Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-03 / 154. szám

»64. JÚLIUS 3. WAPIÓ' Vitaihozó vállalatok Hova tunt el 217 mázsa tűzifa — Rosszul záró ablakok a pécsi klinikai építkezéseknél A Baranya megyei Döntőbi­zottság asztalán akták hever­nek. Az egyik vállalat perli a másikat, kártérítést, jogorvos­latot keres. Néha csak pár forint a tét, de gyakran tete­mes az összeg, több százezer forint, esetleg millió. S a hosszú huzavona! Ilyen­kor semmi sem drága: utazás, napidíj, tárgyalások, akták, szakértő bizottságok, jegyző­könyvek, helyszíni szemlék és laboratóriumi vizsgálatok. Bár hogyan is döntsön a pártatlan szerv, a döntőbizottság, a kár­vallott minden esetben a nép­gazdaság, vagyis mindany- nyiunk zsebe. De lássunk né­hány példát! H«{ tűnik el a tűzifa ? A Pécs—Szekszárdi TÜZÉP Vállalat hét esetben perli a Dél-Somogyi Állami Erdőgaz­daságot Az érdekesség csu­pán annyi, hogy mind a hét keresetet egy napon, június 20-án adták be a megyei dön­tőbizottsághoz. Minden akta azt jelzi, hogy az átvett tűzi­fa jóval kevesebb volt, mint amennyit az erdőgazdaság jel­zett A hét közül egyetlen pél­da. A tél folyamán a somo­gyi erdőgazdaság feladott egy meghatározott mennyiségű tű­zifát. A fa megérkezett a pé­csi vasútállomásra. A TÜZÉP a 12-es AKÖV-vel fuvaroztat­ta telephelyeire. Mielőtt azon­ban a tűzifáit átvette volna, arra kérte az AKÖV-öt, hogy a MÁV-nál mérlegeltesse le az érkezett szállítmányt. A MÁV nem mérlegelt és erről papírt adott. Mérlegelt tehát az AKÖV és megállapította, hogy a jelzett mennyiség 83 mázsával kevesebb. Értéke 3311 forint. A TÜZÉP küldte a papírt az erdőgazdaságnak és kérte a különbözet jóváírását. így ment ez hét esetben egymás­után. Arra is volt példa, hogy az egyik szállítmányból kere­ken 217 mázsa hiányzott, amelynek az értéke több, mint 8 ezer forint. Az erdőgazda­ság küldözgette a választ. így hangzik az egyik: ..Múlt hó 30-án keit fenti számú soraik vételét igazol­juk, s arra válaszolva közöl­jük. hogy a 3311 forintos ter­helésüket elfogadni nem tud­juk. mert a Belkereskedelmi Minisztérium TÜZÉP főigaz­gatósága és az Országos Erdé­szeti Főigazgatóság közös ren­delkezése szerint, ha a MÁV- nak nem áll módjában a mérlegelés, s ezért a tűzifa mérés nélkül érkezett, a TÜ- ZÉP-telepek tanácsi megbí­zottja jelenlétében és általa igazolt mérlegelést végezze­nek ... A T. Cím nem a ta­nácsot hívta ki a mérlegelés­hez. hanem az AKÖV-öt, így nem tartotta be az említett utasítást. .” Vajon ki fog fizetni? Imí'íor 2 lírköllség megriadja i követelést Ilyen is előfordul. A Villány és Vidéke Körze­ti FMSZ perli a Dél-D.unán- túli Vegyianyag Nagykereske­delmi Vállalatot „36,54 forint tőke és járadéka iránt...” A terjedelmes beadvány melle öt mellékletet is csatoltak. Miért? Az áruátvételnél kide­rült, hogy hiányzik néhány kisüveg kályhacső-lakk. Tár­gyalás lesz ebből is. Jönnek majd Villányból a „felpere­sek” és a tanuk, ott lesznek az „alperesek” is Pécsről. S mivel árukihordókról van szó, valószínű azon a napon állni fog a teherkocsi és nem dolgoznak az emberek. Igen­csak megsokszorozzák majd a per értékét, azt a 36 forint­nyi „tőkét és járandóságát”. Ezt nevezik bagatel-nek, s er­re mondják, hogy hiányzik a rugalmasság. Láncrea’c-ő A TÜZÉP megrendelt a pé- ccí brtonárugyártól nagyobb mennyiségű .födémelemet és járdalapot. A gyár az első negyedévben adós maradt 4808 födémelemmel és 2400 járdalappal. Látván a balt, a negyedév vége feüé (március 24-én!) akadályközlést küldött a TÜZÉP-hez; „Anyaghiány miatt nem tudjuk..s újabb határidőt jelzett: április 30-ig szállítanak, sőt azt is közölte, hogy a dombóvári telep adja a hiányzó áruféleségeket. Az újabb határidőt sem tar­totta be, június elején újabb levél a TÜZÉP-től, amelyben kötbért kértek. A gyár nem fogadta el a követelést: elegendő férfi munkaerő hiányában a kidiszponált áru­féleségeket legyártani nem tudtuk;.” — írták. A TÜ- ZÉP viszont bízva a gyár ígé­retében, szerződéseket kötött az építkező emberekkel, most pedig nem tudja kiszolgálni az igényeket. Ezért áll az épít kezés nagyon sok helyen! Nemcsak „idevalósiak” per­ük a Betonáru gyárat, hanem távolabbiak is, A Szombat­hely—Zalaegerszegi TÜZÉP 200 folyóméter hosszúságú be­toncsövet követel. Az első vá­lasz oda is az anyaghiányra való hivatkozás volt. Mi lesz a következő levélben? Nem tudni. Most itt fekszik az ak­ta a döntőbizottság előtt, 397 ablak sem zár rendesen A Kőbányai Asztalosipari Vállalat rosszul záró ablako­kat készített az épülő pécsi klinikának. Az első szállít­mányok 1963. május 9-én ér­keztek. A beruházó közölte, hogy nem megfelelőek a zár- szerkezetek, és csak akkor haj landók átvenni, ha korrigálják a hibákat. Semmi korrigálás, az ablakokat továbbra is szál-, lítják. A kivitelező építőipari vállalat is jelezte, hogy va­lóban rosszak azok a zárszer­kezetek. Erre az asztalosipari vállalat leküldött néhány em­bert, hogy itt a helyszínen re­zsiben javítgassa azokat az ablakokat. Újabb közlés, hogy így sem lesz jó. Az ablakok beépítése megkezdődik. Jön a májusi és júniusi vihar, tizen­hét bezárt (!) ablakot a szél kitép, az üvegek összetör­nek, sőt még az ablakok szár­nyai is darabokban hevernek a földön^ Vita vitát követ, jegyző­könyv jegyzőkönyvet. Vitat­kozik a beruházó, a kivitele­ző, a tervező és a gyártó vál­lalat. Azt mondják, hogy a szabványnak sem felel meg az ablak, mert ha egy méte­res lenne csak a magassága, akkor két záró kapocs is meg felelne, de egy méteren felüli ablakoknál három zárószerke­zetet ír elő a szabvány. A szerkezet sem kifogástalan. Erre a gyártó vállalat azt mondja, hogy csak ilyent le­het kapni a kereskedelemnél. S végül kijelenti, hogy javít, de azt rendeljék meg és fi­zessenek. Ki rendeljen és ki fizessen? A kivitelező válasza: ő nem. A tervező: ő sem. Ez most a vita tárgya. A beruházó egyelőre túltette magát a vi­tát eldöntő határozaton és ren delt, szem előtt tartva a nép­gazdaság érdekeit. Igényét természetesen fenntartja a többletkiadást illetően. A szo­morú azonban az, hogy a hosz szú vitatkozás további veszé­lyeket rejteget. Ugyanis a be­ruházó csak akkor észrevéte- lezhet műszaki hibákat, ami­kor az átadásra kerül sor. Mi történik, ha a rosszul záró ablakokat beépítik mind és a helyiségek festését, mázolá­sát is elvégzik? Utána javíta­nak majd? Az sokba fog ke­rülni! 397 ablakról van szó. A döntőbizottság ítéletétől függetlenül sürgősen rendezni kell ezt a problémát, mert a negyvenezer forintos hiány­pótlásból könnyen százezer le­hel Perlekedés helyett rendesebb munkál! Ironikus megjegyzést hallot­tam a múltkoriban egy építő­ipari művezetőtől. Valamit rosszul végeztek és kérdeztem tőle, ki a felelős és kijavít­ják-e? A válasz: „Majd a jogtanácsosunk elrendezi.” Hát igen, a jogtanácsos. Ki- verekszi a kötbért, perel és tárgyal. Ott a rengeteg akta a döntőbizottság asztalán. Je- ; len esetben mind restancia, az egyik bíró szabadságon, a má­sik beteg. Az idő múlik, a ká­rok megsokszorozódnak. A vállalatok mosakodnak. Senki sem hibás! Végül a vesztes fizeti a kötbért. A könyvelő könyveü az ezreket. Ponto­sabban kihúzza mindannyi­unk zsebéből a pénzt! Névre kellene címezni a büntetést! Talán kevesebb perlekedés lenne és meggondoltabb, ren­desebb munka. Gazdagh István Elkészült' a pécsváradi iskola Nagyon sok viszontagságon át, rengeteg határidő-tovább- tolás után végre elkészült a pécsváradi iskola. Ha valaki Pécsváradra megy, lehetetlen, hogy azon­nal fel ne tűnjék neki a va­lósággal monumentálisnak ha­tó, modern épület. S így mész száről nem látszanak azok az apró hibák sem, amelyek azért ürömöt kevernek az ál­talános örömbe. Májusban már csaknem át­adták az épületet, de néhány komoly hiba miatt a tanács nem vette át. Az udvart pél­dául lépcsőzetesen képezték ki. de a föld csúszott az épü­let felé, s természetesen a víz is az épületet áztatta-árasz- totta volna az esőzésekkor. Sajnos, nem lehet segíteni már azon a nagy bajon, hogy a központi fűtéses iskolában képződő rengeteg salakot egye dűl a főbejárat mellett lehet elszállítani... Néhány bajon azonban le­hetett segíteni, s jelen pilla­natban még ezek megoldása folyik. Ilyen például az, hogy a tornaterem falára először nem tudták a bordásfalat fel­szerelni. Már pedig mindenki előtt nyilvánvaló, hogy egy tornateremben szükség van bordásfalra. Rossz volt néhány zár, néhány ablak és ajtó, megcsúszott egy támfal ' és más bajok is voltaié. A túlsá­gosan Ids átmérőjű vízleveze­tő csatornákon azonban szin­tén nem lehet már segíteni, pedig az épület lapostetejű.' és bizony nagyobb esőben vagy hóeséskor lesz elég nehézség. De hát az iskola mégiscsak elkészült. Hogy mennyire vár­ták már ezt az időt Pécsvá- radon, azt mindenki el tudja képzelni, ha meggondolja: 1962-ben elkezdték az építke­zést, s már ebben a tanévben beindították az égetően szük­séges gimnázium első osztá­lyát. A határidő 1963. augusz­tusa volt. Természetes, hogy a következő évben az elsős gimnazistákból másodikosak lettek, s a „nemlétező gimná­zium” megszaporodott még egy osztállyal. Rejtélyes kö­rülmények között mégis ta­láltak helyet a diákok szá­mára, s a sok újabb határidő után mégiscsak felépült gim­náziumnak idén már három osztálya működik majd. Persze, az új iskola elsősor­ban mégsem gimnázium. (Bár hogy „elsősorban” ml, azon lehet vitatkozni. Mindkét fel­adatra alkalmas, s mindkét Váltótárs: a feleség A napot felhő takarja eh Az emberek egyszerre fel­figyelnek az égre. Szájukban az ebéd íze, szemükben a nyugtalanság: „Jaj, csak ne essen!” A megyei igazgatóság főmezőgazdásza, Álló Miklós az egyik falatozót kérdi: — Egyedül van? — Egyedül, — válaszolja Hofecker János kombájnos.— De hamarosan ketten le­szünk. Jön a MÁVAUT-tól a váltótárs. Egy kis dolga volt még. Holnap már itt lesi — Mennyit aratott már? — Hetven hold körül. — Vannak már százhúsz Ma 15—20 mázsa paprikát szállítanak a pécsi üzletekbe Eddig főként más megyék, Csongrád és Bács-Kiskun ter­melőszövetkezetei­nek segítségével ho­zott forgalomba a Szövetkezetek Ba­ranya megyei Érté­kesítő Központja zöldpaprikát és pa­radicsomot a pécsi üzletekben. Néhány nappal ezelőtt meg­jelentek áruikkal a bólyi . és a felső­szen tmártoni ter­melőszövetkezetek is. Mindkét tsz táp­kockás paprika- és paradicsomtábláin szépen növekszik és érik a termés, így néhány napon be­lül mód nyílik a folyamatos szállí­tásra. A MÉK csütörtö­kön S mázsa 2á ki­logramm zöldpapri­kát hozott forga­lomba a pécsi zöld­ségüzletekben, pa­radicsomból 3 má- zsányit adtak el. A zöldpaprikát ezen a napon árusították először kilóra. Az I. osztályú tölteni- való zöldpaprika fogyasztói ára 22 fo­rint. a paradicsomé 20 forint volt. A mai napon 15— 20 mázsa zöldpap­rika és három má­zsa paradicsom ke­rül az üzletekbe. Ha az időjárás ja­vul, a bólyi ter­melőszövetkezet fo­lyamatossá teszi a paradicsornszáilítást és a felsőszentmár- toni termelőszövet­kezet nyolc holdas paradicsomtáblájá­ról is bőséges áru várható. Az ellátást igyek­szik javítani a nagyárpádá Uj Al­kotmány termelő- szövetkezet, amely­ből már most is szállítanak kisebb mennyiségű paradi­csomot és zöldpap­rikát a pécsi pia­cokra. A Felső Ma­lom utcai bódéban 10—15 kiló zöld­paprikát és paradi­csomot hoztak for­galomba eddig, a nagypiacra 20—25 kilót szállítottak naponta. A termelő szövetkezetben is várják az idő jobb- rafordulását, mert ez változást jelent majd a zöldségellá­tásban is holdasok is. Kilencven holda­sok meg garmadával. — Biztosan előbb is kezd­ték, ugye Péter? — Lehet — válaszol Jan- tal Péter, miközben leteszi a lábast — Honnan hozzák az ebé­det? — Itt főznek az egerági tsz-ben. — És milyen jól! — teszi hozzá Jantainé, aki kék sze­relőruhában ül a férje mel­lett — Mennyiért kapják? — Ingyen. — A Nádorban sem adná­nak különbet! — jegyzi meg Hofecker. Becsinált leves, tökfőzelék, rántott csirke, friss fehérke­nyér a mai menü. Ehhez nem kell jóétvágyat kívánni. De én nem is ezért jöttem, ha­nem azért, mert hallottam: házaspár dolgozik a kozár- mislenyi gépállomás körzeté­ben. Női kombájnos. — Hát nem éppen! — mo­solyog Jantainé. — A fér­jemnek segítek csak. — Tavaly is velem volt — mondja Jantal Péter. — Mo­hács-szigeten dolgoztunk. Ott sik a terület, jól lehetett menni. A feleségemet is meg­tanítottam vezetni. — Traktort is tud vezetni? — Azt nem. Én sem ülök traktoron. Szerelő vagyok. Csak ilyenkor szoktam kom­bájnra ülni. — Tavaly országos máso­dik , lett! — kacsint rám egy vontatós, jelezve: tudja ő, mi kell az újságírónak. — Jól hajtottunk. Nyolc­vannyolc műszak normát telje­sítettünk. — Mit jelent ez holdban? — Várjon csak, mindjárt kiszámítom. Hatszáz hold ka­lászost ara ltunk le, 400 hold aprómag termését csépeltük el és 200 hold napraforgót is betakarítottunk. — És az idén? — Hatszáz holdat vállal­tunk. Ezt teljesítjük is. Tud­ja, elég nehéz az idei aratás. Ügy kell ellopni a termést. A terület sem a legjobb. Sok a barázda, a vízmosás, na­gyon kell vigyázni. — Ha jövőre is így szán­totok, ne kerüljetek a sze­mem elé — mondja Hofek- ker. A traktorosok védekeznek. Ezt a területet nem ők szán­tották. Erre, ha kell, meg is esküsznek. — A felesége mennyit ül a kombájnon? — Nem sokat, ö inkább a zsírozáskor, a tankoláskor se­gít, intézi az ebédügyeket és 6 végzi az adminisztrációt. Csak akkor ül fel, ha én el­fáradtam vagy ha valami baja van a társam gépének. Jantainé készülődik, össze­csomagolja a kosarat. Hofek- ker már indítja a motort, Jantal Péter is indulna, a kérdés azonban megállítja: — Mi a titka a nagy tel­jesítménynek? Semmi külö­nös. Tudni kell, milyen terü­leten milyen sebességgel sza­bad menni. Nem szabad haj­szolni a gépet. Egyenletes tel­jesítményre kell kényszeríteni. És vigyázni kell rá, nagyon vigyázni. Megszolgálja ezt a gép. És még valami: minden percét ki kell használni. Ta­valy én még állva ürítettem. A tsz főagronómusa állami gazdaságból jött: ő azt mond­ta, hogy megmérték és két- három holdas pluszt jelfent a járvaürítés. Most mi is ezt csináljuk. Ha így két-három holdat lehet nyerni, akkor megéri, nem? Felbúg a kombájn és elin­dul. Fent ül a nyeregben Jantal Péter és felesége. Egy-, mást segítve mennek rendről rendre megküzdeni a kenye­rünkért. Szabii János minőségben nagyon nagy szűk ség volt mái rá.). A tizenkét tanteremből nyolcban általá­nos iskola, négyben gimná­zium telepszik meg. Mindez­zel lehetővé vált. hogv a gye. rekeknek ne kelljen „két mű­szakban” tanulniuk. Lehetővé válik a körzetesítés megvaló­sítása is: Erzsébetről, Nagy- paliról. Martonfáról. a Zen kő­aljai Állami Gazdaságból, Lo- vászhetényből és Kékesdről járnak majd be a felsőtago­zatosok. A két régi iskolában pedig más, szintén nagyon fontos feladatokat lehet meg­oldani: el tudják kényelmesen helyezni az alsótagozatot mű­helyeket tudnak felállítani a politechnikai oktatáshoz. Lesz egy kollégium is ősztől, első­sorban a középiskolások részi­re, akik a beutazást végképp . nem tudják megoldani. Érv­előre csali 30—40 férőhelyes, de a semminél sokkal ;o'b. Az új iskolában pedig 80 fé­rőhelyes napközit és 160 sze­mélyes konyhát (és ebédlő') tudnak berendezni. így hát van már Pécsvá ra­don gimnázium is, bár a nári kar még nem teljes, ele' ősztől a tantárgyak nagy ré­szét középiskolai tanárok ta­nítják, s az általános iskola felsőtagozatán is megválóin a szakrendszerű oktatás. S valamennyi Iskolás déle'ő't jár ezentúl iskolába, a sötét, fűthetetlen, egészségtelen tani termek helyett szép. tágas termekben tanulhat. Csoda e ha nagy az öröm az új iskola miatt? De — bár nem akarunk ür- neprontók lenni, raégis meg kell jegyeznünk: — mennyi­vel nagyobb lett volna az öröm. ha hibátlan volna az új iskola, s ha a Komlói Épí­tőipari Vállalat nem egyéves késéssel építi meg ... H. E. Elindult az első búzaszállítmány Hétfőn reggel megkezdték a búza aratását a diósviszlői Kossuth Termelőszövetkezet­ben. Az érett búzát kombájntól azonnal a tiszti. í- hoz szállítják onnan pedig zsákolás után a Malomipari és Tertnényforgalmi Vállalat siklósi telepére. Kedden meg­érkezett az idei első új húz v szállítmány Siklósra, Dió - viszlóróL Ettől kezdve napon­ta két vagon új búzát sva.’;ír, a szövetkezet Siklósra, majd péntektől a budapesti Ferenc­városi malomba, ahol az idén az első beérkező új búzák t fogadják. A szép búzalerm - re való tekintettel a disv - lóiak úgy döntöttek, hogy ter­ven felül is adnak el kenyér- gabonát az államnak. IrnniKxiiiriM Áramszünet les/, hálóra, vt miatt július 3-án 12—10 órái;4 Kossuth Lajos u. 51. számtól 75. számig, Aiasóhavi u. és .Márton utcákban. (:;)

Next

/
Oldalképek
Tartalom