Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-16 / 192. szám
UHU, AUGUSZTUS 16. mapl6 Negyvennégy vonat indul naponta Pécsről Huszonöt év alatt ötszörösére nőtt a pécsi állomás személyforgalma Pécset az 1800-as évek második felében kapcsolták be az országos vasúti hálózatba. Az első vasútvonal 1854. december 1-én nyílt meg Üszög és Mohács között. Kezdetben csak szenet szállítottak ezen a vonalon a DGT dunai hajói részére. Négy évvel később megindult a teljes teherszállítás, majd ezt követte a személyforgalom. Rétmillió utas 1868. májusában új vasútvonal nyílt Üszög—Szentlőrinc —Barcs között. Ez magánvasút volt és a mai vasúti raktárak helyén épült az első pécsi állomás. Közvetlen vasúti összeköttetésre Pécs és Budapest között csak jóval később, 1882-ben került sor. Ekkor épült meg a Budapest —Dombóvár—Fiume vasútvonal és készült el a Dombóvár —Szentlőrinc vonalszakasz is. Tíz év alatt, 1882 és 1892 között épült meg a Pécs állomás vágányhálózata és pályaudvara lényegében úgy, ahogyan ma is megtalálhatjuk. Elég csak egy pillantást vetni az állomás áru- és személyforgalmát szemléltető kimutatásokra, s máris láthatjuk, milyen nagy követelményeknek kell eleget tennie. 1938- ban 8 ezer vagon volt az áru- szállítás ki- és berakásának mennyisége, jelenleg négyszerese. 1938-ban 415 ezer utast szállítottak, 1963-ban több, mint kétmilliót, tehát ötszörte többet. Megnövekedett a személy- és tehervonatok forgalma is. A pécsi vasútállomás átlagos napi személyvonat-forgalma 1927-ben 18 pár, 1937-ben 22 pár, 1942-ben 15 pár és 1964-ben 44 pár vonat. 1927- ben 17, 1964-ben 36 tehervonat bonyolítja le az 'áruforgalmat. .. . . A vasútállomásnak' 700 dolgozója van. Háromszázan a forgalom irányításával és lebonyolításával foglalkoznak. Ide tartoznak a forgalmi szolgálattevők, váltóőrök, kocsimesterek, tolatásvezetők, kocsirendezők, kocsiinté^k. Korszerűbben, kulturáltabban A megnövekedett áru- és személyforgalmat a régi berendezéssel és forgalomszervezéssel nem lehetne lebonyolítani. Ezért több átalakítást végezlek az állomáson anélveszi az ingét meg a fekete zsokésapkát. — Ezt hol szerezte? — mutatok a sapkára. — Ez az egyensapkánk. — Maga is lovagol? — Igen. . — Hány kiló? — Hetven. — Nem sok egy zsokénak? — Hát ha profi zsoké lennék, sok lenne. De így talán nem. • — Ki indul még a versenyen? — Hárman megyünk hét lóval. Major István, meg ez a szgke fiú és én. A szőke fiú tizenhat évesnek látszik. — ö is lovász? — Nem. Gimnazista. A mohácsi lovas klub egyik legjobb növendéke volt. Nyáron nálunk dolgozik. Kap ezer forintot. Jó lovas különben. — Melyik a legkedvesebb lova? — A Csoki. — A legjobb is? — A Szilvásvárad is nagyon jó, ha napja van és hajlandó bemenni a pályára. — Miért van ennek a lónak ilyen furcsa neve? — A mének mind annak a falunak a nevét kapják, ahonnan vettük őket. Szilvásvárad és Bőszénfa a két ménünk. Ezek elsősorban tenvé'zál'a*ok a sport csak mellékes „foglalkozásuk”. kül, hogy a régi vágányhálózatban vagy a pályaudvar felépítésében lényegesebb változás következett volna be. A legelső feladat az volt, hogy az állomást a teherforgalom alól mentesítsék. Ezért hozták létre a pécs-külvárosi és a pécs-bányarendezői teherpályaudvarokat. A pécs-külvárosi pályaudvart teljesen átépítették, vágányhálózatát bővítették. A Beremend—Nagy- harsány térségéből áramló teherszállítmányokat Sellye— Szentlőrinc útvonalon továbbítják. Üj iparvágányokat létesítettek a Cementipari, az Ércbánya, az Építőipari Vállalat, a Sörgyár és a MÉK részére. Mindez lehetővé tette, hogy az állomás vágányhálózata a teherforgalom alól felszabadulva, a személyszállítást jobban szolgálja Kialakították az A, B, C, D vágányokat. Igaz, hogy ezek kissé messze esnek az állomás központjától, de feltétlenül a forgalom növelését és gyorsítását szolgálják. Sokan nem értik, miért volt erre szükség. A biztonságos közlekedés és teherszállítás miatt az 5. vágánynál hátrább nem állíthatnak meg személyvonatot. Ugyanakkor biztosítani kell az utasok fogadását, beszállását a csatlakozásokhoz az átszállásokat, a fővonatok időbeni beállítását az állomásra. Mindezt csak a fenti vágányok segítségével tudták megoldani Kijárat az épület mindkét oldalán Az állomás épülete ma sokkal inkább szolgálja a kulturált utazást, mint korábban. A nagy csarnokban tíz jegy- váltó pénztárat létesítettek. A bejárat elé új belépőt képeztek ki, mely nagyban segíti, különösen a kedvezőtlen időjárás esetén a csarnok tisztántartását. A régi folyosók falazatának egy részét kijebb hozták és így az utasteret lényegesen növelték. A régi várótermet átalakították bisztróvá. Ugyancsak korszerűbbé, szebbé tették az Utasellátó éttermét is. Két kultúrcikk- pavilon és egy élelmiszerárusító hely áll az utasok rendelkezésére. Korszerűbb és kulturáltabb személyforgalmat' biztosítani. Ez foglalkoztatja leginkább az utazóközönséget és a MÁV szakembereit is. Néhány dolog — Maga szerint Magyar- országon melyik a legjobb ló? — Az öregúr. — És az Imperiál? — Ja, én ugró lovakra gondoltam. Futó lovak közül persze az Imperiál. Tudja mennyit Ígértek érte? — Mennyit? — Százhúszezer dollárt. — Pedig Amerikában csak hatodik lett. — Tudja miért? Azért, mert nem a saját lovasa lovagolta. — Miért nem? Fanyarul elmosolyodik, mint aki ismer egy-két dolgot a kulisszák mögül, de csak annyit mond: — A fene tudja. Aztán a lóárakra terelődik megint a szó. A nemrégiben megszűnt „lovas” folyóirat, a Pegazus közölt egyszer egy összeállítást, mi szerint az öregúr értéke 60 ezer dollár. Ugyanakkor a Hartát százezer dollár értékben adták el a dánoknak. Ezek a nagy számok már nem lepnek meg. Békás- puszta is produkál ilyen értékű lovakat. Csakhogy ezeknek nem a sport, hanem a tenyészértékiik nagy. Egy méncsikó ára ötvenezer forint körül mozog. De adtak már el mént 120 ezer forintért is. Lám! A telep lóidomárja azt mondta egy igazán szép lóra mutatva: „Hát nem sokkal szebb, mint egy auennek érdekében már a közeljövőben megvalósul. A Lenin tér jelenlegi rendezésének befejeztével az állomás épületének mindkét oldalán utas ki- és bejárókat képeznek. Ez által a külső vágányokon álló vagy ideérkező szerelvényeket könnyebben, az állomás épületének megkerülésével lehet megközelíteni. Gyorsabb lesz a kijutás is az állomásról, hiszen ez most' egyetlen kijárat segítségével bonyolódik le. I Az állomás korszerűsítésének van néhány olyan követelménye, amelyek megoldása jelenleg még nyitott kérdés, de feltétlenül szükséges. Ezek közül az első a szigetperonos rendszer bevezetése, amelyeket vagy alul- vagy felüljáró köt össze az állomás épületével Csak ezzel lehet á jövőben gyorsítani és teljesen biztonságossá tenni a személyforgalmat. A mási kmond a vasúti felüljáró, illetve a siklósi és mohácsi utaknál való áthaladás korszerűsítése, amiről sajnos jelenleg még semmilyen elképzelésük nincs a szakembereknek. Az állomás épületének átépítése, a vágányhálózat bővítése nem szükséges, mert az még jó ideig biztosítja az áru- és személyforgalom lebonyolítását Interjú egy gyurmatulajdonossal iűt 7)J-£> /ou Mitzki Ervin I megmutatták. legjobb. Tél van és ilyen... mik is? (Zavartan gondolkodik, de kivágja magát:) és az a vége, hogy a Télapó egy szánkón húzza a zsákokat, sok cukrok vannak' rajta, még perec is. Aztán jönnek a barna mackók és kérnek. A Télapó ad nekik egy egész perecet, és megeszik. Bocsánat... o mosakodással, mi a helyzet? — Szeretek én mosdani, csak még nem tudok egyedül. A lábamat úgy mossák meg. De az apu a múltkor hozott két halat, a fürdőkádban voltak! (Végesteien végig látom az apró egérfogakat, ragyog az egész arca.) Mikor a víz alá értek, ami a csapból folyt, fölugrottak. És nekünk van egy gumi a csap végén, és azt lehet irányítani... Aztán ráültek a lefolyóra, és t.e i folyt le a víz, aztán mikor szépen megsímogattam őket, elúsztak onnan, és megint lefolyt a víz. De a halakat nem lehet megfogni, mindig kicsúsznak a kezemből... (Interjú-alanyom bőbeszédűsége ezen a ponton valóban nem ismert határt. A kád ban úszó halak emléke lázba hozta. Váratlan kérdést kellett nekiszegeznem.) Zoli! Van teneked barátod? — A Jóska. Ö mindig lenn van az udvaron, aztán ha én is lenn vagyok, játszunk. Ha meg fönn vagyok, az ablakban, akkor ő lenn bohóckodik. Kiverték egyszer a testvére szemét, az úszógumival, vagyis a szeleppel. Én mindig nagyon vigyázok a úszógumikkal. Bár nekem nem is olyan van. A Jóskával meg ->gvszer összeszedtünk mindenféle kavicsokat, csíkosak is voltak köztük, meg ezüstök, meg olyan, amiben több ilyen kisebb ezüstös volt. A homokot megcsináltuk, így ni, és belenyomattuk a kavicsokat. Mond tűk a Robinak, az már nagyobb, hogy írja föl, volt— egy olyan táblaféle, hogy ..hozzányúlni tilos”. Ejnye... ez a Jóska! De hál térjünk vissza egy-két szóban az iskolára. Nem félsz tőle? — Mért félnék? Aszongyák, elsőbe csak tanítanák írni, aztán majd a másodikba már fogok tudni. Nem sajnálod itthagyni az óvodát? Miért? (Óriási kék szeme rámnyílik, ez igazán őszinte csadálkozás.) ősszel «•”’"!< ide újak, tetszik tudni0 Nahát! Nem lesz úgy itthagyva egészen, hogy senki se legyen benne! Értem... Szóval van kedved iskolába menni? — Van hát. Engem méq külön rajzra is beíratnak na'd. mert elég jól rajzolok. Rajzolnál nekem valamit, ide, erre a papírra? Itt a toll is. — Tessék. (Rajzolás közben motyog valamit, de vem mond ja meg, mit. Talán varázs- igéket. Pillanat alatt kész az autó meg a ház. T^ő v-’kül.) Hát teteje nincs ? — Dehogyisnincs. Ez ’apos- tetejű. (Rátesz kéménv-'-ot ) Lerajzolnád magadat it ? Úgy, hogy rádismcr-ek. Szőke csikófrizura, egérfogak, kék szemek — avagt a festő portréja saját magáról: íme! Hallania Erzsébet Mcsgammal tó?!” Nemcsak szebb, néha drágább is. VÉSZHARANG — __________ S ZÁMADATOKBÓL_________ Szúrószemű, nagytestű férfi. Huszonnégyben végzett a magyaróvári gazdasági akadémián. Azóta lovakkal foglalkozik. A gomblyukában most is ott díszeleg egy lófejes jelvény. — Tudja mit írjon meg? — Mit? — Azt, hogyha így megy tovább, kipusztulnak Magyarországról a lovak! — Már hogy pusztulnának? Hiszen a gazdaságok nagyon jól tudják, hogy egyelőre a lóra szükség van. — Nemcsak egyelőre, a lóra mindig szükség lesz. S az igaz, hogy most már azt sem bánnák, ha minden kanca hirtelen kétéves csikót ellene. — Hát akkor ml a baj? — Az, hogy nem ellik! Nemhogy kétéveset, de rendes csikót sem. — Ezt nem egészen értem. Előrehajol a széken, egy cseppnyi ingerültség nincs benne. Számokat sorol. — Statisztikai adatok szerint a szülés évi tizenötezer. A természetes fogyás harmincezer. Elvileg minden évben tizenötezer lóval kevesebb. Igaz? Folyik a szó a „ló-helyzetről”. Z. Szabó Gergely rendkívül értelmes ember. (Foto: Pap János) Munkatársunk felkereste Szénási Zoltán, I. o. tanulót, végeláihatatlan és fáradságos iskolai tanulmányainak megkezdése előtt, egy hónappal. A beszélgetés során elsősorban azt szerettük volna megtudn milyen elképzelésekkel és tér vekkel tekint Szénási Zoltá a nagy esemény elé, s hogya fogadta és érzékelte a hírt. szeptembertől búcsút mond az óvodának és iskolai tanulóvá válik . .. Az interjú egyészen rendhagyó lett, a dolgok természetéből eredően. Először is, egy igazi interjú-alanyt az ember nem úgy választ ki, hogy a választást a véletlenre bízza. Másodszor pedig, egy igazi interjú-alany megrágja a kérdést, megrágja a feleletet, aztán szépen, szabatosan válaszol. Zoli esetében a beszélgetést mindenféle véletlenek és pillanatnyi érzelmek befolyásolták. Nindjárt az elején kezdődött: ott ültek az óvodai kis- padon a gyerekek, akik közül Valamelyikkel beszélhetek (ha már ennyire akarok.) Némelyik illedelmes képet vágott, mások kíváncsian vigyorogtak, de ez a Zoli gyerek csúnyán fintorgott és egyetlen dolog érdekelte; hogyan lehetne minél ügyesebb torzpofát vágni. Ez az én emberem — gondoltam, s mindjárt fél is kértem a társaságot, fáradjanak nyugodtan délutáni pihenőjükre. Mi, Zolival ottmaradtunk. * Voltál-e már iskolában? — Hogyne... A Bercinél Milyennek találtad? — Hát, láttam egy nag; táblát, és ott volt még eg; krétatartó meg kréták mej sok pad. Felkészültél mlír a széptem bérré? — Megvettük az iskolatás kát meg mindent. Csak i könyveket nem. De a Bérc izéit is mind beleraktuk, é mégis én vittem egész hazáig A „Berci” és az „izéi”, a: mi? — A Berci a testvérem már elvégezte a nyolcadikat És mindenféle könyveket me* füzeteket kapott. Nekem met van már gyurmáim! Ennek igazán örülök. És mii gondolsz, milyen lesz az iskola? — Jó. (Vonogatja a vállát tanácstalanul.) Tudod-e, mi az a „lecke”) — Nem tudom... ja, de Az, amit írni kell otthon mindenfélét, meg tanulni. Én fo gok tanulni, mert ha ötös leszek, kapók egy biciklit. Filmet, televíziót szoktál nézni? — A Rátonyi Róbertét, mei az mindig bohóckodik. A Mazsolát, azt nagyon szeretem mer az mindig úgy csinál hogy „ui, ui”. Aztán a Kecs keszabó, az is ott egy szereplő, legutóbb csinált neki egy ruhát és bevarrta és nem tudott kijönni... (Nagyokat kun cog, és további komplikált eseményeket mesél.) Moziba nem szoktál járni1 — Engem oda sose visznek. Mindig csak a nagymamához visznek. Vasárnap is, ha a Berci elmegye az apuval a meccsre, az anyu meg harisnyát szed, én meg játszok. Kivel? Hát egyedül, ? kockákkal. A Berci nem játszik velem, csak bunyózik. Este is odamegyek, aszongya: ten ke- sezzünk? És én lenyomom, c meg ki akar szabadulni. Hogy rendes-e a Berci? Rendes. Néha elver, de visz a bicajon. A nagymamánál, ott van nekem is egy, de csak háromkerekű. De nem ülök ám rá! Csak rá- állok hátul a vasra, és hajtom. Van ott egy roller is, de annak le van szerelve a hátsó kér éli e, kéne rá venni új gumit. Meg van ott két garázs, a nagypapámnak a Trabantja van bent, meg a wartburgos bácsi kocsija. Meg van tévé, ott szoktam mindig nézni. Mindig beülünk este a kocsiba, mer nekünk is van Trabantunk, és elmegyünk a nagymamámhoz. Nyaraltál is? Persze, nagyon sokat utaztam akkor, nagyon ki is lett a kocsi. Meredeken kellett Eelmászni. Későn indultunk, vagyis becsomagoltunk, és .efeküdtünk, de felkeltünk és •nég este sötétben elindultunk. \ Mátrába mentünk. Meg szoktunk Harkányba is menti, láttam is múltkor a Tentes várát, útközben. A Ten- cest most megint nézem, az a legjobb, amikor bekenik az arcukat iszappal, még a homlokukat is. Aztán majd ön az ezredes, mennek a börtönbe, jön a Jakab, bang! eüti, de nem fogják kiszaba- lítani... Vardon — állítom útját a zóáradatnak — könyveket ol- •asol-e? — Nem tudok én még ól- ■asni! — sértődötten néz — ►ár igaz, fel szokták olvasni l könyveimet. A télapós a Nemcsak a lovak szeretete beszél belőle — három hónap múlva amúgyis nyugdíjba megy —<, hanem a helyzet alapos ismerete. — Egy-egy fura mondata megragadt bennem: — Annyiféle komponensből adódnak ezek a lehetetlenülések. Miféle lehetetlenülések? A Lótenyésztési Főigazgatóság megszűnt. Most a lovak az Országos Állattenyésztési Felügyelőség talajdanában és a Megyei Állattenyésztési Felügyelőség állományában vannak. Az állatokat az állami gazdaság (jelen esetben a bólyi) tartja — a gondozók a gazdaság státusában vannak. Tenyésztési főnök a MÄF, fegyelmi főnök az ÁG, a re- deztetési állomások fenntai- tásáról a községi tanácsok gondoskodnak.. Rázza a fejét, legyint és nem mondja tovább. Én azért azt hiszem, nem a „lovas nemzet” utolsó képviselőinek egyikével beszéltem. Mert lóra még sokáig szükség lesz, mint ahogy szükség van a legjobban gépesített mezőgazdaságú államokban is. Kint rázendít az eső. Elhallgatunk. Aztán már 1öb- bet nem is beszélünk lovakról. Vadászatokra, és szarvasbikákra terelődik a szó. s Lázár Ervin ,
