Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

9H. JŰUUS 5, "r -"WW NAPLÓ 9 CSALÁDI AZ ORVOS TAN Acs A Országjáró gyerekek Sok vidéki iskolában , egész tanévben országjárásra gyűj­töttek a gyerekek. S most, hogy megkezdődött a szün­idő, előkerül a félretett pén­zecske, a szülők még meg is toldják valamivel, s autóbu­szon, vonaton és hajón útra­kelnek a diákok. Több csapattal, már talál­kozunk is. És mert tudjuk, mennyi tervezgetésnek a be­tetőzése az utazás pár napja, szeretnénk néhány észrevé­telt tenni, tanácsot adni. Talán a legszembetűnőbb tapasztalat, hogy a szülők nem őífestetik célszerűen Utazó gyermekeiket. Csapzot- tak, gyűrött a ruhájuk, sok­szor szinte efh anyagosaknak tűnnek. Az éöörő-őJtözet igen szép, de csak akkor, ha tar­talék-blúzt is adunk hozzá. Különben, mire megérkez­nek, szutykos a fehér ing­blúz! Így barangolnak a kis­lányok izzadtan, piszkosan, s ez rontja a kedvüket, köz­érzetüket is Tehát csomagol­junk feltétlenül tartalék­blúzt, vagy ha nyári ruhában indítjuk útnak őket, tte-m gyú­ródó anyagból készült váltó­ruhát, hogy ne abban legye­nek egész nap, amiben utaz­tak is. Sem az útirnha, sem a tartalék ne legyen a leg­szebb, a legcifrább, fodros, gyúródó, kényes öltözék. A fiúk is hozzanak tartalék in­get, a kisebbeknek nyugod­tan csomagolhatunk mellé kis nadrágot is. A fehérneműből is adjunk tartalékot. Nem foglal el sok helyet, s egészséges, célszerű, ha váltani tud a gyerek. A cipő legyen szellői, könnyen tisztítható szandál. Zokniból legalább két párat adjunk vele; a meztelen lábon hor­dott cipő könnyen feltöri a bőrt. A nagykabát felesleges, de a Icardigán vagy esőka­bát nélkülözhetetlen. A törülköző, hálóing, zseb­kendő. fogkefe, fogkrém, szap­pan, fésű semmiképpen sem maradhat ki a csomagból. Arra nincs semmi szük­ség, hogy nagy kosár enni­valót cipeljen magával a gyerek. A sok „hazai” (főleg a húsféle) könnyen romlik, ráadásul összepiszkítja magát vele, hiszen nem csomagolja vissza olyan gondosan, mint ahogyan édesanyja tette! He­lyes előre megtudni a kísérő- tanártól, kapnak-e a gyere­kek, hol és mikor meleg ételt? Nagy fiaskókat semmi­képpen ne tegyünk a csoma- gukba. Vizet mindenhol ihat­tak, egy műanyagpohár, vagy törhetetlen kulacs teljesen elegendő. Zsebpénz legyen náluk vagy a kísérőnél, de csak módjá­val. Az is rontja a kirándu­lást. ha as egyik gyereknek túlságosan sok a pénze, a másiknak meg semmi. Ne biz- I lászbástya padjain aludtak zuk meg őket vásárlással, más ügyek intézésével — ez a fegyelem rovására megy. Azzal sem terhelhetjük a kí­sérőt, hogy a gyermeket csa­ládlátogatásra engedje el va­lahova: a nagy városokban a pedagógusnak éppen elég a felelőssége, gondja, ne kíván­juk tőle, hogy egy-egy nö­vendékéért külön izguljon. Ha mégis ilyen látogatásra ke­rülne sor, azt előre le kell levelezni a rokonokkal! A látnivaló sok, az idő rendszerint kevés; ha nem osztjuk be helyesen, estére már tikkadt, álmos, izzadt gyermekek vánszorognak az utcákon. Olyat is láttunk már, hogy a Várban, a Ha­ruhástul, a tűző napon ... Vi­szont a múltkor a Császár­fürdőben találkoztunk falusi iskolások egy csoportjával. A pedagógus — nagyon helye­sen — úgy intézte, hogy min­den eshetőségre fürdőruhát is hozzanak a gyerekek, • két látnivaló között beikta­tott egy órát az uszodában. Vidáman, felfrissülve és fő­leg tisztán indultaik tovább n kis kirándulók. Gyakran jelentéktelennek látszó apróságokon múlik egy- egy országjáró kirándulás si­kere. Tegyünk meg min­dent, hogy a gyerekek sok új és szép élménye kellemes közérzettel járjon együtt. Szekeres Ilona Mit igyunk és mennyit? A forró nyári napok tet­ték időszerűvé, hogy meg­kérjük dr. Ratkóczy Károlyt, a városi KÖJÁLL igazgató­ját, beszéljen az emberi szer­vezet vízforgalmáról és ad­jon tanácsokat a víz- és fo­lyadékfogyasztással kapcso­latban. — Testünknek nem keve­sebb, mint kétharmada sós oldat, nagyjából ugyanazokat a sókat tartalmazza olyan összetételben mint a tenger­víz. Vízhiány következtében sokkal hamarabb pusztulnánk el, mintha csak éheznénk. Az ember szomjúságtűrő képes­sége egyénenként változó. A fiatal szervezet nehezebben viseli el a vízhiányt, mint az öreg, nők rosszabbul tűrik, mint a férfiak. A mi éghajlatunk alatt a vízszükséglet átlagosan na­ponta 2—2,5 liter. Ezt nem­Képek a falon A legdrágább, legnagyobb gonddal összeválogatott szoba berendezés is rideg, kopár, üzleties — önmagában, ha nem teszi meleggé, hagulatos- sá a többi kellék: szőnyeg, modemvonalú kerámia, kép a falon. Az otthon meghitt hangulatához szinte nélkülöz­hetetlenül hozzátartoznak ezek a díszítő elemek. Ezúttal a képekről lesz szó. A korszerű lakberendezési elvek szerint nem kell sok kép egy mai, modem lakás­ba. A „sok” műgyűjtőnél in­dokolt, ám egyszerű dolgozó ember otthonában túlzsúfol­tan hat a végig képekkel tele­aggatott fal. Egy, legfeljebb két kép egy falon' (és nem a szoba minden falán!) bőven elegendő. A képek elhelyezé­sénél arra kell ügyelnünk, hogy megfelelő látótávolság­ba kerüljenek a szemlélőtől: tehát nem függesztjük a ké­peket túlságosan magasra. A helyes alkalmazás: felnőtt em­ber szem-magasságában, vagy 1—2 centivel feljebb foglalja el a falon a helyét a kép. És úgy, hogy kellő megvilá­gításba kerüljön: ne takarja el semmi sötét bútordarab, ajtó-szárny, úgy essen rá az ablakból beáradó fény, hogy teljes szépsége érvényesüljön. Még egy figyelemreméltó do­log a keret. A modern ott­honba nem illik, — mert ré­giesen, ósdin: hat — a túldl- szes, cirádás, széles, aranyo­zott keret. Az ilyen keret ön­magára hívja fel, tehát el­vonja a figyelmet a tényleges néznivalótól, — a képtől. Si­ma, keskeny léckeret a diva­tos és alkalmas összefoglalója a képnek. A legértékesebb képhez is nagyon szép, kor­szerű a festetten. azaz nyers­színű (majdnem fehér, vagy egészen világosra pácolt) kes­keny léckeret. Ennyit a kül­sőségekről, — amelyeknél még fontosabb kérdés a tartalom: mit, milyen képet tegyünk • falra? Kezdjük talán azzal, mit ne! Nagymamáék esküvői fényképe, édesapát, vagy a nagyfiút három hónapos, mez­telen csecsemőként ábrázoló fotográfia a falon nem túl íz­léses dolog. Ügyanis nem biz­tos, hogy családi életünk ilyen részletei minden beté­vedőt érdekelnek. A család tagjait ábrázoló képeket leg­helyesebb egy csinos albumba elhelyezni, azt aztán kézbe ad­hatjuk annak, akit érdekel. így biztos, hogy senkit sem késztetünk kicsiholt bókokra és nem űzünk magunk és hoz­zátartozóink személyéből kul­tuszt. Hasonló megfontolásból párt- és állami vezetőket áb­rázoló fotográfia is inkább hi­vatali helyiségbe illik, mint­sem magánlakásba. De ha már mindezekről letettünk, akkor is fennáll a képek meg­választásánál egy komoly ve­szély: az, hogy — szakértelem híján — (különösen vidéken) áldozatul eshetünk a giccsfes- tők és ügynökeik rábeszélő­készségének. Hiszen nem is olyan egyszerű eligazodni azon, mi a giccs és mi nem az. E rövid írás nem ad mó­dot ilyen bonvolult probléma teljes tisztázására. A lényeg annyi: giccs az, ami hazug, negédes, idegen a mai dol­gozó ember szemléletétől. A giccs, múltbeli örökség, mely- lyel a hajdani uralkodó osz­tály akarta a maguk gondiá­ról elérhetetlen, hazug „szép­ségek” felé terelni a dolgozók figyelmét. Giccs a sok helyen még ma is látható, pamut- gombolyaggal játszadozó bár­gyú kiscica-pár. Giccs (még­hozzá veszélyes, faji jelleget hangsúlyozó, másik embertár­sunkat egzotikumnak feltün­tető) tamburás cigánylányt félmeztelenül ábrázoló olaj­festmény. Giccs a vadregényes erdőn, holdfényben a patakra inni járó őzike, és még sok hasonló kép. Ha még nem látogattunk elég tárlatot és bi­zonytalanok vagyunk, bátran támaszkodhatunk a Képcsar­nok Vállalat boltjaira, megbí- zottainalc tanácsára. (Az álla­mi képkereskedés nem árul giccset.) Szépek, illenek a modern otthonba a fekete-fehér linó­leum-metszetek csakúgy, mint a finom vonalakkal oly sokat kifejező, (nem színezett) réz­karcok. Nemcsak az olajfest­mény a szép. Legalább egyen­értékű azzal a felsoroltakon kívül egy-egy fotóban meg­örökített szép városkép, táj­kép is. (Különösen, ha masunk fotóztuk le a hazai és külföldi tájakat, ahol jártunk.) Mindenekfelett ajánlható: a nagy mesterek egy-egy híres festményének másolata. Ilyen reprodukciók minden, képet árusító állami üzletben olcsón kaphatók. Bátran a falra te­hetjük őket, mert másolat for­májában is visszaadják az eredeti mű lényegét, gyönyör­ködtetnek. a gyermekeket a képzőművészet iránt érdeklő, désre nevelik és ismereteket terjesztenek. Bars Sári csak folyadékkal, hanem táp­lálékainkkal is fedezzük. A felvett folyadékmennyiség a szervezetből részben a vese, részben a tüdő és a verejték­mirigyek működése sorári tá­vozik. A nehéz testi munka és a sport igen nagy víz­veszteséggel jár. Közepes munka végzésekor 1,5—2 li­terre becsülhető a szervezet­ből láthatatlanul eltávozó víz mennyisége. A nehéz testi munka még 3 liternél Is több verejtéket termelhet egyénen­ként. Ha nagy izzadások után a vízveszteséget nem tudjuk kielégtíő módon pótolni, bá- gyadtság, görcs, ingerlékeny­ség jelentkezik. A verejtéke­zéssel nagymennyiségű kony­hasót veszít a szervezet, ami­nek következtében a vér be­sűrűsödhet és a vérkeringés is nehezebbé válik. A szerve­zet csak úgy tudja a vizet kötni, ha elegendő só áll ren­delkezésére. Hiába adunk az izzadt, szomjas embernek tiszta vizet, nem segítünk rajta. Sót még szomjasabb lesz, mert a só hiányában a szervezetébe kerülő vizet nem tudja megfelelően érté­kesíteni. Gyengén sós vízzel azonban pótolhatjuk a szerve­zet sóveszteségét és megszün­tethetjük a szomjazó ember szenvedését. — Súlyos tévedés — foly­tatta dr. Ratkóczy Károly — hogy a melegben fogyasztott, jégbehűtött alkohol oltja a szomjúságot és fokozza a munkabírást. Ellenkezőleg — nem beszélve arról, hogy az alkoholfogyasztó fokozottab­ban érzékeny a hőártalommal szemben, mert az alkohol a szervezet természetes hősza­bályozó berendezését károsít­ja. De nem ajánlatos köz­vetlenül munka előtt sem szeszesital fogyasztása, mert az izzadási készség fokozása mellett szétszóródik a figye­lem, nagyobb a baleseti lehe­tőség. — Nyáron leghelyesebb — hangzik a tanács lényege — ha alkoholmentes üdítőitalok­kal, lehűtött teával pótoljuk a szervezet vízveszteségét és enyhítjük szomjúságunkat. Az üdítőitalok tartalmazzák mind azokat a sókat, amelyekre a szervezetnek szüksége van. Amennyire szüksége van azonban a szervezetnek meg­felelő mennyiségű vízre, ugyanolyan ártalmat jelent a mértéktelen folyadékfogyasz­tás, mert nagy munkát ró a szervezetre, különösen a szív­re és a vesére. Éljünk tehát mértékletesen a folyadékfo- gyasztással s mindig úgy vá­lasszuk meg az elfogyasz­tandó italféleségeket. hogy az szervezetünkre üdítő le­gyen és ne okozzon ártalmat. A túlságosan lehűtött italok togyasztását sem ajái Illatjuk nyáron, mert garat-, és to- rokmegbetegedéseket' okozhat. Azonkívül felhevült testtel se fogyasszunk hideg' italt, várjuk meg. núg kissé lehű­lünk és csak azután pótoljuk a szervezet folyadék vesztesé­gét. Ili 4 * Sfrand-divaf Világosszürke pantalló fe­hér alapon török mintás óhVz­Á változás korának kozmetikája A nóí szervezetben végbe­menő változás általában a 45—55 éves kor között lép fel. Ezzel egyidőben jelent­keznek a kellemetlen hőhul­lámok és különféle bőrelvál­tozások. Az élénk vörös cso- mócskák az apró vörös vér­erek kitágulásából keletkez­nek, káros hatásuk nincs. Az izomzat emyedését a mai kozmetika megfelelő rendsze­res masszázzsal lelassítja, a gyakori hidegvizes zuhanyo­zás. az egészséges testmozgás kitolja az öregedési tünetek időpontját. Gyakran lép fel a változás idején az óit- és arcvörösség. Az orr és az or­cák bőre hirtelen rohamsze­rűen megduzzad, és élénk pi­rossá válik. Egy-két óra el­múltával a bőr visszanyeri normális külsejét. E tünet gyakori ismétlődése után azonban a bőr apró erei már nem nyerik vissza eredeti for­májukat, hanem állandóan kitágulva maradnak, és az orr hovyén, az orreimnákon és az orcákon kanyargós' vö­rös vagy lilás ércsíkok jelent­keznek. Ilyen esetekben óva­kodnunk kell minden olyan hatástól, ami vérbőséget idéz­het elő: például szeszes italok fogyasztásáról, forró ételek­től, rumos teától stb. Az arc krémezését előzze meg mindig langyos vízzel I való mosakodás. Levegőre csalt, krémezett arccal men­jünk ki. Hasznos, ha otthon havonta egyszer a bekréme- zett bőrre meleg parafinos pakolást teszünk. Tíz-tizenót percig hagyjuk rajta, majd a megkeményedett pakolást ve­gyük le és krémezzük be az arcot. A klimaxot megakadályoz- ' ni nem tudjuk, de a modem i kultúra sok vívmánya, az i egészséges élelmód kitolhatja áz időpontot. Ne tekintsük ezt a folyamatot betegségnek, ha­nem fokozottabb testápolás- \ sál, arcápolással igyekezzünk I megtartani vonzó nőies kül- ! sónkét ebben a lelkileg sú­lyosabb időszakban is. GYEREKSOROK DCukaes á k Sir a kacsa, rí, hiába, Menni kell az iskolába. Nem messze csupán a tóra, Ott kezdődik el az óra. Mások akkor fürödhetnek, Ha éppen a kedvük jött meg. Pihennek a forró nyárban, Nincs iskola, hogyha nyár van. Csak ók járnak usztatóra .., Mindjárt kezdődik az óra. Darázs Endre Apró tanácsok Házilag is könnyen megragaszfc­hatjuk eltört fajansz- vagy agyag- edényünket. Pontosan illesszük egymáshoz és zsineggel szorosan kössük össze az edény darabjait, majd néhány percig tegyük for­rásban lévő tejbe. Ezután két na­pon keresztül szárítsuk. Ekkor levehetjük a zsineget, mert az edény széttört darabjai tartósan összeragadtak. A szobából elillan a dohányfüst, ha éjszakára nedves szivacsot függesztünk fel odabent. BŰVÉSZKEDJÜNK Mire képes a bűvészbot? A kezünkben tartott bűvészbo- t.on megpörgetünk egy kalapot (l. rajz). Azután bal kezünk négy újjávai belülről megfogjuk a ka­lapot, bal hüvelykujjunkkal pedig felnyomjuk a karimáját (2. rajz). Majd jobb kezünk htivelykújjával a 3. rajz szerinti módon ugyana­zon a ponton benyomjuk a kala­pot. Most bal kézzel megfogjuk belülről a kalapot (4. rajz) és a jobb kezünkben levő bűvészbottal megkopogtatjuk az asztalt, jelez­ve, hogy a bot tömör. Ezután a büvészbol.ot keresztüldugjuk a kalap (5. és 6. rajzon látható) hajlatán. A velünk szemben ülő nézőkben ez azt a látszatot kelti, mintha a bűvészpálcát keresztül dugtuk volna a kalapon. A trtik- *df •’mutatjuk, ajánlatos , korolni. Közismert dolog, hogy a cékla nagyon lassan — 3—S és fél óra alatt — fő puhára. De azt már nem mindenki tudja, hogy ezt az időt csökkenteni is lehet. Tegyük a céklát fazékba, öntsünk rá hi­deg vizet, s amikor a víz forrni kezd, nézzük meg az óránkat. A céklának egy órán keresztül kell főnie. Utána vegyük le a tűzről és tíz percen keresztül engedjünk ! rá hideg vizet. Ezután a cékla teljesen megpuhul Késeink és villáink mindig tisz­ták és fényesek lesznek, ha tisz­tításkor átdörzsöljük őket ketté­vágott nyersburgonyával. Hogy a fehérnemű valóban pa­tyolatfehér legyen, mosáskor te­gyünk a vízbe egy kanálnyi ter­pentint. Zöld árnyalatú török min­tás blúz, sárga vászon slio. tál. A moly ellen a legtöbb rovar­irtó szer hatástalan, ezért a moly­kár elleni védekezésnek a ha­gyományos molyirtó szereken Kí­vül, egyetlen korszerű eszköze a műanyagzsák. Ilyenekbe helyez­zük el — lehetőleg vállfára akasztva, hogy ne gyürődjék — a ruhaneműt, cs a zsák száját gondosan zárjuk le. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a pecsétes ruhát semmi sem óvja meg a molykártól, tehát el- rakás előtt ne csak portalanít- sunk, hanem a pecséteket is tisz­títsuk ki belőle. Fehér gumírozott bikini»

Next

/
Oldalképek
Tartalom