Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

1964. AUGUSZTUS 23. IWAPIÄ' Meditáció a kérdőívekről A kérdőíveket átolvastam. Szokásos bevezető he­lyett íme néhány idézet a vá­laszokból. „Szívesen látogattam a szín­ház bérleti előadásait, az Osztrigás Mid műsorra tűzé­sének. kivételével jónak tartot­tam a Pécsi Nemzeti Színház múlt évi műsorát!’. (P. I-né). — „Már több éve bérlői va­gyunk a Pécsi Nemzeti Szín­háznak.'’ Az elmúlt évadban bemutatott művekkel és a szí­nészek alakításaival meg vol­tunk elégedve. A prózai mű­vek közül különösen tetszett az Amerikai Elektra, melyben[ Pécsi Ildikó és Labancz Bor­bála nyújtottak felejthetetlen alakítást. Tetszett még Dávid Kiss Ferenc a Hamletben, va­lamint Koós Olga és Dobált Lajos a Hattyúban... A kö­vetkező évad műsortervével meg vagyunk elégedve, azon­ban sajnálattal vettük tudo­másul, hogy az ördöglovas című Kálmán-operettet nem játsszák...” (F. E.). — „Elé­gedettek voltunk, úgy a mű­sorral, mint a játékkal”. (B. P.). — „Jövőre nem kérek bérletet, mivel televíziót vet­tem és az leköt. Azt hiszem, csak a prózai bemutatókat fo­gom megnézni...” (H. R). — „Újból ezt a helyet kérjük, minden tetszett”. (Sz. ö-né). — „Örömmel venném, ha a modem francia dráma képvi­selőit is bemutatnák", (dr. G. E.). — „Javasolom, hogy éven­ként írjanak ki egy pályáza­tot, azzal a feltétellel, hogy amennyiben baranyai írónak megfelelő mértéket megütő darabja érkezik be, azt a színház a következő évadban műoorra tűzi”, (dr.... olvas­hatatlan aláírás). — „Remél­jük, előbb-utóbb jó rpagyar dráma is akad”, (dr. K. K.). A színházi kritikus megnézi az előadást, mérlegeli, rend­szerint a legjobb tudása és lelkiismerete szerint megírja a kritikát, azután hónapok múlva a kezébe kerül néhány száz, a közönség által kitöltött kérdőív és: maghöfcken. Té­vedett? Elhibázta a vélemé­nyét? Ekkor is, meg akikor is? Ä kérdőívek tanúsága szerint a : közönség, vagy legalábbis: a- kérdőívet kitöltő néhány- száz néző túlnyomó többsége teljesen elégedett volt a Pécsi Nemzeti Színház múlt évad­jával, a bemutatott művekkel, az előadások színvonalával, azonban ez még nem jelenti azt, hogy akár a kritikusok­nak, akár pedig a közönség­nek, nincs igazuk. A dolog nem ilyen egyszerű, hogy: vagy-vagy. A kritikus~eszmeá, dramaturgiai és emberi téte^ lekre épülő ítélete, az ítéle­tekben megfogalmazott igaz­ság nem mindig ugyanazon a ponton találkozik a közönség véleményével, a párhuzam kedvéért mondjuk úgy: a kö­zönség igazságával. Ez vég­eredményben természete® is, erről a természetességről hosz- szan lehetne meditálni, de a kérdőívek szempontjából nem a kritikus és a közönség kö­zötti. differencia, hanem a kö. zönség és a színház konkrét Viszonya lényeges. Ha azt mondom: korszerű, népi színház, az nem felbon­tott színpadi síkokat, fényfan­táziákat, színpadra álmodott szerkezeteket jelent, legalább­is nem feltétlenül ezt, hanem — anélkül, hogy tételszerűen fogalmaznám meg — a művé­szi és a közönségigény legkor­szerűbb összefonódását. Nap­jainkban nincsen művészet, amelyik ne a kor különböző parancsainak engedelmesked­ne, ne a kor eszméin, tényein, ritmusán keresztül ellenőrizné állandóan önmagát. Nincs na­gyobb feladata ma egy kor­szerű színháznak, minthogy korunkat ábrázolja, és keresse a kor morális eszméit. A szín­ház művészi törekvései a mű­Gyakorlott gépírót számlaleíráshoz állandó munkára felvesz Dél-du­nántúli Vegyianyag Nagy- ker. Vállalat Pécs, Bajcsy Zsilinszky utca 9. szám. sortervben is tükröződnek ta­lán a legerőteljesebben, de hogy egy színház miit játszik az nem csupán az igazgató ebódutáná ötlete, a rendezők alkalomszerű elképzelése. A műsortervnek konkrét és fon_ tos anyagi, színészi és közön­ségfeltételei vannak. Vagyis: még a művészileg legtisztább, a legmagasabb fokú, a színé- sziieg kellően megalapozott műsorterv is csődöt mondhat a közönség részvétele nélkül. E zen a ponton válik lé- *■ nyegessé ez a néhány- száz kitöltött kérdőív, ebből a szempontból fontos minden válasz, mert bár a Pécsi Nem­zeti Színháznak nem raéhány- száz főnyi a törzsközönsége, de ezek a vélemények a kö­zönség egészére nagyjából ér­vényesek. Lehetséges, hogy a válaszok egy részében megfo­galmazott „Minden jó, minden szép” nem egészen stimmel — tekintettel arra, hogy időn­ként a kritikusnak is igaza van, — de azt csak aláhúzni és igazolni lehet, amit többek között O. A. írt a kérdőívre: „A következő színházi évad műsortervét jobbnak tartam a tavalyinál...” Egy szánház életében csak egy-egy darab vagy előadás bukása lehet váratlan, vagy egy-egy művész nagyszerű vagy kiábrándító játéka, de egy színház fejlődésének, mű­vészi haladásának: tervszerű fokozatossága van. Emléke­zünk még a két évvel ezelőtti helyzetre, anélkül, hogy a mai helyzetet megszépítenénk. A színházban belső depressziók uralkodtak, a közönség pedig közönyösen, legjobb esetben I is, gyanakvással várta: mi lesz? A műsorterveken nagyon jól le lehet mérni azt az egész séges hőemelkedést, ami a pé­csi közönség és a színház je­lenlegi viszonyát jellemzi. Az első évad bebiztosított, kissé visszafelé kanyarodó, szenti­mentális programja után a tavalyi műsortervben, helyen­ként már az idei évad kor­szerű jeleit. lehetett észre­venni. A pécsi közönség korszerű, népi színházat akar, gondola­tilag gazdag, művészileg erő­teljes és műfajilag változatos színházat. A konkrét jelek szerint a színház is ilyen szín­ház akar lenni, de ahhoz, hogy ilyen lehessen, a Miller- dráma, a Brecht-tragédia, a Rozsdatemető, a Sosztakovics ősbemutató, a fiatal koreog­ráfusok estje, a balettegyüttes másik produkciója, a Bartók- est bemutatása mellett szük­ség van a múlt évi több mint hétezer bórlettulajdonos to­vábbá .bizalmára. Bízunk ab­ban, hogy a következő szezon az utóbbi évek egyik legizgal­masabb, művészileg legérté­kesebb évadja lesz, erre en­ged következtetni a műsor­terv (amiben a művek nép­szerűsége és értéke mellett szembetűnő a változatosság), erre enged következtetni a színház koncepciója, és a tár­sulat pillanatnyi összetétele. A műsorterv csak terv, a ” koncepció és a társulat jó összetétele is csak lehető­ség, a művészi megvalósítás már egészen más kérdés. De erről majd tíz hónap múlva meditálunk. (Thiery) A TiT. nyelvis Minden fontosabb európai nyelvet tanítanak Társalgási csoportok, szakirányú tanfolyamok Azt szoktuk mondani, hogy századunkban öreg Földünk összezsugorodott, kisebb lett. Ha felkerekedünk Budapest­ről, két óra múlva a moszk­vai felhőkarcolók úsznak el alattunk. A távoli Amerika, ahova valaha három hétig ha­józtak, ma félnapi útra köze­ledett a vén Európához. Igen nagy érdeklődés Mi sem természetesebb, hogy a megváltozott viszo­nyok soha nem látott mó­don lendítik az embereket az idegen nyelvek megismerése felé. Ha régebben az idegen nyelvek bírása a szűk ural­kodó réteg féltve őrzött mo­nopóliuma volt, úgy most kultúrforradalmpnk szerves részévé vált. Ma már az ide­gen nyelvek tanulása nem divat, hanem az országok szá­mára — kis országok számára többszörösen — elkerülhetet­len gazdasági szükségszerű­ség. Ma világszerte a társada­lom minden rétegében soha nem tapasztalt nyelvtanulási láz lüktet. Iskolarendszerünk­ben az általános iskolától az egyetemig kötelező az idegen nyelv tanulása, Pécsett és Baranyában a TIT nyelvisko­lájában általában másfél ezer ember tanul, sokszázra rúg azok száma, akik magánúton, a rádió, televízió, a magneto­fon, hanglemezek segítségével alapozzák vagy tökéletesítik nyelvi tudásukat. Gyerekkoromban ámulattal hallgattam a falusi kisbíró pergetését és a vándorcirkusz bohócának csinnadrattáját. Azt hiszem, az ő ösztönzésük­re vertem én is rendületlenül a ritmust akkoriban, végig­próbálva az összes bútordara­bunk akusztikáját. Mert ugye, dobolni minden­ki tud. És most azt mondja nekem Sabáli László, hogy huszonhat féle eleme van a jazz-döbo- lásnak, úgy mint nyolcféle pergetés, hétféle kopogás, az­tán különböző trükk, díszítés, húzás és vágás is akad. A hu­szonhatodik elemet például egészen pontosan így hívják: húzásos felütés váíltottkezes utánkoppintással, vagyis ruff- a-tap. Sabáli eredeti szakmája kü­lönben a rádió- és villanysze­relés. Első hangszere sem a dob volt, hanem a klarinét és harmonika. S amikor egyszer csak úgy belekapott a dobo­lásba, azt mondta a barátja: öregem, neked ez megy a leg­jobban. Azóta is ezt .csinálja. 25 éve. Tehát jubilál. Ezért az első tiszteletteljes kérdés: — Ki a mestere ? 1— A tánczenében Lőcsei Béla, aki most a Virágcsokor­ban dobol. Persze, ellestem másoktól is egyet-mást, akik­től tanulni lehetett. — Külföldi élményei? — A háború után kint re­kedtem Ausztriában. Alakítot- tunktegy nemzetközi zenekart. Ez, a „Dunai szeren ádosok”, tiz&két tagból állt, a fele voit magyar, a többi osztrák, szlo­vák, jugoszláv és román. Ez az egy-két év sokat jelentett zenei tapasztalaitokban is. Mikor hazajött, Pesten akar­ták fogni, mert már neve volt dobos berkekben, de ide jött a „Teddy!’, zenekarba. Akkori­ban rosszallották ezt a koz­mopolita nevet, így lettek a „Mackó”-k. Pereg a dob és az évek. 1950: a színházi zenekarban nagy karmesterek keze alatt három évig. Majd négy év a Zeneművészeti Szakiskola ak­koriban létesült tympand (üst­dob) és ütőhangszerek tansza­kán; indulás két tanulóval — a másik a színházi zenekar jelenlegi dobosa —, főtansza­kos tanáruk Borsay Pál zon goraművész. A legutóbbi négy évben pedig elvégezte a gim­názium dolgozók tagozatát. — Jelent valamit a gimná­zium? — Addig csak ilyen-olyan szakmai könyveket vásroltam, azóta szépirodalmat is. Vagy eszembe jutott volna nekem addig, hogy teszem Csehovot vagy Hemingwayt olvassak? A Rozsdatemető is nemcsak minit kőtelező olvasmány ér­dekelt. — És szakmailag mit je­lent? — Hát... nemrég azt mond­ta egyik idősebb vendég: „Hal­lom, Laci, hogy leérettségi­zett. Mintha azóta finomab­ban dobolna”. — A fiatalok ezért nem di­csérnek meg. — Na persze, ők azt mond­ják, mi van Laci, ma nem lesz begorombolás? Ez az ellentét gyakran kiütközik. Az időseb­bek a halk, finom zenét sze­retik mindenben, dobbal is simogatóan kezelve. Amit vi­szont a fiatalok kívánnak, az a zene más hangvételű, rikí­tóbb, rázósabb, ritmikusabb. vagyis nagyobb intenzitású. — A dobon kívüli szenve­délye? — Gyerekkorom óta az amatőrfotó, a kaktusz és ál­talában a viijág, s újabban a nyelvek is. A gimnáziumi orosz tanulás önképzéssel ki­egészítve nagyon jól jött a két bolgár és egy szlovák tur­nén. nem beszélve arról, hogy máris nem tekintik az embert olyan idegennek. — Ki a világ legjobb do­bosa? — Gene Krupa. Cseh szár­mazású amerikai. ««-< ön hányadik? — Ne akarjon zavarba hoz­ni. Esetileg megmutatom „A szocialista kultúráért’’ jelvé­nyemet, amit három éve kap­tam. — Mi a dobos szerepe a ze­nekarban? — Jöjjön el egyik este a Nádorba, ott majd elmondom a dobbal. Hátha megérti. Megértettem, és közben a „8 és fél” című film zárójele­netére gondoltam. Fellini itt az őt igazán megihlető igazi, ősi művészetet és művészeket ünnepli. A reflektor utolsó fónycsóvája a meghatóan ked­ves zenekart köszönti, amint a cirkusz porondján menetel, köztük a dobost. Sabáili az ő modern rokona. Ezért szere­tem hallgatni Weidinger Vilmos A TIT-nyelviskola már több éves múltra tekint vissza, ma az ismeretterjesztésnek olyan fontos és nagy távlatokat nyi- togató formája, hogy munká­ja eredményes ellátása érde­kében az idén mint önálló szakosztály folytatja működé­sét. Tanári testületé a város és megye legjobb szakembe­reit egyesíti magában. Szak­osztályi munkatervünk a nyelvoktatás legújabb mód­szereinek tüzetes tanulmányo­zását és alkalmazását tűzi ki célul. Mif nyújt a nyelviskola? Mit képes a TIT nyelvisko­lája azoknak nyújtani, akik szolgálatára számítanak? — Elsősorban is vállalkozni tud a legfontosabb európai nyelvek és a szemszédos ba­ráti országok nyelveinek ok­tatására. Ezzel kapcsolatban egy megjegyzéssel kell élni. A múlt években, véleményünk szerint, a választott nyelvek aránya nem volt teljesen reá­lis. A résztvevők többsége a német nyelvet tanulta. Oka világos és érthető: a felnőttek iskolai tanulmányaik során még németet (tanultak, tehát ez számukra nem jelentett űj területet: külföldi útjaikon Közép-Európában a némettel jól-rosszul el is boldogultak, a németnek, mint szóbaj öhe- tő Idegen nyelvnek, nálunk mélyek a tradíciói. Pedig a német sohasem volt igazán világnyelv, hatósugara csak Közép-Euirópáira sízorítlkozott. Akiknek szakmai szempontból idegen nyelvre szükségük van, messzebb tekinthetnek az angol és orosz nyelvvel. Az orosz, mint az érintkezés nyelve a szocialista országok­ban egyre szélesebb teret nyer, hiszen az ifjúság más­fél évtizede az iskolákban ezt a nyelvet tanulja. Tíz évvel ezelőtt még bizonyítani kellett az orosz nyelv tanulásának jelentőségét, ma a Szovjet­unió hatalmas vívmányai kü­lönböző tudományágakban a gazdasági és politikai életben ezt feleslegessé teszik. Ma az orosz nyelvet a világ min­den sarkában tanulják, az an­gol iskolákban, orosz nyelv­szakos tanáirhdiány vám, Nyu­gat-Németországban, Alsó- Szászxwszág tartományban az idei tanévtől a középisko­lákban az orosz kötelező nyelv, az Egyesült Államok­ban is sokszáz intézetben és iskolában vonult be fakul­tatív tantárgyként, A felnőttek nálunk szülők Is; a gyermekeik iskolai mun­kájában oroszból nem sokat képesek segíteni. Ha ellen­őrizni akarják tanulásukat, legfeljebb a szavak hosszúsá­gából sejtik, jól mondja-e gyermekük Ez pedig kevés. Általános és középiskolás tanfolyamok A nyelviskola másodsorban egyaránt képes társalgási cso­portok vezetésére — központi vagy munkahelyi csoportok­ban —, valamint szakirányú nyelvtanulmányok irányításá­ra. Tudott dolog, hogy merően másképpen kell dolgozni, ha a mindennapi beszédnyelvet akarjuk elsajátítani, s más­képpen, ha szakmai szöveg megértéséhez akarunk eljutni. Az utóbbi esetben természe­tesen csak azonos szakma mű­velői kerülhetnek egy cso­portba, hiszen minden szak más-más jellegű szókinccsel dolgozik. A TIT szívesen szer­vez szakmai nyelvtanfolyamo­kat üzemekben és intézmé­nyekben olyan esetben is. amikor négy-öt fő, vagy még ennél is kevesebb résztvevő vállalja a nem magas oktatá­si költséget. Általános és középiskolai tanulók számára is tervezünk nyelvtanfolyamokat. Olyano­kat is, amelyeknek korrepetá­ló jellegük van, de olyanokat is, amelyek egy másik nyelv tanulására irányulnak. A leg­több szülő világosan látja — a saját sorsán Is okulva —. mit jelent gyermeke jövője szempontjából egy idegen nyelv bírása. Hosszas, rendszeres munka Végül néhány tanácsot is szeretnénk adni azoknak, akik a TIT nyelviskolába iratkoz­nak: valamikor nálunk közké­zen forogtak olyan nyelvköny­vek, amelyek a vállalkozót olyan reménnyel kecsegtet­ték, hogy „gyorsan és köny- nyen”, avagy „játszva” tanul­hat meg egy nyelvet. Ez per­sze áltatás volt és üzleti trükk. A nyelvtanulás mun­ka, komoly szellemi erőfeszí­tést követel. Nemegyszer ta­pasztaljuk^ hogy hallgatóink egy része főleg a heti két órás foglalkozásra szeretne támasz­kodni, a foglalkozásokra nem késiül rendszeresen és csa­lódottan áll félre, ha rájön, hogy így nem lehet ered­ményt elérni. A nyelvismeret készség, minden készsée"- kiművelése hosszas, türelmes és rendszeres gyakorlást igé­nyel. Selymes Ferenc. Ujságárusítás gyertyafény mellett — Megjelent a Tü­kör, a hairmiiinckét- dlidialas, színes, képes folyóirat, megjelent a Tükör! — csalogat a rikkancs és ha ne­talán este, sötétedés után kívánod meg a színes, képes folyó­iratot, akkor vaksim kaparász az újság­árus, hogy visszaad­jon a tízesből. Még a jobbik eset, ha van egy szál gyertyája, vagy éppen a közvi­lágítási láimpa alatt árusít. És ha nincs gyertya és nincs lámpa? És sok helyen nincs! Mert a város közel ötven hírlap- árusító helye közül, mindössze nyolc ne­vezhető korszerűnek, nagyvárosiasnak. Ez is inkább a belváros­ban, szinte tenyérnyi területen zsúfolódik össze. Szép már a hírlapárus bódéja a Széchenyi téren (igaz, csak egy van még be lőle itt) a József At­tila utcáiban, a Kór- háztéren, a Citrom utcánál, az Ágoston téren, a Steinmetz kapitány téren és kint Uj-Mecsekalján. És ami még szomo­rúbb, mindössze ket­tőben van megfelelő és a bódé külső ké­péhez alkalmazkodó világítás, fűtés. A világítás és vü- lanyfűtés akadálya a bódéik egysíkú terve­zése és kivitelezése. Már az is fura dolog, ahogyan ezeket a hír­lapárusító fülkéket megrendelik. A Pos­taigazgatóságnak nin­csen joga önállóan rendelni a hitele és az igénye szerint, ha­nem csakis a Buda­pesti Postaigazgató­ság bábáskodása mel lett nyújthatja be kérését. Aztán a fő­városi igazgatóság továbbítja azt a jász­berényi vállalathoz, ahol legyártják az oinsizág valamennyi városa és járási szék­helye számára az uni formizált hírlapárusí­tó bódékat. Ez idáig nem is volna baj, — bár le­hetne egyszerűsíteni a rendelés útját — azonban valamennyi fülkét földkábelesre tervezték és építet­ték. Márpedig Pé­csett — igen sok for­galmas hefyen — nem lehet földkábelt építeni a bódéhoz vagy éppen a légve­zeték az olcsóbb, a könnyebb. Ezt enge­délyezte a y ár ősi ta­nács is. A posta sza­ladgál fűhöz fához, ki vállalja a légveze­tékhez a csatlakozó megépítését. Csak­hogy a modern bó­dék műanyag fedelén lyukat fúrni, a veze­téket kivezetni nem könnyű dolog. Beáz­hat, áramütés-veszé­lyes lehet — és ki vállalja majd a fele­lősséget az esetleges balesetekért. Senki! Ezért aztán húzódik már évek óta a villany és a fű­tés bevezetése a pécsi új hírlapárus bódék­ba. Pedig a megol­dás egyszerű lehetne. A jászberényi válla­lat készítsen földká­beles és légvezetékes csatlakozás bódékat és a megrendelés sze rint szállítsa azokat Pécsire, Szegedre, és Miskolcra. Ami jó más városokiban, nem biztos, hogy megfe­lelő nálunk is. Sőt, éppen a fenti példa is mutatja, mennyire káros és bosszantó az uniformizálás, az egy oldalú tervezés, anél­kül, hogy a tényle­ges igényeket figye­lembe vennék. Márcsak azért is érdemes szóvátenni ezeket a bosszantó hibákat, mert a Pos­taigazgatóság a közel jövőben tovább fej­leszti, korszerűsíti a hírlapárusítást. Az idén öt modem bódé érkezik az igazgató­sághoz, amelyből hár mat pécsett állítanak fel. Uj-Mecsekalja, Meszes, a Kossuth tér, valamint a déli városrész még ellá­tatlan területnek számít és rövidesen itt is világos, mű- anyagfedeüű, pasztell­színű hírlapárus bó­dékból szolgálják ki az újságolvasókat. De ha továbbra is csak földkábeles bódékat küldenek Pécsre, ak­kor tovább folytató­dik a levelezgetés a MEGYEVILL, Posta­igazgatóság, Bádogos Ktsz, Városi Tanács között, viszont az újságárusok gondja ezzel nem oldódik meg. i A DOBOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom