Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-12 / 188. szám
Wtt. AUGUSZTUS 12. 3 Fejlesztik a falusi közétkeztetést j Francia fiatalok tartózkodnak novemberig elkészül a vendéglátóipari ellátási körzetek beosztása I falusi vendéglátás távlati terveiről tárgyalt a MÉSZÖV Igazgatósága A tsz-mozgalom kiszélesedése a szövetkezett vendéglátó- iparban is új korszakot nyitott meg. A falusiak ugyanis egyre többen járnak „városi időbeosztással3’ dolgozni. A tsz-ekben lévő szakosítás óta egy-egy gazda vagy csak borjút nevel, vagy csak permetez, s nem kell ezer féle munkát végeznie. Ez a lassan, de biztosan kialakuló helyzet egy kényelmesebb életmódot fejleszd majd ki. így a falusi asszonyok is egyre többen csökkentik a „második műszakot”, s lassan nő azoknak a vidéki családoknak a száma, amelyek időnként a vendéglőből hoznának meleg ételt. Ez a tényező „hozta” a MÉSZÖV igazgatósága elé a tegnap délelőtti egyik napirendi pontot: hogyan lehet fejleszteni a falusi közétkeztetést? A megye 320 fmsz-i vendéglőjéből ugyanis csak 41-ben működik melegkonyha, ezekből is 11 cukrászda. A többinek az átalakítása, nagyobb mérvű bővítése viszont hatalmas beruházási összegeket emésztene fel és létszámgondot is okozna. Hiszen a mostani egyműszakos italboltok kéfcműszakossá való átszervezése legalább négy, de inkább 5—6 főre emelné az alkalmazottak számát. Mindezek ellenére foglalkoz nak azzal a gondolattal, hogy az italboltok egy részét, lehetőleg a nagyobb forgalmúakat, az elkövetkező években fokozatosan kisvenéglőkké szervezik át. Az eddigi elképzelések szerint elsősorban azok a falusi italboltok jöhetnek számításba, ahol a tavalyi átlagos havi forgalom meghaladta a negyvenezer forintot. A meg oldás során előreláthatólag nem lehet majd túllépni a meglévő beruházási és létszámkereteket. A MÉSZÖV igazgatósága mégis megoldja majd a kérdést, mégpedig három féle úton. Egyrészt a beruházásokat összpontosítják, tehát központi helyekre adják a pénzt, s ott építenek vagy alakítanak át az új kisvendéglő érdekében. Másrészt felihasználják az úgynevezett kisberuházási kereteket is, melyeknek felső határa húszezer forint és minden földművesszövetkezet saját beruházási céljaira fordíthatja. Végül a harmadik úit — kialakítják a vendéglátóiparban is a kereskedelemben már megszervezett ellátási központokat. Az ellátási központok szervezése összefügg a beruházási keretek összpontosításával, vagy is az építkezésre szánt összeget az ellátási központ erősítésére használják fel elsősorban. Ennek az új szervezeti megoldásnak már van egy „iskolaformája”, a vendéglátóipari báziskörzetek hálózata. \ A MÉSZÖV már két éve kialakította a bázisüzemek rend ! szerét, ahol melegkonyhás vendéglő és cukrászda, valamint szikvízüzem működött, onnét 20—30 falu italboltját is ellátták áruval, függetlenül attól, hogy melyik földművesszövetkezethez tartozott. Ehhez hasonló lesz az ellátási körzet. Már előre látszik az alap vető kérdés is: vajon az ipar tud-e adni kellő mennyiségű gáztűzhelyet? A kis italboltokban ugyanis mégiscsak fel kell melegíteni a messzebbről odaszállított ételt, de ezért nem építhetnek 100—-200 ezer forintos konyhai berendezést. A megoldás tehát, gáztűzhelyeket kell beállítani valameny- nyi italboltba. A falusi közétkeztetés fejlesztésére tegnap kijelölt út első lépése az lesz, hogy novemberig — a megyei tanácscsal és az állami vendéglátó- iparral közösen — ellátási kör zetekre osztják fel az egész megyét. Pécsett Csütörtökön előadást tartanak városukról Augusztus 10-én este tizennégy francia diák érkezett Pécsre Dijon városából. A küldöttség tagjai között 7 fiú és 7 lány található, s csaknem valamennyien egyetemisták: jogászok, orvostanhallgatók és mások. A Rákóczi úti jogászkollégiumban töltötték az éjszakát, annak társalgójában bukkantam rájuk. — Milyen céllal jöttek Magyarországra? — kérdeztem a csoport két vezetőjétől, Francoise Gavignet-tői és Gérard Gillot-tól. — A pécsi egyetem jogi kara és a dijoni egyetem baGyülekeznek a fecskék Campinghc szerelnék menni! ! A címben szereplő kívánság naponta hangzik el a megyei és a városi idegenforgalmi hivatalban, elsősorban külföldiek szájából. Többségében cseh és német turisták keresik a pécsi, baranyai campingeket, de — sajnos — ma még nem tudjuk kielégíteni a jelentkező igényeket. Pedig a camping-építés szükségessége nem az idén merül fel először. Pécsett már 1961-ben elhatározták, hogy a Mecsekben egy, a nemzetközi igényeknek is megfelelő, ötszáz személyes autós campinget építenek. Azóta az építkezés megrekedt a tervezésnél, ta- j bjn — és ez a „talán” még ma ■ is bizonytalanságot jelez — | ebben a hónapban hozzáfognak | és a tavaszon már fogadhatja a vendégeket. A mecseki camping tervei elkészültek, a balatonföldvári és a tihanyi campingek főépületeinek terveit adatptálják a Mecsekre úgy, hogy a későbbiek során bővíthessék a tábort. Az idegenforgalmi hivatal vezetői arról is gondoskodtak, hogy az egymillió forintba kerülő — drága és hosszas munkát igénylő — csatornázás helyett olcsóbb megoldást találjanak. A korábbi tervek szerint kétezer köbméter sziklát kellett volna kivágni, ami talán évekre kitolja a camping üzembehelyezését. Most alig hetvenezer forintos költséggel és kevesebb sziklavágással megoldják ezt a feladatot. Sőt, a szolnoki olajfúróktól 24 méter magas tornyot szereztek, a/mi a Mecseken van már és az ideérkező turisták számára kilátóként szolgál. Terv és elképzelés van már, csupán az építkezéshez kell hozzáfogni sürgősen, mert már most az a helyzet, hogy cseh turisták ütötték fel táborukat a camping területen minden egészségügyi feltétel biztosítása nélkül. A megyében is gond a campingek felépítése. Az idén három camping tervezésére biztosítottak pénzt, de csak egyet lehet megépíteni A napokban a Ne riet Szövetségi Köztársaságból érkeztek autós kirándulók és az első kérdésük az volt: Hol van egy camping? Cam- pingben szeretnénk megszállni! És hiába ajánlottak számukra szállodát Komlón, turistaházat másutt, ők ragaszkodtak a külföldön olyan népszerű, a Balaton környékén oly sok és közkedvelt campinghez. A harkányi camping megépí tése is bizonytalan, egyszerűen nehéz kapacitást szerezni a kétmilliós beruházáshoz. Pedig ez is fontos beruházás, sőt. akkor sem túlzunk, ha azt állítjuk: népgazdasági érdek a hazánkba látogató autós turisták elhelyezése. Ezért szorgalmazzák az idegenforgalmi hivatal vezetői a mecseki és a harkányi campingek mielőbbi megépítését, hiszen elsősorban ők érzik a szálláshiány gondját, amit jó időre megoldhatnánk, ha kapacitást biztosítanánk a két táborhoz. A halogatás csak sűríti gondjainkat és oda vezet, hogy elterjed a híre: Baranyában. Pécsett nincs hely és a külföldi turisták elkerülik hazánk egyik legszebb vidékét. A Magyar Nemzeti Banknak elromlott az aprópénzszámolója. Egyszerű alkotmány ez a finom horganyzott lemezből, a különféle aprópénzek méreteinek megfelelő csatornákkal. Ráöntenek egy láda pénzt a lemezasztalra, megrázzák és a pénzecskék „helyre igazodnak”, számolni sem kel'l, lehet csomagolni. A rudacska hiteles és pontos. A dolog folytatása igen egy szerűnek tűnik; hívni keli egy bádogost és rruegjavittatr-; Hívták is, de senki nem vállalta, se gyár, se ktsz, se magániparos, se Pesten, se vidéken. Illetve vidéken mégis. A Pécsi Bádogos és Víz- vezetékszerelő Ktsz elnöke is kézhez kapta a bank kérését. Fogta a papírt és felkereste a műhelyben Minker Béla bádogost. — Béla bácsi, vállalná-e? — Miért ne, — válaszolta Minker Béla. Elkészült az aprópénzszámláló, sőt összesen hat darab, a bank dolgozóinak legnagyobb meglepetésére. Aztán a pécsi egyetemről érdeklődött Örkényi doktor, hogy a műszereinek bádog' lemezből kellene szekrényeket készíteni. Minker bácsi azt is vállalta. „Még adósa va gyök húsz darabbal”. Épül az új egyetemi kffimíka, szép forrótt kapcsolatokat épített ki egymással — válaszolta Gérard Gillot. — A megállapodás szerint diákküldöttségek váltják egymást, professzorok tesznek kölcsönös látogatást, s kicseréljük a tudományos kutatások eredményeit is. A mi látogatásunk az első ebben a sorozatban. — Más országokkal is fenn tartanak baráti kapcsolatokat? — Igen, Dijonban egy testület működik, Burgundiái Bizottság néven. A bizottság azt a nemes feladatot tűzte ki maga elé, hogy a népek közötti testvériség eszméjét ápolja. Ennek megfelelően testvérvárosunkká fogadtuk a szovjet Volgográdot, az angol Yorkot, a német Mannheimet, a jugoszláv Szkopjét és az amerikai Dallast. — E nemes eszmék harcosának ismerjük az önök városának nagy fiát, Kyr kanonokot. Kyr kanonok tevékenységét N. Sz. Hruscsov is nagyrabecsülte, s amikor Fran ciaországban járt, meglátogatta őt. Ha szabadna érdeklődnünk, hogy van most a kanonok? — Kitűnően — válaszolták többen is, nagy tetszéssel. — Nyolcvanhétéves kora ellenére igen jól bírja magát. Többek között az ő kezdeményezésére egy mesterséges tó épült a városban. A tavat fürdésre és vízisportolásra használják. — Mikor érkeztek Magyar- országra és milyen benyomásokat szereztek eddig hazánkról? — Augusztus elsején léptük át az országhatárt, eddig Budapesten és Szegeden jártunk. Három napot tartózkodunk Pécsett, majd a Balatonra utazunk. Benyomásaink kitűnőek, mert az emberek nagyon barátságosak és kedvesek. — És a magyar koszt? — Különösen a szegedi halászlé emlékezetes számunkra. Meglepően sók kenyeret kellett fogyasztanunk hozzá. — És a magyar borok? Burgundia híres a boráról, önök valószínű jó ismerői a bornak. — Most érkeztünk az első olyan helyre, ahol érdemes a borral ismerkedni. Kísérőnk és tolmácsnőnk, dr. Szűcs Stefánia szerint Szekszárdin és Balatonfüreden majd folytatjuk. — Tudomásunk szerint egészen nagy vonalakban már körülnéztek a városunkban. Találnak valami hasonlóságot Pécs és Díjon között? Gérard Gillot egy másik francia fiú, Claude Martell segítségével rövid ismertetőt ad városukról. Mint kiderül, sok a hasonlóság. Díjon is Franciaország déli részén fekszik, s 140 ezer lakosa van. Autó- és műszergyár s egyéb üzemek jelzik, hogy a városnak jelentős ipara van. Nagy- multú egyeteme, sok híres románkori és egyéb műemléke ismét a hasonlóságokra utal. Hozzáteszik: szeretnének ennél bővebben beszámolni a városukról, ezért elhatározták, hogy csütörtökön este előadást tartanak DijonróJ. Az előadást vetített képekkel kísérik. Pontos időpontjáról és színhelyéről sajtó útján tájékoztatják Pécs lakosságát. Nagyon örülnénk, ha minél többen megjelennének, hiszen a két nép barátsága akkor lesz erős és tartós, ha jól megismerik egymást. A francia fiatalok nógatására ezután egy copfos lány lép elő, s Marceline Sorita néven mutatkozik be. Ismét a többiek unszolására elmond ja, hogy ő régi magyarbarát. Már gyermekkorában megszerette a magyar zenét. Hazánk iránti érdeklődése később csak nőtt, mert Dijonban minden évben szüreti ünnepségeket rendeznek, s ezt nemzetközi folklórtalálkozóval kötik ősze, amelyen több mint harminc ország népdalosai, népművészei megjelennek, közöttük magyarok is. Még nésv évvel ezelőtt, 1960-ban bízták rá az egyik magyar csoport kíséretét és kalauzolását Dijonban. Marceline Sorita sok magyar népdalt ismer, egyiknek a magyar szövegét is tudja Kellemes epizód volt, amikor a „Volt szeretőm, volt szeretőm tizenhárom” kissé furcsa e-zéssel felhangzott az ajkán. Ezt követően francia népdalt énekeltek a vidám és közvett len fiatalok, majd azzal búcsúztak, hogy ami most történt, csak az első lépés volt. Szeptember közepén tizenhat tagú pécsi egyetemista delegációt fogadnak városukban dr. Szűcs Stefánia lektor vezetésével. — Magyar — * * Akarsz Időt nyerni?!.. . Akkor már most vásárold meg iskolaszereidet a papírszaküzletekben. Nem kell sorbaállnod és bőséges áruválaszték vár. (x) * Értesítjük a Pécs, Anna u.. Perczel u.. Tímár utcai lakókat, hogy augusztus 17-től nevezett utcákban vízvezetékfelújítást végez vállalatunk. Mivel a nevezett utcák keskenvek, azért a forgalom elől kb. október 15-ig zárva tartjuk. Ezért kérjük, hogy e5”éb szállításaikat a fenti időpon'm. kívül ütemezzék. <x) er A BÁDOG MŰVÉSZÉ ilyesmi, simák, egyszerűek a házak.... — S a betűk? — Én kezdtem a városban elsőnek a fémbetűket készíteni. A mozikba számokat, betűket, a mestereknek cégjelzést az üzletek fölé. Még távolról is érkeztek megrendelések, Miskolcról, Szegedről... Olyan bádogos munkál sohasem tudtak mutatni, amelyiket én meg ne csináltam volna. — Örkényi doktornak is elkészítem a visszajövő húsz darabot. Pontos, kényes munka. — Van-e utánpótlás a dísz- bádogos mesterségben? — Nemigen. Harminchat után már ritkán jöttek ebbe a szakmába. inkább a szerelő mesterséget választották. A diszbádogos mesterséghez érzék kell. A lemez idomítása, a szabás, mind érzék és ízlés dolga. De ma már nincs erre szükség... Nagy „szériában” valóban nincs szükség a díszbádogos munkákra, de azért néha akad na munka. A régi díszeket néha-néha javítani kell, meg aztán felkeresik a szövetkezetét sok igényes bádogos munkával is. Béla bácsi roe»élte is, hogy nemrégiben a belügyi szervektől felkereste egy ember és elébe tett egy személygépkocsiba való, lemezből készült hamutálcát. — Elkészítettem öt darabot és melléje tettem a gyárit, amit mintának hagytaK ott. Amikor jött az ember, mondtam neki, hogy válassza ki a mintát. Nem tudta, annyira egyezett minden darab... S ezekre meg kellene tanítaná a fiatalokat. Akadna köztük bizonyára nem is egy. aki éppígy megszeretné e szép mesterséget. — Persze, hogy vannak most is ügyes gyerekek. Két éve történt éppen, — már nyugdíjas voltam —, csöngetnek a lakásomon. Egy tanuló fiú jött a szövetkezettől és arra kért, hogy segítsek a remekműve elkészítésénél. Tanácsokat kért. Egy vázát készített, a bádogos mesterség remeke lett. Volt olyan tanulóm is, aki aranyérmet nyelt munkájával. Nagy kér lenne, ha Minker Bélának sétálgatássaJ kellene eltol ten ie, vagy éjjeliőrként koptatni nyugdíjas napjait. A szövetkezetnél? nagyon megérné, ha a híres bádogosmester dolgozhatna és tanítaná a bádog művészetére a fiatalökat. Gazdagh István \ meg műhelyét Pécsett. Bela a Kossuth Lajos utcai Virágh Károly mesternél szabadult fel éppen ötven esztendeje, 1914. május elsején, öccse is ezt a mesterséget tanulta. Amikor hazatért az első világháborúból, iparengedélyt váltott és társa lett apjának. Az üzlet jól jövedelmezett, akkoriban csatornázták a várost. A háztulajdonosoktól áramlott a megrendelés. Aztán a családtagok „szakosították” magukat. A többiek a szerelésiekkel, Béla a bádogos munkákkal foglalkozott. — Mivel kezdte? — kérdem. — Épületekre készítettem bádogból díszeket. Kis tor- nyócskákat és egyéb figurákat. — Látható-e még ilyen Pécsett? — Hogyne! Ma is jó állapotban van még a hadapródiskola melletti tiszti lakásokhoz készített bádogdíszek mind egyike. Mikor ott dolgoztunk, apám Hódmezővásárhelyről akarta a díszeket megrendelni, de én mondtam néki, hogy télen úgyis holt szezon van, majd én elkészítem. Meg is csináltam szabadkézzel. Persze ma már nem kell más betűk és számok kellenének az ajtókra. Kérik a híres mestert készítse él mind. Anyagot és szerszámot is biztosítanak. De az már sok lenne egy nyugdíjasnak. Miniker Béla, a neves bádogos mester a díszbádogos munkák művésze ugyanis nyugdíjba vonult a ktsz-tiől, otthon üldögél és csak alkalmi megbízásokat vállal. Felkerestem a lakásán és hosszasan beszélgettünk. — A jó szakember nyugdíjas korában is aranyat ér, mondom a mesternek. Hirtelen talán nem is tudja mit mondjon. Néz rám kutatva. Cigarettával kínálom, de elhárítja. Aztán széttárja a kezét. — Éjjeliőrnek mehettem volna. Minek? Ácsörogni? Egyik kollégám, a Pénzes rézműves vállalta. A Frick nem, nékem már nem is mertek szólni. Tudom én, hogy a mun íkámra nagyobb szükség lenne, mint a sétálgat ásómra. Azt mondják nincs rá pénz... Minker Béla neves pécsi iparos dinasztia képviselője. Nagyapja falusi, majd bányakovács volt. Az édesapja bádogos és vízvezetékszerelő mester lett, 1911-ben. nyitotta
