Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-28 / 175. szám

' 1964. JULIUS 28. 3 As állatértékesítési terv félévi mérlege (Folytatás az' 1. oldalról.) Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy az idén már 40 termelőszövetkezet áll szer­ződéses viszonyban a BARNE- VAL-lal, s ezek a tsz-ek fo­lyamatosan szállítanak tojást a lakosság ellátására. A tsz nagyüzemek jó példával jár­nak elő a modern tartási mód­szerek elterjesztésében, min­den járásban építettek vagy építenek nagykapacitású tojó­üzemeket s az új, gazdaságo­sabb fajták beáramlása to­vább tart a megyében. A hízómarha és hízott sertés felvásárlás első félévi mérle­ge is igen jó. A megye első félévi hízott sertés felvásár­lási terve — tsz és háztáji kö­zösen — 48 000 mázsa volt s ezt június 30-ig 51 000 mázsá­ra teljesítették, a túlteljesítés 6,2 százalék. A vágómarha terv 62 800 mázsa volt, ezzel szemben 62 877 mázsát vásá­roltak fel, ami 101 százalékos tervteljesítésnek felel meg. — Exportra 2225 hízóállat ment az év eleje óta a megyéből el­sősorban Nyugat-Németország- ba, Olaszországban A második félévi tervtelje­sítések záloga a hízóalapanyag már a tsz-ek rendelkezésére éli. Az év második felére 56 486 darab kész hízósertés leadására kötöttek szerződést az Állatforgalmi Vállalattal, a hízóba fogott szarvasmarha létszám 10 245 darab. Ezek jó­részt fedezik a szükségletet. Aüams támogatás juHbodályok építésére A tsz közös gazdaságok első félévi gyapjúértékesítési terve 1500 mázsa volt, ezt a félév végéig 1478 mázsára teljesí­tették. ami ugyan súlyban alul marad valamivel a tervnek, de minőségben lényegesen jobb, Hisz a tervezett 34 szá­zalékos gyapjúüsztasági szá­zalékkal szemben 37 százalé­kos tisztaságot értek el a tsz- ek. A súlylemaradás oka rész­ben az volt, hogy a májusi esőzések miatt a bundák be­áztak és a nyírás eltolódott, Tájékoztalé kiadvány a MecseklKultArparkról A Mecseki Kultűrpark „szolgáltatásairól” tájékozta­tó füzetet adnak ki a kö­zeljövőben, mely egyben ismeretterjesztő, reklám .és propaganda célokat is, szol­gál A kiadvány anyaga jó­részt együtt van már és elő­reláthatólag a III. negyedév­ben jelenik meg. áthúzódott az átvétel is a második félévre, másik ok az, hogy a vágójuhok bundáját nagyrészt nem gyapjúként, ha nem panofix-ként értékesítik a tsz-ek s ez népgazdasági szempontból még jobb is. Vá­gótervet a juhtenyésztéssel foglalkozó tsz-ek ebben az év­ben sem kaptak, ezzel szem­ben már az első félévben 761 pecsenyebárányt értékesítettek zömmel exportra. A gyapjútermelés további fokozása érdekében az állam 1965-ben 100 millió forint tá­mogatást nyújt juhhodály épí­tésére a tsz-eknek- Ebből a se­gítségből a baranyai tsz-ek is részesülnek a most folyó felmérések alapján. Juhhodá- lyok létesítésére eddig nagyon kevés gondot fordítottak a kö­zös gazdaságok, a tartásvi­szonyok korszerűsítésével most egycsapásra ugrásszerű válto­zás várható a gyapjútermelés­ben is. Csak így tovább összegezve az elmondotta­kat néhány kivételével ez év első félévét sikerrel zárták a szövetkezetek, visszahozták, sőt túlteljesítették féléves ter­melési illetve értékesítési ter­vüket. S ha a második félév is legalább így sikerül, nem lehet különösebb zökkenő az áruellátásban s nem okoznak csalódást majd a zárszámadá­si eredmények sem. Rónaszéki Ferencné A zobáki hegytetőn KÖHÖGVE kapaszkodik föl a zsúfolt autóbusz Zobák-ak- nára. Asszonyok szállnak le nehéz kosarakkal. Sok a gyü­mölcs, zöldség, csirke a komlói piacon, bár eléggé messze esik innét a város központja. Akik a délutáni műszakra érkeznek, szintén itt szállnak le a végál­lomáson. Lent hosszú, nagyon szép völgy, közepén a műút és fehér korlátái. A környezet gyönyörű. Itt fönt a hatalmas fák árnyékában, a hegyoldal­ban élénk színű kockaházak épültek, színes balkonokkal, műúttal, a lapostetőkön tv-an- tennák eredeje. Odébb — óriási lábakon áll — az aknatorony, örökké forgó küllős kerekeivel. Minden új itt: az út, az akna, a lakótömbök, irodaépület, ko­csipark. És újak az örömök, gondok is, ami igazán nem cso­da, hiszen az első kapavágás „Dzsesszpresszó“ a harkányi Anna-bálon Ezren szórakoztak a Bányászban — Vasárnap a strandon tízezren nézték végig a megismételt műsort A rendező szervek — ez alkalommal a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat és a Kis­kereskedelmi Vállalat — ré­me, az eső szombaton elke­rülte megyénket és így kel­lemes időben kezdődhetett este hatkor a hagyományos harkányi Anna-bál a Bányász kerthelyiségében. Azaz, hogy csak kezdődhetett volna, mert negyed nyolcig semmi sem történt á pódiumon, hiába szegeződött rá ezer várakozó szempár. Ráadásul a kiszol­gálásban is hiányosságok vol­tak: a vendégek csak hosszas várakozás után juthattak ital hoz, ételhez. A pincérek mun­káját nehezítette, hogy a har­kányi KISZ-szervezet nem küldte azt a tíz fiatalt, aki­ket a népes vendégsereg — ezren foglaltak helyet az asz­taloknál! — útbaigazítására ígértek meg és így a számo­zott asztalokhoz kísérés is a felszolgáló személyzetre há­rult. No de végülis negyed nyolc­kor kezdetét vette a műsor és elsőként Koós János tánc- dalénekes kárpótolta a ven­dégsereget a várakozásért. Remek előadókészségével, hang jával, jól összeválogatott szá­maival, kedves, szerény ma­gatartásával most is tetszést aratott. A pódiumon őt kö­vető Sárost Katalin kitűnő — bár ez alkalommal kissé re­kedtes — énekhangjával, rit­musérzékével és a közönség soraiból választott twistelő partnereivel fokozta a hatást, ö kapta az első vastapsot, de nem keltett csalódást a két Új erőmű.épül Bánhidán WmMmí® énekművésznél halványabb Mikes Sva és a magyar nó­tákat, operetteket előadó Mátrai Mária sem. Feltétlenül említést érdemel a televízió „Ki mit tud?” műsorának fel­fedezettje Kun Zsuzsa, aki nyers, szabados énekhangjá­val, temperamentumával ra­gadta magával hallgatóságát. A megfiatalított, kitűnő Ba­lassa zenekar túlnőtt a „kí­sérő” szerepén, önálló pro­dukciónak számít a fellépése, összeszokottan, nagy kedvvel mókáztak, játszottak együtt az énekesekkel és sikert arat­tak a zenekar egyes tagjai­nak — elsősorban a gitáros­nak — az egyéni számai. Egészében véve a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat jó műsort kötött le az ORI- nál, bár lehetett volna benne nagyobb változatosság. Az vi­szont nem hagyható szó nél­kül, hogy Kovács Ottilia tá­volmaradt, még csak ki sem mentette magát. Ott volt vi­szont Balatonfüreden. Remél­hetőleg megtalálják a megfe­lelő formát arra, hogy a mű­vésznőt a szerződések betar­tására kellő eréllyel figyel­meztessék! A legtöbb kacagás Hófi Géza pantomim- és utánzó­művész alakításaihoz fűződik: jól összeválogatott tréfáival, paródiáival teremtett kontak­tust a nézőkkel. Morland bű­vésznek a kártyatrükkjei tet­szettek, A közbeeső szünete­ket Szabó Gyula konferanszié töltötte ki: nem egészen raj­ta múlott, hogy az indokolat- latnul hosszú szünetek miatt becsúszott egy-két „szakállas” vicc is. Különösen zavaró volt a műsor és a szépségverseny közötti hosszú szünet, amikor sem a zenekar, sem egy éne­kes nem enyhítette a várako­zás sivárságát és a vendégek felcsattanó türelmetlen tapsa sem érte el célját. Időközben feljegyeztem néhány véle­ményt. Papp József drávacse- pelyi fiatalember mondotta: Tíz kilométert gyalogoltam, 15 forint belépődíjat fizettem és még csak zenét sem hallgat­hatok, nem táncolhatok. A zenekar erre az időre is meg­kapja honoráriumát, miért nem jászik?” Völgyesi József egyetemi hallgató véleménye: „Én nem vagyok ennyire bo­rúlátó, a műsor jó, a kiszol­gálás azonban nagyon lassú.” Sashalmi Károly a műsor gör­dülékeny ségét kérte számon. „Hatra hirdették, negyed nyolckor kezdődött és most ismét 50 percre nyúlt ez az „abszolút” szünet.” E kisebb zökkenők után azonban — az igazsághoz tar­tozik! — nagyon jól érezték magukat az Anna-bál Bá­nyász-beli résztvevői, a reg­gel 4 órai záróra után is szí­vesen maradtak volna. És a vendéglátóipar dicséretére le­gyen mondva, reggel 6-kor már ismét vendégeinek ren­delkezésére állt a „Bányász”. Éjjel egyébként összesen tíz helyen szórakozhattak, közü­lük négyben hajnali 4 óráig Harkány Vendégei. Elfogyott 16 000 liter sör, 3000 liter bor, 6000 adag étel, 2200 kiló fagy­lalt, 4000 üveg gyümölcslé. Ilyen jól még nem szervez­ték meg a harkányi Anna-bált s a hiányosságokat azért említjük, hogy ezek elkerülé­sével a jövőben lehet még jobb is: a műsor látványo­sabb, gördülékenyebb, a fel­szolgálás gyorsabb. Vasárnap a stránd-meden- ce előtti emelvényen megis­mételték a „Dzsesszpresszó” műsorát, amelyet tízezren néz­tek, illetve hallgattak végig és amely kisebb-nagyobb ki­hagyásokkal az estivel volt azonos. A „rövidítésen” nem is lehet csodálkozni: a „Dzessz presszó” szereplői időközben megjárták Balatonfüredet, sőt vasárnap még egy fellépésre készültek. (Nem tartja ezt soknak az ŐRI?) A műsort felnőtt- és gyer­mek strandruha-bemutató kö­vette. Szép és árban sem drá­ga fürdőruhákat, válogatottan csinos manekeneket láthatott a közönség, akár a szépség- verseny dobogójára felléphet­tek volna. A jó szervezés a Baranya megyei Kiskereske­delmi Vállalatot dicséri. Végül — meg ne feledkez­zem róla! — a Harkány szépe címet és az ezzel járó ezer forintot egy óriási virágcso­kor kíséretében Kiss Mária nyerte. Második lett az „in­kognitóban”’ bemutatkozó Ma- rika, akiről annyit azonban megtudtuk, hogy kozmetikus tanuló. A szépségverseny har­madik helyezettje Szabó né, Arany Ildikó. I. S. „Pécs, a múzeumok városa66 Hegyven képpel leporelló jelenik meg a Janus Pannonius Múzeumról M iit %y 750 millió forintos beruházással a régi 40—50 mega­watt::, erőmű mellett 100 megawattos erőmű épül Bánhidán. A munkák döntő szakaszukba érkeztek. Jelenleg hatszáz em­ber dolgozik az építkezéseken. Az erőmű magyát képező üzemi főépületcsoport munkái igen előrehaladott állapotban vannak, gépház, tápház, kazánház, továbbá a pemycleválasztó mű ■g a 120 méter magas kémény építése még ebben az eszten­dőben befejeződik. Fécsett hat osztállyal mű­ködik a Janus Pannonius Mú­zeum, melynek Siklóson, Sellyén, Pécsváradon, Sziget­váron és Mohácson szintén gazdag anyaga található. A‘ múzeum legjelentősebb érté­keiről i^écs, a múzeumok városa” címmel, negyven képpel leporelló jelenik meg a Budapesti Egyetemi Nyomda gondozásában. A leporelló rajzait Katona László gra­fikusművész készítette. Ezenkívül a múzeum érde­kességeit ábrázoló hétféle le­velezőlap kerül forgalomba, míg a szigetvári, pécsváradi, siklósi várakról 50—50 GOO példányban rövid «-mertető- kalauz lát napvilágot. sem volt régen, és utána mil­liárdos beruházás realizálása kezdődött meg a Mecseknek eme megejtően szép nyúlvá­nyán. Az üzemvezető titkárnője idegennek vél, mondja is mind­járt: — Piegl elvtárs holnap tart fogadóórát. — Nem azért jöttem. Bejelent. Az üzemvezető me­séli. kint járt a családdal az NDK-ban, üdültek három hé­tig, ma jött először az üzembe, nem is tudja hirtelenjében, mi hez kezdjen. Közben bejön Zo- boki Béla párttitkár is. — Jó színed van, János! — Napoztunk sokat. Rámfért már... — Hogy telt a szabadság? 1— Jó volt kint, jó volt az el­látás is, csak a levest hiányol­tam. A németek nem eszik a levest. És hogy étn mi járatban? — Mindjárt mondom is neki: mii­ként élnek itt ezen az új tele­pen az emberek, mivé fejlődik majd ez a „kis” üzem, ami jog­gal büszkesége az egész bánya- iparnak? Nos hát, itt Zobákon. de a mecseki medence többi telepein sem lehet hatékonyabb gépesítést bevezetni a fejté­sekben. Gyakori a hatvan-het- ven fokos dőlésű széntelep, te­hát a gépi-jövesztés szinte le­hetetlen. Azonban az akna mégis korszerű. A szállítás fél­automata rendszerű. Tíz-tizen- két ember helyett három em­ber irányítja a csillék kiüríté­sét. leadását egyetlen kapcso­lótábla kezelésével. Lent a vá­gatokban pedig diesel-mozdo­nyok vontatják a csillesorokat, üzemeltetnek még 17 kaparó­szalagot, 9 gumiszalagot. A fej­tésen kívül aligha maradt itt erős fizikai munkát igénylő fo­lyamat. — Jó gárdája van-e? •— Meglehetősen. Bár nehéz még erről véleményt monda­nom. Ügy toboroztuk össze az embereket más aknákról, ami­kor most január elsejével be­indultunk. És még mindig nem elég a létszám. Most vagy ezer- ötszázan vagyunk, de év végé­re közel kétezer emberre szá­mítunk. A törzsgárda lassan kialakul. A föltárásnál pél­dául olyan embereink vannak, akik már az akna születésénél itt voltak. Csak hát. egyre ne- zebb munkást kapni, pedig jö­vőre átlagban a napi százöt­ven—százhatvan vagoncs szén­termelést szeretnélek elérni. — Elégedett-e az akna körüli létesítményekkel ? — Nem mondhatnám. Elég sok a gondunk. A KÖZLEKEDÉS: jó és kul­turált. A kereskedelmi hálózat már kifogásolható. Pedig a bolthálózatra a minisztérium megadta az anyagi fedezetet, de nincs kivitelező. Benne pénz az üzemi klubra is, ami na­gyon kellene, mert rendezvé­nyek, taggyűlések, szakszerve­zeti ülések megtartására nincs hely. Az. étterem szinte állan­dóan foglalt, amióta áttértek a négyműszakos termelésre. Az ebédet Béta-aknáról hordják át, de ez a megoldás’ csak ideiglenes lehet: korszerű konyhát és feltétlenül valami üléstermet, vagy klubot igé­nyel Zobák-akna, főleg, ha perspektívában közel kétezer emberre lehet itt számítani. Eszembe jut, van egy törvény, amely szerint minden új ipari objekum építésével párhuzamo san meg kell építeni a járulé­kos beruházásokat is. Sajnos, a boltok, bölcsődék, óvodák, üze­mi konyhák, kultúrhelyiségek építése elmarad, gyakran évek­re is. Félő, hogy Zobák-akna sem lesz kivétel ez alól. Kint a lakótelepen Hász Jó- zsefnével beszélgetek. — A lakásra egyáltalán nem lehet panaszunk. — Hol laktak korábban? — Somágtetőn, az Eötvös ut­cában. Egyik szobában szü­léink, a másikban férjemmel, kisfiámmal én. így hát nagyon örültünk, amikor férjem Zo- bák-aknára jelentkezett. — Milyen a lakásuk? — Kétszobás. Villanytűzhely hideg-meleg víz állandóan és központi fűtés. Kész álom a la­kás. — Hanem’ — A zöldségbolt lent van a vügyben. Kicsi is, és ráadásul az áru is kevés. A fűszerbolt közelebb van valamivel, de a kenyér gyakran délben érkezik meg A tejnél is sorban kell állnunk, mert túl kicsi a bolt. És hát messze van ... EZEKBEN a bérházakban körülbelül ötszáz lélek lakik. Panaszuk jogos, mert hitzen a V’ásárló-kör nemcsali a telep la­kói, hanem a műszakra érkező bányászok százainak tömegé­ből alakul ki s az igényeket ez­zel a szűk kereskedelmi hálózat tál nem lehet kielégíteni. To­vább megyek a keskeny kis műúton. Gyerekek az utcán, az erkélyeiken, fönt az erdő­szélen, az épületek mögött, mindenütt gyerekek és gyere­kek. — Nem valami biztonságos hely ez — a gyerekeknek —, mondja Nagy András, akivel szintén itt találkoztam az ut­cán. — Miért? — Az építők itthagyták a meszesgödröt. Meg azán nézzen csak körül! A lenyesett domboldalon fa- és betongerendákon hintáznak a gyerekek. Az építők hagyták ott. Sok a törmelék, a tégla­kupac, maradék hulladék­anyag. És a lakás? — Erre itt senkinek panasza nem lehet Én ötvenben kerül­tem ide Komlóra, Szabolcs- Szatmár megyéből. Újsághirde­tés után jöttem ide bányász­nak, laktam én albérletben, le­gényszálláson, mindenütt. De ezeket a lakásokat nerm lehet összehasonlítani semmivel. Két és fél szobám van. Képzelje el, meleg vízzel, fűtéssel! Jól megtermett férfi, deré­kig meztelenül porolja a sző­nyeget a ház előtt. Pilgermajer József aknavájár. — Muszáj egy kicsit az asz- szonykámnak segíteni, mert különben kitör a botrány ... — magyarázkodik zavartan, az­tán összegöngyölíti a szőnyeget, hóna alá csapja. — Tudja, mit fizetek vil­lanyra? — Mennyit? — Két hónapra még százöt­ven forintot s<jm. Pedig vil­lannyal főz az asszony, meg a vasaló, mosógép, televízió, de nem nagy összeg. Hanem... — Hanem az a baj, hogy egy kicsit elvágtak bennünket a külvilágtól. Én nem mondom,' hogy egyszerre minden legyen. Például, nézzen csak körül, a házak között fölvágták a döm­perek a talajt, bár az építők egy kicsit rendbehozták ugyan a környéket, de ez nem elég. Ennek társadalmi munka lesz a vége, már látom előre. *— Nem olyan vészes az ... — Nem hát. Jövő tavaszra itt füvesítenénk, virágot is ül­tetnénk. Ez nem probléma. Ha­nem az, hogy az ember nem tud meginni egy pohár sört sem. — Kisvendéglő vagy ilyesmi nincs? — Nincs. Lent az országúton van egy italbolt, de hát... messze is van, meg aztán ;., Szóval egy rendes kis hely kel­lene ide. Ahol az ember az asz- szonnyal úgy esténként leül­hetne, fehérasztal mellé. Ha van sör, „ha van” persze, akkor a fűszerboltban meg­veszi az ember és kint a fal mellett állva lehajtja. így néz ki a dolog. Egy kicsit éltűnődve áll előt­tem, igazgatja a szőnyeg rojt­jait: — Hát persze ... tudom én, nem megy mindem egyszerre Ne vegye elégedetlenségnek, mert mondom, a lakás az aztán mesés! ELTŰNIK az egyik épület kapujában. Az utcán a ház: k előtt összeszámolok két Wart­burgot, egy Skodát, egy Tra­bantot egy Fiátot, két Moszk­vicsot. Az út végén, téglarakás, valaki garázst épít. Jómódú emberek lakinak itt, meghök­kentően szép környezetben. De azért... ami ma még szerény — vagy talán nem is mindig szerény — panasz, a közeljövő­ben jogos igény lesz, mert az igényeket megszüli már maga a fejlődés is, ami előtt Zobák- akna, az ország egyik legkor­szerűbb, legszebb bányaüzeme álL Rab Ferenc I 1 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom