Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-23 / 171. szám

tW4. JULIUS S3­MAPLÓ 5 Nehéz foglalkozás... Mondja valaki, hogy nem nehéz foglalkozás a muzeoló­gusoké! A pálya nehézségei persze nem olyan dolgokban nyilvánulnak meg, mint a túlságos fizikai fáradtság vagy valami hasonló. Hanem... De inkább'üljünk be együtt egy órácskára a muzeológusok közé, amint „élményeikből” elevenítgetnek meg egyet- egyet, egymás — és ezúttal az olvasó — szórakoztatására. Fához kötözve Dr. Dankó Imire, a múzeum igazgatója új munkahelyén végzett ún. terepbejárást: egy kellemes, friss reggelen a Ti­sza töltésén, ahol gátat ja­vítgattak éppen. Nagy fény­képezőgépével az oldalán jár­kált, élvezte a reggelt és is­merkedett a vidékkel. A gát- javító munkások, s főként azok brigádvezetiője, gyana­kodva méregették, végül meg is szólították. Szépen éknomd- ta, ki ő, miért jár erre stb. Valami ilyen tekintettel: „ezt bárl< i mondhatja”, közölték vele, hogy árvízvédelem is van a világon, s míg az ügyet kivizsgálják, addig is fogva tartják. — Megkötözték — sóhajt fel még most is az áldozat — és szabályosan odakötöttek egy fához. — Azt mondták, a parancsnokuk vagy kicsoda, délután négy óraikor jön, s ő majd bevisz Tiszakarádra. Először azt hittem, maguk sem gondolják komolyan. De komolyan gondolták. Végre eljött a négy óra, megjött a parancsnok és dr. Dankót, mint egy trófeát, büszkén bekísérték a kb. 6 kilométerre lévő falúba. A helyzet tisztázása után este nyolc óra lett. minden csuk­va volt, egy falat ételt nem lehetett kapni, de a vonat csak reggel indult... Csontok Dr. Bándi Gábor legesleg­első ásatása alkalmával rend­kívül boldog és izgatott volt, amit nem nagyon lehet cso- , dálni. Kiásta a sírokat, háti­zsákba rakta a csontokat és elindult kerékpárján. A liáb- szárcsontok persze kicsit hasz- szríák voltak a hátizsák mé­reteihez képest, a faluban pe­dig éberszemű emberek lak­tak. .. Mi tagadás, azonnal biciklire vágódott néhány fel­háborodott helybeli lakos és kergetni kezdték. — Életemben olyan gyor­san pem kerékpároztam ... Aztán később a Balaton mellől szállított Pestire két táska csontot, amelyeknek hi­vatalos neve sokkal szebben hangzik: vizsgálati anyagot. Autóstoppal ment. A vezető kedvesen elbeszélgetett vele, honnan jön, hová megy stb. Ö tréfálkozni akart és meg­kérdezte: — Mit gondol, hányán uta­zunk ebben a kocsiban? — Ne nézzen bolondnak! — Négyen. Egyik táská­ban egy halott, a másik tás­kában ... A kocsi pillanat alatt féke­zett. — Azonnal mondja meg az igazat — kiabált rémülten a vezető. — Milyen halottak? Fertőznek? Eltartott ' egy verejtékes negyedórát, míg megmagya­rázta: ezeréves halottakról van szó, akik szegények tel­jesen ártalmatlanok. De Kovács Valéria is meg­ijesztett így egyszer valakit Gyermeksírokat tárt fel, és egy nagy szatyorban cipelte a csontokat. Egy jószívű rendőr felvette őt a motorjára, ne kelljen este végiggyalogolnda az utat. A csontok zörögtek. A rendőr hátraszólt: —1 Mi van ebben a sza­tyorban? , — Gyerekcsontofc — mond­ta, mint a világ legtermé­szetesebb dolgát. (De hát tény leg az — a muzeológus szá­mára.) Itt is majdnem gyaloglás lett a vége... Kincsek, alagutak Az emberek jórészének fur­csa elképzelései vannak erről a szakmáról. Különös lélek­tani dolog például, hogy ha aranyat találnak, senki sem hiszi, hogy az tényleg arany. — Csapja be az öregapját — hunyorítanak. Ha meg réz vagy bronz- ékszereket találnak, az embe­rek izgatottan suttogják: — Arany! Csak letagadja. Az aranynak olyan bűvereje van, hogy megzavarja a feje­ket. Ezért már az is előfor­dult, hogy az ásatást vezető régészt a helyi rendőrség ál­landó megfigyelőkkel látta eh — Azt beszélte az egész fa­lu — mondták végül mente­getőzve, — hogy a tanár úr rengeteg kincset hord el in­nen. Az ásatás, a történelmi em­lékek kutatása egyenlő a kincskereséssel. A kincs az egyik hiedelem, az alagút a másik. Minden számottevő várba rejtett alagutak vezet­nek a falu templomából, te­metőjéből, kastélyából — leg­alábbis a helyieknek ez a szent meggyőződése. És a hiedelmekről, tévedé­sekről még ennyit: iitt Du nántúlon, különösen pedig Baranyáiban, minden, ami régi, az „még a törökök idejében történt” vagy készült. Az át­lagember, történeűmi vissza­pillantásában, megáll a törö­köknél, s ha azt hallja: négy­ezer évesek ezek a sírok, fel­sóhajt: hű, akkor itt még tö­rökök éltek... Régésxjelöltek fis ugrásszerűen megnőtt a rógészjelöltek, vagy az ilyen vágyakkal küzdők száma. Hát bizony, dlég nehéz ügy az is, amikor a muzeológus telefo­nálni akar és mindig tossz * kapcsolás: valaki bejelentke­zik ; s t A muzeológus — ő is csak ember — kétségbeeset­ten beleordít a telefoniba: — Kérem, értse meg, ez itt a Janus Pannonius Múzeum, nem a... — Jaj — elhaló sikoly a vo­nal túlsó végén — múzeum! Én is muzeológus szeretnék lenni, kérem szépen... A megdöbbenésből fölocsu- dó muzeológus udvariasan megkérdi, hogy mégis: miféle. Régész, jó, de milyen korú régész. — Hozzánk időben közelebb vagy messzebb próbál magya­rázni. — 0, minél messzebb, an­nál jobb! Hát nem nehéz foglalkozás az övék? H. E. SZÍNHÁZ leMnu rLekvárfozósre" mentek a Szigetvári Cipőgyár asszonyai rr■ Baranya megye egyik legnépesebb könnyűipari üzeme, a szigetvári cipő­gyár szombaton el­csendesedett, meg­kezdődött a hagyo­mányos „nyári szü­net”. A következő két hétben a hat­száz dolgozóból csak mintegy har­mincán járnak be, elsősorban a szere­lők, karbantartók. Sorra ápolják a gé­peket, a gyártó-sza­lagokat, tisztává, csinossá varázsolják a munkatermeket, hogy a szabadságo­lás után zavartala­nul folytatódhasson a termelés. A gyár munkásainak na­gyobb része nő. Ne kik kedvez elsősor­ban a nyár dere­kára időzített pihe­nő. Ezt használják ki az egyik legfon­tosabb háztartási teendő, a barack­lekvár befőzésére, ami úgyszólván egyetlen családban sem marad eL Jut idejük emellett a szórakozásra, üdü­lésre is. Mint min­den esztendőben, idén is sokan láto­gatnak közülük a Balatonra, ahova naponta fürdővomat közlekedik Sziget­várról. A „gyári szünet” augusztus 3-án ér véget A MAGYAR RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1M4. júl. 23-i, csütörtöki műsora a 323,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Rádió híradó. Hanglemeztárunk újdonságai. Érdekelni fogja hallgatóinkat. 18.00: Német nyelvű műsor: Találkozások: A kombájnvezető. Az arató pár. Szórakoztató muzsika. Klvánsághangverseny. 18.30: Magyar nyelvű műser: Zenélő levelezőlap. 18.30: Gyárlátogatáson reggel. — Riport. 15.00: Népszerű egyvelegek. 15.30: Dél-dunántúli híradó. 15.45: Baranyai népdalok. 15.57: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Nincs előadás. MOZI: Rövidítések: szv. « szélesvásznú, szi. = színes. Park: (terem és kert): Sándor Mátyás (szv., szi., 5, 7, 9). A har­madik előadás jó idő esetén a kertben. Petőfi: Lövés a ködben (fél 5, fél 7, fél 9). Kossuth: Sándor Mátyás (szv., szi., fél 5. fél 7, fél 9). Kossuth Híradó: Magyar híradó, 60/14. világhíradó, Sasfióka. Azovi tengeren, (Előadások délelőtt 11-től délután 3 óráig folytatólagosan). Építők: Afrikai képeskönyv (szi.. S, 7). Pécsszabolcs: Égetni való ember (szv., 5. 7). Mecsekalja: Az arénában (7). Vasas n.: Már nem olyan időket élünk (szv., 7). Mo­hács: A halál neve: Engelchen (6, 8). Mohács kert: Monte Christo grófja I., n. (szv., szi., dupla hely ár, 8). Siklós: Az utolsó tanú (szv., fél 9). Szigetvár: Jégmezők lovagja (fél 9). Harkány: Ember- vadászat (szv., fél 7, 9). Istenkút: 2x2 néha 5 (szi., fél 8). 75 új lakás emeletráépítéssel Jelenleg öt helyen folyik emeletráépítési akció a város- | ban. A Kossuth Lajos utca 63-ban 11 lakás, a Janus Pan­nonius utca 9-ben 14 lakás, a Pozsony utca 2-ben 38 la­kás épül. A Kossuth Lajos utca 63-ban folyó nyolclaká­sos építkezést, illetve a Sza­badság úti négylakásosat még az elmúlt évben kezdték el. Ezekkel együtt összesen 75 lakást adnak át az idén Pé­csett. A fentieken kívül új akció­ba kezdenek a Rákóczi út 75 —77-ben, a Petőfi utca 42 és 50 számú ház között, ezek azonban csak a jövő évben készülnek el. Harmincötszörös vb-elnök A „harmincötszörös" vb-el­nök neve: Venicz Ferenc. Tit­kára, aki ugyancsak harminc- ötszörös vb-vezető: Bocskor Irtván. De mindebből gyakori munkahelyváltozásra, valami­féle „gyanús ügyre”, esetleg törvénysértő választásokra gondolni — nagy tévedés. So­mogy apátiban éppen az az érdekes, hogy minden a leg­tisztább törvényesség szelle­mében történik. Hiszen ebből következik a „harmincötszö­rös” váltás. A somogyapáti „ötäsfogat“ A dolog nyitja, a somogy­apáti „ötösfogatban” van. A felsőbb szerveknél így neve­zik ennek a falunak a tanácsi végrehajtó bizottságát. Tagjai az említett két vb-vezsető mel­lett: Bányász István tsz-elnök, Dalos István körzeti iskola- igazgató és Kismárton János, aki egyszemélyben tsz-elnök- helyettes és községi párttitkár. Ennek a szónak, hogy „mel­lett”, itt nagy jelentősége van. A v. b. három tagja ugyanis nem a két vezető alárendelt­je, hanem mellettük, velük együtt, egyforma rangjelzéssel dolgozik havonta kétszer. Tulajdonképpen itt van a harmincötszörös” elnökség alaipja. A somogyapáti végre­hajtó bizottság rendszeresen megtartja üléseit, tehát ha­vonta kétszer. Ahogy számo­lom, ez a legutóbbi tanács­választások óta, mikor is ezt az ötösfogatot jelölte a tanács és ezen keresztül a lakosság a falu élére: hammncötször ült össze a község végrehajtó bi­zottsága. Igaz, hogy az ezek közötti időben Venicz Ferenc teljes hatalrtiú vb-elnök és Bocskor István ugyancsak telj hatalmú vb-titkár. De amint ról, majd a Kossuth La­josról elnevezett utca. A család őse, a nürnbergi születésű Vogl Konrád egyébként közvetlenül Bu­da visszafoglalása után köl­tözött Magyarországra. Hí­res mester lehetett, mert 1703-ban Radonay Mátyás pécsi püspök őt bízta meg a török uralom alatt megron­gálódott pécsi székesegyház kőmunkáinak helyreállításá­val. De Vogl Konrádnak a budai városháza építésénél és egyebütt a török kitalca- rodása után rengeteg dolga akadt, s ugyanakkor ' két- három szaktársával, sőt, magával a tanáccsal Is per­ben állott. Nem is annyira mérges természetű, mint inkább nagyon igazságkere- sö ember lehetett. E körül­mények érthetően Budához kötötték, maga helyett tehát fiát, Kristófot küldte Pécsre a munkálatok elvégzésére. S a fiú annyira megkedvelte Pécset, hogy nem is tért vissza Budára, hanem itt nyitott műhelyt. Kristóf után a véső és kalapács mind a mai napig a család kezében maradt. Kristóf fia Mihály „Steinmetz Meister” 1712. november 12-én már polgárjogot is nyer, s ekkor rangos házat is vásárol. Et­től kezdve volt úgyis, hogy egyszerre több Vogl is dol­gozott a városban. A XVIII. században például a város 5 kőfaragója közül S Vogl volt — fin már az utolsó 50 évben három vármegyét, Baranyát, Tolnát és Somo- gyot láttam el munkával. Ehhez 200 évi tisztességes, szép pécsi munkás múltra volt szükség. Egyébként azt hiszem nemigen, van Ma­gyarországon olyan iparos­család, aki megszakítás nél­kül folytatott iparát 274 év­re tudja visszavezetni! Ko­rántsem valami olcsó kérke­dés szól belőlem, csupán a tényeket mondom, ha van is ebben valami jóleső érzés, ami nem más, mint a csalá­di hagyományokhoz való hűséges ragaszkodás. Művé­szi munkát is végeztem szép számmal. Gyűdi márvány­ból Máriagyűdnek, Nagy- peterdnek, Mecsekszabolcs- falunak, Babarcnak, Lány- csóknak, Majsnak, Homok- szentgyörgynek, s ki tudná hirtelen felsorolni azt a 68 községet, ahová hősi emlék­művet készítettem! — Egy időben márvány­kitermeléssel is foglalkoz­táin. A márványom még Egyiptomba is elkerült. Az első világháború után a kairói vasúti várócsarnok részére 800 négyzetméternyi burkoló lap készült ebből a siklósi, rigóvölgyi zöldes márványból. De Pécsett is van néhány kedves mun­kám. A 48-as téren a Mór Kollégium bejáratának ro­mán stüusú oszlopsora az­tán budakalászi mészkőből az Aranyoskát 240 cm-es átmérőjű medencéje is az én műhelyemből került ki. Most is boldogan emlék­szem arra a napra, amikor 1942-ben a 75 mázsás me­dencét hat ló húzta a szín­helyre. De nagyon jóleső szívvel gondolok vissza ar­ra is, hogy én voltam az a névtelen pécsi polgár, aki a budai külvárosi temetőből annak megszűntekor. Bolgár Tivadar kérésére áthoztam és a kápolna közelében fel­állítottam a tragikus sorsú, 21 éves korában elhunyt „pécsi Petőfinek”, Kóczián Sándornak síremlékét, s én voltam, aki rávéstem a sír­versét is. — Mi, kőfaragók, ha nem is vagyunk szobrászművé­szek, de a kő szerelmesei vagyunk, ha munkakörünk kisebb igényű is, de mindig a művészet világában élünk. Életem legszebb ünnepei kö­zé tartoznak azok a napok, amikor a bécsi Kunsthis­torisches Museum anyagát tanulmányozhattam. — Hogy családunk és a kő mennyire összetartozó fo­galmak, s hogy mestersé­günk mennyire közel áll a művészethez, mutatja az az érdekes tény is, hogy felesé­gem apja is a kőről kapta a névéi, sőt, kőfaragó ként kezdte, de festőművész lett. Deila Pietra Steiner Rudolf Bécsben végezte az akadémiát, Sopronban tele­pedett le, s ezért a soproni múzeumban láthatók főként művei, de, — hogy csak egyet említsek — a székes- fehérvári püspöki palota dísztermének mennyezeti freskója is az 6 alkotása. Úgy látszik, aki elhagyja ezt a foglalkozást, az meg­marad a művészet légköré­ben, s többnyire híres, nagy erő bér lesz. f — Ma is, akárcsak fiatal koromban, változatlanul minden szépért, minden jó ügyért lelkesedem. Éppen ezért szomorúan olvastam a Baranyai megyei Temetke­zési Vállalat 1963. évi hir­detményét, hogy felsorolja a kisajátítandó sírokat, s köztük a K-parcellában Kiss József is szerepel. Nem ezt a sorsot érdemelné a várostól az az ember, aki oly sokat tett a Mecsekért! Meg kellene menteni a sír­ját! Búcsúzás után még sokáig vissza-visszacsengett a fü­lemben: „Meg kellene men­teni a sírját!” — S meg­dönthetetlen igazságnak éreztem: akinek még utolsó szava is a közügy — akár­milyen egyszerű legyen Is — az nagy, az igen tisztelet­reméltó ember! Harcos Ottói lejár a két hét és összeül a végrehajtó bizottság, mind­ketten visszalépnek sima köz­katonává. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy Venicz Ferenc nyitja meg az ülést, vezeti te a vitát, ■ be is zárja azt Nézzük a bizonyítékokat! Itt van mindjárt a Perger ügy. Perger János 44 éves somogyapáti lakos azt kérte a szigetvári járási tanácstól, hogy engedjék el 1200 forint kórházi költségének kifizeté­sét. A járás „leadta” az aktát Somogyiapátiba, — vizsgálja ki a községi v. b„ jogos-e a kívánság. A vb-elnök és a vb- titkár azt javasolták, a végre­hajtó bizottságnak, hogy Per­ger János részletekben fizesse be az összeget. A három vb- tag azonban ellenezte ezt a javaslatot, s helyette más hatá­rozatot hoztak. E szerint: Perger Jánosnak azonnal és egy összegben ki kell fizetnie a kórháza költséget. A három vb-tag azzal indokolta javas­latát, hogy Perger János szü­leivel él közös háztartásban, nyolc holdon gazdálkodó egyé­niek, istállójukban hat szép állait van, azonkívül a tsz most fizetett ki nekik tanyájukért 65 ezer forintot készpénzben. Venicz Ferenc és Bocskor Ist­ván vb-vezetök nem „erősk'M- tek”, hanem elfogadták a vb- tagság javaslatát Közösen határoznak A községfejlesztési hozzájá­rulás ügyében született hatá­rozati javaslat még a fenti ügynél is jobban igazolja, hogy Somogyapátíban testületi vb-munka van. Az előző években száz fo­rint községfejlesztési hozzájá­rulást fizetett a lakosság. So­mogyapáti ban azonban igen sok még a kívánni való, kultúrház, meg egy autóbusz­megálló kell, folytatni keli a járdaépítést. Ezért a vb-elnök, titkár, valamint Dobos István és Bányász István azt java­solta, hogy a 100 forintot emel jék fel 200 forintra. Kismar­ton János azonban mérséklet­re intette a többieket. El­mondta, hogy a termelőszövet­kezetben harminc forintot ter­veztek egy munkaegységre, ez szép szám, de túl sodrat nem lehet még vánni tőle. Szerinte elegendő ötven forinttal meg­emelni a KÖFA-hozzájárulást. A másik négy hallgatott a jó szóra és megváltoztatták a ha­tározati javaslatot. Vitát váltott ki a falu ma­gányos, 70 éves lakójának kér­dése is. Ennek az idős asz- szonynak senkije sincs, ezért segélyt kért a tanácstól. Dobos István felvetette a gondolatot: „Ha adunk segélyt, az még nem oldja meg a helyzetét, hiszen magával tehetetlen, kü­lönösen télen, még kellő pénz esetében sem tudja ellátni magát”. Csakhogy a 70 éves asszonynak telebeszélték a fe­jét, hogy így a szociális ott­hon, meg úgy. Dobos István vállalta, hogy elviszi saját ko-i csijával megmutatni, milyen az ottani élet, megfeleltetni vele a kosztot. Egy község életében a me­zőgazdasági termelés a legfon­tosabb kérdés. Náluk a szó szoros értelmében véve, attól függ, hogy meglesz-e a falu kenyere, ezért egy jó végre­hajtó bizottság a mezőgazda- sági kérdéseket is alaposan, testületileg, közös munkával vitatja meg. Somogyapátíban e téren sincs „vb-vezetői dik­tatúra”, ebben is a v. b. kö­zössége dönt. A legelő ügyében például vita vitát követte. Volt, aki meg akarta szüntet­ni, hiszen annyira bokros, tö­vises volt. A termelőszövetke­zet főagronómusának javasla­tára — akit tanácskozási jog­gal meghívtak a vb-ülésre — megszervezték a régi legelő javítását Vegyszeres gyomir­tással és fizikai munkával annyira használhatóvá tették, hogy sok tekintetben megkö­zelíti á helybeli mintalegelő állapotát A kettő között mind össze az a különbség, hogy a mintalegelőn kiváló fűfajták vannak, és azok akkorára nő­nek, hogy kaszálni kell őket Testületi munka Ezek a viták azt bizonyít­ják, hogy a somogyapáti köz­ségi tanács végrehajtó bizott­sága úgy működik, ahogy az „a nagykönyvben meg vest’ írva. És a nagykönyv ezúttal nem más, mint a Magyar Népköztársaság Tanácstörvé­nye. Ez az alapvető jogszabály kimondja, hogy a v. b. közös munkával testületileg műkö­dik. S ez még akkor is áll, ha a vb-elnök személyesen irányítja a szakigazgatási szervek munkáját, vagy ha kinevezi az alkalmazottakat fegyelmi „jogkört” gyakorol fölöttük, sőt ha a két vb-ülés közötti időben a v. b. helyett annak nevében is intézkedik. Tegnap délelőtt a szigetvári járási tanács végrehajtó bi­zottsága Somogyapátíban tar­totta kihelyezett ülését. Ennek oka; hogy az egyik napirendi pontként a somogyapáti v. b. tömegszervezeti tevékenységét is tárgyalták. Láttuk az elő­terjesztést teli a falu fejlő­dését, a tömegszervezeti mun­kát bizonyító adatokkal. Ezek az adatok azonban minden jól működő községre jellemzőek. A somogyapáti v. b. legna­gyobb érdeme azonban a testületi munka, az, hogy a 2 vb-vezető — elnök és titkár — csak a vb-ülések közötti időszakban teljhatalmú „úr", utána átengedi magát a kö­zösség akaratának! Földessy Dénes Áramszünet Áramszünet Jea* Július 24-én 7—16 óráig karbantartás miatt az alábbi területen: Mészkemence u, Fürst S. u. 1—7, 2—4, Ujvüág u.. a Vadász u-tól keletre, Diósi út, Bokor u., Pélmonostor u., Kis- kőszeg u. (x) DUNÁNTÚLI NAPLÓ A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Vasvari Ferenc. Szerkesztőség: Pécs, Hunyadi János őt ll. Telefon: 15-32, 15-33: 17 őrá után: 60-1) Belpolitikai rovat: 31-63. Kiadja: a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Károly. Kiadóhivatal: Pécs, Hunyadi út u. Telefon: • 15-32, 15-33, 50-00. PÉCSI SZIKRA NYOMDA Pécs, Munkácsy Mihály u ll) tt, Felelős vezető: Melles Rezső, Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivatalok* nál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra IS.— Ft Indexszám: 25 054.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom