunántúli híradó. 19.10: Tosca. — Részletek Pucci­ni operájából. 19,25: Termelőszövetkezeti látoga­tás. — Riport. 19.35: Táncdal-kettősök. 19.50: Portrék 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. MOZI: Rövidítések: szvj —' szélesvásznú szí. — színes. - Park: A betörő (fél 5, fél 7, fél ». szv., szí.). Petőfi: Élők és holtak I., H. (szv. dupla helyárakkal fél 4, fél *) Kossuth: Ádám két bordája (fél í, fél 7, fél 9). Kossuth Híradó: Magyar híradó. Mázsák helyett egészség. A fo­lyón, A tenger két partján. A rét szelleme. Előadások U órá­tól 3 óráig folytatólagosan. Mecsekalja: A hazudós Billy (szv. 7). Pécsszabolcs: Udvari bo­lond (szv., szí. 5, 7). Vasas n.: Pásztorkirály (szí. 7). Istenkút: A szerelem másik arca (7). Csak 18 éven felülieknek! Mohács: özvegy menyasszonyok (szv. 6 ,8). Sziget­vár: Hátha mégis szerelem (szv. 8). Siklós: Hol a tábornok (7). Harkány: A törvény balkeze (szv. 7). Építők: Három kívánság (5, 7). nem majd csinálni. Ezért ta­nulok, — Az egy gimnáziumi év elveszett ezek szerint. Nem sajnálja? — Nem. Tizennyolc éves va­gyok, ajaj, mennyi időm van még! Csak majd a sportot saj­nálom ..; — Hogyhogy? — Semmire sincs időm. Ha beindul a technikum, minden másnap délután négy órát az iskolában ülünk. Le kell mon­danom a kézilabdáról, pedig jó kis csapatunk van, szeret­tem játszani. De hát... mind­egy. Néhány év múlva bővül, átalakul az üzemünk és na­gyon sok szakember kell ide. Arra éppen elvégzem a tech­nikumot. Talán majd tervez­hetek is szép fazonokat.;; Egy tizennyolc éves lány, aki lemond a szabadidejéről, lemond a kézilabdáról, nem marad más, csak egy mozi vagy kis terefere egy dupla mellett a presszóban, hogy tanuljon — mert a cipő­gyár rekonstrukciós átalakítás előtt áll és kell a magas kép­zettségű szakember. Furcsa? Talán mégsem. Egy a hat­száz közül. Meg aztán a bri­gádnaplóban is szerepel a vál­lalási feltételek egyike; „Fej­lesztjük szakmai képességün­ket .. Tőlük tanulni lehet Geszti Józsefék brigádjában nincsenek „ifik”, életkoruk lassan a negyvenet éri. Geszti Józseffel mégis váltottam né­hány szót, mert a naplójuk­ban a következőket olvastam; „Vállaljuk, hogy egy fiatal szakmunkást beveszünk a brigádba és segítjük a szak­ma alaposabb elsajátításá­ban”. Rutinos, jó képességű bőrösök Gesztiék, igazán jól jár az a fiatal, akire majd esik a választás. Ki lesz az? — Azt hiszem, a Palkó Pis­ti — mondja a brigádvezetó. — Ipari tanuló volt, nemrég szabadult fel, nagyon tiszte­lettudó gyerek. Már beszéltem a többiekkel a brigádban, — semmi kifogásuk. Megkerestem Palkó Istvánt Magas, barna bőrű fiú. Csá- kozó az üzemben, vagyis a lábbelihez szükséges kemény­bőröket szabja le a megadott minták szerint. Dencsháza ide hét kilométer, kerékpárral járja naponta az utat, télen gyakran gyalog is. Említem neki Gesztiék terveit Tud róla. — Már mondták, hogy be­vesznek. Jobb is. — Mit vár a brigádtól? — Néhány hónapos segéd vagyok csak. Ha valamit ta­nulni akarok, csak tőlük le­het. Meg a pénz is több lesz. — Mennyivel? — Nem tudom. Talán két- háromszáz forinttal. Anyám­mal vagyunk ketten, kell a pénz. — Mit tud a kongresszus­ról? — Olvastam a lapokban, hogy lesz. Ami a felhívásban van, hogy kulturálódás meg minden, nehéz dolog itten. ■— Miért? — Van kultúrházunk, de eddig nem sok hasznunk volt belőle, mert tatarozták, meg mit tudom én mi volt vele? En például a zenekarban ját­szanék, tanultuk is a kottát, otthon is tanulok, mert a har­monikát hazavihettem. De jobb lenne már együtt ját­szani. Majd a Mari leív sz bennünket Gulyás Júlia a harmadik, akivel beszéltem, ö volt az egyik ifjúsági export-brigád vezetője, de a vezetést átadta Schmerl Marinak. — Miért? — Mari jobban ért hozzá, ök a tavalyi jó munkájukért jutalmat kaptak, 3 ezer forin­tot. Átszervezés volt, a bri­gádjuk beolvadt másik bri­gádba, Marika hozzánk ke­rült. Jobban ért hozzá. — Schmerl Mari techni­kumba Iratkozott... — Én nem. A férjem nem akarja. — Nem mondta, hogy asz- szony. — Az vagyok. Egy hó­napja. — Attól még tanulhatna. Azt hiszem, a brigádvállalás­ban is benne van, hogy.;: — Tudom, de Jani azt mondja, járjunk szórakozni is egy kicsit, aztán még tanul­hatunk utána is. Van idő rá. — Exportbrigád az önöké. A minőségi követelmények magasait — Igen. Úgy van ez, tetszik tudni, hogy márciusban ala­kult a brigádunk. Valameny- nyien fiatal szakmunkások vagyunk, és bizony a normát elég nehéz teljesíteni. A száz százalékot például még egy­szer sem értük eL Nem sok hiányzott hozzá, de mégis. 5 Anyagban jól állunk, a meg- ! takarítási százalékunkkal elé- 5 gedettek lehetünk. Társadul mii munkát is végzünk, például május elsejére munkaidő utáni mi hatan lányok, hatszáz kis miniatűr bőrcipőt varrtunk,! amit ki lehet tűzni a gomb-) lyukba. Ez volt a cipőgyáriakS jelvénye. A sportpályán isi dolgoztunk. Csak mondom, a < norma, a száz százalék.s Felsóhajt, ölébe ejti a kezét,] kicsit elgondolkozik. — Majd a Mari fölvisz! bennünket. Kétéves segéd,! nagyobb a gyakorlata is. — Magasnak tartja a nor­mát? Tiltakozik: — Nem! Komolyan mon-J dóm, hogy nem. Különben is, í nem vállaltunk volna olyant,! amit esetleg lehetetlen telje-í síteni. Csak nekünk, fiatal! szakmunkásoknak ez egy ki­csit próbatétel is. Keli egy két] hónap, mire belejövünk. — Meghívta a brigádot es­küvőjére? — Meg. De nem mind jött! el, csak Mari meg a Brigo-! vácz Rózsa. Igaz, nem mertek! bejönni, kint álltak a kapu-; ban. Itt még szokás ez. * Később figyelmesen meg­néztem a hármukról készült fényképet. Tekintetük, száj­mozdulatuk egy kicsit tükrö­zik gondolataikat, álmaikat, problémáikat. Életük első ver­senyvállalását tették meg • kongresszusra. Komolyan ve­szik« Rab Ferenc Szombaton délután két or­ván. Magam mögött hagyon a Széchenyi terei, a lárma- kavargó embertömegei, meg a padokon sütkérező nyug díjasokat és belépek . rm gyei tanács udvarába ahnt a magas falak között szeré­nyen húzódik meg eav föld­szintes házacska. Itt kapott helyet a Bara-“ nyai Filmklub laboratóriu­ma. Kopogtatásomra dr. Cser- nus József, a megyei tanács osztályvezetője nyit ajtót. Overaüban van. Itt találom Náge] Lajos tanulmányi fel­ügyelőt és Vértes Tibort, a megyei tanács titkárát is. Egy satupaddal felszerelt asztal előtt állnak, melyen kalapácsok. csavarhúzók, vasfűrész és egyéb szerszá­mok láthatók. Az asztal kö­zelében keskenyfilm-vetítő- höz hasonló gép található, annak szomszédságában me­gint valamilyen masina van — az egész laboratórium te­le van a filmezéshez szüksé­ges kellékekkel. A filmklub neve nem is­meretlen. A televízió szinte minden héten közöl tőlük egy filmriportot. Tőlük szár­mazik például Béke-akna búcsúztatásáról vagy a salak hegy vízágyúval történő om- lasztásáról szóló tv-riport. Mégsem tudom elfelejteni, hogy ebben a pillanatban szombat délután két óra van, odakint süt a nap, s a Széchenyi tér tele van emberekkel. — Nekünk nem furcsa! — legyint Vértes Tibor. — Voltunk itt már vasárnap is! — Régi passziójuk a fil­mezés? — Nekem nem — mond­ja Vértes elvtárs. — Igaz, hogy volt egy felvevőgé- pem, de csak a családi ese­ményeket örökítettem meg vele. Semmiség volt ehhez képest. Sokszor hónapok múl taik el filmezés nélkül. Egé­szen jól megvoltam nélküle. Néhány évvel ezelőtt aztán Bács megyében jártunk és összetalálkoztunk az ottani filmklub tagjaival. Igen szép és érdekes kisfilmeket készítettek megyéjük életé­ről. Akkor jutott eszünkbe, hogy ezt mi is megcsinál­hatnánk. — Nem volt könnyű. Eb­ben a házban korábban fo­tólabor és büfé volt beren­dezve. Átalakítások, gépek beszerzése — ez mind ránk várt. És kevés emberrel kel­lett megkezdeni a dolgot, mert először csak Csernus Jóska meg két orvos segí­tett. Hol voltunk még attól, hogy diákok, vállalati dol­gozók jöjjenek hozzánk. És hiányzott a pénz is. Igaz, hogy kaptunk a megyei ta­nácstól, dehát nekünk több százezer forintra lett volna szükségünk. Ezért nem ma­radt más választásunk; ösz- szeszedtünk mindenféle ócs­ka kimustrált kacatot és ma­gunk állítottuk össze a gé­peket. Nem lettek olyan szé­pek és fényesek, mintha va- donatújan vettük volna. — De a célnak megfelel­tek ... — Meg. A sok-sok hóna­pos kemény munka nem volt hiábavaló, filmezni kezdtünk, egymás után ké­szítettük a kisfilmeket, s azóta már nem tudom abba­hagyni. Miköziben Vértes elvtáesal beszélgetek, elkészült a hangosító berendezés. A vil­lanyt eloltják, megszólal a zene, kezdődik a hangosítás. — Ha nagyon fáradt va­gyok — folytatja a megyei tanács titkára, — itt pihe­nem ki magam. Előfordult, hogy munkaidő után lemen­tem a laboratóriumba egy kicsit dolgozni. Tudja meny­nyi lett abból a kicsiből? Hajnal! Mire észbekaptam, megvirradt, s nem maradt más választásom, mint ha­zamenni. mosdani és máris jöhettem vissza. De egyál­talán nem mondhatnám, hogy fáradt voltam. — Hetente hányszor megy le a laboratóriumba? — Minden délután ott vagyok. Gondolatban több­ször meglátogatom, még nap közben is, mert az ember nem motor, amelyet reggel nyolckor bekapcsolnak, dél­után ötkor meg leállnak. Az. ember munkaidő közben is pihen és pihenőidőben is dől gozik. illetve gondolkozik. Ha az ember agya kifárad, szinte automatikusan kikap­csolja a munkahelyi gondo­kat, s rövidebb-hosszabb szü­neteket tart. — És milyen összefüg­gésben van ez a filmezés­sel? — Olyan összefüggésben, hogy nálam a filmezés az, ami kikapcsol. Igaz, először azt hittem, hogy fárasztani fog, ezért arra törekedtem, hogy nézelődéssel űzzem el a munkahelyi gondokat. Még a szerencse is közre­játszott, mert irodám abla­ka a Széchenyi térre nyílik, ezen a téren pedig mindig sok a látnivaló. Odaálltam hát az ablakhoz, néztem a sürgő-forgó embereket, s igyekeztem nem gondolni semmire. És mégis; hiába múlt el a pihenésre szánt öt­tíz perc, éppolyan fáradt voltam, mint korábban. Egész más volt viszont, ha nem álltam az ablakhoz, hanem ott maradtam az író­asztalnál. Ha arra gondol­tam, hogy már megint hi­ányzik egy fontos alkatrész, s azt sehonnan sem lehet beszerezni, de mégis szüic- ség lenne rá, ezért újra meg újra meg kellene pró­bálni — szóval ha ilyen gondok jártak az eszemben, öt-tíz perc alatt elmúlt a fáradtságom. Különös dolog, ugye? Hiába, ilyen a hob­by! Éles fény szakítja félbe beszélgetésünket. Dr. Cser­nus és Nágel Lajos végeztek a hangosítással, elégedetten nézik a száradó filmszala­got, melynek szélén alig ész­revehető, keskeny fekete csík látható. Ez a hang. Magyar László > u ' — Patyolat-felvevőhely nyí­lott Dunaszekcsőn a helyi földművesszövetkezet kezelé­sében. — Befejezték a kenderara­tást a mohácsi Uj Barázda Termelőszövetkezetben. — Az idei termés holdanként átlag negyven mázsa kendert je­lent, — A nagyárpádi ásatásokról népszerűsítő tudományos kis- film készül dr. Bándi Gábor muzeológus közreműködésé­vel. — Október 19-én rendezik meg Pécsváradon az országos állat- és kirakodó vásárt, az eredetileg hirdetett október 26 helyett. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom