Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-21 / 144. szám
I^MIPl^ÄBöITOßi (Qíqi fileli átutal izek kolódzó szándékomat. Hiszen már az első válaszadás helyett egy képes családi albumot tett az orrom elé. — Ebben minden benne van. Nézem, forgatom az albumot. Kivágott hazai és külföldi cikkek, kritikák, fényképek, Vágó Märy nem mindennapi színészi karrierjéről. Kitüntetéssel végezte el a hú rés Rákösd Szidi színművészeti iskolát és jóformán be sem töltötte még a tizennyolcadik évét, amikor már fővárosi és vidéki színpadok versengtek a szerződtetéséért Elsőnek mégis Pécset választotta. Igaz, csak egy szezont játszott végig nálunk, de olyan sikerrel, hogy ma, harminc év után is meleg szívvel emlegetik érte a pécsiek. Es amikor a fővárosba került hogyan írtak róla az országos lapok? Szuper- lati vuszokban. „Az új Rökk Marika.” „Ki a legdédélgetet- tebb revü-primadonna az országban? Vágó Märy!’’ „Megjelenése maga a megtestesült báj.” „És a játéka? Tünemény. Csupa szikrázó temperamentum.” „A Mámi” című filmben méltó partnere Törzs Jenőnek, Fedák Sárinak „Lehár Ferenc eredeti ro. mekbe készült portréját küldte el a művésznőnek a következő ajánlással: — Vágó Mary-nek a „Szép a világ” legpompásabb, legragyogóbb, Mercedesének, aki igazi pri- maibalerdnát alakított Lehár Ferenc, 1934.” És mi minden még? Párizsban, Bécsben filmezik, sikert sikerre halmoz, amökor egyszer csak... Az album utolsó lapjait nézegetem. Egy rövidke újságcikket olvasok, amelyben 1938-as dátummal ez áll: „— Vágó Märy, a kitűnő szubrett primadonna csütörtökön délben a budapesti VI. kerületi anyakönywezetőségen házas, ságba lépett Lőrincbányai Littke József pezsgőgyárossal. A fiatal pár az esküvő után Littke Pécs melletti vadász- birtokára utazott” AMIKOR BECSUKTAM az albumot úgy látszik kiolvashatta szememből a kérdést: — „És hogyan él ma a legragyogóbb Mercedes?” — Zavarában rágyújt egy cigarettára. — Az utolsó újságcikk, amit olnlrmjtntf tvr nlevnnsnm. lozta a dolgokat. En ugyanis nem a milliomos Littkékhez házasodtam be, hanem a família legszegényebbikéhez, o havifizetéses Littke József tisztviselőhöz. Az ő hozománya 600 000 pengős apai adósság volt. Azt próbálta reménytelenül törlesztgetni, amikor jött az államosítás. Így hát abból az újságcikkből csak annyi az igaz, hogy ösz- szeházaeodtunk, na és a meg- iratlan folytatása: hogy sze- retetben, megértésben éltünk együtt huszonöt éven át. Littke József fél éve halt meg és az özvegye azóta igen súlyos anyagi gondokkal küszködik. És ahogy mondja, tár vol áll tőle, hogy valakit is okoljon érte. Vagy talán mégis okolhatna valakit? — Ezelőtt nyolc éve a férjem biztatására felkerestem a színház igazgatóját. Ügy éreztem, volna talán valami csekélyke jussom arra, hogy újra dobogóra lépjek. Nagyon megszégyenítettek. Valami négy soros szerepet nyújtottak át azzal, hogy aludjak, rá egyet, mielőtt elhatároznám: elfogadom-e vagy sem. Hát én ^aludtam rá egyef és másnap visszaadtam. Pedig vagyon kellene, nagyon hiány zik mind a kettő. A színpad is, meg a..., meg a.. ^ — szemlátomást küszködik, hogy is mondja tovább: — Nézzen inkább körül, — mutat szét a sivár lakásban, — a hatszáz forintos havi fizetésemből sajnos nem futja többre... P. Gy. TULAJDONKÉPPEN azért kerestem fel Heriszt bácsit a Pécsi Nemzeti Színiház és a XX. századbeli magyar színházak „örökös” főruhatámo- kát fő-szabómesterét, hogy megkérdezzem: Van-e valami érdekes emléke, írásos feljegyzése a régi pécsi színészi- generációk egyik-másik hírességéről. Pontosabban e híres, ségek közül is azokról, aki ke 5 leginkább szívébe zárt a város közönsége. — Régi pécsi színészek? Na nézzük csak! Röikk Marika, Harcos Irén, Szedő Miklós, Vass Irma és a többiek. Mit jegyzett fel róluk Heriszt bácsi a kockás füzet elsárgult lapjaira? Keveset. Legfeljebb csak annyit hogy a szerepekhez, az „Évához”, a „Tanítónőhöz”* ■ fcSzentivánéj-i álomhoz”, a ■„Randevúhoz” mikor és milyen kosztümöt flitteres bole- rót, körgallért és egyebeket kölcsönzött ki a kelléktárból. Aztán egyszerre csak rábukkanunk egy nem t ül sokat mondó évszámra, bejegyzésre: *,1934. március 20. A nóta vége” című operetthez egy fehér bri cseszt és egy sárga se- Jyemsálat utalványoztam ki. Lassan kibetűzzük, kinek is utalványozta. Vágó Märy-nek. Heriszt bácsi hirtelen abbahagyta a további böngészést és úgy nézett rám, mint akiről el kell előbb dönteni, hogy elég illetékes-e a következő kérdésre? — Emlékszik rá? Tudja ki volt Vágó Märy? Hogyne tudtam volna! Szőllősy Kálmán fotóművész kiállítása Ma 12 órakor nyílik meg hivatalosan a pécsi származású fotóművész gyűjteményes kiállítása a Városi Művelődési Ház nagytermében. A közel száz művészi alkotást először a Budapesti Fotoklub mutatta be és a fővárosban sok ezer látogató gyönyörködhetett naponta a rendkívül érdekes — közel 40 esztendős fotóművészeti fejlődést átölelő alkotások ban. A Mecseki Fotoklub hálás feladatra vállalkozott, megismerteti a művészeteként rajongó pécsi és baranyai közönséggel is SzőUősy Kálmán életművét. A megnyitót a Magyar Fotóművészek Szövetsége képviseletében Kálmán Kata főiem ű vésznő tartja, aki a megnyitó után tárlatvezetés keretében ismerteti a kiállítás anyagát Szőlőssy Kálmán 1887-ben született és az idősebb floéo- művész-generáció tagja Tanulmányai szólították el fiatalon városunkból, de rajongó szeretete szülővárosáért a távoliét évtizedei alatt sem csők kent. Az elsők közt volt aki még a távolból is a Mecseki Fotoküub tagja akart lenni. Több mint 50 évvel ezelőtt kezdett fényképezni és a fotóművészet félévszázadának irányzatai, szemléletei, kétségei és nékilendülésed tükröződnek a kiállítás képanyagán. 1927 óta számtalan hazai és nemzetközi kiállítás szereplője. Sikereit alkotásainak művészi elismerését arany, ezüst és bronz érmek, oklevelek sora bizonyítja. Fotoirodalmi munkásságából szakmai és esztétikai cikkei hazai és külföldi szaklapok hasábjain jelentek meg. Ez év októberében kerül kiadásra szakkönyve a fotográfiai képmódosító eljárásokról, ami régi igényt elégít ki. SzőUősy Kálmán alkotásaiban az élet őszinte élményednek megörökítésére törekedett és ezt mindenkor önmaga személyiségének szűrőjén keresztül tudta adná. Nem kereste soha a divatos, dekoratív hatásokat, mentes minden erőL- tetettségtől — képeinek gazdag tartalmiságában a tónusok és a technika mesterkezű művelőjeként mutatkozik be. Nem tagadja, hogy volt időszak, midőn mai látásmódjához és esztétikai felfogásához viszonyítva túlhaladott stílus- utakon kereste még a művészi beteljesülést. Az ifjúság örömteli mozgalmas élete és az élet sokrétű felnőttkori problémái egyaránt foglalkoztatják — megelőzve a szociofoto korszakát. A nyugalmas természeti szépségek egyéni megörökítésén túl, derűs alkotásokban emelkedik a fotóművészet magaslataira, az alkotó, dolgozó ember ábrázolásáig. A fotóművészet fejlődésében nagy utakat járt meg Szőllősy Kálmán és Idős korára sem tudott elfáradni. A leg utóbbi évek alkotásaiban is a valóság kanok rajongója, a fény és árnyék, az élettragd- kum és az életöröm egyaránt élesszemű meglátója. A képek nagy része a szokásos kiállítási méretű, de a szinte életnagyságú „Fekvő akt” és a „Vihar a pusztán” méreteivel is kihangsúlyozza a korabeli fotostílust. A kiállítással büszkén valljuk magunkénak a fotóművészet e kiváló művelőjét. Dr. Oppe Sándor UJ KÖNYVEK Herczeg László: BERN ÉJSZAKÁJA Fiatal fró mutatkozik be ismét a közönségnek. Különféle lapokban már több írása jelent meg, újságíró-tevékenysége során jutott el Svájcba, s itteni élményeit sűrítette a most megjelent kötetbe. Pataki Dezső: IDEGEN CSILLAGOK Az 1944-ben mártfrh alánt halt prózaírónk Assahy pálma című elbeszélésgyűjteményének kibővített kiadása jelent meg ezzel a címmel. Brazíliai élményei elevenednek meg a novellákban, amelyekben szomorúság és derű keveredik sajátos módon. IEN BATTUTA ZARÄNDOK- ÜTJA ÉS VÁNDORLÁSAI A Klasszikus útleírások sorozat legújabb kötete a közép kor legnagyobb arab utazójának könyve. Észak-Afrikán, Egyiptomon, Palesztinán, Szírián, Irakon át jutott el Mekkába és Medinába. Később távolabbi utakra is vállalkozott, s Ázsián át eljutott egészen Kínáig. Péterül Pál: KNOCK OUT A sokarcú sportról szólnak ezek a történetek. A nyugati futbaliüzűetről, a hivatásos ökölvívókról, a szigeti sportuszodáról és még sok másról. Társulati ülés a bábszínházban A Karlovy Varyból hazatért pécsi bábegyüttes társulati ülést tartott, melyre szaikrna- belieket és érdeklődő barátokat is meghívtak. A megjelenteket kiállítás fogadta, melyet abból a kép- és prospektusanyagból rendeztek, amit a nemzetközi fesztiválon fellépő csoportoktól kapott a pécsi együttes. A kiállítás megtekintése után megtartották a fesztivál értékelését, s a fesztivállal egyidőben lezajlott tudományos kongresszus anyagát is összegezték. A kongresszusi előadások, egy több éves vitasorozat lezárását és tisztázását jelentették a báb, a bábszínház és a gyermek, valamint a gyermekközönség viszonyáról. A Karlovy Vary ban elhangzott pszichológiai előadások egy részét a nyár folyamán Leningrádban sorrakerülő UNIMA elnökségi ülés elé tér jesztik végső jóváhagyás végett. — Az, hogy fesztivál! bemutatónkat a közönség és a szakma a négy legjobb produkció között értékelte, még nagyobb elméleti tudás elsajátításéra kell, hogy ösztönözzön bennünket. Fő feladatunknak a következő népművelési és színházi évadban is a pécsi, baranyai gyermekközönség kielégítését tekintjük, s szeretnénk az idei évhez hasonlóan a heti két városi előadás mellett egy-egy táj előadást is szervezni. A Karlovy Varyban kapott rang pedig arra kötelez bennünket, hogy a pécsi országos seregszemlén olyan produkcióval szerepeljünk, amelyből együtteseink tanulhatnak, mély a hazai amatőrbábosok fejlődését segíti — mondta Kós Lajos, az együttes vezetője. Ezután ismertették az együttes tagjaival a vendégkönyv friss bejegyzéseinek hivatalos fordításait. A nemzetközi báb- mozgalom szaktekintélyeinek sorai nem odavetett dicsérő jelzők voltak, hanem többnyire alapos értékelések. Malik professzor például, az UNIMA főtitkára, miután kifejti, hogy nemzetközi seregszemlére leg- , alkalmasabb bemutató volt ás- „Két bors ökröcske”, a következőket írja: „A pécsi együttes finoman meg tudja különböztetni a „modernség” és a „divatos” fogalmát. Ez a színház kifejezésében. teljesítményében és zenei kultúráltság tekintetében egyaránt ifjú és egyben mélyen magyar, a meseszerű pamtomimikus allegóriában csakúgy, mint a magyar folklórnak ama jelzéseiben melyek előadásukat oly bájos, de legkevésbé édeskés színpadi mesévé teszi.” Bükkösül László PÉCS, BATTHYÁNY U. 9. Amikor becsengettem a rokkant aprócska ház kapuján, egy gyászruhás, halvány arcú asszony nyitott ajtót — Kit tetszik keresni? — Littke Józsefnét. És amikor beinvitált a sötét kis albérleti szobájába, nem vártam meg, hogy újra ő kérdezzen. — Én tulajdonképpen csak arra szeretném kérni Littke Józsefnét, hogy mondana el valamit nekem Vágó Märyröl. A válasz egyelőre kitérő. — De egyáltalán honnan, kitől tudta meg, hogy itt lakom, hogy létezem? Elmondtam azt is. Azt a kis „kálváriát”, amit bejártam, amíg idáig eljutottam. Megemlítem Littke Lőrdncnét is, aki jóformán azt sem tudta, él-e, hal-e a „rokon”. Csak akkor derült fel az arca, amikor elmondtam, hogy ismeretlen pécsi járókelők igazítottak útba. — Istenem, hát emlékeznek még rám az emberek? Felengedett hát a maradék bizalmatlansága is. De úgy látszik, annyira mégsem, hogy megkönnyítse vele tuda. Princ János pontosan harminc éves volt. Életének utolsó öt esztendejét egy taronydarú üvegfülkéjében töltötte, így aztán alaposan lebarnult és egy kicsit tönkrementek az ideged. Néha úgy érezte, hogy kellemes élete van, s az emberek többségével egyáltalán nem cserélne. Máskor viszont elkedvetlenedett és belátta, hogy az élete olyan mint a legtöbb emberé... Amit nagyon szeretett volna, az nem sikerült, más dolgok viszont, amelyekre nem is gondolt, elég jól sikerültek. A tavaszi túlórázások idején, néha eltűnődött, s úgy érezte, hogy nem a saját életét éli... Aztán ez az érzés is elmosódott, és minden egy kicsit általános lett... Lényegében szerencsés ember volt, mert kitartóan tudott dolgozni, és ezért az egész építkezésen tisztelték. Július első vasárnapján ivott egy bögre kakaót az egyik bisztróban, aztán beült a kocsijába és a Balaton felé hajtott. A kocsit használtan vette, így állandóan javítgatni kellett. Ebben az időpontban éppen az egyik dugattyút gyűrűztette, s hatvannál gyorsabban nem lehetett menni a kocsival Július első vasárnapján Princ Jánost ez nem zavarta. Egykedvűen bámulta az utat, és eszébe jutott egy lány, aki a szomszédjában lakott, s a jelekből ítélve nagyon szeretett volna férjhez menni. Aztán eszébe jutott másik húsz lány, akikkel a bisztróban találkozott. A lányok längest rágcsáltak és a szájuk körül fénylett a zsír. A lányok szomszédságában három strandpapucsos. trapéznad- rágos legény őgyelgett, azok is ettek. Koszosak voltak. Princ János jól emlékezett, hogy mind a három koszos volt. A lányok azért vidáman rágcsáltak körülöttük, és időnként odanevettek ... Eszébe jutott a sovány építésvezető, egy falu, egy strand, aztán az egész elmerült, mert a műszerfalra pillantott, és látta, hogy kilencven fokos a víz... Kicsit visszavette a gázt, s hagyta, hogy más autók kürtőivé elrohanjanak mellette. Cigarettára gyújtott, és a füstöt kifújva ásított egyet. Amikor becsukta a száját, az út két oldalán trapéznadrágos legények bukkantak fel. A padkán ácsorogtak és intettek, hogy álljon meg. Princ János nem állt meg. Egykedvűen nyomta a gázt, és elsuhant a trapéznadrágosok mellett. Áthajtott néhány falun, aztán újra találkozott velük. Álltak a padkán és magasra tartották a kezüket. Princ János kicsit meghökkent, de aztán rájött, hogy ezek nem ugyanazok, akiket korábban már elkerült. Egykedvűen hajtott, nem intett nekik, nem dudált, nem húzta el a száját. Éppen csak nem állt meg. Több csoportot elkerült. Egy kisebb város széléin magányos trapéznadrágost pillantott meg. Ez is a padkán állt, és magasra tartotta a kezét. Princ hirtelen fékezett, és kinyitotta a kocsi ajtaját — Kösz! — mondta a trapéznadrágos és beugrott az autóba. Princ János elindította a kocsit, aztán futólag, oldalról megnézte a trapéznadrá- gost. Szürke volt, veréb- szerű. — Hová megy? — szólalt meg a trapéznadrágos. — A Balatonhoz. — Jó. Az megfelel. Princ Jánosnak kicsit megrándult az arca. — Mi a neve magának? — fordult a trapéznadrá- goshoz. — Na, kezdődik a faggatózás ... Mi maga rendőr, vagy úrvezető? — Ha egyszer fülvettem, azért talán bemutatkozhatna ... — Nem mutatkozom be. — Az apja él? — Él. — Mi a foglalkozása? — Állampolgár... De nem hajtana egy kicsit gyor sabban? — Nem lehet, most gyű- rűztettam. — Akkor álljon meg. Kiszállok. Princ János megállította a kocsit. — Kösz — mondta a trapéznadrágos, é® kilépett - a kocsiból. Princ Jánost tíz perc múlva elkerülte egy tordó Mercédesz. A porfelhőn át látta a trapéznadrágos fejét. Meggyújtott egy újabb cigarettát A huzat vékony, madzagszerűre nyújtotta a füstöt. Amikor beért a következő faluba, újra találkozott a bordó Mercédesz- szel. A kocsi mellett egy fehérkabátos rendőr és egy antant szíj as munkásőr állt. „Gyors hajtás lakott területen ... Az annyi mint... Száz-százötven forint” — rögzítette Princ János a tényeket, és elégedetten mosolygott. Elhúzott a Mercédesz mellett, dudált egy libafal- kának és maga mögött hagy ta a falut. Bogláron, a kikötő közelében parkolta a kocsit aztán elment fürödni. Tisztessége® vasárnap volt. A Nap sütött, a víz langyosan körülfolyta az első nyaralókat. Princ késő délutánig fürdőzött, aztán beült egy vendéglőbe és alaposan megvacsorázott. Amikor befejezte már sötét volt. Fö- työrészve elindult a kikö+ő felé és megkereste a kocsiját. Princ János nem értette az embereket. .. Amíg vacsorázott, autójáról körték a tükröt, és kis-úr'ák mind a négy gumiját. Bertha Bulcsu V
