Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

1964. JÚNIUS 7. MAPLÓ 9 ftás*£á' Százezer „miért" korszaka Minden egészségesen fejlődő permek éüetében van egy szakasz, amelyet teljes joggal nevezhetünk a kérdezgetés vagy a százezer „miért?’’ idő­szakának. Rendszerint a har­madik életévvel kezdődik, s tart még a hetedik életévben is, s valljuk meg, nem kevés felnőtt bosszúságára. Pedig a gyermek kérdezősködő kedvén egyetlen felnőttnek sem vol­na szabad fennakadnia, mert a beszédkészség kialakulása A nagyreményű kisbaba V Aldous Huxley gyakran csú- folódott azon, hogy angol hon­fitársai milyen nagy jelentő­séget tulajdonítanak a hivata­los tisztségeknek és a sport­teljesítményeknek. Tőle szár­mazik ez az anakdóta: Egy napon meglátogatta barátait, akiknek megszületett az első gyermekük. Az ifjú apa állítólag a következő ki­jelentést tette az ifjú mamá­nak: „Nos, drágám, annyi bi­zonyos, hogy majd valakinek helyettesítenie kell fiunkat az angol kormály élén, miköz­ben ő átússza a La Manche- csatornát”. Tiszteletreméltó aggastyán A chicagói közlekedésren­dészeti bíróság előtt a napok­ban gyorshajtásért meg kellett jelennie a 105 esztendős Jo­seph ben Abrahamnak, aki 12-szer nősült, 65 gyermeke van és amikor unokáinak száma iránt érdeklődtek nála, így válaszolt: „Ki tudná meg­számolni az égen a csillago­kat?” A tiszteletreméltó aggas­tyánt a közlekedésrendészet bírája egyébként felmentette, mivel soha még közlekedési kihágást nem követett el, holott 1914-ben szerezte meg gépkocsihajtási jogosítványát. Abraham a bíróságon el­mondta, hogy legidősebb fia 86 éves, legkisebb gyermeke pedig 2 és fél esztendős. Be­mutatta születési bizonyítvá­nyát is, amely héber nyelven arról tanúskodik, hogy Pa­lesztinában 1858-ban látta meg a napvilágot. 1961 óta él az USA-ban. // után a tárgyakkal való sza­kadatlan babrálás, „manipulá­lás”, próbálgatás és cselekvés mellett a gyermek éppen a kérdezgetést használja fel leg nagyobb eredménnyel ismere­teinek, tudásának gyarapítá sára. Legelőször a „mi ez?”, „hát ez mi?” kérdések jelennek meg a kérdezgető gyermek szó tárában. Ha egy szétnyitható, úgynevezett „leporelló” képes­könyv kerül a kezébe, amely állatot ábrázol, a kisgyermek fáradhatatlanul kérdezgeti, hogy melyik micsoda, mind­addig, míg pontosan meg nem tanulja s számtalanszor el nem ismétli az egyes állatok nevét. S milyen boldog, ha a szemében óriása tekintélyt jelentő szülők, felnőttek elis­merik friss tudását. Aztán fokozatosan försora- koznak a többi, tájékozódást jelentő kérdések: a „ki ez?”, „mit csinál?” s főleg a „mi­ért?” Anyai vagy apai türe­lem legyen a talpán, amelyet nem fáraszt el és nem meríti ki a gyermekből ömlő kérdé­sek lavinája. Nemrégen egy rövid ideig tartó villamos- úton az alábbi párbeszédet fi­gyeltem meg anya és óvodás­korú gyermeke között: „Ez mi?” — Ez egy bácsi. „Mit csinál?” — Seper. — „Miért seper?” — Hogy tiszta legyen az utca. — „Miért?” — Mert az a jó, ha az utca tiszta. Amikor a kíváncsiságot ki­elégítő válaszokkal befejező­dött a beszélgetésnek ez a sza kasza, a gyermek megpillan­totta a lottójáték ismert rek­lámját, a malacon lovagló gyermeket. Nyomban új kér- dezősködés kezdődött ilyen­formán: „Mi az ott?” — Egy gyerek. „Mit csinál?” — Lo­vagol egy malacon. „Miért?” — Mert szeret malacon ülni. — „Mi van a kezében?” — Sorsjegy. „Nyert?” — Biztosan nyert, mert örül. A pillanatnyilag befejezett kérdóssorozabokat mindaddig új és új követte, míg le nem szálltunk a villamosról. A mama — nagyon helyes érzékkel — azt tette, amit a szülőiknek ilyenkor tenniük kell. Szívesen és feltétlenül válaszolni kell a gyermek min den kérdésére, még a nehéz és kényes kérdésekre is. A gyermekeket általában kielé­gítik az egyszerű válaszok is, csak az a fontos, hogy min­den kérdésre a tőle telhető legigazibb választ adja a fel­nőtt, s mindig a kérdező gyermek szellemi színvonalá­nak, kíváncsiságának megfe­lelő szinten. Gyermeke fejlő­dését akadályozza meg az a szülő, aki türelmetlenül be­lefojtja a gyermekbe a kér­déseket, vagy a kérdezőskö- dést lezáró „azért, mert”, „hallgass már!” vagy éppen „fogd már be a szád!” fel­kiáltással oltja el a gyermek bátorságát és tudásszomját. A megismerésnek, a tudás­vágynak a kérdésekben meg­nyilatkozó szükségletét súlyos melléfogás elnyomni, mert az ilyen eljárást a gyermek egész személyiségének a kialakulása, fejlődése megsínyli. A kíván­csiságot el kell tüntetni a gyermekek bűnlajstromáról. Az a gyermek, aki 3—7 éves korában nem kérdezget ren­geteget, vagy kérdéseire nem kap szíves, megbízható fele­leteket, nemcsak szellemi, ha­nem érzelmi szempontból is háttérbe kerül azokkal szem­ben, akiknek szülei mindig fáradhatatlanul megadják kér­déseire a szükséges felvilá­gosítást. A gyermek biztonság érzetét, boldogságát növeli az, ha érzi, hogy mindig, minden­féle kérdéssel bátran fordul­hat szüleihez, megkapja a felvilágosítást és sohase ne­vetik ki „csacsisága” miatt. Már csak azért is fontos az, hogy a gyermeket 3—7 éves korában gyakran vegyék kö­rül nála tapasztaltabb, vele szívesen foglalkozó felnőttek, hogy különösen szülei minden nap együtt töltsenek vele bizonyos időt, melyben aztán minden gátlás nélkül felteheti az őt érdeklő kérdéseket. Csak így mélyülhet el a szük­séges mértékben a szülők és gyermekeik közötti egészséges érzelmi kapcsolat, s csak így érhetik el a szülők azt, hogy gyermekeik elsősorban mindig hozzájuk feldúljanak felvi­lágosításért, bármilyen kérdé­sek foglalkoztassák is őket. Ha az egyébként egészséges gyermek nem kérdezősködik szüleitől, ez annak a jele, hogy a szülők elvesztették gyerme­kük bizalmát, s ő most min­den bizonnyal más, nehezen ellenőrizhető forrásból szerzi be ismereteit, s ezzel egyide­jűleg ki is vonja magát a szülők ellenőrzése és irányí­tása alól. Az a szülő, aki a százezer miért korszakában nem válaszolt gyermekeinek türelmesen és a valóságnak megfelelő tartalommal, nem várhatja azt, hogy majd ké­sőbb, a serdülés sok problé­mát felvető szakaszában bi­zalommal forduljon hozzá gyermeke. Dr. Harsány! István Érdekességek a műanyagboltban A Műanyagbolt rengetegféle cikket árusít, mint a nevében ts benne van: mindent, ami műa­nyagból készült. A különféle /ia- szosvásznakon, asztalterítőkön, műanyag csöveken, esőkabátokon* táskákon és a legkülönbözőbb mű­anyag borítólapokon kívül legin­kább kisebb-nagyobb háztartási eszközök kaphatók, sok olyasmi Is, amit a vásárlók nem is igen is­mernek, vagy éppen felismerni nem tudnak sokszor. Néhány nagyon praktikus és szép holmira szeretnénk a figyel­met felhívni Ezeknek nagyrésze másutt nem is kapható, vagy ha igen, akkor sem mindig ilyen nagy mennyiségben. Persze, van ne­hány közkedvelt cikk, ami hamar elfogy, de kimondott hiány­cikk nagyon kevés van. Itt van mindjárt a műanyag ru­háskosár. Százszor praktikusabb a fonott vesszőkosárnál: remekül tisztítható, nem akad bele a ruha. azonfelül különböző színekben kapható,, két méretben is. A fe­déllel ellátott szemétvödör is na­gyon higiénikus és szép is. Van ötliteres vödör is, azok számára, akiknek a rendes méret felesle­gesen nagy. Közkedveltté válhat rövidesen a műanyag uborkagyalú is, amelyen mindent (pl. sajtot, burgonyát) is lehet szeletelni. Nagyon ügyes az átlátszó ételdoboz is, kirándulás­hoz különösen, mert a teteje haj­lékony kis fülekkel mintegy „rá­gombolható” a dobozra. Jók a ki­ránduláshoz a különböző méretben készült palackok is, törhetetlenek, szépek. Praktikus vaj dobozok, só­tartók egész sora áll a vásárlók rendelkezésére. Szelleme* a kis tejszín-kanna, amelyben azonban mézet vagy tejfelt éppúgy lehet tartani: a sárga és átlátszó anyag­ból készült, szép kis kannából könnyen lehet adagolva önteni Prak^kus a lukacsos, könnyen tisztítható evőeszköz-tartó Is amely a fémnél sokkal jobb, és csupán 26 fomit az ára. Ugyan­így nagyon jól használhatók a grill-tálak, a négyszögletes adag­tálakkal együtt. A törlőtartót sem fedezték fel még eléggé, pedig nagyon ügyes szerkezet: egy behasított kis rés­be egész egyszerűen be kell dugni a törlőruha csücskét. A gyümölcs­mosó kimondottan nyáron hiány­zik sok helyen. Ezzel a szűrő-for­ma tállal az alatta lévő nagyobb tál felhasználásával kitünően és gyorsan lehet lemosni a gyümöl­csöt. Az Italkeverő is Ilyen össze­tett, de nagyon egyszerű szerke­zet: citromfacsaró fölé lehet il­leszteni a poharat, majd megfog dítva máris, kész a limonádé Egyik leghasznosabb cikk a bolt­ban a ruhalocsoló, amely finoman és egyenletesen szórja a vizet a vasalásra előkészítendő ruhára. Jó az italpumpa Is, amelyet na­gyobb üvegeknél, demizsonoknál remekül lehet használni. A tojás­tartó rács sokkal tisztább és szebb, mint a hasonló papírkészítmények és nem is drága. A mágneses szappantartót na­gyobb tételben is vitték egészség- ügyi intézmények. A mellékelt folyadékkal a csempéhez lehet ra­gasztani a tulajdonképpeni „mág­nest”, egy kerek lapocskát pedig a szappanba helyezni, s haszná­lat után a szappant egyszerűen oda kell tartani a mágneshez, „odaragad” és nincs vele gond. Haj mosóolaj-üveg, tetején fej-­mosó kefe, szappantartó körömke­fével kombinálva, puderszóró, fé­sűkészlet — ezek a piperecikkek érdekesebbjei, no és a pipereáll­vány, amely valóságos fal, tükör­rel, s az apróságoknak keskeny polccal Van itt még madáretető, virág­tartó, különleges habverő, amit kézzel tekerni lehet, mint valami darálót, kézimunkafonál-tartó, po­gácsaszaggató, tortaolló, viráglét­ra, ablaktisztító, tejeskanna, üveg­dugó, fonással borított termosz, vízsugárgyűjtő (ez is szellemes apró szerkezet, a vízcsapra szerel­hető) — aztán műanvag csempe, rengetegféle lemez stb. Ami pedig nem a praktikus ap­róságokat illeti, nagyon szépek a készletek. Dobozok, tálak, csészék — legszebb a kompótos készlet« amely piros-fekete és sárga-feke­te összeállításban készült, u ed­digi készletektől eltérően a kistá- lakat csészeformájú tálacskák helyettesítik és csészealj Is van hozzájuk. Praktikus és ízléses — ez mond­ható el a Műanyagbolt legtöbb árujáról. Nyári kéz- és lábápolás AFRO TANÁCSOK Ha duzzadt és cserepes a ke­zünk, áztassuk meleg vízbe, majd tíz-húsz percre csavarjuk be tej­színbe mártott vászonruhába, s utána öblítsük le. Éjszakára ken­jük be citromos glicerinnel, de úgy, hogy az ágyneműt ne kenjük össze, húzzunk rá régi, de tisztád mosott pamut- vagy gumikesztyűt Lábunkat is óvnunk kell. Azt is éri a nap, a szél, könnyen pikke­lyes lesz, különösen nyáron. A kézhez hasonlóan kezeljük .ábún­kat is. ha kicserepesedik, azzal a különbséggel, hogy éjszakára ré­gi, de tiszta patentharisnyát húz­zunk rá. Ezt csak addig kell csi­nálni, amíg rendbe nem jön. A lábfejet mindennap, nyáron többször is tanácsos megmosni Körömkefével dörzsöljük át a sar­kunkat, a keményrészeket és 0 körmünket Szandálviselés esetén különösen fontos, hogy gondosan ápoljuk lábunkat. qijnit űLtözkúdnek a Púmat italt? A római nők általában vé­konykák, gyönyörű szemük, finom kis „római” orruk meg­nyerő mosolyuk van. Dom­ború, magas homlokúak és keskeny arcúak, s kifejezésük igen intelligens. Kevéske csí­pőjüket is gumírozott haris­nyatartóba szorítják, vékony, nem mindig előnyös lábukat viszont hallatlan sikkesen „viselik”. Szeretik a szép fe­hérneműt, szívesen, sokáig vá­logatják össze, mit húzzanak egy-egy új ruhájuk alá. Min­den újonnan vett ruhához, blúzhoz,, „jár” az új fehérne­mű is. Az áruházakban, a A farkas és a szarvas ÉSZT NÉPMESE A farkas súlyos veszede­lembe került. Az erdő mé­lyén rádőlt egy fatörzs. Mi­közben a fa alatt kínlódott, az arra tévedt szarvastól se­gítséget kért. — Emeld meg kissé ezt a fát, hogy ki tudjak bújni aló­la... — Remélem, lesz annyi erőm — felelt a szarvas, az­zal nekivetette agancsát a fa­törzsnek és hosszas erőlkö­dés után valóban sikerült any- nyira megemelnie, hogy a far­kas kibújhatott alóla. A farkasnak első dolga volt, hogy megvizsgálja: nem tör­tént-e valami baja, nem tört-e valamelyik csontja? De mi­csoda szerencséje volt: egyet­len porcikája sem törött el, épen és egészségesen állt a négy lábán. A farkas örömében felkiál­tott: — Igazán pompás dolog, hogy semmi bajom nem tör­tént! De csak most érzem igazán, mennyire éhes va­gyok! És éppen ezért én most felfallak téged, szarvas! A szarvas nem akart hinni a fülének: — Gonosz tréfát űzöl ve­lem! Hiszen én mentettelek meg! — Az igaz! — mondta a farkas. — Meg is köszönöm neked. De viszont én most éhes vagyok és éppen ezért, amint mondtam neked: fel­fallak! A szarvas megpróbálta még jobb belátásra bírni a hálát­lan farkast, de hiába. Csak annyit ért el, hogy végiüis megegyeztek: a medvéhez for­dulnak, tegyen igazságot. A medve meghallgatta őket, az­tán némi gondolllodds után, így szólt: — Igazad, van, szarvas! Nem szép dolog a farkastól, hogy ilyen hálátlan. De neked is igazad vau, farkas! Éhes vagy és enned kell! Nincs más hát­ra: el kell mennünk a hely­színre és ott kell megmutat­notok, mi történt, hogy igaz­ságosan ítélkezhessek. Beleegyeztek ebbe mindket­ten, és elindultak oda, ahol a farkassal a baleset történt. Ott a szarvas ismét nekivetet­te agancsait a fatörzsnek, és nagynehezen megemelte. A farkas pedig alábújt, és a szarvas visszaengedte a fát. — Most mutasd meg, ho­gyan szabadítottad ki! r­mondta a medve. A szarvas azonban így vá­laszolt: — Ma már egyszer megsza­badítottam! Nincs hozzá erőm hogy még egyszer megtegyem! — Ha így van, akkor én sem tudok mást mondani: keressen magának más segít­séget a farkas... — mondta a medve. Azzal otthagyták a farkast a fa alatt: így kellett ogfizetnie hálátlanságáért. Fordította: ANTALFY ISTVÁN nagy állami kezelésben lévő UPIM-okban és Rinasenték- ben igen olcsó nagy választé­kot találnak. Divatos a szí­nes, piros, fekete, erős sárga — sőt ocelotmintás kombiné és hálóholmi. Ahogy megfi­gyeltem, a zöme inkább meg­marad a világos, pasztell szí­neknél, legfeljebb feketét vesz nek szívesen, ÉRDEKESEN SMINKELNEK. Ha púdert keveset is hasz­nálnak, azt hiszem szemhéj és szempilla festékből igen nagy a „fogyasztásuk”. Nap­palra is erősen, fekete ke­retbe foglalják a szemüket, magasan a sarkok felé ki­húzzák ceruzával, szemhéju­kat a pasztell zöld és hal­ványkék különböző árnyala­taival színezik. Rúzst vagy semmit, vagy igen halvány, rózsaszínűt használnak, na­gyon vékonyan kenve fel szájukra. Frizurájuk általában vállig ér. „Csupált”, rövid hajat jó­formán nem is láttam, termé­szetesen hullámos hajukat igen gondosan ápolják, fényes, tiszta mindig. A fodrász igen magas árai miatt saját kezű­leg fésülködnek, kreálnak kü­lönböző formákat. Homloku­kat szabadon hagyják, fejte­tőn kicsit tupíroznak, a hajuk vége a vállnál kifelé fordul. Fülük mellett hátratűzik, s nagy fekete bársony szalag­gal — mely csattal záródik, — fogják össze hátul. A nyitott, szabadon lobogó, haj csak ti­zenöt éves korig divat. Ha a ruhájukat megfigyeli az ember, hamar rájön: A SLÁGER A KIS- ES NAGT KOSZTÜM szinte minden fajtája. Hord­ják munkába, estére, táncol­ni, színházba, moziba. Szín­ben újszerű összeállításban, blúzzal és anélkül. Leginkább két színösszeállítás „fut”. Az erős rózsaszín a halvány zöld­del és a klasszikus sötétkék­fehér. A szoknyák nem tel­jesen egyenesek, lefelé kicsit bővülnek, a kabátkák csípőig érőek, hosszabbak, mint az elmúlt években. Gyakori, hogy a blúz, vagy bélés anyagával borítják a fazonúkat, ha az mintás, virágos, akkor is. Nagy a szoknya-blúz kultusz, ez igen praktikusan öltöztet, szí­vesen viselik. Általában a franciás, játékos vonal az ural kodó, a blúzokat kézi, vagy gépi hímzés díszíti és a fehér, rózsaszín, halványsárga 3 leg­keresettebb. Szeretik a puló­vert, saját színű kardigánnal, plisszérozott, gyűrhetetlen könnyű szövet szaknyával vi­selni. A szivárvány minden színében kaphatók, nem is túl drágán. Ékszerként minden­hez, a színes ruháikhoz „vágó” gyöngysorokat hordják, kar­perecét inkább alkalomra, gyűrűt mindig. Alkalmi ru­háik is igen célszerűek, di­vatállók, mert kedvelik az egy szerű, sima vonalat, mely la­zán kíséri az alakot, kicsit ki­vágott, bevarrott rövid ujjal, néhol ujj nélkül, sötét színek­ből. Minden alkalmi ruhájuk anyagából készül egy köpeny is, rendszerint erősen redő­zött, bő háromnegyedes ujjal, gallér nélkül. A nyaknál 'lől, kis ékszertűvel, vagy gombbal záródik. Harisnyát V PLUSZ HUSZONÖT FOK FELETT IS hordanak, cipőik zártak, még a nyári szandál is csukó't elől, csak hátul fogja vékon- pánt a bokához. Most kézi divatossá válni a kerek, vág ' vágott orr, nem túl magas, fantasztikus formájú sarokkal, ügy vettem észre azonban, hogy jobban kedvelik még mindig a hegyes orrú, magas sarkú „klasszikus” körömcipő­ket. , Mozgékonyak, természete­sek, mindent sikkel, könr- ’- dén hordanak, ebben rejlik eleganciájuk titka. Regényi Ildikó 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom