Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-13 / 189. szám

M. AUGUSZTUS 13. NAPLÓ 3 szibarack- és virág­kiállítás Pécsett Tizenöt salakhegy helyett Érdekes terv a Pécsi Hőerőmű salakjának eltüntetésére 45 millió köbméter salak képződik 30 év alatt igusztus 20-án ősziba- virág- és növényvédel- kiállítást rendez Pécsett igy Lajos Gimnáziumban egyei és a városi tanács igazdasági osztálya, a 1ZÖV, továbbá a TIT, nint az Agrártudományi isület pécsi csoportja. Az isztus 23-ig tartó, négy- s kiállítást borkóstoló­kötik egybe. kiállításon a Baranya >e\ állami gazdaságok, a előszövetkezetek, vala- a pécsi gyümölcstermelő [lás tagjai vesznek részt, kívül a kiállításra meg- ik még Szeged kömyé- l a szatymazi őszibarack- elési társulás tagjait is. nagyszabású kiállítást au- íus 20-án Szániel Imre, aranya megyei tanács igazdasági osztályának tője nyitja meg. Augusz- 21-én pedig délelőtt 10 or előadást rendeznek a sí tanács nagytermében, ilkalommal dr. Fejes Sán a Földművelésügyi Mi- érium kertészeti főosz- 'ezetője tart majd elő- t: ..őszibarack és nyári pölcsök termelésének fej­eli lehetőségei” címmel. Pécsi Városi és Járási Rend- litánysá? felhívja az I. és II. etben lakók ügyeimét, hogy a személyi igazolvány-cseré- hetegség, szabadság, stb. elmaradtak, a személyi iga- y-cseréhez szükséges ok­okat [964. augusztus 21-én, ‘ken délután 2—5 óra között n. ker„ Egyetem u. 6. sz. item u. ált. isik.) pótlólag i le. Mint ismert, 1Ö0 megawatt­ról 200 megawattra bővítik a Pécsi Hőerőmű kapacitását. A munkák ebben az évben fejeződnek be. Természetesen, a bővítéssel a szénfogyasztás, illetve salaktermelődés is fo­kozódik. A szakemberek évi 1 millió 200 ezer köbméter salak képződésére számíta­nak. Mivel a Pécsi Hőerőmű élettartamát körülbelül 30 év­re tervezik, a három évtized alatt mintegy 45 millió köb­méter salak halmozódna fel. Ez óriási mennyiség, mely­nek valóságos nagyságát csak akkor tudjuk elképzelni, ha a régi pécsi erőmű salakhegyé­vel hasonlítjuk össze. Annak a salakhegynek ugyanis, mi­előtt a STASA használni kezdte, megközelítően 3 mil­lió köbméter volt a térfo­gata. A 45 millió köbméte­res mennyiség tehát 15 régi salakhegy nagyságával egyen­lő. Iszaptavak A 45 millió köbméter sa­lak eltüntetése súlyos köz­egészségügyi problémák elé állítja a várost. Ismert, hogy a 15-ször kisebb salakhegy is komoly levegőszennyeződési gondokat okozott, ezért eleve le kellett mondani arról, hogy a 45 millió köbmétert heggyé halmozzák fel. Ezért a MÉLYÉPTERV szakembe­I rei a salakiszaptavak mellett döntöttek. A szenet ugyanis lisztfinomságúra őrölve égetik el a hőerőmű kazánjaiban, így hasonlóképp finom a ka­zánok salakja is, melyet víz­zel keverve nagy ülepítő ta­vakba vezetnek le. A MÉLYÉPTERV tanul­mányterve szerint bizonyos területeket 10—15 méter ma­gas gátakkal vesznek körül, majd azokban rekeszeket ala­kítanak ki, s oda vezetik a salakiszapot, amelyet rövideb­ben zagynak neveznek. E nagy ülepítő helyeken a víz elfolyik, a tulajdonképpeni salak pedig ott marad. Ezzel az eljárással ismét vissza­nyerhetik a Pécsett oly ér­tékes ipari vizet. A MÉLYÉPTERV tanul­mányterve alapján három nagy, gátakkal körülkerített zagy tavat kell kialakítani a város határában: egyet a Pé­csi Hőerőmű közelében fek­vő Tüskésréten 196 hektáron, 22 millió köbméteres kapaci­tással; a másikat az ún. üszö- gi mesterséges tározóban, 43 hektáron, 8 millió köbméter salak elhelyezési lehetőség­gel; a harmadikat pedig Ko- zármisleny határában, 113 hektáron, 15 millió köbméter­rel. 357 hektárnyi termőföld helyén Ha a MÉLYÉPTERV elkép­zelései valósulnának meg, összesen 357 hektárnyi, mező­gazdasági művelésre alkalmas területet veszítenénk el. Ek­kora területen, átlagos bel- terjességű gazdálkodást felté­telezve, évi egymillió forint tiszta haszonra íehetne szert tenni. Ez, illetve a mezőgaz­dasági területek védelme arra ösztönözte Várnai Tivadart, a városi KÖJÁLL egészségügyi főmérnökét, hogy egy újabb megoldáson törje a fejét. A töprengés nem volt hiá­bavaló: a főmérnök tanul­mányt készített elképzelései­ről. A tanulmány nagyon ér­dekes elgondolásokat tartal­maz. A főmérnök ugyanis egyrészt a Nagybányaréti völgy, másrészt pedig a pécs- szabolcsi Hősök tere és Ist- ván-akna közé eső területeket kívánja feltölteni. Számításai szerint az előbbi helyen 20, az utóbbiban pedig 30—50 millió köbméter salakot lehet­ne elhelyezni. Mint tanulmá­nyában megállapítja, jelenleg is meddőhányók, illetve abba hagyott külszíni fejtések ta­lálhatók e területeken, s esz­tétikai szempontból sem nyúj­tanak felemelő látványt. A j város tehát csak nyerne azzal, ha e helyeket nénany évtized alatt betemetnék. A jelenleg kevébé kihasznált részeken ugyanis sporttelepeket, lakó­negyedeket vagy mást lehet­ne kialakítani, ha feltöltenék. A terv megvalósítása szük­ségessé tenné a Nagybánya­réti völgyben élő 35 bányász-, illetve cigánycsalád kitelepí­tését is. Tekintve, hogy az ottani kolonizált házak öre­gek és elhasználódtak már, mindez nem járna nagy kár­ral. A tanulmány szerint a két völgyet is iszaptó-rendszerrel töltenék fel, következésképp csővezetékkel juttatnák el a zagyot rendeltetési helyére. Amint a főmérnök számítá­sai mutatják, a csővezetékek együttes hossza nem tenne ki annyit, mint a MÉLYÉPTERV tanulmányterve esetében. (Ti. a kozármislenyi, illetve üszö- gi tározók is messze esnének a Pécsi Hőerőműtől.) Mind­emellett elkerülhetnénk a gátépítési költségek nagy ré­szét is, hiszen a MÉLYÉP­TERV tanulmánytervével szemben, a főmérnök által javasolt völgyeket a legtöbb oldalról természetes hegyol­dalak határolják, s e helye­ken nincs szükség drága, 10— 15 méter magas töltésekre. A zagyból leülepedett víz egyéb­ként a Várnai-féle elgondolás szerint is visszanyerhető az erőmű számára, s gravitációs úton jutna az üzem közelébe. Mindent egybevetve: a szá­mítások szerint a tervek meg valósításával jelentős megta­karítást lehetne elérni, ami — tekintettel a többszázmil­liós beruházási költségekre — tetemes összegeket jelentene a népgazdaság számára. Várják a szakvéleményt Várnai Tivadar július ele­jén juttatta el tanulmányát a Pécsj Hőerőmű hoz, amely azonnal az illeték«» fővárosi szakmai fórumhoz továbbí­totta. A nagy vitát kiváltó tanulmányra szeptember kö­zepén kap szakvéleményt Ezt követően újabb vitákra kerül sor, melyek alkalmá­val eldöntik, hogy a MÉLY­ÉPTERV tanulmányát vagy a Várnai-féle tervet fogad­ják-e el. M. L. Az Országos Rendező Iroda au­gusztus 13-án, eső esetén 14-én 8 órakor a szabadtéren „Nevető vendégszolgálat” címmel előadást tart. Jegyek kaphatók az Orszá­gos Filharmóniánál, Színház tér 2. szám. (x) * Találtak: egy férfikerékpárt, egy UTOS traktorkerék belsőgu­mit. Igazolt tulajdonosa a sziget­vári rendőrkapitányságon átveheti. Kedden délelőtt fél 10 órakor ilóról Mecsekjánosi felé haladt az Iványi János által ve- t CB 38-06 rendszámú Moszkvics. Körülbelül 60 kilomé- sebességgel egy tehergépkocsit akart megelőzni, amikor .ztette a kocsi felett uralmát és felborulva a jobboldali árokba bukott. MAI KUBIKOSOK : útirány: Keszű — Tésen- . GAZ-terepjáró URH adó­rádióval van felszerelve, t menetközben is van kap- it a központtal, a Vízügyi hatósággal. Lukács Lajos inisztratív vezető azt java- , hogy ugorjunk be Kert- sba. Már áll a két legú- , négycsaládos lakóház, temberben beköltözhetnek llalat dolgozói. Ök is épí- k. pécsi szakaszmémökség- (Baranya megye területe) egy háromszáz dolgozóval lillió forint az évi kiviteli >. A saját munkák mellett i megrendelés is. Halastó, lés a tsz-eknek, a röptéren egyenlítés, a tanácsoknak ; vízrendezés. Mint Keszűn a Kirsching-brigád tere- íégy Kirsching van a bri- an (öt volt, az egyik bevo- , három testvér ésanagy- . Fülöp a brigádvezető, kában találjuk őket. Az ok nevű részen köveznek, zelőtt kocsiút volt, — le- t csákányozni az árokásás- -, az esővíz a tanács körü­lieteknél folyt le, s az ten gyűlt össze. Ez az öv- 550 méter hosszú lesz, ynek negyedrészét kiköve- a falu északi felén pedig e[i-ócvnif a kövesűt men- —i r~ '»fél kiiomé- losszan — fél kilométeres szakaszon szintén kövezve, két bukóval — a vízlevezető árok. A Kirsching brigádnak kü­lönben hosszú a története, csak felvillantok egyet-mást. 12-en vannak, 12 éve együtt. Mind mohácsiak. Autóval hoz­zák, viszik őket naponta. — Inkább lemondtunk a kü­lönélésről, mert csak jobb ott­hon — mondja egyikük. Itt Keszűn tavaly ősszel kezdték a munkát. Az éjszakai esők néha nagy károkat okoz­tak a félig kész helyeken. A bolt előtt még a vasalást is megrongálta. Keverhették újra a betont. A brigád az ÁKSZ- ben (Árvédelmi Készenléti Szolgálat) is résztvesz. Múlt év­ben Sárszentmiklóson a Nádor csatorna gátszakadásánál dol­goztak, Mohácson pedig gya­korlatozni szoktak. Idén jú­niusban volt a legtöbb a fizeté­sük, fejenként 2515 forint, öten vettek, illetve építettek házat, háromnak motorja van. Arra a kérdésre, hogy kinek mi a szenvedélye, Schmidt- mayer Ernő ezt mondja: — Az, hogy minél többet ke­ressünk, hogy jobban éljünk, így is dolgozunk. A múlt év utolsó negyedé­ben a szocialista brigád moz­galom versenyében 21 brigád közül a második helyen végez­tek, idén júniusban pedig az összes brigád munkaversenyé- ben az elsők lettek. A jutalom 2250 forint volt. Egyre jobban áttérnek a műtárgy-munkákra, ami azt jelenti, hogy egy kicsit kőművesek is, nemcsak ásnak, hanem építenek is. Már nem a lapát és talicska az egyedüli munkaeszközük. Panaszuk nincs, tehát valóban nem min­dennapi brigád. A Feketevíz Tésenfa és Drá- vacsehi közti szakaszán a régi töltéssel szemközt már hosz- szan húzódik az új töltés. Itt szembetűnő a gépesítés. Dózer tolja, szképer nyesi a földet, kotrógép rakja a dömper tar­tályába, a kubikosok már „csak” a töltés alakját adják meg. Az alapját gyeptelení- tik és — szaknyelven — a töl­tés rézsüpucolást végzik. Per­sze van ezen is mit lapátolni. A Mészáros és Radosnai bri­gád munkahelye a töltés, amely már több éve, szaka­szokban készül. Mészáros Ist­ván apja Békésben is kubikos volt, onnan költözött ide a család még régebben. Brigád­jában hárman még a harmin­cas években a Feketevíz menti társulatnál kezdték a kubiko- lást, a mederbővítést. Munká­juk csak időszakonként volt, gyakran dolgoztak a mezőgaz­daságban is. Most kerékpárral és motorral járnak ide a szom­szédos falvakból. Benedeczki András például Siklósról mo­toron. Már tíz éve kubikos, vízhordó gyerekként kezdte, apja pedig most már csatorna- őr. A két brigádból különben itt is többen építkeznek, Czene Márk Alajos háza már tető alatt van Harkányban. Oda is költözik természetesen. Kü­lönben többen szemelték ki Harkányt leendő új lakóhe­lyüknek. Mészáros Istvántól kérde­zem: — Mi a legnehezebb mun­kájuk? — Az iszapolás, mert mesz- szire kell földobni. De pénz az van benne. — Mit nem szeretnek csi­nálni? — Zsilipet építeni, mert Má­ba, a kubikos földdel szeret dolgozni, a kubikolásnak van látszata. Ahhoz értünk. Lukács Lajos közbeszól: — Már vannak speciális ilyen brigádjaink, amelyek főleg a műtárgy-munkákat végzik. Például a Magyar brigád. Csá- nyoszró mellett építik a kör- csönyei zsilipet Hazafelé a három méter szé­les töltés tetején haladunk. He­lyenként még nincs elmun­kálva, földhalmoktól hepehu­pás, de a terepjárónak meg se kottyan. Wcidinger Vilmos HÉT IK«y«^[B[EINI A z utóbbi napokban a következő eseteket jegyeztem fel cikkem tárgyában. A Kedves cukrászda közelében, Pécsett, egy idősebb em­ber ül az úttest szélén, néhány méterrel távolabb egy kissé megnyomódott moped, a baleset elég szerencsésen végződött, bár az idősebb ember arca véres, az egyik szeme fölött csú­nyán felszakadt a bőr, láthatóan gyors segítségre lenne szük­sége. de körülbelül harminc ember nézi. és csak hosszú per­cek múlva akad egy fiatalember, aki a vöröskeresztes lá­dáért szalad, a barátja pedig a mentőkért telefonál. Másik. Lakótelep, este fél tíz és nyár, az idősebbek megpróbálnak aludni, mások tanulnának, de ez nyi'ott ablak mellett pillanatnyilag lehetetlen, mert a közelben valamelyik lakótárs teljes hangerő mellett nézi a televí­zióját. A többi lakó persze szükozódik, végül sikerül pon­tosan megállapítani, hogy ki bömbölteti a televízió1 át, a szomszédja kimegy az erkélyre és dühösen átkiált: maga még nem hallott a csendrendeletről? A szomszéd persze nem kap választ, bár az is elég érthető, hogy a készülék műsor­zárásig bömböl. Másnap is. Harmadnap is. A következő eset egy kissé problematikusabb, mert lé­nyegében egy egész vállalat, mondhatni az egész baranyai és pécsi közlekedésben tapasztalható általános szemléletről van szó. A színhely: Komló, a Pécs felé közlekedő autóbusz- járat kökönyösd megállója, idő: vasárnap este hét óra. A megállóban egyelőre körülbelül harminc utas várakozik, ren­dezett sorokban, mert arra gondolnak, hogy a közlekedés dolgozói, (akiknek munkájában oly nagy fontossága van a rendnek és a pontosságnak) méltányolni fogják a fegyelme­zettséget, annalk a rendje és módja szerint, majd újabb tíz utas verődik össze a megállóban, ezek már kevésbé fegyel­mezettek, nem törődnek a harminc, sorbán álló utassal, elő­re helyezkednek, ahol esetleg könnyűszerrel fel lehet majd szállni. Fél 8 után néhány perccel megérkezik a két kismé­retű autóbusz. Az első kocsi — rendszáma: GA 72-75 — kissé előre húzait, megáll, kinyílik az ajtó, és mintha csak bosszantóan megbeszélt dolog lenne: azok az utasok, akik az utolsó öt-tíz percben érkeztek a megállóhoz, gyorsan felka­paszkodnak. Ezután következnének azok, akik türelmesen sorban álltak, de a kalauznő kétségbeesetten elkezd kiabálni, majd a gépkocsivezető — nem éppen udvariasan, — rendez­kedik, és megint csak a bosszantó feltételezés: teljesen igaz­ságtalanul. Igaz, hogy a kocsiban a megengedettnél lényege­sen több utas van, de éppen azanak kell leszállni, akik leg­alább negyven percig, fegyelmezetten sorban álltak. A ren­dezett sorban állás előnyeiről és a közlekedési vállalatról teljes jogigal meg lehet a véleményük. Az öt „jogos” utas végülis leszáll, de a kocsiban még így is jóval többen van­nak a megengedett létszámnál, azonban ez már csodálatos­képpen nem érdekli a gépkocsivezetőt. Az egyik utas meg­kéri; néhány lépésre van a telefon a cukrászdában, szóljon be a központi pályaudvarra, hogy mennyi utas lemaradt, küldjenek még egy kocsit. A sofőr közömbösen megrántja a vállát: nekem ehhez semmi közöm — mondja. Záróakkor­dok: valaki mégis telefonál a komlói központi autóbusz­pályaudvarra, a valaki: hatósági közeg. Harminc pécsi utas áll fönn, a kökönyösi megállóban, a következő járat csak hetven perc múlva indul, bármelyik pillanatban eleredhet az eső, ha van üres kocsijuk, indítsanak egy különjáratot. A válasz: egyetlen üres kocsijuk sincs, sajnos. A valóság, mint később kiderül: több, mint tíz, teljesen üres kocsijuk volt a telefonhívás időszakában. Fs még egy jelentéktelen példa: meglátogatom ismerö­■*-* somét a lakótelepen, belépek a ragyogóan új és szép lépcsőházba. A földszinten az ismerősömön kívül erős és kellemetlen ételszag fogad, valaki odaégethetett valamit- — Itt gyakran van ilyen szag — mondja az ismerősöm, — mert itt az a szokás, hogy ha valami leég a konyhában, az erős ételszagot nem az utcára, hanem a lépcsőházba szellőz­tetik. A példák természetesen folytathatók, mindenki kiegé­szítheti ezt a sajnálatos csokrot a saját tapasztalataival, a látszólag jelentéktelen köznapi példáktól egészen a közöm­bösség és a nemtörődömség legeltaszítóbb változatáig: a cserbenhagyásos gázolásig. A nyugati moralisták egyre gyak­rabban keseregnek: korszakunk gépiessé, közömbössé zúl- leszti az emberiséget, állandóan ritkulnak az emberiség hu­mánus vonásai, minden szinte észrevétlenül átvált egy szé­dületesnek ígérkező atomtempóra, és ebben a tempóban szinte szükségszerűen elveszítjük legklasszikusabb jellem­vonásainkat, közöttük az egyik legfontosabbat, a közösségi érzést Persze, a helyzet nem ennyire komoly, nálunk különö­sen nem az, hogy élettartalmunk közel húsz éve a szocia­lista építés, az nem csak abban nyilvánul meg, hogy gyár és lakótelepeink vannak, meg igazságos törvényeink és em­beri jogaink, de abban is, hogy erkölcsi normáink is igazod­tak a szocialista eszméhez. A lényeges helyzetekben rend­szerint a szó legnemesebb értelmében vett emberek tu­dunk lenni, de a kevésbé lényeges szituációkban ez nem mindig sikerül, vagyis: amikor nem törvény szerint, hanem erkölcsileg, társadalmilag felelünk egymásért. Végeredményben lényeges szemléleti kérdésről van szó. A közöny, a környezet természetes és jogos érdekeitől való eltávolodás egyrészt megkeseríti a környezet életét, másrészt könnyen egy csendes, de annál kellemetlenebb kiközösitűs­sel jár. Gyakran megfeledkezünk a legelemibb társadalmj, együttélési szabályzatokról, amelyek nemcsak a mi szá­munkra, de mások számára is lényegesek. A szocialista együttélés szabályai nemcsak a családra, a lépcsőházra, meg a vendéglőkre vonatkoznak, ezeknek a szabályoknak — nun- den misztifikálás nélkül, természetes egyszerűséggel, s ha szükséges, esetleg megfelelő társadalmi szigorral érvénye­sülniük kell az élet minden területén. Egy hevenyészve vagy feltűnően öltözött ember rendszerint az általános gúnyolódás célpontja, a nőket leszólító aszfaltbetyár, a hőbörgő huligán viselkedését rendszerint megvetés kíséri. Ez a közösség ter­mészetes elkülönülése a társadalmilag nálunk természetelle­nestől, de legalább ilyen „természetellenes” a harminc tét­lenül ácsorgó ember egy vérző sebesült mellett, ilyen a te­levíziójának hangjában „gyönyörködő” lakótárs, a goromba autóbuszsofőr, meg a vállalat is, ha a mutatószámokat, a benzinfogyasztást, meg a kilométerszámokat fontosabbnak tartja a lakosság érdekeinél. IVam árt, ha figyelmeztetjük önmagunkat — időnként ' esetleg egymást is, — hogy ha autónk van. ha kül­földre járunk nyaralni, mondjuk a francia, vagy a lengve! tengerpartra, ha televíziónk van. esetleg a legújabb iuf> matasoi-ozatból, ha kisebb-nagyobb hivatali Jiatalomm-rV "en- delkezünk, ha egy fontos vállalatot képezünk, vagy egv bár­házban, valaki fölött lakunk, az emeleten, attól a többi em­ber még nem szűnt meg létezni. Lényeges dolog ez. (T)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom