Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-10 / 108. szám

»64. MÁJUS 10. MAPLÓ 5 Készülünk a KISZ II. kongresszusára Mint ismeretes, ez év de­cemberében összeül a KISZ II. kongresszusa. A hír halla­tára máris megkezdődtek az előkészületek, megélénkült a KISZ-szervezetek élete. Több üzemben, termelőszövetkezet­ben, állami gazdaságban és intézménybeli a fiatalok vállalásokat tettek a kongresszus tiszteletére. A Pécsi Kesztyűgyárban kilenc új ifjúsági brigád alakult, s köztük S u h a n y i k József brigádja vállalta, hogy 82,8 százalékos teljesítményét 100 százalékra emeli. A hőerőmű K o z m a—H e g e d ü s ifjúsá­gi brigádja pedig azt ígérte, hogy a 4. sz. gépegység vil­lanyszereléseit július l. he­lyett június 10-ig elvégzi. Nem maradnak le a falusi fiatalok sem. A kozármislenyi gépállo­más Vörös Csillag szocialista brigádja versenyre Hívta a megye összes traktoros bri­gádját s a többi között vál­lalták, hogy 12 840 normál­holdas éves tervüket határ­idő előtt teljesítik s a gépi ja­vításban évi átlagban 500 fo­rintot megtakarítanak. Az em­lítetteken kívül a kiszesek fel­ajánlásokat tesznek a minő­ségi mutatók teljesítésére, anyagtakarékosságra, társa­dalmi munka végzésére, a ta­nulmányi eredmény növelésé­re. Nagyon helyesen a válla­lások — a KISZ megyei bi­zottsága felhívásának megfe­lelően az 1964. évi tervek tel­jesítésére vonatkoznak. E konkrét tettek jelentik a leg­méltóbb felkészülést. A KISZ I. kongresszusa a második ötéves terv idejére hat nagy feladatot tűzött az ifjúsági szervezetek elé: a ter­melékenység emelése, a me- . zőgazdasági termelés segítése, védnökségek teljesítése, a tár- „ sadalmi munka, takarékosság és tanulási mozgalom kibon­takoztatása. A feladatoknak megfelelően a megyei, városi és járási bizottságok, az alap­szervezetek is eszerint irányí­tották tevékenységüket. A me­gyei küldöttértekezlet védnök­séget vállalt az újítómozga­lom felett s tennivalóink kö­zül külön kiemeltük a bá­nyagépesítés és a balesetmen­tes munka, valamint az épí­tőipar segítését. Az említett vállalásokban, de a KISZ- " munka más területein is — KlSZ-oktatásban, kulturális szemlében, szervezeti életben jóllehet számottevő eredmé­nyék születtek, maradt bőven tennivaló ez évre is. A sike­rek méltatása helyett tehát most arra van szükség, hogy mindenütt teljesítsük, amit vállaltunk. Az ifjúsági munka minden szintjén és területén a végre­hajtás van soron, amelyre sa­ját határozataink iránti tisz­telet s az adott szó is köte­lez bennünket. Minden a lel­kesedésen túl, felelősséget, és nagy körültekintést kíván az ifjúsági vezetőktől. Hisz nem­csak a négy évvel ezelőtt ki­alakított feladatok teljesítésé­ről van szó, hanem azokról is. amelyeket az élet azóta állí­tott az ifjúsági szervezetek elé. A mezőgazdaság szocia lista átszervezése, a szárma­zás szerinti kategorizálás el­törlése, s ezzel együtt az új egyetemi felvételi rendszer bevezetése, vagy a katonai korhatár 18 évre való leszál­lítása, hogy csak néhányat említsünk, újszerű feladato­kat jelentenek a fiatalok kö­zötti nevelő munkában. A társadalom által támasz­tott megnövekedett követel­mények s az ifjúság sokirá­nyú igénye és érdeklődési kö­rének bővülése megemelte a KISZ-vezetés mércéjét is. Ah­hoz, hogy tartalmas, eleven, vonzó élet alakulhasson ki az alapszervezetekben, felkészült ifjúsági vezetők tömegeire van szükség. Olyanokra, akik ko­ruknál, képességüknél, tulaj­donságaiknál fogva eléggé rá­termettek arra, hogy a fiata­lok elismert vezetői legyenek, akik megfelelően tudják kép­viselni a KISZ-t a párt, álla­mi, gazdasági és társadalmi szervek előtt. E területen sok a probléma, különösen falun, ahol a KISZ-vezetők többsé­ge túlságosan fiatal. Nem ar­ról van szó, hogy a 17—18 éves lányok és fiúk alkalmat­lanok a vezetésre (hisz egy­szer el kell kezdeni), de a tapasztalatok hiánya miatt sok esetben éppen a vezető­ség képtelen az ifjúsági szö­vetség célkitűzéseit végrehaj­tani, akcióit, mozgalmait, módszereit helyesen alkalmaz­ni. Ez indokolja, hogy első­sorban a 20 éven felüliek kapjanak helyet a KlSZ-veze- tőségekben, ahol a leszerelt katonák, fiatal szakemberek, pedagógusok, agronómusok, szakmunkások, technikusok és mérnökök felkészültsége elő­nyösen kamatozhat az ifjúsá­gi munka javára. A kongresz- szusi felkészülés jelenlegi sza­kaszában éppen a feladatok elvégzése van napirenden, hogy az alapszervezeti veze­tőség a küldöttválasztó tag­gyűléseket már felfrissült, megerősített vezetőségek irá­nyíthassák. Az említett feladatok, ha a legfontosabbak is, csak néhány a sok tenni­való közül. Ezeket azonban a KISZ egyedül nem tudja meg­oldani, ha mégoly lelkesek is aktivistái, a szövetség tagjai. A párt, állami, gazdasági és társadalmi szervek segítsége nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a fiatalok vállalásaikat ered­ményesen tudják teljesíteni. A kommunisták, az idősebb vezetők sokat segíthetnek ab­ban, hogy a KISZ-szervezetek mindenütt reálisan értékeljék négyéves munkájukat, és he­lyesen, saját erejükhöz mér­ten határozhassák meg to­vábbi feladataikat. Ha a tár­sadalmi közvélemény figyel­me az elkövetkezendő időben az ifjúság életére, munkájára irányul, s ez konkrét támo­gatásban jut kifejezésre, a KISZ II. kongresszusára való felkészülés minden bizonnyal az ifjúsági szövetség további megerősödésével jár együtt. Kupka Sándor A TIZENEQYEK FEJE TULAJDONKÉPPEN tizen­kettő volna a szabályos lét­szám. — Két első szárnykürt, egy második szárnykürt, az­tán a tenor, az efolium, az esz-klarinet, a bé-klarinet, két esz-trombita, egy bé- trombia, a végén meg a két basszista. De mi csak tizen­egyen vagyunk. Így is hár­man Pécsről járnak a zene­karba. A hásságyi tizenegyek feje ott ül velem szemben a kony­haasztalnál. Most takarította el előle a felesége a reggeli kolbász maradékát. Freitag Konrád hátradűl a széken és némileg csodálkozik. Az egész kérdezősködésen, meg azon, hogy gyanútlanul hazajön az orvostól — a szíve meg a vér­nyomása miatt volt el me­gint — aztán idejönnek és a zenekaráról kérdezik. Hol­ott a zenekar végül is csak a szórakozása, vagy ha úgy tet­szik: másodállása. Elsősorban ő mégiscsak a belvárdgyulai Közös Ut Tsz tagja ahássagyi üzemegységben. Magam is csodálkozom né­mileg. Marika, akit az isko­lából elengedett a tanító néni, hozzájuk vezetett, mert­hogy az ő apukája is zenész, de megjegyezte, hogy volta­képpen Konrád bácsi a fő­nök. Marikáék előtt elénk- toppant egy magas férfi, el­Ujjávarázsolva Ismét megnyílt a Pécsi Nemzeti Színház klubja. A modem, szépen berendezett klubnak a belső tervezését Vida Gyula tervezőmérnök tervezte társadalmi munkában. — Mennyibe került ez az egész mindenség? — Egymillió-nyolcszázezer­ben van. Az értéke négymil­liónál is több. — No de honnan? — Ezt már sokan kérdez­ték. Az első adat magyarosan kifejezve a „bekerülési költ­ség”. Sok volt a társadalmi munka és a társadalmi anyag. A művelődési ház előtt be­tonoznak. Teraszos kiképzés. A felső rész nyári tánchelyi­ség, az alsó gépkocsiparkirozó- hely lesz. Az utcán Az utca bizony igen poros, szűk is, elhanyagolt is. Most épül az új műút, amely az átmenőforgalmat „kiviszi” a község belterületéről. Sétálunk a falu közepe fe­lé. Modem üzletek, szakosí­tottak; ruházati bolt, vasmű­szaki, vegyesáru, fűszer-cse­mege, cipő, kultúrcikk, úgy, mint a városban, önkiszolgáló rendszerrel. — Itt épül az új, — mutat­ja a tanácselnök. Igen szép. — S ott mi lesz? — muta­tok a térség megbontott ré­szére. . — Alul áruház, félül étte­rem és cukrászda. Valaki int az elnöknek a kocsiból. Uj Skoda, kék szí­nű. — Hány személykocsi van a faluban? — Húszegynéhány. — Ki volt, «ki intett? — Schuszter Jenő tsz-tag. «- Motorkerékpár? — „Kismillió”. Tavaly szfe «aeneT tartónak nyßwüs fknaanlánái kezriódSi & ses* Valamikor? végeznek a nyolcadikban? Pécsi középiskolák véleménye: a mágocsi gyerekek minden esetben az elsők között van­nak, még a hármas rendűén végzett gyerekek is. S egy ritka valami. Mágo- cson gyógypedagógiai osztály is van. Tizenhét tanulóval fog lal koznak. Szegény, szeren­csétlen gyerekekre valamikor igen mostoha sors várt. Sétálunk tovább az utcán. A női fodrászüzletben min­den búra foglalt. Hétköznap dél táján. A Batthyány utcá­ban új sor épült. S máshol is építkeznek. Most parcellázza a tanács az új házhelyeket: hatvannyolcat. Gazdagh István •Äicy-..-:. '■ ki : ? »t-Ä A »^w-aflaai baamyttflSaa íb sz£$ taea. nézést kért, de Itt vannak a németországi rokonok, még alig váltott velük pár szót, és ha lehetne, inkább menjek Konrád bácsihoz, amúgyis ő a főnök. Konrád bácsi így, Konrád bácsi úgy — a vé­gén pedig Konrád bácsi nem is látszik nagyon bácsinak, s mindössze negyvenhét éves. A valaha egészen jóhírű hásságyi fúvószenekar való­sággal úgy szállt Freitag Kon- rádra, mint egy apai örök­ség. Már tízéves korában meg tanította muzsikálni az apja, s harminchétben már ő taní­tott tizenkét fiút. Negyven­hatban élőiről kezdte az egé­szet, újakat tanított be. — Mikor hazajöttem, nem volt itt zene, nem volt élet. Aztán mire összejött a nép, megint szétszéledtünk. Isko­lára, máshova, de mindenki ment valamerre. No, azért mégse egészen hiába lótott-futott Konrád bácsi, mert egyik legutóbbi fúvószenekari találkozón igen szépen szerepeltek. — Nekem passzióm ez. Még éneket is tanítottam. Volt egy húsztagú férfikórus. — És mi lett vele? — Megmondom úgy, ahogy van: elment a kedvem. Sem­mi támogatás. Természetes­nek vették, hogy föláldozom az estéimet, teljesen ingye­nesen. Még az előző tanító, annak is passziója volt, segí­tett. Aztán meg nem adtak más helyet, hideg időben hová mehettünk volna, ide­jöttek. Gondolja csak, húsz ember ezen a kis helyen. Be­cipelték a sárt, minden. Pe­dig dalostalálkozókon is sze­repeltünk. A KIS KONYHA padlója roppant tiszta, majdnem egé­szen fehér. Hátul a falnál harmónium áll. — Kántorizálok Is, tudja ... Mikor az előző elment, mond­ta, csináljam én. Nem értek én hozzá, dehogynem, mond­ta, zenész ember vagy, majd belejössz, próbáld meg. Meg­próbáltam, azóta csinálom. — Megtanult orgonálni? — Meg én. Ezen gyakorol­tam, ütögettem, ahogy jött, szárnykürtös vagyok, az egé­szen más. De megszerettem, szép hangszer az orgona. — Hát a harmónium hon­nan van? — A gazdáé volt, akié ez a ház is. Elment Németor­szágba. Nagygazda volt, is­koláztatta a gyerekeit, azért kellett neki ez is. A harmó­nium hentergett valahol el­hanyagolva, aztán elhoztam, megcsináltattam. A házat meg megvettem, mikor az állam eladta. Nem volt na­gyon sok, 35 ezer forint, rész­letre. De egy lakó is van benne. Nekünk két szobánk, meg a konyha. Elég az, nem? A gazdasági épületek meg nagyok, ki se lehet használni. Két bikát nevelek, tavaly is kaptam értük vagy húszezret. — Pénz a tsz-ben? — Az idén negyvennyolc forint. Jobb mint tavaly. Meg lehet élni. Én mondom magának, jobban élnek a né­pek, mint valaha. Némelynek százezer forintja is van a bankban. Nemrég voltam Olaszban, ott van a takarék- pénztár, én is tag vagyok; aztán mondták, hogy vegye­nek föl kölcsönt, mert négy­millió van benn csak ebből a négy községből. Dehát ki vegyen kölcsönt, mikor van pénzük? — Dolgoznak is, nem? — Ajaj... Olyan éhesek ezek az emberek, múltkor még majdnem össze is vere­kedtek, ki menjen dolgozni, mert kevés volt a munka. Én sose voltam ilyen éhes. Dol­gozok, ha muszáj, de nem veszek meg érte. VIDÁMAN MOSOLYOG, vakítóan fehér ingét simo­gatja, nyújtózkodó mozdulat­tal. Nézem a remek szövet­ből készült zakót, a teljesen modern nyakú inget. Igaz, a felesége a hagyományos, rán- eolt-fekete szoknyát viseli, fe­jén meg a kendőt De a férfi fölényes nyugalma az asszo­nyon is meglátszik valahogy. — A bátyám meg kint van Stuttgartban. Két éve megláto­gattam. Most már lehet, de jó is, hadd járjanak a népek. Ö ott vasöntödében dolgo­zik, nehéz a munkája, da megkeres ezer márkát is. Nagy pénz, mondtam ma­gamban, dehát tudja, azt azonmód el is költi. Minden drága. Számoltam is, ha fo­rintban kapnám azt a pénzt és itthon lehetne elkölteni* az volna az igazi! A falon esküvői kép, fátyo­los fiatal nő és ünnepélyes férfi, de valahogy nem hin­ném, hogy ezek ők. — A lányom az egyik. Há­rom lányom van meg egy fiam. Az egyik vejem a tsz- ben van, de a többi elment. A fiam ugyan hazajár, ját­szik is a zenekarban, ö a tenorista. És harmonikázik. — Hogy-hogy harmoniká­zik? — Hát úgy, hogy harmoni­kán játszik. Amikor dzsessz- be muzsikálunk. — Értem ... — Hát mit gondolt, hogy van az manapság? Elme­gyünk egy lakodalomba mu­zsikálni. Elég jól bírják ma­gukat errefelé az emberek, és hívják ám a vendégeket a végtelenségig. Játszunk ne­kik, mikor mennek a tanács­ra, onnan a templomba, az­tán vissza a kultúrba. ' Még ott is fújjuk egy darabig, de aztán kérik ám a tánc­zenét. Mindig két hangszert viszünk, szakszofont, pisz­tont, a schlagwerket... az a hogyishívják, a dob. Akkor a basszust átstimmeljük a har­monika után, és játsszuk a keringőt, a polkát, ezek még mennek a régi táncok közül, meg az újabbakat, no per­sze, a tangót is, a foxot is, de a twistet is. — Hogy áll a twisttel? — Hát... Eljátszom, de nem nagyon tudom meg­szokni. Ezek a fiatalok hall­ják a rádióban, meg fütyü­lik az utcán, de táncolni azért ők se nagyon. Láttam már, hogy berohant egyik­másiknak az anyja és jól rá­kiabált. A mi muzsikánkfül- bemászó, de ezek az új dal­lamok valahogy nem tetsze­nek nekem. — Hát a régi táncok? — Ja ... A Schustertanz, a Huláner, a Jägermarsch. Á, nem tudják már ezeket. Ne­künk is kotta kell, hogy el- játsszuk. Legföljebb a Kreuz- polkát. még eljárják az öre­gek, bár inkább csak éjfél után. — Van sok lakodalom? — Éppen elég. Májusban minden szombaton. Olasz, Egerág, Kátoly, Pécsdeve- cser. Fárasztó. Bár fizetnek szépen. Kétszáz meg a tus- solás. Két vőfély, tálcán két pohár: igyanak a fiatal pár egészségére! Akkor eljátsszuk mindenkinek a nótáját ,és azért adnak pénzt a zené­szeknek. — Jó ez még keresetnek is. — Hát jó. De mire ez a mostani generáció, úgy a har­mincéves körüli, kihal, ad­digra már nem kell a fúvós­zene. Se az ilyen lakodalom. A fiam, igen, az huszonöt éves, de nem biztos, hogy ha nem játszana, akkor is kí­vánná. Nem kell már az em­bereknek. El akar veszni ez a fúvószene. HARANGOZNAK. Fürgén nyúl a kalapjáért, hiszen ő a kántor. — Passzióm ez a muzsika — csóválja a fejét — mit csináljak? Hallatna Erzsébet Az ÉM Építőipari Szál­lítási Vállalat Pécsi Szál­lítási Üzemegysége, pécsi munkahelyre fel­vesz gépkocsi rakodókat Szállást, étkezést bizto­sítunk. Tanácsi igazolás szükséges. Ütiköltséget nem térítünk. Jelentkezés: Pécs, gyeri út 50. Me­— 24 traktor, 2 tehergépko­csi, 2 kombájn, gépesített fe­jőház, 4 hideglevegős széna- szárító ... A vendéglőben ebédeltünk. Elénk tették a választékos ét­lapot. Minden asztal foglalt volt. A szomszédos cukrászdá­ban is. Fagylaltoztak és ká­vét ittak. A falu takarékbetét-állomá­nya négy és fél millió forint. Az iskolában Tíz tanterem, 522 általános iskolai tanuló, 26 pedagógus. Az iskola jól felszerelt, csak kevés a tanterem, kétszer ennyi kellene. A tanerő kitű­nő, a járási szakfelügyelők zöme innen kerül ki. S akik <— Három autó volt a falu­ban. Hofmeister bankigazga­tónak, a gyógyszerésznek é íz állatorvosnak. Motor négy ámi kor Till Németországból vásárolt egy fényes 125 köb- ;entis Puch motort, az egész :adu azt bámulta. A termelőszövetkezet köz­pontjánál megállunk. Iroda- láz, betonos udvar, középe® űrágoskert, hátul szerelőcsar- iák. 805 ember munkahelyt i szövetkezet. Igen, munka- íelye. Havi fizetés van a tel­jesítmények alapján és év vé- jén nyereségrészesedés. — Keresetek? — Évi átlagban 16 ezertől 15 ezerig. Attól függ, ki, hol is mennyit dolgozik. — Felszereltség?

Next

/
Oldalképek
Tartalom