Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

IHAPLO 1964. JÜNIUS 14. EGY KIS PIHENŐ Dráea kincs az emberélet Miért lesznek öngyilkosok uz emberek? ­embertársaink iránt Er|) János felvétele Mindig voltak emberek,; akiknek életútja zsákutcába torkollott, akik úgy érezték: i eddig, s nincs tovább. Isme-! retes, hogy a háború előtt Bu- ! dapes ten a Ferenc József híd­nál rendőri vizijárört kellett rendszeresíteni; hogy az ön­gyilkosjelölteket a Dunából kimentse. Minden kimentett ember után 5 pengőt Kapott a járőr. Ezzel aztán azt érték el, ha a rendőr észre is vette, hogy valaki mászik a pillér tetején lévő turulmadár felé, nem igyekezett megakadályoz­ni, mert ha csak úgy „szára­zon*’ visszahozza az öngyil­kosságra készülőt, nem kap jutalmat... Leggyáoribb ok - betegség Nem kell az akkori sajtók­ból vett idézetekkel bizony­gatni azt, mi késztette az em­bereket erre a végső lépésre. Tucatszámra jelentek meg az újságokban az öngyilkosságok­ról szóló tudósítások, és csak­nem valamennyinek a végén az ok: a kétségbeejtő anyagi helyzet állott. Az akkori sta­tisztikából is kiderül, hogy az öngyillkosági okok között ez áll az első helyen. A munka- nélküliség, az elbocsátások napirenden voltak, s ebből a helyzetből sokan nem találtak kiutat. Az is szinte termesze­EQY EV MÚLTÁN... Az irodában hárman vl- ] tatkoznak. Azon nincs vita, hogy be kell vezetni az üze­mi étkeztetést, csak a hogyan j okoz gondot. Siklósra, Mária- gvűdre, Harkányba, Terehegy- re elvinni az ebédet még csak könnyű lenne, de ott széthor- d.ani már sokkal nehezebb. Szanaszét dolgoznak az embe­rek: van ahol hárman, né- ‘ gt-en. Végül is úgy döntenek: ketten kimennek kikérni az emberek véleményét. Majd ennek alapján döntenek a hogyanról. Csak egy ember marad az irodában, dr. Szabó Elemér, a siklósi tsz könyvelője. — Látja, most már a tagok követelik a „csajkarendszert” — fordul felém és mosolyog. Valamivel több, mint egy éve találkoztam ezzel az ala­csony. kissé kopaszodó em­berrel. Nem mindennapi volt az az esemény, amely össze­hozott vele. Megjelent az am­nesztia-rendelet és váratlanul előbújt rejtekhelyéről dr. Szabó Elemér. Egy ellenfor­radalom utáni nagygyűlésen szóba hozták a nevét és ő ettől annyira megijedt, hogy hat év és három hónapig elő sein jött. Otthon volt, és a családia azt híresztelte róla: disszidált. Félénken mérege­tett akkor, alaposan megrá­gott mindent, amit kimondott. Arca sápadt volt és nehezen bfrta a friss levegőt. Egyszer később hallottam, hogy a siklósi tsz-be került könyvelőnek. Kerestem is, de nem találtam. Roskó Zsig- mond, a tsz elnöke mesélt ró­la: nagyon jó munkaerő, lel­kiismeretes. Egyszer felvitte autóval Budapestre. Nagyon elcsodálkozott azon, hogy mennyire megváltozott a fő­város. amíg ő önmagát fog­sásra ítélve, otthon tartózko­dott. Valamivel több, mint egy éve. hogy dr. Szabó Elemér megszabadult a már-már őr­jítő félelemtől. Ismét vissza­került a társadalom vérkerin­gésébe. az emberek közé. — Mit tapasztalt ez alatt a több mint egy év alatt.? Gondolkodik. Ceruzájával játszik — Először is mindenütt építkeznek. Ez ragadott meg. Nem akartam hinni a sze­memnek, amikor megláttam a harkányi üdülőtelepet. Na­gyon szén és milygn rövid idő alatt feléoült. Siklóson is új utcák épültek. És a forgalom. Rengeteg az autó. meg a mo­torkerékpár. 56 lőtt alig volt maszek autó, most mez öt tsz- tag is autón jár És nagyon sok a televízió is. — Magának is van? — Nincs. Nem a pénz miatt. Úgy gondoltam, amíg a gye­rekek tanulnak, addig nem veszek. A tanulásuk rovására menne. Csend. Én várom a vá­laszt, ő meg azon gondolko­dik: mit is. mondjon. — Tudja, hogy mi lepett meg nagyon. Emlékszem, 56 előtt valóságos dzsungel volt a gyűdi hegy, meg a siklósi is. Nem művelték. Most meg a hegytetőre is felmennek las­san az emberek. Minden talp­alatnyi földet megművelnek, mert érdemes. * — És milyennek ismerte meg azóta az embereket? — Mintha újjászülettek volna. Még a régi barátokat is alig ismertem meg. Kigöm- bölyödtek és nyugodtság volt az arcukon. Igen, nyugodtak az emberek. Most nem néz­nek körül, hogy kimondhat­ják-e azt, amit gondolnak. Most, hogyha valaki jól dol­gozik, egyedül ez a tény biz­tonságot ad. Az elnökünk is elsősorban azt nézi: ki, ho­gyan dolgozik. — A tsz-ben hogyan fogad­ták? — Mintha mindig közéjük tartoztam volna. Nagyon szí­vélyesen. — Ök hívták, vagy maga jött? — A buszon találkoztam az egyik járási vezetővel. Az mondta: lenne egy hely a helyi tsz-ben. Volt egy másik hely is, de ez sokkal jobb. Én elégedett vagyok, nem tu­dom, hogy mi a véleménye az elnöknek, meg a többinek ró­lam. Gondolom, ha nem len­nének megelégedve a mun­kámmal, akkor biztosan nem emelték volna a fizetésemet 2300 forintra. Nagyon érde­kes az itteni munka. Sok mindennel foglalkozik az em­ber. Rengeteg a gépünk. Lát­tam és ötvenhat előtt egy-két gépállomást. Tudja, azok nem voltak úgy felszerelve akkor, mint most a mi termelőszö­vetkezetünk. — Milyen a tagok hangu­lata? — 56 előtt, nagyon sokat utaztam. Mindennap. És a vo­naton az emberek nagyon közlékenyek. Mondhatom, ak­kor elsősorban csak elkesere­dett tsz-tagokkal találkoztam. Nagyon kevés olyannal, aki elégedett volt. Most egészen már a helyzet. Aki dolgozik, az megtalálja munkájának eredményét. Itt, nálunk is több autós tsz-tag van, új há­zakat építenek, motorkerék­páron járnak a mezőre, tele­víziós antennák vannak a tsz- tagok háztetőin. Én elégedett vagyok a fizetésemmel. Ezzel csak azt akarom mondani: ha valaki, mint egyszerű tsz-tag, becsületesen és jól dolgozik, az többet kereshet mint én ... Mindezt egy olyan ember mondja, aki ott volt Siklóson több mint hat évig és mégis, mintha nagyon messziről tért volna vissza hat év után. És az emberek nem vetették ezt a szemére. Beszélgetés közben csak annyit kérdeztek tőle: „Érdemes volt ennyi ideig elrejtőzni?” Nem, nem volt érdemes. Szalai János tesnek tűnik, hogy az öngyil­kosok döntő többsége férfi. Természetesen nemcsak a ki­látástalan jövő volt ennek a már szinte riasztó méreteket öltő társadalmi jelenségnek kizárólagos oka. Voltak, ajkik féltékenységből, szerelmi bá­natból vagy betegség miatt szánták magukat erre a végső döntésre. De az okok első he­lyén a „nehéz anyagi körül­mény” évtizedekig szilárdan tartotta magát. Napjainkban is vannak, akik úgy érzik: az élet számukra már semmit sem nyújthat. Ma azonban az okok között első helyen a betegség áll. S ha a kimutatás egy másak adatát is megnézzük, az is ki­tűnik, hogy betegség miatt öngyilkosságot legtöbben 60. életévükön felül követik el. Nem kell kommentárt fűzni ehhez, csak mementóul any- nyit: ezek az emberek beteg­ségüket jórészt a két- világ­háború frontjainak „köszön­hetik”. Szomorú öreglsor Nem érdektelen az okok to­vábbi sorrendje sem: második helyen következik az idegbe­tegség és az elmebaj, aztán így folytatódik: öregkor, ittas­ság, családi viszály, bűncse­lekmény elkövetése, szerelmi bánat. S végül rossz tanulmá­nyi eredmény miatt az elmúlt évben egy iskolásgyerek kö­vetett el öngyilkosságot. Rossz anyagi körülmények, a mun­kanélküliségtől való félelem miatt egyetlen öngyilkosság sem volt a megyénkben! A 60. életévüket betöltött emberek öngyilkosságának oka legtöbbször betegség, de szólni kell egy másik okról is. Pécsett nagy az eltartási szer­ződések száma. Ezeket a szer­ződéseket azonban sok eset­ben nem tartják be, az idős Több érdeklődést személyek eltartásáról nem gondoskodnak kellőképpen, s emiatt ezek az idős emberek öngyilkosságot követnek el. A jelenség arra figyelmeztet, hogy ezt a problémát alapo- j sabban kell megvizsgálni. Szó i lehetne arról, hogy ne. eléged j jünk meg azzal, ha az eltar­tásra két fél szabályos és jo­gilag is rendben lévő szerző­dést köt, hanem társadalmi szerveink rendszeresen ellen­őrizzék: a szerződést kötött két fél eleget tesz-e kötele- [ zettségének. Ne csak akkor vizsgálj ák meg a helyzetet, amikor az eltartottak már a bíróság elé mennek és Kérik a szerződés felbontását, mert nem kapják meg azt, amit a szerződésben részükre az el­tartók ígértek. Ez a rendsze­res ellenőrzés, ha úgy tetszik családlátogatás, sok bajnak s a bajok között is a legsúlyo­sabbnak, az öngyilkosságnak veheti elejét. Semmi sem indokolja A mi társadalmunkban a létbizonytalanság nem lehet ok az öngyilkosságra. A többi okot szintén meg lehet szün­tetni, ehhez csak az szüksé­ges, hogy nagyobb figyelem­mel kísérjük embertársaink sorsát és igyekezzünk gond­jukon, bajukon idejében se­gíteni. Nem kell megvárni például az iszákosság útjára tévedt embereknél azt, ami­kor a feleség már nem iát más kiutat, mint az öngyil­kosságot. A figyelmeztetés, időben jött intelem az illető munkahelyén —- elejét veheti a tragédiának. A mi társadal­munknak minden ember élete drága. Ezért lényeges, hogy elemezzük az öngyilkosságo­kat kiváltó okokat és igye­kezzünk azokat megszüntetni. Garay Ferenc Ülést tart a megyei képviselőcsoport Kedden délelőtt fél tízkor összeül a Baranya megyei or­szággyűlési képviselők cso­portja a Hazafias Népfront helyiségében. Megvitatják az összevonás tapasztalatait a Mecseki Szénb ányászati Tröszt néí. Az összevonásról, az utá­na kiailiaiku&t helyzetről Pata­ki Mihály trösztigazgató, or­szággyűlési képviselő tájé­koztatja a csoportot. Ezután kerül sor az országgyűlési képviselők második félévi munikatervének megvitatásá­ra. Kultűrparkot a várudvarba? Valahányszor Szigetvárra látogatok és szerét ejthetem, körülsétálok a vár szabály­talan négyzet alakban futó kötögátjának tetején, innen belátható a vár környéke és belső területe egyaránt. A várat övező terület — az .Al­más-patak fölé behajló fák, n. múlt idők hőseit gyászolni ?áíszó szomorúfűzek, a ma- iárcsiviteléstől hangot erdő. ~ várfal tövében zöldellő oyep. a sétáló, nap :izó. kirán­dulókkal — évek alatt mit semi változott. Annál észrevehetőb’-'m ala- 'cult a‘ vár arculata. A ötő- gátak külső terme:-.7" ur- j kolatát, a bástyáké‘ vár­beli építményeket ?konst­ruálták, az egykor császári katonák lakhelyéül szolgáló kazamatasort turistaszállás­nak rendezték be. Újabban a földgátakat és az udvart a burjánzó hozói­tól megtisztították és hozzá­kezdtek a várudvar rendezé­séhez, ami méltánylást ér­demlő cselekedet, a kivitele­zésnél azonban már bökkenő van. A kötőgátaik tetején kita­posott gyepsétányt — mely puhán fogta fel és zajtalan- rugalmasan adta vissza a. lép­teket — felvágták, helyét fe­kete salakkal hintették fel és tetejére gyöngykavicsot szór­tak hasonlóan a parkokhoz, Balaton-parti sétányokhoz. Sétáláskor kellemetlenül és idegenül csikordul a talpak alatt. Cementlapok halmaza vár arra, hogy belőlük jár­dákat építsenek a várudva­ron, melyet díszcserjék, fák és évelő virágok díszítenek majd, a parkosítási terv meg­valósítása után. A százezres török sereg ro­hamát feltartóztató szigetvá­ri vár szegényes földvár, egy­szerű parasztvár volt, mely a maga kopárságában szép, eredeti és áttekinthető. Mes­terkélt kultűrparkot létesíte­ni a helyén nem szabad, ta­lálható erre lehetőség szám­talan más helyen. Maradjon meg a vár a maga dísztelen- ségében, annál jobban érző­dik rajta a hitelesség, az év­századok lehelete. Ennek szellemében kellene kiigazít- tatni a budapesti Kertészeti Főiskola végzős hallgatójá­nak diplomamunkáját, mely­nek alapján a várudvar ren­dezését végzik. Vermes Dávid még köd­lovagként hajózik a sem­miben, néha villan- csak elő ég és föld közül, elmosódó, de egyre élesedő arccal. Vermes Dávidot nagy fé­nyesség veszi körül — pe­dig petróleumlámpa mel­lett születik. Szata József, a zalátei tsz gépkocsivezetője visz ki Lajostamyára egy bivaly­erős, kéthengeres, oldalko- csiis motorral, összehúzódz- kodva gubbasztok a zöty- kölődő oldalkocsiban, négy ven centire a föld felett. Lajostanya négy kilomé­terre fekszik Zalátától, a zalátai tsz-hez tartozik. Villanya, kövesútja, boltja nincs. Csak iskolája van. Az az iskola, ahol Vermes Dávid születik. A puszta olyan, mint a többi. Csak talán kicsit él- hanyagoltabb. Kopott, töre­dezett falú házak, istállók. Az épületek kört képeznek, köztük térdig érő gaz. Te­nyérnyi, hirtelen összerótt kerítésű kertek, az egyik mellett póznára tűzött szür- kevarjú-tetem madárijesz- | tőnek. Négy gyerek csúzli­val. Éppen a döglött szűr- j kevarjúra lődöznek. Az egyiken cipő is van. Jú­niusban. Ez nagy szó a pusztán. Vagy legalábbis nagy szó volt. Ma már biz tos nem. A másik ház előtt is gye rekek. Ezek kisebbek. Mind három anyaszült meztelen Az egyik egy lavórban, a másik egy kis teknőhen ül. A legjobb hely a harma­diknak jutott — egy mosó- fazék. Melléig ér a víz. — Maga vigyáz rájuk, öregapó? öregapó bólogat. — Az anyjuk dolgozik. Muszáj volt nékik egy kis fürdőt csinálni, mert kü­lönben leszöknek a Drá­vára. Ezéktül nem kérik ám a határsávot! A három kölyök vigyo­rog. Az iskola száz méterre van a pusztától. Régi inté­zőlakás, a felszabadulás után alakították át iskolá­vá. A tanító, Varga Géza ép­pen szenet hord. Megjött az iskola jövő évi szene. A tanteremben ülünk le. Két sor pad — ebben az évben tizennégy iskolása volt Lajostanyának — a fa­lon képek: A ponty szer­vezete, A bóka szerveze­te, A szőlő. Pályaudvar, Piros cédula. A pályaudva­ron aluljáró is van és kar csú Diesel-mozdonyok. A táblán nagybetűs fel­írás: VAKÁCIÓ! Hurráááá! A tanító a homlokára tolja a szemüvegét. 1933- ban végzett a pécsi püspö­ki tanítóképzőben. Azóta kis falukban meg főleg pusztákon tanított: Péter- fapuszta, Kápolnapuszta, Szilaspuszta, Lajostanya. — Volt ahol én voltam az utolsó tanító, mert nem volt több gyerek, volt ahol én alapítottam iskloát. Az á-t meg az a-t jó mélyen, tarokból ejti, úgy ahogy csak mi dunántúliak tudjuk. De gyerek helyett mindig azt mondja: gyer­mek. Szatmári, Nagybány- kömyékéről, de már gye­rekkorában Pécsre került — írtak már ról^m cik két — mondja. Előkerül a két éves I Népszabadság. Az a címe a cikknek: „Az isten háta | mögött is emberek élnek”. I Arról szól, hogy Varga Géza a maga pénzén veszi a krétát, petróleumot, né­ha még a tüzelőt is az is­kolának. Maga vágja a fát, hogy be tudjon fűteni, mert a drávasztárai tanács semmire sem ad pénzt. Azt kérdezd az újságíró: Ennyi panasz, ennyi gond, miért vállalja mégis ez az ember a pusztai sorsot, a pusztai tanítóskodást? Aztán egy levél: „Tisztelt Varga elvtárs! A Népsza­badság 1962. aug. 5-i szá­mában olvastam „Az isten háta mögött is emberek élnek” című cikket. A cikk ben foglaltak annyira meg ragadtak, hogy elhatároz­tam, levelet írok önnek és kívánom, hogy jó erőben, egészségben és sikerrel vívja meg ezt a vitát ta­nácsi és tanügyi hatósá­gainkkal. Mellékelek egy kis olvasnivalót. őszinte tisztelettel Kis Károly, a Magyár Népköztársaság El­nöki Tanácsának titkára.” Az olvasnivaló 800 forint értékű könyv volt. A vitát sikerült megvív­ni. Lajostanyát közigazga­tásilag is a négy kilomé­terrel közelebb fekvő Zalá- ■ához csatolták és a zalá- rii tanács mindent megtesz tórt a kis istenhátamögöt- : i'■kóláért. Mézem a pályaudvar ké- . ét a falon. Tanítóéknalk nyolc gyerekük van. Négy már „kirepült”, a négy kiest itthon van. Később beszél­tem a legidősebbel, Zsuzsi­val, most végezte a hetedi­ket. Megkérdeztem tőle, hol volt legmesszebb La­jos tanyától. —i Pécsen. Meg voltam Luzsokon, meg Piskón is! A tanító közben arról be szél, hogyan fogtak el két éve egy határsértőt a gye­rekekkel. Innen az iskola- ablakból látták meg, hogy mozog a kender... — Mondtam a gyerekek­nek, hogy bizonytalan idő­re félbeszakítom a tanítást maradjanak itt bent. De azért jöttek utánam ........Ta n ítóbácsi én majd a nya­kába ugrok, te meg Jóska elgáncsolod” — mondta valamelyik. A határsértő egy szom­széd községbeli fiatalember volt. Kicsit részeg volt és elindult Amerikába. — A Dráván éppen zöld­ár volt, mondtam neki. úgyis belefulladt volna, ö azt mondja — hogy képze­lem én azt, hiszen ő a fa­lujában a legjobb úszó. Egy évet kapott, felfüg­gesztve. Most katona. Tele van kitüntetésekkel. Varga Gézával néha találkozik és azt mondja: „De jó. hogy elkapott akkor tanító úr.” Csak abba az egybe nem nyugszik bele, hogy a Drá­vát nem tudta volna áfe úszói. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom