Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-09 / 186. szám
Elet az Almás patak partján Az emberek belelapoznak az újságokba, folyóiratokba, s időnként megakad a szemük egy-egy új néven. Előfordul, hogy ezek a nevek felbukkannak, aztán nyomtalanul eltűnnek, mint a titokzatos' üstökösök. Előfordul, hogy öt-hat ember, a „szakma”, valahol már-már megjegyez egy nevet, aztán ez a név is elmerül. Az irodalmi élet hivatásos szervezői előszeretettel hirdetik, hogy az igazi tehetség nem kallódik el, mert a tehetség a föld alól is előtör, a tehetséget nem lehet titokban tartani... — Jó lenne ebben hinni. — Az olvasók mindenesetre csak azokat a neveket jegyzik meg, melyek aránylag rendszeresen, újra és újra megjelennek a lapokban. Az érdeklődő pillantás időnként aztán megnyugszik egy néven: Mi lehet ez? ... Mit is ír... Na igen, persze, persze ... Pécsett a Jelenkor körül az utóbbi években egész sor tehetséges fiatal bukkant fel, megjelentek első verseik, első elbeszéléseik, a legizmosabbak már az első kötetüket rendezgetik. Az új, alakuló frógenerárió egyik érdekes tagjáról, Sík Mihályról szeretnék néhány apróságot elmondani. Miért...? Milyen alkalomból? — Abból az alkalomból, hogy tehetséges, venseit a Jelenkor és a Dunántúli Napló is elég gyakran közli. Ki ez a Sík Mihály? „Egy fiatalember” a sok fiatalember közül, s hogy többet is mondhassunk róla, el kell utazni Szigetvárra, s Szigetvárról egy kátyus bekötőúton nyolc kilométert gyalogodul, kerékpározni vagy autózni Szent- egátig. Sík Mihály Szentegá- ton dolgozik az Állami Gazdaságban. Jelenleg a könyvelésen tevékenykedik, a pontos munkakörét nehéz lenne körülírni. A megjelenése: nincs Beatíes-frizurája, nincs trapéz-nadrágja, de ez még nem jelenti azt, hogy konzervatív jelenség. Szerény, barátságos ember, óriási álmodozó szemekkel, elrévedező arckifejezéssel. A költők általában nem atléta termetűek; s az idegrendszerük sem hasonlítható egy magabiztos sportemberéhez. A Budapesten élő írók hetek óta vitatkoznak az Élet és Irodalom hasábjain a vidéken élés perspektíváiról (a hozzászólók között természetesen akadtak vidékiek is). Sík Mihály a maga 25 esztendejével. 1400 forintos fizetésével, tehetségével és túl érzé- kenv idegrendszerével a leg- vidékebb vidéken él. Mi lehet az életcélja, milyen perspektívákat lát maga előtt? — Amikor ezt megkérdeztem tőle Szentegáton, csodálkozva rámnézett: — Életcél? Szeretnék az emberek közé úgy beilleszkedni a munlcámmal, hogy ne tartsanak különlegeskedő szép- léleknek, aki a gyakorlati életben semmire sem használható. Olyannak érezzenek, mint amilyennek saját magukat. .. Aki részt vesz a munka és az építés folyamatában. Tavaly felvettek a Szegedi József Attila Egyetem Bölcsészettudományi Karára levelező hallgatónak. Félévkor egy tantárgy kivételével jelesre vizsgáztam. Idegkimerültségem miatt, orvosi tanácsra egy évre sajnos félbe kellett szakítanom a tanulást. Jövőre folytatom... Verseket írok. — Van olyan verse, amit alapvetőnek érez? — A „Számvetés" ... Pesz- szimista vers. Akkor gyógyultam fel egy nagyobb betegségből és egyedül éreztem magamat a világban. Érdemes idézni néhány strófát: A pécsi helynevekről „Almaidat az élet eltiporta. Tán dkad, aki sorsodból tanul. Megérkeztél az érett férfikorba, hát élj ezentúl bölcsen, józanul, okos derűvel, mint a többi ember. Ne légy szomorú, köztük van helyed. Viseld a saját sorsod fegyelemmel és ne szenvedj a társaid helyett." — Azóta — folytatja kér- a környezetbe, és semmi pén- dczés nélkül a fiatal költő a zért el nem mennék innen. közösséget, ami megnyugta- után” és az „Ormánság” cí- tott. Beleolvadtam a tájba, mü verseim... „Hóval borított répaföldek, tar ágú árokparti fák fogadtak, s az ablakon át jóismerősök üdvözöltek. Messziről ezer antennáját fölvillantotta a Mecsek: dérrel fényesítette meg tűlevelű fagykoronáját. S te akkor megláttad az Embi arcát a táj arcában, a gazdát, a legnagyobb csoda örökösét; ki értelemmel, létezésének melegével teljesítheti ki e szép táj változatlan keretét immáron számtalan éve,..." — És az esték, a délutánok? Mit csinál Szentegáton egy fiatal költő? — Sokat sétálok az Almás patak partján, a környező erdőkben. Este a korombeli fiatalokkal beszélgetek, szeretem őket. És hát olvasok... Lapokat, Elet és Irodalom, Kortárs, Jelenkor, Nagyvilág, Oj írás. Most éppen Illyés Gyula „Ebéd a kastélyban” című könyvét olvasom. Ez is egy kastély, amiben a mi gazdasági irodáink vannak ... Sokat vitatkoznak mostanában a vidéki élet lényegéről, én nem érzem provinciálisnak a helyzetemet — mondta. Ennyit Sík Mihály- ról. Mindez meg sem közelíti a portré pontosságát, de a portré rajzolás ideje talán még el sem érkezett. Ebből a vázlatból egy tehetséges fiatalember arcéíe azért talán kirajzolódik. Bertha Bulcsu VJ KÖNYVEK Vasvári István: végső áron Negyedszázad költői termésének javát foglalja magába a kötet. A szülőfölddel, Duna pentelével. Erdéllyel, Bukovinával foglalkoznak legtöbb- nyire a versek. A kötet a Magvető kiadásában jelent meg. TÓTH ÄRPÄD ÖSSZES MÜVEI Az Akadémiai Kiadó kibocsátja Tóth Árpád összes műveit. A kritikai kiadás első két kötete a verseket, illetve a műfordításokat tartalmazza. A kötetben számos, nyomtatásban még meg nem jelent vers is helyet kapott, így ez a kiadás jóval teljesebb minden eddigi Tóth Árpád-kötetnél. A bő jegyzetanyag a versek keletkezésére, sorsára vonatkozó adatokat is közli, valamint a nyomtatott és kéziratos változatok eltérő sorait. A két megjelent kötetet Kardos László szerkesztette. Török Sándor: BANKETT A KÉK SZARVASBAN Nem mai regény, először 1933-ban jelent meg. Látszólag ismeretlen országban játszódik a történet, soha nem hallott földrajzi és személyneveket tartalmaz, de az olvasó mégis ráismer a két világháború közötti magyar vidéki értelmiség életére Bergen Antalnak, a 30 éves jubileumát ünneplő, a polgári erények kiskeresztjét elnyert állomásfőnöknek és társaiknak történetében. MILY SOKAN csodálják a Mecsek romokkal, pihenőkkel teli romantikus tájait, a Mi- sina-tető tekintélyes tornyát anélkül, hogy tisztában volnának e helynevek eredetével! Most, hogy mindinkább növekszik a városunkban az idegenforgalom, illik ismerni a városunkat körülvevő helységek néveredetét. A Mecsek név magyar eredetű fogalmat takar. A Magyar Tájszótár adatai szerint a Balaton mentén a mécsest nevezik mecsek-nek. Zala megyében Gelse környékén a piszkos, ragadós földet mondják mecsekesnek, a sárközi nyelvjárásban pedig a mecsekös szó kopár vidéket jelent. Ez Mecsek hegy elnevezésen utóbbi felfogást elfogadva Mecsek hegy elnevezésen eleinte a Pécs felett emelkedő, karsztos, csaknem teljesen kopár sziklás hegyet értették. E résznek a neve később átment az egész hegyvonulatra. A török időkben a Mecsek neve Ferava volt. A Misina-tető nevében — Klemm Antal szerint — a szláv eredetű Miso (=Mihály) név -ina képzős származéka rejlik, miként a Zidina utca nevében a szláv zid (=fal) szó. Szerinte a Misina magyar jelentése: Mihályé. Va- lószerűbbnek látszik az a felfogás, hogy a Mecsek névnek gyakori ejtése a szláv visina szóból alakult ki a Misina szó. A visina szó, hegycsúcsot, magaslatot jelent. Amikor tehát Misina-tetőt mondunk, tulajdonképpen két nyelven mondjuk ugyanazt. Alapos vitára adott alkalmat a Bálokány tó neve. Már a régi magyar oklevelekben is szerepel: Balogánya, Ba- lokánya névvel. Azokat az elméleteket, amelyek szerint e szó a hódoltság korabeli oszmán-török nyelvből származik, el kell vetnünk. A tó neve azonos a balkány, balkán magyar köznévvel, amely a Magyar Tájszótár adatai szerint: sásos folyót, állóvizet jelent . Érdekes találgatásra adott okot a Makár hegy neve. Árpádkori okleveleinkben már gyakran szerepel e név. Egy 1231-ből származó oklevélben olvassuk, hogy Makár bán fia, Tamás megvette testvérének birtokrészét, Szilvást. Valószínű, hogy itt olyan csa-' Iádról van szó, amelynek Pécs' környékén kiterjedt birtokai voltak. Makár néven egyébként három püspök is székelt Pécsett az évszázadok során. Haas Mihály, baranyai szép- mivész 1845-ben azt írja, hogy Pécsnek a török hódoltság alóli felszabadulásakor Makár János huszárezredes volt az első, aki legényeivel nem messze a székesegyháztól, áttörte a falakat. Makár e hőstettéért jutalmul egy török házat, az ún. pasamalmot (ma: Ba-samalom u.) és a később róla elnevezett hegyet kapta birtokul. Egy 1747-ből származó érdekes határjáró oklevélben a következő, ma is eléggé ismert pécsi helynevekkel találkozunk: Isten kuttya, Remete- réttye (amelyet a pálos remeték használtak), via Uröghiensis (vagyis Ürögi út, amely mentén helyezkedtek el a pálos remeték lakásul szolgáló hegyüregek), sylva Somhát, sylva Vöröshegy, vallis Petnyák, M élyvölgy, Melegh-Mán és Laposs. Ez utóbbi szóból lett a mai Lapis, amely egyenes, lapályos területet jelent. A lapos szóból a pécsi tükék alkottak lapis-t. miként a Ba- lokányból is Balikányt. A BALICSI szőlőhegy eredeti alakja: Balis. Pécs városának 1856-ból való térképén Ried Balics néven olvasható. Bizonnyal, egy ezen a területen lakó olasz kereskedőtől kaphatta a nevét. A dunántúli népnyelvben a bá- lis szó olasz vándorlót, kalmárt jelent. Közismert viszont, hogy Pécsett sok olasz kereskedő volt. A Mecsek északnyugati lejtőin találkozunk a Daindol eL nevezéssel. Ezt a nevet gyakran ejtik és írják Deincíolnak, holott e név nem német eredetű. Klemm Antal szófejtése szerint arra lehetne gondolni, hogy a szó eredetileg jelzős kifejezés volt: daZjin=távoli, dol=völgy. A Daindol szó tehát távoli völgyet jelentene. Ezt igazolja az 1747-ből származó határjáró oklevél szövege: ad vollem Dalindo diétám.” Erbics István szerint a daljin szót a délszláv nyelv nem használja, helyette a dal- ji (=távolabbi) vagy a daljni (=messze, távoli) szót említi a Daindol név előtagjaként. Van olyan felfogás is, hogy e szó a Dahijin dől (=Dahija völgye) török eredetű szóból származik. A dahija szó magyarul menekültet, martaló- cot jelenít. Lehetséges, hogy a skizmatikus szerb lakosságnak Pécsről Rácvárosra történt kitelepítése során sokan e völgyek között rejtőztek el Radonai pécsi püspök elől, s a lakosság e menekültekül nevezte volna el a hegyvidéket. Nem osztjuk azt a véleményt, amelyet Klemm Antal is népi hiedelemként említ csak. E szerint egy német embernek volt három fia, s élete végét érezve, gyermekei között szétosztotta birtokát. Mindegyik! ez e szavakat intézte: Dein Thal! (A te völgyed!) Ekként keletkezett volna a Kis-, Közép- és a Nagydaindol, E mesének annál kevésbé hihetünk, meri az 1837-es évből származó jegyzőkönyvekben a Daindol alak fordul elő. A Mecsek délnyugati lejtőjén van a Szkókó dűlő, amely név minden bizonnyal attól a szláv származású pécsi polgártól kapta a nevét, akit a Pécsi Levéltár 1695-ből származó polgárlajstroma Matl- heus Skoko néven említ. A MECSEK DÉLKELETI lejtőjén van Piricsizma. E szónak sem a Piroska névhez, sem a csizmához nincs köze. Régi oklevelekben még így fordul elő: „Vallis Piricsesma aut Munkád dicta.” Nyilvánvaló, hogy régebben itt ősmagyar település volt, amelyet Munkád-nak neveztek. Csak a török időkben változott át a név Piricsezmává, ami tulajdonképpen Piri basa kútját jelenti. A név első tagjában Peri, Piri basa nevét, a másodikban pedig a ceezma (=kút) szót rejti magában. A Mecsek északkeleti lejtőin nagy kiterjedésű szőlőterület neve: Gyükés. E név a gyök, gyük, gyökér, gyükér szóból eredeztethető, s a pécsi szőlőtermesztésre utal, miként az Aranyhegy elnevezés is. üli Dr. Tóth István 'sj Czinkc Ferenc: Via Appia Antica Sosztakoyics a Balaton inellett Dmitrij Sceztakovics, a világhírű szovjet zeneszerző Magyarországra indulása előtt nyilatkozott terveiről. Elmondotta, hogy nemrég fejezett be két kvartettet, s most készül hozzáfogni a Csendes Don című operához, a Sölo- hov-regény harmadik és negyedik kötete alapján. „Magyar barátaim jóvoltából alkalmam nyílik a Balaton partján pihenni. Ott elkészítem munkatervemet az operával kapcsolatban. Remélem, hogy mire visszajövök, lényegében kész lesz a libretto...” Sosztakovics az ősz folyamán a Donhoz is el akar látogatni, hogy eleget tegyen Solohov meghívásának. „Kozák dalokat szeretnék hallani ott, ahol azok születtek és a nép ajkán élnek. Minél több ! tanácsot akarok kapni magától a halhatatlan regény szer- I zőjétöl.” Arató Károly: Most (felelősség __ E ddig hittel pusztítottam magam — ó, sűrűimben csörtető falkák! Mi hajdan félelem volt, most felelősség, nyugalom, erő, csapdák ellen örökös intés, hogy percig se szűnjön figyelmem, ha jogomért annyit kell verekednem! Már-már mosolygok magamon, hogy álmaim mennyire akarom, ki értük egy világ ellen pereltem s gyötrelmen, kicsiségen túljutottam! Elnémulok: mint tyúk a kertben, kapirgál bennem a remény s időm beérik, csontom összeroppan. Ténagy Sándor: (^gennekkűi Játszottam: suta rongyfocit kergettük fújva, mezítláb, elbújtunk máskor, kutattuk gránátok érzékeny titkát, a ház mögött — víg csatatér - öltünk indiánt és nácit; — ó gyermekkor, romantikád kesernyésen még visszajátszik! Nézem magam, vizsgálgatom arcomat és életemet, elrejtve bennem — én tudom - megbújnak rettegő jelek, mert féltem, óvom e Földet, mint akkor, rég, a rongyfocit: — ó gyermekkor, a férfi még hányszor hozzád igazodik! Nékem megannyi műemlék: a pajta, fészer csupa rom, itt-ott rozsdás játékdarab, ledőlt a galambdúc-torony; szomorkodni kár, no persze, csodálkozásra áll szemem: — ó hüppögő gyermekkor, de gyorsan lettél történelem!
