Dunántúli Napló, 1964. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-27 / 227. szám

edz ördög cdinliű mja

BI2SE JÄNOS

VÁROSRÉSZ

Ötvenkötetes ó-szláv nyelvű könyvtár a lippói pravoszláv parókián

Lippó tiszta* rendezett utcáján találkoztam Popovics Lázár pópával, ősz szálakkal vegyülő fekete szakálláról. jellegzetes vékony alakjáról, arcáról, mélytüzű fekete szeméről, aki egyszer látta, másodszorra már könnyen felismeri őt. De különösképpen emlékezetembe vésődött az, hogy politikai összejöveteleken, a Hazafias Népfront megyei tanácskozásain pap létére évek óta új, szocialista társadalmunk mellett foglal állást. Jelenleg is tagja a megyei népfrontbizottságnak, a népfront kulturális bizottságának, míg Lippón a népfrontbizottság titkári tisztjét tötlti be. Most viszont éppen a termelőszövetkezet irodájába igyekezett.

— Sokáig marad ott? — kérdeztem.

— Igen. Ott dolgozom a könyvelésben — felelte. Kérésemre elkísért otthonába, hogy megnézhessem híres könyvtárát. Meglepett a könyvszekrényben sorakozó, többszázéves könyvek meny- nyisége. A pillanatnyi számbavétel is legalább ölven vaskos kötetről beszélt.

— Honnan ez a sok régi könyv? — kérdeztem.

— Lippón is. de főleg a környező falvakban. Iván- dárdán, Sárokon, Majson és Töttösön ma már alig található görögkeleti vallású család. Ezekből a községekből gyűjtöttem össze — ide Lip- oóra — régi könyveket, ikonokat, hogy megmentsem őket a pusztulástól — válaszolta.

Új tanfolyamok, szakkörök, kiállítások

A mohácsi Bartók Béla Művelődési Hús programjából

netbe, s a mai közönség ahelyett, hogy a hősökkel együtt érzelegne, esetleg végigneveti a darabot. Ilyen meggondolásokból érthető a közeledés a vígjátékhoz, mert így alkalma nyílik az alkotógárdának arra. hogy egy kicsit elko- médiázzn a melodrámát, s ahelyett, hogy beleélné magát a szituációkba. Inkább nevessen rajtuk, néha. eav-píw pillanatra meffkornoivo^'r.. értelmes kommentároka* fűzzön a történelem, és általában az emberi éle* eseményeihez. Az a paradoxon, ámire Shaw az egész darabot építette. így is nagy gondot jelent a rendezőnek, mert a mai közönség hozzászokott az ábrázoláshoz, a tettek eredetének és okának pontos lélektani megrajzolásához Dudgeon Richard és Anderson lelkész mindebből eredően titokzatos idegenekként álltak a pécsi közönség előtt, s amikor az előadás végétért, legtöbben nem hitték el, hogy íénvieg vége. várták a harmadik felvonást... Léner Péter rendező az eljátszható darab és élvezhető előadás kedvéért lemondott a műfai egvértelműségéről. és ezt minden bizonnval helvesen tette. A rendezést dicséri az a tény. hogy a hangsúly az érzelgős meséről, a szellemes csevegésre helyeződött, s a legnagyobb sikert Paál Lászlő Burgovne tábornoka aratta. Az előadás pergő és frappáns volt.

A közönség nagy érdeklődéssel várta a színház új művészeinek, Halász Juditnak. Izsóf Vilmosnak és Várady Szabolcsnak a bemutatkozását. Izsóf Vilmos főszerepet kapott, és lényegében jól oldotta meg. Az első képben, az első pécsi színpadra lépés okozott egy kevés bizonyta lanságot és mesterkéltséget, de ezen tehetségével hamarosan úrrá lett a fiatal színész, és egyenletes, szellemesen elegáns játékával a bemutató egyik legjobb alakítását nyújtotta. Sikeresen mutatkozott be Halász Judit és Várady Szabolcs is. Eszter alakja határozott, gondosan megfogalmazott epizódfigura volt, Halász Judit gesztusai érzékletesek, kifejezőek. Valószínűleg azok közé tartozik majd, akiknek nem kell megszólalniuk ahhoz a színpadon, hogy valakit eljátszanak.

Swindon őrnagyról a legtöbb ember csak azt jegv«?''e ' meg, hogy kisképességű katona volt, s a butasága már- már nyomasztóvá vált. Swindon őrnagy alakját ilyen kitűnően (eszünkbe sem jutót*, hogy az őrnagy nem igazi' Várady Szabolcs jelenítette meg. Jó alakítás volt.

Az est legjobb alak*ását Paál Lászlótól láttuk. Bur- goyne tábornok figurája i- tűnően sikerült. Érdemes fel - figyelni Paál Lászlóra! Évek óta az élvonalbeli pécsi szm- művészek közé tartozik. z utóbbi két évben szinte minden alakítása kiemelked ’ú- téka egyre tudatosabb koz, félmozdulatokkal, apró gesztusokkal pillanatok alatt atmoszférát tud teremteni.

Egyenletes, megbíztható alakítást. láttunk Iványi József* tői és Labancs Borbálái 61. Laban ez kitűnően azonosult Dudgeonnéval, Iványi „átváltozása” volt figyelemre méltó. Jó alakítás volt Ambrus Edit Andersonnéja, s Paál Lászlóhoz hasonlóan kiemelkedő Karikás Péter Kristófja. Az eszelős Kristóf Karikás Péter játékában ragyogóan motiválta a darabot, több volt, mint egy eszelős legény, néha szinte félelmetessé vált. — Szalma Lajos sikeres őrmestert állított elénk, sok tapsot aratott, de figurájával sokban hozzájárult a darab eljelleg- lelenítéséhez. — Faludi László ez alkalommal is rutinosan jól oldotta meg a feladatát Ugyancsak megbízhatóan. íó. játszottak az epizódisták, Szivler József, Szeemcsi Hugó. Arany Kató, Szirmay Ottilie és Kutas Béla.

Lux Adorján díszletei esztétikus, praktikus játékteret biztosítottak a szereplőknek Mialkovszky Erzsébet jelmeztervei jól hangsúlyozták a történések időpontját.

Bertha Bulesu

Nemcsak esős időben, szárazban Is, sokunk kedves időtöltése a keresztrejtvényfejtés. Üjságjaink vasárnapi számai, folyóirataink gondoskodnak az ilyenfajta esti gondozásról, fejtágításról. A keresztrejtvények kellemes órákat szerezhetnek az embernek és a megfejtőik izgulhatnak is a következő számig. Az olvasókat a szórakozáson kívül a kilátásba helyezett nyereménytárgyak is sarkallják. Előkerülnek ilyenkor a könyvszekrényekből a szótáraik, a lexikonok. De azokban sincs meg minden! Elő tehát a jó barátokkal, az irodalmáirok- kal! Bevallom, hozzám is ford-’ltak segítségért, s kissé csökkent a tekintélyem, amikor nem tudtam megmondani „kanásból” Tőzsér Árpád M bébivé] kezdődő legújabb versének címét. E toki ntélysüllye- dés csalk fokozódott, amikor a vírcrémtes 39-et sem tudtam mező1 dank

— Pedig ezt Illene kitalálni, hisz csali két betű: hangtalanul vár.

— Türelmes, néma nem lehet, mert e szavak kettőnél több betűből állanak. Hogy lehet tehát hangtalanul várni két betűvel?'

Amire én képtelen voltam, fiKBobkftta maga a karesatFejtágítás

rejtvény. E 'két betű jött ki: V — R. Vagyis a vár ige hang talanságát a magánhangzó kiesése jelentené.

Midőn a vízszintes 70-re került sor, megértve már a „keresztrejtvény-nyelvet”, bátran vágtam oda a hangtalaní- tot SI SERA szó három betűjét: SSR.

