Dunántúli Napló, 1964. június (21. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-19 / 142. szám
19«, JUNTOS 19. MAPiÓ Tís országba szállít zöldségfélét Száz vagon újburgonyát exportálunk - Nagy az érdeklődés uborka, paprika, őszibarack iránt A Baranya megyei MÉK- nek évről évre jelentős exportterve van. A népi demokratikus országok — elsősorban Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország — mellett, számos nyugat-európai és főleg skandináv országnak szállít Baranya megye a HTJNGARO- FRUCT-on keresztül zöldségfélét. gyümölcsöt. Baranya száüít először A megyénkben termelt áruk koraisága és jó minősége állandó és egyre bővülő piacöt biztosít ezekben az országokban, olyan elhelyezési és deviza-bevételi lehetőségeket, melyeket pillanatnyilag még nem is tudunk kihasználni, hogy miért nem, erre vonatkozólag Bognár Józseftől, a MÉK áruforgalmi osztályának vezetőjétől kértünk felvilágosítást. Az általa elmondottak röviden körülbelül így összegezhetők: Pillanatnyilag legfontosabb a lakosság maradéktalan ellátása, s ami ezen felül megmarad, az megy exportra. Ez az alapelv mindenesetre örömmel üdvözölhető, hisz bármennyire is kell a népgazdaságnak az exportból származó deviza, elsőrendű feladat mégiscsak az, hogy az emberek tavasszal minél korábban friss zöldséghez jussanak. S az ország éléskamráját tavaszról tavaszra Baranya tölti meg primőr zöldséggel. A koraiság kivételes helyet biztosít megyénknek a hazai, de az európai piacon is. — Bogy csak néhány példát említsünk. ádventi kelkáposztát egyedül mi termelünk az országban s a Mohács-környéki kelkápszota kereken két hónappal előzi meg a többi megyét. Cukorborsóból 10 nap, újburgonyából ugyancsak mintegy 10 nap az előnyünk, de fejessalátából. káposztából és még egy sor zöldségfuéböl sem tudnak megelőzni bennünket, Az idén például hallatlanul korán, már április 25- én nagyobb mennyiségű kelkáposztát vitt piacra a MÉK, a zöldborsóval május 19-én, újburgonyával május 24-én jelentkeztünk. Ilyen korán egyetlen más megye sem tudott szállítani s így az egész mennyiséget a belföld szippantotta fel az export rovására. így fordulhatott elő, hogy bár 113 vagon primőr zöldborsót vásárolt fel a MÉK, 25 vagonos exporttervét nem tudta teljesíteni, s csak 20 vagon zöldborsót szállított külföldre, holott ennek dupláját is elhelyezhette volna. Mikor pedig már más megyékben is megérett a zöldborsó, addigra a miénk elvénül t és érthető, hogy a külföldiek akkor már inkább a zsengébb csongrádi vagy Pest környéki borsót vásárolták meg. Német importőr Szörényben Ugyanez a helyzet újburgonyából is. Ebből a MÉK exporttérve 100 vagon, holott egyedül az NDK-ból 200 vagonos megrendelést kaptak. A napokban a német importőr kinn járt Szörényben, Gádorban, Teklán, Kétújfalun é* Óidon — a legnagyobb újburgonyatermelő szövetkezetekben — s a nagyon szép termést látva kijelentette, hogy hajlandó az egész mennyiséget megvásárolni. Érthető, hisz a hűvösebb éghajlatú NDK-ban ilyenkor még híre sincs a burgonyának. Persze a helyzet megint csak az, hogy az ország óburgonya- készletei erősen megcsappantak, csak épp a közületeket látják el belőle, a baranyai újburgonyának így; belföldön is nagy értéke van. A MÉK ezért a második 100 vagont házai fogyasztásra értékesíti. Kelkáposztából kedvezőbb az exporthelyzet-, mert ez a zöldféle belföldön kevésbé népszerű. A 152 vagon termésből 51 vagonnal exportált ezen a tavaszon a MÉK elsősorban Ausztriába, NDK-ba, Cseh- szlövákiába, Lengyelországba és a Német Szövetségi Köztársaságba, s így egy vagonnal még túl is teljesítette exporttervét. | Mindezek után valahogy í úgy fest a helyzet, hogy Ba- | Tanya éppen koraisága miatt ! hátrányban van más megyék- • kel szemben az exportot ille- 1 tőén. A lakosság sokat hangoztatott jobb ellátása érdekében azonban ennyit áldozni kell. Kiviteli lehetőségeink mindezeken túl azonban nemcsak a tavaszi hónapokra szorítkoznak. Jelentős, mintegy 73 vagonos kiviteli tervünk van például uborkából. A csemege, kovászos és salátának való fajtákból a skandináv országok: Svédország. Finnország, Norvégia évről évre igen nagy mennyiséget vásárolnak. Zöldpaprikából ebben az évben 45 vagon a MÉK' exportterve. Külföldön különösen a speciálisan baranyai, ún. salánki piros paradicsom alakú paprika közkedvelt, mely zömmel augusztus elején jelenik meg a piacon. Tizenöt ragén francíabaraek A felsoroltakon kívül még fejessalátát, fejeskáposztát, sárgarépát, zöldbabot exportál nagyobb mennyiségben á MÉK. A megye gyümölcsexportterve nem túl nagy, hisz ma még inkább gyümölcs-importra szorulunk. A nagyüzemi ültetvények azonban előbb-utóbb termőre fordulnak s már ebben az évben is számolnunk kell velük. A pécsi állami gazdaságnak például igen jelentős exportterve van őszibarackból, almából. A bólyi Kossuth Termelőszövetkezet. újonnan termőre fordult kajszisából már az idén 5—6 vagonnal exportál. Jellegzetes gyümölcsünk a mecseki franciabarack. Mennyiségben nagyon nem vehetjük fel a versenyt Szatymazz'ú, ahol évente 1000 vagon terem, míg nálunk csak 40 vagon, de ott csak 4—5 fajta van — míg itt 12. Június végétől szeptember végéig szállíthatunk ízre, zamatra verhetetlen barackot. Az idén 15 vagon a MÉK exportterve franciabarackból. Szputnyikfényképező berendezés Bajén A szputnyikmegfigyelő álló mások között fontos feladatot kapott az 1113-as számú bajai obszervatórium. Ez az állomás a központja a légsíírűségek meghatározását szrl ló, úgynevezett INTERQBS programnak, amelyhez 9 ország 2b állomása tartozik. A feladatok elvégzésére szovjet standard szputnyik fényképező kamerát kaptak, amellyel a viználisná) százszorta pontosabb megfigyeléseket végezhetnek. Az új berendezéssel a bajai lett az ország egyetlen fotografikus megfigyelő állomása. A képen: a fényképező kamera felszerelése az obszervatórium tetőteraszán. Az ország peremén Itt foíyilt a Fekete víz — tá- vólabb valahol a Dráva — s a víz valóban fekete, szeny- nyes, nyugodt folyású, halnélküli. A derékszög másik szára a drávaszabolcsi országút poros és fehér szalagja. Ebben a szögben sárga, modern gyár- és irodaépületek, fürdő, munkásszállás, étterem. A Lengyár területe körülbelül 150 hold, ezt naponta bejárja a főművezető Vis- nyei Vendel, nem is egyszer, attól függően, hol mi a teendő? A folyótöltéssel párhuzamosan körülbelül tíz betön- meöencében habzik a feketekávéhoz hasonló barna víz, buborékok pattannak szét a felszínen. Kicsit ijesztő látvány. Vagy inkább kellemetlen? Hát ami az illatot illeti . .. meg keli szokni. A medencékben ázik a len, ettől származik az émelyítő mocsárszag. — Mennyi az ázási idő? — Száz-százhúsz óra. — Miért kell áztatni? — A rostot péktin-anyag ragasztja magához a finom lenszárhoz. Ázás idején az aerob és az anareob baktériumok egyszerűen megeszik a pektint s amikor a lenkévéket kiszárítjuk, a rostot könnyebben leválasztjuk gépekkel a lenről. — Miért nyomnak oxigént a vízbe? — Gyorsabban szaporodnak az aerobok ... Hát ez így szépen hangzik, legalábbis ami a baktériumok részvételét illeti a termelésben. Hanem az áztatok mégis csak Szinte emberfeletti munkát végeznek. Aki itt a medencék környékén megkapja a Kiváló Dolgozó jelvényt — -mint Hanics József, meg akik felküzködték magukat ennek a munkafolyamatnak a legügyesebb gyakorlói közé, mint Melikovszki Imre vagy Kisszilovits Katalin — minden tiszteidet megérdemelnek. Visnyeitől kérdem: amelyből szállítanak bútorgyárak is, bútorlapgyártás- hóz, aztán állami gazdaságok, termelőszövetkezetek trá gyáriak, és az üzem is ezzel fűt a kazánházban. Az ebédlő és a konyha — ez utóbbi korszerűen felszerelt — világos, tágas, nagyablakos modern kis épület. A terem sarkában áll a televízió, ez egyetlen szórakozási lehetőség itt az üzemben. — Gondolom, unalmas lőhet itt az élet, nem? Visnyei bólint: — Van benne valami. Én Dombóvárról kerültem ide, bár az sem volt éppen ..világváros”, de itt. az istenháta- mögött bizony, nem éppen kellemes ... — Más választása nem TOlt? — Nézze, lehet hogy nehéz ezt megérteni, de éppen holnap lesz huszonöt éve, hogy a szakmában dolgozom. Engem nem a helység, hanem a munka köt ide. Á véméndiek nemcsak kérnek 6-ül Baba kertjére emlékeztét a véméndi tanácsháaa udvara. Tele sárga, piros rózsákkal és meleg hangulatot kölcsönöz az öreg, szürke épületnek. Az előszobából pogány beszéd hallatszik. Valami verekedést jelentettek és két fiatal cigányasszony ül a titkárnő előtt. Vallanak. „Az én uram dolgozik, az meg bikaerős ember és egésznap csak szédeleg. Az kezdi mindig a verekedést”. A tanácstitkárnő fnost nem ítélkezik. Megvárja áz elnököt, addig... „menjenek békességgel”. A szobában már dühösebb a hangulat. Arról beszélgetünk, hogy tavaly — a választások idején — a véméndiek is sok mindent kértek a tanácstól. Járdát, utat, vülanybővítést, pedagó- guslafkást Szerettek volna szélesvásznú mórit is, parkokat is, jó ivóvizet is. Mi lett a kívánságokkal? — Csináljuk. Minden évben valami elkészül — mondja a végrehajtó bizottság titkára és adatokat idéz. — Tavaly 259 ezer forintot használtunk fel a községfejlesztéscre, plusz százötvenezret. — Mi ez a „plusz**? — A lakosság önkéntes hozzájárulása, a társadalmi munka. Jó hallani éri! A véméndiek is megtanulták, hogy nem elég kérni, segíteni is kell a tanácsot. hogy a kívánságok megvalósuljanak. Csakhogy a véméndi példa egyedi természetű. Nemcsak a társadalmi munka értéke nagy, hanem a megvalósítás módja iá követésre méltó. — Amikor összegyűltek * a kérésé!-:, egy operatív bizottságot alakított a községi tanácsülés. A hattagú bizottság sorra vette a lakosság által kért létesítményeket, járdákat, utakat és megállapította a sorrendet. Elsősorban a Hegy utcát építik ki, ott van egy kétszáz méteres sáros szakasz, azután jön a főtér rendezése. Főtér! Valami vél szélesebb utcarész, mint a többi. Azért központi hely, mert itt van a tanácsháza, az iskola, sajtgyár, a terményraktár és az áruházak és itt áll meg az autóbusz is. Ha keskeny is, azért lehet majd belőle valamit kihozni, egy díszes parkosított központot. — Parkosítanak majd? — Csak később, most nem érdemes még. Törpevízművet építünk és a csövek lefektetéséhez fel kell ásni az utcákat. Falun még erre is gondolnak. Mindent sorrendben, a maga idejében és felesleges munka, kártétel nélkül. Bár így gondolkoznának a falun dolgozó vállalatok is. Véménd is érzi a szervezés, tervezés, építés egyoldalúságának terhét. Megépítették az utat a termelőszövetkezethez. Makati ám út, sima, jó, de van egy átka. Ha jön az eső, minden víz beszalad a lejtős úton a falu közepébe. Elfelejtették kiépíteni a csatornát. Most meglesz. A harmadik negyedévben készítik el, nyolcvan centi átmérőjű betoncsöveken vezetik le a belterület vizét. Persze ezt annak idején gyorsabban, könnyebben és ésszerűbben elintézhették volna. Bár van a falunak sajtgyá- m, többemeletes terményrak- tára, sokan a vasúton dcűgoz- ! nafc, a fő gazdasági erő a termelőszövetkezet A tanács te segíti, ha fejlesztésről van szó. Sok ember jár naponta a tsz-hez, most az út után, bitumenes. öntött járdát akarnak építeni. — MegérdemR a termelőszövetkezet? A titkárnő aaormai érti, mire célzok: — Természetesen — mondja —, az idén is százhúszezer forinttal járul hozzá a községfejlesztéshez. Ebből 110 000 forint készpénz, 10 000 forint társadalmi munka. — Bíznak-e az emberek a tanácsban? — Bíznak is, meg hitetlenkednek is! Mert látják, hogy mennyit teszünk azért, hogy jó ivóvize legyen a falunak. Nálunk ez a legnagyobb gond. Mély kutak vannak. 35—Í0 méterről hú^ák a vizet és az is kevés. Most azután találtunk egy vízgyűjtőt a nyugati völgyben, onnan szeretnénk táplálni a törpevízművet, de nagyon lassan indul az építkezés. Május 20-án kellett volna elkezdeni, és még ma is állnak véle. Azt mondják, hogy nem kapták meg a víz1 vezeték-csöveket Mi javasoltuk, addig a tárolót és a sai- : vattyúházat építsék meg, ahhoz nem kell cső. Ezért lútct- lenkednek az emberek. Szeretnének jó vizet inni, csapról és berendezni a fürdőszobákat. — Es a tanács mát tesz? — Nincs olyan hét, hogy ne járnánk Komlón a törpevízmű ügyében. Az elnök elvtárs Pesten kilincsel. OTP- hitelt vettünk fel, kilencszáz- ezer forintot tíz év alatt kelil vússzafizetnnünk. de szeretnénk minél előbb élvezni a hasz- - ‘ Igazuk van. A tanácstagok körzeteikben szervezik a társadalmi munkát, a véméndiek kérésük mellé mindig hozzáteszik két kezdik munkáját is. Mindezt késlekedéssel, halogatással honorálni — nem helyes. És általában a községfejlesztési munka egyre nehezebb lesx az évek múltával. A községek pénztára gyarapodik a tsz-ek erősödésével, ugyanakkor a betervezett munkát mindig akadályozza valami. — Pár évvel ezelőtt még könnyű voüit elkölteni a pénzünket — mondja a tanács titkára. — Most nehéz a szerződéskötés, még nehezebb a* anyagbiztosítás. Például a járdaépítéshez ka/vicsra, zúzalékra volt szükségünk. Harsányból kellett szállítani Vé- méndre, de csak éjjel vállalta a TEFU. Képzelheti, mennyibe került. A 2400 lelkes faluban ma 513 ház van, de gyors ütemben építkeznek, ötven házhelyet alaki tarnak ki, és már húszra vevő akadt a faluban. A házaik villaszerűén épülnek, minden kényelemmel, városias ellátással, víz, villany, fürdőszoba és palackgáz. De hiába vásárolnak fürdőkádakat, amikor 40 méter mélyről vödrönként kell belehúzni a vizet A véméndiek azt szeretnék, — Nezdei Györgyné tanács- titkár mondta, — ha már a közeli hetekben lefényképezhetnék a törpevízmű építésének kezdetét, aztán nemsokára, talán már jövőre a befejezését és leragaszthatnánk a falu életét megörökítő tablókra ... — Mennyit keresnek at áztatok? — A férfiak háromézerkét- százat, a nők kétezemégy- kétezerhatszázat. Persze napi tizenegy-tizenkét órát dolgoznak ... le higgye senki, hogy a nők egyenjogúságán esik itt csorba, tekintettel a »kevesebb" keresetre. Meg kell nézni ezt a munkát: a medence két méter negyven centi mélységű. A lenkévék száraz állapotban könnyűek, de száz órás ázás után súlyuk négyszeres, harmincöt-negyven kiló. Ezeket a kévéket férfiak dobálják ki hol kézzel, hol villával a medence aljáról. Az üzemi szabályzat szerint — ami nagyon szigorú — húsz kilónál nehezebbet nő itt nem emelhet. Tehát a medencék kiürítése a férfiak dolga. Ha a szabad levegőn harminc fokot mutat a hőmérő, ez a hőség negyvenöt fokra nő a medencében, ahol megszorul a párás, fülledt, kellemetlen szagú levegő. A nők a kidobált kévéket kis csillékre rakják. A rakományt apró termetű lovak húzzák ki a sík terepre, ahol a nők a kévéket főlállogat- ják szárításra. A len pedig kényes portéka. Korábban — alig néhány évvel ezelőtt — a hazai lenszükséglet hetven százalékát importáltuk. Még a drávasza- bolcsi üzem is kenderfeldolgozást végzett, de ma már a kender-áru nem olyan kelendő, mint a lem, amelyből — különböző üzemek. — abroszokat, lepedőanyagot, da- masztot gyártanak. Ezért állt rá ez az üzem is a lenfeldolgozásra. Értékesebb anyag és nagyobb hasznot is hajt. ViSnyei Vendellel bejárjuk az üzem területének egy részét Megmutatja a pozdorja- hegyet — ez a rost-zúzalék — Munkásszállásról von szó imént. Négyszázötven-ötszáz a létszám. A dolgozók átlagélet- kora 20—25 év. Arányok: felé nő, fele férfi. Nemcsak a környező falvakból, hanem még az ország túlsó sarkából, a Nyírségből is elszármaztak ide fiatal lányok, fiúk. A kereset nem rossz, csak a munka nehéz. Most aztán attól függ, hogy a viszonylagos jó kereset „zálogát” — a nehéz munkát — egyike-másika miként méltányolja. A vándorlás eléggé szembetűnő: a tavaszon fölvettek 250 új munkást és itthagyta az üzemet kétszáznegyven. A probléma ismerős: zöme falusi, nehezen illeszkednek bele a fegyelmezett gyári közegbe s 2—3 nőnap múltán képesek akár a fele keresetért is inkább mezőgazdasági munkát vállalni falvakban, szövetkezetekben, ahol korábban éltek. De azért, a törzsgárda itt is kialakul lassan. Csak persze nehezen. A munkásszálló kényelmes, szép és tiszta és olcsó. Olcsó, mint az üzemi ebéd, ami tartalmas és választékos. De í fiatalok igénylik a változékony szabad órákat is. amelybe ugyan visz némi színt ős izgalmat a televízió, de ezen kívül mi marad? Olyan gondokezek, amelyek nagyon lassan ugyan, de megoldódnak. Bármilyen nagy is az üzem munkaerő-fluktuációja, azért a törzsgárda mégis csak bővül: a zömét itt tartja nemcsak a kereset, hanem az az otthonias szellem, jól összekovácsolódott kollektíva, amely talán azért pozitívabb itt, éppen ebben s gyárban, mert oly messzi* esik várostól, nagyobb lakott területtől, itt kint, egészen aa országhatár csendes peremé** Rab Fertő* GsMonyi Béta
