Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-14 / 111. szám

1964. MÁJUS 14. CSÜTÖRTÖK AI MSZMP BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA Növekvő érdeklődés M inden elfogultság és túl­zás nélkül állíthatjuk, hogy napjaink egyik leghe- iyénvalóbb és legtermészete­sebb problémája a tanulás vagy továbbtanulás az élet minden területén. Az embe­rek művelődnek, fejlődnek, tudásban gyarapodnak. Isme­reteiket pedig nagyrészt a könyvekből szerzik. Sohasem Volt annyi barátja a könyv­nek falun és városban, mint éppen ma. Amikor azonban a tanulás­tól, a marxista műveltségről valósággal tömegméretekben beszélhetünk, az olvasott mű­veket is figyelembe kell ven­ni. örvendetes, hogy a falu­siak is egyre biztosabb kézzel válogatnak. Véménden és környékén legutóbb a Kézi­könyv a vallásról, a Szabad ország Amerikában, a Köz- gazdasági kislexikon, Fidel Castro válogatott beszédei és A XXII. kongresszus teljes jegyzőkönyve című anyagok keltek el viszonylag rövid idő Blatt több száz példányban. Igaz, hogy a falu esetében is a régi világ kispolgári er­kölcse, ízlése, szokásai helyen­ként még jelentkeznek, de kö­zel sem olyan méretekben, mint tíz évvel ezelőtt. Az elmúlt esztendőben 1962 —63. években rendeztünk első alkalommal Téli Politikai Könyvheteket a megyében és a vártnál nagyobb sikereket éltünk el. Ezekre a Téli Poli­tikai Könyvhetekre igyekez­tünk « minél választékosabb anyagokat adni a falusi em­berek kezébe, akik az esetek többségében azokat meg is vásárolták. Szép eredmények­ről beszélhetünk Beremenden, Siklóson, Harkányban, Hida­son. Mágocson, Szigetváron. A z eddig elmondottak per- " sze nem jelentik azt, hogy minden lehetőséget és minden alkalmat sikerült fel­használnunk arra, hogy a fa­lusi ember minden irodalmi igényét kielégítsük. Koránt­sem mondhatjuk ezt. Szép számmal vannak olyan tapasz­talataink is, hogy ha a falusi embernek nem mutatjuk meg a termékeket, nem hívjuk fel figyelmét ezekre a lehetősé­gekre, akkor ők maguktól nem valószínű, hogy jelentkezné­nek. - • Itt említem meg azt a prob­lémát, hogy a pártonkívüliek- hez még sajnos mindig nem találtuk meg a helyes utat. Nem állíthatjuk, hogy a pártonkívüli önszántából je­lenti be igényét valamilyen politikai folyóiratra. Legalább is az esetek többségében ez így van. Pártszervezeteinktől illetőleg propagandistáinktól tehát e téren sokkal többet várunk. Ha az irodalom ter­jesztése során csak arra tö­rekszünk, hogy minden kiad­ványt a párttagokhoz juttas­sunk el, nem töltjük be meg­bízatásunkat. Még napjaink­ba:} is sok terjesztő teszi fel a kérdést, hogy adhatunk-e például Pártélet című folyó­iratot pártonkívülinek. És amikor azt válaszoljuk, hogy feltétlenül és hogy minden esetben, akkor vallják be, hogy bizony többet tudtak volna terjeszteni, ha ezt tud­ják Ez a tény is azt bizonyít­ja. hogy az érdeklődés meg­VF-V . I^áigyénkben mind na- ™ gyobb tömegek igye­keznek megszerezni az alap­vető marxista műveltséget. Az élet diktálta hatalmas tempó azonban szinte parancsolóan írja elő. hogy ezen az úton megállni nem szabad. Senki előtt sem lehet titok, hogy az emberek tudatának átfor­málása, megváltoztatása, he­lyes irányba való irányítása a legnehezebb feladatok közé tartozik. Amikor a termelő­erők már óriási mértékben fejlettek lesznek és az auto­matizálás már egészen termé­szetes lesz az emberek szá­mára. az ideológiai munká­nak. harcnak, akkor is lesznek felszántatlan területei. Kizá­rólag rajtunk múlik, hogy mennyire és milyen hatáso­san tudjuk munkánkon ke­resztül az ideológiai harcot megvívni Laky Rudolf XXI. ÉVFOLYAM ÁRA 50 FILLÉR 111. SZÁM Megkezdődött a Nílus elrekesztése Asszuánnál Mint jelentettük, Hruscsov, Nasszer és Szalal szerdán meg­érkezett Asszuánba. A vendégek a repülőtérről, egyiptomi és szovjet zászlók­kal integető lelkes tömeg sorfala közt, nyitott gépkocsin a Nílushoz hajtattak és a Ramszesz-hajó fedélzetére szálltak. A hajó felvitte utasait a zárógát 90 méteres, még nyitott réséhez. Itt Hruscsov, Nasszer és Szalal három gránitkövet hajított a folyóba, s ezzel hivatalosan megkezdődött a folyómeder el­rekesztése, amelyet 70 óra alatt fejeznek be. Az aktust a par­ton álló tömeg hatalmas örömujjongással fogadta; a munká­sok táncraperdültek, egymás kezét rázták, összeölelkeztek. Mindenfelől zúgott a „Hruscsov—Nasszer” kiáltás. A gránit­köveken ez a felirat olvasható: „E köveket 1964. május 13-án a Nílus elrekesztésének alkalmából dobták a folyóba”. Ezután a vendégek megtekintették a csatornát, a hatalmas sziklába vájt alagutakat és az építendő erőmű betonalapzatát. A folyó elrekesztésén háromezer munkás dolgozik. 85 bil­lenő-teherautó és nyolc önkirakó hajó három napon át órán- kint ezer köbméter sziklás kőzetet zúdít a folyóba, hogy el- rekessze a gát rését, elzárja a Nílus útját. Marton László, a Magyar Távirati Iroda kiilöntudósitója írja: Amikor Hruscsov szovjet miniszterelnök Nasszer elnök kíséretében Kairóból Asz- szuánba utazott, ezzel befeje­ződött egyiptomi látogatásá­nak első szakasza. E szakasz mérlege egyértelműen pozitív és azt mutatja, hogy már a látogatás első napjai a két ország barátságának megerő­södését eredményezték. Kairói sajtókörök vélemé­nye szerint a látogatás első szakaszának sikerében orosz­lánrésze van annak, hogy Hruscsov a különböző fóru­mokon elhangzott beszédei­ben világosan az EAK mellett foglalt állást Egyiptom szem­pontjából számos életbevágóan fontos kérdésben. — Hruscsov — írja például az A1 Gumhurija — támogat­ja az arab népek álláspontját a Jordán folyó vizének elté­rítését illetően, támogatja azt a követelést, hogy Izrael hajt­sa végre az ENSZ határozatait és követeli, hogy Afrikában és az egész arab világban számolják fel a külföldi ka­tonai támaszpontokat. — Az arab népeknek — han goztatja a lap — itt meg kell állniok egy pillanatra, hogy szívből jövő hálájukat fejez­zék ki Hruscsovnak és a szov­jet népnek ezért a segítségért. — Miközben Hruscsov a Szovjetunió támogatásáról biz tosítja Egyiptomot — hangzik a továbbiakban az A1 Gum- hurija cikke — Home minisz­terelnök hidegvérűen kijelen­tette: személyesen adott pa­rancsot arra, hogy angol re­pülőgépek bombázzák a dél- arábiai szabadságharcosok ál­lásait. — Kell-e ehhez kommentárt fűzni? — veti fel a kérdést a lap. — Nem! Néhány nappal ezelőtt ezt mondottuk Hrus- csovnak: „Üdvözlünk és kö­szönünk mindent!”. Most pe­dig szivünk mélyéből hangoz­tatjuk: „Ezerszeresen üdvöz­lünk és ezerszeresen köszö­nünk mindent!”. Az első szakasz pozitív mér­legéhez nagyban hozzájárult Hruscsov emberi közvetlen­sége, dinamizmusa. Az egyip­tomi lapok szerint a szovjet miniszterelnök egycsapásra meghódította a kairóiakat. Ahöl csak megjelenik, szemé­lyiségének varázsával lenyű­gözi hallgatóit, vagy beszéd­partnereit és dinamizmusa, szellemessége mindenütt , őszin te csodálatot kelt — írják a lapok. *' • Napfényben az új városrész. Foto: Erb Épül a pécs—fernyőd! vasútvonal Hézagmentes vágány — Modern gépek az építkezésen l Iskolák, gyárak, lakónegyedek születnek a Pécsi Tervező Vál­lalat dolgozószobáiban. A képen: Kiss Tibor tervezőmérnök a Keszthelyi Akadémia mintegy félmilliárdos rekonstrukciójá­nak terveihez tartozó makettal. A