Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

1964. AUGUSZTUS 2. NAPLÓ Hogyan állunk az építkezésekkel? Egy hónap múlva kezdődik a tanítás. Itt is? Sohase csökkenjen fiatalos lelkesedésük! ) Ünnepélyesen fogadták a megye új pedagógusait Esküt tesznek az új pedagógusok A gyárak szeretnének ter­melni, a lakók beköltözni, s itt van lassan a tanév kez­dete is. Hogyan is állunk az építkezésekkel? A határidők? A munka menete? Készen iesznek-e az új tantermek szeptember elsejére? iíyen kérdésekkel kerestünk fel • né­hány építkezést Pécs váro­sában. Húsztantermes iskola a Móricz Zsigmond téren Az iskola impozáns és na­gyon szép színfoltja lesz a déli városnegyednek. A szü­lők is érdeklődnek az épít­kezés állásáról; hiszen gyer­mekeiket már oda Íratták be az új tanévre. Az épület sajnos még nem úgy néz ki, mint ahogyan el­képzel az ember harminc nap­pal a tanítás kezdete előtt egy vadonatúj iskolát. Azt remél­tem, hogy minden a helyén található: legfeljebb a pedel­lus törölgeti az új táblákról a port, próbálgatja a kul­csokat és így tovább. Állvá­nyok borítják az épületet, a munka nagyban folyik. Gött- ferd György művezető azt sem tudja, hol osztogassa a pa­rancsokat. — Készen lesznek-e szep­tember elsejére? — érkelőd- tünk­— Készen kell lenni. A külső vakolás lassan kész lesz, a belső munkákat kell sür­getnünk, burkolás, parkettá­zás, festés, mázolás .: i — Egy hónap elegendő er­re? — Most érkezett harminc festő, a burkolás a jövő hé­ten elkészül. Augusztus hú­szadikára átadjuk, — bizony­gat a művezető. — Hány ember dolgozik most az építkezésen? — Körülbelül 160 ember. A létszám megnyugtató, de valahogy az idő már nem. Nem kell jósnak lenni, hogy mennyi probléma akad majd a tanév kezdetén. A lakato­sok miatt még a művezető­nek is fáj a feje. S a leendő iskolaigazgatónak ? Új-mecsekaljai hétemeletesek A két hétemeletes épület­ről valamikor sokat írtunk. Igen jól haladtak az építke­zéssel, télen is kitűnően dol­goztak. Most kihalt az épü­letek környéke. Áll a daru, s áll az egész munka. Egy ember szalonnázik az árnyék­ban- Kopogtatok az irodaaj­tón, lenyomom a kilincset: zárva. Az öltözőben egy-két szere­lő uzsonnázik. — Mit dolgoznak? — A fűtést szereljük, — mondják. — A többi munkások? — Itt nincsenek. Állnak az építkezéssel. Szemben a hatemeletes épü­letnél már nagyobb a sürgés­forgás. Domsics János műve­zetőt kérdem. — Miért állnak a héteme­letesekkel? — Kevés a munkás. A vál­lalatnak az a célja, hogy az idei lakásépítési tervét telje­sítse, ezért kellett átcsopor­tosítani a munkaerőt. Hama­rosan visszatérünk a héteme­letesekhez is. Más híján a hatemeletes épületet nézegetjük. Pompás épület, a lakások nagyon szé­pek. Az egyik szárnyát las­san befejezik; néhány nap múlva tíz lakó költözhet. A következő 48 lakóra később kerül csak sor. Húsznaponként egy lakóházat A bolgárkerti lakónegyed­ben jelenleg kilenc téglaépü­letet és hét panelépületet ké­szítenek. Mindegyikből hama­rosan átadnak egyet-egyet. A 137-es jelű panelházban az utolsó simításokat végzik. A kétszobás lakások itt is kifo­gástalanok. A téglaépületek irányítóival beszélgetek. Pa­nasszal kezdik: — Hiányoznak a kőműve­sek és a szakiparosok. — Hogyan állnak a határ­időkkel? — A szerződéses határidő­vel nem késtünk még el, de az ütemünktől elmaradtunk Két épületnél a szakiparosok hiányoznak, ötnél meg az építőmesteri munka késik. — Talán a jövő héten előbbre jutunk. A honvédség küld harminc kőműves szakmun­kás katonát. — Láttam, hogy az erdősáv mellett újabb panelházakat kezdenek építeni. — Még ebben az évben ösz- szeszerelünk tíz lakóházat. Lehet, hogy kettőt teljesen el is készítünk. A Tejipari Vállalat épülő telephelyén Negyvenötmillió forintos be­ruházás- Ha valamelyik ipari vállalatnak sürgős az új telep­hely, akkor a tejiparnak az. Tavaly januárban kezdték el az építkezést, s úgy állapod­tak meg, hogy ez év végére átadják. Abból már neon lesz semmi. Mondom az irodában, hogy kevés munkást látni az építkezésen. — Kevés is van, — vála­szolják. — Úgy volt, hogy eb­ben az évben készen leszünk, de sajnos nem megy. Csak 15 milliós munka fut le december végéig. Elmarad a festés, a mázolás, a burkolás egy része I és a szerelés. (gi) ■ Fényekkel átszőtt éjszaká­ban zörögve szalad a villa­mos. A kivilágított Széche­nyi téren platánfáktól őr­zött utakon gyalog sietünk a Hungária szálló felé. Ké­ken viliódzó háromszögű té­ren Dankó híres márvány- szobra lép elénk. Vállán pa­lástként hullámzó árnyak. Szeged, a napfény városa, alszik. Bíbor-csokrokat kötöget az ég. Zaj érinti az ablakok homlokát. Sugárutak és kör­utak karolnak egymásba, hónuk alatt szobrokkal, ró­zsákkal és tulipánokkal dí­szített parkok. Kék szökő­kutak szájából víz-szivár­ványok úsznak az égre. A Tisza nagyot nyújtózik, megcsillogtatja pikkelyes ruháját, fölbámul a hídon siető emberekre, s eltaszítja a hajókat a parttól. * Kerékpárok és autók sár- hányóján csimpaszkodik az aranyfejű reggel. A bokrok óriás pávái fölött hét ma­dárként röppen a városháza tornyának óraütése. > A Klauzál téren Kossuth > szobra elé gördül a mikro- 1 busz, hogy útjára vigye a < kíváncsi városnézőt. Az ide- 5 genvezető hangját lassú szél > ringatja hátra ffnagnetofon- í ból. i Fehéren néznek az utasok­\ ra a Hősök kapujában álló < honvédszobrok. Szinte meg­nyitják a püspöki palotával Tegnap délelőtt 9 órakor a Járási tanács nagytermében került sor a megye új peda­gógusainak ünnepélyes foga­dására. A már hagyományossá sá váll fogadáson megjelen­tek a me^'e oktatásügyi ve­zetői: ár. Nagy Gyula, a me­gyei tanács vb-elnökhelyet- tese. Szentirányi József, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának munkatár­na. Takács Gyula, a megyei tanács művelődési osztályá­nak vezetője, s Bodó László. a Pedagógus Szakszervezet megyei titkára. A Művelődés- ügyi Minisztérium képvisele­tében Ábrány Sándor, a szer­vezési főosztály helyettes ve­zetője jelent meg. Hősi idők Az ünnepség a csertői gyer­mekotthon óvodásainak ked­ves műsorával kezdődött, majd a pécsi Irodalmi Szín­pad tagjai adtak rövid mű­sort. Ezután Takács Gyula beszélt a fiatal pedagógu­sokhoz. — Sajátos helyzetben kez­dik pályályukat — mondotta többek között. — Egyrészt Baranyában kezdik, abban a megyében, amelyre mi büsz­kék vagyunk. Szeretnénk, ha megszeretnék majd mindnyá­jan ezt a helyet. Tudjuk ugyanakkor azt is, hogy nem könnyű itt dolgozni a peda­gógusoknak, a települési vi­szonyok, az elszórt, apró is­kolák miatt. Másrészt azon­ban önök éppen a felszaba­dulás utáni huszadik tanév­ben kezdik tevékenységüket. Nagyon sok minden változott ez alatt a húsz év alatt, de ne higgyék, hogy ezek nem ugyanolyan hősi idők a ma­guk módján. Nagy változások vannak oktatásügyünkben, s talán soha olyan széleskörű, nagy feladatok nem vártak a pedagógusokra, mint éppen manapság. Ezután arról beszélt Takács Gyula, hogy a pedagógusok tevékenysége és látóköre ma már túl kell jusson az iskola kerítésén. Utalt sok kiváló pe dagógus aktív közéleti tevé­kenységére, felsorolta azokat a feladatokat, amelyek egy új, a szó legjobb értelmében vett „új pedagógusra” vár­nak. Majd így fejezte be be­szédét: — A munkába állásukig még egy hónap áll rendelke­zésükre. Pihenjenek ez alatt az idő alatt, de a megérde­s az egyetemi épületekkel övezett hatalmas teret, me­lyen a kurucfejedelem II. Rákóczi Ferenc bronzparipá­járól szemlét tart láthatatlan serege felett. A Fogadalmi templom torony-ujjain egyensúlyozza a bárányfel­hőket. A Zsinagóga kupola­koronájáról galambok röp­ködnek a Nap udvaráig. Mintha Pesten járnánk.- Impozáns épületek ontják a színek szikrázó gazdagságát. A József Attila Egyetem előtt meghatódva áll a né­ző. BJnlékezik. Látja a fia­tal proletárköltő vékony alakját. Hallja a hangját: „Én egész népemet fogom, nem középiskolás fokon taní­tani.” * Árkádos folyosójával ve­zet, a nemzet tudományos, irodalmi és képzőművész múltját nemesen adja visz- sza a Nemzeti Emlékcsar­nok (Pantheon). Zágoni Mikes Kelementől Radnóti Miklósig klasszikus szobrok és dombonművek őr­zik nagy szellemeink moso­lyát, bölcs tekintetét.' Ba­lassi, Berzsenyi, Vörösmarty, Arany, Petőfi, Liszt, Mik­melt pihenés aktív pihenés legyen. Hiszen a valóban hí- vatásszerető ember amúgyis készül arra a napra, amikor belép majd az osztályába, a gyermekek közé, akiket éve­ken át tanítani fog. Legye­nek jó pedagógusok és soha se csökkenjen fiatalos lelke­sedésük. Ezután Ábrány Sándor tol­mácsolta a Művelődésügyi Minisztérium üdvözletét, me­leg szavakkal kívánt jó mun­kát, sok sikert a fiatal pe­dagógusoknak. Majd sor ke­rült az eskütételre, amely után Bodó László a Pedagó­gus Szakszervezet nevében üdvözölte a munkába álló fia­talokat. Az ünnepség után az új nevelők elosztására, a ki­nevezési okiratok aláírására került sor. Az új tanévre tehát 145 fia­tal pedagógus áll munkába. Megoszlásuk a következő: egyetemet végzett középisko­lai tanár 7, tanárképző főis­kolát végzett általános iskolai tanár 65, tanítóképzőt végzett alsótagozati tanító 24, óvónő 8 és képesítés nélküli nevelő 41 van közöttük. Maga az a tény, hogy az idén 145 fiatal pedagógus ke­rül az iskolákba, tavaly pe­dig csak kb. 40 volt a szá­muk, már bizonyltja, hogy enyhült a nevelőhiány. Ugyan­akkor nem szabad elfelejteni, hogy a középiskolások száma évről évre nagy ütemben emelkedik. A tavalyi 71 osz­tállyal szemben idén 88 lesz, részben azért, mert az első G E száth, Tömörkény, Izsó, Ko­rányi, József Attila hangja lopakodik a szívekbe. Egy- egy verssor, csodálatos dal­lam ringatja a halhatatlan­ság fényét. * A világhírű szabadtéri já­tékok színhelyén, a Dóm té­ren barna cserépcsuklyája alatt, mint középkori barát emlékezik a XI—XIII. szá­zadból való Dömötör-torony. Kapuja fölött az Agnus Dei (Isten Báránya) dombormű idézi Szeged város pecsétjé­nek főmotívumát. A Roosevelt tér óriás te­nyérhez, mint szelídített sár­kány tarajos nyaka kékes­szürkén hajlik a híd. Előd­jét, amelyet a fasiszták me­nekülés közben felrobban­tottak, Feketeházi János ter­vei szerint az Eiffel-torony alkotója, Eiffel Gusztáv épí­tette. ' * A Vedres-házzal szemben. • melyet Vedres István terve­zett, a Móra Ferenc Mú­zeum magasodik. Mögötte a szegedi vár maradványait ezüstplatánok őrzik. Tőle alig néhány méterre a Nem­zeti Színház nagy múlttal és jelennek büszkélkedő épü­osztályok száma is nő (min­dig több fiatalt vesznek föl középiskolába), részben pedig azért, mert az elmúlt három év alatt három új gimnáziu­mot indítottak a megyében. A bólyi, sellyei és pécsváradi gimnáziumok eddig nem bo­csátottak ki végző osztálvt, így tehát ezekben csak lét­számemelkedésről lehetett szó. Mivel a tavalyinál 17 osz­tállyal több indul a közép­iskolákban, s egy-egy osztály­ra általában két tanárt szok­tak számítani: 34 új pedagó­gusra lett volna szükség. így, hogy enyhítsék a helyzetet, a hét egyetemi végzettségű fiatal mellett 14 — főiskolá-ól kikerült — ifjú pedagógust gim náziumokba helyeztek el. ÍJj létesítmények Jobb a kép az általános is­kolákban. Sokat javult a szakosellátottság. A megyé­ben ősszel újabb négy helyen körzetesítenek, ami azt je­lenti, hogy kb. 90 gyerek jár ezentúl szakosított felsőtago­zatba az osztatlan iskolák he­lyett. A megyében a tanév kez­detén számos új létesítmény lép munkába. Két középisko­lai diákotthon (Sellyén és Pécsváradon), új általános és középiskola Pécsváradon, négy tantermes gimnázium Sellyén öt új óvoda, 5 új általános iskolai napközi otthon egé­szíti ki a képet. S \ lete. Távolabb az aranysisa- j kos katona, a Széchenyi te- | rét vigyázó neobarokk város- j háza. A téren pázsitszőnyeg- j gél körülvett négy nagy: j Deák Ferenc, Tisza Lajos, ! Vásárhelyi Pál és Széchenyi j István bronzbaöntött alakja j ragyog. Szeged nemcsak a nap- j fény, a szobrok városa is. | Kossuth Lajos, Dugonics j András, Juhász Gyula ein- | lékműveit méltó környezet- } ben köszöntheti a látogató. ! * ! Az árvíz előtti város föld- > szintes házai a hajdani Sze- | ged stílusát tükrözik. Mo- \ dern paloták, egymásnak J támaszkodó régi épületek, i Gyönyörű sugárutak s nagy J ívben futó körutak. Lige- \ tek ölében megbúvó nádsü- J végű halászcsárdák. Kaja- » koktól és csónakoktól hűl- * lámgyűrűt vető Tisza. Ud- J varias városiaktól és dolgu- s kát intéző jellegzetes arcélű J parasztoktól kavargó fény. » Ez Szeged, a Maros- és Ti- ' sza-torkolat Pestje. * ; Az alkony lila sugár-indá- . kon ereszkedik az utcákra. . A folyón utolsót csobbannak az evezők. Gyémánt-palás- , tú angyalok emelik ma- í gasba a Hold sarlóját a var- macskákat csörgető hajó;: fölé. Neon-arabeszkek hirde­tik, pelyhes fészkébe készú- j lődik az «j. A Tejüzemnél gyorsabb ütemre lenne szükség.-»

Next

/
Oldalképek
Tartalom