Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-14 / 190. szám
AUGUSZTUS 14. NAPLÓ 3 Megnyílt a harkányi új reumakórház Lépj be és elakad a lélegzeted. Hiszen ez nem kórház, nem is szanatórium, ez egy korszerű szálloda, ahol az orvosok csak azért vannak, hogy felfrissítsék az elcsigázott iz- f mókát, embereket. A harkányi új reumakórház alig egy hete üzemel, még látszik az építkezés és a költözködés nyoma, de az is, hogy a betegek közérzete megváltozott az új környezetben. Végigjártuk az emeleteket, folyosókat és szobákat dr. Barla Szabó Sándor igazgatóval és érdeklődtünk a betegektől: Háromágyas szobák Arany Ferenc Dunaújvárosból jött: „Más, egészen más ez itt, jobban érzi az ember magát”. Vas Péter komlói bányász: „Nem is lehet összehasonlítani a régivel”? És a folyosón dr; Barla Szabó Sándor hozzáteszi: Köves Emil a tervezőmérnök remek munkát végzett. Ebben az épületben nincs sötét sarok, világos, kényelmes és modern. — Hol vannak a fűtőtestek? — A mennyezetben és a padlóban, elrejtették. Nem foglal helyet, nem akadályozza a takarítást, ugyanakkor az épület minden zuga meleg. Lemegyünk a kazánházba is. Itt is kínos a rend és a tisztaság. Tizenhat csőrendszer biztosítja a thermál fűtést, aminek az a legnagyobb előnye, hogy csupán a vizet szivattyúzó villanymotor energiafogyasztását kell megfizetni. csupán fillérekbe kerül a fűtés. A melegvíz mindössze tíz fokot veszít és miután be- fűtötte a betegszobákat, kezelőket, folyosókat és társalgókat fürdésre, mosakodásra is alkalmas még. A régi épületben — amit 1930-ban építettek a parkerdő szélén — 220 beteget 3—5 ágyas szobákban helyeztek el. Itt is 220 beteget gondoznak, de minden szobában csak három ágy van. Beépített szekrények, hideg, meleg víz folyik a csapból, széles erkélyen napozhatnak. Műanyag padló, lift a betegszállításhoz, minden emeleten társalgó, két orvosi és kezelőhelyiség. Teljes összkomfort a betegeknek is, a gyógyító személyzetnek is. Tízmillió forintos létesítmény Járjuk a szobákat, folyosókat. A fordulónál két új beteg a 6-os szobát keresi. A régiek a társalgóban ultiznak. Megindult tehát az élet az új kórházban, amit tízmillióért építettek kétemeletesre, korszerű felszereléssel, — Úgy sikerült tízmillióból kihozni — mondja az igazgató —, hogy hazai anyagot használtak fel. Nézze ezt a márványborítást. Siklósi márvány; A követ Nagyharsány- ból hozták. Kevés szállítási költség és jó anyag. Különben a Baranya megyei Építőipari Vállalat munkásai jól dolgoztak, — Határidő? — Fél évet csúsztak, de hát a rendkívüli tél, igazán nem csoda, ha megkéstek az átadással. — Hibák? — Csak a szennyvízcsatornázás okoz gondot. Már üzembe helyezték a kórházat, de hiányzik az agregátor. így ha áramszünet van — mint most is — akkor felgyülemlik a szennyvíz a csatornahálózatban, amelyik a csapadékvizet Csehszlovák pedagógusok 38 tagú csoportja érkezett Pécsre Tegnap 38 tagú csehszlovák pedagóguscsoport érkezett Pécsre, a Pedagógusok Szak- szervezete Pécs városi Bizottsága meghívására. A vendégeket pécsi kollégák fogadták és kísérték a Nevelők Házába, ahol a Pedagógusok Szak- szervezetének városi bizottsága fogadást adott tiszteletükre. Néhány héttel ezelőtt 40 pécsi pedagógus járt Léván és környékén, s tulajdonképpen ezt a látogatást viszonozzák most a csehszlovák vendégek. A főként szakszerve-1 zeti bizalmiakból és iskolai szakszervezeti bizottsági tagakból álló csoport Pécsre érkezése előtt két napot töltött a Balatonon. További programjukban Siklós. Harkány megtekintése és több kirándulás szerepel. is gyűjti és elöntéssel fenyegeti a kazánházat. Nagyon kellene az agregátor, mert nél küle nem érezzük magunkat biztonságban. A konyhában most csomagolják ki a tálakat, tányérokat. Igazi üzem el, ahol nem csavarokat és gépeket, hanem pörköltet és húslevest gyártanak majd a betegeknek. És ami az egész épület előnye, fedett folyosó köti össze az egyes részeket, a fürdőt, a tornatermet, az éttermet, a régi épületet, ahol a nők kaptak helyet. Fűtött folyosókon közlekedhetnek télen is a betegek; A fürdő használata után nem kell hosszú utat tenniök a szabad levegőn. Hamar eljutnak a szobájukba. Ez gyorsabb, alaposabb gyógyulást jelent, Harkánynak neve van külföldön Nemcsak a víz, hanem a tudományos munka is hírnevet szerzett a fürdőhelynek. Az igazgató temérdek külföldi levelet mutatott. Orvosok kérnek egy-egy példányt dr. Barla Szabó Sándor tudományos értekezéseiből. Jött levél Bostonból, Lipcséből, Csehszlovákiából és a Szovjetunióból. Érdeklődnek, milyen újabb reuma gyógyítási módokat kísérleteztek ki Harkányban. De eljönnek személyesen is. Legutóbb osztrákok járták végig a hazai hévvizeket és látogatást tettek Harkányban is. Nyugat-Németországból egy orvos azért tette meg a hosz- szú utat, hogy személyes tapasztalatai alapján tegyen ajánlatokat betegeinek. Ez az érdeklődés csak fokozódik a jövőben, ezért érthető a kórház vezetőinek a kérése: — A tízmilliós épület mellett építsék meg az előadótermet is, ahol hazai és külföldi résztvevőkkel konferenciákat, tudományos tanácskozásokat is tarthatnak, amellett, hogy az intézet saját dolgozóinak az oktatására is felhasználja. Az új harkányi reumakórház világhírű egészségügyi intézet lett, ahol büszkén fogadhatjuk a nemzetközileg elismert, külföldi orvostudósokat? Gáldonyi Béla i Á magyarhertelendi strandon Három-négyszáz kiránduló és turista keresi fel naponta a magyarhertelendi strandot. A strand területén működő büfé és kerthelyiség is nagy látogatottságnak örvend. A hazai kirándulókon kívül naponta négy-öt külföldi kirándulócsoport is felkeresi a festői szép ségü helyet. „Földindulás“ Dombóváron „Kiegyenesítik“ a lejtőket — 2100 vagon láp föld utazik Gerényesre és Felsőmindszentre A Baranya csatorna menti vízgazdálkodási és talajvédelmi társulat vezetői beszámoltak a sásdi járási tanács végrehajtó bizottságának a társulat első félévi munkájáról. A társulat egyik fő feladata a talajvédelem és a talajjavítás. A társulat a Mezőssd- féle mélyrétegű talajjavítást alkalmazza. Katasztrális holdanként 300 mázsa lápföldet, 80 mázsa istállótrágyát és 5 mázsa vegyes műtrágyát kell a talajba bedolgozni, mégpedig három ütemben. Először 200 mázsa lápföldet terítenék el a tarlóra és ezt 12—14 centi mélyen alászántják. Majd az úgynevezett „mélybemunká- lás” következik, amikor egy mázsa nitrogén és egy mázsa szuperfoszfát műtrágyát szántanak le 50 centi mélyen. A harmadik ütember 100 mázsa lápföldet, 80 mázsa szervestrágyát és 3 mázsa vegyes műtrágyát disztillerrel dolgoznak be a talajba. Ezzel az eljárással az egész feltalajt 50 centiméter mélyen ellátják hu- musiszal. Az eddigi kísérletek szerint nyolc évre terjed a javítás hatása és a terméseredmény 3—5 mázsás fokozására lehet számítani, 8 éves viszonylatban. Egy katasztrális hold javítási költsége hatezer forint. Ezt a talajjavítási eljárást a tsz-ek humuszban legszegényebb, lekopott szántóin alkalmazzák. A javított szántón először lucernát vagy őszi kalászost telepítenek vöröshere fetülvetéssel. A lucerna nagy tömegű gyökérmaradványaival javítja a vízelfogó és tároló képességet. Ezzel tehát valósággal „kiegyenesítik” a lejtőket, hiszen a vízfelfogó képességük közeledik a vízszintes talaj ilyen képességéhez. Az idei munkához 2100 vagon lápföldet, 500 vagon istállótrágyát, valamint 35 vagon vegyes műtrágyát kell a gerényesi és a felsőmindszenti termelőszövetkezet területére szállítani. Ezzel összesen mintegy 350—350 holdat látnak el. A talajjavító-anyagot a dombóvári tsz bányájából hozzák. Az ottani lápföld ugyanis előzetes vizsgálat alapján alkalmasnak bizonyult, s így a dombóvári föld „megindulhatott” Baranyába. A dombóvári „földindulás” eredményéként mintegy 700 vagon lápföld „utazott’ a gerényesi és a felsőmindszenti tsz határába, nagyrészt a má- gocsi gépállomás vontatóin. Gerényesen már megkezdték a javító anyag szétszórását és a talajba való bedolgozást. Jelenleg hét dömper naponta ötször fordul, s így napi 35 vagon lápföldet „telepít át” Baranyába. A gabonák betakarítása után további 30 traktor áll a földszállítás szolgálatába. így a 2100 vagon lápi föld kihordása biztosítottnak látszik, s valószínű, hogy október végéig be is dolgozzák azt a lejtős földekbe. Készül a „szigetvári emlékkönyv* Két év múlva kerül majd sor a szigetvári jubileumi ünnepségek megrendezésére, de már most is folynak az előkészületek. Szigetvár elestének 400. évfordulójára most készül a „Szigetvári emlékkönyv”, amely az Akadémiai Könyvkiadó kiadásában 1966-ban jelenik meg. Az emlékkönyv tizennyolc tanulmányt tartalmaz majd. Ezek három témakört ölelnek fel. Az első témakör: Szigetvár ostromának lefolyása, a szigeti vár helyzete. A második: Szigetvár szerepe a magyarországi honvédelmi harcban. A harmadik témakör pedig: Magyarország honvédelmi harca és az európai közvélemény. Á mozdulatlan daru alatt Kéremszépen, ez hát a „Streckmetall”. Tulajdonképpen egy fémzsalu-szerkezet, vasmerevítők közé kifeszített drótháló, amelybe beleöntik a betont — óvatosan adagolva — mindig csak ötven-ötven centiméter magasságban, hogy kellő tömörségre döngölhessék. Így emelkedik a fal pontosan kilenc emelet magasságig Komlón a Fő téren: Emelkedne. Egyelőre az első szintnél tartanak, de csak a zsaluzat áll. Lassan halad itt a munka, a komlóiak tüI relmetlenkednek, a daru is mintha örök mozdulatlanság| ra lenne ítélve. ! Megrokkant, omló falú házak támaszkodtak ide a meredek domboldalnak. Lebontották, lenyesték a dombot egészen a tér szintjéig. Roppant földtömeget kellett kiemelni, hogy helyet csináljanak majd a város — minden bizonnyal két legszebb — toronyházának. Kétszoba-össz- komfortos lakások, távfűtéssel, propán-butánnal, lifttel, lakásonként loggiával. Egy-egy épület ára: 7 millió 200 ezer forint. De hát, egyelőre az első szintnél tartanak. Februárban kezdődtek el a munkák, jövő év május utolsó napján lenne az átadás. Sikerül-e? Erre biztos választ senki sem ad. Az épület kísérleti ház. Azért kísérleti, mert már Budapesten többet felépítettek ezzel a módszerrel, például az Ár- pád-híd környékén, Lágymányoson, továbbá Miskolcon és Dunaújvárosban. De még kísérleti. Most például azzal kísérleteznek, hogy törőszilárdsági vizsgálatok alá vegyenek agy kisebb kiöntött tömböt a kohó-habsalakkal vegyített betonból, amelyből majd a falak készülnek. Ezután majd a földön öntenek le egy egész falrészt, azt is megvizsgálják és majd utána... utána lehet építeni. Csak néhány napról van már szó. A felvonulási épületben berendezett irodában Mensch József főépítésvezetővel és az építésvezető Imhoff Jánossal beszélgetek. — Túl távolinak tűnik a határidő... — jegyzem meg. Széttárják a karjukat. Mit csináljanak? Igaz, hogy az épülő lakások átfutási ideje manapság tíz hónap, legalábbis illő ennyi idő alatt... Szóval tíz hónap és nem tizenöt vagy tizenhat hónap. Igen, ezt tudják ők, de hat- van-hetven fős gárda helyett csak vagy húsz ember dolgozik ezen a munkahelyen. A főépítésvezetőséghez tartozik még a Kórház, aztán a Platórész, a gimnázium, a „C”-la- kások, sőt még két istállót is építenek Sásdon a termelő- szövetkezetnek. S mindenhova ember kell, sokkal több, mint amennyi a rendelkezésre áll. — Miért? — Elmennek. És hogy hova mennek? A termelőszövetkezetekbe. És miért oda? — Mert többet fizetnék. Emberileg érthető. Igen. Mindenki szalad a több kereset után. Valóban érthető, de miért tud a termelőszövetkezet t ö b tje t fizetni a saját építőmunkásainak, mint az állami ipar? Ezt kérdezzem meg a Földművelési Minisztériumtól. Itt csak a tényeket ismerik: egy köbméter falazásra az állami építőipar 36—38 forintot fizet, a termelőszövetkezetek az FM által megállapított normák szerint hatvanat-hatvanötöt. • Ezért hagyták itt a vállalatot olyan jóképességű kőművesek, mint Nyisztor István, aztán a Koch Henrik, vagy a Polgár fivérek — hogy csak hamarjában mondjanak néhány nevet. Itt van Teufel Imre esete is. Fiatal gyerek, jó szakember, elküldték egyéves művezetői iskolára. Ami kor befejezte, kilépett a vállalattól és elment a termelő- szövetkezetbe. Azóta járt már itt látogatóban. — Visszajössz? — Nem bolondultam meg. Több a kereset. Ezt mondta. Én meg azt mondom a főépítésvezetőnek: kell a szakmunkás a termelőszövetkezeteknek is, elvégre a mezőgazdaság is fejlődik és a kisebb beruházásokat ezek a tsz-kő- művesek is megcsinálhatják. Ezzel leveszik az elaprózott munkahelyekkel járó gondot az állami építőipar válláról. — Még hogy leveszik? Hát figyeljen csak ide az elvtárs. A sásdi tsz-nek építünk két istállót két és fél millióért. Vállalaton belül nem nagy munka. De a tsz-kőművesek ezt nem tudják megcsinálni, mert nincs meg a kellő műszaki felkészültségük és magasabb szintű képzettségük, ami kellene. Mi híján vagyunk a munkaerőnek, megkértem a szövetkezet elnökét: „Adjon át ideiglenesen néhány kőművest nekünk, hogy felépíthessük határidőre az önök istállóját!” Nem adott. A tsz-kőművesek tehát tol- dozó-foltozó munkát végeznek magas bérezés mellett és ez a munka is ellenőrizhetetlen, hiszen a szövetkezetek vezetői végül is nem értenek az építőiparhoz, ami nem is csoda. — Ezekután aztán hogyan tartsuk vissza embereinket? Hihetetlennek hangzik, de például egy művezető — mondjuk itt éppen Merk Ferencről lenne szó — kevesebb fizetést kap, mint egy jó szak munkás. Kétezernégy-ötszáz helyett kétezerkettőt. Pedig a művezető is azért lett m five z e t ő, mert nyilván jóképességű szakmunkás volt korábban. Igazságos dolog ez? — Igen, — vetem közbe — de a művezető bizonyára prémiumot is kap. Az is kereset. — Mire? Csak akkor, ha a tervet teljesítjük. De hogyan teljesítsük, amikor kevés az emberünk, s azért kevés, mert... Szóval ismét bezárul a kör. Kint az építkezésen — az ácsok brigádvezetőjével, Elter Emillel találkozom. — Mi igaz abból, hogy az emberek elvándorolnak? — Igaz. Ahol több a pénz, oda mennek. — És ön? — Hát... én keresek most kétezerszázat ennél a kísérleti épületnél. Más lakásoknál kettőhatot is megkerestem. Tizennégy esztendeje dolgozom az állami építőiparban... Hallgat. — Nem arra válaszolt ám, amit kérdeztem. — Ja persze. Hát nézze, én tudok itt a bányánál, napszinten olyan ácsmunkát, ahol többet kapnék. — Tárgyalt velük? Elnéz másfele. — Éppenséggel így is lehet mondani. De nem megyek el. Azt hiszem maradok azért itten. Majd meglátom. Nem tudom még előre, ugye... Kovácsevics Pali fiatal fiú, két esztendeje szabadult a vállalatnál: ácssegéd. Keresete 1650 forint. — Itthagyná a vállalatot? Vállát vonogatja. — Nem. De azért elégedetlen. Azonos ok miatt a másik fiatal ácssegéd is: Pápics László. A vállalatnak van egy szállása fönt a domboldalban. Két barakk. Elhanyagolt, ócska épület. Fürdési lehetőség kétszázötven-háromszáz méterre a barakktól a másik épületben. Nyáron még istenes, de télen... És persze sokszor még meleg víz sincs, mert nem gyújtják be a fürdőkályhát. Szórakozás? Mi lenne? Rádió nincs. TV volt, azaz van, csak hónapok óta süket és vak. Senki sem csináltatja meg, pedig már panaszkodtak. Hétköznap ebéd és vacsora — itt az építkezés szomszédságában — vállalati hozzájárulással megy, de rendszerint hideg az étel, mire kihozzák. Vasárnapi szórakozás? — Alszunk egész nap. Más nincs. A főépítésvezető mondja, hogy amikor a kökönyösi — szinte luxuskivitelű — munkásszállót a széntröszt részére építették, még azt sem engedték meg, hogy néhány építőmunkás a már működő szálló beli étteremben étkezzen, ahol köztudomásúan kitűnő konyhát vezetnek. Ehhez pedig eszembe jut nekem, hogy az említett szálláson még nagyon sok szoba lakatlan, mert nincs meg a kellő létszám. Igaz, hogy lassan megtelik majd a szálló — Zobák-ak- na fejlesztésével — de ez nem megy egyik napról a másikra. Addig ezek a fiatalok ellakhatnának ott. ha a tröszt és az építőipar megegyezne. De hát ez is csak ideiglenes megoldás lenne. A Komlói Építőipari Vállalatnak kellene olyan — a mai követelményeknek megfelelő — emberi hajlékot biztosítani a munkásoknak, hogy ott jól érezzék magukat, némi képpen otthonra találianak. Mert ez is egyik módja annak, hogy saját embereiket, szakmunkásaikat rne"' •’k. Ezernyi lehetőség nyílik arra, hogy — a szociális gondoskodástól kezdve a bérkérdések rendezéséig — a munkaerő- hiány okozta gondokon enyhítsenek. Ezek a lehetőségek még kimerítetlenek. Hatása a termelés grafikonján csapódik le. Rab Ferenc *
