Dunántúli Napló, 1964. július (21. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-01 / 152. szám
* 1&S4. JÜUUS i. Ai: MSIMP-BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAWACS LAPJA XXI. ÉVTOLYAM, Akai m pillék 152. SZÁM LEMONDOTT a kongói kormány Az utolsó ENSZ-katonák is elhagyták Kongót - Lázas politikai tanácskozások Leopoldville-ben Leopoldville: A keddi nappal véget ért [ a kongód ENSZ-katonák meg- j bdzatása és a kéksisakosak j utolsó alakulatai is elhagyták i az országot Míg Mobutu csapatai az or-: szag legkülönbözőbb részeiben rendszertelen és vereségekkel tarkított háborút vívnak a partizánokkal, Leopoldville-ben lázas politikai tanácskozásokat tartanak. Folytatódik az országos népszavazás is az új alkotmány- tervezetről, amely jóváhagyás esetén átmeneti kormány létrehozásáról intézkedik. ] rekasztal-kormányánaik létre- I hozása áll. Részt vesz a meg- ; beszólásén Adoula miniszterelnök és Kaszavubu elnök, továbbá a két szakadár veze. j tő, a katangai Moise Csőmbe : és dél-kaszai tartomány egykori diktátora és „istencsászára” Albert Kalondzsi. A leopoldville-i tárgyalások homlokterében az „országos megbékélés” úgynevezett keAz UPI értesülése szerint már Leopoldville-i diplomád ciai megfigyelők is arra hajRejtett tartalékok C g észen furcsa eflent^ mondások jelentkeznek a megye munkaerő helyzetének tanulmányozása közepette. Amíg egyfelől munkaerőhiány van, másutt meglehetősen magas a munkaerőtartalék. Megyénkben például közel 8000 nő kíván elhelyezkedni. Zömének azonban nincs semmiféle szakmai képesítése, s elhelyezésük ezért meglehetősen nehéz. Súlyosbítja a problémát, hogy a nők fokozottabb munkábaállítása feltétlenül költséges beruházásokat igényel. Bölcsődéket* napközikéi kellene létesíteni. A bölcsődék fejlesztése magas fenntartási költségeket és nagy munkaerőráfordítást Is követel. Bármilyen szép eredményeket Is tudunk felmutatni ezen a területen* az ilyen Irányú problémák teljes megoldása még időbe telik. Mindezen felül még a lakáshiány is gátló körülményként Jelentkezik és így nem csoda, hogy a Pécsi Kesztyűgyár siklósi üzeme* amely korábban a siklósi női munkaerőtartalékokat fel szippantotta, ma már a távoli falvakban toboroz munkásokat, munkásnőket kevés sikerrel. Ugyanezzel a problémával találkozhatunk a drávaszabolcsi lengyárban Is. Nyilvánvaló, hogyha ezeken a helyeken lakások, bölcsődék, napközik épülnének, a munkaerőhiány gondjai feltétlenül enyhülnének. A* Ilyen nagyarányú beruházások azonban ma még sokáig váratnak magukra, a megoldást tehát másutt kell toresni. A nők elhelyezését ugyanazokkal a módszerekkel kell megoldani, amely módszerek ahhoz szükségesek, hogy a másutt Jelentkező munkaerőhiányt felszámolhassuk. Ezek a módszerek pedig nem mások, mint a munkaerővel való célszerű gazdálkodás, körültekintő belső átcsoportosítás, űzemsziervezés és mindenek fölött hatékony műszaki fejlesztés. A Bm. Építőipart Vál- " Ialat februári munkaerőhiánya 800 tő volt, 1400- zal több idénymunkásra tartanak igényt a megye állami gazdaságai, de több száz fő a munkaerőhiány olyan fontos üzemnél is, mint a Mecseki Ércbánya Vállalat és ha a megye valamennyi építőiparának azonos problémáját vesszük fi- gye’ambe, akkor akár holnap az építőipar több ezer embert tudna foglalkoztatni. Ezen belül pedig a legnagyobb baj az, hogy kevés a szakmunkás, s következésképpen a szakmunkások iránti kereslet igen nagy. A fémioari vállalatot az utóbbi években közel 200 szakmunkás hagyta ott, a megye építőiparát pedig az elmúlt esztendőben mintegy 800 szak munkás és segédmunkás. Eg” részük megmaradt ugyan az inarban, pontosabban a városban olyan munkahelyen. ahol magasabb órabért adtak számukra, a zöme azonban falun a termelő- szövetkezetekben és állami gazdaságokban helyezkedett el szakmunkásként. Eljárásuk érthető. Korábban faluiról jártak be a városba, de most megszabadultak a napi vagy hétvégi utazgatással járó fáradalmaktól, költségektől, otthon viszont háztájit la kapnak* ami minden bizonnyal fedezi az esetleges kevesebb keresettel járó különbséget A mezőgazdaság ma már nemcsak növényápolásban és állattenyésztésben jártas embereket igényel, hanem ipari szakmunkásokat is, lakatosokat szerelőket villany- szerelőket asztalosokat, kőműveseket A mezőgazdasági üzemek érthető módon tárt karokkal várják a visszavándorolt szakmunkásokat, s ezt megakadályozni nem Is szabad, elvégre senkit sem lehet meggátolni abban, hogy saját maga válassza meg munkahelyét Azonban a munkaerőhelyzetben egyre égetőbben jelentkező problémákat mégis meg kell oldani. Megyénkben körülbelül 2000 férfit tartanak nyilván a munkaerőgazdálkodási hivatalok tartalék Jelleggel. Ezeknek az embereknek többnyire nics szakmájuk* másrészt válogatnak a munkalkalmak között vagy vándorolnak az üzemek, vállalatok között és csupán kis hányada kíván komoly szándékkal elhelyezkedni, ami — természetesen — sikerül is. Számuk azonban túlzottan kevés ahhoz, hogy érdemben befolyásolják a munkaerőhiányt Ezért tehát feltétlenül az füzemen belül” kell enyhítenünk a munkaerőgondokon. A termelési érték megyénkre vonatkozóan tavaly 6 százalékkal emelkedett* de 4 százalékkal nőtt a munkáslétszám Is. Mit jelent ez? Azt hogy elsősro- ban létszám növelésével értük el a termelési érték emelkedését. Ez viszont nem üzlet, főleg akkor, amikor az Iparban mellékesen munkaerőhiány van. Vagyis: a termelési .érték növelését ne a létszám, hanem a termelékenység emelésével szorgalmazzuk. Közismert, hogy a termelékenység növelésének legfontosabb emeltyűje a műszaki fejlesztés. Szinte minidéin gyárunkban megoldásra vár az anyagmozgatás. Meg kell vizsgálni, miképpen lehet lerövidíteni és meggyorsítaná az anyag- és áruszállítási útvonalakat illetve magát a szállítást hogyan lehetne egyszerűsíteni. Lényegesen enyhíthet a gondokon a megfelelő üzemszervezés. Számtalan munkahelyen tapasztalható, hogy egy bizonyos munkafolyamatot a szükségesnél -nagyobb lett- számú csoport végez el s ez főleg vonatkozik a segédmunkát igénylő munkahelyekre. Minden bizonnyal akad talán valamennyi üzemben olyan munka, amelyet férfiak végeznek, holott a munka — éppen könnyű jellege miatt — nőnek való. Alapélvként fogadhatjuk el: ahol csak lehet, nőket kell foglalkoztatni. Furcsa munkaerő-gazdálkodásra vall az Is, hogy egyes helyeken szakmunkás dolgozik irodai beosztásban, s méghozzá olyan pozícióban, aminek szakmai képzettségéhez semmi kösse nincs. A kereskedelem — ez már napjainkban tapasztalható — felduzzasztott létszámmal dolgozik. Magas létszám nélkül elavult rendszerű boltokban a tülekedő vásárlók ^ Villáminterjú munka közben Kellős küzdelem Nyolceaer forintot szeretnék keresni lanak, hogy Moise Cs-j nbéi „tippeljék” új miniszterelnöknek. Csőmbe — mint ismeretes — egy ideje azt állítja magáról, hogy ő az ellenzéki erők ösz- szefogásának szószólója. Beleillik a képbe hétfőn este el-, hangzott nyilatkozata, amelv szerint Adoula miniszterelnö : biztosította öt, hogy Gizenga volt miniszterelnök helyettest, akit a központi kormány börtönben tart, „néhány órán belül” szabadon fogja bocsátani, mégpedig az ő közbenjárására. Ugyancsak az UPI jelen:;, hogy Adoula miniszterelnök legközelebb lemondásra készül. * valóban nem lehet De az üzlethálózatot korszerűsíteni lehet kell is, hiszen az önki- szolgáló boltok, bisztrók üzemeltetésének eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ez a helyes üzemszervezési intézkedés bevált Számos lehetőség kínálkozik tehát mindenütt a munkaerőhiány enyhítésére. Ezeket ki kell használni. A legfontosabb volna olyan lehetőségeket teremteni a munkahelyeken, hogy a dolgozó ■megszeresse munkáját. ragaszkodjon munkaköréhez. Meg kell könnyíteni a dolgozó ember munkáját. Nemcsak külföldön, hanem hazánkban, de még itt, Pécsett is már egyes üzemek vezetői szinte tudományos igényekkel vizsgálják: az adott lehetőségeken belül milyen műszaki eljárásokkal, technikai fogásokkal lehetne részben megkönnyíteni' a munkát, résziben fejleszteni a termelést. A jövő évi tervek most készülnek. Soha jobbkor, mint most kell felmérni minden munkahelyen — és feltétlenül a munkásodé ötleteinek. véleményeinek figyelembevétele alapján — e belső lehetőségeket. A műszaki fejlesztés ne maradjon jegyzőkönyvekben megülepedett frázis, hanem reális, élő eszközévé váljon a termelés növelésének, az. emberi munka megkönnyítésének. n. f. OSLO: N. Sz. Hruscsov szovjet miniszterein Ók hiteget az őt üdvözlő tömegnek. O s 1 ő: Kedden délelőtt megkezdődtek a norvég—szovjet tárgyalások. A megbeszéléseken Hruscsov és Gerhardsenen kívül résztvesz a két ország külügyminisztere, Gromiko és Lange, valamint számos szakértő. Lapjeleníésck szerint elsősorban a két ország kereskedelmi és kulturális kapcsolatai állnak majd az előtérben, de természetesen szó lesz a nemzetközi politika időszerű kérdéseiről is. Hruscsov, mint ismeretes, már Dániában hangsúlyozta, az adott körülmények között a Szovjetunió nem kívánja a NATO-ban részt vevő skandináv államoktól azt, hogy kilépjenek a szervezetből. Ezt a kérdést az általános és teljes leszerelés, illetve a NATO és a Varsói Szerződés szervezetei között megnemtámadási egyezmény keretein belül találja megoldhatónak. A délelőtti politikai tárgyalások befejeztével Hruscsov az osloi Grand Hotelben ebédet adott Gerhardsen tiszteletére. Délután részt vett az Osloi Városi Tanács fogadásán, este pedig beszédet mondott a norvég külügyi intézetben. Nyög a kombájn. Ä tarlón móly nyomot hagy. Megáll, melléje áll a pótkocsi. ~ U] a kombájnt' *— kérdem az SZK 4 felirat láttán. — Nem. Tavaly már dolgoztam vele. Nagyon jó gép — mondja Nagy Lajos, az ócsár- di gépállomás kombájnosa, aki a szalántai tsz őszi árpáját vágja. •— Mennyit áradott tavaly? •— 650 holdat. •— És idén mennyi Desz? — 520 holdat vállaltam, de ezt tzeretném túlteljesíteni. •— Nehéz lesz. *— Nehéz. Most sóikkal jobb a termés. A szalma is erősebb. Látja ez a tábla nyolcvannégy hold. Azt mondják, hogy ennyi. Egy kerülővel megtelik a tartály. Üríteni kell. Gondolom: 16—18 mázsás termés lesz itt. — És meddig dolgoznak? — Ameddig lehet. Ha lehet, még este tizenegykor is. Attól függ, hogy mikor kezdődik a harmat. — Váltótársa van? — Van persze, a Tóth József. ö a tsz-től van. De most a gépállomástól is kap fizetést. — Mennyit keresett tavaly az aratásban? es 5800 forintot. És mennyit akar az idén? *■= Legalább nyolcezret. Szépek a gabonák, sok a szem, de nagy a szalma is. Nem lehet úgy menni, mint tavaly. Tavaly háromban is futhatott a kombájn, most csak egyben nyöszörgőnk. De a lassúságot kárpótolja a több szem. Felmászik a gépre. Kint az út szélén megáll egy motor. Treiifcz János, az ócsárdi gépállomás brigádve- aetője érkezett — Hol aratnak még kombájnok? — Ebben a tsz-ben három kombájn dolgozik. A másik kettő még lent van, nem láthatja. Boksán kettő és Gör- csönyben is kettő. Az eső nem nagyon enged dolgozni. Úgy látom, hogy az idén az időjárással is, a nagy terméssel is meg kell birkóznunk. Nem lesz könnyű. — A többi kombájnos is tett felajánlást? — Igen. Van, aki 510, van, aki 520, és van, aki 530 holdat vállalt. Reméljük mindannyian teljesítik is. Siklós felől nehéz fekete felhők úsznak a Mecsek felé. Megint esni fog. A kombájn motorja felbúg. Megremeg es elindul a gép. Küzdeni az időjárással és a nagy terméssel. Szalai János. Mandátumának lejártával lemondott a kongói kormány. Kaszavubu köztársasági elnök kedden rádióbeszédben jelentette be, hogy a lemondást elfogadta, de az ügyek vitelével átmeneti időre továbbra is Cyrille Adoulát és kabinetjét bízta meg. Kaszavubu néhány napon belül kormányalakítási megbízást ad egy szerinte alkalmas és „senki által sem gyűlölt, cröskezű politikusnak. Az általa vezetett kormány fogja előkészíteni „a lehető legrövidebb időn belül” a második kongói parlament tagjainak megválasztására az új általános választásokat. Kaszavubu közölte azt is, hogy személyesen vette át a kongói hadsereg főparancsnokságát — „szoros együttműködésben” Mobntu főparancsnokkal. Megkezdődtek a norvég—szovjet tárgyalások
