Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-02 / 153. szám

»64, JÚLIUS 2. NAPLÓ 5 MŰSOR - SZÍNHÁZ - MOZI 1 A MAGTÁB RADIO PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 19W. július 2-i, csütörtöki műsor» a 223,8 m középhullámon: 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Rádió híradó Dalok a tengerről. Érdekelni fogja hallgatóinkat. A Kvarner-duó repertoárjából. 18.00: Német nyelvű műsor: A szocialista tábor országaiból. — Hans Weil műsora. Rövid hírek. Népzenei koktél. Közben: l percben elmondva, 18.30: A7. elpusztult somogyi be­tyárcsárdák. — Dr. Kanyar Jó­zsef előadása., 18.10: A Pécsbányatelepi Bányász Dalkör énekel. 18.50: Dél-dunántúli híradó. 18.05: Magyamóták és csárdások. 19.20: Szekszárdi képeslapok. — Kovács Imre és László Lajos riportja. 19.35: Zenélő levelezőlap. 19.57: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. ' SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Nincs előadás. Tájszínház: Nebáncsvirág (este 8 órakor). Nagyatád. MOZI: Rövidítések: szv. ** szélesvásznú, szí. = színes. Park (terem és kert): Égetni való ember (szv., 5, 7, 9). A harmadik előadás jó idő esetén a kertben. Petőfi: Három kívánság (fél 3* fél 7, fél 9). Kossuth: Akik meghódították az eget (fél 5, fél 7, fél 9). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, Itt a pirula nem segít, Páris—Palma—Bécs, Finnországban jártunk, Kívül a pályán. (Előadá­sok kezdete délelőtt 11-től délután 3 óráig folytatólagosan). Építők: Uj Gilgames (5,7). Pécs- . Szabolcs: Külön asztalok (5, 7). Mecsekalja: Vigyázat, feltaláló (szv., 7). Vasas II.: A leglassúbb vonat (7). Mohács: Az éjszaka (szv., ,6, 8). Az íitolsó előadás jó idő esetén a kertben. Siklós: A nap vpge (szv., fél 9). Szigetvár: Gyöngyvirágtól lombhullásig (szí,, fél 9). Harkány: Emberek és far­kasok (szv., szí., fél 7). Látogatás Lenz Mosernél Közlemények A Pécsi Élelmiszer kereskedelmi Vállalat a. személyiigazolvány-cse- rékhez szükséges 10. számú, zöld színű bejelentőlapokat szétküldte boltcgységeibe. Az I. kerület te­rületén Pécsbányatelepen 151-es i'űszerbolthan. Borbála-telepen a 123-as sz. füszerboltban, Hősök terén, Mecseks zabolcs faluban, Fehérhegyen a 139-es sz. boltban és a «09. sz. dohányboltban. Gyár- városon a 127. sz. füszerboltban, a Felsövámhaz utcai, Marx úti és az Engels úti fűszcrboltjainkban árusítják. Ezenkívül július 2-től valamennyi dohányboltban is be­szerezhetők a szükséges bejelentő- lapok. * Uj tánciskola indul kezdőknek 8-án este 7 órakor a KPVDSZ Művelődési Házban (József u. 15). Vezeti; Hermann. ' Julius 5-tÖi minden vasárnap délután 4—.lO-ig ifjúsági tánedéí- után lesz a Ság?ári Művelődési i Házban* Vasárnap késő este érkezett meg Bécsből Gergely János, a megyei* tanács főikertésze friss élményekkel, gazdag tapasz­talatokkal, melyeket az egy hetes ausztriai tanulmányút adott. — Már maga az út is nagy élmény volt. A Felszabadulás gyönyörű kétemeletes hajó, nagyon kényelmes, kielégíti a legkényesebb igényeket is. Szép volt felhajózni Becsig a Dunán, bár kerék 24 óráig tartott az út, nem úntak el. Mi százhatvanan utaztunk az ország mindéin részéből ker­tészeti, szőlészeti ” szakembe­rek. Baranyából ketten vol­tunk, a csertői tsz elnöke meg én. Regyven méter magas övegház Hogy mi volt a legnagyobb élményem? A rothrendoríi lá­togatás Lenz Meséméi, a vi- lághírő osztrák szőlőtermelő­nél. Persze a kertészeti vi­lágkiállítás megtekintésére utaztunk Bécsibe, s úgy illik, hogy előbb erről beszéljek pár szót. Egy egész napot töltöt­tem ott. Ez persze kevés ah­hoz, hogy mindent lássak, hisz a monumentális kiállítás, mely áprilistól októberig tart, 100 katasztrális hold alapterü­letű vagy még ennél is na­gyobb. És még egy : a magyar turista erszénye túl lapos ah­hoz, hogy mindent megnéz­hessen, Már a belépésnél két dolog ragadott meg, a pazar kivitel és a drágaság. Az ál­talános belépő csak arra jo­gosít, hogy kívülről nézzük meg a dolgokat. Nos, akii tér- iszionyát leküzdve felkapasz­kodott, vagy a liften felvitette magát a száz méternél ma­gasabb toronyba, melynek te­tején forgó étterem biztosí­totta a kényelmet és a lepil- lantást a kiállításira, azt mi­előtt még fogyasztott volna valamit, újabb 25 schillinggel vágták meg. Nos én erről a „szédítő” él­ményről lemondva, inkább az ugyancsak i nem lebecsülendő 40 méter magas üvegházto- ronyba váltottam belépőt. Eb­ben az üvegfalú ultramodern toronyban — osztrák szabada­lom és eddig egyedülálló a vi­lágom — több tízezer virágot tenyésztenek feJvonószení sza­lagon örök mozgásban lévő virágasztalofam, A virágasz- talok függőleges és vizszimt.es mozgást végeznek, s mindösz­sae két ember kezeli őket, j íasra egyelőre csaa a viuanyj nlnítr' fit-»' ív*»«« állmai]* a az asztalok a virágokkal odajönnek elébük, lekezelik őket, majd jön a következő. A megoldás nemcsak érdekes, de szakmailag nagyon jó is, mert az örök mozgásban lévő növények állandóan és min­den oldalról kapják a nap­fényt, a páraelosztás is egyen­letes és így a virágokat sok­kal rövddebb idő alatt lehet előállítani. Aranyérmes magyar gyümölcs Megnéztem a magyar pavi­lont is. Nagy örömünkre szol­gált, hogy épp aznap zsűriz­ték le a lefutó gyümölcsöket, s a magyar germersdorfi cse­resznye és a pándi meggy aranyérmet kapott. Ott talál­koztam Mester Józseffel, a Pécsi Kertészeti Vállalat te­lepvezetőjével, aki éppen friss virágokat hozott a kiállításra. Ezen a folyamatosan nyitva tartó kiállításon októberig még sok aranyéremre számít­hatunk. Egy napot kinn töltöttünk Klosterneuburgban, a 100 éves jubileumát ünneplő szőlészeti és gyümölcstermelési szakis­kolában. Nálunk kb. a felső­fokú technikumi szintnek fe­lel meg. Megnéztük a kutató­intézet gépmúzeumát és tele­pét. Itt is Lenz Moser mód­szerével termelik a szőlőt. Az osztrák kutatók is teljes mér­tékben elismerik és tisztelik ezt a nagynevű szőlősgazdát, aki megreformálta az osztrák és európai szőlőművelést. Rohrendoífban az egyik — 50 hektáros — Moser-telepen Lenz Moser középső fia foga­dott, aki maga' is kertészmér­nök. A fiú nagy tekintély már a szakmában. Ezt azoktól a magyar kertészmér nök-h all­gaitoktól tudtak meg, akik kinn töltik gyakorlati idejüket Moseréknél. Hogy szakmailag mi újat láttam? Legszembe­tűnőbb a teraszos művelés. Ott nemcsak Moserék, de minden szőlősgazda teraszosan művel, egy teraszra 5—10 sor esik igen széles, géppel jól művelhető. 3.25 méteres sor­távolságra. A terasz óriási előnye, hogy sík, tehát a gé­peknek nem kell kapaszki>d- náok. Tökéletesen gépesíthető így a szőlőművelés. Nálunk az új nagyüzemi szőlőtelepí­téseknél már mindenütt a Mo- ser-féle magas kordonos mű­zott. A Kopár oldalában ta­vasszal már teraszosan telepí­tették a szőlőt. Egyelőre ez a legtökéletesebb nagyüzemi megoldás. Engem főleg az érdekeit hogyan állnak ők a faggyal, hisz a magas kordonos szőlő jobban ki van téve a fagynak, mert takarni nem lehet. Az ifjabb Moser elmondta, hogy ez őket is sújtja, de 10 évben egyszer van olyan nagy tel. hogy tetemesebb a kár. Ilyen volt nálunk is a tavalyelőtti év. amikor 40 százalékos volt ott is a fagykár. Ennek elle­nére mégis ez a legjobb meg­oldás. Moserék híísitő iíaia Moserék két fő fajtával fog­lalkoznak és ezek a Muskat Ottonel és a Zöld Veltelimi. Az átlagtermés 80—100 mázsa hektáronként. A nagyon mo­dern bőrfeldolgozójukban nem csak bort, de szénsavas hűsítő italokat is palackoznak. Ez a szőlőből készült hűsítőital ki­szorította Nyugat-Európából a Oocacólát. Magam is megkós­toltam, kitűnő volt. Hatezerkilencszáz aprójószágot nevelnek a zengőaljai Egyesí­tett Dózsa Termelőszövetkezet nagypalli telepén. Schmolc György né és Molnár József» é eteti a csibéket. ÉS A „BÁNYARÉM" mégiscsak elcipeltem ma­gammal közülük. A Szili- k.ót. De magára vessen, mert amíg élek, a fogsá­gomban tartom.,. így vélekedik a „többi­ről:' is, araikor sorra veszi őket. — Még egy hetes bá­nyász ■ sem voltam, amikor a vájárom próbára tett. Azt mondta: Eriggy, Miska fiam vízért, de nagyon vigyázz! A fővágat előtti nagy ka­nyarban futásban haladj, ne nézz hátra. Ott tanyáznak a bergmannlik... A hitelesség kedvéért elő is adja, hogyan volt tovább. — Tényleg ám! Alig ha­gyom el a riagykanyart, egyszerre csak ezt hallom: kop-kop-kop-kop-kop-kop... — Az öreg művelet felől ’ jött a kocogás. Abban az időben nem tamedékelték az öreg műveleteket, legfel­jebb egy mitlit vagy ke­resztet tettek eléje figyel­meztetőnek. — Na, ördög- fia, én most • lefülellek — mondtam. Mondtam, és már be is léptem a barlangjá­ba. De mivel utániban volt a nlitli, hát letéptem, s lám egyszerre csak megszűnt a kocogás. Tudja mitől volt? A főiéről csöpögött rá a víz, az kopogtatott. De úgy látszik, az öreg bányászok mégsem örven­deztek túlságosan az' ördög­űzés -felett. — Amint megvittem ne­ki a hírt, a vájárom azon nyomban visszakergetett. — Tüstént szegezd vissza a mitlit, különben én feszíte­lek meg. — Ekkor mondta csak meg, hogy óvatosság­ból tették oda, nehogy az ilyen magamfajta meggon­dolatlanok beleszédelegje- nek a bajba. Merthogy az igazi rém, a metán rejtőz­ködik az öreg műveletben. Azért vele is megmérkő­zött egyszer Bemát Mihály. Megmérkőzött, de senkinek sem tanácsolja, hogy egy­szer is utána csinálja. — A tizenöt éves Lajos fiam csilléskedett annak idején a csapatomban. Gu- rítót hajtottunk és a csúsz­da vége. messze esett az arttól. Elszalajtottam a fia­mat, hozzon a felső gurító- ból egy-két méteres csúsz­davéget. Egyszer csak sza­lad ám vissza lélekszaka- dással: — Papa, nagy baj van! — Aztán elhebegte, hogy tíz lépést sem jutott előre a gurítóban, amikor a lámpája hirtelen kilobbant, őt magát pedig egyszerre környékezte meg a süket­ség, a vakság. Aztán önmagát is korho-l - ra mondja tovább a törté­netet. — Ott hagytam a fiút az arton és magam indultam el a csúszdáért, őrültség volt, tudom, de példát kel­lett adni a gyereknek a bátorságból. Pont a saját gyerekemnek. Elmondta azt te, hogyan csinálta. Erős lélegzetet vett és benjmmakodott a gurító- ba. Egyet csavart a csúszda kötődrótján, aztán visszaug- rott, megint egy lélegzet, újabb csavarintás, újabb kí­sérlet. Aatán a tizedik „tá­madás!* végén letépte a csúszdát és vele együtt le­gurult az artra. — Na, va­lahogy így kell, — akarta mondani a fiának, amikor feltápászkodolt, mégis más­ként sikeredett a „tapasz­talatátadás”. — Látod, ez az, amit nem szabad soha utánam csinálni, — és jóelőre le­hordta a fiát, ha mégis eszébe jutna, hogy hasonló­képpen cselekedjen. — Mert, ha nem is kí­sértet a metán, azért még­sem szabad kísérteni, — emelte fel a mutatóujját magyarázatképpen. És lám, a felvilágosult Bemát Mihály érdekes mód mégis pártfogásába vette a patkányokat. Na, nem ál­talában, csupán a bánya­beli patkányokat. Pedig a bónyababonák kódexében nem éppen utolsónak emlí­tik, vagy nem is említik, tagadják inkább a „baj­érző” patkány életmentő szerepét, ő példával bizo­nyítja az ellenkezőjét. — Régen volt, talán har­minc éve is annak, amikor az egész csapatunkat biz­tos pusztulástól mentették meg a patkányok. A har­madik vagy a negyedik kap­uit ütöttük be, amikor két patkány őrült cincogással illant el a lábunk alatt. Mi dolgoztunk volna to­vább, de a csapatvezetőnk megállította a munkát. — Emberek, mindenki vigyáz­zon! — Éppen magyarázni kezdte, mire is kell vigyáz­ni, amikor egyszerre csak szemetelni kezdett a főte, pattogni a tárnia és amire lerohantunk az alapvágat­ba, már mozgásban volt az egész fejtés. Szóval hajszá­lon múlt, hogy megmene­VAKÁCIÓ Június 6-án beaáródtaik az könyvet. Itthon segítek a ház- j polcot műhely gyakorlat kere­tében néhány osztály. Overall jába törli a kezét és büszkép mondja: — A Nagy Lajos Gimná­zium másodikos tanulója va­gyok. 4 + 2-es osztály, ha vég zek, villanyszerelő szakmun­káslevelet kapok az érettségi bizonyítvány mellé. — M ű hei y gy a korlat után hol nyaral majd? —s Egyik rokonunknál, Sik­lóson. Már sokszor voltam ná­luk, mindig nagyon jól érez­tem magam. Nagyon szeretek a várban játszani. — Látta a Ten kés kapitá­nyát a televízióban? ■ \VL — Igen, minden részét rnegd néztem- Lehet, hogy az idei nyáron elmegyek azokra a he lyekre, ahol játszódott.-r- Siklóson kívül van-e va­lami más érdekes program? —i A többi időt itthon töl­töm. Strand, mozi, könyvek fognak szórakoztatni. A Park mozi közel van hozzánk, na­gyon szeretném megnézni a, Sándor Mátyást. Addig talán a könyvet is el tudom majd olvasni. Egyébként a szom­széd Ferivel kerékpárral el- karikázunk Harkányba. Si- kondára, Abaligetre. Tavaly az általános iskolával voltunk országjáráson, nagyon meg­tetszett Debrecen, oda egyszer szeretnék elmenni alaposan megnézni. iskolák kapui, befejeződött a tanítás. A diákok szeptember elsejéig szabadok, tág lehető­ségeik vannak a szabadidő okos fdlihasBnálására. Irány ox NDK! A József utcában dr. Stein­metz Endréiknél mindenki otthon van. Eszter éppen ebé­del, kicsit izgatottan ül le ve­lem szemben. A papa is jelen van, no meg az örökké hí­zelgő cica, ez kissé megnyug­tatja a riportalanyt. — A Janus Pannonius gim­názium első osztályát végez­tem olasz nyelvtagozaton. Egyébként zenei osztályba já­rok, — válaszol első kérdé­semre. — Hogyan telt az idő ed­dig? — Nagyon szeretek úszni, sokat járok a Hullámba. Mo­ziban is voltam, utoljára a Párducot láttam, nagyon tét­tartásban, a bevásárlást vál latom magamra. Zongorázom, néha a papával átveszünk, egy-két olasz leckét, hogy ne felejtsem el amit évközben tanultam. • A papa egészíti ki a képet: Eszter fuvolázni is tanul, azt is szorgalmasan gyaikorolja. Sokat olvas, hangversenyekre jár, nagyon szereti a televí­ziót. — Mikor voJf utoljára hang versenyen? — Bérletem van, az egész csatád együtt jár hangverseny re. Legutóbb a színházban Dino Ciani hangversenyét hallgattuk meg, nagyon szé­pen zongorázott, és sokat rá­adott a koncertre. — Hogyan alakul a további nyári program? — Július 25-én a gimná­zium igazgatónőjének vezeté­sével az NDK-ba utazunk is­kolatársaimmal. Egy ottani is­kolával folytatott hagyomá­nyos „cserekirándulás” ez. mialatt az NDK-ban járunk, a németek jönnek Magyaror­szágra. Még sofia nem voltam külföldön, nagyon örülök, hogy az NDK-ba mehetek. Amikor hazajöttem, az iskola énekkarával Abaligetre me­gyünk, egy hétre. Gyakorolni, fürdeni, csónakázni, szóval „nyaralni”. Először Budapesten A Kulich Gyula utcáiban Si­moné kát vasalás közben ér­tem. Éva nyitott ajtót, kicsit elfogódottan tűnődött, been­ged jen-e. A lakásban már fel oldódott a hangulat, Éva is leült és készségesen válaszolt: — A második osztályt végez, tem az idén a .Janusban. Fran cia tagozatra járok. — Nyaralt miár valahol az évzáró után? — Budapesten voltam egy hétig rokonoknál. Jártam a Szépművészeti Múzeumban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Vidámparkban, a Halász- bástyán, az Országházat meg­néztem, voltayi fenn a János hegyen, szóval alaposan meg­néztem minden budapesti ne­vezetességet. Egyébként elő­ször jártam Budapesten. Har­kányban, Sikondán voltam még, t ha itthon vagyok, so­kat járok strandra. — Július 5-én Bolyba me­gyek, címerezőtáborba. Ta­valy a nővérem volt ott, az idén én megyek. Két hétig leszek Bólyban, utána a Pé­csi Ruhaipari Ktsz-ben je­lentkezem, egy hónapig dol­gozni fogok. 500 forintot kere­tek, ruhát, pulóvert veszek majd a pénzen. Kerékpárral Harkányba Schmidt Nándor, a Nagy Lajos Gimnázium alagsorában „szögvasakat fúr”. Az iskola- könyvtár könyveinek készít leültünk. Hát ezért becsül­tük meg a patkányokat. Ur- bacska aknász nagyon szi­gorúan meg is büntette azt, aki megkergette a patká­nyokat­Amikor megkérdeztem, miért, van az, hogy a mai bányásztól egyszer sem hal­lottam hasonló csodatevés­ről, mintha egy kicsit rosz- szallóan nézett volna rám. — Csak azért, fiam, mert manapság sokkal hango-' sabb a bánya, mint annak­idején. A gépek, a motoros- szalagok lármája elűzi, el­riasztja a patkányokat. Aztán erről is eszébe jut­hatott valami, mert a gé­peket is és a mai bányá­szokat is pártfogásba vette. — Hiába, na! Könnyebb a maiaknak! Sokkal köny- nyebb. Ott a sok ravasz gép, ott a sok ravasz bá­nyász. Az én időmben erő­vel, virtussal kergettük meg, füleltük le a bányarémet. Ma meg? Kicsit töri a fejét, mi­vel bizonyítsa még, hogy könnyebb a maiaknak. — Szeretem én ezeket a gépeket még látatlanban is. Légióként azért szeretem, mert a legjavát a mieink, a magunk fajták okosítják odalent a fejtésekben. És hogyan okosítják? Hogy mást ne mondjak, talán még én ie megérem, hogy világgá zavarják a szilikó­zist, a sújtóléget, meg a többi sok veszélyességet, alattomosságot. És akkor majd akkor... Nem tudja befejezni a szép jövendölést Melle bör­tönében sípolva, zihálva, ka­jánul csúfolkodik az „örök rabságra” ítélt bányarém, a szilikózis. Pálinkás György Négy íóbarát Abaügeten Gaál Dezső Schmidt Nándor osztálytársa, őt ugyanott ta­láltam, az alagsorban. A kü­lönbség köztük mindössze annyi, hogy Dezső nem szőke, és nem „szögvasakat fúr”, ha­nem „csapokat esztergál”, ö is az iskolakönyvtár könyvei­nek készít polcot. —i Július 13-ig otthon töl­töm az időmet, meg a stran­don. Elsegitgetek otthon. ■— És július 13-tól? —■ A KISZ sportvezetőképzö táborába megyek Pécsvárad- ra. Szükség van a sportveze­tőkre, az eddigiek „kiöreged­tek”, végeztek, s aki tavaly harmadikos volt, már nem na gyón tudja vállalni a funk­ciót a sok tanulás miatt. Én szeretem a sportot, magam is sportolok, igy esett rám a választás. Azt már Molnár tanár úr mondja, hogy jó magatartása és munkája alapján választot­ta ki őt a testnevelő tanár és az osztályfőnök. — Meddig tart a pécsváradi sportvezetőképző? Július 23-án jövök majd haza, utána edzésekre járok, a Pécsi Postás ifjúsági futball csapatában balszélsőt játszom. Augusztus elején három ba­rátommal együtt 10 napra Abaligetre megyek, a barlan­got és Abaliget környékét sze­retnénk közelebbről megismer ni. Karnpis Péter. 1 4 t

Next

/
Oldalképek
Tartalom