Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-10 / 108. szám
Bárány Tamás: &gyizeriL gtjűrnű z mérgezés E gyütt végeztek huszonnyolcban; ő jelesen ért, Perkátay csak elégségesre. Sohasem tanult rendesen; mindig másutt járt az esze. Hatodikban már a városszék kocsmáiban kószált, végzősökkel, s a kisvárosban ragadt ősjogászokkal, ö meg csak ült, ült a könyvei mellett, rendszerint éjfélig. „Nem olyanok az idők — -mondogatta —, nem lehet a fiatalságnak korhelykedni!” Ezt anyjától hallotta így, szegény öreg anyjától, aki szinte a szájától vonta meg a betevőt, hogy őt taníttathassa. ,;Nem olyan időket élünk ... Vasszorgalom kell!” Hányszor, de hányszor kellett ezt elmondani magának a későbbi esztendők során! Az egyetemre még ösztöndíjjal vették fel, de a következő tanévben — a huszonkilencről harmincra for dulóban — megvonták a támogatást, bár vizsgáit az első év végén jelesre rakta le. Gaz dasági válság, szanálás, bélista — erről beszélt mindenki. Istenem, „nem olyanok az idők!”.; s A másodévet végigkoplalta, napjában egyszer evett, szalonnán és kenyéren élt. Harmadévben végre munkát kapott a mentőknél; havi negyven pengője volt, s kis, sim- léderes, fekete sapkája. „Mentőorvos”. Milyen boldog volt vele, istenem! A gondjai megmaradtak ugyan, de legalább a cipőjét megtaloaltathatta, ha elvásott; nem kellett még arra is anyjától kunyerálni. °erkátayt ezekben az években is gyakran látta, hisz évfolyamtársak voltak, ö fokozó'' \ rossz érzéssel tapasztalta. hogy a másik ide is hozta magával a szerencséjét Szolnokról. Most sem tanult •különösebb szorgalommal; — A1 ahogy a báli évad megkezdődj dött, mindegyre olvasni lelhetett nevét a báli meghívókon. Egyszer a fényképét is látta, egy színházi lapban. Frakkja szabását külön is megdicsérte a riporter. csak egyetlen alkalommal volt a medikus-bálon, a harmadév derekán, kölcsön szmokingban; tizenöt pengőért bérelte a Teichert és Fiától. De nem érezte jól magát, a szupé csárdás után haza is ment. Perkátay épp akkor kérte fel az egyik miniszter lányát. A Új könyvek Sinks István: VÉGY KARODRA IDŐ Ma 65 éves a bihari béresek és juhászok világából jött költő. Hová jutott azóta, milyen gondolatok foglalkoztatják ma? Húsz éve nem jelent meg S i n k a Istvánnak ver- eeskötete, s ezt az időt is hivatott kitölteni a mostani gyűjtemény. A költő legszebb verseinek válogatása ez a könyv. Mesterházi Lajos: EGYES SZÁM ELSŐ SZEMÉLYBEN Néhány pillantás a múltba, rövid írások segítségével. Az író vallomása szerint ebben a kötetben összegyűjtött írásai a fiókok mélyéből kerültek elő, régi és újabb élmények, amelyek azonban mégsem teljesen személyes jellegűek, hanem érdekes társadalomrajzot nyújtanak. Tadcusz Holuj: TÉVÜTON Ez az izgalmas lengyel regény azokról szól, akik fegyverrel harcoltak a német megszállók ellen, de akik a felszabadulás után különböző utakra tévedtek. Hogyan alakult az életük a volt partizároknak? Egy gyilkosság kört« támadt bonyodalom td- owitása Mfwaa noarxedttnk meg a Mtrr ttféítm jmaódüh elszorította a torkát, a ru határba sietett, és kérte a kabátját. E gyszer, a negyedik év végén, egy vizsgacsoportba kerültek Elbert professzornál, ö teljes hat hónapot fektetett a bakteriológiába, s tökéletes nyugalommal ült le a prof. elé. (Perkátay ideges volt, látta rajta.) Megkapta "az első kérdést: csupán lapalji, apróbetűs jegyzet foglalkozott vele a tankönyvben. Elbert néha ilyesmit is kérdezett, ha rossz kedvében volt. Az izgalomtól összehúzódott a gyomra, s valamit he begett, de nyomban tudta, hogy ostobaságot mond. (Az isten verje meg, pedig menynyit kínlódott azzal az átkozott bakteriológiával!) A prof a fejét rázta, s ment a kérdéssel tovább, a többi jelöltet is ezzel gyötörte. Végre Per- kátayhoz ért. „No, ő se! Most ő se!” — mondta magában, de tévedett. Perkátay tudott felelni. „No istenem — vigasztalta magát —, vak tyúk is talál szemet.” E vizsga emléke aztán évekig gyötörte. Érthetetlen volt és megalázó: ő folyvást tanul, s elégségesekkel csúszik át — Perkátay meg bele-beleszagol néha a könyvekbe, két bál közt, s mindig jelest kap. Nincs, nincs igazság! Aztán lediplomázták, s ő állást keresett. Három teljes esztendő ezzel ment el. Közben bejárt az egyik kórházba, a belosztályon megtűrték, mint externistát. Perkátay a diploma után — hja, neki nem halt meg az apja! — egy évet külföldön töltött, „tanulmányúton”, mint az öreg Perkátay mesélte otthon anyának. Párizsban? Berlinben? Erre már nem is emlékszik. Amikor hazajött, odakerült ő is a kórházba, mindjárt segédorvosnak. Akkor még valamennyire megvoltak egymással. Perkátay nem dolgozott éppen rosszul, meg kell adni, és nem éreztette a különbséget a maga segédorvossága és az ő externista volta közt. De nem sokáig tartott az együttműködésük. A Kettes Belklinikán váratlanul megürült egy tanársegédség; Per- kátaynak épp akkor jelent meg egy dolgozata a toxiká- ciós szájadékszükületről, és Elbert odavette magához. — „Nagy tehetség” — ez volt akkor az általános vélemény róla. Nagy tehetség ... Nohisz! Mikor alig tanult! Q akkor mindiárt gyorsan megpályázta Perkátay meg- ürülit segédorvosi helyét, de a városházáról elébe toltak valami protekciós, állítólag az egyik alpolgármester unnka- öccsét. Nyelt egyet, s dolgozott tovább. Esztendő múltán Felsőszegyen hirdettek körorvosi állásra pályázatot. Akkor még javában udvarolt Grétinek; megpályázta az állást. Megkapta — összeházasodtak, és már utaztak is. Tizenkét éve ment el Felsőszegen, aszpirinrendeléssel, reumásokkal, gverekágvas asz- szonvokkal. Hát lehetett volna így komolyan fejlődni? ördögöt! Aztán végre bekerült ide. Mezőszegre., Harmincezer lakos, járási székhely. Gimnázium, tanárok, kórház, patikusok, kollégák, bíróság, bírák. Egyszóval város, mégis. Csak éppen ne volna kétszázhúsz kilométerre Pesttől! Perkátayról azóta csak a lapokban olvas. Negyvenhatban, hogy egészségügyi állam- titkárságra jelölték. Negyven- nyolcban, hogy rendkívüli tanár lett. ötvenben tanszék- vezető, mert állítólag felfedezett valami nyamvadt vírus-törzset. Az eset körül még a külföldi szaksajtó is nagy zenebonát csapott. Na, istenem ... (Bezzeg, ha neki volna rá ideje és megfelelő laboratóriuma! ...) ötvenegyben jött a Kossuth-díj. ötvenháromban: a tudományok doktora, ötvenhatban: levelező tag... Hatvanban akadémikus. És közben külföldi utak, kongresszusok, külföldi kitüntetések. ötvennégy óta Varsóban’' is akadémiai tiszteletbeli tag, és díszdoktor a Humboldt Egyetemen. A szeme homályosul el néha, a szíve va- dabbul ver, elszorul a melle, levegőt alig kap, ha egy- egy képét meglátja a lapokban. Vagy a rádió bemondja este, a hazai hírek közt: „Perkátay Imre Kossuth-díjas akadémikusunk ma délben, nagyobb tudományos küldöttség élén Belgiumba utazott...” Nagy isten, már megint?! És soha, soha nem jut eszébe, hogy megeresszen neki egy képeslapot...? Hát miért ültek egymás mellett nyolc évig az iskolapadban?! És ő? ő.. Negyvenhatban, amikor végre hazavergődött a katonaságtól, alik akarták igazolni, a házacskája miatt, amit összekuporgatott Felsőszegen, ördög bele, muszáj volt, ha egyszer nem adtak szolgálati lakást! Negyvennyolcban jött Gréti betegsége, aztás Palika agyhártyagyulladása. (Amaz? Kossuth-díjas tanszékvezető...) ötvenháromban rúgta össze a patkót Csegi Vargával, azzal a mokányberci tanácstitkárral. Fegyelmi, fél fizetés, dadogás a megyénél... Gréti újabb betegsége: nem bírja az izgalmakat. (Tudományok doktora ...) Hatvanban gyulladt ki a konyha, és szaladt árokba a vadonatúj Moszkviccsal, amire öt évig kuporgatták a pénzt. (Kossuth-díjas akadémikusunk a Harward Egyetem meghívására az Egyesült Államokba utazott.) Hát csoda, csoda hogy ha csak a nevét hallotta is, reszketős fogta el? Egy szót, egyet len jó szót várt volna tőle — s nem kapta meg. Talán maga se tudta, de gyűlölte ezt az embert. ;.. S ekkor vetette a sors Mezőszegre Perkátayt. Ezúttal valami arab orvosküldöttséget kalauzolt, libanoni vagy szíriai bakteriológusokat. A vadonatúj fogadóba szálltak, s onnét jártak át naponta a szintúgy új közegészségügyi állomásra. Perkátay a harmadik napon lett rosszul. Reggel hányingerrel ébredt, tizenegy felé harminckilenc fölé szökött a láza. Déltájban hozták be a kórházba; akkor már heves hastáji fájdalmai voltak, és néha félre beszélt. Alighogy behozták, nyomban megvizsPál József: feráts Éva: Illusztráció Franz Kafka „Per* cftni QUqipO POJ&k Kibírhatatlan, iszonyú, hogy a kérődzők mindent lelegelnék, míg retjét járják másmilyen egeknek és rábőgnek szavadra: bú. 2. Te csak rakod a szavakat a csillagok alá — és véresre tépődik nyelved éles fogaid közt. miközben eltakarod eleveniángú sebeidet. A sebek mutogatása nyavalygók dolga. Eldőlt az éj és névtelen rémület kélt sután, zizegve. Víz locsogott? vagy a vér? és nekem, jaj, mi fészkelt be a szívembe? A gondolat te magad, te magad vagy. magadat váltod fel szavakra. A lyukas fillért az útszélen hagyják. Az érő pénzt elteszik. A bohócot is láttam én, válláról kakadu kiáltoz. Körötte ott pörög a fény: körhinta élethez-halálhoz. Fölpeckelt szájú szenvedés és tudott veszély csapkodja hüllőfarkával tested. Rocinantéd elhullott az utadnak felén. Kár most tetemét-csontját keresned. Tetted tükrében nézed önmagad s szíved fészkében iszonyúan harangoz: a szem — a homlok — s a tekinteted. Hasonlítasz-e önmagadhoz? 8. Mikor már nem volt körülötte más csak fal, fal s pár koszlott vakablak, a porba ült, elszívott három cigarettát és szívét odadobta a vadaknak. 9. Jaj, te, még mindig hallom és látom la azt a békát: béka volt? — gyáva remegés s az undok váladékát hiába sírta teste ki, lábát hiába rúgta, a kígyó vadul ment neki s elnyelte alagútja. Kiss Dénes: JHi the! angel & JHoze.it Négyszáz éve ült már, mikor megláttan a tömjén-felhős, templomi homályban. Ruhája gyűrődése sem változott azóta és rajta semmi más dolog. Akár e kő is, az ember ilyen lesz, ha nem marad rajta már felesleges. Akaratával szigorúan lehántja, mi a világból kívül s belül bántja. Akkor is, ha tudja: az nem kevesebb, mint a szobor tömbjén a hegy lehetett. Arcán fájdalom. Az ér átüt kezén — Sohasem a márvány, az idő kemény. Arató Károly: JJáltúzalok Elhasalok e folyómenti parton, két szétnyitott lábam, akár az olló. Fent a magasban pár piszkos habarcson áttűnik az óriás napraforgó. Zölddel, kékkel, arannyal nem lakok jól, valami vonz, hogy égőbb színt keressek, míg a szerelem motorcsónakokról rekedt hangon a vízből ideberreg. Talán a kócos füzek negatívja Gagyog fel szemem mögött estelent, mikor, mint angyaloknak, sűrű tinta ömlik a bennem ágazó erekbe. Az éj bordázata dereng, homálylik, párhuzamos partok összecsukódnak. Fent a holdban két alak árnya látszik: ágyékkötős néger s halforma csónak. i gálta. Épppen a konzulimotakarta összehívni — bár gya- níttota, hogy csupán egyszerű gyomormérgezés az egész, — amikor Pest kereste, telefonon. Az Akadémia titkársága: nagyon vigyázzon Perkátayra! Még ki sem hült a kagyló a keze melegétől, újabb hívás:1 az egyetem. Dékáni hivatal: \ maga a dékán. Nagyon vigyáz 1 zon Perkátayra! Szükség ese- ] tén telefont kér, és maga is i nyomban lejön konzíliumra. Szinte öklendezett a dühtől. Az ENSZ-től nem keresik? Vagy a Béke-Világtanácstól? Vagy a Marsról, hogy vigyázzon Perkátayra? Juszt se! És azért se! ö orvos; tisztességgel ellátja minden betegét, erre esküt tett. De neki ne telefonozgassanak az Atyaúristen titkári hivatalából, mert attól megvadul. Nna; Ilyen cirkuszt, egy kis gyomormérgezésért! Valamennyire kifújta a dühét, elszívott egy cigarettát, kezet mosott — szokása volt, ha idegeskedett —, és visz- szament a hármasba, Perkátav hoz. Viaszfehéren feküdt; nehezen lélegzett. — A pulzusa? — Hetvennyolc — emelkedett fel a kedvesnővér. — Köszönöm. Kérem, küldje be Wessetzky doktort. — Küldöm, főorvos úr. — A leány felállt, kiment, ök egyedül maradtak. A fűtőtest kattogott csak néha, s Perkátay, a nagy Perkátay nyöszörgött. „Csikar 'neki — mondta magában —, hát nyög. De ml a fenét ehetett a Koronában? Át is kell szólni a tisztiorvosiba, nézzenek utána a konyhájuknak!” A beteg nagyot sóhajtott, összehúzódott kínjában, majd felnyitotta szemét. — Hol vagyok? — kérdezte halkan. — A járási kórházban, Mezőszegen — felelte rekedten, 5 köszörült a torkán. — Isten hozott nálunk, professzor uram. Perkátay feléje fordult, tekintetük találkozott. — Ismerjük egymást? — kérdezte, s megint lehunyta szemét. Ó, a gyalázatos! „Ismerjük egymást?” Te, te nyomorult szerencsefi! — Ismerjük, professzor uram. Baji Béla vagyok, Szolnokról. Perkátai szenvedő arcán mo iolyba rándultak a redők. — Bélám; Hát te itt vagy? — Megint görcs mart belé, negvonaglott az arca. — De íoldog vagyok, hogy éppen íozzád kerültem! Fogalmam :incs, mi van velemLelet, hogy ez a vég ... — Kétségbeesve megragadta a kezét, negszorította. — Segíts rajiam, pajtikám! És pillája meint lezárult, talán az ön- ;udatát is elvesztette. ö csak állt, állt; boldog kis íullámok futkostak benne, a szíve tája is megmelegedett. Elégtételt érzett. Harminc ísztendeje gyűlöli ezt az em- jert, szenvedi miatatta az rigység és elnyomottság minien kínját — és miért? Hi- ;zen ez egy egyszerű gyomor- nérgezést nem képes felis■pornif W essetzky lénett be az ápolónővel. — Gyorsan, gyorsan! — kiáltotta —, azonnal a. hord- igyért! Gyomormosást csiná- unk a professzor úrnak! — iákacsintott az alorvosra. — ügyik legiobb barátom, kérek. Tizenkét évig együtt íyüttük az iskolapadot. Tu- lod, hogy van: az ilyesmi ;gy életre összeforraszt két ■mbert!
