Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-03 / 128. szám

I *W4. JÚNIUS 3. IVIAPLÖ Ne késlekedjünk! Évről évre visszatérő prob­léma. Olyan, mint a legelő- gazdálkodás. Erről is min­den évben szó esik, de ke­vés előrehaladás tapasztal­ható. Megboronálják a lege­lőket, több helyen a bokro­kat is kiirtják, sőt egyes he- lyeken műtrágyáznak is, de egészében nézve a megye le­gelőgazdálkodása lényegében egyhelyben topog. Nos, ehhez hasonló a szá- lastakarmány-betakarítás hely zete is. Évről évre szakembe­rek mondják el véleményü­ket erről a kérdésről is. És az eredmény? Sajnos, nem sok. Ha valaki végigjárja a me­gyét és csak az útszéleket nézi. akkor is látja: ilyen jó fűtermésünk régen volt. És ilyen silány minőségű, szé­nánk is régen volt, mint ami- - lyen az idén lesz, ha a fű nem kap időben kaszát. Min­den valamire Való szakember tudja: ha a vezérfüvek vi­rágozni kezdenek, akkor fel­tétlenül meg kell kezdeni a kaszálást. Nos a vezérfüvek már él is virágoztak és a fű- még mindig áll. Eddig kevés olyan év volt, amikor ne okozott volna problémát a szálastakarmány- ellátás. Hol kisebbet, hol na­gyobbat. Még a télen is vol­tak ilyen problémák, pedig az elmúlt évben ugyancsak jól fizettek például a pillan­gósok. És mégis. Az idén is jó szénatermés ígérkezik, de... Igen! Mindig ezen a de-n múlik. Valahogy úgy tűnik, hogy a termelőszövetkezetek má­sodlagos kérdésként kezelik a szálastakarmányt. Ezt mu­tatja az is, hogy mindig nó­gatni kell őket: kezdjék már el a kaszálást, eljött már az ideje. És a noszogatás elle­nére minden évben nagy mennyiségű széna megy tönk­re: vagy azért, mert a kaszá­lás késik vagy azért, mert kint hagyják renden, bog­lyában: Tapasztalat az is: a ka­pásoknál a tsz-ek alkalmaz­zák már az anyagi érdekelt­ség elvét, de a szálastakar­mányokra ezt az elvet csak ■ akkor terjesztik ki, amikor már késő, amikor már a meglévőnek egy részét tud­ják csak megmenteni: Kétségtelen tény: az Idő­járás nem a legkedvezőbb, gyakran esik az eső. De még e kedvezőtlen időjárást is a magunk javára fordíthatjuk. Igaz, hogy a tsz-tag nem szívesen megy ki már hajna­li négykor kaszálni vagy éppen gyűjteni, csak munka­egységért. De ha abból a szé­nából, amit hajnalban kapá­lás vagy más munka előtt, vagy este kapálás vagy más munka után felgyújt, ő is kap, az ő tehenének is jut, akkor hajlandó erre a plusz munkára. És a plusz munká­nak az lesz az eredménye, hogy lesz a közösnek is, a tagnak is szénája, méghozzá jó minőségű szénája. Ezért helyes, ha tsz-ek szé­leskörűen, a helyi adottsá­goknak megfelelően a szálas­takarmányok betakarítására is kiterjesztik az anyagi ér­dekeltség elvét. így több és jobb minőségű szénájuk lesz. A szálastakarmányok be­takarítása ma már égetően sürgős feladat. Sürgős ' két szempontból is. Az egyik szempont: aki időben kaszál, az többször kaszál. Ez pedig több szénát jelent. Sőt: nem­csak több szénát, mert a má­sik szempont: aki időben kaszál, jobb minőségű széná­hoz jut. Ma már minden tsz­vezető tudja, mit jelent a fe­hérjeérték, mit jelent, ha ke­vesebb a rostanyag. Sajnos a kívánt fehérjeár ték eddig legtöbb esetben csak a táb­lázatokban volt meg, a be­takarított szénákban nem. És ez az esetek nagy több­ségében annak tudható be, hogy a pillangósok és a ré­tek termésének betakarítása megkésett. A késői betakarítás ellen szól • egy másik tény is. Ez pedig a következő: Ozemileg is káros a késői szénabeta­karítás. Ha késve takarítják be a pillangós vagy réti szé­nát, felkészülhetnek arra, hogy a következő szénabeta­karítás egybeesik az aratás­sal. Ez pedig különösen az idén nagy veszteségeket okoz­hat. Szó ami sző — jó széna­termésünk ígérkezik és ennek betakarításával késlekedni több mint felelőtlenség, több mint a hagyományokhoz való ragaszkodás. Szelaireniszerő építés! módszerek, szakosított SlSS építésvezetőségek a Bm. Építőipari Vállalatnál Időjárásjelentés Várható időjárás szerda es­tig: felhőátvonulások, többfelé záporeső, zivatar. Az élénk, helyenként erős déli, délnyu­gati szél holnapra mérséklő­dik. A ngppali felmelegedés nyugaton kissé gyengül, más­hol alig változik. Várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet 13—19, legmagasabb nappali hőmér­séklet keleten 2d—29, nyuga­ton 22—25 fok között. A február 20-i párthatározat értelmében az építőipar folya­matos szalagszerű építésszer­vezési munkáiról, a jelenlegi problémákról tanácskoztak az elmúlt héten Budapesten az ország valamennyi állami épí­tőipari vállalatának párt-, szakszervezeti és KlSZ-bizott- sági titkárai. A Bm. Építőipari Vállalat­nál Berki József szakszerve­zeti és Lendvai László KISZ- titkárral beszélgettünk az ott szerzett tapasztalatokról. — A termelés emelkedését I mi sem tudnánk megfelelően biztosítani, ha nem térnénk át a szakosított építésvezetőségek megszervezésére, a szalagsze­rű építésszervezés megvalósí­tására — mondja Berki Jó­zsef. — Ennek több előnye is van. Csökkenteni tudjuk az át­futási időt, jobbá tehetjük a gépek kihasználását, javíthat­juk a minőséget, emelkedik a dolgozóik keresete. A tanácsko záson nem mondhattuk el ta­pasztalatunkat, pedig egy-két jó példát megemlíthettünk volna. A bolgárkerti építkezé­seken már áttértünk a szalag­szerű építési módszerre. Mi az új rendszer lényege? — Vegyük a panelépítkezést Azonos építésmóddal és tech­nológiával megvalósítható munkafolyamatokat a kivite­lezés technológiai sorrendjé­nek megfelelően szakaszokra bontottuk. Utembrigádokat szerveztünk, s ezek szakosítá­suk szerint egyik épületről a másikra menve végzik felada­tukat. Például a betonosok ál­landóan ugyanazt a munkát végzik. A másik brigád az ol­dalfalakat, a harmadik a fö­démeket építi be, azután sorra egymást követik a szakipari munkát végző brigádok is. Ezt kipróbáltuk a hagyományos építési módszernél is. A gya­korlat azt bizonyítja, hogy a munka minőségileg javult, hi­szen a brigádok már jó előre tudták, hogy milyen munkát kell végezniök s ennek megfe­lelően készülhettek hozzá. — Vegyük például a Sárosi István brigád munkáját — szól közbe Lendvai László. — Ez egy belső kőműves ütem­brigád. Elvégzik a fürdőkád előtti téglafalazást, a tenmo- for-kémények oldalvakolását, a födémeken a termolit lera­kását, és az aljzat-beton ké­szítését! valamint az összes belső javítási munkákat. A brigád hónapokkal előbb tud­ja, hogy hol, mikor milyen munkát kell végezniök. A bri­gád csoportokra oszlott és a technológiai folyamatok sze- \ rint dolgoznak. Ha valamelyik lemaradna, a másik csoport besegít és így egy időben ké­szek a vakolással, aljzat-beto­nozással. A kijelölt: munkát 15 I nappal a megkezdés előtt egy­összegű munkautalványon kapják. Előre tudják a ha­táridőt s a munkáért járó bér összegéi. Mi hátráltatja az új módszerek elterjesztését? j — Kezdődik ez a tervezés-j nél. lét van nálunk a panel- j üzem. Idén 600 lakás elemei-1 nek elkészítésére alkalmas. De1 ha nem kapunk egységes tí­pusterveket, hanem a beru­házó 3—4 féle típus közül kü­lönböző számú épületek elké­szítését kéri, akkor az üzem kapacitását nem tudjuk meg­felelően kihasználni. — A másik probléma: a } mély és a magas építési tér- j vek egyidőben készülnek el. [ Ha a mélyépítési terveket í előre megkaphatnánk, előre készíthetnénk például áz uta­kat, amelynek hiánya különö­sen a bölgárkerti építkezése­ken hátráltatja a munkát, — meggyorsíthatnánk az építések ütemét. A beruházóknak és tervezőknek, valamint a kivi­telező vállalatnak ezért is fontos lenne, hogy együttmű­ködjenek. Milyen segítséget tudnak adni a társadalmi szervezetek az új módszerek kialakításá­ban? — Elég nehéz a feladat, mert az újtól a dolgozók ide­genkednek. De ha látják, hogy munkájuk eredményeként a tavalyi 8 és fél hónapos átfu­tási idő helyett, az idén már hat és fél hónap alatt készül el egy panelépület, s a kere­setük nemhogy csökkent volna hanem nőtt, akkor már köny- nyebb megmagyaráznunk az új módszer jelentőségét. A vállalatinál a jó előkészítést a milfezakl előkészítő csoport végzi ezután. Mert a szalag­rendszerű termelés csak az építőanyag, a gépek, a kellő létszámmal valósítható meg. Segítenünk kell az építésein dolgozó műszakiak munkáját is. mert az tény, hogy rájuk a munkas^>rvezésben most igen nagy feladatok várnak. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermében ked­den megkezdődött a Tudomá­nyos Ismeretierjesztő Társu- : iát 4 Országos küldöttgyű- i lése. A tanácskozáson részt vett ! és az elnökségben foglalt hc- ! iyet dr. Köpeczi Béla, az 1 vlSZMF Központi Bizottsága i kulturális osztályának veze­tője dr, Erdey-Grúz Tibor, a ! Magyar Tudományos Akadé­mia tőtitkára. ■Molnár János művelődésügyi miniszterher 1 lyettes. Ugyancsak az elnökségben : foglaltak helyet a társulat meghívására hazánkba érke­zett külföldi vendégek. A tanácskozást, amelyen I több mint 400 küldött vesz 1 részt, dr. Törő Imre akadé­mikus, a TIT elnöke nyitotta meg. Bevezetőben reményét fejezte ki aziránt, hogy ta- | nácskozásuk és a TIT legkö- ! zelebbi teendőiről hozandó j határozatuk nagyban hozzá- | járul egész népünk művel ő- j désének további fokozásához. Ezután megválasztották a küldöttgyűlés munkabizottsá­gait, majd dr. Nagy László, a TIT főtitkára tartotta meg a társulat országos elnöksé­gének — az 1961—63. évek­ben végzett ismeretterjesztő munkáról — írásban közzé­tett jelentését kiegészítő be­számolóját. Áz első példa Az idei megyei borver­senynek volt egy szokásostól eltérő érdekessége is. Még­hozzá nem is akármilyen ér­dekesség, mert hosszú és meglehetősen heves vita per­döntő bizonyítéka lehet az eredmény. Az történt, hogy a Szőlészeti Kutatóintézet be­nevezte a borversenyre 1963- ban szüretelt Moser-féle ma­gos kordonműveléssel ter­mesztett borát. Borversenyen Moser-féle módszerrel ter­mesztett bor még nem szere­pelt Baranyában, sőt való­színű az országban sem na­gyon, hiszen nálunk ez a művelési mód még új, kísér­leti stádiumban van és a szakemberek között még ma is folyik a vita: jó, vágynom jó. A Moser-féle magas kor­donművelés fő ellenzői há­JÓL vizsgázott a ma­gas KORDONMÜVELÉSÜ SZÜRKEBARÁT A MEGYEI BORVERSENYEN _JLt őst megnyitom a mell. k ast — szólt az or­vos és szikéje alatt piros vér buggyant. A beteg egyenlete­sen lélegzett, a különleges szabályozó készülék futbal- labda-belsőre emlékeztető bal­lonja lassan megtelt, majd le­lohadt, ahogyan a 14 éves fiú tüdeje szívta-fújta a levegőt. Aludt. Az orvos — Kudász professzor — vendég előtt operált. Evgenyija Romanovna Szófiából jött. Szívsebésznek készül — orvos már, de ezt a „szakot" most szeretné elsajá­títani. Tolmácsnak kért fel. Mondhatom nehéz feladat volt. Beszélni, miközben egy fiatal szívben orvosi kezek dolgoznak. Fehér köpenyt kap tam én is, fehér kalucsnit, amiben halk és nehéz a járás. Bár keveset kellett mozog­nunk. Az operáló professzor­ral szemben mutattak helyet a segédkező orvosok. ÁUig be­öltözve hófehér ruháikba, száj kendőikbe, kesztyűikbe. Kesz­tyűk. Alattuk fél órán át mosott finom kezek. Amíg a professzor bemosom kodott, nagyjából elmondta az operáció lényegét. — A kisfiú veleszületett szívelégtelenségben szenved... — ennyit megértettem. Elmondtam Evgenyija Roma novninak, a többi, csupa latin szó. számomra értelmetlen, kife'czés volt. így többet hall­gattam, de ők — a professzor és a bolgár orvosnő kitűnően megértették egymást. Inkább csak ilyesmit kellett fordíta­nom, hogy ...„egy kicsit üljünk le., még nem altatták el a bete­get" ... vagy... „parancsol egy cigarettát’... esetleg azt, itagy. M Jnány éves a beteg JCüiű tw s operáció és mióta fekszik a kórházban megfigyelés alatt”. Sokszor fordult meg bennem, hogy ilyen kis, semmitmondó mun­kára igazán kár tolmácsot al­kalmazni. A gyógyítás igazán közel hozza az embereket és nincs nyelvi akadály az orvo­sok között. Kudász professzor egy szót sem tudxott bolgárul és Evgenyija Romanovna jófor mán semmit magyarul, mégis prímán értelték egymást. Ezt akkor tapasztaltam legjobban, amikor ellátogattunk — már az operáció után — a pro­fesszor Megye utcai lakására. De addig még hátra volt a különös operáció. — Most megnyitom a mell­kast! És a torkomban kalimpált a szívem. Még néhány mozdu­lat, kitörlik a vért és meglá­tom a szívét, az élő, a dolgo­zó, az éltető szivet. Közben ilyen szavak röpködnek orvos­tól asszisztensig, majd vissza a professzorhoz: Pulzus? — Normális. — Légzés! — Vért — Pulzus? — Esik — Kap­csolja be a készüléket. — Most? — Normális. — Evgenyija Romanovna szá­mára ekkor megszűnt a kül­világ. Nem kérdezett semmit tőlem — pedig korábban min­den szó érdekelte — teljesen lekötötte az operáció. A te­remben friss vérszag és patto­gó orvosi műszavak kevered­tek, és lassan, de elkerülhe­tetlenül megfordult velem a világ. A hatalmas, árnyéknél- tüU műtőlámpa forogni kez­dett, a Bem utcai nagy ablak felszaladt a mennyezetre és fojtogatott az ingem. Odakap­tam ... és fölém hajolt az or­vos. Az áz orvos, aki a profesz. szorral szemben segédkezett. Különös, fiatalos tekintete volt és mosolygott. Csak nem operáltak meg engem is? A mellemhez kaptam, de ing violt rajtam, vizes, izzadt ing. Az orvos tovább mosolygott. — Jobban van már? — Ki? Ki van jobban? — kérdeztem vissza értelmetlen kifejezéssel. — Rosszul lett a műtőben, úgy hoztuk ki operáció köz­ben ... A folyosón voltam, szemben velem nyitva az ablak, friss levegőt fújt be a májusi szél Lassan eszméltem. — Mi van a kisfiúval? * — Jól van, már ébredezik, akarja látni? — Igen, szeretném... Bekísért a kórterembe... A fiúcska kékes-sárgás arc­színe most pirosas, vöröses, élénk, szemét már kinyitotta. Bágyadt fényű tekintete me­reven meredt a fáira. Még nem észlelte tökéletesen a külvilágot. Az ágya mellett ott állt Ev­genyija Romanovna és a pro­fesszor. Beszélgettek. Életmen­tésről, operációról, a műtét egyes mozzanatait idézték — latin műszavakkal. A bolgár orvosnő kezében egy doboz, benne különleges érvarró tűk. Magyar találmány. Nem ron. ceolja az eret és csak egyszer lehet használni, mert össze­hegesztették a tűvel a fona­lat. Tíz darab tű volt ■— jól emlékszem — és Evgenyija Romanovna azt mondta a pro­fesszornak: — Ezek a tűk mindig em­lékeztetnek engem a pécsi magyar orvosok munkájára. En fordítottam és Kudász professzor nevetett. IZesőbb Szófiában újra ta­-**• lálkoztunk Evgenyija Romanovnával — az orvosi intézetben. Első szava volt: Kudász professzor hogy van? Mit csinál g kisfiú és emiék- szem-e még a különleges ope­rációra? Az első két kérdésre könnyen válaszoltam, a har­madikra elhallgattam a vá­laszt. Kudász professzor már Budapesten nemzetközi hírű tudós, a kisfiú él, szalad, fo­cizik a grundon. Kutya baja. És ekkor Evgenyija Roma­novna elővett egy fénykép­sorozatot a táskájából. Egy fiatal kislány volt rajta, két nagy varkoccsal, soványan, fáradt kifejezéstelen tekintet­tel. A másik képen ugyanez a kislány kigömbölyödve, moso­lyog. — A két kép között csupán két hónap telt el és egy ope­ráció — mondta a bolgár or­vosnő. — Ugyanaz a műtét, amit ott, Pécsett nem tudott végignézni (ezt némi iróniá­val mondta) és ugyanazokkal a tűkkel dolgoztam, amiket akkor, ott Kudász professzor­tól kaptam. Azok is hozzájá­rultak a kislány életének meg­mentéséhez. Kérem, ha talál­kozik a professzorral, adja át hálánkat és köszönetünket... Sajnos, a kérésnek még nem tudtam eleget tenni... Gáldonyi Béla rom érvet szoktak felsorakoz­tatni. Először, hogy a szőlő nem takarható, tehát elfagy, másodszor, hogy keveset te­rem, és a fő érv: nemcsak mennyiségileg, de minőségi­leg is romlik az eredmény. Nos az első feltevés máris kútbaesett, hiszen az évszá­zad leghidegebb teleit hozták az elmúlt esztendők. Közben a Moser-féle módszerrel tele­pített szőlők nem fagytak el, a mennysiégi eredmények sem rosszak annak ellenére, hogy a tőkeszám a hagyomá­nyos 4500—5000-ről 1500-ra csökkent. Eddigi ismereteink szerint a tőkekapacitás nem haladta meg az egy kilós ter­mést. Ez a feltevés is meg- | dőlt, hiszen a kutatóintézet már most, a fiatal, nem tel­jes kapacitással termő szőlő­ről 25 mázsás termést takarí­tott be, ami hozzávetőlegesen 2 kilós tőkeátlag. Ráadásul ezt a termést szürkebarátból érték el s ez a fajta tudva­lévőén sohasem tartozott a bőven termő fajták közé. Ezek szerint tehát ennek a fajtának a magasművelés ki­tűnően megfelel. Mind ez ideig azonban a „kérdések kérdése” a minőség, nem jutott dű­lőre, hiszen kevés bor ter­mett ezzel a módszerrel. Hi­szen az is köztudott dolog, hogy a mennyiségi versenyt a külfölddel Magyarország szőlőtermesztése soha nem vehette fel. A minőségit azon­ban ammál inkább. S egyesek aggodalmaskodtak, hogy a ma gasművelés egy sor jó hatás­tól (insoláció stb.) fosztja meg a szőlőt s így minősége romlani fog. Az ellenzők fel­tevései szerint a minőség ro­vására megy az is, hogy a tőkék megterhelése növek­szik, hiszen a majdnem egy- harmadára csökkent tőke­számmal is el kell érni a húszmázsás termést, amelynél a szőlőtermesztés rentábilis­sá válik. Ezek az aggodalmak nem is voltak elméletileg jogtalanok, hiszen jól tudjuk azt a biológiai törvényt, hogy egy bizonyos fok után a nagy mennyiség a minőség rovására megy. Csakhogy más a tőkekialakítása a ma­gasművelésű módnak és más a hagyományosnak, a magas­művelésnél csaknem „fává” alakítják a szőlőtőkét és ez megfelelő trágyázás és műve­lés esetén sokkal nagyobb I kapacitásúvá válik, mint a hagyományosan nevelt szőlő­tőke. A Szőlészeti Kutatóintézet tíz éve folytat kísérleteket a Moser-féle művelés hazai le­hetőségeinek kivizsgálására. Termőre fordulás után neves szakemberekkel bíráltatták az új és a hagyományos mód­szerrel termesztett borokat. Eddig az volt a tapasztalat, hogy a két azonos fajtájú bor között általában nem talál­tak különbséget. Tavaly a szürkebarát különösen jól si­került. A huszonöt mázsás termés cukorfoka kitűnő (31) volt! A bor is kitűnően fej­lődött s ez késztette" az in­tézetet arra, hogy ezt a bort is nevezzék a megyei borver­senyen. Az eredmény min­den várakozást felülmúlt, nemcsak aranyérmet kapott, de 19,3-as pontszámával (az elérhető legmagasabb pont­szám 20) az első öt között volt a magasműveléssel ter­mesztett szürkebarát Ez tehát már bizonyíték: magasműveléssel is lehet mennyiségileg, . minőségileg kitűnő bort termeszteni. Min­denesetre további kísérletek szükségesek ahhoz, hogy pon­tosan kiválaszthassák, melyik fajták felelnek meg legjob­ban a magasművelésnek. Az már bizonyos, hogy a korai minőségi szőlőknek kitűnően alkalmas szürkebarát, rizling­szilváni, tramini, leányka, rajnai rizling stb.). Egyéb­ként Baranyában a termelő- szövetkezetek már 350 hold, a Villányi Állami Gazdaság pedig 500 hold szőlőt telepí­tett ezzel a módszerrel. A Szőlészeti Kutatóintézetnek 20 holdja van. Ráadásul ezt a húsz holdat nem is a leg­jobb talajra telepítették, az eredmények mégis kitűnőek. S most, ha termőre fordul­nak a termelő üzemek Moser művelésű szőlői is, akkor de­rül ki igazán, hogy ennek a művelési módnak üzemmé­retekben is milyen előnyei vannak azon kívül, hogy a kézi munka csupán a met­szésre és a szüretelésre szo­rítkozik, ez is sokkal kényel­mesebb testhelyzetben, mint a hagyományosnál, s egy sor munka teljesen kiesik, (kötö­zés, csonkázás, hónaljazás). Az eddigi eredmények te­hát biztatóak és minden valószínűség szerint a na­gyobb tömegű, üzemi méretű termelés is a Moser-féle ma­gas kordonművelés mellett kiálló . szakemberek igazát bizonyítja. LX I I *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom