Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-17 / 114. szám
tm. majtts it foIAPl-Ö 5 Ütünk következő állomásán, Mohácson, derűs nénikét ismerünk meg özv. Riedl Hu- góné személyében. Nyugodt, sima arcán csak a szeme körül fedezhetünk fel ráncokat, bár éppen március 9-én ünnepelte századik születésnapját. — Vígkedélyű asszony volt egész életében — mondják a kedves matrónáról leánya és unokája, kik szintén nagymamák, hiszen Riedl néni húsz dédunokával és hat ükunokával büszkélkedhet. Ha baj, megpróbáltatás érte a családot, mindig 6 tartotta a lelket bennük. Türelmetlennek, idegesnek soha nem látták, éppen a nyugalma különböztette meg környezetétől. Életének java részét a Zo- bák-pusztai erdészházban töltötte. Örökké tevékenykedő háziasszonynak ismerték, még egy-két évvel ezelőtt is sokat segített a háztartásban. Csak az utóbbi évben vált fáradékonyabbá és romlott erősebben az emlékezőtehetsége. Ma már a horgolás, a pihenés tölti ki napjait. Oda csak lányok jártak, nem úgy mint ma — mondja magáról. Aztán hozzáteszi: — Persze lehet, 'hogy így a helyesebb. Hallása kifogástalan, csak a látása romlik, szemére szürkehályog húzódik. A verandáGUNGL TERÉZ nem. Nem is vettem észre az éveket, ahogy elröppentek — kutatja a múltat. Szerette a sütést-főzést, gazdaasszonykodást. ö még ma is latban és unciában gondolkodik, őrzi a mi szemünknek furcsa mérőeszközöket. KELBERT GÄSPÄR sem közülük, sem a rokonok közül nem él már senkije. Apja negyven, legidősebb bátyja nyolcvan éves volt, amikor meghalt. írni-olvasni nem tanult meg, mégis jó gondolkodású, kát, de tőlük sohasem félt, a magafajta szegénysorsúak a zsandároktól sokkal inkább tartottak. A jó bort, szórakozást, a vidámságot mindig szerette, ételben nem volt válogatós, de a húsnak nem — Hol lakik Kelbert Gáspár bácsi? — kérdezzük a lapáncsai faluszélen, a munkából délidőben hazatérő asz- szonyoktól. — Az utolsó nagyházban — mutatnak a főutca túlsó irányába. A széles utcát kísérő vizesárkokban pelyhes kiskacsák, libák úszkálnak, a házak előtt gyermekek labdáznak, a nevezett házból kalapálás csendül. Árnyas fészerben idősebb bácsi veri a vasat, tőle érdeklődünk a lapáncsai pátriárka iránt. Németül válaszol és egyben jelzi, hogy rosszul hall. Pirosarcú, barna RIEDL HUGÓNÉ aszony érkezik, attól tudjuk meg, hogy éppen a serényen munkálkodó bácsika a keresett Kelbert Gáspár, aki február 28-án töltötte be 100. életévét. Gáspár bácsi aztán előzékenyen segít napi időtöltésének fényképes megörökítésében. Ismét csendül az üllő, előkerülnek a szerszámok, melyeket a fúrás-faragásban, használati eszközök — söprűk, gereblyék, hólapátok — készítésében szokott használni. Á földművelést ma már nem bírná, de a házkörüli munkákból, az apróállatok gondozásából még részt követel. okosbeszédű ember. A kérdésekre magvasan, kerek tőmön datokban válaszol. A pásztorkodást „korán”, már hatvan éves korában abbahagyta, utána földművesként dolgozott. Ö még ismert betyároHORVÁTII MARIA Horváth Mária, akit Pécsett, az Attila utca 15. szám alatti otthonában kerestünk fel, meglepően jó egészségnek és szellemi frissességnek örvend. ö 1863. október 20-án született a Tolna megyei Ka- kasdon Magyarul és németül egyaránt hosszan és pontosan idézget a régen olvasott könyvekből, újságokból. Minden érdekli, sőt mindenről van véleménye. — Én még Szekszárdon, jó magánintézetben végeztem. volt nagy barátja. A jófajta főzelékek, zöldborsó, zöldbab, krumpli, az igen! Bodor füstkarikákat eregetve naphosszat elüldögél, pipaszó mellett idézgeti az ifjúkor emlékeit. ról látja még a sörház kéményét, mögötte a templomtornyot, de az olvasás nem megy. Négy évvel ezelőtt az orvosok megvizsgálták és a szervezetét olyannak találták, amit egy hatvanéves megirigyelhetne. Ajánlották, opé- ráltassa meg a szemét. Horváth néni azonban nem vállalta. Életében nem szedett gyógyszert, nem szorult orvosra, most sem enged az elvéből. — A munka volt mindeCSF.PLÖ GYÖRGY Innen a sásdi járás Margit- rnajori szociális otthonába, Cséplő Györgyhöz, Baranya legidősebb pásztorához vezet az útunk. Pásztor volt az apja és a nagyapja is, aki 115 évet ért • meg. Megkapóan szép a szociális otthon környezete. A melengető májusi napfényben virágok nyitogatják szirmaikat, a virágágyások üdezöld pázsitokkal váltakoznak, a kerti sétányokra díszfák vetnek árnyékot, a terraszokon az otthon lakói napoznak, társalognak. Mankóra támaszkodva érkezik Cséplő Gyuri bácsi. Különben jó erőben van, csak a térdeket merevítik reumatikus bántalmak. Köré gyűlnek a pajtások és szeretettel csipkelődnek a „korelnök” Gyuri bácsival, aki hol botjával, hol hosszúszárú pipájával fenyegeti őket — Ismertem nagyapódat, te Rózsa Sándor unokája — rója meg az egyik élcelődőt, miközben mosolyba futnak arcán a ráncok. Gyuri bácsinak az otthon a családja. Ti- zen ketten voltak testvérek, de A baranyai pátriárkák „do- yen”-je, Gungl Teréz 1862. június 14-én született Üj bányán és látogatásunk idején a pécsi Xavér utcai szociális otthon lakója volt. Ágyban feküdt, de érdeklődésünkre, hogy beteg-e? — tagadó választ kaptunk. — Fáradt, az élet fáradtja — mondták róla. Teri néni hallotta és értette szavainkat, a beszéd azonban nagyon nehezére esett. Az agy még parancsolt, de a tüdő, a hangszálak nem engedelmeskedtek. Az ajkak mozgásából, a bukdácsoló félhangokból, az arcon átfutó és a szemekben megjelenő halvány mosolyból olvastuk ki, hogy Teri néni a látogatást köszönte meg. Azután szobatársai vették át a szót és mondták el, hogy Teri néni a múlt év végén, 96 éves húgának halála után lett az otthon lakója. Citromfás kicsiny lakásuknak, a megszokott környezetnek kényszerű elhagyása után azonban megcsökkent Teri néni életkedve. Arról beszélt szobatársainak, hogy húga ígérte, eljön majd ide érte. Öt várta állandóan. Miközben riportomat írtam, csenget a telefon. A szociális otthon jelentette: Teri néni pénteken csendesen — amilyen csendes volt hosszúra Donhoffer Szilárd a tóaivar Mcmírvcs IMéntia új levelező tóg[a A Magyar Tudományos Akadémia CXXIV. közgyűlésén rendes és levelező tagokat választott, köztük dr. Donhoffer Szilárdot. az orvos- tudományok doktorát. Donhoffer Szilárd, a pécsi Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese, a Kórélettani Intézet igazgatója jelenleg az amerikai kontinensen jár tanulmányúton. s a napokban az Egyesült Államokban a New York-i és a philadelphiai egyetemen tartózkodik vendégprofesszorként. Munkásságát külföldön is elismerik, az általa vezetett Kórélettani Intézetet gyakran keresik fe) külföldi orvosprofesszorok. Az intézet 1948 óta működik. A professzor, aki azelőtt a belklinkán dolgozott, akkor vette át vezetését. Az ő nevéhez fűződik a kórélettani oktatásnak modern alapokra helyezése a pécsi egyetemen. A Kórélettan című tankönyvet az egész országban használják, már második kiadást is ért. Ezt a könyvet nemcsak az orvostanhallgatók használják, hanem igen fontos a tudományos utánpótlás szempontjából Is. A Kórélettani Intézet, amelynek igazgatója Donhoffer professzor, több mint tíz éve foglalkozik a hő- és energiaforgalom szabályozásának kérdésével. Kísérleteikkel megdöntötték azt a régi és általános felfogást, hogy a szervezet hőtermelését kizárólag az izomzat biztosítja és bebizonyították, hogy a belső szervek is nagy szerepet játszanak a hőtermelésben. Az intézetben folyó vizsgálatok másik fő témája a jódthyro- ninok akkut anyagcsere hatása. E vizsgálatok azt bizonyították. hogy nem — mint azelőtt vélték — hosszú idővel a vérkeringésbe jutás után fejti ki hatásait a pajzsmirigy hormon, hanem sokkal gyorsabban, néhány óra leforgása alatt. Kutatások folynak az intézetben a táplálékfelvétel- lel és táplálékváiogatással kap csolatban is. A kutatások'eredményei szerint sok külső és belső tényező befolyásolja (hormonális hatások, külső hőmérséklet stb.) az emberi és állati szervezet táplálékfelvételét. Mindezek a vizsgálatok közvetlen gyakorlati szempontból is jelentősek. A professzornak száznál több cikke, tanulmánya jelent meg ezekről a kérdésekről bel- és külföldi folyóiratokban. Űj kutatási terület az intézetben a légzésfiziológia. Különösen a szilikózisnak a légzőszervek működésére gyakorolt hatását vizsgálják. A tudományos munka elismerése most az akadémiai levelező tagság. De hogy Donhoffer professzor amúgyis széles látókörű és műveltségű, népszerű ember, azt a legutóbbi képviselőválasztások igazolják. Pécsett képviselővé választották dr. Donhoffer Szilárdot. Kétezer családi ház épült Baranyában A tanácsok a nép írontbizottságokkal közösen minden járásban és városban megrendezték az építési napokat: ismertették a típusterveket, az engedélyek beszerzésének, kölcsönök felvételének módját. Szükségessé tette ezt a magánerőből történő építkezések számának állandó két év alatt növekedése is: míg 1960-ban 598 családi házat építettek, tavaly már 815 ház építését fejezték be a megyében. 1964— 1965-ben már kétezer családi ház épül — fele-fele arányban —, ebből egyedül Mohácson kétszázat építenek fel. Nincs benne ebben a számban a Pécsett készülő családi házak száma. Mivel házhelyekben hiány van, a megyei tanács elkészítette a hat járási székhely, továbbá Komló, Mohács és húsz fejlesztésre váró község általános rendezési tervét, mely elősegíti a parcellázások meggyorsítását. nyúlott élete is — lehunyta tes életmódnak része van megfáradt szemét egészségükben, az ' Magosnál Négyen maradtak a száz hosszabb életükbe. Gyógy- évet túlélő baranyai öregek. szert egyikük sem -zedett, * még akkor sem, amikéi pedig A hosszú iélet „titkának” a az hasznos lett volna szá- baranyai százévesek nem tud- mukra. Azt sem lehet mon- ták különösen magyarázatát dani, hogy családi ,,öröksé- adni. De azt valamennyien gül” kapták a hoszű életet, elmondták magukról, hogy a hiszen hozzátartozóikat, Tokosok mozgással járó, nyugodt naikat valamennyien túlélték, körülmények közepette és Kivéve Cséplő’ György 1X5 kedvvel végzett munkának, - ”~t megért nagyapját, derűs kedélynek, a változat^ Igaz Sándor táplálkozásnak és a termesze Foto: Fercze Lajos
