Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-07 / 132. szám

9 • • 1964. JÚNIUS 7. VASÁRNAP AI MSZMP BABANYA-MEGYÉI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA KITÜNTETTEK Baranya és Pécs leg jobb pedagógusait Ünnepség' a 13. pedagógusnap alkalmából XXI. ÉVFOLYAM ÁRA 80 FILLÉR 132. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! Pedagógusnap A pedagógusokat ünnepli ma falu és város. Min­dent elborít a sötétkék és a fehér színek tobzódása. Ap­ró gyerekek, sötétkékben és fehérben, virágcsokrokkal a kezükben,- nagydiákok sötét­kékben és ■ fehérben, felnőtt emberek, megilletődötten és sötétkékben meg fehérben. Írják a bizonyítványt, foly­nak az érettségik meg az osz­tályvizsgák, az egyetemeken a kollokviumok. — Már ma­ga ez is valami különös ün­nepi hangulattal jár. Azt hi- hetné az ember, hogy a peda­gógusok élete, örökös ünnep, hiszen ünnep az, amikor az a rengeteg gyerek és serdülő if­jú odaáll egy, szigorú bizott­ság elé és pöttöm létére fo­lyékonyan olvas, vagy tíz— tizennégy éves fejjel elektro­mosságról, -sejtekről, Petőfi Sándorról beszél, vagy húsz­évesen valóságos előadást tart már, mint a jövő orvosa, mérnöke, jogásza vagy agro- nómusa. Azt hinné az amber, hogy a pedagógusok élete egy hosszantartó, virágokkal, teli- tüzdelt ünnep, sötétkékben és fehérben feszítő gyerekek kö­szöntőivel, nagy, ünnepélyes termekben hosszú, ünnepély« és megható beszédekkel. Azt hinné az ember, hogy a pedagógusok élete ünnep — és- nem is. sokat téved, ha az ünnep fogalmába beleérti a jól végzett , munka feletti örömöt, az eredményi elért erőfeszítések jóleső fáradsá­gát. Ilyen értelemben ez az egyik legszebb I hivatás — mert ez az a hivatás, ahol az eredmények a legnehezeb­ben mérhetők ugyan, de a legközvetlenebbül és legér­zékenyebben tapasztalhatók. I áttam, hogy a pedagó- *■ gusok ezekben a na­pokban valósággal lázban ég­tek. Sikerül-e az érettségi az osztálynak, sikerülnek-e a vizsgák. „A szívemhez nőt­tek ezek a gyerekek” — mondták, mintegy mentege­tőzésképpen. S amikor aztán kiderült, hogy igen, a gyere­kek szépen szerepeltek, ra­gyogott az arcuk. Nem is azért, mert az ilyen ered­mény bizonyítja mások előttt a pedagógus munkáját, ké­pességeit, hozzáértését. Ha­nem inkább azért, mert „a szívükhöz nőttek ezek a gye­rekek”. Ezek a gyerekek is. Voltaképpen minden gyerek, akivel dolguk akad, mert nem lehetnek közömbösek irántuk. Az ő munkájuk fölött nem kisebb bíró ítélkezik, mint a társadalom, mégpedig a jövő korok társadalma. Néha roskadoznak ezek alatt a hatalmas terhek alatt. Mert ha még csak a gyere­kek volnának egyedül! De napjainkban a pedagógusok vállára súlyosodik olyan sok tennivaló is: mint a felnőtt- oktatás ezernyi és szerteágazó területe, az ismeretterjesztő előadások nagy része, a szü­lőkkel való kapcsolat ápolása, s nem egyszer a szülők „ne­velése” is, aztán ott vannak a tömegszervezetek, lent a köz­ségekben pedig a községi ve­zetéstől a könyvtárig szinte valamennyi kulturális feladat az ő gondjuk-bajuk. Túlter­heltek is — ez nem lehet vi­tás. Ha egy falusi pedagógust tekintünk: ő rendszerint ta­nácstag, könyvtáros, kultúr- házvezető, népfront-tag, elő­adásokon szónok, mindemel­lett pedig sokszor-tíz gyerek oktatásának-nevelésének va­lamennyi feladata őrá hárul. De ha városi pedagógust te­kintünk: itt pedig a magas óraszám mellett esténként dolgozókat tanítanak,- kultúr- csoportot vagy úttörőket, ki- szeseket vezetnek-segítenek. TIT-tagok és sokminden egyéb vállalói. És mégis, mindezek mel­lett a tennivalók mellett so­ha, egyetlen pillanatra nem állhatnak meg a fejlődésben, tanulásban. Hallatlan nagy a tét: a mai pedagógusok már a kommunizmust építő embe­reket nevelik. Az emberek szellemi színvonala, a szüksé­ges tudás mennyisége, a látó­kör befogadóképessége szin­te napról-napra növekszik. Sokan mondogatják: meg­döbbentő, hogy a mai gyere­kek mennyivel többet tud­nak, mennyivel műveltebbek és okosabbak, mint a régeb­bi nemzedék. De hogy • így van, nemcsak örvendetes, ha­nem törvényszerű is. A roha­mosan fejlődő technika, a ro­hamosan fejlődő társadalmi élet ezt követeli. S a kommu­nista ember megalapozása egészen korán, már az általá­nos iskola. legalsó osztályai­ban, sőt, i már az óvodában kezdődik. ■* • > • ‘ A pedagógusok nem pi­” henhetnek meg egyet­len pillanatra sem. Nincs ma olyan ember, aki már „elég- . gé művelt”, „eléggé sokat tud”, hogyan lehetne hát ilyen a pedagógusok, a jövő nemzedékek nevelője? S jó az, hogy a pedagógusaink résztvesznek a társadalom sokféle szervezetében, vé­geznek sok-sok munkát az is­kolában és az iskolán kívül is, de még jobb, amikor ana is jut idejük, hogv körülnéz­zenek kicsit a világban, ol­vassanak, lássanak, kicserél­jék véleményüket sok más etnberrel, ezáltal még széle­sebb látókörű, még kulturál­tabb, még alaposabb meggyő­ződésű emberekké váljanak. Talán különösen hangzik az ő ünnepükön megemlíteni éppen, hogy becsüljük még- jobban az ő munkájukat. De meg kell említeni, mert mun­kájuk jelentősége mögött még mindig elmarad az egyes em­bereknél tapasztalható meg- megbecsülés. A társadalom lerója ma ne­kik a köszönetét. És végül is tudják ők, mit végeztek, s mi vár még rájuk. Tudjuk mi is, hogy mindenben ott van a pedagógus «munka egy-egy darabia: ott lesz azokban a gépekben, amelyek húsz év múlva dolgoznak a gyárak­ban, ott lesz a gyógyítás tu­dományának mégnagyobb eredményeiben, ott lesz a korszerű mezőgazdasági nagy­üzemek tevékenységében, s ott lesz a sok káros marad­ványtól megszabadult, egy­séges, szervezett társadal­munk egészében. C zárt igaz, ebben az ér­“ telemben igaz, hogy a pedagógusok élete nagysze­rű, ünnepi élet. Sok gond­dal, sok munkával teli, de eredményekben, szépségben gazdag élet H. E. A Szovjetunióban fe lőtték a Kozmosz 31-et Moszkva: A Szovjetunióban június 6-án fellőtték a Kozmosz— 31. mesterséges holdat. A szputnyikon elhelyezett tudományos műszerek segít­ségével folytatni kívánják az 1962. március 16-án is­mertetett programban kitű­zött űrkutatásokat. A szputnyik kijutott pá­lyájára, amelyét az alábbi adatok jellemeznek: kerin­gési idő 91,6 perc; legna­gyobb távolság a föld felü­letétől (apogeum) 508 kilo­méter; legkisebb távolság a föld felületétől (perigeum) 228 kilométer. A pályának az Egyenlítő síkjával bezárt hajlásszöge 49 fok. A tudományos műszereken kívül a szputnyikon elhe­lyeztek egy rádióberende­zést a pályaelemek pontos mérésére, egy rádiótele- metrikus berendezést, amely a földre juttatja a tudomá­nyos műszerek által szer­zett adatokat és egy „Maj- kak” mintájú rádióadó-ké­szüléket, amely a 20004,87, a 30007,30 és' a 900,21, 91 frekvencián dolgozik. A szputnyikon elhelye­zett készülékek normálisan működnek. Ács József, dencsházi igazgató, köszönetét mond a kitüntetettek nevében. Szombaton délelőtt fél 10 órakor kezdődött a 13. peda­gógusnap alkalmából rende­zett ünnepség a Városi Mű­velődési Házban. Megjelent az ünnepségen Rapai Gyula elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a me­gyei pártbizottság első tit­kára, Ambrus Jenő elvtárs, a városi pártbizottság titká­ra, Csendes Lajos elvtárs, a megyei pártbizottság osztály- vezetője és Szentistványi Gyu- láné elvtárs, a városi párt- bizottság osztályvezetője, va­lamint a megye és a város művelődésügyi vezetői, és a meghívott pedagógusok. A Művelődésügyi Minisztérium képviseletében megjelent Kál­mán Gyula elvtárs. Az ünnepség az óvodások bevonulásával és énekes kö­szöntőjével kezdődött, majd a Bercsényi utcai úttörőcsa­pat köszöntötte a pedagógu­sokat, végül a kiszesek vo­nultak be a DlVSZ-induló hangjai mellett s mondtak rövid üdvözlést a pedagógus­nap alkalmából. Ezután Palkó Sándor elvtárs, a megyei ta­nács elnöke mondott beveze­tőt, majd Körösi Lajos elv­társ, a városi tanács elnöke tartott ünnepi beszédet. Az ünnepi beszéd min­iágra a szocializmus és a béke erőinek ■ rohamos ' növe­kedése jellemző. Hazánk tör­ténetében is különös jelentő­ségűek ezek az évek, a peda­gógusok szerepe tekintetében elsősorban a kultúrforrada- lom győzelemre vitele szem­pontjából. A pedagógusok előtt álló nagy feladatok közé Több mint kétszézhűszezer autónyeremény-betétkönyv Bővül a nyereményválassték Együk legkedveltebb takaré­kossági formává vált néhány év alatt a gébkocsi nyeremény betétkönyv. Számuk ma már meghaladja a kétszázbús zez- ret. Az eddigi sorsolásokon 70 millió forint értékben 1110 nyereményautó talált gazdára. Az idén hátralevő két sor­soláson tovább növeksz'k a nyeremény autók száma, s gaz­dagodik a választék is. Ujtí- pusú Trabantok, 100ö-es Sko­dákkal bővítik a választékot, tökéletesedik a kocsik felsze­relése. így példád! a Wart­burg típusú kocsikat ezentúl autórádióval együtt sorsoljak. A Budapesti Nemzetközi Iá- sáron bemutatott és a keres­kedelemi forgalomba nem ke­rülő különféle típusú nyugati kocsik tovább növelik majd a sorsolások népszerűséget. A legközelebbi húzásokra mái DKW, BMW, Renault, Simca, Fiat, Herald-Triumph gépko­csiknak örülhetnek szerencsés nyerteseik. Körösi Lajos elvtars, a városi tanacs elnöke üdvözli a pe­dagógusokat ünnepük alkalmából. denekelőtt a pedagógusok szé­leskörű társadalmi szerepét hangsúlyozta. Körösi Lajos elvtárs elmondotta, hogy a pedagógusok jelentősége szin­te felmérhetetlen az új szo­cialista embertípus kialakí­tásában, a fiatalság eszmei­világnézeti és szakmai neve­lésében. Sikereiket olyan tör­ténelmi korban érik el a pedagógusok, amikor a vi­JflufrUá&aK a (fáwnw&lc tanutéfoigádia BARNA SZEMÉBŐL sugár­zik az értelem annak a 16— 17 év körüli fiúnak, aki az Alkotmány utca 2. számú ház előtt serényen szorgoskodik. A tábori csősatuba egy hat­méteres csövet fogott, mely­ről jobbjával most pergette le a kerepes gázcsavarmetszöt. Az acélpofák éles fogai nyo­mán szabályos menet képző­dött a csövön és ezt szemléli megelégedetten a fiú. A ház udvarán kézi csőhaj­lítógép mellett egy másik, ha­sonló korú fiú szorgoskodik. Tökéletes, horpadásmentes ív­ben hajlítja egymásután a gázcsöveket a gép. Az épületben a falat vési három tizenöt esztendősnek látszó fiú. Egy másik a ki­vésett helyekbe csőbilincseket gipszel. Két létra tetején svédfogó­val a kezében ügyködik két fiú. A legény toll már bepely- hedzi állukat. Egy harminc év körüli férfi a háttérből szem- ’éli munkájukat s időnként pár halk utasítást ad. Megszá­molom őket... pontosan tizen­ketten vannak a szakoktató- val együtt. — Így dolgoznak Nádor László szakoktató fel­ügyelete mellett, a Pécsi Gáz­mű első-, másod- és harmad­éves ipari tanulói. EBBEN AZ ÉVBEN a Sál­lal utcában már négy ház gáz­vezetékét szerelték fel kifo­gástalanul az ipari tanulók. Teljesen önállóan veszik fel a munkahelyeken a méretet és végzik a szerelést. A szak­oktató csak akkor avatkozik közbe, ha valami hibát észlel. Ezelőtt tíz esztendővel a gázfogyasztók száma három­négyezer között volt, ma pe­dig már rohamléptekkel kö­zeledünk a tizenegyezer felé. A nagyarányú családi- és tár- sasház-építkezés, továbbá a sortatarozások gázvezeték-épí­tése és felújítása, mind több szakembert igényel. — Amíg egyes szakmai ága­kon tömeges túljelentkezés ta­pasztalható — mondotta Ná­dor László szakoktató — ad­dig a gázszerelő szakmába r ztdig nem volt elegendő szá mú iparitanuló-jelentkező. Egy pillanatig sem vitás, hogy a jövő háztartási energiája mindinkább a gázra épül, mert kényelmes, gyors és aránylag olcsó. Ennek a szak­mának jövője van és éppen ezért furcsa az, hogy arány­lag kevés azoknak a száma, akik szeretnék elsajátítani. A múltban kiképzett és ma már önállóan dolgozó szak­munkások jól megállják he­lyüket és nem szívesen cse­rélnének más szakmabelivel. A vállalatnál felszabadult ipa­ri tanulók közül sem a múlt­ban nem bocsátottak el, sem a jövőben nem küldenek el senkit, annál is inkább, mivel a szakmunkás-igény napról napra nő. A PÉCSI GÁZMÜVEK sze­mélyzeti osztályán szívesen fogadják azoknak a 15—17 éves fiúknak a jelentkezését, akik a szakmát elsajátítani | kívánják és a hároméves ta- | nulási időben v~1óban helyt is akarnak állani. sok terület tartozik, elsősor­ban az oktatási reform sike­res végrehajtása, a gyakorlati oktatás színvonalának tovább emelése és a felnőttoktatás fontos kérdésének minél ered­ményesebb megoldása. A pe­dagógusok feladataiknak igye­keznek egyre jobban eleget tenni, munkájuk mind gyü­mölcsözőbb. Többek között ennek köszönhető, hogy te­kintélyük szinte napról napra növekszik. Továbbra is ezt várja az ország a pedagógu­soktól: a szocializmus építé­sében végzett aktív tevékeny­séget és a kommunizmusba vetett hitet. Végezetül sok sikert, jó egészséget kívánt a városi ta­nács elnöke a város és a megye valamennyi pedagógu­sának, s mégegyszer megkö­szönte eredményes munkájukat. Ezután került sor a kitün­tetések átadására. öten Budapesten az Or­szágházban vették át kitünte­téseiket: a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta Sávai László, a Nagy Lajos Gim­názium igazgatóhelyettese és Varga János kővágótöttösi igazgató, Kiváló Tanár kitün­tető címet kapott Graef Ma­lii d, a Pécsi Zeneművészeti Szakiskola tanára, Varga Gyula kémesi szakfelügyelő. Kiváló Tanító kitüntető címet dr. Ba­ranyai Tivadarné pécsi alsó­tagozati szakfelügyelő kapott. A többi kitüntetést a pécsi pedagógusoknak Körösi La­jos, a megyében dolgozó pe­dagógusoknak Palkó Sándor -dia át. Az Oktatásügy Kiváló Dol- ozója kitüntetést a követke­(Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom