Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-30 / 177. szám

1964. JÚLIUS 30. NAPLÓ 5 Korszerű fotóművészet Lantos Miklós gyermekkora! óta rajongója a művészetnek, j Sokszor láttam színháza bamu- | tatón irodalmi esten, zenekari J hangversenyen, képzőművé-1 szeti kiállítás megnyitóján. | Több í'ototárlaton gyönyörköd­hettem képeiben. A Pécsi Tervező Iroda épü­letében sokáig beszélgettünk. Nagyon szereti munkahelyét. Érdekesebbnél érdekesebb kompozíción dolgozik. Jelen­leg egy komlói nyolc plusz nyolc tantermes iskola tervét rójzolja. Hamarosan nyári szabadság­ra-megy és több alkalma lesz, hogy a számára legkedvesebb­nek, a fotoművészetnek hódol­jon. Eddigi fötomunkássága leg­nagyobbrészt tájkép és csend­élet fényképezés volt. Főleg a statikus jellegű témák meg­oldása érdekelte, ahol a tár­gyak egyszerű és világos kap­csolatán keresztül mindig a lé­nyeges kiemélésére törekedett. Az említett két témakör mel­lett most a mára jellemző em­beri alakoknak konvencióktól .mentes és elsősorban pprtré- szerű ábrázolására már több elképzelése van. Kérdésemre, hogy milyen je­lentőséget tulajdonít a foto­művészetnek a többi művészet kört.' a következőt válaszolta: " — Véiéhiényetn szerint a fo­tóművészet ma már a képző­művészetek elismert ága. A fotóművészet jelentőségét elsősorban a festészettel és a grafikával való összehasonlítás alapján vizsgálhatjuk. A fo­tóművészet feladata, hogy adott- helyzetben megkeresse és . rögzítse azokat a pillanato­kat,, amelyek tipikusak. Az­által, hogy a fotóművészet ilyen közvetlen kapcsolatban van a jelenségekkel, közvetle­nebb és általában kevésbé át­fogalmazott eredményhez jut, mint a festészet. így tehát a közvetlen reagálás révén az eseményekről azonnali tudósí­tást ad — és ez nemcsak a ri­portfotóra vonatkozik. , Míg a foto előállítása gyor­sabb, olcsóbb és sokszorosí­tása is egyszerűbb, addig a festészeti alkotások tartalmu­kat tekintve, általánosabb ér­vényűek, a sűrítés nagyobb lehetőségei következtében. Arra a kérdésemre, hogy mik a tervei, szerényen a kö­vetkezőket' válaszolta: — Terveimre vonatkozó el­képzeléseimre tulajdonképpen már válaszoltam. Hogy kiállí­tást tervezek-e? Elsősorban a Mecseki Fotoklub által a jövő évben Pécsett rendezendő or­szágos kiállításra készülök és még néhány nemzetközi fotó­pályázaton is szeretnék részt venni. Remélem, hogy. arra is sor kerülhet, hogy munkáimat né­hány fotóstársam anyagával együtt bemutathassam Galambosi László Húszezer liter szódavíz naponta Vasárnap is lehet kapni szódát és jeget Meszesen és IIj-Mecsekül ján A tikkasztó meleg ellen né­mi enyhülést csak a szikvíz és a hűsítő ad. Egyszer azon­ban az üvegből kifogy a szó­da, megisszák a hűsítőket is, s helyükbe nem mindig lehet újat, telt üveget kapni. — Pedig mi nagyon dol­gozunk állítja Gyimesi Jó­zsef, a Pécsi Szikvízüzem mű­vezetője. — Naponta átlag­ban IS ezer liter szódát és 13—15 ezer üveg hűsítőt ké­szítünk. Harmincán • dolgo­zunk, két műszakban. Többre ilyen gépekkel nem vagyunk képesek. Annyit azonban el­mondhatok. hogy ezt a meny- nyiséget állandóan adni tud­juk. Dr. Naumov István, a Pé­csi Sütőipari Vállalat előadója elmondotta, hogy az ivóvíz- ellátás javítására palackozott tettyevizet hoznak forgalomba. — Az árjóváhagyásra vá­runk. Ha megérkezik, meg­kezdjük a víz palackozását. Még egy újdonsággal szolgá­lunk: vasárnaptól a kiemelt üzletekbe, a meszest 138-as és az új-mecsekaljai 187-es számú fűszerboltba a jéggel együtt viszünk szódavizet és hűsít is. Az első ilyen va­sárnap kétezer 41 liter szó­dát és háromezernégyszáz- húsz üveg üdítő italt vittünk a városba. A vállalat most kapott a Német Demokratikus Köztár­: saságból lsét töltőgépet. Eze- | két csak jövőre tudják üzem­be helyezni, s akkor a város három helyén speciális szó­dát, hűsítőt árusító üzlet nyílik. Pécsnek azon a részein, ahol maszek szódagyárosok dolgoznak könnyebb a hely­zet. Czirják Antalék naponta 6—800 liter szódát adnak el. — Többet mi sem tudunk adni, mert egy-egy fuvar két óráig is eltart, s így a kocsi csak háromszor-négyszer for­dulhat — magyarázza Czir­ják Antaliné. — Reggel fél hatkor kelünk, s este tíz óra is elmúlik, mire ágyba ke­rülünk, de hetente háromszor is eljutunk körzetünk egyazon helyére. A másik két szik vízgyáros­sal együtt naponta körülbe­lül kétezer liter szódát ké­szítenek. A város lakóinak így — a szikvízüzem terme­lésével együtt — húszezer li­ter szóda jut egy-egy nap. Tavaly nyáron sok nehéz­séget okozott a kevés és rossz minőségű ivóvíz. Az idén sem egyikre, sem másikra nem le­het panaszkodni, ugyanis a Pécsi Víz- és Csatornaművek naponta 34 ezer köbméter ivóvizet juttat a fogyasztók­hoz. Ilyen melegben megnő a sörfogyasztók száma is. A Pannónia Sörgyár pécsi ki­rendeltsége naponta 850—900 hektoliter sört, ebből 350 hek- tónyi palackozottat ad a fo­gyasztóknak. — Sajnos, többet már nem tudunk termelni, a kapaci­tást legjobban kihasználjuk — mondja Pósa Elemér ki­rendeltségvezető. — A jég­gyártással fennaltadás nincs, az utolsó tíz napban átlag kétezer tábla jeget küldtünk a városba. — Most várjuk a miniszter- helyettes engedélyét, hogy va­sárnap is túlórázhassanak a dolgozók, s jeget gyárthassa­nak — újságolja Jakabos Zol­tán, az áruforgalmi osztály­ról. — Ez azt jelentené, hogy vasárnap is kétszáz-kétszáz­ötven mázsa jeget hordanánk ki. A Villamos és Gépjavító Ktsz dolga is megnőtt, hiszen több mint hétezer háztartási és ezerötszáz ipari hűtőgépet, hűtőpultot kell rendiben tar­tania. Naponta 80—100 beje­lentés érkezik, s az ötven szerelő alig győzi a munkát. Általában azonban 72 óra alatt kijavítják a hibás gépeket. A vendéglátó egységekben ilyenkor nagy a forgalom. Mint Tamási Mihály, a Pé­csi Vendéglátó Vállalat áru­forgalmi osztályának vezetője — Ajaj! Olaszországba sze­retnék menni. Belépek ismét a KST-be, lesz egy kis meg­takarított pénzem és me­gyek. Nagyon szeretek utaz­ni. Annyi minden szépet lát az ember! Nem?! elmondotta, naponta húsz má­zsa fagylaltot fogyasztottak a pécsiek, — Szombaton és vasárnap huszonhat mázsa is elfogy. Sorból százhatvan hektoliter a norma, üdítőitalból csak­nem tízezer. A hat kocsi 90 liter kimért szörpöt, azaz négyezerötszáz pohár málnát ad a járókelőknek. A száz üzletben ötezerötszáz pohár málnát isznak meg naponta az emberek. Gyümölcsléből két-háromezer üveg fogy el. Ki jár rosszul? Idézet az Élelmezésügyi Minisztérium Bikali Állami Gazdasághoz intézett leve­léből: „Felhívjuk figyelmü­ket arra, hogy amennyiben az állami gazdaság a lakos­ság részére is forgalomba hozna húst vagy húskészít­ményt, ezzel az 1957. ént 40. számú törvényerejű rende­let 11. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott szabálysértést követné el és a felelős személyt emiatt — az 1960/27. tvr. 1. §-a értel­mében 3000 forintig terje­dő pénzbírsággal lehet súj­tani". Természetes, hogy a Bikali Állami Gazdaság nem akar szabálysértést elkövetni, s nem kíván újjat húzná a fenti törvényerejű rendelet­tel. Csak az a kérdés, hogy emiatt ki jár rosszul? A Bikali Állami Gazda­ság sertéstelepe az egyik legnagyobb a megyében, je­lenleg is nyolcezer sertést számlái. Szemléletesség ked­véért még annyit, hogy a gazdaság több hízót ad le az államnak, mint a sásdi járás, és a megyei terv kö­zel 10 sízázalékát az ő hí­zóikból fedezik. Kétségtelen, hogy ilyen nagy állatállo­mány- esetében számítani kell a különböző okokból bekövetkező kényszervágá­sokra. A gazdaság — min­den állattenyésztő szervhez hasonlóan — éves tervében szerepelteti a várható kény­szervágások mennyiségét is. 302 darab sertést és 28 szarvasmarhát. Ehhez a számhoz járul még az üze­mi konyha részére levágha­tó 226 sertés és 23 szarvas- marha. Miivel a gazdaság messze esik Pécstől és a közelben húsfeldolgozó üzem nem működik — kénytelen volt saját maga húsfeldolgozó üzemet létesíteni. A húsfel­dolgozó üzem létesítésének indokai ezen kívül a követ­kezők: Az üzemi konyhának is szüksége van füstölt és töltelékárura. A szórványo­san előforduló kényszervá­gott állatok semmiesetre sem szállíthatók be Pécsre egyenként — erre sem a pécsi vágóhídnak, sem a bi- kalii gazdaságnak felesleges szállítóeszköze nincs. Eddig rendben is van az ügy, de az állami gazdaság üzemi konyháján étkezők száma a nyári 400—480 fő­vel szemben télen mindösz- sze csak 75—80 dolgozó. Az üzemi konyhán étkezők szá­mának kicsinységén kívül a feldolgozott hűsmennyiséget már csak azért sem tudják elfogyasztani, mert — a gaz­daságnak erre is határozott terve van — egy-egy étke­zést 10 forint értékben nyújthat a dolgozóknak! Ezt túl nem lépheti. Világos te­hát, hogy a kényszervágott állatok húsát az üzemi kony ha még a nagy nyári idény­munkák idején sem tudja felhasználni. Megmarad te­hát egy meglehetősen nagy mennyiségű felvágott és füs­tölt áru készlet, amellyel a gazdaság a fent idézett le­vél alapján semmit sem tud kezdeni. Nevetségesen hang­zik, de így van! Mit tehetnének? Ez, be kell vallani, fogas kérdés. Megtehetik, hogy a nagy állomány különböző okokból kényszervágásra ítélt egye­deit beszállítják a pécsi vá­góhídra. Egyenként vagy kettesével — az ügy termé­szeténél fogva másképpen nem csinálhatnák! így azon­ban sokkal többe kerülne a leves, mint a hús. Ezt sem­mi esetre sem érné meg megvalósítaná. Esetleg a re­ménytelen esetek gyógysze­res kezelését szorgalmaznák, ami viszont gyógyszerpazar- lás, az állat leromlásával és minden valószínűség szerint elhullásával jár. Egyetlen lehetséges meg­oldás: az állatot idejében levágni és feldolgozni! De kinek? Mert eladni ezek szerint senkinek sem tudják. Bár a fent idézett levél egyik újabb részleté­ből az is kiderül, hogy erre az eladásra nincs is szükség. Idézek: „...a gazdaság hús­ipari terméket, illetőleg ké­szítményt a helybeli lakos- ság részére forgalomba nem hozhat, illetőleg forgalomba hozatal céljára a MÉK ré­szére sem adhat át. Erre ugyanis sem az árutermelés, sem a lakosság tervszerű ellátása céljából szükség nincs”, Elnézést kérünk, de ezt az utóbbi mondatot nem értjük pontosan. Ha azt akarja jelenteni, hogy a la­kosságnak (ezesetben a pé­csieknek) semmi szükségük eme az évi negyedmillió fo­rint körüli árura — akkor kénytelenek vagyunk beje­lenteni, hogy ez neon egé­szen így van. Ehhez tarto­zik, hogy mindezidáig a gaz­daság felesleges füstölt és töltelékáruját a MÉK-nek adta el. Ez az áru a pécsi házi készítmények boltjában került forgalomba, s a MÉK vezetői, valamint az illető bolt dolgozói a megmondha­tód, hogy ez az áru mennyi­re kapós volt. Az ügyhöz az is hozzátar­tozik, hogy bár az eladott áruk minősége ellen soha senki kifogást nem emelt — néhány hivatalos szerv mégis egészségügyi aggá­lyainak adott kifejezést. Ehhez csak annyit, nyilván Bikalon is van hatósági ál­latorvos. A levágott állato­kat eddig is megvizsgálta és nyilván ezután is megvizs­gálja. S ha valamilyen hús- készítmény jó az állami gazdaság dolgozóinak, az miért nem jó másoknak? Beteg, vagy fertőző húst úgysem hoznak forgalomba ez természetes. Ha pedig a húsfeldolgozó üzemmel kap­csolatban vannak a felettes szerveknek kifogásai — amit nem tartok valószínű­nek — akkor sem a rende­letekhez való szigorú ragasz kodással válaszoljanak, ha­nem kötelezzék a gazdasá­got az esetleges hiányok pótlására. Rendelet az rendelet, mit lehet tenni!? — mondhat­nánk ezután ezt is. Persze nem egészen így van, mert a felettes szervek mégis enge­délyezhetik, hogy a bikali készítményeket Pécset: hoz­zák forgalomba a MÉK-én keresztül. Ez ebben az eset­ben az egyetlen ésszerű do­log.' Mert egyébként rosszul jár a lakosság is. a gazda­ság is és végezetül népgaz- daságilag sem lehet hasznos, ha egy bizonyos mennyisé­gű húskészítmény a levegő ben lóg! Elvégre eldobni mégis kár lenne! Lázár Ervin A MAGYAR RÄDIÖ PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1964. júl. 30-i, csütörtöki műsora a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Rádió híradó. A Vukica Mitrovics együttes műsora. Érdekes utazás a múltba, így énekéinek Boszniában. 18.00: Német nyelvű műsor: Mikrofonunkkal útközben: BükkÖsd. . ‘ Polkaégyvelég. Olvastuk, a háziasszonyoknak feljegyeztük . . . Kívánsághangverseny. 18.30:. Magyar nyelvű műsor: Zenéről zenére. Közben: 1. A rózsafai Kossuth Termelőszövet­kezet története. Bernáth János és Schmidt Károly írása. 2. Elmondjuk, hogy . . . 19.20: Dél-dunántúli híradó. 19.35: Zenélő levelezőlap. 19.58: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Nincs előadás. MOZI: •Rövidítések: szv. == szélesvásznú, szí. = színes. Park (terem és kert): Vasszűz (szv., szi., 5, 7, 9). A harmadik előadás jó idő esetén a kertben! Petőfi: Szereti az embereket professzor úr? (fél 5 fél 7, fél 9). Kossuth: Vasszűz (szv., szí., fél 5, fél 7, fél 9). Kossuth Híradó: Magyar híradó, Tengereken, partokon: Élő múlt, A farkas. (Előadások délelőtt 11- től délután 3 óráig folytatólago­san). Építők: Itt a helyem (5. 7). Me- csekalja: Dunai kirándulás (5. 7). Pócsszabolcs: Bakfis (5, 7). Vasas II.: 80 nap alatt a Föld körül (szv., szi., 7, dupla helyár). Mo­hács: A törvény bal keze (szv., 6. 8). A második előadás jó idő esetén a kertben! Siklós: Robin­son család (szi., szv., fél 9). Szi­getvár: Miért rosszak a magyar filmek? (fél 9). Harkány: Szigo­rúan titkos (szv., fél 7, 9). Isten - kút: Férjek (7). DUNÁNTÚLI napló A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvári Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János út 11. Telefon: 15-32. 15-33; 17 óra után: 60-11 Belpolitikai rovat: 31-83. Kiadja: a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi út 11. Telefon: » 15-32. 15-33. 50-00. ___ P ÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u. 10. sz. Felelős vezető: Melles Rezső. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj l hónapra 12.— Ft. Indexszám: 25 054. a szabadság? Nem is tudja tovább mon­dani Nevet is, meg sírhat- ríékjá is támadt, azt hiszem a négy évi . küszködés most csapódik le lélekben, öröm, fáradtság és hálaérzet egy­szerre fogja el a fiatal mun­kásasszonyt, * Horváth Gyuláné közép­korú asszony. A kályha-rész­legnél dolgozik. Tizenhárom esztendős lánya, két kisebb fia már nyaral, a Zala me­gyei Csömödér-Páka község­ben a nagyszülőknél. — És önök? : — Mi is megyünk haza au­gusztus elején. — Hogy töltik el a szabad­ságot? — Hazaérünk, másnap biz­tosan fölmegyünk a hegyre, a pincébe. Már alig várom, hogy csendes, hús helyen pi­henjünk egy kicsit. Aztán majd meglátogatjuk a roko­nokat, ismerősöket. De főleg pihenünk. — Jobb lesz-e, mintha üdül nének. Mondjuk a Balatonon. Az üzemnek van ott üdülő­ié, azt hiszem bérlemény­ben . . . ’ — Nem tudóm. Nézze csak: mi is házat építettünk évek­kel ezelőtt. Annak idején a szabadságunk erre ment. Utá­na be kellett rendezni a «la­kást. Bútort vásároltunk rész­letre, szép Varia-bútort. Most telik le majd a részlet. Szó­val, nem jutott még pénz üdülésre eddig, a Balatonon egyébként még nem is fü- rödtem soha ... — Az üzemi vagy szak- szervezeti üdülés nem kerül sokba... — Nem? Három gyerekkel? Dehogynem! Így viszont haza megyünk Zalába, mégis ol­csóbb és otthon vagyunk. Igaz hogy, jövőre talán ... azért elmegyünk majd a Ba­latonra. Mert azért ne higy- je, hogy nem szeretnék ott eltölteni egy-két hetet. * Farkas Zsuzsa huszonnégy- éves, csinos kis lányka. Ter­vei? Ez az esztendő zsúfolt­nak ígérkezett, már ami a programot illeti. — Márciusban Prágában, Karlovy Variban voltam. Szép volt, csak sokat fáztunk. Hi­deg volt. Pest jobban tetszik nekem, mint Prága. — Hallom, áprilisban ismét utazott.,. — Igen. A SZOT-üdülőha- jón. Nagyon jól éreztem ma­gamat. Visegrádon voltunk, aztán a Margitszigeten, vol­tunk színházban * is, illetve én nem, csak a többiek. — Hogy-hogy? — A Csárdáskirálynő ment Honthyval. Már a könyökö­mön jön ki, megsem néztem. Megnéztük a Nemzeti Galé­riát, igazán szép élmény volt. Egyik este pedig, a többi lányokkal beültünk egy taxi­ba és mondtuk a sofőrnek, vigyen el bennünket oda, ahol Kós János énekel. S képzelje, nem tudta! — Nem lehetett igazi pesti taxi-sofőr... — Valószínű. Különben nem volt baj, én tulajdon­képpen nem is voltam kíván­csi rá, csak a lányok ... — Tehát kétszer üdült már ebben az esztendőben ... Csodálkozva húzza fel a »zemöldökét: — Sok? Még a Balatonra is elmegyek a nagynénémmel az idén. — Hát mennyi szabadsága van? — Van még. Mert a tava­szi, prágai utam tulajdon­képpen csúsztatás volt. Sokat túlóráztunk és így maradt szabadidőm. — A jövő évben . 1: Nem hagyja befejezni • kérdést, közbevág: Mások is felfedezték az utazás, üdülés örömeit a Por­celángyárban. Hova utaztak eddig, az idei szezonban? Hár man Csehszlovákiába, kettő Jugoszláviába, Romániába, NDK-ba. Eddig. És körülbe­lül negyven-negyvenöt dolgo­zó indul rövidesen külföldre: Belgium, Olaszország, Fran­ciaország, Csehszlovákia, Szov jetunió, Ausztria, Anglia, Lengyelország, Svájc, Romá­nia, Jugoszlávia, NSZK az úticél. Az év végéig még emelkedik a külföldre uta­zók száma, talán hetvenre. Egyelőre a porcelángyári dol­gozók közül „csak”' minden huszadik jut el az idén az országhatáron túlra Jövőre? Ki tudja? A fiatalok utaz­nak, az idősebbek már nehe­zebben indulnak útnak. Leg­följebb a Balatonig. Oda vi­szont több mint kétszázan az idei nyáron. És visszatérnek — ha üres zsebbel is! — de élményekben, emlékekben gaz dagon. Talán még pihenten is. Rab Ferenc Lottósorsolás Harkányban Pénteken — július 31-én — délelőtt 10 órakor tartja a hó­nap utolsó sorsolását a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság Harkányban, a strandon. Előt­te a Baranya megyei Kiske­reskedelmi Vállalat műsoroi divatbemutatót rendez, me­lyen Záray Márta, Vámosi Jé nos, Galambos György és Ba­lassa Tamás zenekara szóra­koztatja a közönséget. Harkányban már negyedszer kerül sor lottósorsolásra. A péntekinek külön jelentősége t is lesz, mert nemcsak a nyer­tes számokat húzzák ki. ha­nem a hónap tárgynyeremény-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom