Dunántúli Napló, 1964. augusztus (21. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-02 / 180. szám
W64. AUGUSZTUS 2MAPLÓ Az önkiszolgáló üzemi éttermeké a jövő Huszonkilencezer ebéd naponta - Étlap szerinti étkeztetés Meghatározhatatlan ízű leves, keserűre pirított zsírta- lan tarhonya és két szem pörkölthús. Jól ismert menü ez azokból az időkből, amikor az üzemi dolgozók élelmezése még gyermekcipőkben járt. Szabó János, aki a me- szesi új legényszállóból leballag az étterembe és kezébe vesz egy tálcát hogy kiszolgálja magát, ezzel szemben halászlét eszik és haboskrémet hozzá. De az is lehet, hogy rántott szeletet kér sült- krumplival és akkor ehhez „elemei” a polcról egy uborkasalátát is. Azután ha evett, az edényeket tálcástul odarakja kifelémanet a mosogató felé irányuló gumiasztalra. Mi szemnek, szájnak ingere Berényi Imre, aki több mint egy évtizede dolgozik a vállalatnál, még jól emlékszik azokra az időkre, amikor az „eszed, nem eszed — nem kapsz mást” jelszó alapján vagy megetették a kifőzött ételeket az előfizetőkkel, vagy valóban a moslékba öntötték. Most szaktanácsadói minőségben van itt a szálló konyháján és figyeli: hogy ízlik f őzt je az előfizetőknek. — Paradicsomlevest, csontlevest és hideg almalevest készítettünk ma. Van kapros tökfőzelékünk, háromféle salátánk, a tészták sorában habos krémes, almás lepény, piskótatekercs, madártej és csokoládékrém. Volt halunk, ebből halászlét, rántott és roston sült halat készítettünk- Készételeink: kapros tökfőzelék sertés sülttel, gombás marhasült párolt rizzsel, paprikás felsál galuskával, marhapörkölt burgonyával, töltött paprika és sertéssült burgonyával. A frissen sültek közül ma rántott sertésszelet, sertésflecken, párizsi sertésszelet és erdélyi aprópecsenye kapható. A Mecsekvidéki Üzemi Ven áéglátó Vállalatnak Pécsett ez a negyedik önkiszolgáló rendszerű-étterme. Ilyen működik már Üj-Mecsekalján, Kővágószöllősön és a Hőerőműnél is. Azoknak az éttermeknek a sorában, ahol bevezették az étlap szerinti étkeztetést, a meszesi szállóban lévő a harmadik. Amint a jelek mutatják, ez az az étkeztetési rendszer, amire az üzemi dolgozók hosszú időn keresztül vártak, s nyugodtan állíthatjuk, ezeké az éttermeké a jövő! Önkiszolgálás, étlap szerint — Az önkiszolgáló, étlap szerint étkeztető éttermeinkben nagyon csekély a moslékba kerülő ételmennyiség — mondja a tapasztalatok alapján Hegyes Ferenc elvtárs, a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat nemrég kinevezett igazgatója. — Ha vendégeinknek lehetővé tesz- szük, hogy azt egyenek, ami ízlésüknek, étvágyuknak Lgin kább megfelel, ez érthető is. Ezekután természetes az a törekvés, hogy minél több éttermet alakítsanak át ily módon. — Vannak a meszesi bányászszállóéhoz hasonló korszerű konyháink, tehát az á la carte-ra való áttérés lehetőségei megvannak. Most még gyakran előfordul, hogy a pénzügyi szakemberek kemény ellenállásba ütközünk. Az a helyzet ugyanis, hogy ezekben az éttermekben rend szerint többszörösére emelkedik az étkezők száma. Töb- i ben veszik igénybe a válla- j lati étkezési hozzájárulást is, ami köztudomásúan a nyereséget terheli. 1970-ig' átveszi a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat valamennyi megyei üzem és vállalat sajátkezelésű konyháját. Ezzel lényegesen megszaporodik a munka, pedig már így is 29 000 ebédet főznek naponta és éves forgalmuk eléri a 100 millió forintot. Bázísiizemek — Célunk — Hegyes Ferenc igazgató mondja —, mindenütt bevezetni az étlapszerinti étkeztetést. Ahol egyelőre még nem sikerül, ott két-négyféle menü választékot biztosítunk előfizetőink-1 nek. Harsányi Márta Már a falu közepén járnak az útépítők. A húrom és fél kilométeres út utolsó szakaszát fejezik be. KÉTFÉLE értelmiségi van ma falun: 1. aki menekül; 2. aki marad és változtat. Az utóbbiak közé tartozik Somogyi Láslóné és férje is. Szalatnakon élnek, egy eldugott kisközségben, közel Tolna jmegye határához. Egy olyan faluban, amely elmaradottabb volt az átlagosnál is. Ennek a községnek nemcsak cukrászdája vagy közfürdője nem volt: itt még a kövesút, mozi, megfelelő iskola és kul- túrház is hiányzott. Ezért nem meglepő, hogy a városokat járt szalatnaki fiatal nem érezte jól magát a községben, s arra gondolt, hogy a szombat esti mozi, fagylalt és tánc már a nagyobb falvakban is hétköznapi dolgok közé számítanak. Valószínű így gondolkozott Somogyiné és férje is, hiszen szintén fiatalok. De mint fentebb említettem, ők nem a menekülés, hanem a változtatás útját választották. És mivel az út látszott a legfontosabbnak, azzal kezdték Somogyiné. mint a falu tanácstitkára, majd a tanácsi kirendeltség vezetője, a férje mint pedagógus, később iskolaigazgató, maguk mögé állították az egész falut. szék, hiszen a cukrászdát már egy' éve felavatták, a mozinál úgyszólván csak a szerelési munkák meg a festések maradtak hátra. A tisztasági fürdőnél már a csempézett falú kádas fülkék építése is majdnem befejeződött. Egyedül a tornaterem. illetve új iskolaépület az, ahol mégcsak az alapozást sem kezdték el, Somogyiné szerint azonban az év végéig talán még a tornaterem is tető alá kerül. íme. hát ennyire képes három év alatt a vasakarai az összefogás, meg a jó irányítás. És a harcias, bátor kiállás is. Mert hiába a társadalmi munkaórák tízezrei, az még mindig kevés lett volna. Pénz. tehát a megye és a járás t^rr.r tatása nélkül nem az út, mér a mozi sem készülhetett volna el. S hogy a megye meg a iá- rás kinyitotta a pénztárcáját, annak köszönhető, hogy Somogyiné és társai fáradhatatlanul harcoltak szűkebb pátriájuk érdekeiért. Mint Somogyiné mondotta: ..Volt egy Skoda Octaviánk. Ezzel a Skoda Oc- táviával több ezer kilométert utaztunk az építkezések ügyében, főként komlói és pécsi utak formájában. Magam sem tudom, hányszor jártunk a két városban, csak annyit tudok, hogy ha ajtót mutattak ne/A HEMIEIK Valóban remekmű ez a két bútordarab. — Rádióasztalka mahagóni furnér borítással. Az ifjú „mester” Kis Jenő azt mondja, „parketta-berakásos”. Ezt a szakmai fogalmat csak az asztalosok ismerik. Kovács László pedig tv-asztalkót kons truált. Mindkét remekművet nemrég kiállították a kisipari szövetkezetek kiállításán és persze..: sikerük volt. Kovács Laci 23, Kis Jenő 21 esztendős. Nagyon szerény, talán túlzottan is szótlan fiúk és amilyen tehetséges művelői a szakmának, annyira rossz riportalanyok. Egy kicsit csodálkoznak is, mentegetőznek is, hogy „mire ez a nagy fölhajtás”, hiszen nemcsak ők ketten, hanem a többi ifjú szakmunkás is produkált ilyen mintadarabokat, mint például Bősz Ottó, Leutsch István, Lassú István, Tóth Sándor, Újvári László vagy Molnár Sándor. Ebben bizonyára igazuk is van, de azért mégis okos ötlet volt, hogy a szöCjfiáb&L (araqútt óra Hiltner Antal felsőmindszenti ezermester alkotása A Baranya megyei Felsőmind- szenten • található egy teljes egészében fából készített, szabályosan működő óra, amit Miltner Antal kőműves, a falu ezermestere még 22 évvel ezelőtt készített. A különös munkára akkor szánta el magát, amikor a présház falióráját semmiképpen nem tudta megjavítani. Szétszedte az öreg faliórát és ötszörös nagyságban pontosan lemásolta és fából kiesztergá- lyczta minden alkatrészét, a fogaskerekeket, az in- ,gát, a számlapokat, S mutatókat. Egy tele ment rá, de az óra utána szabályosan járt, mutatta az időt és jelenleg is működőképes' Miltner Antal gyermekkora óta hajlamos az ezermesterkedésre. Maga tervezte és faragta ki ötletes gyermekjátékait és jelenleg is alig található olyan elektromos vagy motorikus hiba, aminek megjavításában ne sietne a szomszédok segítségére. Műhelye a fa- és vasipari szerszámok valóságos arzenálja: minden újonnan megismert kéziszerszámot megszerzett gazdagítására. Az ezermesterkedésen kívül természetesen a szakmájában is a legjobbak közé tartozik: hat évig, mely idő alatt a Komlói Állami Építőipari Vállalatnál dolgozott, újításaiért és az ötletnapokon benyújtott javaslataiért sok jutalmat kapott. Jelenlegi munkahelyén, a Bordapusztai Kísérleti Gazdaságban is arról nevezetes, hogy az építkezésekkel kapcsolatos komplex feladatok — a kőművesség mellett az ács és villany- szerelési, közműve- sítési munkák — elvégzésében járatos. vetkezet ifjú mesterei a nagy- közönség elé léptek remekműveikkel. Ismerjék meg őket, lássák meg, hogy egy bizonyos szakmai szinten túl már majd- csaknem művészi tevékenységet is folytatni lehet. — Bősz Ottó szólt a tavaszon, hogy a KISZ-bizottság felkért bennünket, nevezzünk be a „Szakma ifjú mestere” címre. Ezért csináltuk. — Saját tervek alapján? — Igen. Mi terveztük és mi készítettük el a munkadarabokat— Segített-e valaki? Az öregek esetleg? — Igen. Amikor a méretes rajzzal elkészültünk, megmutattuk Kóbor Jani bácsinak és Lukács Jánosnak. Otthon rajzolgattak. különböző ötleteket vetettek papírra s amikor a végleges darab lassan kialakult előttük, akkor elkészítették a méretes rajzot. Ezalatt eltelt egy teljes hónap. És még három hónap, mire elkészült az asztalka. — Elég hosszú idő..; — jegyzem meg. — Igen, de naponta csak három-négy órát tudtunk ráfordítani munkaidő után itt az üzemben. / Három hónapon át tehát minden szabad órájukat itt töltötték el az üzemben. — Hol tanulták a szakmát? — ötvennyolcban szabadultam Kürtös János kisiparosnál. Sokat tanultam tőle, — mondja Kovács Laci. — Én pedig itt tanultam a szövetkezetben. Jó tanítómesterünk volt különösen Bede József és Gádor Béla bácsi- Mindketten brigádvezetök — mondja Kis Jenő. — Miért ezt a szakmát választották? Kovács László a rácvárosi általános iskolában elvégezte a nyolc osztályt, aztán jelentkezett lakatosnak, de nem vették fel. Mindenütt megtelt a létszám. Nagyon szeretett volna „vasas” lenni, de nem sikerült. Leszerződött asztalosnak. — Megszerette ezt a szakmát? — Meg, persze. De azért, ha újra kezdhetném, mégiscsak vasas lennék. — És Kis Jenő? — A nagybátyám, Guth István asztalos. Náluk lakom, mert különben drávatamási vagyok, a szüleim most is Ott élnek, dolgoznak a termelőszövetkezetben. "A nagybátyám révén kedveltem meg a szakmát. — A nagybácsi látta a kiállítást? — Igen. Azt mondta: „Jól van fiú” és megveregette a vállamat. Sajnos, apám nem láthatta, mert gipszben fekszik otthon, nem tud mozdulni sem. Emlékszem, a kiállítás vendégei megcsodálták a két remekművet, elismerő vélemények hangzottak el. Mit tudnak erről a fiúk? Semmit- Jenő egyszer nézte meg a kiállítást, Laci is. A véleményeket nem hallgatták meg, tovább sétáltak, egyszerűen természetesnek vették, hogy a két bútordarab — amelyet ők készítettek — ott áll a többi kiállított tárgy között. — Milyen terveik vannak, a jövőt illetően? Kis Jenő sorkatonának megy az ősszel. Laci túl van rajta. Jövő? Kissé bátortalanul fejtegetik, én pedig ösz- szegezem álmaikat, amelyek meglepően okos és célszerű terveken alapulnak. Azt mond ják valamikor régen az iparos legény szedte a sátorfáját és nekivágott a világnak. Bejárták külföldet, híres mestereknél gyarapitották tudásukat. Ma miért nem lehet? Ezt kérdezték tőlem. Mert hiszen egyszerű cseréről lenne szó. Valamelyik ■ azonos jellegű csehszlovák, lengyel vagy jugoszláv, vagy bármelyik más baráti államban lévő üzemben szívesen eldolgozgatnának egy esztendeig és minden bizonnyal sok újat tanulhatnának a szakmában. Azonos korú fiatal szakmunkással cserélnének, akinek még albérletet is szereznének. Ez a csere — a szakmai tapasztalatokon kívül — még azzal az előnnyel is járna, hogy megtanulnának egy nyelvet. Ennek az ötletnek valóraváltá- sában a KISZ-től várják a támogatást. Rab Ferenc Ilyen a mozi képe — kívülről. A korszerű, lejtőspadlózatú filmszínházban egy nagy színpad is helyet kapott. A nyolcszáz egynéhány lelkes község tízezerszám végezte a társadalmi munkaórákat. Olyan akarással, hogy a bányászok, vasutasok egész évi szabadságukat az útépítésre áldozták. Két év alatt a három és fél kilométeres távolságot is legyőzte az összefogás. Az 1962- ben kezdődött útépítés tehát a künk, akkor az ablakon át újra az irodában teremtünk...” Tasnádi Aladár bácsi, a falu nyugdíjas iskolaigazgatója csaknem negyven esztendeje él a községben. E négy évtized alatt sokszor beválasztották a községi vezetőségbe, s elmondani sem lehet, hányszor ígérték, hogy utat kap a község. Ezért nem is csodálható, hogy A képen: Tasnádi Aladár nyugdíjas iskolaigazgató és Somogyi Lászlóné. a tanácsi kirendeltség vezetője. vége felé jár. Ám még be sem fejeződött, a fiatal házaspár ■már új célokat tűzött ki. Látván, hogy az útépítés mennyire megmozgatta a falu lakosságát, arra gondoltak, hogy többre is futja a község erejéből. Ezért a cukrászda, majd a mozi építése volt a következő lépés, később a tisztasági fürdő következett. VANNAK, akik azt állítják, hogy a szalatnakiak túl sokba kaptak egyszerre. Látszatra igaz. Ha nem Szalatnakról lenne szó, talán én is a pesszimisták pártjára állnék. Ezzel a Községgel azonban kivételt fenem hitt a fiatal házaspárnak, s «mikor az út építésére mozgósította a falu népét, így szólt hozzájuk: „Akkor lesz itt út, Ha derékig ér a szakállam!” AMIKOR Szalatnakon jártam, Somogyiné tréfás mosoly- lyal emlékeztette az ősz pedagógust néhány évvel ezelőtti pesszimizmusára. Az idős tanító elmosolyodott, aztán botjára támaszkodva elindult a fiatal- asszony mellett, hogy ki tudja hányadszor megszemléljék, amit két kezük munkájával alkottak. M. U i