Bármennyire is megértjük, és elismerjük, hogy a kereszt- rejtvények szerkesztőinek az egyes meghatározásokban leleményességre, néha körmön- fontságra kell törekedniük, a nyelvi helytelenségekre mégis rá kell mutatnunk.

Közismert, hogy a hangok írott jelei a betűk, amelyek vagy magánhangzók vagy más salhangzóik. Beszédhang tehát a VÁR szóban nemcsak az A hang. hanem a V és áz R hang is. Ugyanígy a SISERA szóban is mindenegyes betű egyúttal hang is. Téves tehát az a felfogás, hogy csak a magánhangzók „hangok”, a mássalhangzóik nem.

A keresztrejtvényekben gyakran szerepel tagadószóként a ne és a se szócska. Pedig ezek tiltószók. Közismert hogy a nem saót haennáljuá

tagadásra, a ne szót pedig tiltásra. A sem és a se szóra vonatkozólag ez a szabály némileg módosul. A sem szóval csak tagadni lehet, a se tilt is, tagad is: Te sem jöttél el, vágj': Te se jöttél el.

Néhány állandósult kifejezésben csak a se szót használhatjuk: se hideg, se meleg; se szó, se beszéd.

Jó volna, ha a keresztrejtvény-szerkesztők a nyelvtani szabályokhoz is alkalmazkodnának. Akkor nem írnának pl. kettős mássalhangzót kétjegyű mássalhangzó helyett; j nem ezt írnák: a múlt idő be-: tűi, hanem helyesen: a múlt; idő jele.

És végül : nem ártana egy! csipetnyi nyelvhelyesség semij A sok közül csak egyetlen példát emelünk ki. Az egyik fejtörő így szól: Flotta — idegen nyelven. Nos, a flotta nem magyar szó. Ezt a franciaolasz eredetű szót méltán írhattak volna a keresztrejtvény szerkesztője hajóhadnak.

Mindezek az észrevételek nemcsak kritizálná, hanem megkönnyíteni is szeretnék a szerkesztők munkáját. Nyelvileg helyes megoldásokra szoktassuk az olvasóközönséget! A .másik oldalon sem árt néha a fejtágítás.

ToQsepf*

I

rendezését tervezik. A múlt évben működő szakkörök mellett a műszaki és természet- tudományos ismeretek nagyobb körben való megismertetése céljából műszaki és csillagászati szakkört hoznak létre. Hat hangversenyből álló felnőtt bérleti sorozat mellé 4 ifjúsági hangversenyt is lekötöttek a Filharmóniával. Zenekaruk az idén tartja 30 éves jubileumi hangversenyét. A Pécsi Nemzeti Színháztól 10 vendégszerepe- lést várnak, öntevékeny csoportjaik 6 előadást tartanak, a gyermekek szórakoztatására 10 gyermekelőadást rendeznek.

A mohácsi Bartók Béla Művelődési Otthon erre a művelődési évadra is színvonalas programot állított ösz- sze. A zene és irodalom baráti kör mellé képzőművészeti kört is szerveznek. A zeheművészeti sorozatban a preklasszikusoktól a mai magyar zene élenjáró képviselőiig a legkiválóbbakat akarják megismertetni a hallgatókkal. Az előadásokat hangszerek bemutatójával kötik össze. Mind az Üjvárosban, mind a művelődési házban szabás-varrás tanfolyamot indítanak. Az év folyamán a városban 8, a járás községeiben pedig 15 kiállítás megTalálomra kiemeltünk egykét könyvet a szekrényből. Az egyiket 1715-ben nyomtatták Moszkvában, többet Kievben adtak ki. Nyomdai és — szépen kaligrafált, a nyomtatottól alig megkülönböztethető betűiekéi — kézzel írott könyvek váltják egymást.

Különösen értékes darabnak számít egy 1578-ban és egy 1761-ben kézzel írott kötet — úgynevezett szerbulye — mert ezeknek szerzői a baranyai délszlávok régi népszokásait is lejegyezték. Ezt a két könyvet, valamint nyolc ikont azonban a szentendrei

délszláv múzeum részére engedte át a közelmúltban.

— Fentieket egészítik ki még az 1770-es évektől vezetett anyakönyvek és az 1890-es évektől Lippó történetére vonatkozó szerb nyelvű, egyházi feljegyzések — mutatja a vaskos, nagyformátumú könyveket. Bizonyára érdekes nemzetiségi, népmozgalmi és vallástörténeti adatokat rejtenek. Talán megérdemelnék, hogy a- Tanárképző Főiskola egyik délszláv szakos hallgatója szakdolgozati témaként feltárja az ó-szláv feljegyzések, könyvek „titkait”’.

Huszka Jenő nagyoperettjének előadása a Pécsi -Nemzeti Színházban

Péntekéin este, a színházi évad második premierjén Huszka Jenő: Mária főhadnagy című háromfelvonásos nagyoperettjének közkedvelt, méltán népszerű dallamai csendültek féL

Az 1942-ben komponált mű Szilágy László és Erdödy János librettója nyomán a magyar történelem legendás napjait, 1848 márciusát idézi. Hazafiasság és romantika, szélesen áradó nagy érzelmek és az operettvilág jólismert sablonjai, hatásos és hálás szerepek, köztük a mindig vonzó n ad rágos-prima d orma szerep és a mindezt átszövő gazdag mvenciójú Huszka-msl ódiák:

úgy látszik ennyi éppen elegendő a kellemes és nem is igénytelen szórakoztatáshoz. A közönség hasszantartó tapsainak hatására szinte hajlandóak voltunk elhinni, hogy ez így valóban elegendő, bár maradt azért bennünk egy szikrája a kételynek, hogy a néhány évvel ezelőtt Pécsett már játszott ég Vass Éva címszereplésével emlékezetes sikert aratott Hús zka-nagy operett helyett akadt volna akár Huszka Jenő Városunkban még nem látott késői művei között, akár e műfaj kimeríthetetlen gazdagságú tárházában bemutatásra alkalmasabb alkotás is. Mert ez így — a megérdemelten nagy közönségsikert arató. színvonalas előadás ellenére is — nem jelent továbblépést azon a helyes úton, melyen a legutóbbi években operettjátszásunk elindult.

A bevált és többszörösen kipróbált recept alkalmazása, a kockázatmentes közönségsikert biztosító nagyoperett fel- Újdésea hagyományos és anyaytt vitatott játékstílushoz bért vissza. Hamisítatlan nagyoperettet láttunk, minden dd- tsérendő erényével, látványosságával, humorával, pátoszával, elandalító és tálán még könnyeket is fakasztó érzelgősségével együtt. A szereplők is otthonos jóérzéssel élték bele magukat Jancsó hadnagy és a Leibstück Károly- ként hőstettet hőstettre halmozó Simonich Mária kisasz- szony történelmi háttérrel, szabadságharccal és nemzeti lobogóval keretezett szerelmi történetébe.

Ez a formabontó törekvésektől meg nem zavart, operett-színvonalú színészi átélés elsősorban a címszereplő Pa- taky Ottilia és Mester István játékában vált figyelemreméltóvá. Felszabadult színészi alakításokat kaptunk és zeneileg is a tőlük megszokott színvonalon oldották meg feladatukat. Örömmel láttuk viszont az operettszínpadon régi, emlékezetes szerepében Takács Margitot. Az elmúlt évek prózai szerepei elmélyülné tették Antónia-alakí- tását, és csak fokozták egyéniségének kedves varázsát. Csányi János Draskóczyja a szerepnek megfelelően ünnepélyes és méltóságteljes volt. A humort képviselő hármasból Péter Gizi és Szabó Samu régi szerepében lépett ismét a közönség elé. Hálás feladatot oldottak meg, a közönség tapsa nem is maradt el. Harmadikként a színház új, fiatal táncoskomikusát, Mendelényi Vilmost ismerhettük meg. Biztató kezdet volt Zwickli szerepének mozgékony, ügyes megformálása. Tehetséget fejtető

bemutatkozása után várjuk a folytatást. Fűidp Mihály. Bakos László, Pataky Erzsébet, Monori Ferenc, Papn István, Kanizsai László, Vincze János nevét említjük még meg a népes szereplőgárdából.

Szilágyi Sándor rendezése a nagyoperettek hagyományos játékstílusát követte. Egységes, jó iramú előadást láthattunk, ugyanakkor azonban ez a rendezői felfogás a darab fogyatékosságait, az érzelgősséget, néhány jelenet túlhajtott komédizását (mißt pl. a II. felvonás ágyújelenetében vagy a III. felvonásban a végnélküli kergetőzés' nemhogy tompította volna. c> még ' hangsúlyosabbá tette. Gombár Judit jelmezei és főként Lux Adorján díszletei (gondolunk a III. felvonásra!) a rendezői felfogást követték. Tóth Sándor a miliőnek megfelelő koreográfiát készített. Dómján Tibor látványos szólója hatásos voV. de a „tánckar” még *>*’:— futásának kezdetén tart. Az előadás sikeréhez jele-.as mértékben járult hozzá színház rokonszenves fie ' karmestere, Kardos Györnk Lendületes és átélt vezénylésével ismét bebizonyította, hogy az operett-műfajt is komolyan veszi és zeneileg műnél hibátlanabb pro- törekszi k.

Végeredményben a maga műfajában hatásos, jó színészi alakításokat nyújtó, zeneileg színvonalas piapaz*f láthattunk az one’-' lök széles táborának őszinte Örömére

•— at —

G. B. Shaw a magyar sem- i házak „házi szerzője”, hála ] Mikes Lajosnak, Mészöly De- , esőnek. Hevesi Sándornak, a .

századforduló óta szinte tő- , retlenül uralkodik színpadjainkon. Talán ennek a nemzeti hagyománnyá vált folyamatosságnak köszönhetjük, hogy a Pécsi Nemzeti Színház az idén Shaw-darabbal nyitotta meg a kapuit. Shaw rutinos színpadi író, s ha feszültséget. és valódi drámát nem is tud teremteni, szellemessége elszórakoztatja a nézőt, s az elmaradhatatlan prédikáció esetleg erkölcsi meggondolásokra készteti.

„Az ördög cimborája”, mint darab nem számítható az izgalmas színházi események közé, legfeljebb az eljátszása. A darab, valjuk be őszintén, egy kicsit poros, történelmi háttere tőlünk messze eső, konfliktusaiban nyoma sincs az igazi dráma feszültségének, utalásai sok esetben érthetet- , lenek és -érdektelenek. György | király számlájára elhangzó ; megjegyzések kétségtelenül ! szellemesek, de két évszázad [messzeségében ezek is súlyta- [ lamok, és nem alkalmasak a j helyzetek kiélezésére, drámai

> fokozásra. A darab tehát nem

> esemény, de jó alkatom a í színház új értélveinek felvo- ! nultatására. Pályakezdők és a f színházi pályán alig egy éve

> elindult művészek állnak a í közönség elé, hogy bizomyitsa- < nak, jó képességeikből miinél \ többet megmutassanak,

> „Az ördög cimborájá”-t

I

* fiatal rendező, Léner Péter állította színpadra. A darab „porossága” érezhetően Lé- nernek is gondot okozott, s valószínűleg ennek köszönhető, hogy a melodráma a pécsi előadásban vígjátékká változott. A darab átértékelését bőven lehetne vitatni, mert új formájában egész bizonyossággal sehová sem lehet sorolni. Nem dráma, nem melodráma és nem vígjáték, de mindenből megőrzött egy keveset, így valahol a senkiföldjén lebeg, műfajok, formák és az idő felett. Léner Péter helyzete nem le- i hetett éppen irigylésre méltó,

I

mert „Az ördög cimborája” már eredetileg sem dráma. Ha a hatásvadász érzelgős melodrámát játsza el. Shaw szellemes megjegyzései is belevesznek a szirupos törté-