Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-26 / 199. szám

AUGUSZTUS M. Szennyvízcsatorna épni Mágocs belterületén egy hosszú, nyílt szennyvízlevezető csatorna húzódik, ami rend­kívül veszélyes fertőző góc­nak bizonyult. Számos tífu- szos megbetegedést okozott. A községi tanács most százötvenezer forintos költ­séggel fedett szennyvízcsator­nát létesít a faluban. A falu északi végén, ahol a szenny­víz beér a községbe, termés­kövekből egy támfalat építe­nek. A csatorna a felső vé­gén egy méter széles lesz, az alsó végén már nyolcvan centi szélesre csökken. A lakosság mintegy 15—20 ezer forintos társadalmi munkával segít majd. Ha az fmsz-i TÜZÉP te lep időben szállít építőanya­got, akkor a csatornát októ­ber végére befejezik. Útépítés az első kerületben Négymillió forint értékű munkát végeztek Október végéig még hat utcát akarnak megcsináltatni Hétközben Áramszünet lem augusztus 27. 28-án 7—16 óráig hálózatkarban­tartás miatt az alább behatárolt területen: Felsővámház u. 1—73, 2—60, Major u. 1—23, 2—16, Rudas L. u., Katalin u. 10—14, Orsolya u. 16—40, 15—39, Sándor u. 12—26, lő—2S, Dugonics u. 20—42, 19—47, Csillag u. 16/1—34, 17—33, Béla u. 14—20, 13—19, Rippl. R. U. 12—16, 11—17, Kiss E. u. 2—56, Kossuth L. u. 33—93, 48—72, Irányi D. tér 2—8. 1—7, Felsőmalom - u. 1—ll, Sörház u. 2., Márton u„ Felső- Haviboldogasszony u. 14—20, 1—19, Könyök u., Ady E. u. 9—45, 8—44, valamint a Katalin u. 13—25-ig. Áramszünet lesz augusztus 27-én 7—16 óráig nagyfeszültségű háló- -at karbantartása miatt az alább behatárolt területen: Bálics u., Nagy-Szkókó, Aranyhegy, vala­mint a donátusi kápolna környé­kén. (x) — íme, a Dugonics utca. Kész az úttest is, meg a jár­da mindkét oldalon, — mutat ki a kocsiból Bencze József vb.-elnök. Megyünk tovább. A kocsi az Engels úton áll meg, Egész déli oldalát aszfaltoz­zák. A vállalat a 44-es számú házig már elvégezte a mun­kát, a többire pótköltségvetést kapott az első kerületi ta­nács. Egészen a. Pósa Lajos utcáig építik meg az utat. Öt év alatt hús% év helyett Az első kerületben hasznos és követendő kezdeményezés született: társadalmi munká­val segítik az út- és járda­építést a kerület lakói. Erről így beszél Bencze József vb.- elnök: — Tavaly felmértük a kerü­let kommunális ellátottságát, s megállapítottuk, hogy na­gyon rosszul állunk. A leg­több utca földes, járda és víz­lefolyó nincs, néhol még a szennyvizet sem vezetik el szabályosan. Sürgős volt tehát a változtatás. Azt azonban tudtuk, hogy ezzel a kevés pénzzel, ami évente út- és járdaépítésre költhető, nem sokat kezdhetünk, mert csak 15—20 év múlva lehetne rend­SZÍNHÁZ I MtäU ! be tenni a kerületet. Mit te­hettünk egyebet? Ismert volt az a tény, hogy a kerület la­kói, ha a város vezetői segít­séget kértek, megadták. Mi sem késlekedtünk, s felhívás­sal fordultunk hozzájuk. — Nem volt mindenhol könnyű. Volt olyan utca, ahol két-három háztulajdonos hal­lani sem akart arról, hogy dolgozzék, ügy mondták, fize­tik az adót, csináltassa meg a tanács az utat, ha akarja a saját pénzéből, de ne az ő erejükkel, társadalmi munká­jukkal. A többség azonban megértett bennünket — ma­gyarázza Gyenis József elnök- helyettes —. Szívesen vállal­ták, hogy munka után ásót, kapát fognak és a házuk előt­ti útszakaszt megépítik. Pél­dájukat természetesen az elő­ször még húzódozók is követ­ték, s így általánosé vált az útépítés. Délelőttönként a nyugdíjasok, délután a fiata­labb munkások dolgoznak egy-egy utcán. A tanács vezetői azzal a javaslattal fordultak a végre­hajtó bizottsághoz, hogy já­ruljon hozzá a terven felüli 8—10 utca építéséhez. A v. b. hozzájárult, s a májusban megkezdett munka eredmé­nyeként ma már 11 utcában végig lehet menni szandál­ban, vagy tűsarkú cipőben, s még a port sem hordja a szél. 74 ezer forint értékű társadalmi munka A MAGYAR R ADIO PÉCSI stúdiójának 1964. aug. 26-i, szerdai műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Falusi hétköznapok. — össze­állít ás. 18.00: Német nyelvű műsor: műsor. — Zenés össze­18.30: Magyar nyelvű műsor: Vörös.'Imre magyarnótákat éne­kkel. Boros Mátyás népi zeneka­' ra játszik. 18.45: Dél-dunántúli híradó. 19.05: Népszerű filmek zenéjéből. IS.25: Mire jó a rossz tréfa? Je­lenet. Szereplők: Iványi József, Dobált Lajos és Paál László, tita: Turián György. 19.45: Pécsi iskolai kórusok éne­kelnek. 19.57: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. MOZI: Rövidítések: szv. = szélesvásznú, szi. = színes. Park (terem és kerti: Özvegy menyasszonyok (szv., fél 3, fél 5. fél 7, fél 9). Az utolsó előadás jó idő eseten a kertben. Kossuth: Minden megtörténhet (szi.. szv., fél 3. fél 5, fél 7, fél 9). Kossuth Híradó: Magyar híradó, 64 15. világhíradó, Pók és az egér, Széttört korona. Élő hagyomá­nyok. Budapesti Nemzetközi Vá­sár. (Előadások délelőtt 10-től 2 óráig folytatólagosan). Fekete Gyémánt: Majdnem bal­eset (szv., 6). Építők: Nyolc és fél (szv., 5, 7). Csak 18 éven felüliek­nek! Mecsekalja: Én és a geng­szter (szv. 7). Mohács: A szere­lem kora (szv., 6., 8). Mohács kert: A levegő kalózai (szv.. 8). Pécsvárad: A 56. szélességi fok­tól északra (8). Siklós: A benzin­kút hercegnője (fél 9). Szigetvár: Római történetek (szi.. szv.. 8). Harkány: Kandúr és sisak (szv.? 7) . Sellye: Félelem bére (8). Be- rcmend: Váratlan találkozás (szv.. 8) . Boly: Az éjszaka (szv. 8). Csak 18 éven felülieknek! Mágocs: Az utolsó össztűz (szv., 8). Megyünk tovább. A Sarló utcában a földmunkát végzi négy nyugdíjas. A Tündér utca már félig kész, már csak salak kell rá, meg bitumenes | olaj porfogónak. Ugyanez a ! munka vár a Csók István ut- , I ■ ea lakóira is. Később rhegépí- { tik a szegélyfolyókat, s utána < a járdát. — Meg kell dicsérni a Kő- ! rös utca lakóit, mert nagyon! szépen dolgoztak* Igaz, ők ] újítottak is, mert nem min­denki a háza előtt végezte el ] a földmunkát, hanem kollek­tiven, ahogy jött — mondja j Gyenis József. Újhegyen a Deák Ferenc ut­ca hengerlésre vár, bár a te­herautók már végigmennek rajta. A szőlőkhöz vezető út már tavaly elkészült. A Bor utca lakói azonban nagyon várják az útépítést: beljebb í vitték kerítéseiket, hogy ne ’ akadályozzák majd a munkát. A kerület másik részében már elkészült az Eozin utca, mely lemegy egészen a Ba­samalom útig. — Négymillió 60 ezer fo- ] rint értékű munkával épült ■ meg ez a 11 utca, s ebből a < lakók 74 ezer forint értékkel I járultak hozzá. Köszönjük ne- J kik. Reméljük, hogy október j végéig még 6—8 utcát meg ; tudunk csináltatni, s akkor a ! kerület egy részének lakói ve- ] lünk is elégedettek lesznek, hiszen a tervezettnél jóval; előbb rendes úton járhatnak. Ez a véleménye Bencze elv­társnak, s minden bizonnyal j a társadalmi munkásoknak is. Hogy jövőre mely utcákra < kerül sor, még nem döntötték < el. hiszen ez a lakóktól függ: J vállalják a társadalmi mun- J kát, vagy sem. A tapasztalat j azonban azt mutatja, hogy le- < hét és érdemes az embe- ! rekre támaszkodni, segítségü­ket kérni, hiszen nemcsak aj városnak és a kerületnek se- j gítenek munkájukkal, hanem; önmaguknak is. • B. S. DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspár’ Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs. Hunyadi János ót 11. Telefon: t5-32. 15-33: 17 óra után: 60-11 Belpolitikai rovat: 31-63. Kiadja: a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs. Hunyadi út 11 Telefon: « 15-32. 15-33 . 50-00. PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs. Munkácsy Mihály u. 10 sz Felelős vezető: Melles Rezső. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalok- tv'i és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12,— Ft Indexszám: 25 054 Több tojásétel és baromfihús a falusi vendéglőkben A választék bőví­tése érdekében a MÉSZÖV kereske­delmi főosztálya felhívásban közölte a földművesszövet­kezeti vendéglátó­ipari létesítmények vezetőivel, hogy a jövőben — a meg­adott kereten feiül — a szükségletnek megfelelően hasz­nálhatnak fel tojást és baromfit. Nemcsak lehet, de kell is élni ezzel a lehetőséggel. Ked­veli és kéri a. kö­zönség a vidéki ótelkiilönlegessége- ket. Sikere van a füstölt hússal ké­szült, tejfeles dere- lyével tálalt burgo­nyalevesnek Sásdon és hamar elfogy a tejfeles csipetkés mágocsi tarkabab­leves is. Finom a bólyi pincepörkölt, valamint a tejbe- rizzsel töltött alföl­di rétes is. A tojás és a ba- . romíihús korlátlan : felhasználása a? <1 ételválaszték to- ; vábbi növelését te- \ szi lehetővé. Máris < emlegetik a mágo- \ esi fmsz vendéglő < tyúkhúslevesét, de ; várjuk az étlapokon s a különféle tojás J lepényeket, becsi­nált és lecsós csir­két, ropogós kacsa­sültet, vagdalt liba- mellet és pulyka­sültet egyaránt. szi az ötfillérest. Moszkvában más a helyzet. Még az egy kopejkás is érték, ha néhány árhoz viszonyítjuk. Az új pénz lehetővé tette a nagyfokú automatizálást. Számtalan lehetőség nyílt ar­ra, hogy bizonyos szolgáltatá­sokat az automaták segítségé­vel vegyünk igénybe. Ez sok helyütt lehetővé tette a tolon­gás elkerülését, de ahogyan magam is tapasztaltam, sok munkaerőt szabadítanak fel. A leggyorsabban az üdítőita­lokat szolgáló automatákat szoktuk meg, amelyekből na­gyon sok van Moszkvában, szinte hibátlanul és kifogásta­lanul működnek, a legtöbbje kellemesen hűs üdítőitalt szolgál. Egy pohár szikvíz egy kopejka, egy pohár gyü­mölcslé három kopejka. Egyet len alkalommal sem fordult elő. hogy a bedobott pénzt el­nyelte volna az automata. Láttam olyan automatát is, amelyik újságot adott, áru­házakban pedig a haiolajtól a ceruzáig a legkülönbözőbb árucikkeket lehetett az auto­maták segítségével megvásá­rolni. Az automaták pótolják a közlekedésben a jegyárusokat is. A Metrón öt kopejkás be­dobásával lehet eljutni a sze­relvényekhez. Egy ügyes foto- cellás berendezés lehetetlen­né teszi, hogy bárki a pénz bedobása nélkül utazhasson. Ha valaki elmulasztja az öt kopejkás bedobását az auto­matába. de be akar lépni a kis bejárati kapun, egy kar csapódik le előtte, amelyik mindaddig elzárja az utat, míg vissza nem lép, vagy nem dobja be a pénzt. De lecsa­pódik a kar akkor is, ha egy pénzdobásra ketten akarnak belépni. Ilyenkor pontossan a két utas között zárja el az utat! * ÚJDONSÁGOKKAL min­dig lehet találkozni Moszkvá­ban. Amikor kint jártam, ak­kor emelték a hatalmas da­ruk magasba a népgazdasági ki­állítás közelében az űrhajózási emlékművet A közel száz mé­ter magas fémtestet a földön szerelték egybe és hatalmas daruk állították a talpára. A tetején égfelé törő űrhajó lát­ható. A talapzata egy már- ványépület. amelyben kiállí­tást rendeznek be. Már meg­kezdték az emlékmű környé­kének parkosítását, a hozzá­vezető sétány építését is. A filmszínházak slágere az elmúlt hetekben a Kubáról készült és a szovjet Hamlet film bemutatása volt. A leg­több moszkvai filmszínház mű során ez szerepelt. Bizonyára rövidesen hazánkba is eljut­nak ezek a filmek, amelyek a szovjet fővárosban nagy si­kert arattak. Az áruházakban a legtöb­ben az újtípusú rádiókat és televíziós készülékeket keres­ték. A rádiók között a legna­gyobb sikere a szép és olcsó táska- és zsébrádiónak veffit, A legolcsóbb 27 rubelbe ke­rült (10 rubel átváltása turista forgalomban 131 forint). Ez a mi Tündénk és a Tranziszto­ros közötti méretűnek megfe­lelő táskarádió. A drágábbak, egészen 40 rubelig vagy na­gyobbak. vagy egészen kicsi­nyek voltak. Sokat vásároltak belőlük, a helyiek is, a kül­földiek is. Ennek- ellenére alig találkoztam olyan szovjet fiatallal, aki az utcán menet­közben hallgatta volna táska­rádióját. Ez nem szokás ná­luk. Nyolc-tíz féle televíziós készüléket láttam az áruházak­ban. Képminőségük igen jó volt. A külföldiek között az áru­házakban különösen az olcsó és szép babák arattak nagy sikert. Hazafelé a vámnál ta­lálkoztam olyan asszonnyal is, aki három, közel félméteres babát hozott haza ajándékba. Érthető, hiszen ezek a babák igen olcsók. 3 rubeltől, 9 ru­belig lehet megvásárolni. * KELLEMES meglepetést okoztak számomra a moszkvai nők. Néhány évvel ezelőtt úgy ismertem meg őket, hogy nyá­ron többségükben virágos, tar­kaszínű selyemruhát öltöttek, erre estefelé, amikor Moszk­vában hirtelen lehűl a levegő, vagy esőben, sötétszínű kosz­tümkabátot húztak. A legtöbb­je koszorúba fonva vagy kontyba tűzve viselte haját. Most egészen más kép foga­dott A nők nagy része igen csi­nosan öltözködik. A legkülön- ■ bözőfob divatos színű és anyá-í gú ruhákat viselik a legjobb^ fazonoknak megfelelő szabás- i ban. A legtöbben rövid vágyj tupírozott hajat viselnek. Izlé- > sesen festik magukat, a sze- 5 műk díszítésére szívesen haszí- s n ál jók a fekete kifestő ceru- ' zét. Elterjedt viselet a kül-S földi és hazai orkánkabát. í A változás nyitját az áru-: házakban találtam meg. Itt a} legkülönbözőbb ízléseknek í megfelelő ruhaanyagok bősé-' géből választhatnak a moszk- j vai nők. S van is forgalom. > Különösen akkor, ha valami- í lyen hazai, vagy külföldi ru-' haanyag, kendő, fehérnemű < újdonság érkezik az áruhá- 5 zafcba. Ilyenkor türelmesen > állják végig a hosszú sorokat, 5 hogy a kívánt árucikkekhez < hozzá j uthassan ak. Egy rövid utazás is számta­lan új élményt, tapasztalatot < hozott. És ezzel így van min- / denki, aiki ebben az ország-; bán jár. Nemrégiben István- j aknán találkoztam egy vájár- ismerősömmel. Azokban a na- pókban érkezett haza Moszk- vából. Mindene az autó. Rög-: tön beszámolt arról, hogy mi- j lyen nagyszerű kocsi a Moszk-! vies 408-as. Érdekes, én pél- < dául egyet sem láttam. Hiába, > mindenki megtalálja ott, ami í érdekli. Hatalmas, fejlett or-< szág, ahol szinte mindennap^ születik valami új... , ) Mitzki Ervin A laposan meghökken­tett A. A. és F. M. közös levele, ami a napok­ban érkezett a szerkesztő­ségbe. „A Mecseki ' Szénbányá­szati Tröszt pécsbányatelepi dolgozói vagyunk — írták többek között a három ol­dalas levélben. — Délelőtt tíz óra volt, amikor jött S. K., az aknászunk és kér­dezte tőlünk, hogy eddig mit csináltunk? Előadtuk, hogy félkilencig a fejtésnek segítettünk fát leadni, és utána a váltón rendeztük az üres kocsikat, harminc­hét üres és tizenöt teli ko­csit... S. K., az aknászunk ekkor elkezdett ordítani ve­lünk, hogy ez nem munka, ekkor már olyan nagy hang­ja volt, hogy egy felerősí­tett hangszórót is túlszár­nyalt volna. Mondtuk neki, hogy nem ültünk, rende­sen dolgoztunk, erre ő me­gint ordítani kezdett, hogy ő azért van ide állítva, hogy munkát követeljen és mi meg azért vagyunk itt, hogy végrehajtsuk azt, amit ő mond. de ezeket szinte üvöltötte. Ekkor én közbe szóltam (A. A.), hogy: néz­ze S. munkatárs, mi meg­értenénk ezt szebb hangon is, nem kell ordítani, ez a hang nem emberek közé való. Mire S. K. újra kezd­te, brutális hangon, hogy én a vjlág leglustább em­bere vagyok, mégha öre­gebb bányász is vagyok, mint ő. Azok a munka­társak, akik távolabb dol­goztak, csak csodálkoztak ezen a hangon, és várták, hogy vajon mi fog történ­ni. El lehet képzelni, hogy mit éreztünk mi. Nem tud­tuk hirtelen, hogy elszalad­junk, vagy ott a helyszí­nen süllyedjünk-e el? :;. Megértem negyvenkilenc évet. sokfelé megfordultam, de ilyen ordítást még nem hallottam .:. Most kérdem én önöktől: tele vagyok szilikózissal, annak dacára minden munkát megcsiná­lok, ami sorban jön, soha műszakot nem mulasztot­tam, rendesen dolgoztam, eddig minden főnökömnek jó volt a munkám. Kérdez­zük önöket: jogos-e ilyen hangon beszélni a munká­sokkal a munkahelyen? Sze­rintünk nem .. Egy ideig zavartan for­gattam a pécsbányatelepi bányászok levelét, megint elolvastam, azután megint, az egész szituáció egy kis­sé hihetetlennek tűnt előt­tem, és pillanatnyilag nem is tudtam eldönteni, hogy tulajdonképpen kinek is lehet igaza ebben az ügy­ben. Meghökkenésem, úgy érzem: teljesen érthető. Egyszer gyerekkoromban többedmagammal tanúja voltam egy nyomasztó, ne­héz szituációnak. Az utcánk végében egy téglagyár volt, a háború negyedik évében mint hadiüzem működött. Az egyik kemencemunkás, kihordó, több mint való­színű, rosszul lett a forró kemencében, mert a kerí­tés mellett ledőlt a fűre. Az üzemvezető az irodaab- lakból észrevette, odament, és torkaszakadtából ordítoz­ni kezdett, a kihordó las­san feltápászkodott, a moz­dulataiban csak lemondás és alázat volt, s lehajtott fej­jel, alázatosan állt az üzem­vezető előtt. A felszabadu­lás után évekig, ha a mun­kásosztályról hallottam a gyűléseken, vagy a munkás- osztályról olvastam a köny­vekben és a határozatokban, ösztönösen erre a téglagyári kemencemunkásra gondol­tam, szikár, csontos arcára, nagy fekete szemére, meg a kopott bőrkötényére, az­után egyre kevesebbszer gondoltam rá, és nagyon hosszú idő óta már nem is jutott eszembe, egészen mostanáig. Az elmúlt két évtizedben — sok egyéb fontos és ke­vésbé fontos dolog mellét! nálunk az is teljesen ki­ment a „divatból”, hogy a munkavezető, vagy bár­milyen vezető: emberhez nem méltó hangnemben be­szél. ordítozik. szitkozó­dik a beosztottjaival. Az­után valaki azt mondta, mi­után elolvastam ezt a leve­let: sajnos, az utóbbi idő­ben elég gyakran előfordul az ilyesmi. Nemcsak bányá­ban, de hivatalban it Előfordul? Az ember pilla­natok alatt tanácstalan lesz nehezen tudja elképzelni szituációt: két bányász, eg' szitkozódó, káromkodó ak­nász és 1964; tizenötéves a Magyar Népköztársaság al­kotmánya, a felszabadiulá- sunk huszadik évfordulójára készülünk, a folyóiratok a szocialista morálról vitáz­nak. stb. Természetesen nem arról van szó. hogy az •'ember nem tud maga elé képzel­ni egy ezerkilencszázhatvan- négyes évjáratú vezető be­osztású embert, története­sen egy munkavezetőt, mert egy aknász is lehet ideges, esetleg rosszul a/udt, még ennél is rosszabbul ébredt, a fia előző nap berúgta a szomszéd ablakát^ vasárnap­ra elromlott az .idő, kika­pott a kedvenc ifutballcsa- pat, tehát egész tnap inger­lékeny (mert a Vezető be­osztású ember is lehet ide­ges) — de azt már nagyon nehéz elképzelni, hogy egy vezető ennyire megfeledke zik a legelemibb emberi szabályokról. Elszoktunk n? ilyen szituációktól, elszok­tattak ezektől, az új társa­dalmi törvényiek, a munka­helyek szocialista körülmé­nyei, a nKsnkásigazgatók meg a novellák és a cikkek az újságokban, meg az a tiszta, emberséges légkör* amire — többek között — oly büszkék vagyunk. Azt mondja esetleg erre valaki: és a munkaftgyelem ? Nem mindenki ért egyformán a mondott szóból, az ember néha kibeszélheti a lelkét, föntről meg nyomják a terv­számok ;:. Semmilyen terv- szám, semmilyen felajánlás sem adhat morális alapot ahhoz, hogy valaki ordí­tozzon a beosztottjával, ön­érzetében megsértse a mun­katársát. I ehetséges, hogy A., A. “ meg F. M., sértett önérzetükben kissé vasta­gabban fogalmaztak. Lehet­séges, hogy S. K'. aknász­nak éppen nagyon rossz napja volt, esetleg valaki őt is felelősségre vonta. Lehetséges. Sőt; S. K. ak­násznak igaza van addig a pontig, amíg a munkát* a kötelező feladatokat köve­teli beosztottjaitól, pontosan, szisztematikusan, és igaza van, ha ellenőrzi a fel­ügyelete alá tartozó dolgo­zókat — mert ez az ő dol­ga, ezt követeli a munka­köre, átvittebb vonatkozás­ban: ezt követeli tőle az ország. De ugyanez az or­szág nem tűri el, és nem tűrheti el, hogy bárki, bár­milyen formában visszaéljen a beosztásával együttjáró hatalommal. A mi számunk­ra már teljesen idegen a/ ordítozó, fenyegetőző műveze tő vagy hivatali főnök, az alázatos, hallgatag munkás ha ilyen esetről hallunk, ösztönösen meghökkenünk Az ilyen szituáció teljesei idegen a mi számunkra Nagyjából húsz éve. Az egymáshoz való viszo­nyunk sokkal fontosabb do log, mint első pillanatra látszik, ugyanis nem mind egy, hogy a termelés, a munka különböző fázisain beosztásain túl is (magatai tásban, egymás megbecsülő sében, a magánéletben stb. száraz, hivatalszerű fóiötte- sek és alantasok mara­dunk-e vagypedig — mun­katársak, (T)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom