Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
/ ük AUGUSZTUS 30. AIAPIŐ’ Tartsuk tisztán városunkat! Hetvenöt utcát mosnak, öntöznek naponta — 310 köbméter a napi szemét Évmilliók titkai Egy városról tisztasága, rendezettsége sokat elmond a látogatóknak, az idegeneknek, hiszen' nem mindegy, milyen áz első benyomásuk, majd tapasztalatuk, s az sem mind egy, milyen véleménnyel távoznak. Pécs városát is sokan kedvelik, amit a szinte napról napra növő idegenforgalom bizonyít. Tetszik a város fekvése, természeti szépsége. Az úttestekről, járdákról és terekről azonban nincs mindenkinek olyan véleménye, mint * a Mecsekről, vagy az épületekről. Ennek oka a szemét és néhol a rendetlenség. 2310 hektó víz öntözésre ■ Ugyanis néhány ember hiába megy el a szemétgyűjtők mellett, tudomást sem vesz róluk, s csak eldobja, az autó- buszjegyet, papírzacskót, gyufát és cigarettavégeket. Sőt! [ehet találni az utcán gyümölcs- és zöldséghulladékot, cigarettadobozt, újságlapokat és itt-ott még rongyhuiladé- -kot is. — Pedig mi mindent meg- ■ teszünk, hogy a város tiszta legyen — mondja Csorbics József, a Köztisztasági Vállalat igazgatója. — Öntöző- és mosóautóink naponta 75 utcát tudnak megtisztítani a szeméttől. A mindössze 5 kilométeres sebességgel vezetett gépkocsik valóban tisztára mossák az utcákat, naponta 231 ezer liter vízzel. Segítségükre 110 út- ' tisztító dolgozik. Rajtuk kívül két brigádban 15—15-en gazol nek az útmenti zöldsávokban. — Éjjelenként két szovjet ; önfelszedő seprőgép rója az utcákat, gyűjti a hanyag járókelők okozta szemetet. Tudjuk, hogy gépparkunk kicsi, ez a nagy város nagyobbat igényel, de ha nincs gép, nem tudunk mit tenni. Éppen ezért kérjük Pécs lakóit, hogy segítsenek nekünk, próbáljanak rl,'«BT -kicsit' jobban vigyázni a ' rémire és tisztaságra, hiszen , ez ’ nemcsak a mi érdekünk, hanem az övék is. Több gépre van szükség A város 200 kilométernyi Utcáira lassan nem lesz elegendő utcaseprő, mert' egyre kevesebben jelentkeznek erre ba, igent int a fejével és mondja. — Nem. Jót nevet azután. • — Egyszer, tizenkilencben, a csendőrök — kezdi mesélni. aztán hirtelen abbahagyja, elfelejtette mit akart mondani. Jön Bátai néni is ki a házból. Feri bácsi az asszony felé int: — Vele vagyok már ötvenöt év óta. Jó asszony. Tudod, hány gyereket szült? Tizenhatot. Tizenhármat felneveltünk szépen. — Unoka mennyi? Eltűnődik, feleségére néz, tőle várja a pontos választ — Huszonhat. — Meglátogatják? — Meg. Hol egyik, hol másik jön. Mind hoznak valamit, kérdik mire van szükségünk, segítsenek-e? — Nyugdíj mennyi? — Sokáig kilencszáz forint volt, most felemelték ezer- hatszázra. Ebből meg lehet szépen éldegélni nekünk . t j Csirkét veszek mindig az uramnak, mert csak azt ehet Egy csirke elég neki három napig. Feri bácsi csak hallgat, nem veszi le rólam szürke, áttetsző szemét. Kutatva vizsgálódik. — Autóval jöttél? — Igen, Feri bácsi. — Szép autó. Biztosan szép Nem ülnék bele ... Ismét felnevet, kuncogva, jókedvűen. — Benne leszünk az újságban? Elbúcsúzom tőle. Száraz kis öklét a tenyerembe fogom. — Megelőz, mert ő mondja nekem: ..Jó egészséget, fiam!” — Azt kívánom Feri bácsinak is. — Nekem van. Még a gyémánttá kod alomig van idő. a munkára. Gépesíteni kellene. — Van két 39 éves seprőgépünk. mely elavult, korszerűtlen. elhasználódott, de mégis örülünk nekik, mert 50—60 ember munkáját végzik el naponta. Azonban ez kevés — állapítja meg az igazgató. — Legalább két mosógép, két önfelszedő szippantógép és még két seprőgép kellene ahhoz, hogy a város megfelelő takarításban részesülhessen. A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat az Építésügyi Minisztériumhoz tartozik. A minisztérium már ígéretet tett az igények részleges kielégítésére, de tavaly óta még nem érkezett egy gép sem. Pedig nagy szükség volna minden gépre. Naponta 310 köbméter szemetet kell elszállítani a házakból. Kevés a Kuka-autó, még legalább kettő kellene. A szemetet a nagy lyukak, medrek feltöltésére használják. Legutóbb a budai vám előtti meder lett tele, .most a vásártéren töltenek és a Basamalmi dűlő volt tavába hordják a kocsik, kukák a hulladékot. Sok a szeméi az építkezések körűi — Évente hárommillió 600 ezer forintot költünk a város tisztántartására. Sok ez a pénz, s mégis vannak, akiket ez nem érdekel, természetesnek veszik, hogy szemetüket mások eltakarítják. És itt meg kell jegyezni, hogy nemcsak a gyalogosokkal, a lakosokkal van baj! A legtöbb gondot az építkezések okozzák: anyagaikat úgy tárolják, hogy az arra haladó járművek egy részét elhordják, Különösen egy-egy nagy eső alkalmával látni meg a hanyagságot. Egy. városról tisztasága, rendezettsége sokat elmond a látogatóknak. Jó lenne, ha a pécsiek gondolnának erre, s ezután másképp néznék városukat. B. S. CSODÁLATOS az a világ, s amit a barlangkutató fárad- í hatatlan munkája vetít elénk j az örök éjszaka világából. A I mindig új, a mindig ismeret1- j len felfedezések vágya hajtot- ta, sarkallta Vass Béla mér- I nököt is erre a fáradságos j „passzióra’. Több mint tíz I éve már szinte minden nyári i szabadságát, vasárnapi pihe- | nőit a mecseki barlangok kutatására, feltárására fordítja. Pedig azt sem mondhatjuk róla, hogy valamiféle ifjúkori kalandvágyból, hiszen tíz. évvel ezelőtt is mór túl volt a harmincadik évén. — Annak idején látogatott el Pécsre Kessler Hubert barlangkutatónk — hárítja rá a „csábítás” gyanúját Vass Béla —. Aztán valahogy én is bekeveredtem a fiatalok közé és velük együtt érdeklődéssel hallgattam az európai hírű tudós színes, élvezetes előadását a Béke-barlang föltárásáról. És ezután Vass Béla maga is a kutatók sorába lépett. Legutóbbi barlangjárásakor én is melléje csatlakoztam. Ez csak amolyan bányászsapka, elemlámpa nélküli „civil” Vajon mit rejtegethet a szifon túlsó vege? Az V. kerületi Felszabadulás tér, a helyreállított IBUSZ- és Klotild-palotával. Talán öt év. De előbb is jöhetsz, ha erre jársz. Itten ülök majd, megtalálsz ..: Nem fog ki rajta az idő. Éppen olyan most is, mint hét esztendeje. Egyszer az aknába esett, lába, bordája törött. Hetvenkilenc esztendős. -Szívós, kemény szervezetű. Megvárja még a gyémántlakodalmat És egy másik család: Gyet- vai Mihály vájár, Ságvári Endre utca 2. Mai nemzedék. Izmos, kisportolt termetű férfi. Az asszonyka bájos, csendes. Egy esztendeje házasok. Az újszülött 1— Mariann — műanyag gyermekfürösztő kádban alszik. Van gyerekágy, de hová tegyék. Egyetlen szobában szép hálószobabútor és egy kombinált berendezés Budapest televízió, nagy világ- vevő rádió. Hely a szobában valóban nincs. — Mikor lesz a névadó? — Hétfőn. — Mindegy, hogy „mi” lett? — Nem. Kislányt akartunk, fogadtam is a két sógorommal két üveg pezsgőben, hogy lány lesz. Lógó orral hozták a pezsgőt. Egyébként a névadón nem rendezünk nagy cécót, de taValy az esküvőnkön. ;j Hát olyant a világ nem látott! — Hány napig tartott? — Két napig. Tudja hányán voltak? Százharmincán. Bétán dolgozom a 402-es csapatban, Lukácsi Feri a vezetőik. Az egész brigádot meghívtam a lagzira, el is jöttek. Nagyon jó brigádunk van. Már háromszor nyertük el a- szocialista brigád jelvényt. — Mennyit keresnek? — Én átlagban háromezret. Az idei hűségjutalom is több mint ötezer forint leszj Meghívnak a hétfői névadó ünnepségre. Okvetlenül menjek el. Komlón egyre kedveltebbek a tár- i sadalmi ünnepi rangra emelkedett családi események. Dr. Gelencsér Jenő anyakönyvvezetőtől tudom, hog> a családi ünnepségek menynyire összefonódnak az üzemi kollektívákkal. Egy hete éppen, hogy Pokecz Gáborkát „keresztelték”. A bányamentő papa nagy örömében egyszerre 170 üveg sört hozatott a hetven fős vendégseregnek. Schvarcz József brigádját tu lajdonképpen brigádértekezlet re toborozták és ott derült ki. hogy névadó ünnepség lesz. Szá'zegy bányász — a csapat valamennyi tagja — vállalt védnökséget áz újszülött fölött. Előtte nap Vitár Mi- hályék kisfiát ünnepelték. Névadó apa: Vlagyimir Jeli- szejev 24 éves szovjet főhadnagy. * Azonos hangulatban, ünnepélyeséggel zajlanak le persze a házasságkötések is. Igaz ugyan, hogy nem mindig... Néhány nappal ezelőtt tizenkilenc esztendős lány és azonos korú fiú állított be az anyakönyvvezetői hivatalba. A fiú komlói, a lány pécsi. A lány képzőművész lesz, főiskolára megy az ősszel. — Tessék összeadni bennünket! Semmi akadálya. Itt vannak a rokonok is, a vőlegény rokonai. A lány egyedül van. de nem sokáig. Fél kilencre beviharzott a mama: — Mancikám, gyere haza! Mancikám, nagyon kérlek gyere haza! — rimánkodik. — Gyere kislányom haza! — Nem. — Hallod?! Gyere. Mancikám haza! —» Nem« A lány sírvafakad. kishíja a vőlegény is. Ha egyszer imádják egymást... De a mama hajthatatlan. A vőlegény valamit súg az anyakönyvvezető fülébe, mire az hivatalos hangon kijelenti: „Aszonyom, a lánya már nincs egyedül. Jobb ha valóban megesküsznek.” „Teremtő ég!” — kiált fel a mama, majd hirtelen fölkapja az asztalról lánya személyi igazol ványát és kirohan a tanácsházáról. Aztán megindul a hajsza: vőlegény, anyakönyvvezető, rendőr be a taxiba, ki a buszmegállóhoz, a mama sehol, gyerünk be Pécsre, a lakásra, talán már hazaért. Otthon a papa semmiről sem tud. „Hogy az én lányom férjhez megy?! Hiszen, hiszen sohasem járt sehova. Még moziba sem! Mindig csak kötö- getett itthon, meg olvasott.;. Ma is azt mondta, elmegy két napra a barátnőjéhez Mohácsra.” A fátyolos menyasszony délután három óráig várja az anyakönyvvezetőt meg a vőlegényt. De esketésre már csak másnap kerül sor. Dr. Gelencsér széttárja a karját: — Hát nem igaz? Nagykorúak, ha akarnak házasodjanak össze. Ha egyszer imádják egymást..; A szülők már azóta bizonyára megbékéltek. Ahogy ez már lenni szokott. Nem lehet az időt visszapergetni. Ez a fiatal város, gyors fejlődésével, örökkön forrongó, zajló életével kihat az emberekre, a legújabb nemzedékre. Bab Ferenc vállalkozás volt, hogy némileg beavasson a barlangász tudományokba. S hogy ez mennyire sikerült, az remélhetőleg kiderül majd az alábbiakban. Mindenesetre nagyon sajnálom, hogy nem vittem magammal bányászszereléket, s ilyenformán jórészt csak kívülről szemlélhettem meg a feltárás stádiumában levő „vadbarlangokat”. Mégis tudom. mit rejteget maga mögött az orfűi „Vízfő barlang” szifonja és azt is tudom, ..mibe került” a megnyitása. Vass Béla mondta el: — Ez a munka volt talán mindenek között a legfárasztóbb és a legszebb. Nagyon megdolgoztunk a Vízfőért. Tíz kemény napunkba került csupán az, amíg a nagyteljesítményű szivattyúkat, a nyomó-, a szívócsöveket, csiga- sorokat levittük, beszereltük a szifon fölé. Megérte a fáradságot. Amikor végre valahára megnyílt a szifon, s átbújhattak a szjk- Ja alatt, csodálatos élményben volt részük. — Szívdobogtatóan távoli mélységekből, magasságokból égy vízesés zuhogását hallottuk először. A távolság érzékelése olyan izgalomba hozott bennünket, hogy majdnem megfeledkeztünk a barlangkutatás legelemibb szabályairól. Száz lépésnyire a bejárattól újabb szifonra bukkantunk. s a könnyű akadály reményében gondolkodás nélkül belegázoltunk, hogy a másik felén csábító, csalogató barlangfolytatást mielőbb birtokba vehessük. Nem sikerült. Annyira nem, hogy még a mai napon is probléma a szifon lecsapolása. — Pedig a legkorszerűbb svájci búvárfelszerelést is kipróbáltuk már, mégsem megy. A leszívatás lenne az egyetlen megoldás, de az előkalkulációk szerint is százezrekbe kerülne a munka. Azért mégis haszonnal járt a fáradozásuk. Az eddig feltárt 60—70 méter hosszúságú barlangrészben impozáns méretű, színes cseppkövekkel borított termet találtak, amelynek szépségét még tovább fokozza a sejtelmes magasságokból zuhogó, záporozó víz. Természetesen nem adták fel a barlangrendszer további felderítésének reményét, mert újabban a közeli víznyelők felől indítottak ostromot a „színes alvilág” meghódításáért. MEGNÉZTÜNK néhány ilyen víznyelőt is. Persze, csak a „kiskapukig” jutottunk el, a belépésre nem adott „jegyet” Vass Béla. Félelmetes fekete torkú kapuk ezek a víznyelők, mégis kísértenek, csalogatnak. Borzongatóan szép élmények várhatnak odalent a barlangkutatóra. S ha már nem is láthattam, hadd mondjam el. mit hallottam róluk. Mindenekelőtt azt, hogy ezek a kráterek avatják fel a kezdő kutatókat. Feljegyeztem valamit a „vizsga munkákból” is. Például kellemetlen, sőt, veszélyes helyzetet teremthetnek azok a rendkívül szűk szakaszok, amelyekben csak hasoncs úszva haladhatunk előre. Néha annyira összeszűkülnek, hogy csak úgy férünk keresztül rajtuk a vállunkkal, ha két karunkat előre nyújtjuk, de a mellünk vagy a medencénk így is beszorulhat. Visszafelé jövet pedig a ruházatunk gyűrődhet ősze úgy, hogy szinte lehetetlenné teszi a mozgásunkat. Ezért az első írott szabály az. hogy zseb nélküli védőruhát használjunk a barlangkutatáshoz. Vannak azután íratlan szabályok is. Mindenekelőtt a rendkívüli akaraterőt kívánó önfegyelem, ha bajba jut a kutató. Mert ahogy általában minden bajba került ember, úgy ők sem mentesülnek attól a szorongó érzéstől, amit a szűk, levegőtlen tér válthat ki hívatlanul, kéretlenül. Az ilyen helyzetbe került embert a tériszonynál is i ijesztőbb kétségbeesés környékezi meg, s volt már nem isAegy olyan eset, amikor a vélt veszélytől hisztérikus rohamot kapott a fegyelmezetlen kutató. — Az ilyen „kutatóknak’* sürgősen felmondunk, sohasem lenne belőlük hasznos segítőtárs — mondja Vafis Béla. így derült hát ki, hogy mégsem passzió a barlang- kutatás. A rááldozott vasárnapok, nyári vakációk fárasztó munkájában céltudatosság van, amely valahol nagyon hasznosan jelentkezik. Nem is valahol, hanem ennél sokkal konkretebben. Mert ha csupán azzal mérnénk le a jelentőségét, hogy a barlangjá- ró turisták ezreinek szereznek majd vele élményeket, már ez is hálás fizetség a kutatók fáradozásaiért. Sokkal több ennél az ő célkitűzésük, különösen amióta egybekötötték a barlangkutatást a karsztkutatással. Ennek a dicséretes ügyszeretetnek köszönhető, hogy a megyében három községünk kapcsolódik be rövidesen a vízművesített karsztvíz ellátásba. Nagy az ő ■„ műhelyük”. Határai szinte az egész" megyére kiterjednek. Az ő gondjuk is Komló vízellátása, de ugyanakkor felbukkannak' a villányi hegyekben is, mert nem mondtak le arról, hogy a villányi hegység melegvizes hévizes barlangjaihoz, csodálatos képződményű cseppköveihez utat nyissanak a turisták számára, ÉS MINDEZEKÉRT mi a fizetségük, a barlang-, a karsztkutatóknak? A hasznos munka felett érzett öröm, elégedettség, amit minden fizetségnél többre becsülnek. Az örök homály rejtelmes birodalmának pionírjai, akiknek nem kisebb élmény az osztályrészük mint az a verítékükkel kiharcolt pillanat, amikor lámpájuk világánál évmilliók rejtett titkai tárulnak eléjük. Pálinkás György
