Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-26 / 174. szám

Amíg a Nap odaégeti a festéket...

Zenei konferencia Budapesten

AZ EMBER ÉLETÉBEN

mást sem tesz, mint az álmait igyekszik összeegyeztetni a valósággal ... Én például a művésztelepeket mindig úgy képzeltem el, hogy a bejáratokhoz csak vizen át, hosszabb hajó- úton lehet eljutni, s aki ott partra száll, attól már nem kérdeznek semmit. Nincs porta, gondnoknő, nincsenek örök ké kérdező hivatalos emberek. Álmaimban a művésztelep bejárata valójában nem is kapu, csak valami hangulatváltó átmenet a tiszta természet, és az ember által meghatárözot- tabbá vált, értelmesebb természet között.

Legnagyobb megdöbbenésemre a meeseknádasdi művésztelep hasonlít gyermekkori elképzeléseimhez. Hajóról oersze szó sincs, de a hely varézslatossága lényegileg mégis hasonló. — Egyszercsak ki kell szállni az autóból. Az utat egy patak keresztezd. Ha valaki nem a művésztelepre igyekszik. csak a völgyben akar tovább menni, annak bele kell menni a patakba... A meeseknádasdi művészte- len emberszabású hely, mert oda mindenki gyalog érkezik. A művészek is, az ellenőrök is. a központiak, nem központiak. újságírók és egyéb kíváncsiak. A művésztelephez vezető keskeny kaptatón kivétel nélkül mindenki mesizzad.

Emikor izzadtan és lihegve eiiutottam a művésztelepre, emr tágas tomácos paraszthá- znt láttám masam előtt. A tornácon egy félig leterített [.-».vonv, hosszúkás asztal előtt rv-nny ember ült, és a szemközti hegyoldalra bámultak em/kedvűen. Amikor a kis léc- kamin át beiutottam az Udvarra. rámnéztek, mosolyogtak. Kezetfogtunk, és senki n»m kérdezett semmit. Később az egyik festőművész ezt mondta: „Elép meleg van ..

— Az — mondtam, és leültem ár asztal mellé.

— A meleget szeretemt szag- !/•c.~*„í. iö mediterrán, hely ez... A'ért az ember közben érez, fe'-ékin.

•qo.rniitqtkoz.tunk. A mediter- r-'-r rí-H festőművésznek Ger- rqn Pál a neve. az inarmű- irócvoti főiskolán tanít. Pé- ncr„t<- crfiletett.. ba teheti időnként visszajön erre a tájra. a t-tin-ncm Kovát» Mária is festőművész. Nádasára a gyeA Baranya megyei Tanács

legutóbbi vb-ülésén határozat született arról, hogy a Megyei Könyvtár teljes erővel kezdje meg egy megfelelő helytörténeti gyűjtemény kialakítását. \ megyei tanács megállapította a kérdés nagy fontosságát és támogatásáról biztosította a könyvtárt

rekeket is elhozták, így festés helyett néha kénytelen a srácokat kormányozni. A telep harmadik lakója Nagy Sándor festőművész. Ó csak vásznakat és két kávéfőzőt hozott magával.

— Lehet, hogy meglátogat a feleségem, nem tudom biztosan — mondta.

Amíg el nem felejtem: Nagy Sándor is pécsi származású, szülei most is Pécsett laknak.

Gerzson feláll és bemegy az egyik óriási szobába. A szoba a család lakosztálya, és egyúttal kiállító terem. Szó nélkül megyele mögötte és nézgelő- döm. Néhány bútordarab. Ágyak, egy falusi szekrény, egy szék. Új akvarelljeit rajzszeggel a falra tűzködte.

— Pár napja vagyunk csak itt... Vázlatok... A természet jelenléte szükséges... öt képet festek naponta, végül valami majd kialakul... Egy gondolat, úgy értem.

Érdekes vibráló kompozíciók sorakoznak a falon. A bokrok, fák figuraszerűen, plasztikusan kiemelkednek a háttérből. S a fák maguk is tagoltak, mintha fejük lenne, vagy kezük. Ez persze csak a színhatásból ered.

— Hánykor kezdi reggel?

— Kilenckor kimegyek festeni és egy óráig. Négyig itt vagyok a házban, a déli órák ban nagyon erős a fény. Négytől aztán újra festek...

— Amíg látni?

— Nem, amíg szárad a festék. Azt szeretem, ha a Nap odaégeti,

Gerzson Pálnak tavaly sikeres egyéni kiállítása volt az Ernszt Múzeumban. Pécsett egyébként az újmecsekaljai óvodában két olajpanmeauja látható.

Amikor újra felbukkanunk a tornácon, az asztalon már az égetett agyag bögrékben feketekávé gőzölög. Leülünk egy pillanatra.

Az udvaron csak körtefák vannak. A fák alatt Gerzson gyerekei indiánost játszanak, de csendben. Néma indiánok.

Nagy Sándor az épület másik végében ütötte fel a tanyáját. Olajjal dolgozik, a vázlatokat is olajjal készítette.

— Gerzson vizfestéket hozott — mondom.

— Nem tudom. Mondta, hogy nézzem meg a képeit, de nem nézem. Nem akarom,

ilyen gyűjteménynek nyomdatörténeti érdekessége is van, a pécsi-baranyai nyomdákban 1900-ig készült valamennyi nyomtatványt felkutatják, tekintet nélkül helyi jellegükre.

Minden nyomtatványt szívesen f ogadnak

hogy befolyásoljon. Tiszta fejjel akarok dolgozni. Kényei- [ metlen, ha ilyenkor becsúszik valamilyen hatás, ha árnyalatnyi is.

Tucatnyi vázlat, egészen kicsi olajkompozíciók és egy befejezett szép olajkép. Táj. Fák, alattuk fény, mintha onnan iramodna neki egy vonal, hogy a kép másik oldalán heggyé alakuljon.

— A zöldre vagyok kiéhezve, füvekre, fákra, mezőkre. Házmérgezésem van. Pesten az ember kinéz az ablakon és háztetőket lát, tetőszerkezeteket, és újra csak házakat. Ha az ágyból kipillantok, éppen a körtefát látom itt a tornác előtt. Tegnap letördeltem róla a száraz ágakat, hogy a zöld élményét semmi se zavarja. Jó hely ez a Nádasd. Három éve jártam itt utoljára. Most már nagyon el kellett jönnöm. Itt teljesen más egyénisége

van a hegyeknek, mint Pest [ környékén. Ez valahogyan egészen jellegzetes. És ami itt még nagyon jó: A mecsekná- dasdiak már megszoktálz a fes töket. Megállnak egy pillanatra az ember mögött, amikor dolgozik, de nem kérdeznek semmit. Nem zavarnak. Megnézik a képet és továbbmennek.

Amikor kimegyünk a tornácra, Gerzsonék már nincsenek. Az órámra nézek: „Persze négy óra”. A gyerekek felfegyverkeztek, és lándzsáikkal a dáliabokrokat rohamozzák.

TŰNŐDVE leereszkedem a hegyről, s képzeletben hajóra j szállók. Este kikötök a világ másik partján, és mindenkinek elmesélem, hogy nem volt portás, nem kértek igazolványt és nem kérdeztek semmit.

Bcrtha Bulcsú

A MAGYAR zenepedagógusokat nagy megtiszteltetés érte, amikor a Zenei Nevelés Nemzetközi Társasága két évvel ezelőtt Japánban tartott konferenciáján úgy határozott, hogy 1964. évi konferenciáját Budapesten rendezi. A konferencia az ISME, a Magyar Népköztársaság Művelődés- ügyi Minisztériuma és a Magyar Zeneművészek Szövetsége együttes rendezvényeként az elmúlt hetekben került lebonyolításra és arra Pécsről is jelentős számú zenepedagógus utazott fel. Közöttük volt Antal György, a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola igaz gatója, akit még az a külön kitüntetés is ért, hogy tagja lehetett a Kodály Zoltán vezette, szűk körű védnökségnek.

Hazaérkezése után Antal Györgytől mindenekelőtt az ISME mibenlétéről érdeklődtünk.

— Az ISME lényegében egy rendkívül jelentős zenei társaság, — mondotta Antal György — amely tevékenységét az VNESCO-val összehangolva és annak támogatásával végzi. A több mint ezer tag közt a világ legtöbb országának zenepedagógusai képviseltetik magukat, így pl. a budapesti konferencián tartott közgyűlés vette fel rendes tagjai körébe Magyarországot és Csehszlovákiát. A közgyűlés új vezetőséget is választott Budapesten, és jóleső érzéssel közölhetem, hogy ennek díszelnöke Kodály Zpltán lett, a viszonylag szűk körű vezetőségbe pedig beválasztották Szönyi Erzsébet főiskolai ta ■ nárnőt is.

Antal György ezután elmondotta, hogy a nyolc napos konferencián 25 külföldi ország képviseltette magát. Az érdeklődésre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a tengeren túlról is jelentős létszámú delegációk érkeztek. Így az Egyesült Államokból 28, Japánból 29, Kanadából 9 küldött volt jelen. De elküldte képviselőit Argentína, Chile és Ausztrália is. Az afrikai államok is képviseltették magukat. A két Németországot azonos számú küldöttség képviselte, míg Franciaországból huszonkilencen voltak jelen.

— Miről tárgyaltak a konferencia résztvevői, mi volt napi programjuk?

— A konferencia központi témája a XX. század zenéje és a zenei nevelés volt. Ezen téma köré csoportosultak a különféle munkaközösségekben elhangzott előadások és viták, valamint a plenáris ülések referátumai is. Mindennap reggel bemutató tanítás hangzott el, melynek keretében a külföldiek képet kaphattak a magyar zenepedagógia, helyzetéről, kezdve az óvódistáktól, egészen a legmagasabb fokig bezárólag. A bemutató tanításokat hallatlanul nagy és lelkes érdeklődés kísérte. De érdekesek és lényegbenó.nóak voltak a különféle előadások is, melyeket rendszerint élő vagy gépzenéi bemutató tarkított. Kirajzolódott a zenei gyakorlatnak az a sokszínű és sokoldalú élete, amely rendkívüli módon jellemzi az egyes földrészek, országok és népek kultúráiét. Természetes, hogy a zenei szöveg és annak fei- TödAse a vednn-nia számára is újabb és vdabb vroblémólcat. vet fel. Az IPME fóruma oh'tin légkört biztosított, amelyben mindenki őszintéit menvvil kozhatott és éppen ez rend- ki "ill tanulságos volt.

A mintatanítások és különböző előadások mellett lényeges élményanyagot jelentettek Antal György számára az egész napi programban rendszeresen elhelvezett bemutató- bangvewenyek, valamint a minden este egymást követő zeneakadémiai reprezentatív koncertek.

— Milyen hangversenyeket volt alkalma meghallgatni és ezeken milyen művek kerültek bemutatásra?

— Amint a konferencia központi témája megkövetelte, a ' ingversenyeken elsősorban

mai zene szerepelt, melyek hű képet adtak az uralkodó zenei irányzatokról és az előadások követelményei által felvetett pedagógiai problémák is így kerültek még élesebb megvilágításba. A hagyományos Iskolák mellett megszólaltak a Webren, valamint a Wehren utáni művek éppúgy, mint az olyan ultrazenei alkotások, amelyeket azért volt jó hallani. hogy az ember ismét elválaszthassa az ocsnt a búzától. Produkcióik inkább meghökkentik az embert, mint "1- ménvtadók. Igazi nanv élményt ol.ygn korszerű ha^noti

megszólaló knmpovi*ták müvei jelentettek akii“ s-or--a.n ragaszkodnak a nagy zenei hagyom anyákhoz.

— Személyes élmény?

— Számomra a lean agy nhb élményt a Genfi Zevekowor- vatórium együttesének eine fásában megszólaló B ar**k: Contrasts, a „Bodra Szména" bulaá.r gyermekkar, valamint az VSA-heli Privcetovm Hioh School énekkarának koncertje jelentette, de a. 'Pécsett is szereplő Vilnivsi Diákzevei-ar éppoly maradandó élm.énnt nyújtott, mint egy stuttgarti kórusegyüttes.

— Milyen sikerrel szerepeltek a hazai együttesek?

— Többséaében szerencsés kézzel választották meg a közreműködő együtteseket, amelyek elsősorban reprezentatív magyar pedagógiai alkotásokat és mestermüveket, szólni, ta.ttak meg. A sok kisehh-na- ovnbb zenei produkció kő-öt.t volt egy. amelyre hiz.an--*~a valamennyi résztvevő minőin emlékezni fog. Július 1~é~> a Z éneakadémia nagytermében hangzott el a magyar ifivság hangversenye. Minden, rvnvn- nóan. sikerült és már c s-”ij— nethen halmozták küj-tölő: sálaink O. lenfelsöbh fokú öt- cséreteket.. ■ De amikor mennvi résztvevő magyar

kar az amerikai nimné-'.<m. több mint ötvon fitaliáv-f és a világhírű Thnmn.ner mx-or közreműködésével em -m é~v'ón i.ótszgr i.s m easr.ójnltntfn r0. Aély. Magyarokhoz efm.s t.é- -,oniót ünv homt a kö~e — -F>n -omiXion illő s.nla.m ennsti i—"7* Fölöl résrinevfí is lenről ónokéiig. a müsset -- akkor e Forr*

m

annsnhhrn hénott n hnss/sstt*:: int. melynek előidézésére r-atf vagy zene, nagy együttes, nagy pillanatokban képes. Itt igazán őszintén éreztük és hittük, hogy külföldi barátaink irigyelnek bennünket.

— Említette, • hogy a pécsiek is képviseltették magukat a konferencián.

— Szakiskolánkat egy magasosztályú szolfézscsoportvn k képviselte, Agócsy László egsjik osztálya, akik az utolsóelőtti nap reggelén mutattak be egy órát, igen nagyszámú, érdeklődő jelenlétében. .4? előző napi közös éneklés hevau- lata itt tovább folytatóé ott, mert amikor Agócsy barátom az óra végén arra kérte az osztályt, hogy lapról énekeljenek el egy Bach koráit, akkor a résztvevők, valamennyien lelkesen énekeltek fiat pisáinkkal a kézben lévő kottából.

VÉGÜL ARRA kértük 'intól Györgyöt, összegezze az ISME konferencián gyújtott tapasztalatokat, élményeket.

— Azzal a meggyőződéssel jöttem haza az ISME konferenciáról, hogy a hagyományaink és a nagy mestereink

által kijelölt út kötelezne!;

bennünket az eddig kialakított haladó módszerek alkalmazására'és arra, hogy rn>. mes megismerni mindazt ami. a világon történik. Ebbőt kor is tanulnunk lehet, sőt kell, ha a végső következte'-, az, hogy mi jó úton haladv ;. Bartók és Kodály a zenében., emberségben és pedagógia hr ■> világító fáklya ma nemes: k .nálunk,, de a távoli földr ken is. Ezt nem mi mondóit;, hanem az ISME konferenciám bizonyított e mellett! — fejezte be nyilatkozatát. Antal György.

IN (!or)

^őeíniiiqioaij filmen

„Kiadóm Charles Skreab- ner, aki sokat tud a lovakról, a kiadó tevékenységről pedig minden jel szerint csupán any- nyit, amennyit kell, és ami meglepő, a könyvekről is tud valamit, arra kért, írjam meg, mit gondolok az illusztrációkról. más szóval mit gondolok: kell-e egy könyvet illusztrálni vagy sem. A felelet erre egészen egyszerű: ha a művész nem olyan jó festő vagy rajzoló, amilyen jó írónak az író, akkor az író számára mi sem kiábrándítóbb, mintha azt látja, hogy az embereket, a dolgokat és a tájakat, amelyekre emlékszik, olyan valaki rajzolta meg s mutatta be, aki sohasem járt ott.”

Hemingway vetette papírra e sorokat. 1948. június 30-án Kubában, a Búcsú a fegyverektől című könyv előszavában, s hogy éppen most találtuk idézni, nem véletlen. Film színházaink ugyanis az utóbbi időben az író megfilmesített müveiből egy egész csokorra valót pergettek. Nyilván üzleti okokból. Mert. mi tagadás, a világhírű író halála után éppannyira foglalkoztatja az embereket. vagy még jobban, mint. életében. Pedig varázsa akkor is lenyűgöző volt. Ellenállhatatlan. Regényeit, novelláit talán ezért is filmesí- tették meg olyan szívesen.

Jó volna ezt hinni, de sajnos, az érem másik oldala kevésbé lelkesítő dolgokról tanúsít. Arról történetesen, hogy Hemingway-vel ha csak tehették, önkényesen bántak. Forgatták, kiforgatták és megcsonkították műveit. Az író kifakadásai ellenére is! Így született meg például A Kilimandzsáró hava, a leglátványosabb és legalaposabb produkció (ami ellen a szerző a leghevesebben tiltakozott!), de nem sokkal különb a Búcsú a fegyverektől sem, s még néhány más mű. A mű szót azonban a filmváltozatok alantas üzleti jellegére és silány minőségére gondolva, legjobb volna macskakörmök közé tenni. Legjobb volna, mert az embernek is, művésznek is nagy Hemingway megcsúfolását jelenti.

Még szerencse, hogy különbek is vannak; olyanok, akik az idézett felelet ismérveihez igazodnak. Az öreg halász és a tenger, az Akiért a harang szól, valamint az író fiatalkori novelláiból összeállított Egy fiatalember kalandjai c. filmek igényessége, művésziemberi hitele szól emellett..,

Helytörténeti gyűjtemény

a Megyei Könyvtárban

M:t foglal magába a gyűjtemény?

Mi minden tartozik a hely- történeti anyag fogalmába? A helyesebb kifejezés szerint „he - ismereti anyag”-ról van szó. amelybe mindenekelőtt azok a könyvek tartoznak, amelyek bármilyen vonatkozásban Pécs vagy Baranya földrajzával, történelmével, kulturális, politikai, társadalmi életével ,stb. foglalkoznak. Ide sorolhatók az ún. apró i'yomtatványok is, plakátok, meghívók, képeslapok, esküvői kú 'ivák stb.

Másrészt a helyismereti év.vognak tartalmaznia kell a Pécsett és Baranyában bármikor megjelent időszaki kiadványokat köztük elsősorban a lapok--*' folyóiratokat, de az üzemi híradókat, tanácsi ki- Rclvc'-yvokat is. Még nem telje- s'-' tisztázott, de elvileg tar- tr'.nazza ez a gyűjtemény az oí'Tn írók. tudósok stb. műveit akik innen származtak, ' sav hosszabb időt, életük jelentősebb szakaszát töltötték vagy Baranyában.

Érdekes lehet a későbbi idő'- számára akár egy tele- föp'-önvv is. vagy a középiskolák közös értesítői, egv-egv kórházban ánolt betegek jegyzéke. a tanácsi szab*’—

Ipf p’- P-í^'CTÓVpl ’ * —

vb i :s kiadtak. Mivel az

A Megyei Könyvtár munkatársai máris nagy lendülettel kezdtek munkához. Igaz, egyelőre elég nehéz az erőket úgy átcsoportosítani, hogy jusson is, maradjon is. A munka egyik részét a már meglévő anyag katalogizálása jelenti. Nem arról van ugyanis szó — legalábbis egyelőre nem — hogy különválasszák a helyismereti kiadványokat. De külön katalógust készítenek a könyvekről, amelyeknek egy részét — az értékesebb, pótolhatatlan példányokat — csak olvasótermi használatra adják ki.

A másik fő feladat: a szerzeményezés. Teljes lendülettel megkezdték ezt is, s az eddigi néhány hirdetés nyomán máris nagyon sok érdekes anyagot vásároltak meg. Legutóbb is befutott a múlt század végi szőlőtulajdonosok jegyzéke, s az új szerzemények között vannak például múlt századi színlapok is. A könyvtár ezúton is kéri mindazokat, akiknek a birtokában bármilyen régebbi vagy újabb helyi nyomtatvány van, ajánlják fel megvételre. a helyismereti anyag gazdagítására.

A későbbi terv: teljes bibliográfiák

A helytörténeti gyűjtő és ii'atómunka országcepn js központi helyre került. Síi a

rült felkelteni iránta az érdeklődést, jelentőségére felhív ni a figyelmet.

Nemrégiben éppen Pécsett ülésezett az Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács helyismereti bibliográfiai munkabizottsága. Javaslatai között szerepelt olyan elvi jelentőségű megállapítás is, hogy a megyei könyvtáraknak megfelelő adottságokat, lehetőségeket kellene biztosítani az eredményes munka érdekében. Javasolt a munkabizottság ugyanakkor olyan gyakorlati tennivalókat is, amelyek okvetlenül szükségesek volnának a cél eléréséhez. Így például még mindig nehézséget jelent, hogy egy régi rendelet értelmében csak az antikváriumon keresztül vásárolhat a könyvtár magánosoktól. Nagyon hasznos volna továbbá, ha sikerülne megvalósítani: az Országos Széchényi Könyvtár az ország különböző helyein megjelenő könyvek közül egy-egy példányt eljuttatna az illetékes megyéknek, gyakran előfordul ugyanis, hogy nem a megyében jelenik meg, de a megye szempontjából helytörténeti érdekesség1."

I valamely kiadvány.

A munka jelentőségének felismerését az a tény is bizonyítja, hogy tervezik egy központi gyűjtőcsoport létrehozását, amelynek az volna a feladata. hogv megvesse, egy teljes cikk-bibliográfia alapját. Egyelőre visszamenőleg néhány évre dolgoznák fel a lapok cikkanyagát, majd sor kerülne arra is, hogy minden Magyarországon megjelenő újság vagy folyóirat cikkeit különféle témák szerint csoportosítva feldolgoznák. Nem kell ndani, milyen hatalmas segítséget jelentene egy ilyen bibliográfia a különböző területele kutatóinak.

A Megyei Könyvtár is azt tervezi, hogy a helyismereti anyagról időnként bibliográfiákat tesz majd közzé. Ez megkönnyítené azok helyzetét, akiknek nehézségekbe ütközne minden alkalommal személyesen áttanulmányozni a Megyei Könyvtár katalógusait. Ha az országos tervek megvalósulnak, ezeket a bibliográfiákat központilag adnák ki a könyvtárak saját „házinyomdájában”.

Természetesen Pécsett több könyvtár, sőt múzeum és a levéltár is foglalkozik a hely- történeti gyűjtéssel. Hogy a Megyei Könyvtár most intenzíven megkezdte az anyag ösz- szegyűjtését, nem jelenti azt, hogy a többi szerv működé- ! sere már nincs szükség. Mivel I országosan a megyei könyv- | tárakra építik a helytörténeti i gyűjtőmunkát (sok megyében j nincs is más erre hivatott J szerv), nálunk is a Megyei j Könyvtár feladata elsősorban.

| Ha a kezdeti nehézségeken túl I jutnak, úgyis sor kerül majd I olyan bibliográfiák készítésé- j re, amelyek magukba foglal- i ják az összes fellelhető anyagot, akárhol is található.

Fontos feladatot vállalt a Megyei Könyvtár, s nem is könnyű feladatot. Jó volna, ha minden pécsi és baranyai lakos segítene ennek a megvalósításában, elsősorban azzal, amit már említettünk: ne hagyjanak veszendőbe menni egyetlen régi papírt, egyetlen nyomtatványt sem, amiről tudomásuk van.

>

*

' í