Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-31 / 178. szám
fM4. JÜLIUS 31, AIAPLŐ 3 A tévedés ára Mit mutat a MÁV baleseti statisztikája? Javat a vonatközlekedés biztonsága Karászi jegenyék A termelésnek — bár nem törvényszerű '— de mégis velejárója a selejt. Mennél nagyobb értékű eszközök vesznek részt a termelésben és mennél nagyabb értékűek a termelt javak, annál súlyosabban nyom a latba a selejt- xnunka. A gyárakban, üzemekben elrontott munkadarabokban. hosszabb-rövidebb üzemszünetekben jelentkeznek a selejtmunka hatásai. A MÁV-nál, az ország legnagyobb üzeménél, a selejtmun- ka a forgalmi balesetekben nyilvánul meg. Óriási értékek A vasútnál rendkívül nagy fontosságú az élet- és vagyonbiztonság. Ez érthető is. hiszen a személyszállító vonatok többszáz utast szállítanak. A mozdonyok, kocsik, a pálya és1 egyéb tartozékok is igen nagy értéket képviselnek. Hogy számokkal is érzékeltessük: egy kilométer „sima vágányépítés” 3 millió forint, egy ' 424 sorozatú gőzmozdofiy ára 2.5 millió forint, egy Ky- típusú teherkocsi közel 400 ezer forintjába kerül az államnak. Magától értetődik, hogy a sok-sok ezer utazó és a nép vagyonának jelentős há iivadát képező berendezéseket., járműveket a leggondosabb biztonsági intézkedésekkel óvják a károktól, olyannyira, hogy külön vasút-üzembizton- sági osztály látja el a balesetvédelmi és vizsgálati teendőket. — A napokban zártuk az első félév baleseti statisztikáját, örömmel mondhatom, hogy baleseti helyzetünk nem rosszabb, mint a múlt évben volt' — tájékoztatott Jolántai István, a vasút-üzenibiztonsági os?;tály vezetője. — Számszerűen ugyan kisebb emelkedés mutatkozik, azonban ezek a többletek a vasúton kívül álló okok miatt következtek be. Szükségesnek tartom megjegyezni azt is, hogy baleseti statisztikánkat rontják azok az előfordulása esetek, melyek a közúti forgalom részéről pályakeresztezéseiken, akár polgári egyéneknek tiltott helyen való tartózkodása vagy meg nem engedett módon való utazásai miatt következnek be. örvendetes, hogy a vasutas dolgozók hibájából bekövetkezett baleseteit száma nem emelkedett, pedig forgalmunk jóval nagyobb, mint az előző évi. Ezt mutatják az egy balesetre eső vonatkilo- méter-teljesítmények is. Míg 1963- ban egy vasúti balesetre 29 072 kilométer esett, addig 1964- ben ez az arány 32 621 kilométerre nőtt. Személyvonattal nem fordult elő baleset — Baleseteink nagy része — 80 százaléka — tolatás közben és vasúton kívül álló okok miatt fordult elő. A tolatás közbeni baleseteit, nem jellemződ a vasúti munkának, azok legtöbbje igen alacsony vagy teljesem kárösszeg nélküli. Az utazóközönség megnyugtatására közölhetem, hogy nemcsak Baranyában, hanem az egész igazgatóság területén sem az idén, sem a múlt évben nem fordult elő személy- vonattal semmiféle baleset. — Hogyan dólgoaák a MÁV balesetvédelme ? — Mióta csak a vasút létezik, következetes és céltudatos balesetvédelem folyik. A balesetvédelem a megelőzéssel veszi kezdetét. Válamannvi a végrehajtó forgalmi szolgálatnál foglalkoztatott dolgozó csak akkor osztható be önálló szolgálattételre, ha a munka- i jával kapcsolatos utasítások-1 ból sikeres vizsgát tett. A dolgozók havonta három alkalommal oktatásban részesülnek:. Itt az ismeretek felújítása és az esetleges balesetek tapasztalatai szerepelnek a műsorban. — félévenként időszakos vizsgákat tesznek. Allan dó és rendszeres ellenőrzést folytatnak a szakszolgálatok és mi, a biztonsági osztály dől gozói az utasításszerű szolgálatvégzést illetően. A bekövetkezett rendkívüli események minden részletre kiterjedő gondos kivizsgálásával is hozzájárulunk az ismétlődések ki küszöböléséhez. Napi ellenőrzés Egyetlenegy termelési ágban sem fonódnak annyira egymásba a balosetélleni küzdelem feltételei, mint a vasúton. A vonatközlekedés biztosítása már a létesítmény vagy jármű üzembehelyezésével kezdődik, folytatódik az emberi munkával és a biztosító berendezések segítségével. Ez utóbbiról szíveskedjék talán néhány szóban tájékoztatni: — A vasúti pályát a vonal- bejáró pályaőrök minden nap bejárjáik, akik saját szakaszukon a vágánytengelyben járva vizsgálják a vonal állapotát, ezt követi másnaponként a pályamesterek bejárása. Vonat csak akkor indítható egyik állomásról a másikra, ha az indító állomás érdekelt dolgozói biztosították a kijárati vá- gányutat, a váltók helyes állásban állnak és a szomszéd állomás forgalmi szolgálattevője a vonatindításhoz hozzájárult. Baranyai kezdeményezés: Elkészült a társadalmi igazgatás terve Ki legyen a ,hiteles“ ember? —: Hogyan váltak be a vb-kirendelésének ? Akár poroszlónak. akár vb-lcirendeltség vezetőnek hívják a helyi közigazgatás emberét, — az egészen kis falvak irányítása nem köny- nyű feladat. Ezekben az apró községekben alig van né- hányszáz lélek, és a pár házas falvak mikor bírtak „eltartani” akárcsak egyszem tisztviselőt is? Ahogy — jóNéger fakatona Vadak találkozása a Jókai téren Négyen vannak a szobában: három öregasszony és egy fa katona. A fakatona néger, febete ábrázata fölött piros sapka virít. Kásádi Márkné ötvennégy- éves, meleg barnaszemü asz- szony. Az arcán derű. ö szökött 1957-ben a fia után Jugoszláviába. Kásádon laktak akkor is, a fiút úgy látszik elvitte a kalandvágy. — Én meg mit csináltam volna a fiam nélkül? Utána mentünk a férjemmel. — A férje most hol van? — Meghalt. — Hol? — Buenos Airesben. — A fia? — Elment meglátogatni a feleségét. Ezt nem értem egészen. — Nem együtt mentek ki a feleségével? — De igen. Ez a kislány már kint született Jugoszláviában, Gerovoban. Hét év körüli filigrán kislány. Kásádi Andreának hívják. — Emlékszel Argentínára? Rázza a fejét. — Mi már korábban hazajöttünk anyuval. — Tudja a gerovoi táborban találkoztunk a fiammal — meséli az öregasszony — ott született ez a kislány.. Az anyja nagyon beteg volt utána, azért is nem tudtunk egy csoporttal sem elmenni. Később átkerültünk Itáliába (így mondja: Itáliába!) s ott is majd egy évet eltöltöttünk. Akkor sikerült kijutni Argentínába. — Miért éppen .Argentínát választották? — Nem választottuk. Az jutott. Huszonhét napig hajóztak Buenos Airesig. Egyideig az Actió Catolica pártfogolta őket, aztán messze leint egy külvárosban lakást kaptak. — Milyen lakás volt? — Kétszobás Olyan mint nálunk az istálló. — Hol dolgoztak? — Fonógyárban. — Mennyit kerestek? — A fiam kétezer pesot én meg hatszázat. — A kenyérnek mennyi kilója? — Hát az változó. Eleinte olcsóbb veit, aztán egyre drágult. Most nagy a drágaság Argentínában. — Mennyi lakbért fizettek? — Kétezer pesot — Akkor miből éltek? Az öregasszony elmosolyodik. — Hát az ón fizetésemből. — S a menye meg a kislány? — A menyem akkor is beteges volt. Azt mondta, úgy érzi, meghal. Nem akart idegen földön meghalni. A szülei is hívták haza. Aztán egy szer megkapta Magyarországról az apjától az útiköltséget és 1959-ben a kislánnyal hazajött. — Mennyibe került az út? — Tizenegyezer forintba. — S most, hogy maguk hazajöttek? — Nyolcvanezer pesoba. — Megérte elmenni? — Akkor biztos nem jöttünk volna haza. Kicsit elmélázik, aztán hozzáteszi: — Hát világot láttunk! Szép kis kirándulás volt. Nagy városokat, tengert, meg ködben úszó szigeteket... — Argentínában volt valahol Buenos Airesen kívül? — Nem. Nem mentem én sehová. Dolgoztam, főztem, köszöntem a szomszédoknak és kész. Nem érdekelt engem semmi. — Mit hoztak haza? Bevezet a szobába. Pár nap ja hogy megjöttek, még nagy a rendtlenség, összehányt holmik hevernek szana-széjjel. Egy apró rádió, túrmix-gép, lemezjátszó, nagy halom argentin lemez... — Mi volt a legértékesebb? — Egy bunda a menyemnek. — Mikor határozták el, hogy hazajönnek? — Már régen. Csak nem volt meg rá a pénzünk. — S most itthon mihez kezdenek? — Dolgozunk. Mindegy hogy mit, én egész életemben dolgoztam. Most is dolgozni fogok. Kifelé menet újra elmegyünk a konyha előtt. A néger fakatona ugyanott áll, piros sapkája virít. Ö már sohasem kerül vissza Argentínába. Lázár Ervin Görögdinnyét és lopótököt „házasítottak ossza" Siklóson A siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Termelő- szövetkezetben görögdinnye és lopótök „összeházasításával” kísérleteznek. A szövetkezeti gazdaság főkertésze, Jávor Andor, a szakirodalomban olvasta, hogy Bulgáriában sikerrel járt ez a kísérlet. Két héttel előbb érik be a dinnye és másfélszeres termést hoz. A lopótök ugyanis „élelmesebb” növény, mint a dinnye: gyö kérzete terebélye- sebb, gyorsabban fejlődik és előbb érleli meg a gyümölcsét. Dél-Baranya éghajlata erősen hasonlít a balkáni országéhoz, tehát jó lehetőség van arra, hogy meghonosítsák itt a bolgár kertészek módszerét. Siklóson a múlt évben oltottak be először lopótököt görögdiny- nyébe, de akkor csupán egyetlen gyümölcs érett be. Ez viszont nyolc kilós volt, különlegesen jó zamatú és egyáltalán nem „csúszott bele” tök íz. Az idén negyven dinnyetövet oltottak be — a szőlőoltáshoz hasonló eljárás szerint — lopótökkel és ezek közül tíz megeredt. A mostani nyáron tehát már nagyobb meny nyiségben szüretelhetnek „tökös-diny nyét”. Jávor Andor próbálkozott más tökkel is — a lopótök ugyanis igen ritka ma már és nehéz hozzájutni a magjához — de ezek az oltások elhaltak, illetve tök lett belőlük és nem dinnye. A magokat gondosan elteszik és megfigyelik majc hogy az ezekből kifejlődő- görögdinnyék megtartották-e jótulajdonságaikat. ségj állandó bizottság elnöki posztján. De a kirendeltség-vezetők munkája is lapos, meg sem közelíti a kellő színvonalat. Ennek oka, hogy a kirendeltségek élére olyan vezetőket neveztek ki, akik az önálló tanácsok idején is a leggyengébbek voltak- Bár a kirendeltségek munkája úgyszólván három alapvető írásbeli feladatra — a marhalevél kezelésére, a bizonyítványok kiállítására és igazolás kiadósra — korlátozódik, a legtöbb faluban ezt sem látják el teljesen. Tiszteletdíjasok néhányszáz esztendeje — panaszkodni ment az első telkesjobbágy a pristaldus ellen — akit ő magyarítva poroszlónak keresztelt, — megkezdődött a parányi községek igazgatási problémája. Hosszú évszázadok után nem oldotta meg a kérdést a kis falvaknak adott önálló tanácsszervezet és most a vb-kiren- deltségek jelenlegi formája sem. Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy „nincsen új a Nap alatt” és a falvak önkormányzata nem óriásléptekkel haladt előre. De a közigazgatás bizonyos formai elemei megmaradtak, mindig kell egy „hiteles” ember, akinek jogi felhatalmazása van, s amellett érti is a dolgát. Kell valaki, aki ott él közöttük és azonnal, mindig el tudja intézni a hivatalos írásaikat. Hogy a gond ma is él, azt bizonyítja a megyei tanács vb-titkársága jogi és szervezési osztályának vizsgálata. Az összevonások után 25 közös tanácsú községnek 48 vb-kirendeltsége alakult meg- Ezeket 39 kirendeltségvezető irányítja, ugyanis néhány ki- rendeltségnek egymással közös a vezetője. Kirendeltségi állandó bizottság Az első hiba mindjárt ebből a két szóból keletkezik: „a kirendeltségvezető irányítja.” A kirendeltség vezetője ugyanis csak kinevezett igazgatási ember. A külközségek — így hívják azokat a falvakat, ahol nincs önálló tanács — élén pedig választott szerv is van, mégpedig a szó- banforgó falu tanácstagjaiból, s a neve: kirendeltségi állandó bizottság. Ennek a választott államhatalmi szervnek is kellene irányítania a falut a kirendeltségvezetővel közösen. A vizsgálat azonban furcsa helyzetet mutat: a kirendeltségvezető irányítja az állandó bizottságot. Igaz, sokszor a bizottság tagjai is hagynak maguknak parancsolni, sőt gyakran még parancsszóra sem szólnak bele a külközségek ügyeibe. Ezen majd a legközelebbi választások alkalmával lehet segíteni. Aztán néha a közös tanács sem segíti a kirendeltségi á- b. munkáját. Az egyházasharasz- j ti közös tanács például még j azon vitatkozott, hogy ki áll j a másik felett, az állandó bi- ' zottság elnöke, vagy a kirendeltség vezetője. Arra is akad példa, hogy a külközségtől elvették a saját tanácstagját és a központi tanácsban működtetik. így van ez Óidon, ahol a régóta helyben lakó, köztiszteletben álló tanító a közös tanács művelődésügyi állandó bizottságának elnöke lett. holott a saját falujának többet használna a kirendeltA lakosság, kezdeti idegenkedés után, mégis megszokta a kirendeltségi formát. Nem érdekli, hol a tanács székhelye, a lényeg, hogy helyben el tudták intézni az ügyeit. De hiába — a kirendeltség a legtöbb helyen nem oldotta meg az alapvető hivatalnoki munkát. Néhány házas községben pedig nincs pénz arra, hogy megfizessenek egy képzett tisztviselőt. Az út tehát világos: társadalmi igazgatással kell megoldani a kérdést. így a nagyobb távlatú igény: miszerint az egész közigazgatást társadalmasita- ni kell — éppen a legapróbb szervezeti egység a kirendeltség esetében jelentkezett először. Ez annál is inkább örvendetes, mert itt megvan az alapvető szervezeti forma: a kirendeltségi állandó bizottság. Ha ezt a testületet megfelelő képességű emberekkel töltik meg, akkor a fundamentum máris kész. Utána csak hozzá kell látni a lép-_ csőzetes társadalmasításhoz.* Ez esetben az első lépcső; fél állású ember mellett „betanulnak a szakmába” az állandó bizottság tagjai. Majd a tiszteletdíjas kirendeltségvezetők korszaka következik, amikor a munka már majdnem teljesen az állandó bizottsághoz csúszik át. Végül ez a forma is megszűnik és a külközség igazgatását teljesen az állandó bizottság veszi át. Ennek a tagjai a faluban élnek, mindenki ismeri munkahelyüket, szokásukat, s bármikor megtalálják őkel bármiféle hivatalos írásért- Egy-egy tanító, vagy más „írástudó” ember különb hivatalnok lehet társadalmi műn kában, mint a rossz tanácsi dolgozó, aki ezért ráadásul pénzt is kap. Mindezeket a megyieá tanács v. b. titkárságának szervezési és jogi osztálya irányítja ma!d. méghozzá az országban elsőként Földessy Dénes