batéi hűvös állomásfőnö- ki irodában egymást követik a telefonok. Elirányít, intéz­kedik Mike János építésveze­tő, aztán végre indulhatunk az építkezés színhelyére. A dombóvár—'kaposvári vas- út-korszerűsítés szenzációja, a rostálógép messzire ellátszik, apró hangyaemberkéi mozog­nak körülötte. Amíg odaérünk — rövid tájékoztatást kapok a vasútvonal történetéről. A „Góliátok“ — ötven éve fektették le ezeket a síneket Boté és Ka- poshomok között — mondja Mike János. — Nagy haladás volt ennek a sínnek a megje­lenése. Akkor Cóliátnak hív­ták. Lehajolok és a rozsdás ol­dalú sínen ezt olvasom: Diós­győr, 1914. Martin-acél. — Apám és a nagyapám fektették le itt a Góliátokat... Most már elavultak, rövidek, kopottak, nem bírják az egy­re növekvő forgalmat. Ki kell cserélni őket. A Góliátok tehát nyugdíjba vonulnak. Persze, ez nem megy máról holnapra, hiszen a tavasz első napján elkezd­ték a munkát, s december 31- re fejezik csak be a dombó­vár—kaposvári szakaszt. Pécs­től Dombóvárig jó a vonal, és a kaposvár—fonyódi szaka­szon is dolgoznak. Az év vé­gére teTiót elkészül a pécs— fonyódi vasútvonal felújítása, jövőre már gyorsvonatok köz­lekednek az átépített vágá­nyokon. Odaérünk a munkahelyre. A munka ütemesen, gyorsan halad. A sínpárt talpfástól fel­emelik, 10—15 centiméterre, aztán egy monstrum nagygép kikanalazza a talpfák alól a kőágyazatot, megrostálja és az fttven év alatt felgyűlt port, földet kirázza a kövekből, aztán megint visszarakja a talpfák és sínek alá. A monst­rum neve: Csaba, foglalkozá­sa: ágyazatrostáló, életkora: egy év, súlya: 52 tonna. Ma­gyar gyártmány és ötven em­ber helyett dolgozik. — Csaba ma dolgozik itt utoljára, holnap megyünk Kis­körösre — közli Som Latos. — Négyen dolgozunk a Csa­bával és csaknem az egész or­szágot bejártuk már vele. Az előkészítő brigád a kö­vetkező tizenkét méteres sza­kaszt emeli meg, Csaba pedig kitartóan bandukol utánuk és szorgalmasan rostálja a kő­zúzalékot. Ma itt Baté és Ka- poshomok között, holnap pe­dig Kiskőrösön. Csabát Kaposhomoktól nem messze fürge kis gép követi, a Buda. Pillanatok alatt — A vasúit biztonsága elő­ször is a jól tömörített ágya­zaton múlik — tájékoztat Mi­ke János építésvezető. — A rostálógép nem rakja vissza tökéletesen a talpiák nlá a zúzalékot, ezt még a1 aposan meg kell tömöríteni. Kézi munkával ez nagyon nehéz és hosszadalmas. Ezt csinálja pil­lanatok alatt a Buda nevű aláverőgép. Buda csupán féléves, új- típusú aláverőgép. Szintén ma­gyar gyártmány és kétszáz ember munkáját végzi el könnyedén. Jobb- és balol­dalon négy-négy karma van. Ezt fürgén belefúrja a kavics­ba és a talpfa alatt összeráz­za a laza ágyazatot. Nem döcög a vonat — Hát igy készítjük elő az öreg Góliátokat a nyugdíjaz­tatásra — mondja Mike Já­nos. — A jövő héten már -r új sínt fektetjük le. A síne­ket betonaljra szerelve kap­juk a kaposvári kötőtelep'&. Aztán a fektetőgépekkel már gyorsan megy . . . Taszár és Baté között a fektetést befe­jezzük a jövő hónapban, az­tán a Baté—Dombóvár vonal­ra megyünk. Az új vágány hézagme^es lesz, ezzel kiküszöbölik a. ’ o- natok döcögősét és a sírkr^-sc! a nyílásoknál. Nagyobb ’esz a sín teherbíró képessége is. A hézagmentes vágány meg­építése nem könnyű. Az acél tágulása és összehúzódása miatt csak plusz 15 foknál szabad összehegeszteni a sí­neket. A 15 fok a középará­nyos, így összehúzódásnál nem lesz sínszakadás és kitágulás­nál sem lesz deformálódna. A/. új sín nagyobb a Góliátnál, hat kilóval nehezebb méte­renként, mint 50 éves elődje. S. Nagy Gabriella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom