Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

Régi pécsi művészek a jót is szűkén méri. Csak nagy unszolásra mondja el az egyik legnagyobb sikerét, ami­kor a harmincas években komponált kantátájával és oratóriumával országosan is az. elismert szerzők sorába lépett. Egy valamit azért elmon­dott unszolás nélkül is. — Mazzacurati, a világhírű olasz csellóművész vendégsze­repelt a Pécsi Nemzeti Szín­házban. Szokása szerint meg­lehetősen későn, a hangver­seny előtt alig fél órával nyi­tott be az öltözőjébe. Olaszos vehemenciával eldarálta, hogy Brahms csellószonátáját kí­vánja előadná és cseppet sem rökönyödött meg rajtam, ami. kor elhebegtem, hogy a mű némely tételét nem ismerem. Zokszó nélkül eltrillázta, elfü- työlte a szóbanforgó dallamo­kat és mér zárta is magára az ajtót. .Még ma is ellep a Kevés magyar zeneművész­nek adatott meg olyan ígé­retes pályakezdés, mint Sass Dezsőnek. S ugyancsak keve­seknek jutott osztályrészül annyi csalódás, annyi kény­szerű lemondás, amelyekről a legkevésbé éppen ő tehetett. A század elején a pécsi ze­nei élet berkeiben egyre töb­ben emlegették az akkor még kiielemista korú Sass Dezső kivételes képességeit. Abszo­lút zenei érzékenységének, hal Iásának, utánéneklésá készsé­gének híre csakhamar túlju­tott a szőkébb családi, ro­koni körön, s a szakemberek cseppet sem eltúzott jóslással csillogtatták meg előtte a több mint reményteljes jövőt. ügy is indult. A gimnázium elvégzése után tanárad azon­nal a zeneművészeti főiskolá­ra javasolták, ahol az elsők között is elsőnek, mindjárt az akadémiai osztályba sorol­ták be. Olyan minősítés volt ez, amelyre az „ígéretek” kő. zül is csak nagyon kevesen aspirálhattak. És a vizsgái? Talán elég, ha annyit emlí­tünk meg róluk, hogy olyan zenei nagyságok bocsátották további útjára, mint Hubay Jenő, Bartók Béla, Keéri Szán tó Imre és Székely Arnold. Vizsgáztatói talán nem is sej­tették, hogy milyen akadályo­kon kellett átvergődnie, amíg átnyújthatták neki a színjeles végbizonyítványt Csak a Pest budai oldal és a Margit-híd, na meg az a rozzant kerékpár a megmondhatója azoknak a reggeleknek, késő délutánok­nak, amelyeken végigkereke­zett a kis albérleti szoba és a főiskola közötti kilométereken. A tandíját is javarészt abból a csekélyke napidíjból fedez­te, amit „mellék-állásban” a statisztikai hivatalban gyűjtö­getett össze, mert a tanító pa­pa erejéből csak nagy ritkán jutott tinta arra, hogy meg­címezze a számára kitöltött pénzesutalványokat. Mégis tovább merészkedett a főiskola után. Hosszú évek­re Kölnben telepedett le, ahol a két világhírű művész Her­mann Abendroth és Edvtn Fischer tanítványaként lépe­getett még tovább előre a biztosnak ígérkező érvényesü­lés útján. Azután úgy érkezett haza 1931-ben, mint akinek csal? egyetlen gondja van. Jól meg­fontolni a pályaválasztást: ta­nári katedra a zeneművészeti főiskolán vagy hangverseny- dobogó az állami operaház­ban? A juss mindkettőhöz ott volt a zsebében. Abendroth és Fischer határozott hangú ajánlólevele. És mire futotta belőlük? Még kegyelemkenyér re is alig. Mert igaz ugyan, hogy az operaház „befogad­ta”. de hogyan, milyen felté­telek között? Díjazás nélküli korrepetitornak, ami annak idején kitűntetésszámba ment olyan aspiránsok számára, akiknek nem jelentett anyagi gondot a „próbaidő” átvésze­lése. Neki igen. Az ő számá­ra áthidalhatatlannak bizo­nyult « az utolsó aáradály. Mégis kitartott öt-negyedévig, sajnos már nem futotta több­re a „kitartásból”. S ő, aM egyszer már „haza utazott”, újra útra kelt, hogy legszűkebb hazájában, Pécsett próbáljon szerencsét Közhely­ként hatna. ha felidézném, elmondanám a harmincas évek érvényesülési lehetőségeit, így hát nem részletezem, neon is szólok róla. De szólni keH arról a határtalan akaratról* ügybuzgalamról, ami végül is napvilágra hozta Sass Dezső kivételes képességeit. Csak az első tanítványát kellett meg­keresni ahhoz, hogy a többiek kérés nélkül keressék fél ta­nítómesterüket. Zongora, ka­marazene ég ének-leckéket adott, s közben ő maga is do. bogóra lépett Egyre gyakrab­ban, s egyre melegebb, for­róbb sikerekkel. A Pécsi Nemzeti Színház­ban vendégszereplő neves mű­vészeknek szinte egyik napról a másakra kiválasztott part­nere lett Udvardy Tibor, Sza­bó Miklós, Ernster Dezső, Ros­ier Endre, Lendvai Andor, Za- tureczky Ede, Bisztriczki Ti­bor, Németh Mária és ki tud­ná felsorolni még a magyar zenei élet olyan kiválóságait, akik mellett mindig ott ta­láltuk az ő nevét is. 1949-ben tanári katedrát ka­pott a Pécsi Zeneművészeti Szakiskolában. Katedrát és vele együtt szerény, de végül is biztonságos megélhetést. És ma, amikor már a nyug­díjas Sass Dezsővel beszélge­tek. úgy tűnik, mintha kerül­ve kerülné a kellemetlen em­lékek megádézését. S ha egyik­másikat meg is említi, nyom­ban hozáteszi, hogy „hagyjuk ezeket". Szerénységében még veríték, ha visszagondolok er­ne a hangversenyre. Pedig semmi ólra nem volt rá. A hangverseny kitűnően sikerült Bazzacuratí őszintén gratulált a kifogástalan kísé­retért és sehogysem jutott eszébe, hogy ő fütyörészte hoz zá a „főpróbát”. Aztán egy meglepő hasonlattal tesz pon­tot Sass Dezső az „izzasztó” hangverseny emlékére. — Olyan volt az, mint ami­kor egy gólt háttal a kapu­nak rúg be a futballcsatár. Hogy mik derülnek ki? Eb­ből a furcsa hasonlatból tud­tam meg, hogy Sass Dezső nemcsak kiváló zongoramű­vész. hanem vérbeli futball­rajongó is. Az bizony. Nincs olyan futballmeccs, amit vé­gig ne szurkolna a tv előtt. De a .készüléktől alig két lé­pésre ott áll a szobát be­töltő nagy zongora is, amihez minden másnál hűségesebb maradt. Nemrég fejezte be azt a keringő-variációt is, ame lyet Chopin emlékére kompo­nált. De műfordításokkal is foglalkozik. Schubert, Brahms, Crieg, Wolf, Díszt műveire ír magyar szövegeket, s egyál­talán nem unaloműzésből, kedvtelésből. A Pécsi Építők Madrigálkórúsának fordítja, írja őket. Nem vonult hát vissza Sass Dezső. Kivételes tehetségének, művészi lelkének soha nem hamvadó melegével segíti, ápolja továbbra is a pécsi ze­ned élet nagyszerű tradícióit. Pálinkás György Hírek a kulturális O Gorka Lívia Munkácsy díjas keramikusművésznek Pé­csett is nyílik kiállítása: ma délben fél 12 árakor a Janus Pannonius Múzeum néprajz’ osztályán. O Filmre viszik az NDK- ban Richard Wagner A boly­gó hollandi című operáját. Rendezője Joachim Hertz, a a lipcsei opera igazgatója. 0 Megkezdődtek a jövő évi bemutatók első próbái a Pé­csi Nemzeti Színházban. Shaw: Az ördög cimborája című darabjából, Sosztako- vics: Kisvárosi Lady Macbeth című operájából és Huszka: Mária főhadnagy című ope­rettjéből kezdték meg eddig a próbákat. O A világon szinte minde­nütt megemlékeztek a „leg- bécsiesebb színész”, Hans Mo­ser haláláról. A kiváló szí­nész, aki már szinte jelképe lett a „kedélyes Bécsnek" voltaképpen francia szárma­zású volt. Egy Bécsben meg­telepedett francia szobrász fia volt, majd Max Reinhardt fe­dezte fel és szerződtette a ber­lini Deutsche Theaterhez és a bécsi Josefstädter Theater­hez. O A Pécsi Nemzeti Szín­ház jövő évi műsortervében, amely már véglegesnek te­kinthető, nyolc prózai, három opera, három operett, egy ze- nés vígjáték és egy balettbe- mutató szerepel. O Hr. Papp László megyei múzeumigazgató július 1-től nyugdíjba vonult. Utódja <fr. Dankó Imre, aki a gyulai mú­zeum igazgatója volt, s onnan került most a Baranya me­gyei múzeumi szervezet élére. O A Shakespeare emlék­Magyar éremniüvcszeí a XX.. században Kiállítás a Janus Pannonius Múzeumban Az éremművcszet olyan meghitt és egyben koncent­rált erejű műfaja a képzőmű­vészetnek, mint a zenének a kamaramuzsika. S ahogy Bar­tók vonósnégyesei semmivel sem kevésbé jelentős alko­tások, mint a Ze-ne húros és ütőhangszerekre, vagy a Di- vertimentó, úgy Beck ö. Fü- löp érmei is csak méreteik­ben és nem művészi súlyuk­ban kisebbek, mint a közté­ren felállított Ifjúság kútja, s Ferenczy Béni Greco érmének félarasznyi rádiusza sem azo­nos művészi hatósugarával. Művészi értékben nincs vá­lasztóvonal a nagyméretű festmény vagy szobormű és a pár centis érem között, a műfajnak azonban mégis meg­vannak — a kamarazenéhez hasonlóan — a maga sajátos követelményei. A sízéthúzott, epikus kompozícióval szem­ben a drámai sűrítés, a zárt ökonomikus térikitöltés talán sehol sem olyan fontos* mint éppen ezen a területen. Az emlékérem sajátosságai kö­zé tartozik az is, hogy mon­danivalója erősen kötött, va­lamely jelentős eseményhez vagy személyhez kapcsolódik, s ez a körülmény ugyanakkor, amikor korlátok közé szorít­ja az alkotóművész szabad fantáziáját, egyben egyéni és vonzó karakter jegyet is köl­csönöz a műnek. Az éremmű­vészet par excellence intel­lektuális műfaj. A történelem ás művelődéstörténet kiemel­kedő mozzanatainak és sze­replőinek bizonyos fokú is­merete nélkül a szemlélő csak tovaröppenő, merőben vizuális szórakozásra szorítkozhat, a képelmóny mögött meghúzó- dó jelentős értelmi-szellemi mondanivaló legtöbbször csak egyfajta intellektuális isme­retanyaggal közelíthető meg. Az európai éremművészet számára a századforduló új­jászületést jelez. A nagy fran­cia érmészek egész légiója szegődik az új stílus szolgála-' tába, élükön Ponscarme-mal, Beck ö. Fülöp párizsi meste­rével. Az 1893-ban Párizsba kerülő fiatal Beck ö. Fülöp már ennek a megújhodásnak szellemét szívja magába és hozza, haza, hogy itthon át­formálja vele a századvég­magyar éremművészetét. Kö­rülötte — hasonlóan a kora­beli francia érmészet áradó bőségéhez — egy sereg kivá­ló művész figyel fel erre az érdekes és egyéni lehetősége­ket kínáló kisplasztikái műfaj­ra. Fémes Beck Vilmos, Teles Ede, Bérén Lajos, Csillag 1st­életből évben meggazdagodtak a színháztulajdonosok, kiadók, színészek, hangiemezvállala- tok, televízióállomások, csak egyedül szülővárosa panaszko­dik amiatt, hogy semmit sem élvez a fellendülésből. A strat- fortíi szállodatulajdonosok nemrégiben tartott értekezle­tükön megállapították, hogy az aránylag- csekély szálloda- forgalom oika a sajtóban már hónapokkal ezelőtt megjelent „hamis és felelőtlen” állítá­sok, melyek szerint a strat- fordi szállodások a „konjuk- túra kihasználása végett” meg­emelik az árakat... 0 John Sturges amerikai rendező háborúellenes filmet készített A sátáni bacillus címmel. A baktériumháború rémét idézi fel egy bűnügyi történet keretében. ván. Reményi József nevei csak kiragadott példák a gaz­dag névsorból. Ök az úttörő generáció, akik megteremte­nek és felvirágoztatnak egy sajátosan finom és artisztikus képzőművészeti műfajt és megalapozzák a magyar ér­mészet világviszonylatban is kimagasló pozícióját. A soron következő generá­ciónak már nem kellett „sem­miből valamit” teremteni, de úgyszólván minden egyes művész hozzájárult a bonta­kozó új szemlélet kialakítá­sához. Ezek a modem érmek sok­féle szempontból mintha nem is a századforduló éremművé­szetére, hanem még korábbi példákra tekintenének vissza. Viszonylag nagy, sokszor jó­arasznyi átmérőjükkel, önt­vény voltukkal a reneszánsz érem emlékét idézik. Feren­czy Béni, Borsos Miklós, Du- ray Tibor, Vigh Tamás nagy­formátumú érmei mellett azonban látunk a pénzérmek­re emlékeztető aprócska, la­posan mintázott érmeket is, Madarassy Walter művei kö­zött például számos ilyen akad. A mintázási módozatok között megtaláljuk a tömören plasztikus, a festői, sőt — gondoljunk Borsos Miklós jó- néhány művére — a vonalas, grafikai megoldásokat is. Az érmek egy része továbbra is — témáját tekintve — em­lékérem, megnövekszik azon­ban azoknak a műveknek a száma, ahol az érem a művész fantáziájának valamely kötet­len képvetületét rögzíti egy szépen formált törölköző akt. olvasmányába merülő nő, vagy éppen egy hatalmas Ico- ronájú faóriás formájában. Kizárólag érem művészettel foglalkozó mester — a szónak abban az értelmében, ahogy az előző generációból Benin Lajos életműve szorítkozott az érmészetre — nem is akao közöttük. Azt látjuk inkább, hogy legkiválóbb, nagyplasz­tikával foglalkozó szobrá­szaink azok — egy Ferenczy Béni, Borsos Miklós vagy Sza­bó Iván személyében — akik leginkább átérzik ennek az egyéni műfajnak vonzását és varázsát. A művész játéka ez a tenyérnyivé redukált anyag­gal, a kevéssel sokatmondás élvezetes s tán még a mo­numentummal való birkózás­nál is keményebb próbatétele. Ferenczy Béni életművében különösen jelentősek ihletett szépségű érmei. Érezzük az ellenállhatatlan belső kény­szert, amivel tán nem is csu­pán plasztikai sokoldalúsága, hanem a kultúra valamennyi vetülete felé kitárulkozó lel­kisége készteti, hogy lerója szellemi tartozását a művé­szet az emberiség nagyjai előtt. Valóban emlékérmek ezek, a művész formát öltöt4, hódoló emlékezete egy nagy egyéniség: Ady, Bartók, Bem, Tizian zsenialitásának bűvkö­rében. Akihez eljutnak, an­nak nemcsak az éremművé­szet, hanem az egyetemes em­beri kultúra tág horizontjá­nak üzenetét hozzák. És talán ez az, ami ennek az éppen kicsiny méretei foly­tán oly mozgékony műfajnak legelhivatottabb feladata. A tenyérnyi bronzterület egy­szerre szolgál képzőművésze­tet és irodalmat: bekerül a múzeumok vitrinjeibe és meg­találjuk szerény otthonok író­asztalain könyvek és levelek közé keveredve. Stílusok bon­takoznak ki és hervadnak e| a parányi éremlapokon: a magyar szecesszió egyik leg­jellegzetesebb területe éppen az éremművészet, a „Nyotóak” konstruktívizmusa ott él Fé-< mes Beck Vilmos érmeinek aktfiguráin, s napjaink stílus­viharai is fellelhetők fiatal ér- mészeink alkotásain. Érzékeny és időtlen műfaj, mely az antik pénzektől mai érmeink vibráló, ideges vonal- hálózatáig nyúlik és szolgál­ja — kis dimenzión keresztül is nagy erővel — a művésze­tet. Csengeryné Nagy Zsuzsa Á nyár zenei programja Július 6-án, hétfőn este 8 órakor (rossz idő esetén 8-án) a pécsi Szabadtéri Színpadra is ellátogat európai körútja során a hanglemezekről és rá­dióból jól ismert Karel Vlach zenekar. A 18 tagú együttes­sel érkezik Yvetta Simonova és Milan Chladill. A tánczene kedvelői körében oly népsze­rű, világhírű zenekar műsorát Fejér István és Faragó Vera konferálja. Július 11-én, szombaton este 8 órakor az opera barátait hívja a Szabadtéri Színpad. Az évad során már nagy si­kerrel bemutatott Don Carlos című Verdi opera szabadtéri előadása rendkívül nagy mű­vészi élményt Ígér. Fokozza a várakozást, hogy olyan két vendégművészt hallhat és láthat a közönség, mint Ern­ster Dezső és Simándy József. A pécsi közönség először ta­lálkozhat operaszínpadon vá­rosunk világhírre emelkedett művészével, aki évről-évre hűségesen hazalátogat. Sze­mélyében mindenkor határo­zott arcélű, magas szinten já­ró, emelkedett stílusú opera-, énekest tisztelhetünk a szín­padon. Az emberábrázolás té­nye elválaszthatatlanul hozzá­tapad szerepléseihez. Az em­berit, a humánumot valami veleszületett, s tudatosan ki­fejlesztett készséggel tudja ki­vetíteni a megformált alakok ban — írják szerepléseiről a kritikusok, és megállap;tják, hogy ez, és ez is marad leg­főbb értéke művészetének, amit az idő sem tud elkoptat­ni. Egyik legnagyobb szerepe épp a Don Carlos II. Fülönje. Alakításáról a fővárosi kriti­ka ezt írta: „A Don Carlos II. Fülöpje összetett, bonvo- lult emberi lény, kérlelhetet­len zsarnok, s egyben szenve­dő lélek. Ernster szigorú fegve- lemmel valósítja meg a visz- szataszító és szánandó ember szintézisét”. A világjáró- ma­gyar basszistának, a Metro­politan tagjának pécsi ven­dégszereplését nagy várakozás előzi meg. Augusztus 1-én, szombaton estére tervezik a KISZÖV ren­dezésében a már hagyományos országos Néptánc Fesztivált, melyet ezúttal is a Szabadtá­ri Színpadon bonyolítanak le. Augusztus 4-ére, keddre új műsort ígér a „Mecseki Nyár 1964.” rendezősége. A Münch­ner Alls Star együttes és szó­listái látogatnak el városunk­ba az NSZK-ból. Augusztus 13-án, csütörtö­kön este pedig a humor je­gyében zajlik le az Országos Rendező Iroda nagy nyári műsora, melynek címe: „Ne­vető vendégszolgálat 1964.” A plakát a következő közkedvelt művészek részvételét ígéri: Gobbi Hilda, Kazal László, Fónay Márta, Toldi Mária, Buss Gyula, A -cdszky László, Túrán László és °gyüttese. . t

Next

/
Oldalképek
Tartalom