Dunántúli Napló, 1964. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-09 / 107. szám

■ NAPLÓ 1964. MÁJUS % Az NDK párt- és kormány­küldöttségének látogatása Győrött (Folytatás az 1. oldalról) döttség tagjainak a megye és a város többi vezetőjét. A pályaudvar előtti téren több ezer dolgozó várta az NDK kormányküldöttségét. Hosszan zúgott a taps, ami­kor a kedves vendégek a ve­lük érkezett magyar vezetők­kel együtt felmentek a dísz­emelvényre. A megye és Győr városa nevében Lom­bos Ferenc üdvözölte az NDK párt- és kormányküldöttségét. Szavaira Gerald Götting, a Német Demokratikus Köztár­saság Államtanácsa elnökhe­lyettese válaszolt. Közvetlen szavakkal köszönte meg a szívből jövő baráti fogadta­tást, s kiemelte: a német de­legáció meggyőződése, hogy ez a látogatás is hozzájárul a két nép barátságának to­vábbi erősítéséhez. Ezután a vendégek a Wil­helm Pieck Járműipari Mű­vek közúti járműgyárába mentek. A gyár bejáratánál Horváth Ede, a Wilhelm Pieck Járműipari Művek vezérigazgatója, Szalámi Pál, a Közúti Járműgyár pártbi­zottságának titkára és Csá- nyi Dezső, a Vasúti Jármű­gyár pártbizottságának tit­kára fogadta a látogatókat. KISZ-fiatalok virágcsokorral kedveskedtek a vendégeknek, majd a gyár tanácstermében Horváth Ede számolt be az üzem fejlődéséről, munkájá­ról. Szalámi Pál, a pártbizott­ság titkára az üzem párt- és tömegszervezeteinek életéről, munkájáról, terveiről adott számot. A tájékoztató után Walter Ulbricht érdeklődött a terme­lékenység emelkedését tükrö­ző mutatókról, majd arról beszélt, milyen rendkívüli je­lentőségű a termelés állandó emelése, a modem technika eszközeinek alkalmazása. Hangoztatta, hogy a szocia- ilizmus és a kapitalizmus kö­zötti gazdasági versenyben a tudomány, a technika minden eszközét fel kell használnunk ahhoz, hogy a legkülönbö­zőbb gyártmányok területén elérjük, sőt túl is szárnyal­juk a világszínvonalat. Walter Ulbricht ezután ar­ról ' szólt, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban folyó vitában teljes a nézetazonos­ság pártjaink között. A köz­vetlen hangulatú beszélgetés végén Walter Ulbricht sok sikert kívánt a gyár vezetői­nek és dolgozóinak. A vendégek ezután üzem- látogatásra indultak. Megte­kintették a járműgyár 8000 négyzetméter alapterületű korszerű csarnokát, ahol a teherautók és autóbuszok fu­tóműveit készítik. Az üzemlátogatás kővetke­ző állomása a Vasúti Jármű­gyár volt. Ezután a gyár ud­varán a vagonszerelde előtt üzemi gyűlésen találkoztak a gyár dolgozóival. A gyűlés kezdetére több ezren gyűltek össze, s nagy tapssal köszön­tötték a díszemelvényre lépő Walter Ulbrichtot, Lothar Bolzot, az NDK párt- és kormányküldöttségének többi tagjait, valamint a társasá­gukban lévő magyar vezető­ket. Csányi Dezsőnek, a Vas­úti Járműgyár pártbizottság titkárának megnyitó szavai után Fock Jenő mondott be­szédet. Ezután a résztvevők nagy tapsa közben dr. Lothar Bolz lepett a mikrofonhoz. Nagy taps fogadta dr. Lot­har Bolz szavait, s az ünnep­lés még fokozódott, amikor német vendégeink Marx Ká­roly arcképét nyújtották át ajándékként a gyár vezetői­nek. dolgozóinak. A lelkes hangulatú gyűlés az Interna- cio-nálé hangjaival ért véget. A Győr—Sopron megyei Párt- bizottság és a megyei tanács ebédje az NDK párt- és kor­mányküldöttségének tiszteletére A Győr—Sopron megyei Pártbizottság és a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága pén teken a Vörös CsiüHag szállo­dában ebédet adott a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttségé­nek tiszteletére. Az ebéden Lombos Ferenc, a megyei párt bizottság első titkára és Fried­rich Ebert, a Német Szocia­lista Egységpárt Politikai Bi­zottságának tagja, az NDK fővárosának főpolgármestere mondott pohárköszöntőt. A baráti légkörben lezaj­lott ebéd után az NDK párt­ós kormányküldöttsége, vala­mint a társaságukban lévő magyar párt- és állami veze­tők a pályaudvarra mentek. Szívélyesen elbúcsúztak a győri vendéglátóktól és vdsz- sza utaztak Budapestre. A Nílus országa Hruscsov fogadására készül Kairó Pénteken, egy nappal N. Sz. Hruscsov szovjet miniszter- elnök megérkezése előtt már ünnepi díszbe öltözött Kairó, Alexandria és Egyiptom va­lamennyi nagyobb városa. Hruscsov kíséretével szom­baton érkezik Alexandriába, a Földközi-tenger egyik leg­jelentősebb kikötővárosába. A magasrangú vendéget Nasszer miniszterelnök kormányának tagjaival fogadja Hruscsov és Nasszer különvonaton utazik Alexandriából Kairóba. Az Al Gumhurija hatalmas cím alatt számol be a szov­jet kormányfő látogatásának előkészületeiről és hangoz­tatja, hogy az ÉAK őszinte szeretettel várja a szovjet miniszterelnökök Az Al Akhbar hangoztatja: Egyiptom népe annál is in­kább nagy szeretettel várja Hruscsovot, mivel a Szovjet­unió következetesen támogat­ja a gyarmati rendszer fel­számolásáért vívott harcot. A TASZSZ Hruscsov láto­gatásával kapcsolatban meg­említi, hogy a szovjet mi­niszterelnök az Egyesült Arab Köztársaság történetének fon­tos napjaiban érkezik Egyip­tomba: az Asszuáni gát épí­tése első szakaszának befe­jezésekor. A gát építése ki­váló példája a Szovjetunió és a fejlődésben lévő országok együttműködésének. Mint ismeretes, az 1958- ban kötött megállapodás ér­telmében a Szovjetunió nagy összegű hitelt bocsátott Egyiptom rendelkezésére 12 évi időtartamra. A megálla­podás értelmében 36 vállala­tot építenek az országban. Ezek 80 százaléka nehézipari üzem. Eddig 20 üzem épült fel, közülük több az afrikai kontinens legnagyobb ipari létesítményei közé tartozik. Jelenleg 15 gyár építése kö­zeledik befejezéshez, köztük egy évi egymillió tonna ka­pacitású kőolajfeldolgozó üzem. * A Pravda pénteki számának vezércikke megállapítja: a Nílus vizének az Ausszuáni- gát segítségével történő elre- kesztése alkalmából rende­zendő ünnepségen részt vesz Hruscsov szovjet kormányfő, Nasszer, az EAK elnöke, Ben Bella, Algéria elnöke, vala­mint sok afrikai és ázsiai ál­lam-, illetve kormányfő. Elza körülmény nemcsak az EAK életének lesz kiemelkedő ese­ménye, hanem egyúttal éke­sen kidomborítja, hogy aSzov jetunió, Afrika és Ázsia népei egységesek a közös ideálo­kért: a gyarmati rendszer sú­lyos örökségének felszámolá­sáért, a felszabadult népek haladásáért, boldog jövőjéért, a békéért folyó harcban. Külföldi Uíick BRASILIA A brazil kormány érvényte­lenítette Rio Grande Do Sul állam 22 parlamenti képvise­lőjének madátumát, 34 sze­mélyt pedig tíz évre megfosz­tott politikai jogaitól. Az in­tézkedést ezúttal is a kommu­nisták és más, a nemzetbiz­tonságot állítólag veszélyezte­tő személyek elleni harccal indokolták. CÄTANIA Pénteken ismét kitört az Etna. A hamufelhők eljutottak Szicília keleti partjainak tu­ristákkal zsúfolt települései fölé is. A vulkán az év eleje óta erőteljesen működik. NEW YORK A munkaügyi minisztérium adatai szerint az Egyesült Államokban áprilisban az összmunkaerő 5,4 százaléka volt munkanélkül. AMSTERDAM William Fulbright, az ame­rikai szenátus külügyi bizott­ságának elnöke pénteken An­karából kétnapos látogatásra Amsterdamba érkezett. MOZI: Park: A szerelem másik arca (fél 5, fél 7 és fél 9 órakor, szé­lesvásznú). Csak 18 éven felü­lieknek! Petőfi: A halál neve: Engelchen (4, fél 7 és 9 órakor). Kossuth: A Kolumbusz hajó Inasa (fél 5. fél 7 és fél 9 órakor, szélesvásznú). Kossuth Híradó Mozi: Magyar híradó, 64/2. sz. sporthíradó, Egy kortyot sem, Szokásos tavasz, Csontváry, Kézenfogva. (Előadá­sok 11 órától 3 óráig folytatóla­gosan). Építők Kultúrotthona: A prágai tréfacsináló (5 és 7 órakor). Jószerencsét (Pécsszabolcs): rkel (délután 5 órakor). — Ame- ka egy francia szemével (7 óra- or, szélesvásznú). Csak 18 éven Sülieknek! Fekete Gyémánt (Gyárváros): landrin kapitány (6 órakor, szé- isvásznú). Rákóczi (Mecsekalja): Kés a ízben (7 órakor). Május 1. (Vasas n.): Nyáron ?yszerű (7 órakor, szélesvásznú). Kossuth (Mohács): Az utolsó élet (6 és 8 órakor, szélesvász- ú). Táncsics (Siklós): Egy házasság étköznapjai (fél 9 órakor). Zrínyi (Szigetvár): Gitár és terelem (fél 7 és fél 9 órakor). A Népköztársaság Elnöki Tanácsa május 7-én, csütörtökön este az Országházban foga­dást adott a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége tiszteletére. G. A. Gyenyiszov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, dr. Lothar Bolz, Kádár János és Walter Ulbricht. Krumey és Hunsche Frank­furtban most áll a bíróság előtt. Lehet, hogy ők a gyil­kosok? Lehet: Nincs kizárva, hogy Kohá- ri (Krauszlach) József, pécsi bányásztechnikus, jó nyomon jár, amikor ma, május 9-én elindul, hogy édesapja gyil­kosainak szemébe nézzen. Lapunk február 19-i szá­mában megírtuk, hogy a 129 256-os szám alatt nyilván­tartott foglyot a Barthban fel­állított koncentrációs tábor­ban ölték meg a nácik 1944- ben. De nemcsak Krauszlach Józsefet, a szőnyi olajbánya dolgozóját pusztították el ott, haném vele együtt 1600 fo­golytársát is. Mi történt ott, mi volt Barthban, a ravensbrücki „fióktáborban” a hitlerista terror éveiben? íme, egy asszony elmondja: Szabolcsi Imréné Neulinger Magda azok közé a szeren­csés emberek közé tartozik, akik túlélték a szörnyűsége­ket. — Ott voltam én is, abban a hitlerista kínzótáborban, amelyben a februári cikkben említett Krauszlach József el­pusztult, de nekem szeren­csém volt. Akkor, októberben Auschwitzból Ravensbrückbe vittek, két hét múlva pedig Barthba. Könnyen meglehet, hogy éppen mi voltunk ki­szemelve arra, hogy az ott el­A gyilkosok nyomában Jelentkezett a barthi koncentrációs tábor egyik életbenmaradt foglya pusztított 1600 embert pótol­juk. Azoknak novemberben veszett nyomuk, mi pedig ak­kortájt kezdtünk dolgozni az ottani repülőgépgyárban. Erdőben volt a gyár. Acél­lemezekkel dolgoztunk, unoka- testvéreim vasszögeket reszel­tek, a férfiak pedig vállukon hordták a súlyos alkatrésze­ket, nyers öntvényeket. Nem ment valami jól a munka, hiszen Auschwitz után olyan gyenge voltam, hogy éppen csak hogy éltem. Kegyetlenül hajszoltak a német őrök, akik nők voltak valamennyien, csak a táborparancsnok volt férfi. Nem emlékszem az ar­cára, őt soha nem láthattuk, mert amikor jött, a fal felé kellett fordulnunk, amíg a je­lentést fogadta és tovább ment. Ugyanígy a fal felé fordulva kellett megvárnunk mindig azt is, amikor a kész géprészeket a férfiak elszállí­tották. — Voltak ott magyarok, hollandok, franciák, lengye­lek, jugoszlávok, németek, 32 ezren, harminckét blokkban. De olyan ember tán egy se volt közöttünk, akit valami­ért meg ne büntettek volna naponta. — Mindenért büntettek. Azért is, ha beszéltünk, azért is, ha napokig egy szót sem szóltunk. Válogatott — józan emberi ésszel ki se gondol­ható kínzási módszereik vol­tak. Aki például nem bírta már a munkát, kimerült, éhes, fáradt és gyönge volt, azt me­zítelenre vetkőztették, jéghi­deg pincébe dobták, ahol egy szál gyalulatlan deszkán kí­vül semmi sem volt. Azon kellett aludnunk. S akire rá­fogták, hogy nem akar dol­gozni, azt is így büntették. Azok a nők, akik mezítelenül feküdtek a pincében a desz­kán, enni se kaptak 3—4 na­pig, de amikor kiengedték őket, kegyetlen iramban dol­goztatták. Érthető, hogy ilyen állapotban nem ment jól a munka s hogy nem figyeltük, mit is gyártunk. Gépiesen, a sablonok szerint gyártottuk, amit kellett. A munkát mindig éjjel ket­tőkor kezdtük és tizenegy óra körül volt, amikor abbahagy­tuk. Munka közben volt a lét­számellenőrzés, néhány órai pihenő, majd újra munka. Este sötét volt már, amikor visszakísértek bennünket a tá­borba és mindig másik útvo­nalon. A táborban, a barak­kokban télen sem fűtöttek. Egyetlen vékony pokrócunk volt, majd megfagytunk alat­ta. A munkahelyen valamivel jobb volt a hőmérséklet, de tisztálkodni sehol sem lehe­tett. — A barthi táborból War- nemündéhez közeli községbe vittek 1945 áprilisában. Me- nekülésszerűen költöztünk, lázas sietséggel. Soha új­ságot nem láttunk, telje­sen el voltunk szigetelve a világtól, nem tudtuk, mi van körülöttünk. Eb­ből a költözésből azonban már éreztük, hogy valami nincsen rendben a nácik soraiban. Erőltetett menetben mentünk Barthból Warnemündébe s onnan tovább egy másik re­pülőgépgyárba. Se konyha, se étel nem volt a menetelés alatt. A mezőkön szedtük ösz- sze a kinthagyott répát, rot­hadó krumplit, azt ettük. — Ekkor már majdnem visszasírtuk a barthi tábort, ahol a káposztalé és főtt krumpli mellé olykor-olykor ló-lépet is kaptunk, ha húst nem is. — Beszélni már nem tud­tam, hangom nem volt, lázas voltam és összesen harminc kilót nyomtam. Lélekben fel­készültem a halálra. Három unokatestvérem is ott volt ve­lem, bátorítottak, biztattak, hogy ne keseredjek el, jön a felszabadulás, pedig már ők is úgy néztek ki, mint én, amikor Barthból elindítottak Warnemünde felé. ök ott ma­radtak a barthi táborban, én meneteltem Warnemünde fe­lé — s egy szép napon, éo- pen május elsején, Rostock­ban összetalálkoztunk. Csíkos ruhában még, de már szaba­don: — Kevesen voltunk akkor már. Akik nem bírták a me­netelést, azt minden teketó­ria nélkül agyonlőtték az or­szágúton és otthagyták. Aki lehajolt a holttestekhez vagy* a haldoklókhoz, azokat is agyonlőtték. — Ahogy elmondtam, így történt. Kérem, tegyék hoz­zá ezt a tanúvallomásom azok­hoz az adatokhoz, amelyeket a gyilkosokról tudnak, akik felelősségre vonják őket. Hát­ha segíteni tudok ezzel is va­lamit a további adatok felde­rítésében. Nekünk, akik élet­ben maradtunk, egyszerűen nincs jogunk elhallgatni a történteket! Még most sem, a szörnyű háború befejezése után közel húsz évvel... Gyevi Károly A PANNÓNIA NAGYTERMÉBEN ÉJJEL 11 ÓRAKOR Ki megy a nő után? Ki után megy a nő? JEGYEK KAPHATÓK A 1 ”‘NZTÁRÁNÁL ÉS A HELYSZÍNEN 1 I A MAGYAR RÁDIÓ PÉCSI STÚDIÓJÁNAK 1964. május 9-1, szombati műsora a 223,8 m középhullámon: ! 17.30: Szerb-horvát nyelvű műsor: Jelentés a földekről. A győzelem napja: Emlékezés. Humoreszk. ! Népdalok és népi táncok. ! 18.00: Német nyelvű műsor: I Mama. — Koch Leó novellája. I Szombat esti muzsika. 18.30: Levelekre válaszolunk. 18.35: Zenélő levelezőlap. I. rész. 19.00: Vasárnap előtt szombaton. ; A Dél-dunántúli híradó hétvégi kiadása. 19.15: Hétvégi gondolatok. 19.25: Zenélő levelezőlap, n. rész. ; 19.57: Műsorismertetés. 20.00: Műsorzárás. SZÍNHÁZ: ^ Nemzeti Színház: Amerikai Elektra (délután fél 3 órakor). József Attila-bérlet. — Balett 964. (este 8 órakor). Timár-bérlet. Éjszakai Színház (Pannónia nagy termében): Ki után megy a nő? Ki megy a nő után? (éjjel 11 óra­kor). ZENE: Liszt-terem: Éneklő ifjúság I. hangversenye (délután 6 órakor).

Next

/
Oldalképek
Tartalom