Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-05 / 156. szám
m jtJuüs 5. RIAPLÓ Komlón is eredményes a négynegyedes munkaszervezés Beszélgetés a Kossuth-bányafizemben Sokáig sétálgattam tanácstalanul a hatalmas felolvasóteremben. Azon tűnődtem, hogy kihez kopogtassak először? Az üzem vezetőihez-e, vagy kezdjem alulról? Az utóbbi mellett döntöttem, mért ne fordítsunk a sorrenden? Legalább nem „készítettek elő” hogy kihez menjek véleményért, nehogy véletlenül fekete bárányba ütközzek. A kettes szenes körletnél senkit sem találtam, kénytelen voltam a szomszédos, egyes körletnél próbálkozni. Szerencsém volt. A munkahelyi váltásnak rengeteg előnye van Péntek László vájár az éjjeles műszakot fejezte be és indulna a fürdőbe. Tizenegy éve dolgozik a bányában. Meglepően tájékozott a négynegyedes munkaszervezés min deníajta előnyéről. Érti a szervezésből következő vég- erédményt is. Sorolja, hogy a gépeket jobban ki lehet használni, kevesebb vágatra van szükségük, hogy egy munkahelyről gyorsabban fejthetik ki a szenet, az elővájásban pedig nagyobb a sebesség. — Hol találkozik a váltótársaival műszak kezdetekor, illetve a befejezéskor? — kezdem a párbeszédet. — A munkahelyen, — mondja Péntek László vájár. — Kit vált, illetve önt ki váltja? — Én a Bukovecz Laci bácsit, engem meg a Doszpod Imre. — Ma például miről beszéltek váltáskor? — A Laci bácsi mondta, hogy elmaradtak a segédácso- lattál, azt kell pótolnunk. Elhagyták a keresztácsolatot is, mert nem volt fájuk. A Dosz- podnak pedig elmondtam, amikor most leváltott, hogy tartsák rendesebben a dőlési irányt, mert eltértek az előírástól. — Amikor három harmadban dolgoztak, találkoztak-e egymással? — Akkor is találkoztunk, de nem a munkahelyen, hanem a fürdés után. így sokkal jobb, ott melegében látni is lehet a dolgokat, meg nem felejt el semmit az ember. Régebben mire kiértünk a bányából, felét elfelejtettük a mondanivalónak. — A keresetük nem csökkent? — Nemigen. A körletirodában feljegyez- ] tem Péntek László fizetését január elsejétől számítva. Január: 4100 forint, február: 3283, március: 4544, április: 3858. s a négynegyed beve- Vezetése után - májusban: 4338 forint és a múlt hó előzetes számításai szerint 4000 forintot fog kapni a bérfizetéskor „Okosan van heosztva a U óra“ Péntek Lászlótól még megkérdem, hogy a munkatársainak általában ml a véleményük a négynegyedről. — Különösebb probléma nem lehet, legfeljebb a vidékieknél. — mondja — nekünk, helyben lakóknak teljesen mindegy, hogy hány órakor jövünk dolgozni. Hát igen, a vidékiek. De nem is kell keresgetnem senkit, mert Péntek mellé lép egy testes férfi. Hóka László vájár, aki mindennap Dombóvárról jár a komlói Kossuth- aknára. Indulófélben is van. mert nesvedóra múlva megy a busz. Kérdem őt. — Nincs a négynegyeddel semmi baj. Csak a busz jár lassan, azt a 35 kilométert hetvenöt perc alatt teszi meg, az a sok. A beszélgetést gyakran feiv,3sznália arra is. hogy a lakásügyét szóvá tegye. 12 éve dolgozik a bányában, öt éve vár a lakásra. Csak állandóan remél. Visszaterelem a szót a négynegyedre. — Okosan be van osztva a huszonnégy óra. Nincsenek üres órák a bányában. Csak a mi iparunkban lehetséges, hogy a 24 órába négyszer hét beleférjen, mert itt a lámpakamrában kezdődik a műszak. Egyébként a buszjáratokat jól megoldották, mert mindenki pontosan érkezik, sőt a műszak után azonnal indul a busz. Bene Károly csillés is hozzánk csatlakozik, s mint kiderül nincs teljesen tisztában a négynegyedes műszakszer- vezéssel. — Azelőtt itt kezdődött a műszak — mutat a felolvasó- teremre, — most ezt nem számítják, hanem csak a munkahelyen eltöltött időt, a hat órát. Nem csökkentették a munkaidőnket, csak másképp számítanak... A többiekkel egyetemben győzzük meg, hogy tévedésben van, hiszen a bányászok munkaideje hét ÓFa naponta, nempedig hat, tehát éppúgy a felolvasóban kezdődik a munkaidő, mint régebben. Jobban ki kell használni i munkaidőt — Eggyel feljebb kopogtatok, Rajnai Rudolf körlet- vezetőnél. — Gazdasági ' mutatóink még nincsenek, hiszen két hónapja vezettük be az új szervezést. Az eredményeknek jelentkezni kell, hiszen a pécsi üzemekben is látszik már az eredmény. Elmondta a körletvezetó, hogy az embereknél valóban voltak utóhangok, de azért, mert rosszul értelmezték a négynegyedes szervezést, azt hitték, hogy hat órára szállítják le a munkaidőt. Május közepén már volt egy felmérésük, több munkahelyen megnvizsgálták, mennyire hasz nálják ki a munkaidőt a dolgozók. Érdekes az adat: igen sok idő megy veszendőbe az üzem hibájából, s a dolgozók hibájából is. Az üzem hibájából például azért, mert a gépi berendezések nem működtek rendesen, a kaparó rossz volt, nem adtak megfelelő mennyiségű sűrített levegőt és így tovább. A dolgozók hibájából: korábban otthogyják az ortot, s keresgetik a szerszámaikat, vagy javítgatják, várakoznak stb. Persze ezek a tények, amelyeket a felmérés alkalmával tapasztaltak, semmi kapcsolatban nincsenek a négynegyedes szervezéssel. Egyszerűen az időt kell jobban kihasználni és a feltételeket — A lábam? A lábaim! — kérdezgetett kábán Mi- hálovics Lajos miközben tisztult valamelyest a látása. A sok altató és csillapító rettenetesen elhódította. Az ápolónő aggódva, szorongva tekintgelett hol a fiatalemberre,, hol az ajtóra. Segítséget keresett. Aztán még egyszer a fiúra nézett, a szeme homályos lett és kifutott az ajtón. A fiú csak a felső testét tudta mozdítani és a kezeit. Folytak a könnyei. Kínlódva nyöszörgött: — Miért nem a nyakamat, miért nem a nyakamat! ..; — Aztán csak úgy magának suttogta: — Élve maradtam halott s s i Elszürkült előtte a jelen és visszazuhant a múlt végtelenségébe. * Zala megye, Tűrje község. Anyját korán elveszti. Az új néni mostoha. Az apa öregszik, hibás a hallása^ — Menjetek gyerekek a magatok útján. Talán jobb lesz. Itthon kevés van mindenből: kenyérből is, szeretetből is. — Suttyó voltam, amikor az állami gazdaságba felvettek. öt évig dolgoztam ott, aztán besoroztak katonának, A pécsi karhatalmi rendesen biztosítani a folyamatos munkavégzéshez. Némely dolog pedig a munka- fegyelem körébe tartozik. A körletvezető azzal búcsúzik, hogy ő bízik a négynegyed komlói sikerében, s végeredményben a népgazdaságnak jelent majd előnyt, az egész. Eredményes indulás A bányaüzem irodájában Dobos József üzemvezetőhelyettessel beszélgettem. Első kérdésem az volt, hogy „simán” indult-e a négynegyed. — Előzőleg részletesen tanulmányoztuk a pécsi tapasztalatokat, — mondta Dobos elvtérs. — A műszaki vezetőle, a párt a szakszervezet és a KISZ-szervezetek vezetői is jártak a pécsi bányákban és helyszínen győződtek meg az új munkaszervezés menetéről. Persze itt is voltak próbák, mert az akna legnagyobb csapata, a Nagy Dezső féle brigád hosszabb időn át már négynegyedben volt telepítve. — Hány ember dolgozik Kossuth-bányán? — Eeész pontosan 4372 fő. ebbő] 55 százalék jár be vidékről. Ez volt a legnagyobb probléma az áttéréskor, hogy a bejárást rendezzük. Sikerült úgy megoldani, hogy 20— 30 embernél nem kellett többet áthelyezni másik üzembe. A vonatok menetrendje miatt csak a dombóvári vonalra kellett újabb autóbuszjáratot beállítani. Aránylag zökkenő- mentesen történt az átállás. — Valami kézzelfogható eredmény jelentkezik-e már? — A gazdasági számítások még nem állnak a rendelkezésünkre, de egy-két dolog máris javult Például a ki- és leszállási idő néhány nap múlva húsz perccel csökkent. A buszok új menetrendje is 25—30 perces időnyereség a bejáróknak. — Mit remélnek? — A munkahelyek gazdaságosabb kihasználását, mert kevesebb vágatra van így szükség, a gépek is többet üzemelhetnek... Év végére pontosan megmondjuk, hogy mit hozott a négynegyed a régi három harmados szervezéssel szemben. G. L Augusztusra elkészül a pécsi szennyvíztelep Hatvanmillió forintos beruházás — A derített vizet az erőmű használja fel Augusztus 20-ra a BM Építőipari Vállalat üzemképes állapotban átadja a mintegy 60 millió forintos beruházással épülő pécsi szennyvíztelepet. A telep építését három évvel ezelőtt kezdték meg. Jellemző méreteire, hogy naponta 100—150 ember dolgozott építésén. Több ezer köbméter földet kellett megmozgatniok, amíg a hatalmas tartályok, medencék és a négyszintes gépház alapjait elkészítették. Mivel ez a terület nagyon alacsonyan fekszik, és 50—60 centiméter mélyen már talajvíz van, igen nagy góndot okozott az, hogy a gépházat, a tartályokat a földszint alá több méterre lehelyezzék. A gépház alapja 9 méterre van a föld alatt. A gépház körül 2—300 csőkúttal szívatták ki a vizet a talajból. Míg ezt a nagymennyiségű vizet levezették, körülbelül ötször öntötte el a telepet a víz. Minden nagyobb esőzésnél minden erőt megfeszítve kellett dolgozniok, s sünig a gépház s a különböző medencék elkészültek, mintegy 6000 köbméter betont használtak fel. Milyen jelentősége van az új szennyvíztelepnek s meg- érte-e ezt a nagy munkát és a nem kis összegű beruházást Erre a kérdésre választ adhat a telep bemutatása. A régi típusú lipcsei medencékbe folyik a szennyvíz. Eddig innét került a régi ülepítőbe. Az iszapot felhasználták a trágyázáshoz, a víz pedig elfolyt. Pécs város vízszegénységét figyelembe véve nem közömbös az, hogy naponta 25—30 000 köbméter víz válik használhatatlanná. Mindjárt a lipcsei medencék mellett van egy homokszűrő medence. Hússzor nyolc méteres és körülbelül nyolc méter mély. Az Ide áramló vízből kis kotró lapátok szedik ki a homokot. Innen kerül a víz a gépházba. A négyszintes gépház felső részén, üvegfallal ellátva helyezkedik el a diszpécser iroda, több ezer szálú kábelvezetékekkel, vezér lő asztallal, melynek segítségé vei a 60 centis átmérőjű vascsöveken a vizet a szellőztető medencékbe juttatják. A hatalmas be ton vályúk felett ágas-bogas hengerek, állandó forgással oxigént juttatnak a vízbe, hogy a benne lévő baktériumok az oxigén segítségével gyorsabban végezhessék tisztító tevékenységüket. Innét folyik át a víz az utóülepítő medencékbe, ahonnét viszonylag tisztán a fertőtlenítő medencékbe kerül. Itt a vú nagyon lassú folyással körülbelül 200 métert tesz meg a betonvályukban, s itt adagol ják hozzá a klórt. A teljesen átlátszó és a klórra! fertőtlenített vizet ezután a gépház négy szivattyúja továbbítja az ipari vezetékbe, amelyik a hőerőműbe szállítja. Röviden ez a telep rendeltetése. S ez azt jelenti, hogy a hőerőmű naponta 25—30 009 köbméterrel kevesebb vizet fogyaszt a városi vezetékből s ennyivel több jut a város lakosainak. Az új szennyvíz telep pedig ezt a feladatát betöltve 15—20 év alatt megtéríti a belefektetett milliókat. , Csempészreggeli. Amikor sok szív egybedobban ességhez kerültem. Kiképzés után őrséget álltam az ércbányánál. 1963. december 27. Leszerelés. Előtte néhány nappal a bánya megbízottja keresi fel a karhatalmistá- kat, a lészerelőket —• Aki akar, jöjjön hozzánk dolgozni! Lajos fontolgatja dolgait Segédmunkás vagyok, nincs képzettségem. A gazdaságban jó, de itt már megszoktam, a kereset is biztató. Igent mond a következő napon. December 29-én kezdődik az első munkanap. Négy napig csak ismerkedés, bánya járás. Az első civil szilveszter. A türjei pajtások parolája. Este a szomszédos faluban a kislánnyal. Szép az élet, de szép! Pláne egy 23 éves, erős, egészséges fiatalembernek; Indul a felnőtt élet A* * első műszak január negyedikén. Az ereszke alján kap csolja a teli csilléket, hogy az emelkedőn felfuttassa őket Ez a beosztása, az első beosztása, az első mun kanapja. Szemben ve!«, az üres Oldalon régi munkás. Beszélgetnek is néha. Egy- egy elejtett szó. S aztán elszabadul a pokol.. A két teli , csille őrjítően rohan visszafelé. Ropog a csont, folyik a fiatal vér. Rohan a halál, * Három nap múlva eszmélt Csak az erős, széles válla, a felső izmos teste mozdult Érzi, hogy valami fáj, fent a mellében is. Futnak a gondolatai: — Azt mondták, hogy az ember szíve akkora, mint az ökle. Az enyém nem akkora. Csak egy diónagyságú lehet — Mi lesz egyedül! Lábak nélkül. Az öregedő, tehetetlen apára nem lehet számítani. A mostohára még úgy sem. Egyedül vagyok, s kifutott az „élet” alólam. Csak integetni tudok utána. Huszonhárom éves izmos karjaimmal i s» Talán annyi erőm még lesz, hogy az ablak párkányára felvonszoljam magamat és behunyjam a szemem;; Újból mozdul a szemhéj és tisztán nézi a. szoba mennyezetét, majd óvatosan lejjebb pásztáz. Körül az ágyak fölött Talán nincs egyedül, talán másnak is hiányzik ... De nem! Hatalmas fehér kötések, gézkötelek az ágy végében. A gipsz alatt csont és hús van. A szomszédok némán néznek rá. De miért nem a szemébe! Akkor lép be a bánya igazgatója. Erősen megszorítja Lajos kezét A vezetők és a néhány napos munkatársak melléje lépnek. Két jó lábat ígérnek, olyant, mint annak a pécsi fiúnak van. Az már táncol is. A Szovjetunióba szállítják, őt is — hangzik az ígéret. Ne féljen, nem felejtik el. Jönnek gyakran. Ott ülnek az ő ágya mellett is a látogatók, mint a többi ágyaknál. Táskarádiót is hoznak, hogy gyorsan múljon az idő. Már jobban van. Kocsit kap. A kedves ápolónők segítik a két kerék fölé. Barátokat talál a szomszédos szobákban. Irogat, olvasgat. A Tűrje melletti kislány levele azonban elmarad, Hiába ír még egyszeri Az orvoaofc másefc, Salamon doktor kocsijába segítik. Jól esik a várost látni, az embereket, a tavaszt és a szép napsütést. A hónak már nyoma sincsen. * Végleges a gyógyulás. Ho va menjen? Nem mondja senki, de érzi, hogy a kórházban nem maradhat sokáig. A 2-es sebészeten is kevés az ágy. Haza nem mehet. Ki segítene rajta? Rajta, a nyomorékon! Az emberek vigasztalják. — Vigasztalnak, de mind nek két lába van, nekem meg egy sincsen. Újból eljön az igazgató és intézkedik. Elviszik a fiút a vállalat szállodájába. Egy ápolónőt alkalmaznak melléje, hogy legyen, aki segí ti, támogatja, míg el nem mehet a Szovjetunióba, ahol műlábat kap. Félénken kérdi tőlem hogy én láttam-e azt a pécsi fiút táncolni? Mondom, hogy láttam. Simulnak a fiatal redők a homlokán ... Simogatják azt sokan. Az ércbánya vezetői, dolgozói, sokan nagyon sokan. Az ismeretlenek is, akik oda bejártak hozzátartozóikhoz, s talán azok is, akik ezt a néhány sort elolvassák. A szívek tényleg öklöm- nyi nagyságúak, de talán még nagyobbak is ... Gázdagh István,'
